PK ÍH 2023/135.

A sérelemdíj meghatározása során a jogsértés súlyában azt kell értékelni, hogy a jogsértő milyen mértékben távolodott el a társadalom által elvárt, illetve tolerált magatartásformától. Amennyiben a károkozóként megjelölt személyek egyikének magatartása és a kár bekövetkezése között nincs okozati összefüggés, a többes károkozás szabályainak alkalmazása nem merülhet fel [Ptk. 2:52. § (3) bekezdés, 6:524. § (1) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás releváns része szerint az 1997. október 4. napján született felperes a 2015/2016. tanévben a III. rendű alperes tanulója volt, a tanév során annak kollégiumában lakott. A kollégium házirendje szerint a tanulók az úgynevezett „bennmaradós hétvégék” kivételével kizárólag hétközben tartózkodhattak a kollégium épületében, az főszabály szerint péntek 17 órától vasárnap 16 óráig zárva tartott. Ennek ellenére a tanulók személyre szóló elektronikus belépőkártyáikkal hétvégenként is bármikor beléphettek és bent tartózkodhattak a kollégium épületében. Ezt a gyakorlatot a kollégiumvezetés azzal a feltétellel engedte meg, hogy a tanulóknak minden esetben előre jelezniük kellett a hétvégi bennmaradási szándékukat. Mivel erre több alkalommal nem került sor, ezért a kollégiumvezetés a 2016. május 21. napján kelt határozatával megszüntette a hétvégi bent tartózkodás lehetőségét, egyúttal több tanulót, köztük a felperest is „nem kívánatos személynek” minősített a következő „bennmaradós” hétvégére. A felperes ezt tiltásként értelmezte.

A felperes ezt megelőzően is több ízben az utcán – tömegközlekedési eszközökön – töltötte egyes hétvégéit, erről sem otthon, sem a kollégiumban nem szólt. A felperes 2016. június 3. napján pénteken is elhagyta a kollégiumot. Telefonján nem volt keret, ezért arról nem tudott hívást kezdeményezni. A kollégiumban rendelkezésre állt egy telefon a diákok számára. A felperes ezen megpróbálta elérni szüleit, de nem vették fel a telefont. A felperes a kollégium előtt találkozott egy tanárával, akinek mondta, hogy nincs pénze hazautazni. Tanára adott neki 1500 forintot vonatjegyre. A felperes a pénzből vonatjegyet vásárolt magának, de nem ült fel a vonatra, helyette a városban, az utcán töltötte az éjszakát.

A felperes másnap a … pályaudvar előtti padon feküdt, amikor 23 óra 45 perc körüli időben az I. és II. rendű alperesek megszólították és a bizalmába férkőztek. Ingyen szállást ajánlottak neki az éjszakára, amit a felperes elfogadott. Közösen a Zs. utca ... szám alatti fodrászüzlethez mentek, aminek bejárati ajtaját a II. rendű alperes a saját kulcsával kinyitotta és elkísérte a felperest, hogy zuhanyozzon le. Ezt követően a II. rendű alperes lekísérte a felperest az épület garázsszintjén lévő kazánházba, ahol már várta őket az I. rendű alperes, aki a nála lévő kulccsal bezárta a kazánház ajtaját, elzárva a felperest a menekülés lehetőségétől. A kazánházban az I. és II. rendű alperes egymás tevékenységét támogatva szexuális erőszakot követtek el a felperes sérelmére, akit ezt követően csak reggel engedtek szabadon. A felperesnek az erőszakot követően készült HPV-vizsgálata pozitív eredményt mutatott.

A felperes a vele történt nemi erőszak következtében súlyos, traumatizáló sérüléseket szenvedett el, pszichológiai sérülésen túlmutató pszichiátriai panaszai azonban nincsenek, pszichiátriai betegségben nem szenved. Ezzel együtt önértékelése, énelfogadása, szociális képességei oly mértékben csökkentek, hogy míg az inkriminált esetet megelőzően nyitott volt a normális szexuális életre, addig arra jelenleg képtelennek érzi magát, annak csak a gondolatára is gátlással, szorongással és hárítással reagál, valamint saját testéhez való viszonya is diszfunkcionális.

