BÜ BH 2023/119

[1] A törvényszék a 2020. október 15. napján meghozott ítéletével a terheltet az ellene vesztegetés bűntette [Btk. 293. § (1) bek., (2) bek. II. ford.] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Ügyészi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. szeptember 9. napján kihirdetett végzésével a törvényszék ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a bűncselekmény megnevezése helyesen hivatali vesztegetés bűntette [Btk. 293. § (1) bek., (2) bek. I. ford.].

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás lényege a következő:

A terhelt a b.-i rendőrkapitányságon indult eljárás előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottja, az ügy előadója V.-B. D. rendőr hadnagy volt.

V.-B. D. 2015. november 11. napján folytatólagos gyanúsítotti kihallgatáson hallgatta ki a terheltet a rendőrkapitányság épületében, ahová őket szolgálati gépkocsival S. I. rendőr szállította át.

A terhelt a kihallgatása előtt, alatt, illetve utána is többször utalt arra, hogy jó anyagi körülményekkel rendelkezik, még a büntetés-végrehajtási intézetben is jól él.

A kihallgatást követően V.-B. D. ismét szolgálati gépkocsival szállította vissza a terheltet a büntetés-végrehajtási intézetbe. Ekkor a szolgálati gépkocsit T. T. címzetes rendőr törzsőrmester vezette.

A terhelt az átkísérés közben elmondta V.-B. D.-nek, hogy egy L. A. nevű személy ígéretet tett neki, ha fizet L. A.-nak 5 millió forintot, akkor a férfi rendőri kapcsolatai révén el tudja intézni, hogy a terhelt 2015. december 9. napján lejáró előzetes letartóztatását ne hosszabbítsák meg.

Közölte vele azt is, hogy nem tudja eldönteni, fizessen-e L. A.-nak.

Ezután arra kérte V.-B. D.-t, mivel tudja, hogy ő készíti el az indítványt, segítsen neki abban, hogy az előzetes letartóztatása meghosszabbítására nem tesz előterjesztést.

A terhelt kijelentette, ha V.-B. D. nem tesz előterjesztést a kényszerintézkedés meghosszabbítására, abban az esetben „higgye el, jól fog járni, segítsen neki kijutni, mert megőrül a börtönben, és nem bírja már ott, bármit megtenne azért, hogy kijöhessen”.

V.-B. D. a kérést elutasította, majd később indokolt előterjesztést tett a terhelt előzetes letartóztatásának meghosszabbítására.

Az előzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó előterjesztés elkészítésének mellőzésével V.-B. D. rendőr hadnagy megszegte volna azt a kötelezettségét, hogy ha az előzetes letartóztatás meghosszabbítása indokolt, az erre vonatkozó előterjesztést úgy kell megküldeni, hogy az az előzetes letartóztatás lejáratának időpontja előtt legalább tíz nappal megérkezzen az ügyészhez.

Az előzetes letartóztatás meghosszabbítása iránti előterjesztés megtételének elmulasztásával, a terhelt előzetes letartóztatása a meghosszabbítás nélküli lejártával megszűnt volna.

V.-B. D. az elkövetés idején hivatalos személy volt, mellyel a terhelt is tisztában volt.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a fellebbviteli főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 651. § (1) bekezdése alapján a terhelt terhére, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában írt okból a törvényszék ítéletének és az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében, mely indítványt a Legfőbb Ügyészség indokaival egyetértve fenntartott.

[5] Az ügyészség álláspontja szerint az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentették fel a terheltet; téves ugyanis, hogy a terhelt az ellene folyamatban lévő nyomozás során az ügy előadójának olyan, konkrétumok nélküli kijelentéseket tett, amelyek alapján a cselekmény csupán vesztegetés előkészületének minősülhetne, amelyet azonban a törvény nem rendel büntetni.

[6] Kifejtette: a jogerős ítéletben megállapított tényállás rögzíti, hogy a terhelt hivatalos személyt a működésével kapcsolatban befolyásolni törekedett; téves az a következtetés, hogy a befolyásolás burkolt módja nem minősül jogtalan előny ígéretének.

[7] Az ígéret elhangzása mint verbális cselekmény jellegéből következik, hogy annak az előkészülete nem értelmezhető, a terhelt által tett „higgye el, jól fog járni” kijelentés a kontextusában értelmezve egyértelműen egy feltétel bekövetkezése esetére szóló ajánlatként értékelhető, amely befejezett cselekmény. A terhelt ígérete jogtalan előnyre vonatkozott, amely az adott szituációban kellően konkrét volt ahhoz, hogy a címzett megértse: a terhelt mit vár tőle, és azt is, hogy a kérés teljesítésének viszonzása számára anyagi előny lesz.

