BÜ BH 2023/151

[1] A kerületi bíróság az ítéletével a terheltet a Btk. 227. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért őt megrovásban részesítette, továbbá kötelezte 34 000 forint bűnügyi költség megfizetésére a magánvádlónak. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította.

[2] A védelmi fellebbezés folytán eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a terhelttel szemben megállapított bűncselekményt a Btk. 226. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének minősítette.

[3] A vádról rendelkező, jogerős ítélettel szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítottan.

[4] Indokai szerint a terhelt vonatkozásában megállapított cselekmény a rágalmazás vétségének megállapítására nem alkalmas. A terhelt vád tárgyává tett Facebook-bejegyzése tartalmilag nem más, mint egy felfokozott állapotban tett, „általánosságban politikai tartalommal értelmezhető magatartásra történő figyelemfelhívó utalás”. A terhelt által utalással említett cselekmény, nem eléggé körülírt, nem személyhez, nem konkrét elkövetéshez, hanem „egyfajta politikai kultúra kifigurázásához” kapcsolódott, így kizárólag politikai véleménynek tekinthető. A poszt lényege nem a magánvádló kábítószerfogyasztási szokása volt, hanem az, hogy a „magát végletekig demokratikusnak beállító politikai baloldal néha drogfogyasztással járó erkölcstelen bulizások mellett cinikusan mások származásán élcelődik”.

[5] Sérelmezte azt is, hogy az eljárt bíróságok megfosztották a terheltet a valóság bizonyításának lehetőségétől. Felhívta az EBH 2019.B.2.III. pontjában foglalt elvi álláspontot, amely szerint a valóság bizonyításának indokoltságát megalapozó közérdeket vagy bárki jogos érdekét a bíróságnak azért kell a Btk. 229. §-ában foglaltaknak megfelelően, ügyenként vizsgálnia és mérlegelnie, mert a valóság bizonyításának törvényi feltételek ellenére történő elmaradása a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti anyagi jogszabálysértést valósíthat meg, amely felülvizsgálati okot képez. Ennek alátámasztására hivatkozott még a BH 2000.285. számon közzétett jogesetre is. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem helytálló indokokkal utasították el a valóság bizonyítása iránti védelmi indítványt, amelyben – a később nyilvánosságra került, „beismerő vallomással felérő” felvétel mellett – több tanút is megjelölt a terhelt az állítása igazolására.

[6] Hivatkozott a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatra is azzal, hogy közszereplő politikus sérelmére rágalmazást a való tények közlésével nem lehet elkövetni, a tények valósága jogellenességet kizáró ok.

[7] Kitért arra is, hogy a Facebook közösségi fórum és hírforrás, ahol a „közérdek szerepet játszhat”. Sérti az igazságot a jogerős ítéletnek az az üzenete, hogy jogellenes egy közszereplő bűncselekményt megvalósító magatartását kifogásolni. A Kúria eseti döntését idézve arra utalt: közérdek fűződik ahhoz, hogy ha egy közszereplő bűncselekményt követ el, ez kiderüljön, és azt a közvélemény (is) megítélhesse. A közélet szereplői tevékenységének, személyiségüknek, múltjuknak, a közéleti tevékenységgel összefüggő, azokra kihatással lévő tényeknek, körülményeknek valós megismerése közérdek (EBH 2019.B.2.II.).

[8] A felülvizsgálati indítványában az említett felvétel egyes részleteit is elemezte, mint amelyek a terhelt állítását alátámasztják.

[9] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálattal érintett első- és másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra azzal, hogy kötelező utasításként írja elő a bíróság számára a valóság bizonyítása körében – az általa megjelölt – három személy tanúkénti kihallgatását, akik az említett felvételtől függetlenül is igazolni tudják a terhelt kábítószer-fogyasztását, valamint a bíróság szerezze be a terhelttel szembeni, azonos tárgyú nyomozás iratait.

