PK ÍH 2023/105.

A felperes keresetlevelében 36 982 400 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, majd a perfelvételi szakban keresetét megváltoztatva másodlagos és harmadlagos kereseti kérelmeket is előterjesztett.

Az alperes a megváltoztatott keresetre írásbeli ellenkérelmét az elsőfokú bíróság által megszabott 15 napos határidő elteltével, 2022. szeptember 28. napján nyújtotta be. A késedelmesen előterjesztett perfelvételi nyilatkozat miatt az elsőfokú bíróság a 2022. október 3. napján megtartott perfelvételi tárgyalást elhalasztotta.

A 2023. január 9-i folytatólagos perfelvételi tárgyaláson az alperes ellenkérelmét megváltoztatta, amelyre tekintettel az elsőfokú bíróság a tárgyalást elhalasztotta, és anyagi pervezetést követően felhívta a feleket, hogy az azzal érintett körben bizonyítási indítványaikat 15 napon belül terjeszthetik elő.

Ezt követően az alperes a 2023. január 24. napján érkezett beadványában az eljárás megszüntetését kérte. Kifejtette, álláspontja szerint a felperes igényei eshetőleges keresethalmazatként nem érvényesíthetők, így a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (2) bekezdés c) és e) pontja, valamint 240. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásának van helye.

Az elsőfokú bíróság végzésével az alperest 600 000 forint pénzbírsággal sújtotta. Határozatának indokolása szerint az alperes a keresetváltoztatással szembeni alaki védekezését 2022. szeptember 1. napjáig terjeszthette volna elő, arra ugyanis már ebben az időben lehetősége volt. Ezért úgy ítélte, a mulasztás Pp. 183. § (5) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményének feltétele fennáll. A pénzbírság összegét illetően értékelte, hogy az alperessel szemben korábban is pénzbírságot szabott ki indokolatlanul késedelmesen megtett nyilatkozat miatt, és az alperes többször megsértette a perfelvételi nyilatkozatok megtételére vonatkozó szabályokat.

A végzéssel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a pergátló kifogás a perfelvétel lezárásáig bármikor előterjeszthető, sőt arra a másodfokú eljárásban is lehetőség van a Pp. 379. §-ára figyelemmel, ezért az elsőfokú bíróság indokolatlanul alkalmazott vele szemben pénzbírságot.

A felperes fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására irányult annak helyes indokaira figyelemmel.

A fellebbezés alapos.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte, ugyanakkor kifejtette, hogy megítélése szerint a pénzbírság alkalmazásának nincs helye. Ezért a Pp. 110. § (3) bekezdésében megjelenő „tartalom szerinti elbírálás” elvének és a fellebbezés egyértelmű céljának megfelelően nem volt akadálya annak, hogy az ítélőtábla a Pp. 369. § (1) bekezdése szerinti felülbírálati jogkörében eljárva azt vizsgálja, az elsőfokú végzés megváltoztatásának és az alperessel szemben az eljárás Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontján alapuló megszüntetése iránti kérelem előterjesztése miatt kiszabott pénzbírság mellőzésének van-e helye.

A Pp. 183. § (5) bekezdése értelmében azt a felet, aki perfelvételi nyilatkozatát úgy teszi vagy változtatja meg, hogy arra a perfelvétel során perfelvételi iratban vagy a tárgyaláson korábban lehetősége volt, a bíróság pénzbírsággal sújtja. E jogszabályi rendelkezés kötelezővé teszi a pénzbírság kiszabását, azonban annak feltétele kizárólag két perbeli cselekmény lehet, egyrészt a perfelvételi nyilatkozat megtétele, másrészt annak megváltoztatása.

