GK ÍH 2023/107.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a keresetlevelet az eredménytelen hiánypótlási felhívást követően visszautasította a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja alapján és az állam terhén maradó eljárási illetéket 3600 forintra mérsékelte. Döntését azzal indokolta, hogy a keresetlevél több keresetet, valódi tárgyi keresethalmazatot tartalmaz, mivel az alperesnek az egymástól teljesen elkülönülő és más-más egyedi tartalmú szerződésekre vonatkozó feltételeit támadja, azaz több általános szerződési feltételben (a továbbiakban: ÁSZF) alkalmazott több kikötés érvénytelenségének megállapítása iránt terjesztett elő keresetet, ami valódi keresethalmazatnak minősül. E kereset a Pp. 173. § (1) bekezdésében írtaknak nem felel meg, ugyanis e keresetek nem ugyanabból a jogviszonyból erednek, mivel az alperesnek más-más ÁSZF rendelkezéseit támadják, amelyek más-más „egyedi szerződésekre” vonatkoznak. Az ÁSZF által szabályozott jogviszonyok nem minősülnek ugyanannak a jogviszonynak, mivel az összes ÁSZF más-más egyedi életbiztosítási szerződésekhez tartozó általános szerződési feltételeket szabályoz. Egyébként a keresetek nem ténybeli és jogi alapon egymással összefüggő jogviszonyból erednek, egyes feltételek tisztességtelensége és érvénytelensége elbírálható a többi ÁSZF rendelkezéseinek figyelembevétele nélkül, elbírálásuknál nem bír relevanciával a többi ÁSZF rendelkezése. Jogi alapon sem függenek össze, ugyanis egy adott ÁSZF-nek a rendelkezéseit egymással összhangban kell vizsgálni, nem pedig más ÁSZF feltételeivel összevetve.

Az elsőfokú bíróság visszautasította a keresetlevelet a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontja alapján is, mivel az nem tartalmazza a bíróság döntésére irányuló, a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjában írt határozott kereseti kérelmet a felperes által „indítványozott” közlemény szövegére vonatkozóan. A közlemény az ítélet rendelkező részében kerül feltüntetésre, tehát ítéleti rendelkezésnek minősül, ezért e vonatkozásban is elő kell terjeszteni a bíróság döntésére irányuló határozott kereseti kérelmet.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben annak megváltoztatását, a keresetlevél visszautasításának mellőzését kérte, az eljárási illeték mértékére és viselésére vonatkozó rendelkezésre is kiterjedően. Indokául előadta, hogy keresetében az alperes által kötött fogyasztói szerződések részévé váló, a keresetben felsorolt általános szerződési feltételek tisztességtelenség okán fennálló érvénytelenségének megállapítását kérte az alperessel szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal. Biztosítási szerződések részét képező kikötéseket támadott akként, hogy a kikötések az alperesnek több (12) különböző szerződéses konstrukciót tartalmazó dokumentumában voltak fellelhetők. E kikötéseket azonos vagy lényegében egyező megfogalmazásban az alperes dokumentumai közül egyidejűleg több is tartalmazta.

A felperes utalt a Kúria által a keresetlevél visszautasításának vizsgálata tárgykörében felállított joggyakorlat-elemző csoport 2019.El.II.J.GY.P.2. számú összefoglaló véleménye [148] bekezdésére, amely nem tartalmaz a perbeli esetre vonatkozóan utalást sem az ügyészi kereset esetleges halmazati jellegére. Hivatkozott e körben az egységes bírói gyakorlatra is. Kiemelte, hogy egyetlen olyan ügy sem ismert, amelyben a bíróság a halmazati kereset alaki kellékeinek hiánya miatt hiánypótlásra hívta volna fel a felperest vagy a keresetlevelet a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja alapján utasította volna vissza. Nem ismert továbbá olyan másodfokú ügy sem, amelyben az ítélőtábla a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontjára és a 240. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a Pp. 379. §-a alapján az ítéletet hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette volna arra figyelemmel, hogy a keresetlevél meg nem engedett keresethalmazatot tartalmazott. Hangsúlyozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla elé került ügyekben is hasonlóan terjesztett elő egységes (nem halmazati) keresetet, ugyanazon keresettel több különböző szerződéses konstrukcióban alkalmazott általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását kérte, azonban az ítélőtábla ilyen esetben nem szüntette meg az eljárást és nem helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét meg nem engedett keresethalmazat okán a már hivatkozott jogszabály alapján.

