BÜ BH 2023/118

[1] A járásbíróság a 2020. október 30-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettében [Btk. 290. § (1) bek., (2) bek.]. Ezért 300 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, így összesen 450 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, továbbá a bűnügyi költségről.

[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. június 22. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által helyesbített és kiegészített tényállás lényege a következő:

C-né K. M. termelő és a V. Zrt. között 2012. március 26. napján mezőgazdasági termeltetési keretszerződés jött létre. Ebben a termelő arra vállalt kötelezettséget, hogy a zrt. kizárólagos tulajdonát képező 5000 db napos libát a jó gazda gondosságával szakszerűen felneveli, és a zrt. részére átadja az előzetesen közölt átvételi napon. A kihelyezett állomány tulajdonjogát a zrt. fenntartotta.

A szerződés rögzítette, hogy a termelés időszaka alatt az állomány leadásáig a kárveszély viselése a termelőt terheli mind a libaállomány, mind a kihelyezett takarmány tekintetében. A zrt. vállalta az állománynapló, a gyógykezelési és vegyszerfelhasználási adatlap vezetését, ezeknek a kezelő állatorvossal folyamatos igazoltatását. Amennyiben a napi elhullás meghaladja a kitelepített darabszám 0,5%-át, a termelő köteles volt szóban és írásban értesíteni a zrt.-t, valamint saját költségén haladéktalanul az illetékes állategészségügyi intézetbe mintát küldeni, állatorvosi kísérőirattal. A termelő a részére biztosított takarmánymennyiségen felül saját költségen tartozott biztosítani a libaállomány szakszerű felneveléséhez szükséges egyéb járulékos anyagokat (gyógyszer, vitamin stb.).

A szerződés megkötését követően, 2012. április 5. napján a zrt. ténylegesen 5749 db napos fehér libát helyezett ki (I. rotáció) a termelőhöz. A szállítólevélben feltüntetettek szerint a kihelyezett libák közül 5636 I. osztályú, míg 113 II. osztályú volt. Az állományban folyamatos volt az elhullás. Az állatokat kezelő dr. P. M. A. állatorvos a kihelyezést követő 21. napon rimella bakteriális fertőzést állapított meg, amely 344 állat elhullását eredményezte.

A termelő és a zrt. 2012. július 16. napján azonos szerződési rendelkezések mellett egy újabb mezőgazdasági termeltetési keretszerződést kötött (II. rotáció), amelyben a termelő 4900 napos liba felnevelését vállalta. Az e szerződéshez tartozó elszámolási megállapodás a teljesítés meghiúsulásának esetére 1500 forint/liba összegű kötbért állapított meg.

E szerződéshez tartozóan ténylegesen 4989 libát, ebből 3556 I. osztályú, 120 II. osztályú, majd 1216 I. osztályú állatot helyeztek ki.

A letelepítés napját követő 13. napra már 604 állat hullott el, emiatt a termelő megkereste a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (a továbbiakban: NÉBIH). A II. rotációból az első 10 napban 414 állat kelésgyengeségben, 122 állat Derzsy-betegségben, 2 állat clostridium septicum okozta vérfertőzésben, 6 állat fejletlenségben (lesoványosodás, hiányos takarmányfelvétel,), 4 állat e-coli baktérium okozta fertőzésben, 9 állat a circovírus okozta fertőzésben, míg további 253 állat az állatorvos által javasolt selejtezés következtében hullott el. A selejtezés dr. P. M. A. állatorvos javaslatára az integrátor egyidejű értesítése mellett történt a nagyszámú Derzsy-fertőzés miatt. A betegségek közül kizárólag a kihelyezést követő 10 napig a kelésgyengeség, 28 napig a Derzsy-betegség minősül szavatossági jellegűnek.

A zrt. a szerződéses időszakban a szerződésbe foglalt takarmányszállítási kötelezettségének nem megfelelően tett eleget. Több alkalommal előfordult, hogy akadozott a szállítás, a takarmány nem vagy csak késve érkezett meg a termelőhöz. Az indokolatlan takarmányváltás növelte az állatok stresszhelyzetét, így a fertőzés veszélyét is. Az állományban előforduló megbetegedések és fertőzések következtében az állatok átlagsúlya elmaradt a szerződésben rögzített 5 kg-tól, 2012. augusztus 22. napján a várható átlagsúly 4,5kg/db volt.