Cselekményükért az I. és II. rendű alpereseket a Budai Központi Kerületi Bíróság ítéletével hét év szabadságvesztésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélte a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 197. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő azonos alkalommal, egymás tevékenységéről tudva többek által elkövetett szexuális erőszak bűntette miatt. Az ítélet a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság helybenhagyást kimondó végzése folytán 2019. június 25. napján jogerőre emelkedett. A Kúria a felülvizsgálati eljárásában mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság döntését hatályában fenntartotta.

A felperes a 2017. szeptember 1. napján előterjesztett keresetében kérte, hogy az alperesek adjanak számára elégtételt és kérjenek tőle bocsánatot. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság a III. rendű alperest elégtételadásra oly módon, hogy az iskola igazgatója, vagy a korábbi kollégiumvezető kérjen bocsánatot a felperestől egy általa megfogalmazott szöveg kollégiumi közösség előtti nyilvános felolvasásával. Kérte továbbá, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket 10 000 000 forint sérelemdíj és járulékai megfizetésére.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a bűncselekményt nem követte el, majd vitatta a sérelemdíj követelt mértékét.

A II. rendű alperes azzal védekezett, hogy a bűncselekményt nem követte el majd azzal, hogy az alperesek nem voltak HPV-vírussal fertőzöttek, ezért azt nem tőlük kapta el a felperes, vitatta a sérelemdíj követelt mértékét is.

A III. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a kollégium házirendje alapján nem volt jogosult hétvégenként benntartózkodni a kollégium épületében, mivel az csak vasárnaptól péntekig tart nyitva. Ezért nem igaz, hogy a felperes ki volt tiltva a kollégiumból, csupán szabályszegései miatt vált nem kívánatossá a hétvégén, különös tekintettel arra, hogy egyébként portaszolgálat hiányában a tanulók bármikor ki-be járhattak az elektronikus beléptető kártyáikkal, a felróhatósága így nem állapítható meg. A felperes nem tájékoztatta, hogy nem tud hazautazni és nincs hová mennie a hétvégén, noha egy tanárától még pénzt is kapott vonatjegyre. Álláspontja szerint nincs összefüggés a káresemény és aközött, hogy a felperes nem tölthette a kollégiumban az éjszakát, mivel a felperes haza is mehetett volna. Nem róható fel a kollégiumnak, hogy a felperes úgy döntött, hogy elmegy az I–II. rendű alperesekkel.

Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül írásban, magánlevél útján kérjenek bocsánatot a felperestől, mert 2016. június 4-ről 5-re virradó éjszaka nemi erőszakot követtek el sérelmére. Egyetemlegesen kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 4 000 000 forintot és az után 2016. június 5. napjától a kifizetés napjáig számítottan a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.

Határozatának indokolásában hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952-es Pp.) 260. § (1) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (2) és (3) bekezdésére, a 6:519. §-ára, továbbá a 6:524. § (1) bekezdésére, valamint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Köznevtv.) 17. § (1) bekezdésére, a 25. § (1) bekezdésére, továbbá a 28. § (3) bekezdésére.

Rögzítette, miszerint amennyiben jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményeiről polgári perben kell határozni, abban az esetben a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A büntetőbíróság jogerősen megállapította azt, hogy az I. és II. rendű alperesek azonos alkalommal egymás tevékenységéről tudva szexuális erőszakot követtek el a felperes sérelmére. A büntető ítélet nem tartalmazott ténymegállapítást a felperes HPV-vírus-fertőzöttségének eredetére, illetve a III. rendű alperes magatartására, ezért e körben bizonyítás lefolytatása vált szükségessé. Az I. és II. rendű alperesek vonatkozásában az elégtételadást a felperes érdekeinek védelmére tekintettel állapította meg.

A sérelemdíj mértéke vonatkozásában értékelte, hogy a bűncselekmény elszenvedésekor a felperes fiatal felnőtt, 18 éves volt, aki korábban nem élt nemi életet. A szakértő megállapította, hogy súlyos, traumatizáló, pszichológiai sérüléseket szenvedett a vele történt erőszakos cselekmény folytán. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítania, miszerint az alperesek magatartásával okozati összefüggésben fertőződött meg HPV-vírussal. A szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy a felperes ezt nem bizonyította, ezért a sérelemdíj megállapítása során a HPV-fertőzés tényét figyelmen kívül hagyta.