Rámutatott, hogy egyetlen eset sem ismert a Fővárosi Ítélőtábla gyakorlatában, amikor a különböző szerződéses konstrukciókban alkalmazott általános szerződési feltételek érvénytelenségének a megállapítására irányuló ügyészi kereset esetén az elsőfokú bíróság által megállapított illeték 36 000 forint összegét felülbírálva az elsőfokú eljárás illetékét az Itv. 40. § (1) bekezdése alapján a keresethalmazatra irányadó illetékszámítási szabályok szerint többszörözte volna meg.

Megítélése szerint a perbeli esetben a keresethalmazatnak az elsőfokú bíróság szerinti értelmezése azt eredményezné, hogy 12 különböző szerződéses konstrukcióba tartozó kikötéseket csak 12 külön keresetlevélben, 12 párhuzamosan folyó polgári perben támadhatná. A jelentős átfedések miatt a kikötések jelentős része megegyezne, a fogyasztó a szerződését esetlegesen érintő ítéleti rendelkezéseket 12 különböző közleményben kísérelhetné meg fellelni. Az eljárás ilyen szétaprózódása követhetetlenné teszi a fogyasztó számára a kikötések felperes általi megtámadásának eredményét. A kikötések egyes részére vonatkozó közlemény pedig azt a téves látszatot keltheti a laikus fogyasztó számára, mintha a felperes által támadott többi kikötés érvényes lenne. Az elsőfokú bíróság keresethalmazat körében elfoglalt álláspontja nem áll összhangban a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13. EGK irányelv 7. cikk (1) bekezdésében foglalt hatékony fogyasztói jogvédelem elvével, továbbá a pergazdaságosság követelményével és a józan ésszel is ellentétes az ilyen értelmezés. Az elsőfokú bíróság álláspontja az Alaptörvény 28. cikkében foglalt jogértelmezési alapelvbe is ütközik.

Keresetében kérte annak elrendelését is, hogy az alperes a saját költségére gondoskodjék a szerződési feltételek tisztességtelenségére vonatkozó, a bíróság által megállapított szövegű közlemény közzétételéről. Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a határozott kereseti kérelem hiánya miatt is visszautasította. Mind a Ptk. 6:105. § (2) bekezdése, valamint a 3/2011. számú PK vélemény (továbbiakban: PK vélemény) 7. pontja és a hozzáfűzött indokolás is egyértelművé teszi, hogy a közleményt a bíróságnak kell az ítélet rendelkező részében közérthetően, az érvénytelenség okaira is kiterjedő módon megszövegeznie. E körben utalt a Kúria Pfv.V.21.096/2021/7. számú döntésének [62] bekezdésére, miszerint a közlemény szövegének meghatározása a Ptk. 6:105. § (2) bekezdése alapján a bíróság kötelezettsége. Utalt továbbá a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pkf.25.258/2022/2. számú végzésére is.

A kereseti illetékkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja ellenére az Itv. hatálytalan 58. § (1) bekezdés b) pontja alapján állapította meg, hogy az illetéket az állam viseli. Az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy polgári ügyekben illetékmentes az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt visszautasítja.

A fellebbezés alapos.

Az elsőfokú bíróság egyrészt azért utasította vissza a felperes keresetlevelét, mert megítélése szerint a Pp. 173. § (1) bekezdésében írt feltételek nem állnak fenn. A perbeli speciális esetben a felperes közérdekű keresetet terjesztett elő, amelyben az alperesnek a fogyasztói szerződésállományán belül 12-féle életbiztosítási szerződésében – amelyek általános szerződési feltételnek tekintendők – szereplő szó szerint vagy tartalmában azonos feltételeinek tisztességtelenségére hivatkozott. Az elsőfokú bíróság felhívására a felperes úgy nyilatkozott, hogy a keresete nem halmazati kereset, utalt továbbá az e körben kialakult egységes és következetes bírói gyakorlatra.

Az ítélőtábla osztja a felperes fellebbezésében kifejtett azon álláspontját, miszerint nem álltak fenn a keresetlevél visszautasításának eljárásjogi feltételei.