A termelő házastársa, C. Á. 2012 augusztusában több alkalommal jelezte a zrt. felé az állomány betegségeit és rossz minőségét. Augusztus közepén kérte a szállítás szeptemberre elhalasztását, és javasolta az állomány megtépését azzal, hogy az így szerzett tollpénzből tudná etetni az állatokat. A terhelt, a zrt. kereskedelmi igazgatója 2012. augusztus 23. napján írásban közölte a termelővel, hogy a II. rotáció tervezett elszállításának időpontja 2012. augusztus 28. napja, valamint közölte azt is, hogy mint megrendelő nem engedélyezi az állományon történő tollfosztást, és ha az elszállítás a tollfosztás miatt meghiúsul, úgy az a termelőnek felróható szerződésszegésnek minősül. A termelő 2012. augusztus 26. napján írásban jelezte, hogy augusztus 28. napján állategészségügyi problémák miatt nem lehetséges az állomány elszállítása, amelyeknek körülményei még nem tisztázottak.

A termelő szolgáltató állatorvosa, dr. P. M. A. k.-i állatorvos volt, aki egy állatgyógyászati és kereskedelmi kft. ügyvezető igazgatója volt ebben az időben, de tevékenységét a libaállomány egészségügyi ellátásával kapcsolatban magánállatorvosként mint egyéni vállalkozó látta el.

Az élő baromfi – lúd – továbbtartás céljából történő belföldi szállításával összefüggésben az állományt kezelő állatorvos kötelezettségeit 2012. augusztus 27. napjára vonatkozóan az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet szabályozta. E rendelet 71. § (4) bekezdése szerint a hatósági állatorvos köteles ellenőrizni az állatok azonosítását, a marhalevél érvényességét, valamint az állatoknak a 36. § (2) bekezdése szerinti egyedi jelölését. A rendelet 71. § (4) bekezdés a) pontja alapján megfelelőség esetén a hatósági állatorvos szamár, öszvér, juh, kecske, húsnyúl, baromfi és prémesállat szállításakor a kezelő állatorvos igazolása alapján a 8/b. számú függelék szerinti állatorvosi bizonyítványt állít ki arról, hogy a szállítmány rendeltetési helyre történő szállításának állategészségügyi akadálya nincs. A kezelő állatorvosi igazolás a 8/a. számú függelék szerinti állatorvosi bizonyítvány II. részét képezte, annak az alábbi adattartalommal kellett bírnia:

„Alulírott kezelő állatorvos igazolom, hogy a fent megnevezett fajú állatot (állatcsoportot) a vonatkozó állat-egészségügyi rendelkezéseknek megfelelően megvizsgáltam, egészségesnek és szállításra alkalmasnak találtam (rendszeres állat-egészségügyi eseti vizsgálatok, oltások, gyógykezelések, vemhességi vizsgálat stb.). Igazolom továbbá, hogy a fenti állat/ok az alábbi immunizálásban részesültek.”

A kezelő állatorvosi igazolást a rendeletben rögzítettek szerinti adattartalommal, három példányban kellett elkészíteni, a tőpéldányon kívül egy példányt a szállítmányt kísérő dokumentumokhoz csatoltak, míg a harmadik példányt a hatósági állatorvos kapta meg.

Dr. P. M. A., az állatokat kezelő állatorvos és a terhelt mint a zrt. kereskedelmi igazgatója 2012. augusztus 27. napján találkozott. A találkozón dr. P. M. A. és a terhelt a másnapra tervezett libaszállításról egyeztetett, melynek során az állatorvos arra hivatkozott, hogy az állatállomány a kezelése alatt áll, erre tekintettel ellenzi a másnapra tervezett szállítást, és az ehhez szükséges állatorvosi igazolást nem kívánja kiállítani.