[10] A magánvádló jogi képviselője észrevételében a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett módon a tényállást támadja azzal, hogy új bizonyítékokra hivatkozik. Utalt arra, hogy a magánvádló ellen nem indult büntetőeljárása terhelt által hivatkozott időszakban, a terhelt az ezzel kapcsolatos állítását nem igazolta. Ezzel szemben rendelkezésre állnak drogtesztek és szakértői vélemény is arra vonatkozóan, hogy a magánvádló nem fogyasztott kábítószert.

[11] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok vizsgálták és részletesen megindokolták, hogy a valóság bizonyításának elrendelését miért mellőzték. Ennek vitatása a bíróság mérlegelő tevékenységének a támadása, ami a felülvizsgálati eljárásban szintén kizárt.

[12] Kitért arra is, hogy a terhelt maga sem hivatkozott közérdekre vagy bárkinek a jogos magánérdekére, amelyek a közlés időpontjában indokolták volna a becsület csorbítására alkalmas állításokat.

[13] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat hatályukban tartsa fenn.

[14] A terhelt védője a magánvádló nyilatkozatára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Ismét utalt arra, hogy a terhelt számos információ és bizonyíték alapján tette a vád tárgyát képező kijelentéseit.

[15] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa a valóságbizonyítás másodfokú eljárásban történő törvénysértő mellőzésére alapított részében alapos.

[16] A Kúria a felülvizsgálati indítványt – a törvényben meghatározott kivétellel – tanácsülésen bírálja el [Be. 660. § (1) bek.]. A Kúria a felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozta, vagy ezt a tanács elnöke egyéb okból szükségesnek tartja [Be. 660. § (2) bek. a), b) pont].

[17] A felülvizsgálati indítvány nem irányult a terhelt terhére, ezt meghaladóan pedig a tanács elnöke nem tartotta szükségesnek nyilvános ülés tartását. Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálására a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülést tűzött ki és a megtámadott határozatot a Be. 659. § (5) bekezdésének megfelelően, a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján bírálta felül, emellett vizsgálta a Be. 659. § (6) bekezdése szerinti esetleges további eljárási szabálysértéseket.

[18] A Be. 648. § a) és b) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt és eljárási szabálysértés miatt is helye van.

[19] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[20] Ha a rágalmazás sértettje közszereplő és/vagy a vád tárgyává tett kijelentések közügyet érintenek, a szólásszabadság alkotmányos alapelvére tekintettel kell a büntető jogszabályokat alkalmazni. A felülvizsgálati indítvány is javarészt emiatt sérelmezte a bűnösség megállapítását.

[21] Az Alkotmánybíróság döntéseiben hangsúlyosan megjelenik az, hogy a közéleti szereplők tevékenységének, személyiségének, múltjának, a közéleti tevékenységgel összefüggő, azokra kihatással levő tényeknek, körülményeknek valós megismerése közérdek. Közérdek akkor is, ha az ilyen tények, körülmények nyilvánosságra hozatala, állítása, híresztelése a becsület csorbítására és objektíve a közélet, a politikai élet szereplője társadalmi megítélésének negatív irányú befolyásolására alkalmas. A szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjoga folytán a közhatalmat gyakorló, a közélet, a politikai élet szereplőivel kapcsolatosan ugyanis a megengedett véleménynyilvánítás köre tágabb, mint más személyeknél. Ebből következően a közszereplő politikus személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása indokolt. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közügyek alakítóinak személyiségét, hitelességét érintő megnyilvánulások általában a közügyek vitájának védett körébe tartoznak (3263/2018. (VII. 20.) AB határozat [43] bekezdés, 7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [48] bekezdés).

[22] Közszereplő esetében sem megengedett azonban a tisztán magánéleti, a közszereplés megítélésével közvetett kapcsolatban sem lévő tények (felvételek) engedély nélküli nyilvános közlése, mivel ez a magánélethez való jogot sérti (Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata, Von Hannover kontra Németország ügy).