A Pp. 183. § (1) bekezdése értelmében perfelvételi nyilatkozatnak a perfelvétel körében a keresetlevélben és perfelvételi iratban feltüntetett, illetve perfelvételi tárgyaláson előadott tényre és jogra vonatkozó állítás, tagadás, be- vagy elismerés, ezekből következő kérelem, a tények megállapításához szükséges bizonyítási indítvány, a bizonyítékok és a bizonyítási indítványok értékelésére vonatkozó nyilatkozat, valamint bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátása minősül. E nyilatkozatok célja – a bíróság közrehatása mellett – a jogvita kereteinek felek általi meghatározása. Az idézett jogszabályi rendelkezésből következően a perfelvételi nyilatkozatok közé az alábbiak tartoznak: a perbe vitt igény alapjául, illetve az ellene támasztott igénnyel szemben az érdemi védekezés alapjául szolgáló érdemi nyilatkozatok (felperesi és alperesi kérelem, jogállítás, tényállítás, jogi érvelés), a perbe vitt igény, illetve az ellene támasztott igénnyel szembeni érdemi védekezés alapjául szolgáló érdemi nyilatkozatok bizonyítékainak az előadása és azok értékelése (bizonyítási indítvány, bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátása és ezek értékelése), valamint a félnek azon nyilatkozatai, amelyekben állást foglal az ellenfélnek az előbbi perfelvételi nyilatkozatai elismeréséről vagy vitatásáról, cáfolatáról. A perfelvételi nyilatkozat tehát a peres feleknek a kereset, beszámítás, viszontkereset és az ezekkel szembeni ellenkérelem tekintetében a per érdemére tartozó valamennyi nyilatkozatát, cselekményét foglalja magában, a keresetlevél érdemi részére [Pp. 170. § (2) bekezdés] és az ellenkérelemnek az érdemi védekezésre tartozó részére [Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont] épül, mivel ezek határozzák meg a jogvita kereseteit. Ezért nem a per érdemére vonatkozó nyilatkozatok, kérelmek – így az ellenkérelemnek a Pp. 199. § (2) bekezdés a) pontja szerinti alaki védekezése – nem tekinthetők perfelvételi nyilatkozatnak.

A Pp. 240. § (1) bekezdése szabályozza az eljárás hivatalból történő megszüntetésének eseteit, amelyeket – a g) pontban foglaltak kivételével – az eljárás bármely szakában figyelembe kell venni. Ezek közé tartozik, ha a keresetlevelet, viszontkereset-levelet már a Pp. 176. § (1) bekezdés a)–i) pontja, a 176. § (2) bekezdés a)–c) pontja, illetve a viszontkereset-levelet a 206. § (1) bekezdés a) vagy c) pontja alapján vissza kellett volna utasítani [Pp. 240. § (1) bekezdés a) pont]. Az ilyen perakadály esetén a bíróság érdemi határozatot nem hozhat. Lényeges, a bíróság a perakadályokat hivatalból is köteles vizsgálni és észlelni, ennek kapcsán a felek rendelkezési joga nem érvényesül. Az ilyen perakadályra való hivatkozás így nem a jogvita kereteit határozza meg. A keresetlevelet érintően a Pp. 176. § (1) bekezdés a)–i) pontjára, illetve a Pp. 176. § (2) bekezdés a)–c) pontjára való alperesi hivatkozás, és erre tekintettel az eljárás megszüntetése iránti kérelem tehát a Pp. 199. § (2) bekezdés a) pontja szerinti, az ügy érdemére nem vonatkozó alaki védekezést jelent.

Következésképpen a perakadályra alapított eljárás megszüntetése iránti kérelem nem perfelvételi nyilatkozat, annak a perfelvételi szakban az írásbeli ellenkérelmehez képest utóbb történő előterjesztése ellenkérelem-változtatásnak sem minősül. Az eljárás megszüntetésére okot adó valamely körülmény állítása ugyanis a Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pontjában meghatározott ellenkérelem-változtatás esetei közé nem tartozik.

Mindezek alapján a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva előterjesztett eljárás megszüntetése iránti kérelem nem tartozik azon perbeli nyilatkozatok körébe, amelynek megtétele miatt a Pp. 183. § (5) bekezdése szerinti jogkövetkezmény alkalmazható. Nem álltak fenn ezért jelen esetben az alperes eljárásmegszüntetési kérelmének utóbbi előterjesztése miatt a pénzbírság kiszabásának jogszabályi feltételei.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperessel szemben kiszabott pénzbírságot mellőzte.