PÜ BH 2023/189

[1] A felperes sportegyesület az alperes sportszövetség tagja.

[2] Az alperes 2021. március 5–7. napja között rendezte meg a bajnokságát, amelyet annak versenykiírása szerint egy nemzetközi sportszövetség és az alperes érvényben lévő versenyszabályai alapján bonyolított le. A Versenykiírás értelmében óvás esetén a helyszínen felkért három tagú Bizottság (vezetőbíró, alperesi megbízott, az ügyben nem érintett személy) dönt, határozatuk ellen fellebbezésnek nincs helye, óvás benyújtása írásban, az óvási díj befizetésével történik.

[3] A versenyen 8519. rajszámmal a felperes sportolója, S. P. is részt vett a 3x40 összetett férfi puska versenyszámban.

[4] A 2021. március 7-én kiállított, N. M. vezető versenybíró, K. A., a szövetség képviselője, továbbá J. Cs. független zsűritag által aláírt lőtéri eseménynaplóban rögzítettek szerint S. P. sportoló megsértette a nemzetközi versenyszabályzata 7.5.8.6. szabályát, figyelmeztetés, majd újbóli figyelmeztetés (sárga lap), majd újbóli figyelmeztetés és utasítás (zöld lap) ellenére sem vette le a szabálytalan eszközt; a lőállásban elektronikus eszközt is használt. A szabályzat 7.5.8.6., 6.12.6.1.a), valamint 6.11.8.f) szabályok megsértése miatt a sportolóval szemben kizárás büntetés került kiszabásra. A versenybírói jelentés 12. pontjában az egyéb közlendők rovatban a kizárás ténye rögzítésre került. A felperes sportolója a döntés ellen óvást nyújtott be.

[5] A felperes keresetében az alperes versenybírói jelentésének 12. pontjában megjelölt 8519. rajszámú S. P. sportolót a bajnokságból kizáró határozat hatályon kívül helyezését kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:35. §-a és 3:37. § (1) bekezdése alapján.

[6] Arra hivatkozott, hogy a kizáró határozat téves, mert a versenybíróság a sportolójának fegyverén lévő, a nemzetközi versenyszabályzat 7.4.2.7 pontja szerinti súlyt a 7.5.8.6. pontban megjelölt ún. bipodnak minősítette, továbbá a támadott határozat a 6.8.3.11 és a 6.12.6.1. a) pontban foglalt eljárási szabályok megsértésével született.

[7] Előadta, hogy sportolója, S. P. a verseny helyszínén óvást nyújtott be, annak elbírálására azonban a verseny során nem került sor. E körben hivatkozott a nemzetközi versenyszabályzat 6.16.6. pontjára, amely szerint, ha az óvást elutasítják, a versenyző fellebbezést nyújthat be, azonban sportolója erre sem kapott lehetőséget.

[8] Érvelése értelmében az alperes határozata a fentiekben megjelölt szabályok mellett sérti az alperesi szabályokat: a Szervezeti Működési Szabályzat (a továbbiakban: SZMSZ) 28. § (2) bekezdését, az Alapszabály 26–28. §-ait, illetve a Versenykiírást is.

[9] Hangsúlyozta, hogy az óvás elbírálását követően kizárt jogorvoslat csak az alperes belső jogorvoslatára vonatkozik, azonban ez nem zárja ki a Ptk. szerinti jogorvoslati lehetőségek kimerítését.

[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

[11] Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a Ptk. rendelkezései alapján a keresettel támadott versenybírói döntés, majd a zsűri ezt követően hozott óvást elbíráló döntése nem minősül olyan alperesi határozatnak, amely bíróság előtt megtámadható lenne. Kiemelte, hogy a fegyver megfelelőségének kérdésében – mint sportszakmai, sporttechnikai kérdésben – a versenybíróság, illetőleg a zsűri hivatott dönteni, e kérdés elbírálása nem igazságszolgáltatási kérdés.

