PK ÍH 2023/17.

A felek között házastársi közös vagyon megosztása iránt folyamatban volt perben a járásbíróság a 2021. június 9-én meghozott és kihirdetett ítéletével mind a felperes keresetét, mind az alperes viszontkeresetét elutasította.

Az ítélet kihirdetését követően a felperes jogi képviselője a tárgyaláson bejelentette a felperes ítélettel szembeni fellebbezését, amelyet – nyilatkozata szerint – az ítélet kézhezvételét követően írásban fog előterjeszteni.

A felperes jogi képviselője az írásba foglalt ítéletet 2021. június 28-án vette át, amelyhez képest 2021. július 14-én nyújtotta be fellebbezését.

A járásbíróság a 2021. szeptember 15-én meghozott végzésével a felperes fellebbezését hivatalból elutasította. A döntését azzal indokolta, hogy a felperes részére 2021. június 28-án kézbesítette a 8. sorszámú ítéletet, így a fellebbezés benyújtásának 15 napos határideje 2021. július 13-án lejárt. Emiatt a felperes 2021. július 14-én benyújtott fellebbezése elkésett.

E végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben arra hivatkozott, hogy az ítélet elleni fellebbezését már annak kihirdetésekor, a tárgyaláson bejelentette, azt a bíróság a jegyzőkönyvben rögzítette, ezért az utóbb, írásban előterjesztett fellebbezése nem késhetett el.

A járásbíróság végzésével – a korábbi határozatát megváltoztatva – mellőzte a fellebbezés hivatalbóli elutasítását és elrendelte az ítélet ellen előterjesztett fellebbezés felterjesztését a másodfokú bírósághoz, a törvényszékhez.

A törvényszék a 2021. december 30-án meghozott végzésével a felperes fellebbezését hivatalból elutasította. A döntésének indokolása szerint mivel a felperes 2021. június 28-án vette át a járásbíróság ítéletét, a 2021. július 14-én, írásban előterjesztett fellebbezése elkésett. A 2021. június 9-i tárgyaláson, szóban bejelentett fellebbezést nem tartotta relevánsnak, mivel a fellebbezési határidő – álláspontja szerint – az ítélet kézbesítésétől számítandó.

Ez ellen a végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését és a törvényszéknek újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára, illetve a fellebbezése érdemi elbírálására utasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a határozatok közlése kétféle módon valósulhat meg: kihirdetéssel és kézbesítéssel, de az ítéletet a kihirdetés ellenére írásban is kézbesíteni kell a feleknek.

„A polgári perrendtartásról” szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 234. §-ának (2) bekezdése szerint a fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani, ő pedig a bírósági tárgyaláson jegyzőkönyvben is rögzítetten bejelentette a fellebbezését, ezért a tárgyaláson szóban előterjesztett fellebbezése is fellebbezésnek minősül, amely másodfokú elbírálást igényel. Álláspontja szerint a tárgyaláson szóban előterjesztett fellebbezés ugyanúgy joghatályos, mint az írásban bejelentett. Azzal érvelt, hogy a Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.365/2019/3. számú, eseti döntése (közzétéve: BDT 2020.4212.) szerint, ha a tárgyaláson, a jogi képviselő részéről szóban előterjesztett nyilatkozat nem felel meg az eljárási törvény rendelkezéseinek, akkor határidő tűzésével hiánypótlásra kell felhívni a fellebbezését szóban előterjesztő felet.

Hivatkozott arra is, hogy a törvényszék nem is utasíthatta volna el a fellebbezést, mert az 1952. évi Pp. 237. §-a arra csak az elsőfokú bíróságot jogosítja fel.

A fellebbezést az ítélőtábla nem találta alaposnak.

A törvényszék a nem vitatott tényállás alapján érdemben helytálló következtetésre jutott, azonban a döntésének indokolásával az ítélőtábla csak részben értett egyet. Annyiban alapos az alperes hivatkozása, hogy amiatt nem utasítható el az ügyvéd által képviselt fél részéről a tárgyaláson, szóban bejelentett fellebbezés, mert a fellebbezési határidő csak az ítélet kézbesítésétől számítható, és azt megelőző időponttól ne lehetne fellebbezést előterjeszteni.

Az 1952. évi Pp. 234. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított 15 nap. Ha az ítéletét kihirdeti a bíróság, de az 1952. évi Pp. 219. § (1) bekezdésének a) pontja alapján azt írásban is közölnie kell a féllel, nem jelenti azt, hogy a fél ne terjeszthetne elő az ítélet kihirdetését követően, de az írásbeli kézbesítését megelőzően fellebbezést az ítélettel szemben. Az így előterjesztett fellebbezés nem minősül „időelőttinek”, nem is utasítható el önmagában ebből az okból.