A terhelt ekkor azt a kijelentést tette, hogy amennyiben dr. P. M. A. állatorvos kiállítja a szállításhoz szükséges állatorvosi igazolást, akkor a többszörösét fizetné annak, mint amit az állatorvos C.-éktől kap. Dr. P. M. A. a kérésnek nem tett eleget és a kért igazolást nem állította ki, így a másnapra tervezett szállítás meghiúsult.

A terhelt az egyéni vállalkozóként szolgáltatói állatorvosi tevékenységet végző és így önálló intézkedésre jogosult dr. P. M. A.-nak kötelessége megszegéséért jogtalan előnyt ígért.

Az 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 685. § c) pontja alapján az egyéni vállalkozó gazdálkodó szervezetnek minősül.

2012. szeptember 1. napját – a szolgáltató-állatorvos fogalmának törvényi bevezetését – megelőzően dr. P. M. A. még más elnevezés alatt, magánállatorvosként nyújtott állategészségügyi szolgáltatást a termelő számára.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan – elsődlegesen a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentése, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[5] Indokai szerint törvényt sértettek az eljárt bíróságok, amikor a terheltet bűnösnek mondták ki vesztegetés bűntettében, és helytelen az alkalmazandó törvény megválasztása és a cselekmény minősítése is. Az eljárt bíróságok a vesztegetés minősített esetének megvalósulásához szükséges jogi alapként a Pp., illetőleg a Ptk. gazdálkodó szervezet fogalmából indultak ki, amelyek szerint nem vitásan az egyéni vállalkozó is gazdálkodó szervezet. Nem ismerték azonban fel, hogy az a jogi kötelezettség, amelynek a megszegésére történő felhívás releváns, a magánállatorvoshoz kötött és nincs összefüggésben a gazdálkodó szervezettel, mert ezen kötelezettségek alanya kizárólag a magánvállalkozó lehet.

[6] Kifejtette, hogy a magánállatorvos ebben a minőségében nem lehet egyéni vállalkozó, és így e tevékenység gyakorlására az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók.

[7] Emiatt a terhelt terhére rótt bűncselekmény alapesete sem állapítható meg.

[8] Vitatta az eljárt bíróságok azon következtetését is, hogy az egyéni vállalkozó automatikusan önálló intézkedésre jogosult személynek minősül, amely álláspontja szerint a jogalkotói céllal összeegyeztethetetlen, hiszen az elfogadása esetén az alapeset az egyéni vállalkozás sajátos formája miatt soha nem lenne megállapítható.

[9] Utalt rá, hogy amennyiben az önálló intézkedésre jogosultság mint minősített eset nem állapítható meg, az alapeset vonatkozásában az elévülést is vizsgálni kell.

[10] A védő szerint a törvényes vád alapvető feltétele a büntetőtörvénybe ütköző cselekmény pontos körülírása, amely a vesztegetés bűntette esetében a megsértett jogi kötelezettség vonatkozásában jelen ügyben nem történt meg, és e tekintetben a vád módosítására és kiegészítésére a későbbiekben sem került sor. Az ügyészség kizárólag az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezésre tett észrevételében változtatott a jogi kötelezettséget megalapozó jogszabály meghatározásán elismerve ezzel, hogy a korábban a vádiratban meghatározott jogi kötelezettség nem alkalmas a vesztegetés törvényi tényállásának megvalósításához. Ezért az elsőfokú bíróság az ítéletében az állatorvos igazolás kiadására vonatkozó jogi kötelezettségét egyébként tévesen olyan jogszabályra alapította, amelyet a vádhatóság a törvényes vád megalapozásához nem is hívott fel.

[11] Emellett a tényállást felderítetlennek tartotta a magánállatorvosi jogok vagy kötelezettségek keletkezése szempontjából meghatározó kamarai nyilvántartásba vétel tekintetében, amelynek tisztázása érdekében álláspontja szerint az eljárt bíróság nem folytatott le érdemi bizonyítást.

[12] Sérelmezte, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság elmulasztotta teljesíteni az indokolási kötelezettségét, a határozatok indokolását részben formálisnak, túl sematikusnak vagy nagyon általánosnak tartotta, amelyekből nem volt megismerhető a terhelt számára, melyek voltak a döntés melletti részletes jogi érvek. Ez pedig jelentősen megnehezíthette a jogorvoslati jog gyakorlását.