[8] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen hivatkoztak a BH 2007.76. számú eseti döntésre, ugyanis az eseti döntés alapjául szolgáló tényálláshoz képest jelen ügyben több valósult meg egy minden konkrétumot nélkülöző terhelti állításnál. A terhelt kijelentéseit együttesen és összességükben értékelve ugyanis a terhelt a vele szemben eljáró hivatalos személynek egyértelműen és félreérthetetlenül tudomására hozta, hogy amennyiben nem tesz előterjesztést az előzetes letartóztatás meghosszabbítására, anyagi előnyhöz jut.

[9] A bűncselekmény megvalósulása szempontjából tehát nem annak van jelentősége, hogy a terhelt kifejezetten nem tett olyan kijelentést, hogy meghatározott pénzösszeget fizet az eljáró rendőrnek; hanem annak, hogy kijelentéseinek összességével zárt láncolatot alkotóan tette egyértelművé, hogy hajlandó anyagi előnyt adni a kötelesség megszegése érdekében. A kijelentések teljes körű és összefüggéseiben történő értékeléséből meghatározható az ígért jogtalan előny nagyságrendje (5 millió forint) és az elvárt kötelességszegés (az előzetes letartóztatás megtételére irányuló előterjesztés elmulasztása).

[10] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa alapos.

[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[12] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa joghatályos, az ügyészséggel 2021. szeptember 9. napján közölt jogerős másodfokú végzéssel szemben 2021. december 2. napján került előterjesztésre [Be. 651. § (1) bek., 652. § (3) bek.].

[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel a terheltet.

[14] Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 652. § (1) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 650. § (2) bek.] és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 659. § (2) bek.] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések – így jelen esetben a felmentő rendelkezés – helyességének kérdése kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[15] A felülvizsgálati indítvány szerint az ügyben eljárt bíróságok tévedtek, amikor az irányadó tényállás alapján nem állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 293. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettében. Ez jogi – nem ténybeli – támadás, a megállapított tényekből vont jogkövetkeztetés kifogásolása.

[16] A Kúria általi felülbírálat jelen ügyben tehát annak vizsgálatát jelenti és igényli, hogy az eljárt bíróságnak az irányadó tényállás alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége hiányára vont jogkövetkeztetése megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak.

[17] Törvényt sértett az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság egyaránt, amikor – az általa irányadónak tartott, lényegileg a váddal egyező tényállás alapján – a terheltet bűncselekmény hiányában felmentette a terhére rótt bűncselekmény vádja alól.

[18] A Btk. 4. § (1) bekezdése szerint bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli. Felülvizsgálatban a bűncselekmény hiányában felmentő rendelkezés felülbírálatának egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése. A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása, amely a büntetőtörvényi tényállás szerinti elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati, gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.

[19] A felmentő rendelkezés támadása esetében a felülvizsgálat törvényi oka szerinti és indítvány által is célzott felülbírálat tárgya a bűnösség – vagyis a büntetőjogi felelősség – kérdése (az irányadó tényállás alapulvételével).

[20] A Kúria döntési jogköre ilyenkor korlátozott, a felmentő rendelkezés bűnösséget megállapító megváltoztatására nincs törvényi lehetőség. Ha a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja [Be. 662. § (1) bek.]; ha azonban a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, akkor a határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja [Be. 663. § (1) bek. a) pont].

[21] Az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján bűncselekmény nem állapítható meg, a felülvizsgálati indítvány szerint viszont annak helye van.

[22] A Btk. 293. § (1) bekezdése szerint (aktív) hivatali vesztegetést követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik. A (2) bekezdés alapján egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a vesztegető, ha a jogtalan előnyt azért adja vagy ígéri, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje, a hatáskörét túllépje, vagy a hivatali helyzetével egyébként visszaéljen.

[23] A bűncselekmény jogi tárgya a közélet tisztaságához, a hivatalos személyek szabályszerű, befolyásolástól mentes működésébe vetett bizalom megóvásához fűződő társadalmi érdek védelme. Az elkövetési tárgy a jogtalan előny. Minden olyan előny jogtalan – és a vesztegetési tényállás megállapítására lehetőséget teremt –, amely alkalmas arra, hogy a hivatalos személy működését a közérdek kárára befolyásolja (BH 2016.3.). A vagyoni jellegű előny leggyakrabban pénzbeli, miként jelen ügyben is.

