BÜ BH 2023/179

[1] A törvényszék a 2021. május 27-én kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet az ellene „önálló intézkedésre jogosult személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés elfogadása bűntette” – helyesen vesztegetés elfogadásának bűntette – [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az ügyészség fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2022. január 20-án meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt M. Város Polgármesteri Hivatalának Városfejlesztési és Fenntartási Osztályán magasépítési beruházási ügyintézőként és közbiztonsági referensként dolgozott.

[4] A Városfejlesztési és Fenntartási Osztály feladatai közé tartozik többek között az önkormányzati beruházások előkészítése és bonyolítása, az intézményi kezelésben nem lévő önkormányzati vagyon állagmegóvása, kárelhárítása.

[5] Az I. r. terheltnek a 2011. december 31. napjától hatályos munkaköri leírása szerint elsődleges feladata volt a város intézményhálózata beruházási és felújítási munkáinak műszaki ügyintézői feladatai elvégzése. Gondoskodott ezen feladatok előkészítéséről, szerződésbe adásáról, ellenőrzéséről, pénzügyi rendezéséről, az intézményfelújítások éves és középtávú terveinek elkészítéséről és azok végrehajtásáról. Felelős volt a szerződések megkötése előtti pályáztatásokért, illetve az árajánlatok elkészíttetéséért. Ellátta az önkormányzati beruházások közül a magasépítési feladatok műszaki ellenőri teendőit.

[6] M. Város Polgármesteri Hivatala a 2015. július 2. napjától hatályos, majd a 2016. február 15. napjától 2016. július 18. napjáig hatályos utasításokkal rendelkezett a kötelezettségvállalás, az utalványozás, az ellenjegyzés szabályozásáról. Ezen utasítások szerint az I. r. terhelt szakmai teljesítés igazolására volt jogosult, ami kiterjedt az intézményi fejlesztésekre, felújításokra, karbantartásokra, az M. Kft. által megrendelt felújítási munkákhoz kapcsolódó teljesítési igazolások aláírására, számlák szakmai igazolására.

[7] Az I. r. terhelt és a II. r. terhelt középiskolás koruk óta ismerték egymást, mindketten a gy.-i H. J. Építőipari Szakközépiskolában tanultak.

[8] A II. r. terhelt 1997. év óta foglalkozott kőfaragói és kőmegmunkálási tevékenységgel különböző cégek keretében. 2015–2016. években M. Város Önkormányzata részére az R. Kft. ügyvezetőjeként vállalt felújítási munkákat. Az I. r. terhelttel ezen munkák végzése során került hivatalos kapcsolatba, emellett a régi ismeretségből fakadó személyes és magánjellegű gazdasági kapcsolat is fennállt a két terhelt között.

[9] Az R. Kft. és M. Város Önkormányzata 2015. október 8. napján engedményezési szerződést írt alá.

[10] A szerződés tárgya az volt, hogy az R. Kft. által az M. Polgármesteri Hivatalban a felújítási munkákra kapott végösszegből az adótartozásának részteljesítése céljából az önkormányzat részére engedményez.

[11] 2015. december 30. napján az M. Város Önkormányzata nevében eljáró polgármester és a II. r. terhelt mint az R. Kft. ügyvezető igazgatója között vállalkozási szerződés jött létre az M. Polgármesteri Hivatal (Városháza) főépületében folyamatban lévő kőlépcső felújítási munkák I. ütemének elvégzése utáni helyreállító festési munkák elvégzésére. A vállalkozási szerződés mellékletét képezte a 2015. december 29. napján elkészített árajánlat, ami szerint 1 380 236 forint + 372 664 forint áfa, összesen bruttó 1 752 900 forint a helyreállítási munkák költsége, mely összeg a vállalkozási szerződésben a szerződés összegeként lett feltüntetve.

[12] A II. r. terhelt az elvállalt munkát A. T. festő-mázoló egyéni vállalkozóval végeztette el. A 2016. január 1. napján kelt vállalkozási szerződés szerint a szerződés összege 960 000 forint volt, mely összeg az anyagdíj és a munkadíj összegét tartalmazta.

[13] 2016. január 7. napját megelőzően az I. r. terhelt a II. r. terhelttől szerzett információ alapján tisztában volt azzal, hogy a helyreállítási munkák költsége az elfogadott árajánlatnál valamivel kevesebb lesz.

