KÜ BH 2023/113

[1] A gimnázium védőnője 2020. május 7. napján arról tájékoztatta az alperest, hogy az I. és II. rendű felperesek kiskorú gyermeke (a továbbiakban: a gyermek) az iskolai kampányoltás keretében végzendő életkorhoz kötött Hepatitis B elleni védőoltásának beadása nem az arra jogosult iskolaorvos útján történt meg. Tájékoztatása szerint az oltóorvos Németországban élő és praktizáló orvos, aki nem tagja a Magyar Orvosi Kamarának, és aki két hetet tartózkodott Magyarországon, ezalatt oltotta be a gyermeket 2020. március 4. napján, ugyanazon a napon, amikor a felperesek által tudottan az iskolai kampányoltás is zajlott.

[2] A bejelentés alapján az alperes a felperesekkel szemben 2020. május 11. napján hivatalból eljárást indított és a felpereseket nyilatkozattételre hívta fel. A felperesek beadványukban előadták, hogy 2019 nyarán gyermekorvosuknak jelezték, hogy a gyermeküket szeretnék Hepatitis B elleni immunizálásban részesíteni, a fertőzőbetegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 8. § (4) bekezdése alapján. A gyermek immunizálása 2019. július 17-én az első oltóanyag beadásával megkezdődött.

[3] A felperesek másik nyilatkozata szerint a gyermek oltására az Engerix-B szuszpenziós injekció felnőttek számára védőoltással történt, melyet az I. rendű felperes szerzett be 2019 nyarán. Az oltóanyagot receptre a háziorvos írta fel, azt az I. rendű felperes váltotta ki, hűtőtáskában szállította el a patikából és a beadásig hűtőszekrényben tárolták, hűtőtáskában vitték az oltás helyére is. Az oltás második adagját Budapesten, 2020. március 4-én a külföldön praktizáló orvos végezte. Az első oltást a házi gyermekorvos adta be, a második oltást azonban ő „nem tudta beadni”, ezért kérték fel a külföldön praktizáló orvost az oltás elvégzésére. A gyermek iskolájának kampányoltásról szóló tájékoztatását elolvasták, aláírták és jelezték a védőnőnek, hogy a gyermek oltását igazolni fogják, amelyet szeptemberben meg is tettek.

[4] Az alperes az eljárásában megállapította, hogy a gyermek részére a háziorvosa 2019. június 18. napján írta fel a 2 db Engerix-B szuszpenziós injekciót. Mindkét injekciót 2019. július 12-én kiváltották. Megállapította továbbá, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ működési nyilvántartásra vonatkozó adatbázisában a második oltást beadó orvos nem szerepel, aki így Magyarországon érvényes működési nyilvántartással nem rendelkezik, önálló orvosi tevékenység végzésére nem jogosult.

[5] A feltárt tények alapján az alperes a 2020. július 2. napján meghozott BK-01/NEO/2089-10/2020. számú határozatával az I. és II. rendű felpereseket mint a gyermek törvényes képviselőit kötelezte, hogy a jogszabályi előírásokat betartva az iskolai kampányoltás keretében elvégzendő életkorhoz kötött Hepatitis B elleni védőoltás felvételére előzetesen egyeztetett időpontban jelenjenek meg gyermekükkel az iskolaorvosnál és őt oltassák be. Kötelezte továbbá a felpereseket, hogy a jövőben az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokkal kapcsolatban a jogszabályban előírtaknak megfelelő magatartást tanúsítsanak, továbbá velük szemben 100 000 forint egészségügyi bírságot szabott ki. A védőoltás beadására előírt határidőt 2020. szeptember 30. napjában határozta meg.

[6] Az alperes határozatában a 4. § (1) bekezdésére, az 56. § (1) bekezdésére, az 57. § (1) bekezdésére, illetve a (2) bekezdés a) pontjára, az NM rendelet 5. § (1) bekezdés j) pontjára, a (5), (7) és (9) bekezdéseire, továbbá az Eütv. 110. § (2) bekezdésére, az NM rendelet 3/A. § 17. pontjára, valamint a 4. § (2) bekezdésére hivatkozott.

[7] Az alperes megállapította, hogy a második oltást beadó orvos az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 110. § (2) bekezdése értelmében Magyarországon önálló orvosi tevékenység végzésére nem jogosult, azaz nem minősül az NM rendelet 5. § (9) bekezdése szerinti oltóorvosnak. Az oltás helye nem volt beazonosítható, így azt nem lehetett az NM rendelet 3/A. § 17. pontja szerinti oltóhelynek tekinteni. Mindezért az I. és II. rendű felperesek megsértették az NM rendelet 5. § (5) bekezdésében foglaltakat, mely szerint az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni. Megsértették továbbá az NM rendelet 5. § (9) bekezdését, amely kimondja, hogy iskolai kampányoltás esetében az oltóorvos az iskolaorvos, továbbá az életkorhoz kötött kötelező védőoltás oltóhelyen végezhető. A felpereseknek az NM rendelet 8. § (4) bekezdésére történő hivatkozásával szemben megállapította, hogy a Hepatitis B elleni védőoltás életkorhoz kötötten kötelező oltásnak minősül, a szülők nem nyilatkoztak arra vonatkozóan, hogy külföldi út miatt történt volna a gyermek nem iskolaorvos általi beoltása, továbbá más egyéb indokokat sem sorakoztattak fel, hogy miért választották ezt az eljárást, a szülők továbbá nem adtak be jogszabályszerű kérelmet, amely alapján a gyermekre az általánostól eltérő szabályokat kellett volna alkalmazni.