Az elsőfokú bíróság helytállóan ítélte meg a tárgyi keresethalmazat kérdését. Tévesen hivatkozott a felperes a Kúria által a keresetlevél visszautasításának vizsgálata tárgykörében felállított joggyakorlat-elemző csoport 2019.El.II.J.GY.P.2. számú összefoglaló véleményére, mivel az abban vizsgált egyetlen közérdekű perben hozott határozat olyan ügyben született, amelyben – legalábbis az összefoglaló véleményben ismertetett tartalma alapján – nem több ÁSZF ügyleti feltételei, hanem egy ÁSZF több kikötése érvénytelenségére irányult a kereset, és ilyen tartalmú kereseti kérelem tekintetében tette a joggyakorlatelemző csoport azt a megállapítást, hogy egységes keresetről és nem tárgyi keresethalmazatról van szó. A jelen eljárásban azonban – az ott vizsgálttól eltérően – a felperes 12 különböző biztosítási termékhez tartozó ÁSZF egyes kikötéseinek érvénytelenségét kérte megállapítani. Annak következtében, hogy a kereset különböző biztosítási módozatokhoz kapcsolódó különböző blankettaszerződések kikötéseinek érvénytelenségére irányul, a tárgyi keresethalmazatnak az az előfeltétele, hogy a kereseti kérelmek különböző, ám ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyokból származzanak, megvalósul. Nem támasztja alá a keresethalmazat hiányát az a felperesi hivatkozás sem, miszerint az eddig jogerősen elbírált hasonló tárgyú perekben a kereseti illeték nem került kereseti kérelmenként többszörözésre. Az ÁSZF érvénytelenségére irányuló kereset tárgya meg nem határozható értékű. Amennyiben több ilyen kérelem kerül előterjesztésre, azok egyikének sem, így összességében sem határozható meg a perértéke. Ebből pedig az következik, hogy az összességében nem meghatározható perértékre figyelemmel az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdés b) pontja szerinti illetékszámítási alapot kell figyelembe venni. Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy az említett jogszabály nem perértéket, hanem illetékszámítási alapot határoz meg, amelyre figyelemmel a 40. § (1) bekezdés alkalmazására nem kerülhet sor. Ily módon az illeték mértéke a keresethalmazat fennállásának kérdését nem érinti, abból a keresethalmazat hiányára megalapozott következtetés sem vonható.

Ugyanakkor nem értett egyet az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a keresethalmazat előterjesztése feltételeinek hiányára vonatkozó megállapításával. A Pp. 173. § (1) bekezdése arra az esetre engedélyezi több kereset (valódi tárgyi keresethalmazat) előterjesztését, ha a keresetek legalább ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyból erednek. A 12 különböző ÁSZF-et érintő keresetek közötti kapcsolatot a 12 külön jogviszony ténybeli és jogi alapon való azon összefüggése teremti meg, hogy – miként a felperes is helyesen hivatkozott rá – az egyes kikötések vagy szövegszerűen teljes mértékben vagy tartalmilag megegyeznek. A tartalmi egyezőség önmagában megteremti a ténybeli egyezőséget, ugyanakkor egyidejűleg – a szükségszerűen azonos jogi megítélés miatt – fennáll a jogi összefüggés is. Erre figyelemmel nem volt eljárásjogi akadálya a 12 ÁSZF – egymással mind ténybeli, mind jogi alapon összefüggő – egyes kikötéseinek érvénytelensége iránti keresetek egy keresetlevélben történő előterjesztésének.

Tekintettel arra, hogy e kereset nem tartalmaz a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontjában írt meg nem engedett keresethalmazatot, az elsőfokú bíróság ezen okból tévesen utasította vissza a keresetlevelet, továbbá indokolatlan volt a 2. számú végzés 1–3 pontjában írt felhívása is.

Az elsőfokú bíróság a visszautasítás másik okát – tévesen – abban jelölte meg, hogy a felperesnek a közlemény szövege vonatkozásában határozott kereseti kérelmet kellett volna előterjesztenie. A Ptk. 6:105. § (2) bekezdése, a 3/2011. PK vélemény 7. pontja és annak indokolása és a bírói gyakorlat is (Kúria Pfv.V.21.096/2021/7. számú ítélet [62] bekezdése) azt támasztja alá, hogy a közlemény szövegét nem a felperesnek, hanem a bíróságnak kell megfogalmaznia. Ezért a határozott kereseti kérelemnek nem kell kiterjednie a közzétenni kért közlemény szövegére, így nem állt fenn a keresetlevél visszautasításának a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt feltétele sem.

A visszautasítás mellőzése miatt a kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezés okafogyottá vált. Megjegyzi ugyanakkor az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság annak megállapításakor, hogy 3600 forint mérsékelt illeték az állam terhén marad, figyelmen kívül hagyta az Itv. 57. § (1) bekezdés a) pontját, miszerint polgári ügyekben illetékmentes az eljárás, ha a bíróság az eljárást megindító beadványt visszautasítja. Tehát a visszautasított keresetlevéllel kapcsolatban lefolytatott eljárás során kereseti illeték nem merült fel, így annak mértékéről és viseléséről sem kellett volna rendelkeznie. Az elsőfokú bíróság által felhívott Itv. 58. § (1) bekezdés b) pontja hatálytalan, ezért jelen ügyben nem alkalmazható.

Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-án keresztül alkalmazandó 383. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta, a keresetlevél visszautasítására vonatkozó rendelkezést mellőzte.