[12] Utalt arra is, hogy a nemzetközi szabályrendszer mellett a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) 67. § (1) bekezdése által biztosított lehetőség alapján kiadott Versenykiírás révén speciális szabályok szerint szervezte meg a versenyt. A Versenykiírás 3. oldalának utolsó előtti bekezdése rendezi az óvás szabályait, amely alapján a zsűri S. P. óvását a nemzetközi versenyszabályzat 6.16.6. pontja szerint elbírálta. Az óvást elbíráló testület a Versenykiírásnak megfelelő összetétellel jött létre és hozta meg az elutasító döntést. S. P. az óvás benyújtását követően azonnal távozott a verseny helyszínéről, és az óvás elbírálását követő 30 percen belül sem ő, sem pedig csapatvezetője nem nyújtott be fellebbezést. A meghozott döntés ellen a Versenykiírás további jogorvoslati lehetőséget nem biztosít.

[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[14] Határozata indokolásában a Ptk. 3:35. §-a és a 3:37. § (1) bekezdésre utalással rámutatott, hogy a jogi személy határozata bírósági felülvizsgálatának célja a jogi személy és szervei törvényes és az alapító okiratnak megfelelő működésének biztosítása. A jogi személy határozatainak felülvizsgálata ezért csak a polgári jogi tartalmú, a jogi személyt és annak működését érintő döntések felülvizsgálatára terjedhet ki. A létesítő okirat és annak felhatalmazása alapján a szervezeti működési szabályzat (SZMSZ) tartalmazza a jogi személy azon szerveit, amelyek révén a jogi személy működése megvalósul, tevékenységét kifejti, és ezek azok a szervek, amelyek határozatai a bíróság előtt megtámadhatók.

[15] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az óvást elbíráló bizottság ad hoc jelleggel került felállításra, a bizottság és a versenybíró nem tekinthető az alperes mint társadalmi szervezet szervének. A verseny nem az alperes mint jogi személy polgári jogi működésének a része, attól független esemény, az ott hozott döntések az alperes polgári jogi működését nem befolyásolják. A verseny lebonyolítása során hozott döntések nem minősülnek az alperes bíróság által felülvizsgálható döntéseinek. Utalt az alperes Alapszabálya V. fejezetére, 16. §-ára, 32. § (1) bekezdésére és ezen keresztül arra, hogy a felperes versenyzőjének kizárásáról szóló határozatot hozó eseti bizottság e rendelkezéseknek nem felel meg, nem az elnökség hozta létre, nem tekinthető az alperes olyan szervének, amely bíróság előtt megtámadható határozatot hozhatna; nem feleltethető meg az Alapszabály 32. §-ában meghatározott bizottságoknak sem. Az SZMSZ 10. §-a szerinti Versenybírói Bizottság nem azonosítható a verseny során eljáró eseti bizottsággal. Az óvást elbíráló bizottság az Alapszabály 32. §-ában meghatározott feladatokat nem látja el. Mindezek alapján az alperes által szervezett versenyen hozott, a felperes sportolóját kizáró határozat keresettel nem támadható.

[16] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

[17] A jogerős ítélet szerint az alperes az Stv. alapján működő országos sportági szakszövetség, amelyre az Stv. 20. § (3) bekezdése értelmében alapvetően e törvény rendelkezései irányadók és amennyiben eltérően nem rendelkezik, megfelelően alkalmazandók az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) és a Ptk. egyesületekre vonatkozó szabályai. Ebből következően a Ptk. 3:35–3:37. §-ainak megfelelő alkalmazására csupán abban az esetben kerülhet sor, ha az Stv. másként nem rendelkezik.

[18] A másodfokú bíróság kifejtette, az Stv. szabályozza, hogy mely esetekben van lehetőség bírósághoz fordulni. Az Stv. eltérő rendelkezése híján az alperes mint jogi személy szervei által hozott határozat bíróság előtti megtámadására a Ptk. 3:35. § kifejezett rendelkezése szerint akkor van lehetőség, ha az jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.