[8] Az alperes megállapította, hogy a gyermek védőoltása szabályos immunizációnak nem tekinthető, figyelemmel az azt beadó oltóorvos személyére, az oltási hely beazonosíthatatlanságára, az oltási dokumentáció hiányosságára, továbbá arra, hogy „az oltóanyagok különleges érzékenysége miatt a tárolás, szállítás és felhasználás különös figyelmet követel, kérdésessé vált a vakcina hatékonysága”, továbbá kétséges az is, hogy a kérdéses oltást a gyermek ténylegesen megkapta-e. A védőoltás beadására kötelezésen túlmenően a felperesekkel szemben az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ehi. törvény) 13/A. § (6) bekezdése alapján a határozatban részletezett körülmények mérlegelésével megállapított összegű egészségügyi bírság kiszabását is indokoltnak tartotta.

[9] Az alperes határozatával szemben előterjesztett keresetükben a felperesek a határozat megsemmisítését, az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérték. Hivatkozásaik szerint az alperes jogszabálysértően járt el, amikor nem fogadta el a gyermekük által felvett kötelező védőoltás igazolását és a már felvett oltás ismételt felvételére kötelezte a gyermeket.

[10] Keresetükben kifejtették, hogy az oltás beadatására az Eütv. 57. § (4) bekezdése alapján jogosultak voltak, a gyermeket két alkalommal beoltatták, melyet hitelt érdemlő módon, az oltási könyv bemutatásával, az oltás nevével, az oltóanyag gyári számával és az orvos pecsétjével igazoltak. Kiemelték, hogy az NM rendelet 14. § (2) bekezdése és az Eütv. szerint az oltási kötelezettség beállta előtt is jogukban állt a gyermeknek az oltás beadatása.

[11] Álláspontjuk szerint az NM rendelet 5. § (1) bekezdése csupán egy alkalommal történő oltást ír elő, továbbá az alperes érvelése jogellenesen korlátozza a szabad orvosválasztáshoz való, az Eütv. 8. § (1) bekezdésében foglalt jogukat.

[12] Keresetükben vitatták a kiszabott bírság jogszerűségét is az Ehi. törvény 13/A. § (3) bekezdésére hivatkozással. Kifogásolták a bírság mértékét is arra aló hivatkozással, hogy annak megfizetése a nyolc gyermekes család megélhetését veszélyezteti.

[13] Az alperes védiratában a határozatában foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte.

[14] Az elsőfokú bíróság a 9.K.701.124/2020/18. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

[15] A jogerős ítélettel szemben a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria a Kfv.IV.37.409/2021/6. számú végzésével (a továbbiakban: a Kúria korábbi végzése) az elsőfokú bíróság fenti ítéletét hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A felperesek felülvizsgálati kérelemben állított eljárási jogsértéseit alaptalannak találta.

[16] Az ügy érdemét érintően kifejtette, hogy a gyermek részére két különböző időpontban a védőoltás beadása megtörtént, az adminisztrációs kötelezettségek nem megfelelő teljesítése nem azonosítható az oltás elmaradásának tényével. Az Országos Tisztifőorvos által évente kiadott, az adott év védőoltási tevékenységére vonatkozó módszertani levél, azaz a VML határozza meg a védőoltások gyakorlati végrehajtásához szükséges ismereteket, ekképpen annak előírásait figyelembe kell venni, azt az oltóorvosoknak ismerniük kell, és amely kitér az immunizációhoz szükséges esetleges ismétlő oltással kapcsolatos szakmai kérdésekre is. A járványügyi tevékenység és a védőoltás célja az immunizáció kialakulása, ezért a védőoltás ismételt beadásának kötelezettsége jogszerűsége a perben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (5) bekezdés b) pontja értelmében hivatalból elrendelhető bizonyítás keretében tisztázható, szakértői bizonyítás útján vizsgálandó, hogy az ismételt oltás beadása orvos-szakmai szempontból indokolt-e, melynek eldöntéséhez tisztázni kell: a védettség kialakult-e, ha nem, az ismételt oltásnak van-e egészségügyi kockázata, az ismételt oltás beadásának a legkisebb egészségügyi kockázat mellett milyen időpontban lehet helye.

[17] Az új eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság a 9.K.700.848/2022/35. számú ítéletével a felperesek keresetét ismételten elutasította. Indokolásában a Kúria korábbi végzéséből a két oltás megtörténtére vonatkozó megállapítást idézte, majd rámutatott, hogy önmagában a dokumentáció hiányossága abban az esetben állapítható meg, ha a gyermeknek az oltást Magyarországon érvényes működési nyilvántartással rendelkező orvos adta volna be, azonban az iratok szerint a második oltást beadó orvosnak még a létezése is kétséges. A felperesek nem nyilatkoztak arról, hogy a kampányoltás helyett miért térítés ellenében oltatták be a gyermeket, de nem adnak választ az orvos kilétét illetően az oltás beadásának helyszíne és körülményei vonatkozásában sem. Ha a hűtési lánc megszakad, a nem megfelelő tárolás esetén az oltóanyag beadása oltási balesetnek minősül. A gyermek érdeke a védettség kialakítása, és kérdésessé vált, hogy az kialakult-e a fenti körülmények miatt. Az Engerix-B oltóanyag betegtájékoztatója szerint az oltás megismétlése nem veszélyes.