[23] A közéleti szereplőkre vonatkozó beszéd mindazonáltal a politikai véleménynyilvánítás központi alkotóeleme. A közügyek megvitatásának lényegi részét jelentik a közügyek alakítóinak tevékenységét, nézeteit, hitelességét érintő megnyilvánulások. A társadalmi, politikai viták jelentős részben éppen abból állnak, hogy a közélet szereplői, illetve a közvitában – jellemzően a sajtón keresztül – résztvevők egymás elképzeléseit, politikai teljesítményét és azzal összefüggésben egymás személyiségét is bírálják (7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [48], 3237/2022. (V. 18.) AB határozat Indokolás [31]).

[24] A közszereplő politikusoknak, mint a közéletet alakító, tisztségüket választás útján elnyerő személyeknek a jelleme, személyisége tehát közvita tárgyát képezheti. Az ennek megítélésénél jelentős, a magánélet méltányos határait nem sértő, valós tényközlések (híresztelések és tényre közvetlenül utaló kifejezések) megengedettek, így ezek ellen a büntetőjogi fellépés sem indokolható.

[25] Ilyen az önkormányzati képviselőként közszereplő politikus által esetlegesen elkövetett bűncselekmény is, mivel a demokratikus működésre visszavezethető közérdek fűződik ahhoz, hogy a közéletben feddhetetlen, törvénytisztelő személyek vegyenek részt, gyakoroljanak közhatalmat.

[26] Az akár közvetlenül, akár közvetve választott (kinevezett) politikusok múltbeli magatartásának, karakterének a választópolgárok széles köre előtti megítéléséhez pedig a nyilvános közlés szükséges lehet.

[27] A Kúria vizsgálta, hogy a jogerős ítélettel megállapított tényállás alapján a felülvizsgálati indítványban megfogalmazott, jogellenességet kizáró ok fennáll-e, mivel ebben az esetben a terheltet fel kell menteni, és a valóság bizonyítása elrendelésének már nincs helye.

[28] A Btk. 226. § (1) bekezdése alapján rágalmazást követ el, aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A bűncselekmény minősített esete valósul meg, ha a rágalmazást nagy nyilvánosság előtt követik el [Btk. 226. § (2) bek. b) pont]. Nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtótermék, médiaszolgáltatás, sokszorosítás vagy elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell [Btk. 459. § (1) bek. 22. pont].

[29] A bűncselekmény jogi tárgya a személyiségi jogok részét képező becsület; ezáltal büntetőjogi védelmet élvez a személy társadalmi megbecsülése és az emberi méltóság; elkövetési magatartása pedig a becsület csorbítására alkalmas tény állítása, híresztelés, ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata.

[30] A rágalmazás szándékos bűncselekmény; a bűnösség megállapításához szükséges, hogy az elkövető tudata átfogja: a tényközlés más előtt történik, és objektíve alkalmas a sértett személy becsületének csorbítására. Nem feltétele azonban a bűnösségnek a sértési célzat, és közömbös annak motívuma is.

[31] Ezért a bűnösség megállapítása szempontjából közömbös a tényállítás valótlanságának tudata, a valóságtartalom tisztázatlansága vagy annak az elkövető tudatában való mikénti feltevése, feltételezése, és az ebben való jó- vagy rosszhiszeműség. A szándékosság megállapításához elégséges, ha az elkövető tudata átfogta, hogy tényközlésének tartalma – az általa állított, híresztelt tény – becsület csorbítására alkalmas (Bfv.III.46/2021/17.).