[13] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[14] Kifejtette, hogy a tényállás esetleges felderítetlenségre visszavezethető megalapozatlansága a felülvizsgálati eljárásban törvényi tilalom folytán nem vizsgálható, mert az eljárt bíróságok által megállapított tényállást kell irányadónak tekinteni.

[15] Utalt rá, hogy a törvényes vád hiányára, illetőleg az indokolási kötelezettség hibáira és hiányosságaira hivatkozás a védő által sérelmezett körben kizárólag relatív jellegű eljárási jogszabálysértésnek minősülhet, amelyek érdemi felülvizsgálatot úgyszintén nem alapoznak meg.

[16] Indokai szerint a bűncselekmény megvalósulása, valamint jogi minősítése tekintetében alapvető jelentősége van annak a körülménynek, hogy dr. P. M. A., az állatokat kezelő állatorvos egyéni vállalkozóként látta-e el tevékenységét, ezt pedig az irányadó tényállás rögzíti. A Btk. 290. § (1) bekezdése szerint ugyanis a vesztegetés passzív alanya a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy. A (2) bekezdésben írt minősített eset akkor valósul meg, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el.

[17] Hivatkozott arra, hogy az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély az Szja. tv. alkalmazásában csak bizonyos esetekben nem minősül egyéni vállalkozónak, ehhez képest a magánállatorvosi tevékenységet végző személy az Szja. tv. alkalmazásában egyéni vállalkozó. Ehhez hasonlóan a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény elkövetéskor hatályos rendelkezései szerint is egyéni vállalkozó a magánállatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély.

[18] Álláspontja szerint téves és félrevezető a védő azzal összefüggő érvelése, hogy a bíróságok az állatorvost automatikusan önálló intézkedésre jogosult személynek tekintették.

[19] Utalt arra, hogy a tényállás alapján egyértelműen megállapítható: a hatósági állatorvos által kiállítandó állatorvosi bizonyítvány alapját a kezelő állatorvos által kiállított igazolás képezi, amelyben igazolja, hogy a meghatározott fajú állatot (állatcsoportot) a vonatkozó állat-egészségügyi rendelkezéseknek megfelelően megvizsgálta, egészségesnek és szállításra alkalmasnak találta.

[20] Az idézett rendelkezésekből és az irányadó tényállásból egyértelműen következik, hogy a kezelő állatorvos – a hatósági állatorvosi bizonyítvány kiállítása szempontjából meghatározó jelentőségű – igazolás kiállításakor önálló intézkedésre jogosultnak minősül.

[21] A védő a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a felülvizsgálati kérelmében írtakat azzal egészítette ki, hogy az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény elkövetéskor hatályos 2. § (2) bekezdés b) pontja szerint a törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni a magánállatorvosi tevékenységre, így a magánállatorvos a büntetőjog alkalmazása vonatkozásában sem tekinthető egyéni vállalkozónak annak ellenére, hogy más jogszabályok alapján annak minősülhet.

[22] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[23] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja.

[24] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[25] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét; a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint pedig akkor is, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[26] A Btk. 290. § (1) bekezdése szerint vesztegetés bűntettét követi el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek vagy rá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje. A (2) bekezdés alapján a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el.

[27] Az elkövetéskor hatályos 1978. évi Btk. 254. § (1) bekezdése szerint, aki költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy egyesület dolgozójának, illetve tagjának vagy reá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés alapján a büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a jogtalan előnyt költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy egyesület önálló intézkedésre jogosult dolgozójának, illetve tagjának adják vagy ígérik.

[28] E bűncselekmény jogi tárgya a tágabb értelemben vett közélet – gazdasági és társadalmi élet – tisztasága, korrekt, jogszerű működése és az ehhez fűződő közbizalom megóvásának érdeke. Az aktív gazdasági vesztegetés elkövetési magatartásai a jogtalan előny adása, illetve az előny ígérete. Az előny adása az előny közvetlen átadását vagy áttételes eljuttatását jelenti, az előny ígérése az előny nyújtásának kilátásba helyezése, amely történhet szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is. A tényállás eredményt nem tartalmaz, így befejezettségéhez sem a passzív oldalon álló személy részéről történő elfogadás, sem az előnyért történő kötelességszegés nem szükséges; a bűncselekmény a jogtalan előny felajánlásával (ígéretével) befejezetté válik.