[18] A megismételt eljárásban szakértői bizonyítást folytatott le, a kirendelt szakértő véleményéből idézve rögzítette, hogy amennyiben nincs kialakult védettség, egy év múlva adható az egészség veszélyeztetése nélkül ismétlő oltás. Így okafogyott az a felperesi hivatkozás, hogy az eredeti határozatban a védőoltás beadására előírt 2020. szeptember 30-i határidő törvénysértő és egészségügyi kockázattal jár. A gyermek állítólagos második oltása óta két év telt el. Azóta bizonytalan, hogy rendelkezik-e megfelelő védettséggel, így az államnak akár a szülőkkel szemben is védelmeznie kell a gyermek önálló érdekeit.

[19] Utalt a szakértői vélemény 7. pontjára az oltások után kialakult védettség ellenőrzésével kapcsolatban és megjegyezte, hogy a szakértő ezt a véleményét orvosszakértői szempontból fogalmazta meg, ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint a második oltás beadásának helye és körülményei tisztázatlanok, mint ahogy az oltóanyag hűtése és tárolása sem volt nyomon követhető. Az alperes – és a társadalom – számára a cél mindenkor a megfelelő védettség kialakítása, mely érdekében az oltás megismétlése legfeljebb magasabb ellenanyagszintet eredményez, de semmiképpen sem károsítja a gyermek egészségét. Az eljárás során a felperesek nem kérvényezték a mentesítési eljárást és nem merült fel, hogy mellékhatás jelentkezett volna a gyermek korábbi oltásai során, de nem merült fel a felperesekben félelem, amikor a bizonytalan körülmények között beadatták a bizonytalan hőmérsékleten tárolt oltóanyagot. A kiegészítő szakvélemény rögzíti, hogy abban az esetben nincs szükség a kiskorút védőoltásban részesíteni, amennyiben az alapoltások igazoltan beadásra kerültek.

[20] A Hepatitis B elleni védőoltás beadása két oltásból álló oltási sorozat útján történik. Jelen esetben az első vakcina beadására sor került, a háziorvos azonban jogszabályellenesen járt el, akinek felelősségre vonását kezdeményezte az alperes, a második oltás körülményei ugyanakkor tisztázatlanok és bizonytalanok. A VML előírása szerint az oltás megtörténtekor az egészségügyi dokumentációban számos adatot fel kell tüntetni azzal kapcsolatban, de a jelen ügyben rendelkezésre álló dokumentáció ezen előírásoknak nem felel meg, hiányos. Magyarországon a védőoltási rend úgy került kialakításra, hogy csak kivételes esetben enged eltérést a kötelező főszabályoktól. E kógens jogszabályoktól csak kivételes esetben enged eltérést a jogalkotó. Az alapeljárásban nem merült fel olyan releváns, orvosilag alátámasztott körülmény, amely alapján a gyermekre az általánostól eltérő szabályokat kellett volna alkalmazni. A kötelező védőoltási előírások nem teljesítése össztársadalmi érdeket sért. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a gyermek esetében nem beszélhetünk igazoltan beadott oltásokról, különösen a második esetben. Mindezek alapján megállapította, hogy felperesek megsértették az NM rendelet 5. § (5) és (9) bekezdésében foglaltakat.

[21] Előadta, hogy a Kúria végzésében foglaltaknak megfelelően szakértő bevonásával vizsgálta az esetlegesen ismételten beadandó oltás egészségügyi kockázatát. A szakértői vélemény rögzíti, az Engerix-B oltás ismételt alkalmazása indokolt esetben nem veszélyezteti az oltásra kötelezett gyermek egészségét, 5–10 éven belüli ismételt alkalmazása nem jár fokozott egészségügyi kockázattal, csupán megerősíti az alap-immunizálás által kiváltott ellenanyag választ. Idézte az Eütv. 58. § (1)–(3a) bekezdéseit. A (3a) bekezdés egyértelműen rögzíti, hogy a mentesítés kérelemre történhet, de ez a jogszabályi rendelkezés nem bővíthető akként, hogy az igazolt védettség kialakulása mentesít a kötelezően alkalmazandó védőoltás alól. Az alapeljárásban nem merült fel olyan releváns, orvosilag alátámasztott körülmény, azaz a felperesek részéről jogszabálynak megfelelő kérelem, amely alapján a gyermekre az általánostól eltérő szabályokat kellett volna alkalmazni. Ezért az elsőfokú bíróság nem rendelte el a gyermek részére a szérum mintavételt – vérvételt, mert úgy ítélete meg, önmagában a védettségi szint kialakulása az Eütv. 58. § (3) bekezdése szerinti mentesítéshez alapul nem szolgálhat és a szakértői vélemény azt is rögzítette, hogy az Engerix-B oltás ismételt alkalmazása indokolt esetben nem veszélyezteti az oltásra kötelezett gyermek egészségét.

