KÜ BH 2023/146

Ha a védirat elsődlegesen a keresetlevél visszautasítására irányul, azonban a bíróság a keresetlevelet nem utasítja vissza, akkor a bíróságnak az ügy érdemében hozott határozata indokolásában ki kell térnie arra, hogy az alperes által hivatkozott perakadály – a védiratban kifejtettek ellenében – miért nem áll fenn [2017. évi I. törvény (Kp.) 42. § (4) bek., 85. § (1) bek.].

[1] Budapest Főváros Kormányhivatala a BP-1008/13235-2/2019. számú végleges határozatával (a továbbiakban: határozat) a felperest az ingatlan homlokzatán jogellenesen kihelyezett reklám miatt az 500 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére, egyben a jogellenesen elhelyezett reklámhordozó eltávolítására, valamint az eredeti állapot helyreállítására kötelezte. A határozattal szemben előterjesztett keresetet a Fővárosi Törvényszék a 42.K.705.192/2020/8. számú ítéletével elutasította.

[2] Az alperes két alkalommal felhívta a felperest a fizetési kötelezettség teljesítésére és a reklámhordozó eltávolítására, melynek a felperes nem tett eleget.

[3] Az alperes a BP-13/103/00018-15/2022. számú (a továbbiakban: Végzés I.) és a BP-13/103/00018-16/2022. számú (a továbbiakban: Végzés II.) végzéseivel – az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 132–133. §-ai alapján – elrendelte a határozat végrehajtását.

[4] A felperes a cégkapujára kézbesített Végzés I.-et és a Végzés II.-t 2022. június 10. napján vette át. A felperes jogi képviselője a Végzés I.-gyel és a Végzés II.-vel szemben 2022. július 11. napján 21:26:34-kor elektronikus úton keresetlevelet nyújtott be az alpereshez. A keresetlevél igazolási kérelmet nem tartalmazott.

[5] A keresetlevélben foglaltakra tett alperesi védirat elsődlegesen a keresetlevél – közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés i) pontja szerinti – visszautasítására, másodlagosan a kereset elutasítására irányult. Elsődleges kérelme indokaként előadta, hogy a keresetindítási határidő nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi határidő. Anyagi jogi határidő esetén a határidő akkor tekinthető megtartottnak, ha a keresetlevél 30 napon belül a közigazgatási szervhez megérkezik. A perbeli esetben azonban nem vitásan csak a 31. napon, hétfőn késő este lett benyújtva a keresetlevél és az a 32. napon érkezett meg az alpereshez. Álláspontja szerint a Kúria 4/2003. PJE határozata – érintve és magában foglalva az akkor hatályos közigazgatási perekre vonatkozó szabályozást is –, olyan, a perrendi szabályokon átívelő dogmatikai jelentőségű megállapításokat tett a keresetindítási határidő jogi természetével kapcsolatban, amelyek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) és a Kp. talaján is érvényesnek tekintendők.

[6] Hangsúlyozta, hogy a keresetlevél benyújtásának időpontjában semmilyen eljárás nem volt folyamatban, ezen az sem változtat, hogy a mulasztás igazolással kimenthető. Az anyagi jogi határidő differentia specificája ugyanis nem az, hogy az igazolással kimenthető-e vagy sem, hanem az, hogy a keresetlevél anyagi jogi igény érvényesítésének eszköze, egy eljárást indít meg, nem pedig egy folyamatban lévő eljárásba ékelődik. Nézete szerint a 4/2003. PJE határozat alapján megállapítható, hogy a keresetlevél benyújtása nem eljárási cselekmény, ezért arra a Pp. határidők számítására vonatkozó
146. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkalmazható.

[7] Az elsőfokú bíróság az 1.K.702.661/2022/6. számú ítéletével a keresetet elutasította.

[8] Indokolásának [2] bekezdésében – a per alapjául szolgáló tényállás körében – rögzítette, hogy: „A Végzés I. és Végzés II.-t az elektronikus kapcsolattartásra köteles felperes a szolgáltató letöltési igazolása alapján 2022. június 10. napján kézhez vette, a keresetlevelet 2022. július 11. napján (hétfőn) terjesztette elő, így a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 36. § (1) bekezdés e) pontja alapján alkalmazandó, a Pp. 146. § (5) bekezdése folytán (ha a határidő lejárta munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le), a Kp. 39. § (1) bekezdésében biztosított keresetindítási határidőt a bíróság megtartottnak tekintette, ezért az e körben el.”

[9] Indokolásában a védirat körében csak a kereset elutasítása iránti indítványt és annak indokait ismertette. Az alperes keresetlevél visszautasítása iránti kérelmét és annak indokait meg sem említette.

