PK ÍH 2023/104.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével a „pert” megszüntette. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes a 2022. október 20-án tartott folytatólagos perfelvételi tárgyalást elmulasztotta, azonban a tárgyalási határnapon a mulasztás jogkövetkezményeiről nem döntött, mivel a keresetkiterjesztést visszautasító végzés a tárgyalás napjáig nem emelkedett jogerőre, így a perfelvételi nyilatkozat tételére jogosultak köre nem volt megállapítható. A végzés jogerőre emelkedésére figyelemmel azonban a perben csak a felperes és az alperes járhat el, ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 190. § (1) bekezdés b) pontja alapján a „pert” megszüntette.

A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte elsődlegesen annak megváltoztatását és az eljárás folytatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását. Nem vitatta, hogy a perfelvételi tárgyalást elmulasztotta és az alperes nem kérte annak megtartását. Álláspontja szerint azonban a végzés sérti a Pp. 190. § (1) bekezdés b) pontját, mivel az eljárás megszüntetésére csak a tárgyaláson kerülhet sor, utóbb erre már nincs lehetőség. Arra is hivatkozott, hogy a tárgyalás megkezdése előtt a korábbi jogi képviselő ügyvédi irodája tájékoztatta a bíróságot, hogy a jogi képviselő a tárgyaláson betegség miatt nem fog megjelenni, ezért a perfelvételi tárgyalás elhalasztásának lett volna helye a Pp. 192. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Harmadrészt a keresetkiterjesztést visszautasító végzés a tárgyalás napjáig nem emelkedett jogerőre, ami ugyancsak a tárgyalás elhalasztását indokolta volna a Pp. 192. § (1) bekezdés d) pontja alapján. Negyedrészt csak az eljárás megszüntetését követően kézbesítették számára a 2022. június 12-én kelt – hiánypótlásra felhívó – végzést, így a 2022. október 20-i tárgyalás határnapján egy olyan eljárási szabálytalanság állt fent, amely miatt sem a perfelvételi tárgyalás kitűzésének, sem a megtartásának nem lett volna helye.

Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében – annak tartalma szerint – kérte a fellebbezés visszautasítását, ennek hiányában a helybenhagyását. Állította, hogy a 2022. november 30-án előterjesztett fellebbezés a Pp. 365. § (6) bekezdésében biztosított 15 napos határidőn túl került benyújtásra. Előadta e körben, hogy a felperesnek egyidejűleg két jogi képviselője volt, mivel az új jogi képviselőjét 2022. november 8-án bízta meg a perbeli képviselettel, míg a korábbi jogi képviselő meghatalmazásának megszűnése 2022. december 2-ától – a bíróságnak való bejelentéstől – hatályos. Erre tekintettel a fellebbezési határidő számításánál a korábbi jogi képviselő részére 2022. november 11-én történt kézbesítés az irányadó, és nem az új jogi képviselő részére 2022. november 15-én történt kézbesítés. A végzés érdemben is helyes, hiszen a felperes a fellebbezésében is kifejezetten elismerte, hogy a folytatólagos perfelvételi tárgyalást illetően a Pp. 190. § (1) bekezdés b) pontja szerinti konjunktív feltételek – a tárgyalás elmulasztása és a jelen lévő fél nem kérte annak megtartását – bekövetkeztek, ezért az eljárás hivatalbóli megszüntetésének volt helye. A fellebbezésből nem derül ki, hogy milyen okból ne lehetne levonni a mulasztás következményeit a tárgyalási napot követően. A Pp. 192. § (1) bekezdés c) pontjára is tévesen hivatkozik a felperes, mivel a Pp. 229. § (1) bekezdése értelmében csak közös kérelemre lehet helye a halasztásnak, továbbá az ügyvédi iroda asszisztensétől származó – a jogi képviselő betegségével kapcsolatos – beadvány egyébként sem joghatályos, mert azt nem a jogi képviselő tette. Megjegyezte azt is, hogy a beadvány szerint az ügy átadása 2022. október 11-én már folyamatban volt, amelyhez képest a 2022. október 20-i tárgyaláson sem a meghatalmazott jogi képviselő, sem annak a Magyar Ügyvédi Kamarában megjelölt helyettese, sem új jogi képviselő nem jelent meg. Mindez kizárólag a felperes terhére értékelendő és nem kimentő körülmény, amelynek körében eseti döntésekre utalt (BH 2000.111., Legfelsőbb Bíróság Gfv.VI.31.146/2000.). Kifejtette továbbá, hogy a Pp. 227. § (2) bekezdése értelmében a bíróságnak a felek számbevételét és a szabályszerű idézés vizsgálatát követően elsőként a tárgyalás elmulasztásának következményei tárgyában kell döntenie, és csak ezt követően mérlegelheti a Pp. 192. § (1) bekezdés d) pontja szerinti akadály esetleges fennálltát. Az adott esetben a felperes a tárgyalást elmulasztotta, ezért minden egyéb, akár halasztást eredményező kérdés vizsgálata előtt az eljárás megszüntetéséről kellett döntenie a bíróságnak. A hiánypótlásra felhívó végzés késedelmes kiadásának sincs jelentősége, mivel a 2022. október 20-i tárgyalási napról a bíróság már a végzés meghozatala előtt, a 37. sorszámú jegyzőkönyvben döntött, amelyről a felperes is tudott.

Az ítélőtábla a fellebbezést nem találta alaposnak.

