BK ÍH 2023/127.

Ha a fenti eljárási kötelezettségének az elsőfokú bíróság nem tesz eleget, akkor a másodfokú bíróság – törvényi kötelezettségei ellenére – elesik attól a lehetőségtől, hogy a felülbírálat során vizsgálja, az elsőfokú bíróság helyesen járt-e el, amikor a törvényi feltételek fennállását megalapozottnak tekintette [Be. 504. § (2) és (3) bekezdés, 609. § (1) bekezdés, 608. § (1) bekezdés h) pont].

A kerületi bíróság ítéletével H. L. I. [Btk. 236. § (1) bekezdés].

Ezért őt 240 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 240 000 forint pénzbüntetésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett továbbá a járulékos kérdésekről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére súlyosítás céljából, a pénzbüntetés napi tételei számának és a közúti járművezetéstől eltiltás tartamának felemelése érdekében.

A fellebbezés folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A másodfokú bíróság végzésével szemben a vádlott védője jelentett be fellebbezést, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság eljárás folytatására utasítását kérte.

Fellebbezésének indokolásában nem vitatta, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a vádlottnak a bűnösséget beismerő, valamint a tárgyaláson való részvétel jogáról lemondó nyilatkozatát követően az előkészítő ülésen elmulasztotta ezt a nyilatkozatot végzéssel elfogadni.

Álláspontja szerint azonban ez nem alapozza meg a Be. 609. § (1) bekezdésének alkalmazhatóságát. Vitatta ugyanis, hogy ez eljárási szabálysértés lényeges hatást gyakorolt volna a büntetőjogi főkérdések eldöntésére vagy bármilyen eljárásjogi következménye lett volna.

A fellebbviteli főügyészség átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék mint másodfokú bíróság végzését hagyja helyben.

Az ítélőtábla kifejtette, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen akkor van helye fellebbezésnek, ha a kasszáció az elsőfokú bíróság érdemi, ügydöntő, ítéletbe foglalt és ítéleti tartalmú rendelkezésére vonatkozott és emellett a perrendben meghatározott okból történt [Be. 627. § (1) bekezdés a)–d) pont]. A hatályon kívül helyezésről és új eljárásra utasításról szóló rendelkezés ellen fellebbezésnek van helye akkor is, ha a végzés meghozatalához vezető eljárásban a másodfokú bíróság vétett abszolút eljárási szabálysértést [Be. 608. § (1) bekezdés és 627. § (2) bekezdés].

Jelen esetben a törvényszék mint másodfokú bíróság a Be. 627. § (1) bekezdés b) pontjára és a fenti törvényhely (3) bekezdésére hivatkozással helyesen biztosított fellebbezési jogot, végzésével szemben a védői fellebbezés tehát joghatályos.

A védő a hatályon kívül helyező végzés elleni jogorvoslati eljárásban az ítélőtáblához intézett beadványában a fellebbviteli főügyészség átiratára észrevételt tett. Ebben lényegében a végzés elleni fellebbezése indokolásában kifejtetteket foglalta össze, ismételte meg.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott védőjének fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos.

A fellebbezést az ítélőtábla a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen bírálta el.

A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másod- vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. A döntéshozatalhoz vezető eljárásban a vizsgálat körébe tartozó perrendi szabályok érvényesülésének az ellenőrzése megelőzi a hatályon kívül helyezési ok törvényességének a vizsgálatát.

A hatályon kívül helyező rendelkezés tekintetében az eldöntendő kérdés az, hogy a döntés alapos volt-e; így volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e, ellenkező esetben a fellebbezést elbíráló bíróság átvenné a harmadfokú bíróság jogkörét. A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy-, nem irat-, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat (BH 2021.69.).

A törvényszék a másodfokú döntéshez vezető eljárásában a perrendi szabályokat megtartotta.

Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék helyesen járt el akkor is, amikor a Be. 596. § (1) bekezdés a) pontja alapján megkereste az elsőfokú bíróságot abból a célból, hogy az eljárt bíró nyilatkozzon, jegyzőkönyvezési hiba történt-e, avagy ténylegesen nem került sor a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának végzéssel történő elfogadására.

A másodfokú bírósági iratok között megtalálható a kerületi bíróság megkeresésre adott válasza, miszerint az elsőfokú bíróság előkészítő ülésének jegyzőkönyve pontos, „eljárási hiba miatt nem került sor a beismerő nyilatkozat végzéssel történő elfogadására, így az ítélet ennyiben iratellenes”.

A másodfokú bíróság a fenti előkészítő eljárását követően törvényesen rendelkezett a kerületi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításról. A törvényszék az iratokkal egyezően ismerte fel, hogy az elsőfokú bíróság előkészítő ülésről készült jegyzőkönyve szerint bár a vádlott nyilatkozott arról, hogy a váddal egyezően beismeri a bűnösséget és lemond a tárgyaláshoz való jogáról, azonban az elsőfokú bíróság a Be. 504. § (3) bekezdése szerinti végzéssel elmulasztotta elfogadni a vádlott beismerő nyilatkozatát. Ennek ellenére az ítéletét mégis a Be. 504. §-ában meghatározott eljárásban hozta meg.

A másodfokú bíróság törvényesen utalt arra, hogy a korlátozott felülbírálat során is vizsgálandó, hogy a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott hatályon kívül helyezést eredményező relatív eljárási szabálysértést valósított-e meg fenti eljárásával a kerületi bíróság. Törvényesen utalt arra is a törvényszék, hogy e relatív eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban nem orvosolható és lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására. Ez utóbbi körben a törvényszék indokai kiegészítésre szorulnak – a védői fellebbezésben foglaltakra is figyelemmel – az alábbiak szerint.

A Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott relatív eljárási szabálysértésre alapított hatályon kívül helyezésre, akkor kerülhet sor, ha az eljárási szabálysértés tényén felül két további feltétel is fennáll. Nevezetesen a perjogi rendelkezés megsértése a másodfokú eljárásban nem orvosolható és e szabálysértés lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására.

Az első két feltételt, az eljárási szabálysértés tényét és a másodfokú eljárásban való orvosolhatatlanságát a törvényszék hatályon helyező végzésének indokolása megfelelően tartalmazza, továbbá helytállóan hivatkozik arra is, hogy mindez lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására.

Ez utóbbi feltételnek az indokolását azonban nem tartalmazza, ezért ezt az ítélőtábla a lentiek szerint pótolja. Az elsőfokú bíróság a Be. 504. §-a szerinti eljárásban, előkészítő ülésen a bűnösségét beismerő, tárgyalás jogáról lemondó vádlott esetében, annak ellenére hozott a büntetőjogi felelősség kérdésében ítéletet, hogy a Be. 504. § (3) bekezdésében meghatározott végzéssel a beismerő nyilatkozatot elfogadta volna. A Be. 504. § (3) bekezdésében meghatározott végzés a Be. 449. § (1) bekezdés b) pontja szerinti nem ügydöntő végzés.

A Be. 504. (3) bekezdésének zárómondata a végzés elleni fellebbezés lehetőségét kizárja. Ez utóbbi törvényi rendelkezésre is épülő bírói gyakorlat alapján egyértelmű (BH 2022.199.), hogy a beismerő nyilatkozat elfogadásáról rendelkező végzés nem pervezető jellegű [Be. 449. § (4) bekezdés], hanem indokolásköteles nem ügydöntő végzés. A pervezető végzések esetében ugyanis a törvény generális jelleggel kizárja a fellebbezési jogot [Be. 580. § (1) bekezdés d) pont], ezért az egyes pervezető végzéseknél a törvény már nem utal a jogorvoslati jog hiányára. Ebből fakadóan az olyan esetekben, amikor a Be. a nem ügydöntő végzéssel szemben, az adott törvényhelyhez kapcsolódóan a fellebbezési jogot kizárja, a határozat formája nem pervezető végzés.

Eljárásjogilag jelentős szabályozási körülmény, hogy a Be. kizárólag pervezető végzések esetében engedi meg az indokolás elhagyását [Be. 451. § (9) bekezdés], az egyéb nem ügydöntő végzések – így a Be. 504. § (3) bekezdése alapján hozott végzés is – indokoláskötelesek.

Az előkészítő ülésen történő érdemi befejezés (ítélethozatal) előfeltétele, hogy a bíróság a beismerő nyilatkozatot a Be. 504. § (3) bekezdése szerint fogadja el és adja annak indokait, hogy a Be. 504. § (2) bekezdésében felsorolt – a nyilatkozat elfogadásának alapjául szolgáló – feltételek az adott esetre vonatkoztatva miért álltak fenn.

Ha a fenti eljárási kötelezettségének az elsőfokú bíróság nem tesz eleget, akkor a másodfokú bíróság – törvényi kötelezettségei ellenére – elesik attól a lehetőségtől, hogy a felülbírálat során vizsgálja, az elsőfokú bíróság helyesen járt-e el, amikor a Be. 504. § (2) bekezdésében írt feltételek fennállását megalapozottnak tekintette.

A fent körülírt elsőbírói mulasztás, amely a Be. 609. § (1) bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértésnek minősül, azzal a következménnyel is járt, hogy a másodfokú bíróság eljárási kötelezettsége ellenére nem volt képes érdemben vizsgálni a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontja szerinti abszolút eljárási szabálysértés alapjául szolgáló feltételek létét vagy hiányát. Ez utóbbi törvényhely szerint ugyanis az elsőfokú bíróság ítéletének feltétlen hatályon kívül helyezésére és új eljárásra utasítására kerül sor, ha az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Be. 504. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el. Miután jelen esetben a beismerő nyilatkozat végzéssel történő elfogadására nem került sor, ezért e feltételek érdemi vizsgálatát sem végezhette el – az elsőbírói mulasztás folytán – a másodfokú bíróság, ezért alappal hivatkozott arra, hogy a kerületi bíróság által vétett relatív eljárási szabálysértés lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására.

A törvényszék helyesen utalt arra is, hogy az eljárást tárgyalási szaktól kell megismételni, az ítélőtábla ezt csupán azzal egészíti ki, hogy a Be. 633. § (2) bekezdése szerint a megismételt eljárásban előkészítő ülés tartásának nincs helye, még ez esetben sem, ha az eljárási szabálysértésre az előkészítő ülésen került sor. Arra is törvényesen hivatkozott a törvényszék, hogy a vádlott bűnösséget beismerő és a tárgyaláshoz való jogról lemondó nyilatkozatának elfogadhatóságát a kerületi bíróságnak meg kell vizsgálnia és amennyiben az a törvényi feltételeknek megfelel, nem fellebbezhető – de az ítélőtábla fenti indokaira is figyelemmel indokolásköteles – végzéssel dönteni kell elfogadás kérdésében. Ez utóbbi törvényszéki indokok azzal egészítendők ki, hogy a tárgyalási szakra figyelemmel a fentiek során a Be. 524. § (1) bekezdésében írtakra kell figyelemmel lenni.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a törvényszék mint másodfokú bíróság végzését a Be. 630. § (1) bekezdése alapján – az indokolás részbeni kiegészítése mellett – helybenhagyta.