A III. rendű alperes vonatkozásában megállapította, hogy a köznevelési intézmény, amely a Köznevtv. 28. § (3) bekezdésére tekintettel jogsértő módon tartotta zárva hétvégén a kollégiumot, ezzel hazautazásra kötelezte a diákokat és minősítette nemkívánatos személyeknek a felperest. Ezt követően azt vizsgálta, hogy az okozati összefüggés megállapítható-e a III. rendű alperes felróható magatartása és a felperest ért bűncselekmény elszenvedése között. Az általános élettapasztalat szerint a kollégium elhagyásának nem szükségszerű következménye egy bűncselekmény elszenvedése. A diákok általában hazamennek a kollégiumból. A kollégium nem tartozik felelősséggel azért, hogy a diákok épségben hazajussanak, mivel erről a diákoknak, illetőleg családjuknak kell gondoskodniuk. Ez alól nyilvánvaló kivételt képez az az eset, ha a kollégium úgy küldi el a tanulót, tisztában van vele, hogy nem tud hazatérni. A felperesnek rendelkezésére állt a hazautazáshoz szükséges összeg, a vonatjegyet is megvásárolta. Ezért kizárólag az ő – III. rendű alperes magatartásától független – döntése volt az, hogy a hazatérés helyett az utcán töltötte az éjszakát. A felperes a bűncselekmény elkövetésekor nagykorú volt, ezért ebben a döntésében sem a III. rendű alperes, sem más nem korlátozhatta. Szintén a felperes III. rendű alperes magatartásától független döntése volt az, hogy az éjszaka közepén ismeretlen személyek hajlékába távozott – holott ennek kockázataival tisztában kellett lennie. Ezért azt állapította meg, hogy nincs okozati összefüggés a III. rendű alperes magatartása és a felperest ért kár között, ezért a III. rendű alperessel szembeni keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetének teljes mértékben adjon helyt, a III. rendű alperest is kötelezze sérelemdíj megfizetésére, valamint elégtételadásra, a sérelemdíj mértékét 10 000 000 forintra kérte felemelni.

Álláspontja szerint a III. rendű alperes jogellenes, felróható magatartása és az ellene az I. és II. rendű alperesek által elkövetett bűncselekmény között okozati összefüggés áll fenn, ezt bizonyította az elsőfokú eljárás során. A III. rendű alperes a jogellenes magatartásával az utcára tette, szüleit nem értesítette, amelynek egyenes következménye személyiségzavarral, epilepsziaszerű betegséggel küszködő fiatalként több napra hajléktalanná válása, bűncselekményeknek kitettsége, kimerültsége. A III. rendű alperesnek előre kellett látnia, hogy a jogellenes magatartásának egyenes következményeként bűncselekmény érheti. Ha a III. rendű alperes a jogsértő magatartást nem tanúsítja vele szemben, akkor nem találkozott volna az I. és II. rendű alperesekkel és nem kényszerült volna az utcára. A III. rendű alperes nem is értesítette a szüleit. Az elsőfokú büntetőeljárás során tett tanúvallomások is azt támasztják alá, hogy a III. rendű alperes jogellenes magatartása és az őt ért erőszak között okozati összefüggés áll fenn. A szüleivel e-mailben tartotta a kapcsolatot, a kollégiumban azonban nem volt internet, ezért nem tudta a szüleit értesíteni. Kapott ugyan 1500 forintot hazautazásra, az azonban nem volt elég, ugyanis a vonatjegy 1570 forintba került a lakóhelyére. A hajléktalanságát, kimerültségét, élelem nélkül maradását és bűnözőknek kitettségét a III. rendű alperes fokozta, aki nem tartotta be a Köznevtv. előírásait és a Pedagógus Etikai Kódex rendelkezéseit. Összefoglalva előadta, hogy ha a kollégiumból kitiltás, a nem kívánatos személynek minősítése nem történik meg, vagy a szülei értesítése megtörténik, akkor nem válik bűncselekmény áldozatává, vagyis az őt ért kár nem következett volna be. A III. rendű alperes ezen magatartásával a kitiltása és az értesítés elmulasztásával jogellenesen járt el, a III. rendű alperes jogsértő magatartását szankció alkalmazásával lehet befolyásolni. A sérelemdíj arra kényszerítené a III. rendű alperest, hogy az iskolában lévő diszkriminációt, megkülönböztetést, jogsértést megakadályozza.

