BK ÍH 2023/122.

A törvényszék végzésével D. G. II. r. és T. L. III. r. vádlottak védőjét, dr. S. G. ügyvédet az előtte folyamatban lévő büntetőeljárásból kizárta. A törvényszék megállapította, hogy E. A. tanú a törvényszék időközben jogerőre emelkedett ítéletének IV. rendű vádlottja volt, amelyben vádlott-társa, jelen ügy II. rendű vádlottja vádlottként szintén szerepelt. A jelen eljárásban már tanúként szereplő E. A. terhelti védelmét ezen korábbi eljárásban – a jelen ügy II. és III. rendű vádlottjainak meghatalmazott védője – dr. S. G. ügyvéd látta el.

A jelen eljárás nyomozási iratának a részét képezik azok az iratok, amelyek E. A. tanúnak az ügyben betöltött szerepéről szólnak. Ez alapján E A. a jelenlegi eljárás alapját képező, büntetőeljárás során is kihallgatásra került tanúként, amelyben közvetve továbbra is terhelő adatokat szolgáltatott a II. r. és a III. r. vádlottakra. Ezek a vallomások tehát a jelenlegi büntetőeljárásban is terhelő bizonyítékokat hordoznak mind a III. r. vádlott, de legfőképpen pedig a II. r. vádlottra. A törvényszék megállapította, hogy dr. S. G. ügyvéd azzal, hogy a jelenlegi büntetőeljárásban tanúként számításba vehető E. A. érdekében védőként járt el, és a terhelti vallomását a tanú a jelenlegi büntetőeljárásban is fenntartotta, illetve a II. r., valamint a III. r. vádlottakra terhelő vallomást tett, ezzel kétségtelenül a terheltek jelenlegi eljárásbeli érdekeivel ellentétes magatartást tanúsított az eljárás kapcsán.

A tárgyaláson a végzést az ügyész tudomásul vette, az ellen a II. r. és a III. r. vádlottak, valamint védőjük élt jogorvoslattal, melyet a védő külön beadványban indokolt. Ebben kifejtette azzal kapcsolatos álláspontját, hogy feltétlen el kell kerülni az indokolatlan védőkizárásokat, mivel ezek egy eredményes fellebbezés esetén is jelentősen kihatnak a védelem helyzetére; a bíróságnak pedig olyan múltbeli és jelent is érintő magatartást kell igazolnia, amely a terhelt helyzetére hátrányos, érdekeivel ellentétes. Előadta, hogy bár egy másik eljárásban ellátta E. A. képviseletét, azonban abban az ügyben felvett gyanúsítotti kihallgatáskor jelen eljárás még meg sem indult. Ezek alapján véleménye szerint nem állapítható meg ebben a büntetőeljárásban védencei érdekeivel ellentétes magatartás tanúsítása. A védő fellebbezésében leírta továbbá, hogy a II. és III. r. vádlottak védekezése egyező, mindketten tagadják a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését, így közöttük sem állapítható meg érdekellentét. Ezt támasztja alá álláspontja szerint az is, hogy a II. r. és III. r. vádlottak érdekeltségébe tartozó gazdasági társaságok közötti számlázás nem képezi a vád tárgyát, kizárólag a két vádlott jól elkülöníthető, egymástól független, bűnsegédként elkövetett magatartása. Mindezek alapján kérte a védő kizárási ok hiányában a végzés hatályon kívül helyezését.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzése elleni fellebbezés elbírálásáról a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen határozott.

A védelmi fellebbezés nem alapos.

Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék az ügy lényeges előzményi adatainak áttekinthető rögzítését követően megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a büntetőeljárásból a II. és III. r. vádlottak védője kizárásának volt helye.

Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú végzésben írtakkal, miszerint E. A. más ügyben terheltként foganatosított kihallgatása során jelen ügy II. és III. r. vádlottjaira terhelő tartalmú vallomást tett, és e másik eljárásban E. A. képviseletében dr. S. G. ügyvéd járt el. A jelen eljárásban tanúként részt vevő E. A. a korábbi, a II. és III. r. vádlottakra tett terhelő vallomását fenntartotta. Ebből fakadóan helytálló következtetést vont le a törvényszék arra, hogy a II. és III. r. vádlottak védője e terheltek érdekeivel szembeni magatartást tanúsított egy másik, ugyanakkor jelen ügyhöz is kötődő büntetőeljárásban.

A Be. 43. § (1) bekezdésének c) pontjánál fogva nem lehet védő, aki a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekével ellentétes magatartást tanúsított, vagy akinek az érdeke a terheltével vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyével ellentétes.

A fenti jogszabályhely megfelelő alkalmazásával helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az aggálytalan álláspontra, amely szerint a II. és III. r. terheltek érdekével ellentétes az, hogy dr. S. G. védő korábban E. A. képviseletében járt el. Ezzel a bíróság helyesen ismerte fel, hogy a védő olyan múltbeli és egyúttal jelenre is kiható magatartást tanúsított, amely a terheltek helyzetére hátrányos, érdekeikkel ellentétes volt.

Ezt erősíti meg az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 20. § (1) bekezdésében foglalt általános szabály is, amikor kimondja, hogy az ügyvéd nem vállalhatja ügyvédi tevékenység végzését olyan ügyfelek számára, akiknek az érdekei egymással ütköznek.

Ennek értelmében dr. S. G. ügyvéd nem is vállalhatta volna el D. G. II. r. és T. L. III. r. vádlottak védelmét, hiszen megállapítható volt, hogy jelenlegi védencei és korábbi ügyfele, E. A. érdekei egymással ütköznek.

Ezen körülmény fennállása önmagában elegendő indokot szolgáltatott a védő kizárására.

A fentiekből következően az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 579. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.