[32] Mindez azt is jelenti, hogy sem az adott tény valósága, sem a tényközlés közérdektől vagy jogos magánérdektől vezéreltsége, ilyen motívuma, illetve célzata önmagában, közvetlenül nem zárja ki a becsület csorbítására objektíve alkalmas tartalmú tényközlés jogellenességét. Ehhez képest a bíróságnak először abban kell állást foglalnia, hogy a felrótt magatartás tény állítása-e (híresztelése vagy tényre közvetlenül utaló kifejezés). Ha a cselekmény nem tartozik a tényállítás (híresztelés stb.) fogalma alá, akkor nem tényállásszerű, tehát nem valósul meg a rágalmazás bűncselekménye (BH 2022.36. indokolás [63] és [65] bekezdés).

[33] Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a terhelt megnyilatkozásakor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot, így az ember múltban fennállt vagy jelenben fennálló tudatállapota is (BH 1994.161.).

[34] A tényállítás pedig olyan megnyilatkozás, melynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben is tartó cselekmény, történés, állapot. A tényállításnak – a törvényi tényállás szerint – „valakiről” kell megtörténnie, aki a közlés tartalma alapján egyértelműen azonosítható.

[35] Ehhez képest tehát a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan – a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó – nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).

[36] A tényre közvetlenül utaló kifejezés használata esetén az elkövető nem tényszerű közlést tesz (nem tényeket közöl), hanem olyan kifejezést vagy szókapcsolatot használ, amelyből egyértelműen meghatározott tényre (adott esetben egy múltbeli cselekményre) lehet következtetni. A bírói gyakorlat szerint ez akár egy-egy szó használatával is megvalósulhat, különösen, ha a közlés címzettje(i) előtt bizonyos előzmények ismertek, amelyek alapján az utalással érintett tény előttük világos.

[37] A rágalmazás és a becsületsértés bűncselekménye esetén is a „becsület csorbítására alkalmasság” vizsgálata a bíróság feladata. Ez pedig objektív ismérv; objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi- és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. Tehát az állandó bírói gyakorlat szerint nem a passzív alany, a sértett egyéni megítélése, szubjektív értékítélete, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 2001.462., BH 1999.9., BH 1992.296., BH 1981.220.).

[38] Általában a sértettről olyan tény állítása, amely valósága esetén büntető- vagy szabálysértési eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen, rágalmazás megállapítására alkalmas lehet (EBH 2019.B.2.I., EBH 2014.B.16., BH 2022.32.III., BH 2011.186.).

[39] Közszereplő (közügy) esetén azonban különbséget kell tenni a tényállítás valósága vagy hamissága szerint. Az Alkotmánybíróság is rögzítette, hogy az alkotmányos szempontrendszer alapján a védett véleménynyilvánítás szabályai a valótlan tényállításokra nem terjednek ki. A valótlan tények tudatos állítása ugyanolyan szélsőséges magatartás, mint az értékéletek tekintetében az emberi státusz tagadása, ezért indokolt, hogy a büntetőjogi védelem ultima ratioként a sértett rendelkezésére álljon (3328/2017. (XII. 8.) AB határozat [74] bekezdés).

[40] Mindezeket figyelembe véve a terheltnek a jogerős ítélet tényállásában rögzített azon magatartása, hogy a Facebook közösségi oldalon, a magánvádló önkormányzati képviselőt név szerint is megjelölve közzétette a következőket: „Kollégám nagyobb hazafi, mint amilyenek ti ott az MSZP-s és DK-s Párbeszédes haveri körötökben két csík között valaha lesztek…”, illetve „… nemhogy Athénig nem láttok el, hanem a saját fehér poros orrotokig sem…”, büntetendő cselekmény elkövetésére utal, amely tényállásszerű magatartás. Ezek a kijelentések ugyanis közvetlenül és egyértelműen a magánvádló által bűncselekmény, kábítószer-fogyasztás vétsége elkövetésére utalnak. Ekként – a bárki által hozzáférhető közösségi internetes oldal, mint nagy nyilvánosság előtt elkövetett – rágalmazás vétsége megállapítására alkalmasak.