[10] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[11] Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet sérti a Kp. 39. § (1) bekezdését, illetőleg a Pp. 146. § (5) bekezdését, valamint eltér a Kúria 4/2003. PJE határozatban kifejtett – közigazgatási perekre is irányadó – elvi jelentőségű állásfoglalásától, illetőleg a 70/2006. (XII. 13.) AB határozatban kimondottaktól.

[12] Hangsúlyozta, ha a 4/2003. PJE határozatban foglaltakkal összhangban járt volna el az elsőfokú bíróság, akkor a keresetet nem érdemben kellett volna elutasítani, hanem visszautasítani kellett volna a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján.

[13] Hivatkozása szerint bár a védirata elsődlegesen a keresetlevél Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja szerinti visszautasítására irányult, hosszasan elemezve a 4/2003. PJE határozat megállapításait, ugyanakkor az elsőfokú ítélet e körben konkrét és alapos jogi indokolást nem tartalmaz. Nem derül ki az ítéletből, hogy az elsőfokú bíróság miért tekintette megtartottnak a keresetindítási határidőt, ha a keresetlevelet a 31. napon nyújtották be. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú ítélet a nyelvi szintaxis megsértésével megszövegezett (2) bekezdése nem értelmezhető. Ugyanakkor azzal, hogy a Kp. 36. § (1) bekezdésére és a Pp. 146. § (5) bekezdésére hivatkozva döntött a bíróság a tekintetben, hogy a határidő megtartott, azt is állította a bíróság, hogy a keresetlevél előterjesztésére nyitva álló határidő nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi határidő.

[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által vizsgálandó előkérdés – helyesen – az lett volna, hogy a keresetindítási határidő anyagi jogi vagy eljárásjogi határidőnek minősül-e. Ezt a kérdést azonban az ítéletében fel sem vetette a bíróság. A 4/2003. PJE határozat, a 70/2006. (XII. 13.) AB határozat és a határidők fogalmi, logikai rendszere alapján egyértelműen megállapítható az anyagi jogi határidő. Ha a bíróság megválaszolta volna ezt a kérdést, és eldöntötte volna, hogy a keresetindítási határidő anyagi jogi határidő, akkor már nem lehetett volna alkalmazni a Pp. 146. § (5) bekezdésében rögzített szabályt, mert az csak eljárásjogi határidő tekintetében alkalmazandó.

[15] Hangsúlyozta, hogy a 4/2003. PJE határozat bár még a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) talaján keletkezett, olyan elvi jelentőségű megállapításokat tesz a keresetindítási határidő anyagi, illetőleg eljárásjogi természetével kapcsolatban, amelyek dogmatikai jelentőségűek, ezért azok a Pp. és a Kp. talaján is érvényesek.

[16] A 4/2003. PJE határozatban foglaltakból következően a keresetlevél az anyagi jogi igény érvényesítésének eszköze, ennélfogva egy eljárást indít meg, nem pedig egy folyamatban lévő eljárásba ékelődik. A keresetlevél benyújtása nem eljárási cselekmény, ezért arra a Pp. határidők számítására vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók. A 4/2003. PJE iránymutatása alapján a határidő anyagi jogi jellegén az sem változtat, hogy maga a normaszöveg lehetővé teszi közigazgatási perekben igazolási kérelem előterjesztését.

[17] A közigazgatási perekkel összefüggésben rámutatott arra, hogy a 4/2003. PJE határozat – tekintettel arra, hogy a 2003-ban hatályos polgári perrendtartás része volt – kitér a közigazgatási pereket megindító keresetlevélre is, és e tekintetben is irányadónak tartja a keresetindítási határidő anyagi jogi jellegét. A 2005. szeptember 1-jétől módosult rPp. 330. §-a – egyebek mellett – kiegészült azzal, hogy a 30 napos határidő megtartottnak tekintendő, ha a keresetlevelet a keresetindítási határidőn belül postára adták. Nézete szerint ez a kitétel a keresetindítási határidő anyagi jogi jellegén semmit nem változtat. Különösképpen nem lehet ebbe beleérteni azt a lehetőséget, hogy a keresetindítási határidő akkor is megtartott lenne, ha nem 30 napon belül, hanem a 31. napon nyújtják be.

[18] Rámutatott továbbá arra, hogy a jelen ügyben alkalmazandó, a közigazgatási per megindítására nyitva álló határidőt a Kp. 39. § (1) bekezdése szabályozza. Ha maga a Kp. lehetővé tenné, hogy a keresetindítási határidő megtartott legyen akkor is, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik és azt a következő munkanapon benyújtsák, akkor ilyen szabályt tartalmazna. Azonban ilyen szabály a normaszövegben nincs.

[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.

[20] Az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan.

[21] A Kúria a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú ítélet indokolása a keresetindítási határidő megtartottsága körében olyan mértékben hiányos, hogy az alapján az elsőfokú bíróság jogi álláspontjának jogszerűsége érdemben nem vizsgálható. A felülvizsgálati kérelemben foglalt jogsértések az indokolás hiányossága okán nem bírálhatók el.