[29] A Btk. 290. §-ában meghatározott aktív gazdasági vesztegetés megvalósulásának feltétele, hogy a jogtalan előny adása vagy annak ígérete a gazdálkodó szervezet részére vagy annak érdekében működő személlyel kapcsolatosan (az ilyen személy részére vagy rá tekintettel másnak) történjen, kifejezetten kötelességszegés érdekében.

[30] Jelen ügyben mindenekelőtt az tehát az eldöntendő kérdés, hogy dr. P. M. A. magánállatorvos gazdálkodó szervezet részére vagy annak érdekében működő személynek minősül-e.

[31] Az irányadó tényállás rögzíti azt, hogy dr. P. M. A. a libaállomány egészségügyi ellátásával kapcsolatos tevékenységét 2012. szeptember 1. napját – azaz a szolgáltató állatorvos fogalmának törvényi bevezetését – megelőzően még más elnevezés alatt, magánállatorvosként mint egyéni vállalkozó látta el.

[32] A felülvizsgálati indítványban és a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében a védő ezt vitatta, álláspontja szerint a cselekmény elkövetésének idején dr. P. M. A. nem volt egyéni vállalkozó.

[33] Ezzel kapcsolatban a Kúria rámutat a következőkre.

[34] Kétségtelen, hogy a védő által hivatkozott egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 2. § (2) bekezdés b) pontja szerint e törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni a magán-állatorvosi tevékenységre.

[35] A törvényhelyhez fűzött indokolás azonban egyértelművé teszi a rendelkezés okát. Eszerint az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályozás hatálya alól olyan tevékenységek jelentenek kivételt, amelyek egyébként mindenben megfelelnek az egyéni vállalkozóra vonatkozó általános szabályoknak, de a velük kapcsolatos, már meglévő speciális szabályozás miatt nem volt indokolt ebbe a körbe – azaz a törvény hatálya alá – vonni ezeket.

[36] Helyesen utalt a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény elkövetéskor hatályos 3. § 17. pontja alapján a magánállatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében egyéni vállalkozónak minősül. Ezzel egyező rendelkezést tartalmaz a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § b) pont 2. alpontja, amely szerint a magánállatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély egyéni vállalkozó.

[37] A Btk. 459. § (1) bekezdésének jelenleg hatályos 8. pontja alapján gazdálkodó szervezet: a polgári perrendtartás szerinti gazdálkodó szervezeten kívül az a szervezet is, amelynek gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a polgári perrendtartásnak a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. E rendelkezés 2014. március 1. napjától hatályos, a törvény korábbi szövegét az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvény 131. § (2) bekezdése változtatta meg.

[38] A Btk. hivatkozott rendelkezése 2014. március 14. napjáig (így a cselekmény elkövetésének idején is) a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) rendelkezésére utalt vissza: „gazdálkodó szervezet a Polgári Törvénykönyv szerinti gazdálkodó szervezeten kívül az a szervezet is, amelynek gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a Polgári Törvénykönyv szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni”.

[39] A régi Ptk. 685. § c) pontja szerint az egyéni vállalkozó gazdálkodó szervezet, és ugyanezt a szabályt tartalmazza a jelenleg hatályos Pp. 7. § (1) bekezdés 6. pontja is. Az egyéni vállalkozó tehát mind a cselekmény elkövetése, mind pedig annak elbírálása idején – a Btk. által aktuálisan hivatkozott, keretet kitöltő jogszabály alapján – gazdálkodó szervezetnek minősült.

[40] A felidézett rendelkezésekből kitűnően egyértelmű, hogy a magánállatorvosi tevékenység végzésének egyéni vállalkozói tevékenység keretébe tartozása nem a 2009. évi XCV. törvény rendelkezései, hanem – amint erre e törvény indokolása is utalt – egyéb, speciális (konkrét) jogszabályi rendelkezéseken alapuló.