[41] Annak ebből a szempontból nincs jelentősége, hogy a terhelt egyébként politikai vitának szánva, politikai ellenfelével szemben nyilvánult meg, és – szándéka szerint – „általánosabb értelemben” egy adott politikusi magatartásra kívánta a figyelmet felhívni. Ezt a terhelt megtehette volna konkrét személy megjelölése nélkül is, azonban az azonosítható személlyel szembeni tényre közvetlenül utaló állítás – amennyiben az becsületsértő – a rágalmazás törvényi tényállását meríti ki.

[42] Nem volt tehát alapos a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása, hogy a politikussal, mint közszereplővel szemben a terhelt csupán politikai véleményének adott hangot, és az egyik politikai oldal („politikai kultúra”) kifigurázása volt a célja. Ahogy már utalt rá a Kúria, annak állítása, hogy a közlésben megjelölt vagy abból felismerhető személy valamely bűncselekményt követett el, nem a szólásszabadság által védett (politikai) vélemény közlése, hanem rágalmazást valósít meg, függetlenül attól, hogy az érintett közszereplő vagy sem.

[43] A sértett közszereplői mivolta a jelen ügyben a valóság bizonyítása elrendezhetőségének kérdésében jut szerephez.

[44] Ekként nem alapos a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa abban, hogy a terhelt által leírt cselekmény nem eléggé pontos, konkrét, így a becsület csorbítására emiatt nem alkalmas, és bűncselekményt sem valósíthat meg. A bűncselekmény megvalósulása szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a terhelt a kijelentést milyen – felfokozott vagy higgadt – érzelmi állapotban tette közzé. Ez ugyanis annak szándékosságán nem változtat, más szóval a verbális vagy írásos kijelentések gondatlanságból elkövetése kizárt (EBH 2019.B.3.III.).

[45] A jogerős ítélet tényállásában foglalt emberi méltóság elleni cselekmény tehát tényállásszerű. Ezt követően vizsgálandó, hogy büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok fennáll-e az adott ügyben.

[46] A rágalmazás miatti büntetőjogi felelősség megállapítása akkor felel meg a büntető anyagi jog szabályainak, ha a cselekmény tényállásszerű, jogellenes és amennyiben a valóság bizonyításának helye van, az nem vezet eredményre (BH 2020.258.).

[47] A Btk. 229. § (1) bekezdésére figyelemmel sem a rágalmazás, sem a becsületsértés miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul.

[48] A Btk. 229. § (2) bekezdése értelmében a valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását, híresztelését, illetve az arra közvetlenül utaló kifejezés használatát a közérdek vagy bárkinek a jogos érdeke indokolta. Ez utóbbi kettős feltétel teljesülését jelenti, egyrészt a közérdek (jogos magánérdek) azonosíthatósága a kijelentéssel kapcsolatban, másrészt annak szükségessége (indokoltsága) az adott körülmények (előzmények, tartalom, megjelenés módja, formája, a terhelt és sértett viszonya stb.) között.

[49] A törvény rendelkezése alapján tehát nem büntethető az elkövető rágalmazás miatt, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas tény állítását vagy híresztelését a közérdek vagy jogos magánérdek védelme indokolta, és az az eljárásban lefolytatott, erre irányuló bizonyítás alapján valósnak bizonyul. A bizonyítás sikere – Btk. 15. § h) pontja szerinti – büntethetőséget kizáró okot képez.

[50] Mivel a közérdek vagy a jogos magánérdek védelmének indokoltsága büntethetőségi akadályt jelenthet, törvénysértő a valóság bizonyításának mellőzése, ha attól a büntethetőség kizárása függhet.

[51] Ezzel összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas tény tekintetében a büntető anyagi jog által biztosított valóság bizonyításának elmaradása – ha annak helye van – felülvizsgálatra okot adó anyagi szabálysértés (BH 2020.258., BH 2000.285.IV.). A valóság bizonyításának elmulasztása ezért olyan anyagi jogi jogszabálysértésként értékelhető, amely a meghozott jogerős határozat hatályon kívül helyezését eredményezheti.