[22] Amint arra a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium Joggyakorlat-elemző Csoportja A közigazgatási perjog Összefoglaló véleményében rámutatott, a közigazgatási pereket illetően hangsúlyozni kell, hogy a felek esetében az egyenlőség ténylegesen csak jogi, s ezen belül eljárásjogi szempontból állapítható meg, valójában szakmai vagy szociológiai értelemben a felek nyilvánvalóan nem egyenlőek. A közigazgatási perek egyik állandó résztvevője – rendszerint alperesként – a közhatalom, illetve annak valamely szervezetrendszere, a hozzá kapcsolódó szakmai lehetőségekkel és háttérrel. Szociológiai szempontból egy adott területen működő professzionális szervezetről van szó, számos kizárólagossággal, s ennek döntését teszi vitássá független fórum előtt az ellenérdekű fél. Ez az ellenérdekű fél a lehetőségeit tekintve nyilvánvalóan nem áll azonos színvonalon a perbeli ellenfelével, és ezt a kétségtelenül fennálló egyensúlytalanságot olyan garanciák beépítésével kell kiküszöbölni, amely a polgári perek esetében általában nem indokolt (7. oldal 2. bekezdés).

[23] Ilyen, a polgári peres szabályokhoz – Pp. 342. § (1) bekezdés – képest eltérő szabály, hogy a közigazgatási perben a bíróság nem az ellenérdekű felek kérelmei által behatárolt körben dönt, hanem a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja [Kp. 85. § (1) bekezdés]. Mindebből következően a közigazgatási per nem a kereseti kérelem és a védirat korlátai között, hanem a kereseti kérelem és a támadott egyedi döntés indokainak korlátai között folyik. Mindezért nem áll fenn a védirat kimerítésének kötelezettsége.

[24] A Kp. 42. § (4) bekezdése szerint, ha a keresetlevél nem felel meg a 37. §-ban meghatározott követelményeknek, vagy a keresetlevél visszautasításának van helye, az alperes a védiratban csak erre köteles kitérni.

[25] A kiemelt rendelkezésből látható, hogy ha az alperes úgy ítéli meg, hogy a keresetlevél visszautasításának van helye, érdemi védekezést nem kell előadnia a védiratban. Ha a bíróság alaposnak tartja az alperesnek a keresetlevél visszautasítására irányuló indítványát, a keresetlevelet végzéssel visszautasítja, ha viszont nem tartja azt alaposnak, nem hoz a perakadály fennállásának hiányát megállapítható, jogorvoslattal támadható végzést, hanem fel kell hívnia az alperes érdemi védekezés előterjesztésére. Ilyen esetben az ügy érdemében hozott határozatában kell számot adnia arról, hogy miért nem volt alapos az alperesnek a perakadály fennállására vonatkozó álláspontja.

[26] Jelen ügyben az alperes a védiratában elsődlegesen a keresetlevél visszautasítására tett indítványt, hosszasan elemezve a keresetindítási határidő jogi jellegét, illetőleg a 4/2003 PJE határozatban kimondottak közigazgatási perekben történő alkalmazhatóságát és ennek a Kp. hatálya alatti tarthatóságát.

[27] Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában a védirat ismertetése körében azonban csak az ügy érdemében kifejtett alperesi nyilatkozatot ismertette, a perakadály kapcsán előadott alperesi kérelmet és az ahhoz tartozó álláspontot meg sem említette.

[28] A keresetlevél visszautasítására irányuló alperesi indítványra ítéletének indokolása [2] bekezdésében – a per alapjául szolgáló tényállás körében – reagált. Ám amit e körben kifejtett az egy befejezetlen, értelmezhetetlen mondat, amely tulajdonképpen a Pp. 146. § (5) bekezdésében foglaltak ismertetéséből és a Kp. 39. § (1) bekezdésének felhívásából áll. Abból teljes mértékben hiányzik annak levezetése, hogy miért következik a felhívott jogszabályokból a keresetindítási határidő megtartottsága. Ez különösen arra tekintettel sem lett volna mellőzhető, hogy az alperes részletes, dogmatikai jelentőségű kérdéseket is felvető érvelését adta az elsődleges kérelméhez kapcsolódó jogi álláspontjának.

[29] Abból, hogy a bíróságnak a kereseti kérelemről kell döntenie, nem következik, hogy az alperest ne illetné meg az indokolt döntéshez való jog a perakadályra való hivatkozása körében. Az alperes a per során nem kap a perakadály fennállásának hiányát megállapító önálló jogorvoslattal támadható végzést, így a bíróság álláspontját csak az ügy érdemében hozott határozatból ismerheti meg, és azt csak az ügy érdemében hozott határozattal szembeni jogorvoslatban kifogásolhatja.