[24] A hivatali vesztegetés bűntettének elkövetési magatartása az előny adása vagy ígérése.

[25] A jogtalan előnyt tehát a hivatalos személy működésével kapcsolatban kell adni vagy ígérni, és annak alkalmasnak kell lennie a hivatalos személy befolyásolására. Az előny ígérete a konkrét előny jövőbeli adásának szóbeli, írásbeli vagy ráutaló magatartással történő kilátásba helyezését jelenti.

[26] Az elkövetési magatartás megvalósulhat nyíltan, illetve leplezetten, ráutaló magatartással.

[27] Az előny és a hivatalos személy működése közötti kapcsolat egyértelmű, ha az aktuális tevékenységhez kötődik, vagyis akkor részesül a hivatalos személy előnyben, annak ígérete akkor történik, amikor az előny adójának, ígérőjének az ügyében éppen eljár vagy várhatóan el fog járni.

[28] A hatályos törvényi tényállás jövőbe mutató eleme a befolyásolni törekvés, amely a cselekmény célzata. Ekként a Btk. 293. § (1), (2) bekezdés esetén a bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal követhető el.

[29] A „rábírni törekszik” – hagyományosan – az eredménytelen felhívás, azaz előkészületi magatartás.

[30] Ehhez képest a befolyásolni törekszik azt jelenti, hogy az elkövető a maga részéről mindent megtett a bűncselekmény elkövetésére irányuló elhatározása érdekében.

[31] Ennek a célzatnak a Btk. 293. §-a szerinti aktív vesztegetés esetében a jelentéstartalma, azaz a törvényi elvárás, amit bizonyítani kell a büntetőigény érvényesítéséhez, a következő.

[32] Ugyanúgy határozható meg, mint ahogyan egy magatartás leírható, vagyis annak a 4 kérdésnek megválaszolásával, hogy kinek, mit kell tennie, hol és mikor.

[33] Ennek érdekében kifejezésre kell juttatni azt, hogy ki mit tegyen – ellenkező esetben ugyanis a törekvés üres elhatározás, mely büntetőjogilag közömbös –, továbbá megállapíthatóságához konkrét tények kellenek, melyek következtetési alapul szolgálhatnak.

[34] Ezek a tények tudati tények, az aktív vesztegető alanyi oldalán lévő tényállási elemre tartozóak (ami nem más, mint a célzat), s mint ilyenre nem lehet önmagában abból következtetést levonni, hogy a passzív oldalon álló mit tesz vagy mit nem tesz.

[35] Alapvető követelmény, hogy a tényekből kell következtetést vonni. A tényekből vont ténybeli és jogi következtetés közti különbség, hogy előbbi még (jogi) értékelő tartalommal nem bír, nem bírhat, ekként az ilyen következtetés a történeti tényállás része. Utóbbi viszont már nem ténybeli megállapítás, hanem valamely jogtétel (törvényi tényállási elem) igazolása, azzal való megfeleltetés, ekként jogi értékelés.

[36] Különböző tehát, amikor a bíróság a bizonyítékokat méri össze, mérlegeli, s annak eredményeként tényt, tényállást állapít meg, és amikor a már megállapított tényeket (a bizonyítékoktól, illetve azok forrásától függetlenül) veti össze a törvénnyel.

[37] Így van ez a tudattartalom kérdése esetében is. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.

[38] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, amely pedig jogkérdés.

[39] Ha az irányadó tényállás valamely külvilágban megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.

[40] Ha azonban az irányadó tényállás ilyen tényt nem tartalmaz, vagy a ténybeli következtetés helytelen, akkor a jogi értékelésnek nincs alapja, s ekként az adott törvényi tényállási elem sem állapítható meg.

[41] Valójában ez vizsgálandó a Btk. 293. §-a szerinti aktív vesztegetés befolyásolni törekszik tényállási eleme – mint célzat – esetében is.

[42] Célja minden szándékos bűncselekménynek van, ha pedig ezt a törvény külön értékeli, akkor az a célzat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a célzat mindig túlmutat a szándékon, több mint a szándék. Ennek kifejezője, hogy a célzatos bűncselekmény kizárólag egyenes szándékkal követhető el. Vagyis az ilyen bűncselekményt megvalósító szándéka, tudattartalma feltétlenül a törvényi értékelés szerinti célra irányul, ami nem jelenti azt, hogy a cél elérése, bekövetkezte megtörténik.