[52] Jelen ügyben a közérdek fogalma, mint a valóság bizonyításául szolgáló körülmény értelmezése volt szükséges (a kijelentésekkel kapcsolatosan jogos magánérdek nem merült fel).

[53] A közérdek azokra a kérdésekre vonatkozik, amelyek olyan mértékben érintik a nagyközönséget, hogy az jogosan érdeklődhet irántuk, megragadják a nyilvánosság figyelmét, vagy jelentős mértékben foglalkoztatják az embereket, különösen, ha a polgárok jólétét vagy a közösség életét érintik (13/2019. (IV. 8.) AB határozat, Emberi Jogok Európai Bírósága Magyar Helsinki Bizottság kontra Magyarország [GC] (18030/11), 2016. november 8., 161–162. bekezdés).

[54] A valóság bizonyításának elrendelhetősége szempontjából a bírói gyakorlat a közérdek fogalmát tágan értelmezi. Mindig közérdekűnek tekintendő a közhatalmat gyakorló szervek összetétele (létrejötte), működése, érdemi döntései körébe tartozó kérdések, de általánosságban is a nagyobb számú személyt (például társadalmi csoportot) közvetlenül érintő események, körülmények. A közérdek fogalmán nem csupán a társadalom egészének legáltalánosabb érdekeit kell érteni, hanem közérdekű lehet a társadalom egyes kisebb közösségeinek szűkebb körű érdekét érintő tényállítás, híresztelés is (EBH 2014.B.16. indokolás [29] bekezdés).

[55] A közéleti szereplők tekintetében a való tények feltárását – még ha azok alkalmasak is e személyek társadalmi megbecsülésének a csorbítására – általában közérdekűnek kell tekinteni (BH 1998. 412., EBH 1999. 87., EBH 2019.B.2.II., BH 2000. 285.).

[56] A Kúria ugyanakkor utal arra, hogy a közérdek (vagy a jogos magánérdek) fennállása esetén sem illeti védelem az olyan kifejezéseket, amelyekben megfogalmazottak az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet; azok a kijelentések, amelyek kifejezetten gyalázkodó, lealacsonyító, megszégyenítő, az emberi méltóságot, az emberi mivolt lényegét durván sértők, nem minősíthetők véleménynyilvánításnak, értékítéletnek (BH 2020.196., indokolás [26]–[27] bekezdés). Jelen ügyben azonban erről – a fentiekben kifejtett indokok alapján – nincs szó.

[57] Ekként a Kúria megállapította, hogy a magánvádlóval szemben megfogalmazott állítások – a közérdek által indokoltan – bizonyítás tárgyát képezhetik, és kell is képezniük a büntetőeljárásban.

[58] A valóság bizonyításának szükségessége, lehetősége kérdésében tehát a Kúria nem értett egyet sem az elsőfokú bíróság, sem a másodfokú bíróság álláspontjával.

[59] Tévesen hivatkozott arra a kerületi bíróság, hogy a közérdek (jogos magánérdek) megállapításánál a kijelentés helye, körülményei, címzettje számítanak, és nem a Facebook az a fórum, ahol „nyomós magánérdek vagy közérdek szerepet játszhat”. Ezzel szemben a közérdeket (közérdekű ügyet) mindig elsődlegesen a tartalma szerint kell megítélni. A közlés körülményeinek, módjának a tartalommal összefüggésben, azt árnyalva lehet szerepük. A közlés tartalmából – a már levezetettek szerint – annak közérdekű jellege megállapítható volt, a nyilvános közzététel pedig nem volt szükségtelen.