[14] 2016. január 7. napján 12 óra 03 perckor telefonon beszéltek egymással a terheltek, és eközben az I. r. terhelt azt mondta „Ja, annyit mond, tehát a festésnél ugye számolgattunk, te valami ilyesmit mondtál, hogy 690 vagy 680-at kért a festő, és ugye én ezt nagyjából megdupláztam. Őőő … arra gondoltam, hogy ott a fölét feleznénk, a nettóját, ha ez így neked jó? Amit én számoltam.” Erre a II. r. terhelt azt mondta, hogy „Ilyesmire, ilyesmire gondolok én is, igen. Tehát amire, amire én gondoltam, amire én gondoltam, neked az körülbelül ez az összeg, úgyhogy igen.” Az I. r. terhelt erre azt mondta, hogy „Jó, tehát azt ott a fölét azt felezzük, tehát ezt így gondoltam. Jó lenne, ha ez a ha a magas emelésű békát is ki tudnád valamikor perkálni megmondom én…”.

[15] Valamivel később pedig arról beszéltek, hogy az önkormányzati vezetők minden alkalommal megkérdezték az I. r. terheltet arról, hogy van-e engedményezés is. Majd közölte a II. r. terhelttel, hogy előleget fog fizetni az önkormányzat, de a végszámlán megint fel kell ajánlania majd valamit.

[16] A beszélgetés során a II. r. terhelt ígéretet tett a pontos teljesítésre és a megfelelő minőségű munkavégzésre.

[17] 2016. január 7. napján az I. r. terhelt a vállalkozási szerződésben vállalt kivitelezési munka teljesítéséről teljesítésigazolási jegyzőkönyvet állított ki, amely szerint a II. r. terhelt 1 380 236 forint + 372 664 forint áfa, azaz bruttó 1 752 900 forint összegű végszámla benyújtására jogosult.

[18] Az R. Kft. 2016. január 7. napján kiállította a számlát majd azt M. Város Önkormányzatának benyújtotta.

[19] A számla alapján 2016. január 11. napján M. Város Önkormányzata 1 752 900 forintot átutalt az R. Kft. bankszámlájára.

[20] A festési munkát ténylegesen elvégző A. T. alvállalkozó 2016. január 29. napján állította ki a számlát nettó 960 000 forint összegről az R. Kft. fővállalkozó részére.

[21] Az elvégzett munkának a helyszíni mérések és a TERC VIP összevont költségvetési program felhasználásával számított kivitelezési költsége nettó 1 352 957 forint, bruttó 1 718 255 forint.

[22] A jogerős ügydöntő határozat ellen a fellebbviteli főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontjában írt okból, az I. r. terhelt terhére.

[23] A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállását megalapozatlannak, felderítetlennek találta, ugyanakkor az észlelt megalapozatlanságot bizonyítás felvételével kiküszöbölte, a bizonyítás eredményeként a törvényszék által megállapított tényállást érintetlenül hagyva. Ezzel együtt az ítélőtábla ítéletszerkesztési hiba folytán olyan további tényeket is megállapított indokolása [134] és [144] bekezdésében, amelyek ugyancsak a tényállás részeként kezelendők.

[24] E tényállásból pedig a főügyészség szerint kizárólag az I. r. terhelt bűnösségére vonható következtetés. A lényeget ugyanis abban látta, hogy az I. r. terhelt tisztában volt vele, miszerint a II. r. terhelt a szerződés tárgyát képező munkálatokat a vállalkozói díjhoz képest olcsóbban el tudja végeztetni, azonban ezt az információt nem az önkormányzat javára érvényesítette, hanem saját maga kívánt belőle hasznot húzni, fennálló magántartozása megfizettetésével. Azaz az I. r. terhelt munkakörét felhasználva teremtett fedezetet a II. r. terhelt vállalkozói tevékenysége folytán saját követelésének kiegyenlítésére, amely még akkor is jogtalan előny, ha egyébként a szerződés egyéb paraméterei nem jogellenesek. Ez pedig jóval több, mint az ítélőtábla szerinti egyszerű összeférhetetlenség.

[25] Ekként a tényállásból azt is kiolvashatónak tartotta, hogy az I. r. terhelt gazdálkodó szervezet érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban kért előnyt. A tényállás részévé tett telefonbeszélgetés alapján az I. r. terhelt a szerződésből származó haszon felét kérte a II. r. terhelttől, következésképpen az I. r. terhelt pusztán a II. r. terheltnek címzett kérés kimondásával megvalósította a vesztegetés elfogadása bűntettének alapesetét. Mivel pedig az I. r. terhelt a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának minősül, cselekménye a Btk. 291. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadásának bűntettét valósította meg.

