BK ÍH 2023/126.

A rendelkezési jogkör gyakorlójaként eljáró bíróság határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel utasíthatja el a vádlott letartóztatása végrehajtási helyének módosítására irányuló indítványt. Ez utóbbival szemben a törvény a fellebbezés lehetőségét kizárja [Bv. tv. 388. § (1) bekezdés; Be. 449. § (1) c) pont, 451. § (9) bekezdés, 580. § (1) bekezdés e) pont].

A főügyészség vádiratában U. A. I. r. vádlottal szemben az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és f) pontja szerint minősülő felbujtóként, előre kitervelten, több emberen elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat.

Az I. r. vádlott védője a 2023. január 12., február 22. és május 22. napján kelt beadványaiban indítványozta, hogy a bíróság, mint a rendelkezési jogkör gyakorlója, a Bv. tv. 387. § (2) bekezdése alapján rendelkezzem arról, hogy a letartóztatásban lévő I. r. vádlott az F.-i Büntetés-végrehajtási Intézetben kerüljön elhelyezésére. Kérelme indokaként előadta, hogy az S.-i Fegyház és Börtön távolsága miatt az I. r. vádlott hatékony védekezéshez és kapcsolattartáshoz való joga teljes mértékben ellehetetlenül, az ellenőrzésmentes kapcsolattartás kizárólag személyes részvétellel biztosítható, a távolság okán azonban az ügyvédi beszélők száma jelentős mértékben csökkent.

Az I. r. vádlott az eljárás során személyesen kíván jelen lenni a tárgyaláson, így észszerűbb és költséghatékonyabb lenne az I. r. vádlott f.-i fogvatartása.

A szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII. 19.) IM rendelet 10/C. § (4) bekezdése értelmében az I. r. vádlott nem ellenzi az F.-i Bv. intézetbe történő átszállítását, beleegyező nyilatkozata rendelkezésre áll.

A törvényszék a 2023. július 14. napján kelt végzésében az I. r. vádlott védőjének az I. r. vádlott letartóztatásának végrehajtási helye módosítására, valamint az I. r. vádlott F.-i Büntetés-végrehajtási Intézetben történő elhelyezésére irányuló indítványát elutasította.

Határozatának indokolásában arra hivatkozott, hogy a Bv. tv. 388. § (1) bekezdése a rendelkezési jogkör gyakorlójának diszkrecionális döntési lehetőséget biztosít arra, hogy a letartóztatás végrehajtási helyét meghatározza és eltérjen a területi illetékesség szerinti végrehajtás főszabályától, amely jelen esetben az F.-i Büntetés-végrehajtási Intézet lenne. A Bv. tv. 388. § (1) bekezdés második mondata azonban a rendelkezési jogkör gyakorlóján túl a BVOP országos parancsnokát is feljogosítja arra, hogy kivételes esetben a főszabálytól eltérő büntetés-végrehajtási intézetet jelöljön ki a letartóztatás végrehajtási helyéül. Az I. r. vádlott 2022. december 14. napi, S. városba történő átszállítására a vádemelést megelőzően a BVOP országos parancsnokának döntésével került sor, társszervi megkeresés alapján, azaz a Bv. tv. 388. § (1) bekezdés második mondata szerint megkövetelt kivételesen fordulatot is alátámasztotta a BVOP megkeresésre adott válasza.

A Be. 3. § (1) bekezdése szerinti hatékony védelemhez való jog nem csorbul az S.-i Fegyház és Börtönben való elhelyezés miatt, ugyanis a Bv. tv. 11. § (2) bekezdése és a Bv. tv. 398. § (1) bekezdése értelmében a védővel való kapcsolattartás minden formája ellenőrzés nélkül történik. A kapcsolattartás joga a fogvatartás helyének megválasztásában kizárólagos szerepet nem játszhat.

Ezért a bíróság – mint a rendelkezési jogkör gyakorlója – szerint nincs indok arra, hogy az ezen pozícióba kerülését megelőzően a BVOP országos parancsnokának a Bv. tv. 388. § (1) bekezdés második mondata által biztosított lehetőséggel élve meghatározott fogvatartási helyet megváltoztassa és a letartóztatás végrehajtási helyéül az I. r. vádlott tekintetében a továbbiakban az F. Bv. Intézetet jelölje ki.

A végzés ellen az I. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést. A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában azt emelte ki, hogy a BVOP arról tájékoztatta a bíróságot, hogy az I. r. vádlott jelenlegi elhelyezésére társszervi megkeresésre került sor, melynek megváltoztatására nincs lehetőségük, ezzel szemben a másik átiratában arra utalt, hogy az átszállításra hivatalból került sor. Amennyiben nem társszervi megkeresés alapján, hanem hivatalból történt a fogvatartás helyének kijelölése, akkor azt a bíróság, mint a rendelkezési jogkör gyakorlója minden bizonnyal megismerheti, illetve felül is írhatja. A védővel való kapcsolattartás a távolság miatti utazási idő okán korlátozott, mivel napi 6 óra utazás szükséges egy 2 órás konzultációhoz, a terhelt az előkészítő ülésen személyesen kíván jelen lenni, szállítása jelentős költséget és időt igényel.