[60] A Facebook internetes közösségi oldal, a regisztrációt követően szabadon igénybe vehető közösségi hálózat, ahol a bejegyzések írója a hozzászólásait kisebb vagy nagyobb nyilvánosság elé tárhatja. A Btk. 459. § (1) bekezdés 22. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek a sajtótermék, médiaszolgáltatás, sokszorosítás vagy elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését is érteni kell. Az internet (world wide web) mint globális számítógépes hálózat az elektronikus hírközlő hálózat fogalmának megfelel (az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 188. § 22. pont). Ekként az interneten a nyilvánosság elé tárt gondolati tartalom (jelen esetben becsületsértő tényre utaló állítás) a rágalmazás vétsége minősített esetének megállapítására alkalmas.

[61] Ma már a Facebook ténylegesen az egyik leginkább látogatott internetes oldal, ahol számos olyan információ, hír és vélemény jelenik meg, és amely rövid idő alatt sok személyhez eljuthat. A közéleti szereplők részéről is rendszeresen használt internet felület a közügyek megvitatásának egyik, a társadalom által elfogadott színterévé vált, az ezzel kapcsolatos tartalmak megszokottá váltak. Nem rekeszthető ki ezért a vélemény-nyilvánítási szabadság által védett közlések (közügyek vitatásának) fórumai közül.

[62] Téves volt a valóság bizonyítása elrendelhetősége vonatkozásában a másodfokú bíróság érvelése, mivel a valóság bizonyítása körében nem (csak) azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy a terhelt állítását esetlegesen igazoló felvételek mikor kerültek nyilvánosságra, hanem azt is, hogy alkalmasak-e a terhelt által állított tény (a magánvádló kábítószer-fogyasztása) igazolására. Emiatt tehát a valóság bizonyításának elrendelése, a bizonyítás lefolytatása nem kerülhető meg.

[63] Értelemszerűen a felvételeknek és az esetleges egyéb bizonyítékoknak a magánvád szerinti közlést megelőző kábítószer-fogyasztást kell igazolniuk, mivel a terhelt állítása is múlt idejű volt (nem a jövőre vonatkozóan állította, hogy a magánvádló ilyen magatartást fog tanúsítani).

[64] Ennek azonban a közérdek fennállásához nincs köze, vagyis a valóság bizonyítását attól függetlenül kell elrendelni, hogy erre vonatkozóan milyen bizonyítékot ajánlottak fel. A valóság bizonyításának előre várható eredménye vagy eredménytelensége – tehát a praktikus szempontok – a valóság bizonyításának elrendelése szempontjából nem vehetők figyelembe (EBH 1999.87.IV.).

[65] Ebből következően a felülvizsgálati eljárásban annak vizsgálatára nincs lehetőség, hogy a felülvizsgálati indítványban vagy az arra tett észrevételben felhozott bizonyítékok a valóság bizonyítására alkalmasak-e. Ezért nem értékelhette a Kúria az indítványban, illetve a magánvádló észrevételében felsorolt bizonyítási eszközöket.

[66] Az is téves álláspont, hogy a közlés időpontjában közérdek nem indokolhatta a terhelt kijelentéseit, mivel a közérdek nem a felvételek nyilvánosságra kerülésével „bukkant fel”, hanem önmagában a magánvádló közszereplői minősége indokolta azt, amely pedig a közléskor már fennállt (a magánvádló akkor már önkormányzati képviselő volt).

[67] A magánvádló észrevételében foglaltakkal kapcsolatban megjegyzi a Kúria, hogy a valóság bizonyításának mellőzése nem bizonyítékértékelés eredménye, amely ilyenként a felülvizsgálati eljárásban nem lenne támadható. Ezen – speciális, mert büntethetőséget kizáró okra irányuló – bizonyítás elrendelésének kérdése nem bizonyításból (bizonyítékértékelésből, mérlegelésből) fakad, hanem jogkérdés. Ebben a jogkérdésben pedig a bíróságnak azért kell döntenie, mert az adott ügyben közérdek vagy jogos magánérdek merült fel, és egyúttal nem áll fenn egyéb, a bűncselekmény tényállásszerűségét vagy a büntethetőséget kizáró ok, amely miatt az eljárást a valóság bizonyítása nélkül is meg kell szüntetni. Ennek a döntésnek a jogszerűsége tehát a felülvizsgálat alapja lehet, ekként a felülvizsgálati eljárásban nem támadható tényállást nem érinti.

