PÜ BH 2023/127

Ha a felperes eltérő időszakra érvényesít használati díjigényt az alperes rosszhiszemű jogalap nélküli birtoklása miatt, akkor tényazonosság hiányában az előzményi per jogerős ítéletének anyagi jogerőhatása nem zárja ki új kereset indítását [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 360. § (1) bek.; 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 193. § (1) bek., 195. § (3) bek.; 6/2022. JEH].

[1] A felperes korábban pert indított az alperessel szemben (a továbbiakban: előzményi per). Ebben kérte az alperes kötelezését az ingatlan kiürítésére és birtokba adására, valamint 2020. március 1-jétől a birtokba adásig havi 150 000 forint használati díj megfizetésére. Indokolása szerint a felmondás hatályosulásától, 2017. február 21-től az alperes az ingatlan rosszhiszemű jogalap nélküli birtokosa, ezért köteles annak birtokba adására és használati díj megfizetésére. A bíróság az előzményi perben meghozott jogerős ítéletével a kereset szerint marasztalta az alperest.

[2] A felperes – egyebek mellett – 5 440 000 forint használati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[3] Indokolása szerint a peres felek között létrejött szívességi használati szerződés 2017. február 21-én megszűnt, ezért az alperes ettől a naptól 2020. február 29-ig havi 150 000 forint, összesen 5 440 000 forint használati díj megfizetésére köteles. Hivatkozott az előzményi per jogerős ítéletére azzal, hogy a jelen perben a korábban érvényesített időtartamot megelőző időszakra érvényesít használati díj iránti igényt.

[4] Az alperes – egyebek mellett – alaki védekezésként a használati díj iránti kereset vonatkozásában kérte a per (helyesen: az eljárás) megszüntetését.

[5] Indokolása szerint az előzményi perben a használati díj megfizetésével kapcsolatban érvényesített jogot a bíróság elbírálta. Az ebből eredő igény változatlan perbeli felállás és tényállás mellett ítélt dolognak minősül.

[6] Az elsőfokú bíróság a pert (helyesen: az eljárást) az 5 440 000 forint önállóan elbírálható követelésrész tekintetében megszüntette.

[7] Indokolása szerint a jelen perben érvényesített használati díjigény a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 360. § (1) bekezdése alapján ítélt dolognak minősül. A felperes az előzményi per megindításakor tudomással bírt teljes használati díjigényéről, de saját döntése alapján keresetét csak a 2020. március 1-jét követő időszakra terjesztette elő. Az előzményi perben a bíróság a használati díjigényt – a felperes által érvényesített jogot – elbírálta.

[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[9] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta, hogy az eljárás megszüntetésének van-e helye a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja és a 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A Kúria Pfv.20.200/2020/4. számú határozata szerint a jogerős ítélet a peresített jogviszony alapján a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket végérvényesen, végleges jelleggel meghatározza. A Pp. 360. § (1) bekezdése az anyagi jogerőhatást negatív funkcióján keresztül szabályozza, amikor tiltja, hogy ugyanazok a felek az azonos tényalapból eredő, ugyanazon – már elbírált – jogot egymással szemben utóbb vitássá tegyék. Az anyagi jogerő három együttes törvényi feltétel esetén áll be: tárgyi terjedelemben a tényalap és a jog azonosságát, alanyi oldalon a felek és jogutódaik azonosságát feltételezi (BH 2008.19.). Az anyagi jogerő az adott határozattal érintett tárgyi és személyi körben áll be (EBH 2005.1376.).

[10] Az előzményi per és a jelen per alanyai azonosak. A tényállítások is egyezők, mert a felperes mindkét perben használati díj iránti igényt terjesztett elő az ingatlan vonatkozásában. A jogazonosság kérdése körében rámutatott, hogy az érvényesített jog fogalma nem azonos a kereseti követeléssel a Pp. 7. § (1) bekezdés 11. pontja alapján. A felperes mindkét perben használati díj iránti igényt érvényesített, így a tényazonosságon túlmenően a jogazonosság is fennáll. A felperes nem volt elzárva attól, hogy az előzményi perben érvényesítse a jelen perbeli igényét. Az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság a keresetlevelet nem utasította vissza, hanem a keresetet közölte, nem jelenti azt, hogy utóbb ne vehetné figyelembe az ítélt dolgot, mert a Pp. 176. § (1) bekezdés d) pontja és a 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján annak fennállása esetén az eljárást – annak bármely szakaszában – hivatalból meg kell szüntetni.

[11] A másodfokú bíróság megjegyezte, hogy ha a felperes követelését részletekben is érvényesíthetné, úgy azzal sérülne a Pp. 3. §-a szerinti perkoncentráció, a Pp. 4. §-a szerinti eljárástámogatási kötelezettség és a Pp. 5. §-a szerinti jóhiszeműség elve, továbbá az a perköltség növekedését és az eljárás elhúzódását eredményezné, amelyre nyilvánvalóan nem irányulhatott a jogalkotó akarata. Az ítélt dolog elbírálása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a BH 2020.11.335. számú eseti döntés az előzményi per megindítását követően született. A másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az előzményi perben és a jelen perben semmilyen eltérés nem áll fenn sem a felek személye, sem a tényállás, sem az érvényesíteni kívánt jog között, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ítélt dologról van szó (BH 2020.11.335., Kúria Gfv.VII.30.403/2019.).