A megállapított sérelemdíj nincs arányban a nemi erőszak által okozott fizikai és lelki szenvedések, személyiségi jogi sérelmekkel, de arra sem alkalmas, hogy alpereseket kellő erővel visszatartsa a hasonló jogsértések elkövetésétől. A HPV-vírus szexuális úton terjedő betegség, a szüzesség elvesztésekor vérzéssel járó sérülése volt és azzal, hogy nem védekezett az erőszak során, az I. rendű alperes megfertőzte, szakértői vélemény szerint a vérzés esetén megnő a fertőzés kockázata.

Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében a II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében előadottakhoz csatlakozott.

A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított 4 000 000 forintnál nagyobb mértékű sérelemdíj eltúlzott lenne. A büntetőjogi felelősségre vonása megtörtént, ezért a büntetési cél figyelembevétele a sérelemdíj összegének megállapítása során a kétszeres értékelés tilalmába ütközne. A felperes nem bizonyította, hogy az alperesek magatartásával okozati összefüggésben fertőződött volna meg HPV-vírussal, ennek következtében ezen hivatkozását sérelemdíj mértéke során figyelmen kívül kell hagyni.

A III. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság az általános élettapasztalat szerint azt, hogy a kollégium elhagyásának nem szükségszerű következménye egy bűncselekmény elszenvedése. Ezt nem kellett előre látnia, arra számított, hogy a diák hazamegy a kollégiumból, azonban az épségben való hazajutás nem tartozik a felelőssége körébe. Nem volt kötelezettsége az, hogy a felperes személyes védelmét bárhol, így az oktatási intézményen kívül is biztosítsa. A felperes maga is megtévesztette, ugyanis abban a tudatban volt, hogy a felperes hazatér, nem tájékoztatta azonban arról, hogy ez bármilyen okból akadályozott lenne. A felperes nem anyagi okok miatt, hanem saját elhatározása folytán nem tért haza, korábban is több esetben a hétvégeket a városban töltötte. A felperes azért nem ment haza, mert nem volt kedve. A rendelkezésre álló orvosi dokumentumok alapján az került megállapításra, hogy a felperes az őt ért sérelmet megelőzően pszichiátriai zavarban nem szenvedett, teljes mértékben beszámítható volt. A felperes saját egészségi állapota miatt nem maradhatott egyedül a kollégiumban hétvégenként, de mindvégig lehetősége volt rá, hogy ott aludjon, függetlenül attól, hogy engedélye nem volt a benntartózkodásra. A beszámítható, nagykorú felperes döntését, miszerint nem megy haza, nem korlátozhatta, de azért felelősséggel sem tartozhat, a saját döntése volt a felperesnek az, hogy az éjszaka közepén ismeretlen személyek hajlékába távozik. Álláspontja szerint nem követett el jogsértést azzal, hogy zárva tartotta hétvégén a kollégiumot. Amennyiben azonban ez mégis jogsértő lenne, az épségben hazajutás nem a felelőssége, mivel erről a diákoknak, illetve a családjuknak kell gondoskodni. A kollégium bezárása a hétvégére és a sajátos bűncselekmény között tehát ok-okozati összefüggés nem áll fenn.

A felperes fellebbezése az I. és II. rendű alperesek által fizetendő sérelemdíj mértéke körében megalapozott, azt meghaladóan megalapozatlan.

A Fővárosi Ítélőtábla az 1952-es Pp. 252. § (1) vagy (2) bekezdésében megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, ilyen körülményre egyébként a fellebbező felek sem hivatkoztak. A másodfokú bíróság ezért az 1952-es Pp. 253. § (1) bekezdésének megfelelően az ügy érdemében határozott és az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952-es Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta.

A másodfokú bíróság az 1952-es Pp. 253. § (3) bekezdése értelmében csak a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között gyakorolta a felülbírálati jogkörét. Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének az I. és II. rendű alperes elégtételadásra kötelező, valamint az általuk fizetendő sérelemdíj 4 000 000 forintot nem meghaladó mértékére vonatkozó rendelkezését nem érintette.

Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy nem volt bizonyított az a perben, hogy a felperes az I. és II. rendű alperesek jogsértő magatartása során fertőződött meg HPV-vírussal. A fertőzöttség felperesnél tapasztalt ténye és ennek kifejezetten az I. és II. rendű alperesektől szerzése, olyan bizonyosságot kíván meg, amely biológiai, élettani összefüggések valószínűsítése mentén nem igazolható. Ez olyan orvosszakmai kérdés, amely szakértői úton bizonyítható. Tekintettel azonban arra, hogy a bizonyítás eredménytelen maradt, az elsőfokú bíróság helyesen nem vette figyelembe a sérelemdíj mértékének megállapításakor a felperes által állított tényt. Azonban az alábbiak alapján a felperes személyiségi jogának sérelme olyan jellegű, hogy a megfertőződés bizonyítottságának hiánya sem teszi szükségtelenné a sérelemdíj mértékének felülmérlegelését.

Az I. és II. rendű alpereseket terhelő sérelemdíj mértéke körében szükséges értékelni, hogy a magatartásuk milyen jellegű volt, milyen mértékű behatást eredményezett a felperes személyiségi jogaiba. A Ptk. 2:52. § (3) bekezdése rendelkezik a sérelemdíj meghatározásának különösen értékelhető kritériumairól. A jogsértés súlyában azt kell értékelni, hogy a jogsértő milyen mértékben távolodott el a társadalom által elvárt, illetve tolerált magatartásformától. Ez a mérték az I. és II. rendű alperesek esetében kiugróan jelentős mértéket öltött. A rendelkezésre álló szakértői vélemény szerint a felperes súlyos, traumatizáló sérüléseket szenvedett el az I. és II. rendű alperes által elkövetett bűncselekmény okán. Az alperesek által elkövetett bűncselekmény erőszakos volt, extrém módon terrorizáló magatartást kellett elszenvednie a felperesnek. A felperes fiatal felnőttként az első szexuális élményét ilyen módon kellett, hogy átélje, amely az általános élettapasztalatok szerint is egyértelműen súlyos lelki és testi megterhelést jelentett a számára. Az alperesek magatartása elvette a felperestől azt lehetőséget, hogy maga válassza meg első szexuális együttlétének körülményeit, módját és attól, hogy azt kivel kívánja megosztani; ennek élményszerű megélésének lehetőségétől őt végérvényesen megfosztották. Az I. és II. rendű alperesek magatartása a felróhatóság magasabb fokán álló jogsértést valósított meg, a mely a felperesi oldalon megrázó eredményt valósított meg. Mindezek alapján a másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes által a keresetben megjelölt 10 000 000 forint sérelemdíj nem tekinthető eltúlzottnak, ezért a sérelemdíj mértékét ezen összegre felemelte.

A felemelt és jelentős összegű sérelemdíj megállapítása nem jelent kétszeres értékelést az I. és II. rendű alperesek terhére (ne bis in idem), mert a fenti értékelés hangsúlyosan a felperest ért sérelmekre koncentrált és nem a sérelemdíj – amúgy minden esetben fennálló – büntetőfunkcióját kívánta érvényesíteni.

A III. rendű alperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy okszerű logikai láncolat felállításának hiányában nem állapítható meg az okozati összefüggés a III. rendű alperes tevékenysége, valamint a felperest ért sérelem között. A III. rendű alperesnek a felperes kollégiumból hétvégére való kitiltásának ténye és a felperessel szembeni személyiségijog-sérelem közötti időbeli és térbeli távolság a felperes döntési lehetőségeivel átszőtt. Okozatosság szempontjából helyesen vette figyelembe az elsőfokú bíróság azt a körülményt, hogy a felperes más alkalommal is töltötte már az éjszakáit az utcán. Ilyen helyzetben hasonló jellegű szituáció nem vált ismeretessé, amelyből az következik, hogy a kollégiumba bejutás lehetőségének hiánya és a felperesnek az éjszaki utcán tartózkodása között, valamint az I. és II. rendű alperesek jogsértő magatartása között nincs közvetlen, a sérelem bekövetkezése szempontjából releváns és értékelhető összefüggés. Ebből következően pedig a III. rendű alperes nem minősül a Ptk. 6:524. § (1) bekezdése szerinti – az I. és II. rendű alperesekkel – közös károkozónak, ezért a III. rendű alperes vonatkozásában a keresetet elutasító rendelkezést a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta.

A Fővárosi Ítélőtábla minderre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az I. és II. rendű alpereseket terhelő sérelemdíj összegét 10 000 000 forint és kamatai összegre felemelte.