Ugyanakkor viszont abban helytálló volt a törvényszék megállapítása, hogy az ítélet ellen a tárgyaláson, szóban bejelentett fellebbezést figyelmen kívül kellett hagyni. Bár az 1952. évi Pp. 234. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani, ez azonban nem értelmezhető úgy, hogy a jegyzőkönyvbe mondás lehetősége a jogi képviselővel rendelkező fél számára is nyitva állna.

Az 1952. évi Pp. 94. §-ának (4) bekezdése alapján alkalmazandó (1) bekezdés szerint a fellebbezést is csupán az ügyvéd által nem képviselt fél terjesztheti elő jegyzőkönyvbe mondás útján a megjelölt bíróságon. Ez a jogintézmény nem azonos azzal, hogy a félnek a tárgyaláson szóban tett nyilatkozatát a tárgyalási jegyzőkönyvben rögzíteni kell. Emiatt nem is tartalmazza az 1952. évi Pp. 117. §-ának (2) bekezdése még példálózóan sem, hogy a fellebbezést fel kellene tüntetni a jegyzőkönyvben.

A Jogtár-kommentárnak az 1952. évi Pp. 234. §-ához fűzött magyarázata szerint is, ha a félnek jogi képviselője van, vagy a jogi képviselet a másodfokú eljárás során kötelező, a félnek nincs meg az a lehetősége, hogy a fellebbezését jegyzőkönyvbe mondja.

Kiemeli az ítélőtábla, hogy maga a felperes ügyvédje is a tárgyaláson, bár „bejelentette” az ítélettel szembeni fellebbezést, de egyértelműen közölte, hogy azt az ítélet kézhezvételét követően fogja írásban előterjeszteni. Ez pedig azt jelenti, hogy maga is tudatában volt annak (és arról az ítélet perorvoslati része is tájékoztatta), hogy az ítélet kézbesítésétől számított 15 napon belül kell előterjesztenie írásban a fellebbezést, ahhoz, hogy a másodfokú bíróság érdemben elbírálhassa.

Az ítélőtábla megállapítása szerint a fellebbezésben megjelölt eseti döntés az ügyben az eltérő tényállásra figyelemmel nem irányadó. Abban a perben az elsőfokú bíróság úgy vette jegyzőkönyvbe a jogi képviselő fellebbezését, hogy határozott fellebbezési kérelmet terjesztett elő egy tárgyaláson kihirdetett permegszüntető végzés hatályon kívül helyezésére és annak indokát is adta, mert a kihirdetéssel megismerte a végzés teljes körű indokolását. Az adott ügyben azonban csak az ítélet rövid indokolását ismerte, határozott fellebbezési kérelmet sem terjesztett elő és indokát sem adta a fellebbezésének.

A fellebbezésben hivatkozott értelmezés oda vezetne, hogy amennyiben a jogi képviselővel eljáró fél az ítélet elleni fellebbezését már a tárgyaláson, szóban előterjeszthetné, akkor a bíróság köteles lenne rövid határidővel felhívni hiánypótlásra. Az pedig belátható, hogy az írásba foglalt ítélet kézbesítése hiányában nem lehetne teljes körű a fellebbezés tartalma.

Alaptalannak találta a felperes hivatkozását az ítélőtábla arra is, hogy csak az elsőfokú bíróságnak lenne lehetősége a fellebbezés elutasítására, ugyanis az 1952. évi Pp. 240. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a fellebbezést már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania (237. §), akkor a másodfokú bíróság ennek megfelelően határoz. Tévesen hivatkozott arra a felperes jogi képviselője, hogy a törvényszék mint másodfokú bíróság ne utasíthatná el a fellebbezést, ha annak feltételei fennállnak. Erre akkor is módja van, ha az elsőfokú bíróság utóbb hatályon kívül helyezve a fellebbezést elutasító végzését, másodfokú elbírálás céljából felterjesztette az iratokat.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla más okból, de egyetértett a törvényszéknek azzal a megállapításával, hogy a jogi képviselővel eljáró felperesnek a tárgyaláson bejelentett „fellebbezése” nem vehető figyelembe, még akkor sem, hogy ha ezt a bíró jegyzőkönyvben rögzítette, ugyanis ez nem minősül az 1952. évi Pp. 234. § (2) bekezdése folytán irányadó 1952. évi Pp. 94. §-ának (4) bekezdése szerinti jegyzőkönyvbe mondásnak. Emiatt pedig a felperesnek a 15 napos fellebbezési határidő leteltét követően, elkésetten előterjesztett fellebbezését indokoltan utasította el a törvényszék, ezért az ítélőtábla a végzést az 1952. évi Pp. 259. §-a alapján irányadó 1952. évi Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.