A fellebbviteli főügyészség átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság végzése törvényes és megalapozott, indokai helytállóak, indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék végzését hagyja helyben.

Az ítélőtábla a törvényszék határozatának érdemi felülbírálatába nem is bocsátkozhatott, ugyanis álláspontja szerint a rendelkezési jogkör gyakorlójának ezen döntése alakszerű határozati formát nem igénylő intézkedés, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.

A Bv. tv. 387. § (2) bekezdése kimondja, hogy a letartóztatást a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyészség, ezt követően a bíróság (a továbbiakban: rendelkezési jogkör gyakorlója) rendelkezésének megfelelően kell végrehajtani.

A rendelkezési jogkörbe tartozó intézkedések körét a Bv. tv. 390. § (1) bekezdése tartalmazza, e körben a rendelkezési jogkörbe utalva a más fogva tartó intézménybe történő átszállításról való rendelkezés lehetőségét. Ezen intézkedés, ahogyan a rendelkezési jogkörbe tartozó intézkedések többsége, határozati formát nem igénylő és – amint arra a törvényszék indokolásában maga is rámutatott – a rendelkezési jog jogosultjának diszkrecionális jogkörébe tartozó kérdés. Azokat az eseteket ugyanis, melyekben határozat hozatala szükséges a Bv. tv., illetve a Be. kifejezetten nevesíti. [Pl. a sajtó útján történő nyilatkozattétel engedélyezése Bv. tv. 406. § (5) bekezdés b) pont, vagy a hozzátartozóval történő kapcsolattartás korlátozása Be. 39. § (7) bekezdés]. E szabályozás oka és jellemzője, hogy a határozati formát igénylő kérdésekben a rendelkezési jogkör gyakorlójának döntése valamely, a fogvatartott részére törvényben biztosított alapvető jogosítványt érintő. A fogvatartás helyének megválasztása ugyanakkor nem tartozik a fogvatartott terhelt jogai közé, így a döntés a kényszerintézkedés alapján a tartózkodási hely szabad megválasztásától megfosztott terhelt számára további jogkorlátozást nem eredményez.

Az iratok alapján az is megállapítható, hogy ezzel összhangban a törvényszék mint a rendelkezési jogkör gyakorlója a Bv. tv. 390. § (1) bekezdés c) pontja alapján átiratban intézkedett a terhelt fokozott őrzésének elrendeléséről, melyről a védőt ugyancsak átiratban – következésképpen jogorvoslat lehetőségének biztosítása nélkül – tájékoztatta.

Amennyiben pedig a rendelkezési jogkör gyakorlása – pl. nem hozzátartozóval való kapcsolattartás korlátozása, átszállítás engedélyezése stb. – határozati formát nem igényel, az szükségtelen az ezen intézkedés kezdeményezése tárgyában is.

A Be. 451. § (9) bekezdése értelmében nem kell indokolni a határozati formát nem igénylő bírói intézkedést. A Be. 580. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel szemben nincs helye fellebbezésnek. A Be. 580. § (3) bekezdése szerint, ha a bíróság végzése vagy intézkedése ellen nincs helye fellebbezésnek, az ügydöntő határozat elleni fellebbezésre jogosult a bíróság végzését vagy intézkedését az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben sérelmezheti.

A törvényszék, mint a rendelkezési jogkör gyakorlója ezért tévesen engedett fellebbezési jogot az I. r. vádlott védőjének az I. r. vádlott letartóztatásának végrehajtási helye módosítására, valamint az I. r. vádlott F.-i Büntetés-végrehajtási Intézetben történő elhelyezésére irányuló indítványát elutasító – valójában határozati formát sem igénylő – végzése ellen. Önmagában a határozat közlése és a téves jogorvoslati kioktatás nem keletkeztet fellebbezési jogot, az a törvényben kizárt fellebbezést nem teszi joghatályossá, mint ahogyan erre a Kúria is rámutatott a Bpkf.II.1.389/2020/3. számú határozatában, de ezt támasztja alá a BH 2011.276. és BH 2020.357. számú eseti döntés is.

A Be. 588. § (1) bekezdése alapján a törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett fellebbezést az elsőfokú bíróság elutasítja. A Be. 597. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasítja, ha az 588. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben az elsőfokú bíróság elmulasztotta azt.

A fentiek alapján az ítélőtábla a Be. 598. § (1) bekezdés a) pontja alapján tanácsülésen eljárva a törvényben kizárt fellebbezéseket a Be. 597. § (1) bekezdése alapján elutasította.

Az ítélőtábla végzését a Kúria – helyes indokai alapján – Bpkf.III.1.178/2023/3. számú végzésével helybenhagyta.