[41] Jelen ügyben kétségtelen tehát, hogy az egyéni vállalkozóként magán-állatorvosi tevékenységet folytató dr. P. M. A. a Btk. 290. §-ban meghatározott gazdasági vesztegetés szempontjából gazdálkodó szervezet részére vagy annak érdekében működő személynek tekintendő.

[42] Helyesen következtetett tehát az eljárt bíróság arra, hogy a terhelt megvalósította a Btk. 290. §-ában meghatározott vesztegetés bűntettét azzal, hogy dr. P. M. A. számára a kötelességének megszegése érdekében jogtalan előnyt helyezett kilátásba.

[43] A Btk. – mint ahogyan az 1978. évi Btk. is – a vesztegetés bűntette körében a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személyt külön nevesíti, súlyosabb jogkövetkezményeket fűzve a jogtalan előny ilyen személy részére történő adásának vagy kilátásba helyezésének.

[44] Jelen ügyben további eldöntendő kérdés, hogy az egyéni vállalkozóként magán-állatorvosi tevékenységet folytató dr. P. M. A. önálló intézkedésre jogosult személy volt-e.

[45] A gazdálkodó szervezet kétségtelen önálló intézkedésre jogosult dolgozója az, aki az adott szervezet működését irányítja, az azzal kapcsolatban álló személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet. Az ilyen személy – állandó munkakörénél vagy alkalmi megbízásánál fogva – hatáskörébe tartozik a gazdálkodó szerv egésze vagy valamely meghatározott része működésére kiható döntés a gazdálkodás (tevékenység) kereteit, módját, az erőforrások mikénti felhasználását illetően. Ehhez képest a minősített eset körében tettesként felelhetnek nem csak a szervezet vezetői, de azok is, akik akár a szervezet kialakított belső rendje (szabályzatai), ügyrendje stb., akár a vezetők által rájuk ruházott hatáskörben – felsőbb jóváhagyás nélkül – dönthetnek bizonyos kérdésekben. A pusztán technikai kivitelezői, végrehajtói feladatkört ellátó személyek legfeljebb részesként felelhetnek, de csak akkor, ha tettesi cselekményt előmozdító magatartástöbblet állapítható meg terhükre.

[46] Egyéni vállalkozó esetében – mint a jelen ügyben is – a dolog természetéből adódóan nem a szervezeten belüli pozíció, a gyakorolt hatáskör vagy a szervezet működésére kiható döntési jogosultság a meghatározó annak eldöntésekor, hogy valaki önálló intézkedésre jogosult-e. Az sem alapozza meg ezt, hogy a tevékenységét egyedül (önállóan) végzi. Ez ugyanis valóban automatizmushoz vezetne, vagyis az egyéni vállalkozó mint gazdálkodó szervezet esetében mindig a bűncselekmény minősített esetét kellene megállapítani, amely nyilvánvalóan ellentétes a jogszabály értelmével.

[47] A speciális alanyiság szempontjából a konkrét tevékenység végzésének, egyes döntési jogosultság meglétének, egy adott folyamat mikénti elvégzésének van jelentősége. Annak, hogy az adott személynek van-e olyan döntési jogosultsága (hatalmi helyzete), amely csak őt illeti meg, és az általa meghozott döntésnek milyen további kihatásai, következményei lehetnek.

[48] Az állatorvos tevékenysége nem merül ki a rá bízott állatok vizsgálatában, kezelésében, gyógyításában, illetve az ezekhez szorosan kapcsolódó más tevékenységekben, hanem jogszabály által meghatározott állategészségügyi feladatai is vannak. Ezek a feladatok szoros összefüggésben vannak a közegészségüggyel és az élelmiszerlánc-biztonsággal is.