Elöljáróban rögzíti, hogy az alperes tévesen állította a fellebbezés elkésettségét, mivel a felterjesztett iratokból megállapíthatóan a felperes új jogi képviselője 2022. november 8-án jelentette be a bíróságnak a meghatalmazását, amely beadványában utalt a korábbi jogi képviselő meghatalmazásának megszűnésére is. Ebből következően a fellebbezési határidő az új jogi képviselő részére történt 2022. november 15-i kézbesítéstől számítandó, így a 2022. november 30-án előterjesztett fellebbezés határidőben érkezett.

Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival, csak a fellebbezésben foglaltakra tekintettel emelte ki az alábbiakat.

Tévesen, jogszabályi alap nélkül hivatkozott arra a felperes, hogy a perfelvételi tárgyalás elmulasztása esetén a bíróság kizárólag a tárgyaláson vonhatja le a mulasztás következményeit. A fellebbezés e körben semmilyen értékelhető jogi levezetést nem tartalmaz, továbbá annak ellentmond a Pp. 240. § (1) bekezdés g) pontja. Ez utóbbi rendelkezés értelmében ugyanis a perbelivel egyező esetben az eljárás megszüntetésére vonatkozó döntés meghozatalára a perfelvételt lezáró végzés meghozatala előtt bármikor sor kerülhet.

Eredménytelenül hivatkozott a felperes a Pp. 192. § (1) bekezdés c) pontjára is, mivel nem önhibán kívüli okból nem tudta megtenni a perfelvételi nyilatkozatát, hanem azért, mert a tárgyalást nem vitásan elmulasztotta. Utal e körben az ítélőtábla arra, hogy a 2022. október 20-i perfelvételi tárgyalás elmulasztása miatti igazolási kérelme jogerősen elutasításra került. Ebből következően a mulasztás vétlensége körében előadottak már nem voltak a jelen fellebbezési eljárásban értékelhetők, figyelembe vehetők. Egyébiránt helyesen mutatott rá az alperes, hogy a felperes nem terjesztett elő a tárgyalás elhalasztása iránt a Pp. 229. § (1) bekezdése szerinti közös kérelmet.

Megalapozatlan a fellebbezés azon érvelése is, hogy a tárgyalás elhalasztásának lett volna helye a Pp. 192. § (1) bekezdés d) pontja alapján azon okból, hogy a keresetkiterjesztést visszautasító végzés a tárgyalás napjáig nem emelkedett jogerőre. Az ítélőtábla osztja e körben az alperesi észrevételben írtakat, miszerint a Pp. 227. § (2) bekezdése alapján a bíróságnak a tárgyalás megkezdését követően elsőként azt kell megállapítania, hogy a tárgyalás elmulasztottnak tekintendő-e valamelyik fél részéről és amennyiben az megállapítható, akkor a mulasztás következményei tárgyában kell döntenie. Mindebből következően csak abban az esetben merülhet fel a Pp. 192. § (1) bekezdés d) pontjának esetleges alkalmazása – azaz a tárgyalás elhalasztása a perfelvétel lezárásának egyéb akadálya miatt –, amennyiben a mulasztás következményei nem alkalmazandók. Az adott esetben azonban a felperes a már kifejtettek szerint a perfelvételi tárgyalást elmulasztotta és a jelen lévő alperes nem vitásan nem kérte annak megtartását. Ennek az a következménye a Pp. 190. § (1) bekezdés b) pontja szerint, hogy a bíróság az eljárást hivatalból megszünteti.

A hiánypótlásra felhívó végzés késedelmes kézbesítésére is alaptalanul hivatkozott a felperes. Egyrészről az elmulasztott perfelvételi tárgyalásra 2022. június 14-én idézte a bíróság, amelynek – nem vitatott – szabályszerűségét semmilyen módon nem befolyásolta az idézést követően meghozott hiánypótlásra felhívó végzés, amelyből következően minden alapot nélkülöz az az érvelés, hogy a perfelvételi tárgyalás kitűzésének nem volt helye. Másrészről a felterjesztett iratokból megállapítható, hogy a hiánypótlásra felhívó végzés meghozatalát követően az elsőfokú bíróság a 2022. szeptember 14-én kelt 46. sorszámú végzésével ismételten felhívta a felperest a keresetkiterjesztés hiányainak pótlására, azt a meghatalmazott jogi képviselője 2022. szeptember 19-án átvette. A hiányokat azonban a megadott határidőn belül nem pótolta, ezért az elsőfokú bíróság visszautasította a keresetkiterjesztés engedélyezése iránti kérelmet az elmulasztott folytatólagos perfelvételi tárgyalást megelőzően – 2022. október 6-án – meghozott végzésével. A hiánypótlásra felhívó végzésben foglalt felhívás tehát a 46. sorszámú végzésre figyelemmel lényegében okafogyottá vált, amelyre tekintettel tévesen hivatkozott arra is a felperes, hogy annak késedelmes kézbesítése okán a perfelvételi tárgylás megtartásának nem volt helye.

A fentiek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette a felperes által elmulasztottnak a 2022. október 20-i perfelvételi tárgyalást és a Pp. 190. § (1) bekezdés b) pontja alapján eljárási szabálysértés nélkül döntött a megszüntetésről.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta azzal pontosítással, hogy a bíróság nem a pert, hanem az eljárást szünteti meg a Pp. 190. § (1) bekezdés b) pontja értelmében.