[22] A felperesek a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben az ítélet egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítéletnek a közigazgatási cselekményre kiterjedő hatállyal történő hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérték.

[23] Felülvizsgálati kérelmükben kifejtett érvelésük szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 2. § (1), (2) és (4) bekezdésében foglalt elveket, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4), (5), (6) bekezdését, valamint 279. § (1) bekezdését, mivel a bizonyítékok értékeléséhez való jogát visszaélésszerűen gyakorolta. Mivel a Kp. alapelveit, a fegyverek egyenlősége alapelvét kirívóan sérti az elsőfokú bíróság eljárása, ennek révén sérültek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében, XV. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogaik is. Az alperes és így az elsőfokú bíróság is megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-a szerinti tényállás felderítési kötelezettséget.

[24] Indokaik között előadták, hogy a korábbi felülvizsgálati eljárásban előterjesztett felülvizsgálati kérelmében előadottakat (a közigazgatási iratok megküldésének elmaradása; a VML nem lehet alapja a kötelező oltásnak, csak jogszabály; az orvosválasztás szabadsága nem korlátozható; a védőoltással kapcsolatos jogszabálysértés esetén szabálysértési eljárást kellett volna lefolytatni) akkor is fenntartják, ha a Kúria annak nem adott helyt.

[25] Sérelmezték, hogy mivel az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban járt el, a Kúria végzésében foglaltakhoz kötve volt, nem volt joga ahhoz, hogy a Kúria által már megállapított tényállást megváltoztassa. A Kúria a végzésében egyértelműen megállapította, hogy az alapeljárásban nem volt vitatott tény az, hogy a gyermekük két Hepatitis B oltást kapott. A védettség kialakulása az, ami kérdéses. Az elsőfokú bíróság a Kúria utasítása szerint szakértőt rendelt ki, aki a gyermek kórtörténetének az ismerete nélkül, általánosságban adott az véleményt. E szerint a gyermek újraoltása indokolatlan, másrészt az újraoltás öt–tíz éven belül nem jár fokozott egészségügyi kockázattal, azaz öt éven belül fokozott egészségügyi kockázattal jár, védettség hiánya esetén, de csak akkor, egy év eltelte után lehet indokolt az újraoltás. Beszerezték a gyermekük kezelőorvosának Hepatitis B elleni ismételt oltására vonatkozó szakértői véleményét, amelyet az iratokhoz csatoltak. A kezelőorvos a gyermek kórtörténetének ismertetése után a Hepatitis B elleni oltás betegtájékoztatójában adott iránymutatásra hivatkozott, miszerint annak, aki megkapta a védőoltást, emlékeztető oltás nem szükséges. Mivel pedig nincs elegendő biztonságossági adat az alap-immunizálási sémán felüli további dózisok alkalmazásával kapcsolatban, a teljes alap-immunizálást követő revakcináció alkalmazása nem javasolt. Így a rendelkezésre álló adatok alapján mind a kezelőorvos, mind a szakértő, lényegében ellenjavallotta a gyermek újraoltását.

[26] A szakértői vélemény alapján a pernyertesnek tekinthetők, mivel az oltás ismételt beadása csak öt év után nem jár fokozott egészségügyi kockázattal. Ez nem azt jelenti, hogy nem jár egészségügyi kockázattal, hanem onnantól kezdve nincs fokozott egészségügyi kockázat. Azt is leírta a szakértő, hogy amennyiben nincs kialakult védettség – de csakis akkor – az oltás egy év eltelte után adható, azaz egy éven belül nem. Egyéb esetben öt év eltelte után nem jár fokozott egészségügyi kockázattal az ismétlő oltás, az alperes pedig annak ellenére, hogy fogalma sem volt arról, hogy a gyermeküknél a védettség kialakult-e, fél éven belül az oltás felvételére kötelezte a gyermeket.

[27] Hivatkoztak arra is, hogy a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a megvalósításának az időpontjában fennálló tények alapján vizsgálja. A szakértői vélemény alapján az is megállapítható, hogy az alperes 2020. szeptember 30-ig történő harmadik ismételt oltásra való kötelezése előtt nem tett eleget tényállásfelderítési kötelezettségének, a gyermek védettségét nem állapította meg, így az alperesi határozat végrehajtása a gyermekükre nézve indokolatlan és fokozott egészségügyi kockázattal járt volna, ezért az alperesi határozat megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatására való kötelezés lett volna indokolt. Az elsőfokú bíróság azonban a Kúria végzését, a kezelőorvosi véleményt és a szakértői véleményt is semmibe véve a keresetet elutasította és a kúriai utasítással ellentétes indokolást adott elő, miszerint az adminisztrációs hiba miatt a gyermek második oltását nem ismeri el. A bíróság a szakértői véleménnyel ellentétben állította, hogy nem számít a védettség, csak az számít, hogy az oltás felvétele óta már egy év eltelt. Ezért az már nem számít, hogy az oltás elrendelésekor a korábbi oltás felvételéhez képest még nem telt el az egy év, amellyel a Kp. 85. § (2) bekezdésének az utasítása ellenére az alperes javára írta az idő múlását.

