BÜ BH 2023/149

[1] A járásbíróság a 2020. november 2. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki járművezetés bódult állapotban vétségében [Btk. 237. § (1) bek.] és kábítószer birtoklásának vétségében [Btk. 178. § (6) bek.]. Ezért a terheltet – halmazati büntetésül, mint különös és többszörös visszaesőt – 2 évi szabadságvesztésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtásának fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, egyúttal a járásbíróság korábbi ítéletéből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.

Az ítélet ellen a vádlott és védője által bejelentett fellebbezést elbírálva, a törvényszék a 2021. szeptember 22-én kelt ítéletével a szabadságvesztés tartamát 1 év 6 hónapra enyhítette, a büntetést a terhelttel mint többszörös visszaesővel szemben tekintette kiszabottnak, és a feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[2] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontjában meghatározott okból, törvénysértő büntetés kiszabása miatt.

[3] Indokolásában utalt arra, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét – más bűncselekmény mellett – járművezetés bódult állapotban bűncselekménye miatt állapította meg. E bűncselekmény miatt a Btk. 55. § (2) bekezdése szerint járművezetéstől eltiltás büntetés kiszabása kötelező, az csak különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. Jelen esetben ilyen, különös méltánylást érdemlő körülmény nem merült fel, arra a bíróságok nem hivatkoztak, ennek ellenére járművezetéstől eltiltást nem szabtak ki a terhelttel szemben.

[4] Az elsőfokú bíróság e büntetési nem mellőzését nem indokolta. A bizonyítékok értékelése során súlyosító körülményekre – a terhelt különös és többszörös visszaesői minőségére, a feltételes szabadság hatálya alatti elkövetésre, melynek során utast is szállított és anyagi káros baleseteket is okozott – hivatkozott. Különös méltánylást érdemlő körülmény az elsőfokú ítéletből nem tűnik ki, ezért bizonyos, hogy a bíróság nem mérlegelés következményeként, különös méltánylást érdemlő ok alapján mellőzte a járművezetéstől eltiltás kiszabását.

[5] A másodfokú bíróság pedig kifejezetten megjelölte, hogy az ügyben nem állapítható meg különös méltánylást érdemlő körülmény, ezért az elsőfokú bíróság tévedett, amikor nem szabott ki járművezetéstől eltiltást, azt azonban a terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában nem pótolhatta. Ekként az elsőfokú bíróság nem a törvény alapján kivételt engedő, hanem más okból nem szabott ki a terhelttel szemben járművezetéstől eltiltást.

[6] Indítványozta ezért, hogy a Kúria a jogerős ítéletet változtassa meg és a terheltet járművezetéstől eltiltásra is ítélje.

[7] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát – indokaival egyetértve – fenntartotta és érdemben is azzal egyező indítványt tett.

[8] A terhelt és védője az indítványra nem tett észrevételt.

[9] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[10] Az ügyészség jogosult a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt előterjeszteni [Be. 651. § (1) bek.]. A terhelt terhére irányuló indítvány a Be. 652. § (3) bekezdésében írtak szerint a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthető elő. Jelen ügyben a jogerős ügydöntő határozatát az ügyészség 2021. november 18-án átvette, az indítvány 2022. március 9-én érkezett az elsőfokú bírósághoz, a törvényes határidő megtartott, így az indítvány joghatályos.

[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[12] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulat ba) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében kiszabott büntetés a Btk. más (a hivatkozott törvényhely első fordulatával összevetve: a téves minősítés esetkörén kívül eső) szabályának megszegése következtében törvénysértő. A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek és esik felülvizsgálat alá, ha az – a minősítésen túl – a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., BH 2005.337., BH 2016.264.II.).

[13] Kétségtelen, hogy mérlegelést nem tűrő szabályt sért, ezért ebbe a körbe esik és felülvizsgálatot alapoz meg az is, ha a bíróság jogerős ítéletében az adott joghelyzetben kötelezően kiszabandó büntetést nem szab ki, például 2022. március 1-jét megelőzően a Btk. 52. § (3) bekezdésében írt rendelkezés ellenére a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetőjét, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követte el, illetve a gyermekpornográfia elkövetőjét nem tiltja el végleges hatállyal bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll (2/2021. BK vélemény). 2022. március 1. napja óta pedig e törvénysértés már egyszerűsített felülvizsgálatban is orvosolható (Be. 671. § 8. pont első ford.).

[14] Ezért az ügyészség indítványa alapján felülvizsgálatnak helye van.

[15] Az indítványozó szerint a jelen ügyben a törvénysértés azáltal valósult meg, hogy a bíróság a járművezetés bódult állapotban bűncselekményét elkövető terhelttel szemben nem szabott ki járművezetéstől eltiltást. Kétségtelen, hogy a Btk. 55. § (2) bekezdése szerint a járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el (és a bíróság utóbbi bűncselekményben mondta ki bűnösnek a terheltet), azonban e törvényhely azt is lehetővé teszi, hogy különös méltánylást érdemlő esetben a bíróság a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazását mellőzze.

[16] Ugyanakkor az is tény, hogy jelen ügyben az elsőfokú bíróság különös méltánylást érdemlő okot ítéletének indokolásában nem jelölt meg. A másodfokú bíróság pedig kifejezetten rögzítette, hogy ilyen körülmény nem áll fenn, a törvénysértést csupán a terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában beállott súlyosítási tilalom (Be. 595. §) okán nem tudta orvosolni.