[43] A célzat nem az eredmény megfelelője vagy előfeltétele. A célzat a törvényi tényállás alanyi, az eredmény pedig a tárgyi oldalának esetleges ismérve.

[44] A célzat törvényi értékelésének alapja a bűnelkövetői szándék társadalomra veszélyességének konkretizálása.

[45] Ehhez képest kétségtelen, hogy amennyiben a célzat önálló törvényi tényállási elem, akkor annak megállapítása is önálló ténybeliség tárgya. Másként szólva e vonatkozásban követelmény az önálló ténybeliség.

[46] Összegezve: amennyiben van konkrét adat arra, hogy az aktív vesztegető a passzív oldali hivatalos személy hivatali működése közben elszánta magát a jogtalan előny későbbi juttatására, és ebbéli szándékát kifejezésre is juttatta, akkor az aktív oldalon álló cselekménye tényállásszerű.

[47] Ezzel összhangban álló módon szükséges annak vizsgálata, hogy vannak-e a tényállásban olyan tények, amelyek a törvényi tényállási elemeknek megfeleltethetőek; illetve vannak-e a befolyásolni törekszik célzat megállapíthatósága alapjául szolgáló vagy erre a következtetésre vezető tények a tényállásban.

[48] Jelen ügyben az irányadó tényállás rögzíti a következőket:

– az előzetes letartóztatásban lévő terhelt V.-B. D. rendőr hadnagynak, az ügye előadójának, kihallgatása előtt, alatt, illetve utána is többször utalt arra, hogy jó anyagi körülményekkel rendelkezik, a büntetés-végrehajtási intézetben jól él;

– a terhelt elmondta V.-B. D.-nek, hogy egy másik személy ígéretet tett neki arra, hogy 5 millió forint ellenében a rendőri kapcsolatai révén el tudja intézni, hogy a terhelt előzetes letartóztatását ne hosszabbítsák meg;

– közölte vele azt is, hogy nem tudja eldönteni, fizessen-e ennek a személynek;

– ezután arra kérte V.-B. D.-t, hogy segítsen neki abban, hogy az előzetes letartóztatása meghosszabbítására nem tesz előterjesztést;

– a terhelt kijelentette, hogy amennyiben nem tesz előterjesztést „higgye el, jól fog járni, segítsen neki kijutni, mert megőrül a börtönben, és nem bírja már ott, bármit megtenne azért, hogy kijöhessen”;

– az előterjesztés elkészítésének mellőzésével V.-B. D. megszegte volna a kötelezettségét, amely következtében a terhelt letartóztatása a határidejének meghosszabbítása nélküli lejártával megszűnt volna.

[49] Helytállóan hivatkozott az ügyészség a következőkre. Az irányadó tényállásban rögzített tények együttes, összességében történő értékelésével arra a következtetésre lehet jutni, hogy a terhelt a kijelentéseivel (közléseivel és kérdésével) és végül konkrét kérésével zárt láncolatot alkotóan egyértelművé tette az eljáró hivatalos személy előtt azt: képes és hajlandó számára anyagi előnyt juttatni, utalást téve az előny természetére (pénzbeli juttatás) és nagyságrendjére is, mindezt azért, hogy a kötelességét megszegje.

[50] E ténybeliség mellett nincs jelentősége a vádalkura történő hivatkozásnak.

[51] Következésképpen az irányadó tényállás alapján téves a másodfokú bíróság álláspontja, mely szerint a terhelt anyagi előny juttatásának szándékára sem tett utalást, részéről nem hangzott el olyan félreérthetetlen ajánlat, amely konkrétumokat tartalmazott volna a hivatalos személy felé.

[52] Az aktív vesztegetés pedig a jogtalan előny ígéretével, annak a hivatalos személy tudomására hozatalával (jutásával) befejeződik, így a terhelt irányadó tényállásban rögzített kijelentései nem előkészület, hanem befejezett bűncselekmény, éspedig a Btk. 293. § (1) bekezdés, (2) bekezdés I. fordulat szerinti hivatali vesztegetés bűntette megállapítására lehetnek alkalmasak.

[53] Mindezek azt jelentik, hogy az eljárt bíróságok által az irányadó tényállásból vont, és a büntetőjogi felelősséget kizáró jogkövetkeztetés téves, a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[54] Ekként a Kúria a fellebbviteli főügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a törvényszék ítéletét és az ítélőtábla végzését a Be. 663. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjára figyelemmel hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.