[12] A felperes felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálat engedélyezés iránti kérelmet terjesztett elő.

[13] A felülvizsgálat engedélyezését a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása miatt kérte.

[14] Felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, valamint az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős végzés sérti a Pp. 360. § (1) bekezdését.

[15] Indokolása szerint a két perben a felek személye és az érvényesíteni kívánt jog azonossága részben fennáll, de a követelés eltérő ténybeli alapokon nyugszik, mert eltérő időszakra vonatkozik. A bírói gyakorlatban bizonytalanság mutatkozik abban a kérdésben, hogy ha a fél az anyagi jog szerint őt megillető követelésének nem az egészét érvényesítette, úgy a korábban folyt eljárásban hozott ítélet jogereje kizárja-e új eljárás megindítását a még el nem bírált követelésrészre. Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet nem utasította vissza, így maga is azon az állásponton volt, hogy nem áll fenn az ítélt dolog három együttes feltétele (BH 1984.371.). Az elsőfokú bíróság az eljárás megszüntetését a BH 2020.11.335. számú határozatra alapította. Korábbi jogi álláspontját ezért olyan eseti döntésre alapítva változtatta meg, amelyről az előzményi per megindításakor nem lehetett tudomása. A bírói gyakorlat bizonytalanságával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az ő álláspontját támasztja alá a BH+ 2012.5.209., a BH 2015.8.230. számú határozatok, amelyek ellentétesek az alperes által hivatkozott BH 2020.11.335. számú határozattal.

[16] A Kúria végzésével a felülvizsgálatot engedélyezte a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében.

[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.

[18] Indokolása szerint a felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz a Kúria döntésére vonatkozó határozott kérelmet, mert a felperes az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A vagylagos következmények alkalmazását a Kúriára bízta, ugyanakkor csak a jogerős végzés hatályon kívül helyezését kérte, amelyhez a Kúria kötve van.

[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a ténybeli alapok eltérőek, ezért nem áll fenn ítélt dolog. Ezzel szemben megállapítható, hogy a felperes az előzményi perrel egy próbapert indított a Pp. 3–4. §-aiban foglalt alapelvekkel ellentétesen. Az előzményi per tárgyává tette a 2017. február 21-től kezdődő időszakot is, de saját döntése alapján használati díj iránti igényét csak 2020. március 1-jétől érvényesítette. Az előzményi perben a bíróság az érvényesíteni kívánt jogot elbírálta. A Kúria BH 2020.11.335. számú határozatában kiemelte, hogy a BH 2015.230. számú eseti döntést nem lehet alkalmazni. A felperes által előadottak így nem az ellentétes vagy ellentmondásos joggyakorlatot támasztják alá, hanem azt, hogy az egységes gyakorlaton belül eltérő tényállás és előzmény mellett eltérő döntések születhetnek. Nincs ellentmondásos joggyakorlat az ítélt dologgal kapcsolatban, mert a felperes által hivatkozott BH 2012.5.209. és a BH 1984.9.371., valamint a BH 2010.4.160. számú határozatok is az ő álláspontját támasztják alá. Nincs semmilyen jelentősége annak, hogy a BH 2020.11.335. számú határozatot mikor hozta meg a Kúria. A részletekben való igényérvényesítés teljesen ellentétes lenne a perkoncentráció elvével és az eljárástámogatási kötelezettséggel. Önmagában az eltérő időszak nem eredményez eltérő ténybeli alapot.

[20] A Kúria a felülvizsgálatot a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében engedélyezte, mert az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmével kapcsolatos elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem volt egységes, ahogyan azt a követelésrész érvényesítése esetén az anyagi jogerőhatás érvényesüléséről szóló 6/2022. jogegységi határozat (a továbbiakban: jogegységi határozat) is rögzítette.

[21] A felülvizsgálati kérelem megfelel a Pp. 413. § (1) bekezdés d) pontjában írt követelménynek, így azt a Kúria érdemben bírálta el. Az 1/2017. PJE jogegységi határozat szerint megfelelően irányadó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 5. pontja, valamint a Pp. 110. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban is érvényesül a tartalom szerinti elbírálás elve. A Pp. 424. § (3) bekezdése alapján, ha a felülvizsgálni kért jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, akkor a Kúria dönthet új határozat hozataláról vagy az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításáról. Ebben a körben a Kúriát nem köti a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett, a Kúria döntésére vonatkozó kérelem.

[22] A Pp. 413. § (1) bekezdése és a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának ezért azt kellett vizsgálnia, hogy a jogerős végzés sérti-e a Pp. 360. § (1) bekezdését.