[49] Mindezekhez képest az irányadó tényállás a következőket tartalmazza:

– dr. P. M. A. k.-i állatorvos a tevékenységét a libaállomány egészségügyi ellátásával kapcsolatban magánállatorvosként mint egyéni vállalkozó látta el,

– az élő baromfi – lúd – továbbtartás céljából történő belföldi szállításával összefüggésben az állományt kezelő állatorvos kötelezettségeit 2012. augusztus 27. napjára vonatkozóan az Állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet szabályozta;

– e rendelet 71. § (4) bekezdése szerint a hatósági állatorvos köteles ellenőrizni az állatok azonosítását, a marhalevél érvényességét, valamint az állatok egyedi jelölését;

– a rendelet 71. § (4) bekezdés a) pontja alapján megfelelőség esetén a hatósági állatorvos baromfi szállításakor a kezelő állatorvos igazolása alapján a 8/b. számú függelék szerinti „Állatorvosi bizonyítványt” állít ki arról, hogy a szállítmány rendeltetési helyre történő szállításának állat-egészségügyi akadálya nincs;

– a kezelő állatorvosi igazolás a rendelet 8/a. számú függelék szerinti „Állatorvosi bizonyítvány” II. részét képezte, amelyben az állatorvos azt igazolta, hogy az állatot (állatcsoportot) a vonatkozó állat-egészségügyi rendelkezéseknek megfelelően megvizsgálta, egészségesnek és szállításra alkalmasnak találta, igazolta továbbá az állatok immunizálását;

– a terhelt és dr. P. M. A. találkozóján az állatorvos arra hivatkozott, hogy az állatállomány a kezelése alatt áll, erre tekintettel ellenzi a másnapra tervezett szállítást, és az ehhez szükséges állatorvosi igazolást nem kívánja kiállítani;

– dr. P. M. A. a terhelt által kért igazolást nem állította ki, így a másnapra tervezett szállítás meghiúsult.

[50] A tényállás egyértelműen tartalmazza tehát, hogy dr. P. M. A.-nak állatorvosként olyan kizárólagos jellegű állategészségügyi döntési jogköre volt, amely alapjában határozta meg az állatok elszállításának lehetőségét. Értelemszerű, hogy az általa kiadható „Állatorvosi bizonyítvány” hiányában sor sem kerülhetett arra, hogy a hatósági állatorvos az állatok szállítását engedélyezze.

[51] Ilyen jellegű tevékenység érdekében jogtalan előny adása vagy ígérése nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az adott – kizárólagos – döntési, ezáltal hatalmi helyzetben lévő személy helyzetét felhasználva (kihasználva) kívánja az elkövető az érdekét érvényesíteni. Ez pedig fokozottabb társadalomra veszélyességet jelent, ezáltal szigorúbb büntetőjogi megítélést eredményez.

[52] Szintén nem tévedett tehát az eljárt bíróság akkor, amikor a vesztegetés bűntettének Btk. 290. § (2) bekezdésében írt minősített esetét is megállapította, és helyes az alkalmazandó törvény megválasztása is. A másodfokú bíróság erre vonatkozó indokaival a Kúria is egyetértett.

[53] A védő a felülvizsgálati indítványban hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróság által megállapított tényállás felderítetlen, mivel a bíróság nem vett fel bizonyítást arra vonatkozóan, hogy dr. P. M. A. a cselekmény elkövetésének időpontjában valóban szerepelt-e a Magyar Állatorvosi Kamara nyilvántartásában.

[54] A Kúria ezzel kapcsolatban rámutat a következőkre.

[55] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[56] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[57] A felülvizsgálati indítvány kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem teljesítették az indokolási kötelezettségüket.

[58] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ilyen feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[59] A jelenleg hatályos Be. – szemben az 1998. évi Be.-vel – az indokolási kötelezettséggel összefüggésben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértésként már csupán e szabályt tartalmazza.

[60] Kétségtelen, hogy a bíróság indokolási kötelezettségének teljesítése közjogi és perjogi szabályokból fakadó kötelezettség, amely nem diszkrecionális, hanem törvényileg szabályozott. A bírói döntés indokolásának megléte törvényileg egzakt kötelezettség, legfeljebb mikéntje lehet mérlegelés tárgya; ez utóbbi azonban immár a relatív eljárási szabálysértések körébe tartozó [Be. 609. § (2) bekezdés d) pont], ebből következően pedig felülvizsgálat alapja nem lehet.

[61] Hasonlóképpen a vádirat esetleges hiányossága sem alapozhat meg a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti abszolút hatályon kívül helyezési okot, így felülvizsgálat tárgyát az sem képezheti.

[62] Ekként a Kúria a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.