BK ÍH 2023/133.

A törvényszék végzésével a meghatalmazott védővel szemben 150 000 forint rendbírságot szabott ki, rendelkezve a rendbírság befizetésének mikéntjéről, illetve esetleges elzárásra történő átváltoztatásáról.

A törvényszék végzésének indokolása szerint a vádlottak meghatalmazott védője a fellebbezési nyilvános ülésen szabályszerű idézésre nem jelent meg, távolmaradását előzetesen nem mentette ki. Helyettesítése érdekében ügyvédjelöltjét küldte el a nyilvános ülésre, aki azonban a Be. 41. § (2) bekezdés b) pontja alapján a törvényszék előtt perbeszédet nem tarthatott, holott az eljárási cselekményen a perbeszédek megtartására került volna sor, így a védő távolmaradása a nyilvános ülés elhalasztását eredményezte.

A törvényszék végzésével szemben a védő jelentett be fellebbezést, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése, másodlagosan a rendbírság összegének mérséklése végett. A védő fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az utóbbi időszakban őt ért fizikai megterhelés és pihenőidejének jelentős lecsökkenése immunrendszerét oly mértékig legyengítette, hogy a nyilvános ülés reggelén erős fejfájása és láza volt. Betegsége az autóvezetésben is korlátozta, emiatt nem kockáztatta meg, hogy vidéki lakóhelyéről Sz.-re vezessen a nyilvános ülésen való megjelenés végett. Hivatkozott arra is, hogy az idő rövidsége miatt ügyvédjelöltjét küldte el a nyilvános ülésre, ugyanakkor elismerte: tisztában volt azzal, hogy az ügyvédjelölt nem tarthat perbeszédet. Beadványához a védő orvosi igazolást is csatolt, amely szerint a nyilvános ülés napján lázas, fekvőbeteg volt.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú végzés felülbírálatának mellőzését és azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a védő beadványát mint igazolási kérelmet küldje vissza a törvényszéknek elbírálás végett.

Az ügyészi indítvány alapos.

Következetes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a beadványokat tartalmukat tekintve kell megvizsgálni és elbírálni. Tény, hogy jelen esetben a védő beadványát fellebbezésként nevezte meg, de abban valójában mulasztásának okát adta elő, egyúttal annak alátámasztására orvosi igazolást csatolt. Ezért beadványa tartalmánál fogva igazolási kérelemnek minősül, mert abban a mulasztásának oka mellett, egyúttal valószínűsíteni igyekezett mulasztásának vétlenségét is.

A Be. 140. § (1) bekezdése alapján az igazolási kérelemről a határidőt, illetve határnapot megállapító bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság határoz. Jogorvoslati határidő elmulasztása esetén a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság vagy ügyészség határoz az igazolási kérelemről.

Jelen ügyben a törvényszék által kitűzött nyilvános ülés határnapját mulasztotta el a védő, ezért a fenti jogszabályi rendelkezés alapján igazolási kérelméről a törvényszéknek kell döntenie. A törvényszéknek így legelőször abban kell állást foglalnia, hogy a védő igazolási kérelmének helyt ad, vagy azt elutasítja.

Amennyiben a kérelmet a bíróság véglegesen elutasítja, úgy megnyílik a törvényes út a rendbírság elleni fellebbezés érdemi, másodfokú felülbírálatához. Ellenkező esetben fennáll annak a lehetősége, hogy a másodfokú bíróság úgy dönt a rendbírságról, hogy közben az azt kiszabó bíróság az igazolási kérelemnek helyt adva, korábbi végzését hatályon kívül helyezi.

A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú végzés érdemi felülbírálatát mellőzte, és a védő által előterjesztett fellebbezést mint igazolási kérelmet a törvényszéknek elbírálás végett visszaküldte.