[28] Az elsőfokú bíróság többször ismétli a szakértői vélemény alapján azt, hogy az oltás öt–tíz éven belüli ismétlése nem jár fokozott egészségügyi kockázattal, azonban ez nyelvtani értelmezési problémára vezethető vissza, mivel a szakértő nem azt írta, hogy öt éven belüli ismétlés nem jár fokozott egészségügyi kockázattal, hanem, hogy öt–tíz éven belül, vagyis öt éven túl és tíz éven belüli ismétlés nem jár fokozott egészségügyi kockázattal, az öt éven belüli azonban igen.

[29] Az elsőfokú bíróság szerint fontosabb az oltási séma betartása, mint az oltásra kötelezett gyermek egészségének a megóvása, amely Alaptörvényt sértő álláspont, mert a tárgyi oltás harmadszori felvételére való kötelezés súlyosan sérti az alapvető jogaikat, a gyermekük testi-lelki egészséghez való alapvető jogát.

[30] Előadták, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során többször megsértette a jóhiszeműség és a tisztességes eljárás követelményét. Az alperes az alapeljárás befejezése előtt csatolta az elsőfokú bíróságnak a Hepatitis B elleni védőoltás használati előírását, amelyet az elsőfokú bíróság az eljárás befejezése előtt a felpereseknek nem mutatott meg, és amelyről az ítélet tartalmából, illetve az azt követő iratbetekintésből szereztek tudomást. Csatolták a valós használati útmutatókat és előadták, hogy ma Magyarországon kétfajta Hepatitis B elleni védőoltás van forgalomban, az egyik a 14 éven aluli gyermekek számára, a másik 14 év felettieknek készített. Az alperes, hogy a gyermek újraoltásának az indokoltságát igazolja, a két betegtájékoztatót összeollózva nyújtotta be az elsőfokú bíróságnak. Ez az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Gyógyszer tv.) 25. § (1) bekezdését sérti. A megismételt eljárásban a felperesek erre észrevételt tettek, de az elsőfokú bíróság nem volt hajlandó ezt jegyzőkönyvezni.

[31] Kifogásolták, hogy mivel a Kúria döntésével ellentétesen – adminisztrációs okra hivatkozva – igyekezett az elsőfokú bíróság eltagadni a második oltás meglétét, igazolásképpen az alperes újra becsatolta a gyermek oltási könyvének másolatát, amelyen a korábbihoz képest már nem volt látható az orvosi pecsét, valószínűleg a sokszoros másolás miatt. A tárgyaláson hivatkoztak arra, hogy az eredeti oltási könyvben az orvosi pecsét látható, aminek igazolására az elsőfokú bíróság törvénysértőn nem adott lehetőséget, ezért csatolták a gyermek oltási könyvének a másolatát. A megismételt eljárás során az elsőfokon eljáró bíró több olyan megjegyzést tett, amely alapján elfogulatlansága és objektivitása megkérdőjelezhető.

[32] Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság a perköltséget törvénysértően, „hasraütés”-szerűen állapította meg az alperes javára, mivel annak ellenére, hogy az alapeljárásban a Kúria végzése alapján a felperesek egyértelműen pernyertesek voltak, az elsőfokú bíróság az alapeljárás alperesi költségének a megtérítésére kötelezte a felpereseket, és nem kötelezte az alperest a felperesek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek a megfizetésére sem, amivel megsértette a Pp. 83. § (2) bekezdését.

[33] Az elsőfokú bíróság azzal, hogy a keresetüket elutasította, a kereseti kérelmet nem merítette ki, az alperes ügy lényegére kiható anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéseit figyelmen kívül hagyta, a jogszabálysértések hiányát iratellenesen és jogszabálysértően állapította meg, az általuk által nevesített alperesi jogszabálysértések hiányát nem indokolta, ítéletével a kirendelt orvosszakértői ajánlással ellentétes döntést hozott.

[34] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérte. Előadta, hogy a jogerős ítélet mind a rendelkező rész, mind az indokolási részében jogszerű és megalapozott, az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta, a rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességében megfelelően értékelte, így okszerűen és megalapozottan jutott a döntésében foglaltakra.

[35] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.

[36] A felülvizsgálat kereteit a Kp.115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az felülvizsgálati ellenkérelem jelöli ki. A Kp. 120. § (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[37] Elöljáróban a Kúria a korábbi felülvizsgálati eljárásban (Kfv.IV.37.409/2021.) felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelemben foglaltaknak a jelen felülvizsgálati kérelemben történt ismételt előterjesztése vonatkozásában hangsúlyozza, hogy a jelen felülvizsgálati kérelem iratok megküldésére vonatkozó hivatkozását (a Kúria korábbi végzése [27] pont) a második oltásra vonatkozó kötelezettség VML által történő előírása körében előadottakat ([30], [33] pont) az orvosválasztás szabadságának korlátozásával kapcsolatos ([29] pont), illetőleg azt a hivatkozást, hogy a védőoltással kapcsolatos jogszabálysértés esetén szabálysértési eljárást kellett volna lefolytatnia az alperesnek ([28] pont), a Kúria a korábbi végzésével már elbírálta. A Kúria e korábbi végzésében irányadónak tartotta a Kfv.IV.37.409/2020/7. számú ítéletében foglaltakat, attól eltérni nem kívánt, így az irányadó a ne bis in idem elvére történt alaptalan hivatkozás kapcsán is ([29]–[30] pont), mivel a perbeli eljárás és a szabálysértési eljárás címzetti (alanyi) köre eltérő, szóba sem kerülhetett az, hogy a szabálysértési tényállásra figyelemmel a felperesre egészségügyi bírság ne lett volna kiszabható.