[19] Kiemelte, hogy az alperes mint országos sportági szakszövetség a sporthoz kapcsolódóan a Ptk.-ban szabályozott egyesületeken túlmutató többletfeladatokat lát el, amelyeket az Stv. szabályoz. A Ptk. alapvetően az általa szabályozott jogi személyek, jogi személy egyesületek vonatkozásában ad lehetőséget a 3:35–3:37. §-aiban az egyesület szervei által hozott határozatok megtámadására. Az Stv. által szabályozott sportegyesületek, így az országos sportági szakszövetség tekintetében is elődlegesen az Stv. rendelkezései érvényesülnek és csak ezen túlmenően lehet a sportszervezet sajátosságaira figyelemmel megfelelően alkalmazandó a Ptk., így annak 3:35. §-a is.

[20] A másodfokú bíróság helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság álláspontját abban a tekintetben, hogy az alperes által rendezett országos bajnokságon hozott, a keresettel támadott versenybírói határozat a Ptk. 3:35. §-a alapján bíróság előtt nem támadható. Az alperes versenyrendezési jogosultsága és ezzel összefüggésben a verseny lebonyolítása során eljáró szervek, azoknak a verseny lefolyásával, és ezen belül a versenyző sportolókkal kapcsolatos döntései az alperesnek az Stv.-ben biztosított, a sporttal kapcsolatos jogosítványain alapulnak. Hangsúlyozta, hogy az Stv.-ben mint speciális jogszabályban rögzített feladatok nem a Ptk. szerinti egyesületi szerveződésből, jellegből fakadnak, hanem azon túlmutatóak, amelyekre felhatalmazást az Stv. ad az alperesnek. Az Stv. a verseny lebonyolításával kapcsolatos feladatokat, döntési jogosultságokat, a versenyrendszer szabályozását – szabályzatok megalkotása útján – az alperes hatáskörébe adja. Az Stv. a fegyelmi eljárásban hozott, meghatározott döntés ellen ad – adott személynek – lehetőséget a bírósághoz fordulásra, azonban a versenyen vagy a versenyzéssel kapcsolatban hozott döntések ellen nem biztosít ilyen lehetőséget, mert azok nem minősülnek az Stv. 14. § (2) bekezdése szerinti olyan döntésnek, amely ellen a bírósághoz fordulás joga biztosított.

[21] Azzal is egyetértett, hogy a versenyen, a versennyel kapcsolatban felállított bizottságok, a versenybírók nem az alperesnek mint jogi személynek a szervei, nem az alperes mint jogi személy működésével, hanem a speciális jogszabályon, az Stv.-n alapuló, abban szabályozott, a sport versenyrendszerével kapcsolatban létrehozott ad hoc szervei, amelyek határozataival szemben az Stv. csak a versenysportra irányadó szabályzatok szerint ad lehetőséget esetleges jogorvoslatra, de nem ad lehetőséget bírósághoz fordulásra. Ezen speciális szabályozásra tekintettel nem kerülhet alkalmazásra a Ptk. 3:35. §-a.

[22] A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy a Ptk. 3:35. §-a alapján egy adott egyesületi szerv által meghozott határozat támadható a bíróság előtt, amelyből következően e jogszabályhely nem ad lehetőséget bírósághoz fordulásra egy határozat elmulasztásának sérelmezése miatt, ezért a határozat felperes által kifogásolt elmulasztása nem orvosolható a Ptk. 3:35. §-a alapján.

[23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és a jogszabályoknak megfelelő új – a keresetet érdemben elbíráló – határozat meghozatala érdekében. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 3:35. §-át jelölte meg, továbbá utalt a Pp. megalkotásának a törvény preambulumában rögzített azon céljára, miszerint az a polgárok szolgálatát biztosító, a közjónak és a józanésznek megfelelő jogalkalmazás eszméjétől vezérelve, a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezése és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok e törvényi célt nem tartották szem előtt keresete elbírálása során.

[24] A felperes a jogerős ítéletet két okból tartotta jogszabálysértőnek.