[68] A valóság bizonyítása elrendelésének elmaradása pedig – amennyiben annak feltételei fennállnak – a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja szerinti anyagi jogszabálysértés, ami abban nyilvánul meg, hogy a bíróság valójában nem dönthette el, vajon fennáll-e speciális büntethetőséget kizáró ok és így nem hozhatott volna érdemben helyes ügydöntő határozatot. Ezért ilyen esetben a Kúria – mivel a felülvizsgálati eljárásban maga nem folytathat le bizonyítást – hatályon kívül helyezi a jogerős ítéletet, és a bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja (EBH 2019.B.2.; BH 2020.258.).

[69] Az adott ügyben az elsőfokú bíróság mellőzte a valóság bizonyítását, amely az ítélet megalapozatlanságát is eredményezte. Ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen utalt, a valóság bizonyítása elrendelésének törvénysértő elmaradása nem eredményezheti az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, mert az a Be. 592. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerint az ítélet részleges megalapozatlanságát jelenti. A részleges megalapozatlanság kiküszöbölésére a Be. 594. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság köteles. Így az ügyben az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésnek nincs helye.

[70] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen elbírálva, a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja és a (4) bekezdés b) pontja alapján a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[71] A Kúria a Be. 663. § (3) bekezdése alapján a megismételt másodfokú eljárásra vonatkozóan a következő kötelező utasításokat adja:

[72] A másodfokú bíróságnak a valóság bizonyítását el kell rendelnie, és a terheltet, valamint a magánvádlót is fel kell hívnia e körben bizonyítási indítványaik előterjesztésére. Ezt követően pedig – szintén a valóság bizonyítása körében szükséges – személyi, tárgyi, okirati bizonyítást le kell folytatnia.

[73] A valóság bizonyítása esetén a bizonyítási teher megfordul; nem a vádló feladata a tényállítás valótlanságának bizonyítása, és annak elmaradása nem esik a terhelt javára. A terhelt a büntetőjogi felelősség alól csak akkor mentesül, ha kétséget kizáróan bizonyítja közlésének valóságát. A bizonyítás szükséges mértéke a tényállítás lényegének bizonyítása, nem szükséges tehát minden részletre kiterjednie. Ugyanakkor valamennyi elkülöníthető tényállítás bizonyításnak a bizonyítás tárgyát kell képeznie, és a terhelt a büntetőjogi felelősség alól akkor mentesül, ha valamennyi tényállítása – annak lényegét tekintve – valósnak bizonyul.

[74] A másodfokú bíróságnak az általa lefolytatott valóságbizonyítás eredményét figyelembe véve kell felülbírálnia az elsőfokú bíróság ítéletét.

[75] A Kúria nem adhat utasítást konkrét bizonyítás elrendelésére, illetve bizonyítékok mikénti értékelésére és mérlegelésére, mivel azzal a perbíróság bizonyítási jogkörét vonná el. Ezért a terhelt védője által megjelölt konkrét bizonyítékok megvizsgálásáról, iratok beszerzéséről, esetlegesen az eljárás felfüggesztéséről nem a Kúria, hanem a másodfokú bíróság hivatott dönteni.

[76] Amennyiben azonban a vád szerinti közlést megelőző időpontban történt kábítószer-fogyasztás miatt a magánvádlóval szemben büntetőeljárás folyt, a valóság bizonyítása körében kizárólag a büntetőügy iratainak vizsgálatára kerülhet sor. Ilyen esetben a valóság bizonyítása során csupán az vizsgálható, hogy a rendelkezésre álló adatok nem zárták-e ki, illetve alátámasztották-e azt, hogy a terhelt állításai valósak (Bfv.III.110/2018/8., Bfv.III.1.126/2014/4.).