[26] Ehhez képest a másodfokú bíróság ítéletének indokolását a [138] bekezdésben abban is tévesnek vélte, hogy a cselekmény elkövetési magatartása az előny adása, illetve annak ígérete lett volna. Az ítélőtábla ugyanis maga is megállapította, hogy az I. r. terhelt jogtalan előnyt kért a II. r. terhelttől, amellyel tényállásszerű magatartást tanúsított.

[27] Indokai alapján indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[28] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványát – annak indokaival is egyetértve – fenntartotta.

[29] Az indítvány érveit kiegészítve kifejtette, hogy az I. r. terhelt az őt a városi önkormányzat mint gazdálkodó szervezet működésével kapcsolatban álló személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben megillető döntési és döntés-előkészítési jogosultságai okán tekintendő önálló intézkedésre jogosult személynek.

[30] Az I. r. terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából az ítélőtáblától eltérően nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy más szerződésekkel kapcsolatban a II. r. terhelt cége engedményezési szerződést kötött az önkormányzattal, miként a szerződés tárgyát képező munka valós piaci árának sem. Mivel a gazdasági társaság és az önkormányzat között szinte folyamatos gazdasági kapcsolat állt fenn, ezért azt is közömbösnek vélte, hogy a tényállásban szerepeltetett telefonbeszélgetést egy héttel megelőzően már sor került a szerződés aláírására. Kiemelte, hogy az eljárt bíróságok álláspontjával szemben az I. r. terhelt kötelességszegése vagy a II. r. terhelt jogtalan előnyhöz juttatása a bűncselekmény megállapításához nem szükséges.

[31] A fellebbviteli főügyészség indítványát módosítva ezért az első- és másodfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása iránt tett indítványt.

[32] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[33] A Be. 660. § (1) bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati indítványt főszabályként tanácsülésen bírálja el. E főszabály alóli kivételként a Kúria nyilvános ülésen határoz a felülvizsgálati indítványról, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozza [Be. 660. § (2) bek. a) pont].

[34] A fentiekre történő figyelmeztetés után az érintettek nem indítványozták nyilvános ülés kitűzését, ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálta el.

[35] Az iratokból kitűnően az ítélőtábla 2022. február 23-án kézbesítette az ügyészség részére a jogerős ügydöntő határozatot, amelyhez képest a fellebbviteli főügyészség a Be. 652. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül, 2022. június 27-én, ekként joghatályosan nyújtotta be a terhelt terhére szóló felülvizsgálati indítványt.

[36] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.

[37] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mentette fel a terheltet.

[38] A felülvizsgálati eljárás megkerülhetetlen szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Ezzel összhangban a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége tehát kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével ítélhető meg (BH 2004.102., BH 2021.280.).

[39] Azaz, felülvizsgálat keretében az eljárási törvény a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogások előterjesztésének lehetőségét biztosítja. Éppen ezért a Kúria már az indokolás e pontján rögzíti, hogy az alapügyben eljárt bíróságok ténybeli következtetései a felülvizsgálati eljárás során érinthetetlenek. Következésképpen, a támadott ügydöntő határozat jog- és ténybeli következtetései az indítvány elbírálása során élesen elkülönítendők, és a Kúria által folytatott rendkívüli jogorvoslati eljárásban kizárólag az előbbiek reparációja végezhető el, mégpedig az irányadó tényállás alapulvételével.

[40] Az irányadó tényállás pedig az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó (BH 2015.216.I.), és ezért a tényálláshoz tartozónak kell tekinteni mindazon történeti tényeket, amelyeket az ítélet megállapított, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán a bíróság esetlegesen nem a történeti tényállásban rögzítette, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III.).

[41] Ennek pedig jelen ügyben is jelentősége van, mert az első- és a másodfokú bíróság – a szoros értelemben vett történeti tényállásból ki nem tűnő módon – a jogi értékelés szempontjából alapvető jelentőségű ténykérdésben gyökeresen eltérő következtetést vont le.

[42] A vádirat azt rótta az I. r. terhelt terhére, hogy a 2016. január 7-én folytatott „telefonbeszélgetés során arra kérte a II. r. gyanúsítottat, hogy a tényleges nettó összeg, valamint az árajánlatban szereplő nettó összeg közötti különbség felét a részére adja át”. A törvényszék elsőfokú ítéletében ugyanakkor e megfogalmazás helyett a külső szemlélő számára nehezen követhető telefonbeszélgetés érintett részének szó szerinti leiratát szerepeltette a tényállásban.