[25] Egyrészről az Stv. és a Ptk. alkalmazása körében állította a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát abból a szempontból, hogy az eljárt bíróságok helytelenül ítélték meg az alperes azon szerveit, amelyek határozatai ellen bírósági jogorvoslatnak van helye. E körben arra hivatkozott, hogy sem az Stv., sem a Ptk. nem nevesíti a jogi személy szerveit és nem tesz különbséget ágazati, sportszakmai vagy funkcionális működést biztosító szervek között. Az alperesi szerveket az alperes Alapszabálya és annak „végrehajtási rendelete”, az SZMSZ szabályozza. Az Alapszabály 16. § (1) bekezdés f) pontja szerint alperes szervei az elnökség által létrehozott bizottságok. A 32. § (1) bekezdése értelmében az elnökség egyes szakfeladatok ellátására állandó vagy ideiglenes bizottságokat hozhat létre. A (2) bekezdésnek megfelelően feladataikat és hatáskörüket az SZMSZ határozza meg. Az SZMSZ 10. §-a nevesíti alperes szerveként a Versenybírói Bizottságot. A (2) bekezdés szerint: „A Versenybírói Bizottság tagjai az érvényes sportbírói igazolvánnyal rendelkező sportbírók lehetnek.”. A Versenybírói Bizottság feladata a (3) bekezdés c) pontjának megfelelően a versenykiírások jóváhagyása, az e) pont szerint a versenynaptárban szereplő eseményekre versenybírók delegálása, a f) pont értelmében az együttműködés a versenyigazgatóval.

[26] Utalt arra, hogy a tárgyi verseny Versenykiírása szerint azt az alperes az Alapszabály 6. § (2) bekezdés d) pontjában nevesített versenyszabályzata alapján rendezte. Arra is hivatkozott, hogy az alperes Hazai Versenyzési és Versenyeztetési Szabályzatának 7.1. pontja kimondja „Minden hazai (…) verseny lebonyolítása a rendezőszerv és a versenybíróság feladata”. A 7.2. pont szerint a Versenybíróság a hazai, valamint a nemzetközi szabályok figyelembevételével látja el feladatait. A 7.3. pontnak megfelelően a Versenybíróság elnökét, tagjait alperes Versenybírói Bizottsága jelöli ki. A felperes álláspontja értelmében az általa felsorolt szabályok alapján érthetetlen, hogy az eljáró bíróságok miért nem tekintették a Versenybírói Bizottság által a tárgyi versenyre delegált versenybírók által hozott, illetve nem hozott döntéseket bíróság előtt megtámadhatónak, mivel nem vitatható, hogy a Versenybírói Bizottság az alperes szerve. Ténynek tekintette, hogy ezen Bizottság delegálta tagjai közül azon versenybírókat, akik a tárgyi versenyen ellátták a Versenybírói Bizottság feladatait.

[27] Másrészről a felperes sérelmezte a másodfokú bíróság indokolásának azt a megállapítását, miszerint csak meghozott határozatok támadhatók, elmulasztottak nem. Kifejtette, az óvás elbírálásának perbeli esete mulasztásos jogsértést, „hallgatólagos határozat” hozatalát jelenti, amely ellen jogorvoslatnak kell lennie, ellenkező esetben ilyen jellegű mulasztások esetén a sportoló érdemi jogorvoslati lehetőség nélkül marad.

[28] Hangsúlyozta: az, hogy a perbeli esetben a „felperes” óvását az alperes nem bírálta el, nem sportszakmai kérdés, hanem a működés körébe tartozó, alperes egyik szervének az eljárásrendet sértő mulasztása.