[30] A 11/2019. (III. 29.) AB határozatában az Alkotmánybíróság a következőképpen foglalta össze a jogorvoslathoz való jog lényegét: „minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a jogorvoslás lehetősége, vagyis hogy a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát. A jogorvoslat ténylegességének követelménye, vagyis az, hogy a jogorvoslati fórum képes legyen a jogsérelem orvoslására, két elemet foglal magában: egyrészt, hogy a jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét nem gátolják-e jogszabályi előírások, másrészt, hogy milyen a jogorvoslat terjedelme, azaz teljeskörűsége, illetve korlátozottsága. A hatékony bírói jogvédelem követelménye része a tisztességes bírósági eljáráshoz való jognak. A jogi szabályozással szemben alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben dönthessen. Önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása ugyanis nem elegendő az eljárási garanciák teljesedéséhez, hiszen az alkotmányos szabályban előírt garanciák éppen azt a célt szolgálják, hogy azok megtartásával a bíróság a véglegesség igényével hozhasson érdemi döntést. A tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem pedig attól függ, hogy az eljárási szabályok értelmében a bíróság mit vizsgálhat felül” (11/2019. (III. 29.) AB határozat, [11]). Az Alkotmánybíróság továbbá rámutatott arra, hogy: „a jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékonyságához pedig az szükséges, hogy ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására” (22/2013. (VII. 19.) AB határozat, indokolás [26]). Minden jogorvoslat lényegi eleme a »jogorvoslás« lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát (23/1998. (IV. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186, megerősítette: 3064/2014. (III. 26.) AB határozat, indokolás [15]. 3064/2014. (III. 26.) AB határozat, indokolás [15] és 14/2015. (V. 26.) AB határozat, indokolás [29], valamint a 18/2020. (VII. 21.) AB határozat, indokolás [74].

[31] Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a tisztességes bírósági eljárásból fakadó elvárás az eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata. Az eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes bírósági eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]–[34]).

[32] Az Alkotmánybíróság gyakorlatából következően az indokolt bírói döntéshez való jog azt az általános követelményt támasztja a bíróságokkal szemben, hogy a perben szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Az indokolás tartalmát és terjedelmét a jogvita jellege, az alkalmazandó eljárásjogi rendelkezések, a perben előadott kérelmek és az ahhoz kapcsolt indokolás, valamint a választ igénylő kérdések súlya és jellege határozza meg.

[33] Az elsőfokú ítélettel szemben biztosított jogorvoslat akkor tényleges, érdemi és hatékony, ha az elsőfokú bíróság a keresetlevél visszautasítása iránti indítvány alaptalanságának indokait nem formálisan, hanem a védiratban kifejtettekhez igazodóan megjeleníti ügydöntő határozata indokolásában. Az alperes abból ismerheti meg ugyanis a bíróságnak a perakadály fennállásának hiányát illető álláspontját, amellyel szemben akkor gyakorolhatja hatékonyan a jogorvoslathoz való jogát, ha a bíróság álláspontja nem csak formálisan, hanem érdemben kifejtésre kerül. Indokok hiányában nincs abban a helyzetben, hogy elfogadja a bíróság érvelését, de azzal sincs tisztában, hogy milyen szempontból kellene cáfolni a bíróság álláspontját.

[34] A Kp. rendelkezéseinek – 42. § (4) bekezdés, 85. § (1) bekezdés – az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezéséből következően egy olyan indokolás a követelmény a perakadály hiányát megállapító bírói döntéssel szemben, amely biztosítja a perorvoslat gyakorolhatóságát. Az elsőfokú bíróság befejezetlen, a jogszabály szövegét idéző, de ahhoz jogi levezetést nem adó mondata, különös tekintettel a védiratban feltett kérdések súlyára és dogmatikai jelentőségére, ezt a követelményt nem elégíti ki. Nem állapítható meg ugyanis az elsőfokú ítéletből, hogy a védiratban kifejtetteket az elsőfokú bíróság miért nem tartotta alaposnak, és az abban foglaltakkal szemben mi a bíróság jogi álláspontja.

[35] A fentiekre tekintettel a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontját alkalmazva az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

[36] Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell a perakadály fennállását, ha azt állapítja meg, hogy a keresetlevél elkésett, akkor a keresetlevelet vissza kell utasítania. Ha azonban azt állapítja meg, hogy a keresetindítási határidőt a felperes megtartotta, úgy az ügy érdemében hozott határozata indokolásában részletes indokolást kell adni a perakadály fennállásának hiányáról, kitérve a védiratban kifejtett dogmatikai jelentőségű kérdésekre, így a 4/2003. PJE határozat Kp. hatálya alatti alkalmazhatóságára, tekintettel a 70/2006. (XII. 13.) AB határozatban foglaltakra is.