[43] Ezt pedig okkal tette: az indokolás [54]–[55] bekezdésében ugyanis pontosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetés többféleképpen is értelmezhető. Másként szólva, a telefonbeszélgetés értelme (igazolt módon) nem azonos a vádiratban neki tulajdonított jelentéstartalommal, azaz, hogy az I. r. terhelt (bizonyíthatóan) nem az M. Város Önkormányzata és az R. Kft. között 2015. december 30-án létrejött szerződésben kikötött vállalkozói díjból kért részesedést a II. r. terhelttől.

[44] A törvényszék ekként nem talált igazolható ténybeli kapcsolatot a vállalkozási szerződés és az I. r. terhelt által 2016. január 7-én a II. r. terhelthez címzett kérés között.

[45] A másodfokon eljárt ítélőtábla azonban az elsőfokú bíróság ítéletét részben felderítetlennek [Be. 592. § (2) bek. b) pont] ítélte, ezért az indokolás [114] bekezdése szerint bizonyítást vett fel „a Be. 593. § (1) bekezdés b) pontja szerint a felderítetlenségből eredő részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében”, ismertetve az általa jelentősnek vélt okiratokat. A kérdéses okiratok lényegi tartalmát a [115]–[125] bekezdésben is feltüntette, majd a [126] bekezdésben deklarálta, hogy „ezzel a bizonyítási anyag már teljes és a tényállás megalapozott és a Be. 593. § (3) bekezdése szerint a másodfokú eljárásban is irányadó volt”.

[46] Ehhez képest a másodfokú bíróság a törvényszék által megállapított tényállást szövegszerűen semmiben nem módosította, annak ellenére, hogy a Be. 593. § (1) bekezdés b) pontjának felhívásával ráadásul eltérő – a Be. 593. § (5) bekezdés a)–b) pontjában írtak szerint az ügy megítélését megfordító – tényállás megállapítására utalt, miközben az elsőfokú bírósággal azonos (el nem térő) következtetésre jutott az I. r. terhelt bűnösségét illetően.

[47] Valójában azonban az ítélőtábla – tényállásbeli módosítás hiányában is – eltérő ténybeli következtetést vont le a törvényszékhez képest, amely a lentebb kifejtendők szerint valóban alkalmas az ügy megítélésének megfordítására, mégpedig éppen a fellebbviteli főügyészség indítványa által célzott irányban.

[48] Az ítélőtábla ugyanis – szemben a törvényszékkel – tényként állapította meg ítélete [132] és [139] bekezdésében, hogy az I. r. terhelt a 2016. január 7-én lezajlott telefonbeszélgetés során pontosan a 2015. december 30-án megkötött vállalkozási díj hasznából kért részesedést a II. r. terhelttől.

[49] Ez pedig olyan ténybeli következtetés, amely a határozatszerkesztéstől függetlenül a történeti tényállás részeként kezelendő, és amely ekként a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.

[50] Kizárólag az irányadó tények ilyetén azonosítását követően válhatott lehetségessé az I. r. terhelt cselekvőségét érintő helyes jogi következtetés levonása.

[51] A jogi elbírálás középpontjában pedig az a tény áll, hogy az I. r. terhelt M. Város Polgármesteri Hivatala [mint a Btk. 291. § (1) bekezdése szerinti gazdálkodó szervezet] alkalmazottjaként eljárva tartott kapcsolatot az egyébként vele baráti viszonyban álló II. r. terhelttel az utóbbi által képviselt R. Kft. és az önkormányzat között köttetett szerződésekkel – így a 2015. december 30-án létrejött szerződéssel – összefüggésben.

[52] A fentiek szerint a jogerős ítélet azt is tényként állapította meg, hogy a tényállásban írt „felezés” alatt az I. r. terhelt a II. r. terhelt által képviselt gazdasági társaságot megillető vállalkozó díj hasznából való részesedésre utalt. Az I. r. terhelt tehát meghatározott pénzösszeget kért a II. r. terhelttől, e pénzösszeg pedig a Btk. 291. § (1) bekezdésének alkalmazásában előnyként értékelendő.

[53] A vizsgált bűncselekmény megvalósulása ekként azon áll, hogy az előny kérése az I. r. terheltnek az önkormányzat alkalmazottjaként végzett tevékenységével kapcsolatban állónak, egyúttal jogtalannak tekinthető-e.

[54] Általánosságban, ha az elkövetőt és az előny kérésével érintett címzettet éppen a passzív vesztegető gazdálkodó szervezet részére (vagy érdekében) végzett tevékenysége fűzi az előny kéréséhez vezető kapcsolatba, az elsőként említett feltétel megléte általában megállapítható. Más szóval, ha az elkövetőnek a gazdálkodó szervezet részére (vagy érdekében) végzett tevékenysége teremti az alkalmat az előny kérésére, a cselekmény tényállásszerű.

