PK ÍH 2023/106.

A felperes az elsőfokon eljáró törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) előtti eljárásban keresetében a közte és az I. rendű alperes között 2006. szeptember 12-én létrejött kölcsönszerződés részleges érvénytelenségének megállapítását kérte az árfolyamkockázati tájékoztatás elégtelenségére hivatkozással.

A kölcsönszerződésből eredő 68 061 011 forint főkövetelés és járulékai végrehajtása iránt végrehajtási eljárás indult. A végrehajtási eljárás során a b.-i ingatlan felperes tulajdonában álló 586/1090 tulajdoni illetősége a 121. számú ingatlanárverési jegyzőkönyvvel az árverési vevő részére értékesítésre került.

Az elsőfokú bíróság végzésével a végrehajtást a per jogerős befejezéséig felfüggesztette.

Az árverési vevő a jogi képviselője útján a végzés ellen fellebbezést, egyúttal a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjesztett elő. A fellebbezésében előadta, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján a jogorvoslathoz joga van, hiszen a döntés jogos érdekét sérti. Mivel a fellebbezéssel támadott végzés rá mint jóhiszemű árverési vevőre nézve rendelkezést tartalmaz, annak alapján az ingatlant évekig nem veheti birtokba, a végzés ellen a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 365. § (5) bekezdése alapján is fellebbezéssel élhet.

Az elsőfokú bíróság az árverési vevő végrehajtást felfüggesztő végzés elleni fellebbezését visszautasította. A Pp. 365. § (5) bekezdése és 366. § (1) bekezdése idézését követően megállapította, hogy az árverési vevő a jelen peres eljárásban nem fél, a rendelkező rész rá vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz, így fellebbezés előterjesztésére nem jogosult.

Az árverési vevő a fellebbezését visszautasító végzéssel szemben fellebbezett. Fellebbezésében a végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A fellebbezése indokaként előadta, hogy a felfüggesztett végrehajtási eljárásban az ingatlan tulajdonjogát árverési vevőként megszerezte. Az árverési jegyzőkönyv jogerőre emelkedett, a vételárat megfizette, tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba per-, teher- és igénymentesen bejegyzésre került. Kifejtette, hogy erre tekintettel a végrehajtási eljárásnak az ingatlanárverésre kiterjedő hatállyal történő felfüggesztése méltánytalan és jogszabályellenes, az eredeti állapot helyreállítására a felperes pernyertessége esetén sincs mód, mivel az ingatlan már nem a felperes vagyona, az a végrehajtási eljárás alá nem vonható. Az árverési vevőként szerzett tulajdonjoga vitássá nem tehető, az eredeti állapot helyreállítására nincs mód. Az elsőfokú bíróság jogszerű eljárása esetén a végrehajtást csak azon végrehajtási cselekmények tekintetében függeszthette volna fel, amely a felfüggesztés okára és céljára figyelemmel feltétlenül szükséges. Hivatkozott jogos érdekének sérelmére és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése, valamint a Pp. 365. § (5) bekezdése által biztosított fellebbezési jogára. Álláspontja szerint a végzés rá mint árverési vevőre nézve rendelkezést tartalmaz, hiszen a jogellenes végzés alapján a jóhiszeműen, árverésen szerzett ingatlanát még évekig, a per jogerős befejezéséig nem veheti birtokba, azt a felperes jogalap nélkül birtokolja. Kérte figyelembe venni, hogy a jogait, jogos érdekeit sértő, a végrehajtást felfüggesztő végzéssel szemben semmilyen más formában nem tud jogorvoslattal élni.

Az ítélőtábla a fellebbezést megalapozatlannak találta.

Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálására is irányadó, a Kúria 1/2019. PJE határozatában kifejtettekre tekintettel a fellebbezést – azt annak tartalma szerint értékelve – a végzés megváltoztatására, és fellebbezés visszautasításának mellőzésére irányuló kérelemként bírálta el.

Az ítélőtábla mindenekelőtt rögzítette, hogy a fellebbezéssel támadott határozat a fellebbezést visszautasító végzés, ezért az ügy érdemében való döntés annak megítélését jelenti, hogy a fellebbezés visszautasítása megalapozott volt-e, az árverési vevőt megilleti-e a fellebbezési jog a végrehajtást felfüggesztő végzéssel szemben. A Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 369. § (1) és (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre csak az elsőfokú határozatra, illetőleg a határozat alapjául szolgáló elsőfokú eljárásra terjedhet ki. A jelen másodfokú eljárásban az elsőfokú határozat és az eljárás szabályszerűsége csak a fellebbezés visszautasítása tekintetében volt felülbírálható, a másodfokú döntés – az erről rendelkező elsőfokú határozat hiányában – nem terjedhet ki a végrehajtási eljárást felfüggesztő fellebbezés érdemi elbírálására. Annak elbírálására csak – a fellebbezési jogosultság megléte esetén – az ezen fellebbezés elbírálásának eredményéhez képest van lehetőség. Erre tekintettel a végrehajtás felfüggesztésének jogellenessége körében felhozott érvek nem voltak figyelembe vehetők; az ítélőtábla a felülbírálati jogkörében csakis az árverési vevő fellebbezési jogának meglétét vizsgálhatta.