[17] Ezzel együtt az ismertetett törvényi szabályozás alapján szembetűnő, hogy a járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekménye esetén a járművezetéstől eltiltás nem kategorikusan, minden esetben kötelező [mint ahogy a foglalkozástól eltiltás a Btk. 52. § (3) bekezdésében írt esetben], hanem a bírói mérlegelésnek teret enged annyiban, hogy különös méltánylást érdemlő okból az említett bűncselekmények elkövetése esetén is lehetővé teszi e büntetési nem kiszabásának mellőzését.

[18] A Kúria gyakorlata korábban következetes volt abban, hogy nem engedte meg a felülvizsgálatot akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében a Btk. 55. § (2) bekezdésében írt bűncselekmény miatt – miképp jelen ügyben is – indokolás nélkül (Bfv.II.345/2019/9.), avagy az ügyészség által vitatott indokolással (Bfv.II.127/2018/5.) mellőzte a járművezetéstől eltiltást.

[19] A Kúria ezt a gyakorlatot utóbb akként fejlesztette tovább, hogy megengedte a felülvizsgálatot akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében a járművezetéstől eltiltás kiszabását nem különös méltánylást érdemlő okból, hanem más, a törvényben meg nem engedett és ezért téves jogi indokok alapján (Bfv.II.1025/2019/5., Bfv.II.1230/2020/8.), illetve általa deklaráltan különös méltánylást érdemlő ok hiányában (Bfv.II.399/2022/5., Bfv.II.401/2022/5.) mellőzte.

[20] Nincs ok a változtatásra és ezért nem is változott viszont a gyakorlat abban a tekintetben, hogy a különös méltánylást érdemlő eset fennállása nem lehet felülvizsgálat tárgya. Irányadó ez abban az esetben is, ha a bíróság a különös méltánylást érdemlő eset mibenlétét nem állapította meg, az pedig kívül esik a Kúria felülbírálati jogkörén, hogy ezt a kérdést a Kúria a felülvizsgálati eljárásban maga bírálja el. Ennek megfelelően, ha a bíróság jogerős ítéletében nem hivatkozik kifejezetten más, a különös méltánylást érdemlő eset körén kívül eső okra, úgy a felülvizsgálatban kizárólag az vizsgálható, hogy a kiszabott büntetés mérlegelést nem tűrő szabályba ütközik-e.

[21] Adódik ez abból is, hogy ebben az esetben a felülvizsgálat oka értelemszerűen nem a téves minősítés [Be. 649. § (1) bek. b) pont első ford.], hanem a Btk. más szabályának megsértése [Be. 649. § (1) bek. b) pont második ford.] miatt törvénysértő büntetés. Ebben az esetben pedig – ahogy arra a Kúria már utalt – kizárólag a mérlegelést nem tűrő, kivételt nem ismerően kötelező büntető anyagi jogi szabály megsértése vezet el a büntetés törvénysértő voltához.

[22] Ekként járt el a Kúria a Bfv.II.363/2021/4. számú határozatában is, melyben hatályban tartotta a többszörös visszaeső terhelttel szemben – a jogerős ítéletben már – helyes minősítés mellett kiszabott, de a Btk. 89. § (2) bekezdése szerint csak különös méltánylást érdemlő esetben, a Btk. 82. § (1) bekezdésének alkalmazásával kiszabható büntetést, megerősítve ezzel a fenti elvet. Megjegyzendő, hogy a másodfokú bíróság ebben az esetben is – miként jelen ügyben is – észlelte az elsőfokú bíróság tévedését, sőt ki is javította az elsőfokú ítéleti téves minősítését, csupán a büntetést nem tudta súlyosítani a terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában [Be. 595. § (1) bek.]. Ekként jelen ügyben sincs jelentősége, hogy a másodfokú bíróság ugyancsak a súlyosítási tilalom okán nem tudta helyesbíteni az általa is tévesnek ítélt büntetéskiszabási rendelkezést (a járművezetéstől eltiltás mellőzését), ez a Btk. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulata szerinti indítvány elbírálása kapcsán közömbös.

[23] Ugyancsak a fentieknek megfelelően járt el a Kúria Bfv.II.728/2012/5., a Bfv.I.1342/2012/5. és a Bfv.I.992/2019/5. számú határozatában is, amelyekkel a jogerős ítéletekben szintén helyes minősítés mellett kiszabott, de még az ún. enyhítő szakasz [Btk. 82. § (1)–(2) bek.] alkalmazásával sem kiszabható büntetéseket az enyhítő szakasz teljes kimerítésével kiszabható legrövidebb tartamra emelte fel. A Bfv.II.1379/2016/7. számú határozatával pedig a törvényi minimumot el nem érő mértékben megállapított pénzbüntetés napi tételeinek számát éppen a törvényi minimumra emelte fel. Megállapítható tehát, hogy valamennyi esetben kizárólag a mérlegelést nem tűrő törvénysértés kiküszöbölésére szorítkozott.

[24] Jelen esetben azonban a jogerős ítéletben kiszabott büntetés ilyen, mérlegelést nem tűrő szabályt nem sért, mert a járművezetéstől eltiltás mellőzését a Btk. 55. § (2) bekezdés második mondata lehetővé teszi. A különös méltánylást érdemlő ok mibenléte a felülvizsgálati eljárásban továbbra sem bírálható felül vagy – a bíróság arra vonatkozó indokolása hiányában – nem bírálható el pótlólag. Ezért kiszabására a rendkívüli jogorvoslatban kizárólag akkor kerülhet sor, ha a bíróság jogerős ítéletében kifejezetten deklarálja, hogy a járművezetéstől eltiltást nem különös méltánylást érdemlő okból mellőzte (Kúria Bfv.II.1025/2019/5., Bfv.II.1230/2020/8., Bfv.II.399/2022/5., Bfv.II.401/2022/5.).

[25] Mindezek alapján a Kúria – miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdésének főszabálya szerinti tanácsülésen, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.