[55] A kért előny pedig minden esetben jogtalan, ha az elkövető nem rendelkezik érvényes jogcímmel annak szolgáltatására.

[56] A törvény által megkívánt feltételek jelen ügy tényállására is teljesülnek.

[57] Az I. r. terhelt az önkormányzat műszaki ügyintézői feladatkörében eljárva a II. r. terhelt által képviselt R. Kft.-vel megkötött szerződés során is döntéselőkészítő feladatokat látott el. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat részére végzett munkája a szerződés létrejöttének, ezzel az R. Kft. részére járó díjazás kikötésének is szükséges előfeltételét képezte. Azaz maga is közreműködött abban, hogy az R. Kft. az őt foglalkoztató önkormányzat irányába vállalkozói díjra formálhasson igényt. Saját munkaköri feladatainak teljesítésével járult tehát hozzá, hogy az önkormányzat kifizetést teljesítsen a II. r. terhelt által képviselt kft. részére, ezért a vállalkozót megillető díjazásból való részesedés kérésével pontosan az önkormányzat részére végzett tevékenységével kapcsolatban kért előnyt.

[58] Az előny jogszerűtlensége sem lehet kérdéses: az I. r. terhelt munkaköri kötelességének teljesítéséért az önkormányzattal fennállt munkavégzésre irányuló jogviszonya keretében volt díjazásra jogosult, ellenben a vállalkozói díjból való részesedésre természetszerűleg nem tarthatott igényt.

[59] A kifejtetteknek megfelelően, és az ítélőtábla indokolásában írtakkal ellentétben teljességgel közömbös, hogy a szerződés megkötésére – így a vállalkozói díj kikötésére – már az előny kérését megelőzően sor került. Az időbeliség nem befolyásolja a tényállási elemek megvalósulását sem az előnynek az I. r. terhelt önkormányzat részére végzett tevékenységével való összefüggését, sem pedig annak jogtalanságát illetően.

[60] A másodfokú határozat indokolásának [145] bekezdésében írtakkal szemben a bűncselekmény megvalósulása körében jelentőség nélküli továbbá, hogy az I. r. terhelt „magánemberként vállalkozói tevékenységet” folytatott, és „ennek keretében az önkormányzati munkákban is érdekelt gazdasági szereplőkkel üzletelt”. A büntetőjogi elbírálás igényét nem az keletkezteti, hogy az I. r. terheltnek a II. r. terhelttel, avagy az általa képviselt gazdasági társasággal elszámolási jogviszonya állt fenn, amelyből eredő esetleges követeléseit érvényesíteni kívánta, hanem az, hogy az önkormányzat részére végzett tevékenységét magánérdekei szolgálatával mosta össze, az őt meg nem illető díjazásból jogtalanul részesedni kívánva.

[61] A vesztegetés elfogadásának bűntette kapcsán önálló intézkedésre jogosultnak minősül, aki az adott szerv működését vagy a szervvel kapcsolatba kerülő személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet. A vezető beosztású alkalmazottak, valamint az adott szerv képviseletére jogosult személyek mellett önálló intézkedésre jogosultnak tekintendők azok is, akik lényegesen befolyásolhatják az érdemi döntést (BH 2017.250.I.).

[62] A Kúria más ügyben megfogalmazott elvi iránymutatásának alapulvételével a nem vezető beosztást betöltő I. r. terhelt is önálló intézkedésre jogosult személyként valósította meg a tényállásban írt cselekményt. A tényállásban írtak szerint ugyanis mind a polgármester hatáskörébe tartozó szerződések megkötésének folyamatában, mind pedig a vállalkozó részére történt teljesítés során az érdemi döntés (a szerződés megkötése, a vállalkozói díj kifizetése) olyan döntéselőkészítő feladatkörökkel rendelkezett, amelyek gyakorlásával az érdemi döntés meghozatalát, tartalmát lényegi módon volt képes befolyásolni.

[63] Mindezek alapján az I. r. terhelt irányadó tényállásban foglalt cselekménye – a felülvizsgálati indítvány érveivel összhangban – a vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 291. § (1) bek. I. ford., (3) bek. a) pont] megállapítására lehet alkalmas.

[64] Ekként a törvényszék, illetve az ítélőtábla a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozott felmentő rendelkezést az I. r. terhelttel szemben.

[65] A kifejtett érvek mentén a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adva – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen – a megtámadott első- és másodfokú határozatot a Be. 663. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.