Az árverési vevő által is hivatkozott Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Miként azonban az e bekezdéshez fűzött kommentárból is kitűnik, a jogorvoslathoz való jog nem azonos a bírósághoz fordulás jogával, és nem jelent korlátozhatatlan jogot. Az egyes eljárások során érvényesülő jogorvoslati lehetőségeket az eljárási törvények határozzák meg.

A jelen esetben, a bíróság a végrehajtás felfüggesztéséről rendelkező döntése elleni jogorvoslatot a Pp. 129. §-a szabályozza, míg a fellebbezésre jogosultak körét a Pp. 365. § (5) bekezdése határozza meg. A Pp. 365. § (5) bekezdése szerint fellebbezéssel élhet a fél, valamint az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés rá vonatkozó része ellen. A Pp. 365. § (5) bekezdésében foglalt feltétel, a határozat rendelkező részében megnyilvánuló érintettség megállapításához nem elegendő az, ha a rendelkezés valamely, felektől eltérő személy jogaira is közvetetten kihatással lehet. A Pp. 365. § (5) bekezdésének azon megfogalmazásából, miszerint a félnek nem minősülő személy csupán a határozat rendelkezésének rá vonatkozó része ellen élhet fellebbezéssel, az következik, hogy a fellebbezési jogosultság fennálltához a határozatnak rá vonatkozóan kifejezetten rendelkezést kell tartalmaznia, a határozatnak a jogairól vagy kötelezettségeiről közvetlenül kell döntenie. Az ítélőtábla ennek megállapításánál figyelemmel volt arra is, hogy a Pp. irányadó rendelkezéséhez [és a korábban hatályban volt a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) ide vonatkozó szakaszához] fűzött kommentár sem az érintettségük mértékén keresztül határozza meg azon személyek körét, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, és így a határozat rájuk vonatkozó rendelkezéseivel szemben fellebbezési joggal élhetnek, hanem a perrendtartás egyedi eljárásokra vonatkozó szabályai alapján, taxatívan felsorolja azokat, akire az adott határozat rendelkezést tartalmazhat. Így fellebbezési jog illeti a végrehajtót a végrehajtást megszüntető ítéletnek a végrehajtási költségek összegéről és megtérítéséről szóló része ellen (Pp. 537. §), a sajtótermékért szerkesztői felelősséget viselő természetes vagy jogi személy fellebbezhet az őt perköltség megfizetésére kötelező rendelkezés ellen [Pp. 499. § (1) bekezdés], a MOKK a fizetési meghagyással indult perekben hozott ítéletnek vagy a szünetelés folytán megszűnt e perekben hozott határozatnak a perköltségviselésre vonatkozó rendelkezése ellen [Pp. 261. § (3)–(4) bekezdés], fellebbezhet az, akivel szemben a bíróság ismételt vagy súlyosabb rendzavarás miatt pénzbírságot szabott ki [Pp. 236. § (1) bekezdés], a közreműködők (a tanú, a kirendelt szakértő, a tolmács, a fordító, az okirat vagy szemletárgy birtokosa), az orvosszakértői vizsgálatra kötelezett fél, ha velük szemben kényszerítő eszközt alkalmaztak [Pp. 274. §, 330. § (4) bekezdés, 470. § (2) bekezdés], végül a másodfokú bíróság végzésének a közjegyzőt a fél részére költség megfizetésére kötelező rendelkezése ellen a közjegyző is fellebbezéssel élhet.

A per során felfüggesztett végrehajtási eljárásban részes árverési vevő e felsorolásban nem szerepel, mert a végrehajtás felfüggesztéséről rendelkező végzés rá nézve rendelkezést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság mindezért helytállóan állapította meg, hogy a végrehajtást felfüggesztő végzéssel szemben a Pp. 365. § (5) bekezdése alapján az árverési vevőt fellebbezési jog nem illeti meg, és fellebbezési jogosultság hiányában a Pp. 366. § (1) bekezdése alapján megalapozottan határozott a fellebbezés visszautasításáról. Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján – a fentiek szerint, a fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiegészített indokolással – helybenhagyta.