[38] A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy „A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról, (…) – törvényben szabályozott eljárás során – véglegesen döntenek”. A Bszi. 6. §-a szerint „A bíróság határozata mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét vagy ennek hiányát állapítja meg”. Ezen alapvető rendelkezés érvényre juttatásának eszköze a közigazgatási perben hozott döntéshez (is) fűződő anyagi jogerőhatás, amely az ítélethez, (valamint a bírósági meghagyáshoz és az érdeminek tekintendő végzésekhez) kapcsolódik. Az anyagi jogerő alapján a döntésben foglaltakat mindenkinek irányadónak kell tekintenie, az abban szereplő jogok és kötelességek tárgyában ítélt dolog (res iudicata) keletkezik [KGD 2010.115.], azok többé már nem tehetők vitássá, végérvényessé válnak. Az anyagi jogerőhatást a bíróság hivatalból is köteles figyelembe venni [BDT 2005.1376.; KGD 2013.66.; KGD 2014.64.].

[39] Figyelemmel arra, hogy a Kúria korábbi végzésében a felperesek korábbi felülvizsgálati kérelmében előadott és jelen felülvizsgálati kérelmében ismét hivatkozott fenti kérdésekben állást foglalt, döntést hozott, ezért a jelen felülvizsgálati kérelemben a Kúria korábbi végzéséhez fűződő anyagi jogerő hatás miatt e kérdések vitássá már nem tehetők, azokat irányadónak kell tekinteni, mivel ítélt dolognak minősülnek.

[40] A felperesek továbbá eljárási jogszabálysértésekre hivatkoztak, melyek álláspontjuk szerint a tisztességes eljárás megsértésére és a jóhiszeműség követelményének sérelmére vezettek. Az Alkotmánybíróság számos döntésében foglalkozott a tisztességes eljárás követelményével. A 3174/2014. (VI. 18.) AB határozatban és a 7/2013. (III. 1.) AB határozatban is rögzítette, hogy a tisztességes eljárás (fair trial) követelménye „Az eljárásjogi garanciák érvényesülését is felöleli és egy olyan minőséget jelent, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni”. A tisztességes eljárás követelményét az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikke értelmezésében közigazgatási ügyekben is irányadónak tartotta. A Kúria gyakorlatában is felmerültek a tisztességes eljárás követelményével kapcsolatos értelmezést igénylő esetek (pl. Kf.V.39.143/2020/4. számú határozat). A Kúria Kfv.IV.37.366/2012/4. számú határozatában foglaltak szerint – amely döntés KGD 2014.90. szám alatt közzétételre került – a tisztességes eljárás jogát csak az a bírói mulasztás sérti, amely akadályozza, illetve szükségtelenül, aránytalanul korlátozza a peres felek perbeli cselekményeit. Ez a kérdés tehát az egyedi eset körülményeinek a vizsgálatával, mérlegelésével dönthető el.

[41] A Kúria a közigazgatási per iratanyagát áttanulmányozva megállapította, hogy az iratok között arra vonatkozóan, hogy az elsőfokú bíróság nem volt hajlandó jegyzőkönyvezni az alperes betegtájékoztatóval kapcsolatos eljárása tekintetében tett felperesi észrevételeket, illetve hogy az elsőfokú bíróság nem adott lehetőséget a felperesek számára az eredeti oltási könyvben található pecsét igazolására, nem merült fel adat sem a tárgyalási jegyzőkönyvekben, sem az egyéb iratokban. A közigazgatási perben a felperesek nem terjesztettek elő kifogást az eljárás szabálytalansága miatt [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 156. § (1)–(2) bekezdés], továbbá a jegyzőkönyv kiegészítése, kijavítása iránti kérelmet sem [Pp. 161. § (3)–(6) bekezdés]. Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelme ezen eljárási jogszabálysértések, a jóhiszeműség és a tisztességes eljárás követelményeinek sérelmére hivatkozó részében megalapozatlan, a peres iratok alapján jogsértés nem igazolható.

[42] Az ügy érdemét tekintve a Kúria mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy jelen felülvizsgálattal érintett elsőfokú ítéletet az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozta. A megismételt eljárásra a Kúria másik tanácsa a fent hivatkozott korábbi végzésével iránymutatást adott. Az elsőfokú bíróságnak ennek betartásával kellett eljárnia, tehát csak arra nézve vizsgálódhatott és hozhatott döntést, amire nézve a Kúria utasította.

[43] A Kúria korábbi végzésében leszögezte, hogy a gyermek két alkalommal is védőoltásban részesült (a Kúria korábbi végzése [28], [31], [36] pont). Kifejtette azt is, hogy az adminisztrációs kötelezettségek nem megfelelő teljesítése nem azonosítható az oltás elmaradásának tényével (Kúria korábbi végzése [33] pont). Az elsőfokú bíróság ezzel ellentétben – a Kúria végzésével ellentétesen –, azt állapította meg ítéletében, hogy a második oltás körülményei tisztázatlanok, bizonytalanok, megkérdőjelezhetőek és hogy álláspontja szerint a gyermek esetében nem beszélhetünk igazoltan beadott oltásokról, különösen a második esetben ([151] pont).