[29] Érvelése értelmében az eljárt bíróságok megsértették a Ptk. 3:35. §-át azzal, hogy azt nem találták alkalmazhatónak keresete elbírálásához, amikor nem minősítették az alperesi Alapszabály 16. § (1) bekezdés f) pontja szerinti és az SZMSZ 10. §-a szerint nevesített Versenybírói Bizottságot alperes olyan szervének, amelynek döntése vagy mulasztása miatt kereseti joga van. Kifogásolta, hogy a jogerős ítéletével a bíróság „a versenyek rendezésével kapcsolatos döntéseket, mulasztásokat kizárja a perindítás jogorvoslati köréből, ezáltal megkérdőjelezi és megsérti az Stv. 6. § (2) bekezdésének d) pontjában foglalt versenyrendezési alapfeladatát, az Stv. és az Alapszabály 5. §-ában megfogalmazott kizárólagos jogosítványait, valamint az Alapszabály 6. § (3) bekezdés h) pontja szerint a sportesemények megrendezésével kapcsolatos szakmai szabályok meghatározásából eredően megalkotott szabályokat, mint az említett Versenyszabályzatot, Versenykiírást, Hazai Versenyzési és Versenyeztetési Szabályzat rendelkezéseit”.

[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

[31] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[32] A felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.

[33] A felülvizsgálati eljárásban – és a perben – alapvetően azt a kérdést kellett vizsgálni, hogy a felperes által a keresettel támadott versenybírói jelentésben foglalt kizáró határozat hatályon kívül helyezése kérhető-e polgári perben a Ptk. 3:35. §-a alapján.

[34] Ennek megítélése terén a Ptk. 3:35. § [A felülvizsgálat oka és a kezdeményezésre jogosultak] normatartalmából kell kiindulni. E jogszabályhely szerint: „A jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlója, a jogi személy vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja kérheti a bíróságtól a tagok vagy az alapítók és a jogi személy szervei által hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha a határozat jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.”

[35] Az idézett törvényi rendelkezés nyelvtani értelmezése útján egyértelműen megállapítható, hogy annak alapján ki(k), milyen (ki, illetve mi által hozott) határozat hatályon kívül helyezését kérhetik, és mely további törvényi feltételek fennállta esetén.

[36] A bírói úton (polgári perben) érvényesíthető jogorvoslatnak (a bírósági felülvizsgálatnak) tehát egyrészről alanyi, másrészről tárgyi oldalról, harmadsorban a jogsértés mibenléte tekintetében meghatározott, egyidejűleg és egyszerre fennálló (konjunktív) jogszabályi feltételei vannak. E feltételek bármelyikének hiánya kizárja a bírósági felülvizsgálat lehetőségét.

[37] A jogsértés – bírósági felülvizsgálatához elvárt – mibenlétét a Ptk. 3:35. §-a fentebb idézett rendelkezése alternatív módon fogalmazza meg: a határozatnak jogszabálysértőnek vagy a létesítő okiratba ütközőnek kell lennie.

[38] Ehhez képest a felperes a keresetében tett jogállítása szerint egyrészről a nemzetközi versenyszabályzat egyes pontjainak megsértését, másrészről az alperes SZMSZ-e, Alapszabálya és a Versenykiírás egyes rendelkezései megsértését állította.

[39] A felperes által felsoroltak közül a nemzetközi versenyszabályzat, továbbá az alperes SZMSZ-e és a Versenykiírás nem jogszabály, így bírósági felülvizsgálat alapját nem képezheti.

[40] Az Alapszabály az alperes mint egyesület alapító okirata (Ptk. 3:64. §), tehát megsértése elvileg alkalmas lehet bírósági felülvizsgálatra.

[41] A 3/F/2/1. alatt csatolt alperesi Alapszabály tekintetében a felperes által hivatkozott 26–28. §-ok azonban „Az elnökség működése” cím alatt az alperes elnöksége működésének technikai szabályairól (a munkaterv és ügyrend megállapítása, az ülések rendje, nyilvánossága, a meghívottak köre, emlékeztető készítése; továbbá az ülések összehívásával, határozatképességével, határozathozatala rendjével, és a határozathozatalból kizárt személyekkel kapcsolatos előírásokról) rendelkeznek, így a keresettel támadott határozat jogszabálysértő jellege szempontjából nem értelmezhetők.

[42] Jogszabálysértés és az Alapszabály mint létesítő okirat adekvát rendelkezésének megjelölése hiányában a Ptk. 3:35. § fentebb írt konjunktív feltételeinek fennállta nem állapítható meg, így a Kúria a keresetet elutasító jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.