BK ÍH 2023/128.

A járásbíróság nyomozási bírája ülésen meghozott végzésével a gyanúsított letartóztatását az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb további három hónappal, azaz 2023. augusztus 26-ig meghosszabbította. A végzés ellen a gyanúsított és a védője jelentett be fellebbezést, a gyanúsított külön indokolás nélkül, míg a védő enyhébb kényszerintézkedés alkalmazását kérte.

A törvényszék a járásbíróság végzését a terhelti jogorvoslatot elbírálva helybenhagyta, egyúttal a gyanúsított védőjének fellebbezését, mint elkésettet elutasította. Végzésének indokolásában a törvényszék rámutatott, hogy a nyomozási bíró 2023. május 24-én tartotta az ülést, míg a védő a fellebbezését 2023. május 30-án küldte meg a bíróságnak: ekkor töltötte ki a védő az ÁNYK-nyomtatványt, az írásbeli fellebbezését is erre a napra datálta. A Be. 480. § (2) bekezdése alapján az a fellebbezésre jogosult, aki a határozat kihirdetésén nem volt jelen, a jogorvoslatot az üléstől számított három napon belül jelentheti be. A jelen ügyben a védő részére a jogorvoslati határidő – arra figyelemmel, hogy a harmadik nap hétvégére esett – a Be. 137. § (4) bekezdésében rögzített számítás folytán 2023. május 29-én járt le. Ehhez képest a védő a jogorvoslatát elkésetten terjesztette elő, azt az elsőfokú bíróságnak már el kellett volna utasítania. Ezt a hiányt pótolta a törvényszék a Be. 597. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 588. § (1) bekezdésében írtakra.

A törvényszék végzésének jogorvoslati lehetőségre kioktató rendelkezése azonban azt tartalmazta, hogy a végzése ellen annak kézbesítésétől számított 3 napon belül van helye fellebbezésnek, annak ellenére, hogy a jogorvoslati lehetőség kizárólag a fellebbezés elutasítására vonatkozhatott.

A törvényszék végzése ellen a gyanúsított kézbesítési íven nem indokolt fellebbezést terjesztett elő.

A jogorvoslati határidő elmulasztása miatt késve bejelentett fellebbezést elutasító rendelkezés ellen kizárólag a jogorvoslati nyilatkozat megtételére jogosult jelenthetett be fellebbezést, azonban erre vonatkozó jogorvoslati nyilatkozat a védőtől nem érkezett. A védő ugyanis saját jogon, a terhelttől függetlenül gyakorolhatja jogorvoslati jogát, így az ő nyilatkozati jogával a terhelt nem rendelkezhet.

A terhelt tehát olyan fellebbezést nyújtott be, amely esetében a Be. 581. §-a értelmében a védő jognyilatkozata tekintetében fellebbezési jogosultsága nem volt. A letartóztatás meghosszabbítását sérelmező fellebbezését a törvényszék ugyanakkor elbírálta, e tekintetben azonban további jogorvoslatnak nincs helye.

A terhelt által a védő fellebbezésének elutasítása miatt előterjesztett fellebbezés joghatályosságát az ügyben eljáró másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, és a gyanúsított fellebbezését, mint nem jogosulttól származót el kellett volna utasítania, azt azonban nem tette meg. Ennélfogva a törvényszék ilyen értelmű mulasztása folytán a fellebbezés joghatályosságának vizsgálatáról és az elutasításáról az ítélőtáblának kellett rendelkeznie.

A tévesen megfogalmazott jogorvoslati nyilatkozatra történő felhívás a büntetőeljárási törvény rendelkezéseivel szemben nem keletkeztet jogorvoslati jogosultságot az arra nem jogosultaknak, így a gyanúsított fellebbezése a Be. 588. § (1) bekezdésére figyelemmel kizárt, ezért azt az ítélőtábla a Be. 614. § (3) bekezdés a) pontja alapján, valamint a Be. 597. § (1) bekezdése alapján elutasította.

Az ítélőtábla végzését a Kúria helybenhagyta, egyetértve az ítélőtáblával, hogy a nem ügydöntő végzéssel szemben a Be. 579. § (2) bekezdésében biztosított fellebbezési jog arra terjed ki – a törvény eltérő rendelkezése hiányában –, akivel azt közölte a bíróság. Így a védő fellebbezésének elutasítására vonatkozó rendelkezéssel szemben a védőt önállóan illeti meg a fellebbezési jog, a terheltnek e vonatkozásban nincs jogorvoslati joga (BH 2020.321.).