[44] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban szakértői bizonyítást rendelt el. Az igazságügyi szakértői vélemény szerint (7. pont) laboratóriumi vérvizsgálattal egyszerűen ellenőrizhető, megállapítható az ellenanyag-vérszint és az, hogy szükséges-e ismétlő oltás. Az elsőfokú bíróság azonban annak ellenére, hogy a megelőző kúriai végzés e körben szakértő bevonását előírta, a perben kirendelt szakértő is az ellenanyagszint meghatározására irányuló laboratóriumi vizsgálatra tett javaslatot, továbbá a megismételt közigazgatási perben a bizonyításra a Kp. 78. § (5) bekezdés b) pontja alapján a bíróságnak hivatalból is lehetősége volt, az alperes pedig a 15. sorszámú (2022. február 11.) és 20. számú (2022. március 9.) beadványaiban, továbbá a tárgyaláson is (29. sorszámú, 2020. április 5-én kelt jegyzőkönyv) indítványt tett e vonatkozásban, nem rendelt el szakértői bizonyítást az oltások után kialakult védettség ellenőrzésére, mert úgy ítélte meg, önmagában a védettségi szint kialakulása az Eütv. 58. § (3) bekezdése szerinti kógens szabály alóli mentesítéshez alapul nem szolgálhat és a szakértői vélemény (4. pont) azt is rögzítette, hogy az Engerix-B oltás ismételt alkalmazás indokolt esetben nem veszélyezteti az oltásra kötelezett gyermek egészségét, az Engerix-B oltóanyag öt–tíz éven belüli ismételt alkalmazása nem jár fokozott egészségi kockázattal (ítélet [159] pontja). Utalt arra is, hogy az „állítólagos” második oltás óta eltelt két év, szakmai ajánlás szerint egy év múlva az egészség veszélyeztetése nélkül adható ismétlő oltás a szakvélemény (6. pont) szerint, okafogyott ezért az a felperesi hivatkozás, hogy az eredeti 2020. szeptember 30-i határidő az ismételt oltásra egészségügyi kockázattal jár (ítélet [133], [137] pontjai).

[45] Az elsőfokú bíróság ítéletének ezen indokolása ellentétes a Kúria korábbi végzésében foglaltakkal, de a perben kirendelt szakértő véleményével is. E körben ismételten utal a Kúria a korábbi végzésének [38], [39] és [40] pontjában foglaltakra és arra, hogy a Kúria nem az Eütv. 58. § (3) bekezdése szerinti mentesítés alapjaként hivatkozott a védettségi szint kialakulására, hanem az Alkotmánybíróság határozatai alapján a kötelező védőoltásokkal kapcsolatos célt részletezte és fejtette ki, hogy a védőoltás beadásának célja a fertőző betegségekkel szembeni aktív, illetve passzív védettség kialakítása és ennek tükrében kell vizsgálni a védőoltás ismételt beadásának kötelezettségét, annak egészségügyi kockázatát, az oltás beadásának orvos-szakmai szempontból való indokoltságát.

[46] A Kúria korábbi végzésében kifejtette, az adminisztrációs kötelezettségek nem megfelelő teljesítése nem azonosítható az oltás elmaradásának tényével ([33] pont), továbbá azt is, hogy jelen esetben figyelemmel arra, hogy a gyermek két alkalommal is védőoltásban részesült, az ügy összes körülményét összefüggően vizsgálni kell. Önmagában abból a tényből, hogy a védőoltás beadásának dokumentálása hiányos, a védőoltást nem a jogszabály által feljogosított oltóorvos adta be, illetve hogy nem ellenőrizhetőek az oltóanyag szállítási, tárolási körülményei, nem lehet szükségképpen arra a következtetésre jutni, hogy a ténylegesen beadott oltás ellenére a gyermek védőoltásának beadása elmaradt. Az ügy egyedi körülményei így olyan szakmai ismereteket feltételeznek, mellyel az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, ebben a körben szakértőt sem vett igénybe. Így például nem vizsgálta azt, hogy állnak-e rendelkezésre olyan módszerek, mellyel a védettség szintje meghatározható ([36] pont).

[47] A megismételt eljárásban lefolytatott bizonyítás alapján leszögezhető, hogy rendelkezésre áll olyan módszer (ellenanyagszint vizsgálat), amely alapján megállapítható a gyermek védettségének szintje, de az erre vonatkozó vizsgálat lefolytatására a megismételt eljárás során nem került sor. Hangsúlyozni kell, hogy a szakértő az ismételt oltás kockázata vonatkozásában az alap-immunizáltság meglétéhez kötötte a kockázati szintet, amikor rögzítette, hogy az oltóanyag öt-tíz éven belüli ismételt alkalmazása nem jár fokozott egészségügyi kockázattal, csupán az alapimmunizálás által kiváltott ellenanyagválaszt erősíti meg, illetve azzal a kijelentésével is, hogy az alapimmunizálást követően, idült alapbetegségben nem szenvedő gyermek esetében ismételt (ún. booster) oltás adása szakmai szempontból nem szükséges (szakvélemény 4–5. pontjai). A szakértői válaszok értelmezése során tehát a gyermek alap-immunizáltsága fennállásának kérdése az alapvető. Ez olvasható ki abból a megállapításból is, hogy az alapimmunizálást követően idült alapbetegségben nem szenvedő gyermek esetén az oltás ismételt adása szakmai szempontból nem szükséges, illetve amennyiben nincs kialakult védettség, a szakmai ajánlás szerint egy év múlva adható egészség veszélyeztetése nélkül ismétlő oltás (szakvélemény 5–6–7. pontjai).