[23] A Pp. 360. § (1) bekezdése alapján az ítélet anyagi jogereje három konjunktív feltétel fennállása esetén zárja ki új kereset indítását: ha ugyanazok a felek ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt indítanak új keresetet. A szabályozás azon alapul, hogy a kereset egy anyagi jogszabály (tárgyi jog) által biztosított valamely jog (alanyi jog) érvényesítését jelenti: a felperes állítja, hogy a valóságban megtörtént konkrét történeti tények megvalósítják az alanyi jogot tételező anyagi jogi normában meghatározott törvényi tényállási elemeket, így az alanyi jog megnyílt, amely feljogosítja őt az anyagi jogszabályban meghatározott igény támasztására. A keresetlevélben előterjesztett kereset tartalmazza az érvényesíteni kívánt alanyi jogot [Pp. 7. § (1) bekezdés 11. pont] az azt létrehozó anyagi jogi norma megjelölésével [Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont], az ez alapján előterjeszthető kereseti kérelmet, valamint a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó konkrét (történeti) tényeket [Pp. 170. § (2) bekezdés a), b), c) pont]. Az alanyi jogot létrehozó anyagi jogszabály határozza meg azt a törvényi tényállást, amelynek megvalósulása esetén a jogosult érvényesítheti a kötelezettel szemben az anyagi jogi normában meghatározott jogkövetkezményt. A jogszabályban rögzített törvényi tényállás azonban a konkrét történeti tényálláson keresztül valósul meg. Az absztrakt jogszabály perbeli alkalmazásakor – a kereset előterjesztésével – a felperes a törvényi tényállás megvalósulásának alátámasztásaként adja elő az alanyi jogot megnyitó konkrét történeti tényeket. A konkrét perben az alanyi jogot keletkeztető tényekkel összefüggésben határozható csak meg a perben érvényesített és a jogerős ítéletben elbírált jog. Az anyagi jogerő tárgyi terjedelme szempontjából így a keresettel érvényesített jognak és az elbírált tényalapnak van jelentősége. Az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét meghatározó elemek (tény- és jogazonosság) nem választhatók szét: a jog- és tényazonosság egymásra rávilágító részei elválaszthatatlan egységben fejezik ki a kereset tárgyát, a jogi tényeken alapuló jogot.

[24] A felperes használati díj iránti követelését mindkét perben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 195. § (3) bekezdésére alapította. Az előzményi perben 2020. március 1-jétől a birtokba adásig, a jelen perben 2017. február 21-től 2020. február 29-ig követelt használati díjat. Keresetei, valamint az előzményi per keresetét alaposnak ítélő jogerős ítélet szerint az alperes az ingatlan rosszhiszemű jogalap nélküli birtokosaként köteles megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott azzal, hogy ezek megtérítése használati díj megfizetésével történhet (BH 2005.359.). A használati díjfizetési kötelezettség törvényi tényállásának a része ezért, hogy a birtokosnak mely időszakban nem volt jogcíme a birtoklásra [Ptk. 193. § (1) bekezdés], mikor volt rosszhiszemű birtokos, valamint mely időszakban milyen hasznokat fogyasztott el vagy mulasztott el beszedni, milyen értékben [Ptk. 195. § (3) bekezdés].

[25] A másodfokú bíróság jogerős végzésében a tényállítások egyezőségét a használati díj iránti igények egyezőségére alapította, így nem tett különbséget a tényazonosság és a jogazonosság között. Mivel a felperes a jelen perben eltérő időszakra érvényesít használati díjigényt, ezért eltérő időszakra kell vizsgálni az alperes birtoklásra való jogcímét, a birtoklás rosszhiszeműségét, valamint az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznokat és azok értékét. A felperes ezért nem ugyanabból a tényalapból származó jog iránt indította kereseteit. A másodfokú bíróság tényazonosság hiányában jutott arra a következtetésre, hogy az előzményi per jogerős ítéletének anyagi jogerőhatása kizárja a jelen perben érvényesített igényre új kereset indítását, így a jogerős végzés sérti a Pp. 360. § (1) bekezdését. Ha tényazonosság is fennállna, a jogerős végzés akkor is sértené a Pp. 360. § (1) bekezdését, mert a jogegységi határozat szerint, ha a fél az anyagi jogból eredő követelésének csak egy részét érvényesíti, az ítélet jogereje nem terjed ki a nem érvényesített követelésrészre. A jogegységi határozat a bíróságokra kötelező, az attól eltérő tartalmú kúriai határozatok a továbbiakban nem hivatkozhatók kötelező erejűként [53].

[26] Az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre figyelemmel a Kúria a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést – az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a perfelvételi szakban szüntette meg az eljárást a kereset önállóan elbírálható része tekintetében, ezért a Pp. 405. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 386. § (2) bekezdés d) pontja alapján a Kúria döntése szerint az elsőfokú bíróságnak az új eljárást a perfelvételi szaktól kell lefolytatnia. Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a használati díjigényt érdemben kell elbírálnia, figyelemmel az alperes azzal kapcsolatos érdemi védekezésére.