[48] Amennyiben a gyermek védettségének szintje ismert, akkor lehet abban a kérdésben állást foglalni, hogy egy emlékeztető oltás károsodást okoz-e, illetve hogy az a legkisebb egészségügyi kockázat mellett milyen időpontban adandó be. Mivel azonban az elsőfokú bíróság a védettség megléte körében a szakértői vizsgálatot nem folytatta le, így a további kérdésekben sem foglalhatott megalapozottan állást.

[49] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Kúria korábbi végzésében megállapított tényekkel (a gyermek két alkalommal is védőoltásban részesült) ellentétes tényeket állapított meg, továbbá a Kúria korábbi végzésében előírt szakértői bizonyítást a gyermek védettsége, immunizáltsága körében nem folytatta le. Így nem tett eleget az elsőfokú bíróság a Kúria korábbi végzésében előírtaknak, ami már önmagában is a döntés hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlésének kötelezettségét vonja maga után az ügy érdemére kiható jogsértés okán [Kp. 121. (1) bekezdés a) pontja].

[50] De az elsőfokú bíróság a bizonyítékértékelési kötelezettségének [Kp. 78. § (2) bekezdés] sem tett eleget és ítélete a Pp. 346. § (5) bekezdésében foglaltaknak sem felel meg, mivel a perben elrendelt szakértői bizonyítás eredményeként meghozott szakértői és kiegészítő szakértői vélemény tartalmát nem értékelte az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokkal összevetve, illetve az ítélet indokolása a szakértői vélemény részletes értékelését és az abból levont következtetéseket nem tartalmazza.

[51] Az alperes végleges határozatában két elkülönülő rendelkezés van: a gyermek oltásával kapcsolatos kötelezéssel, illetve az egészségügyi bírság kiszabásával kapcsolatban. A Kúria utal arra, hogy a korábbi végzésében a gyermek részére az újabb oltás beadásával kapcsolatban a jogszabályok helyes értelmezéséről, illetőleg a megismételt eljárásban követendő intézkedésekről tájékoztatást és utasítást adott. Azok a körülmények, amelyeket az elsőfokú bíróság ítéletében részletezett (az oltás helye, az oltóorvos személye stb.) vizsgálhatók az egészségügyi bírság kiszabásának jogszerűsége körében is, nem kizárólag a gyermek újraoltására vonatkozó kötelezés körében. Ugyanakkor a végleges határozatban foglalt bírság szankció vonatkozásában az elsőfokú ítélet nem merítette ki a keresetben foglaltakat.

[52] Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az újraoltás szükségessége megítélésénél jelentőséget tulajdonított az alperesi határozathozatal óta eltelt időnek (ítélet [133], [137] pontjai). A felperesek e körben a Kp. 85. § (2) bekezdésének a megsértésére alappal hivatkoztak. A bíróságnak a felperesek perindítása folytán arról kell állást foglalnia, hogy a határozatban foglalt kötelezésnek (ismételt oltás beadatásának) helye van-e, annak nem akadálya-e a megfelelő védettségi szint esetleges megléte. Ennek tisztázása nélkül nem hozható döntés arról, hogy a védettség kialakulásához kell-e újabb oltás vagy sem. A határozati kötelezés előírásának jogszerűségét a határozathozatal időpontjában fennálló tények és körülmények alapján kell megítélni. Annak a kérdésnek, hogy mennyi idő telt el a határozathozatal óta, abban az esetben lehet jelentősége, ha védettség hiányában szükséges az ismétlő oltás, és vizsgálni kell az egészség veszélyeztetése körében, hogy a korábbi oltástól ez esetben az egy év eltelt-e.

[53] Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria a perköltség vonatkozásában előadott felülvizsgálati érveket – mivel a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárás megismétlése okán érdemi döntést az ügyben nem hozott – nem vizsgálta.

[54] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak a gyermek Hepatitis B elleni védettségét, az esetlegesen ismételten beadandó oltás egészségügyi kockázatát szakértő bevonásával kell vizsgálnia, mellyel összefüggésben nem mellőzheti az ellenanyag szint mérésére vonatkozó vizsgálat elrendelését. Majd a szakértői vélemény megállapításait az ügy egyéb adataival összevetve a bizonyítékok értékeléséről ítéletében számot kell adnia. Meg kell vizsgálnia a kereset és az ellenkérelem keretei között az egészségügyi bírság kiszabásával kapcsolatos rendelkezések jogszerűségét is, az elsőfokú bíróságnak tehát a végleges határozat valamennyi eleme tekintetében ki kell fejtenie álláspontját a kereset által megszabott keretek között.