KÜ BH 2023/201

[1] A felperes a debreceni /1 helyrajzi számú, ingatlanon egyszerű bejelentéssel felépült egylakásos lakóépületre az építésfelügyeleti hatóságtól hatósági bizonyítvány kiállítását kérte.

[2] Az alperes a felperes kérelme tárgyában 2020. december 15-én helyszíni szemlét tartott, amelyről jegyzőkönyvet készített, majd a 2020. december 18-án hozott HB/ETDR-19/5381-5/2020. számú határozatában építésfelügyeleti feladatkörében eljárva a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadta.

[3] A határozat indokolása szerint az alperes megvizsgálta a tervdokumentáció megfelelőségét, ennek eredményeként megállapította, hogy az a Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának helyi építési szabályzatáról és szabályozási tervéről szóló 8/2003. (V. 23.) Kr. rendeletében (a továbbiakban: DÉSZ) foglalt beépítési mód szerint az oldalkert minimális méretének nem felel meg, ugyanis az épület a jobboldali szomszédos ingatlan telekhatárától 3 méterre, míg a baloldali szomszédos ingatlan telekhatárától 3,19 méterre helyezkedik el, a DÉSZ által előírt oldaltávolság azonban mindkét irányban 3,75 méter. A határozattal szemben kereset nem került benyújtásra, így az a közléssel véglegessé vált.

[4] Az alperes a felperessel mint építtetővel szemben 2021. február 22-én a szabálytalan építési tevékenységhez kapcsolódóan hivatalból építészrendészeti eljárást indított. Az ennek eredményeként 2021. április 12-én hozott HB/ETDR-19/1515-2/2021. számú határozatában a felperest kötelezte a debreceni /1 helyrajzi számon fekvő ingatlanon lévő lakóépület szabályossá tételére oly módon, hogy annak északi homlokzata a szomszédos ingatlan telekhatárától 3,75 méterre, míg a déli homlokzata a szomszédos ingatlan telekhatárától szintén 3,75 méterre helyezkedjen el.

[5] Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő, a Debreceni Törvényszék a 103.K.700.940/2021/12. számú ítéletében a keresetet elutasította.

[6] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.III.37.228/2022/7. számú végzésében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az indokolásban megállapította, a hatósági bizonyítvány megtagadása körében feltárt építési szabálytalanságok nem kötik az építésfelügyeleti hatóságot, az építésrendészeti eljárásban önállóan állapítja meg a tényállást, a szabálytalan építési tevékenységet és vonja le annak jogkövetkezményeit. Következésképpen az ezen határozattal szembeni felülvizsgálati kérelemben a felperes vitathatja az építés szabályos vagy szabálytalan volta kapcsán tett megállapításokat. Az alperes is erre alapította a perrel támadott döntését, részletesen felsorakoztatva a szabálytalan építkezést megalapozó tényeket és jogszabályhelyeket.

[7] A téves jogértelmezés következtében a törvényszék nem merítette ki a kereseti kérelemben foglaltakat teljeskörűen, annak elbírálását jogszerűtlenül mellőzte.

[8] A megismételt eljárásra a Kúria előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak a keresetben foglaltakat teljeskörűen meg kell vizsgálnia és döntésének a kereseti érvelésre kiterjedő részletes indokát szükséges adnia.

[9] A Debreceni Törvényszék a 103.K.701.312/2022/11. számú ítéletében a keresetet elutasította.

[10] Az indokolás szerint a perbeli ingatlanára az Lk-412443 (TL) építési övezetben helyezkedik el, amelyre a sajátos övezeti előírások a perben irányadó DÉSZ 28/C. § (11) bekezdésétől eltérő rendelkezéseket nem határoznak meg az oldalkert minimális mérete körében.

[11] Az elsőfokú bíróság az 58/B/1990. AB határozat (a továbbiakban: ABh.) jogértelmezése alapján vizsgálta, hogy a DÉSZ 28/C. § (11) bekezdésében meghatározott „felénél” meghatározás – mint úgynevezett hátravetett jelző – mindkét fogalomra, azaz az övezetre előírt maximális építménymagasságra, illetve az adott oldalkert felé néző tényleges homlokzatmagasságra is vonatkozik-e. Megállapította, hogy a jogalkotó szándéka az volt, hogy a „felénél” mint hátravetett jelző alkalmazásával e kitétel az övezetre előírt építménymagasságra és a homlokzatmagasságra is vonatkozzon az oldalkert távolságának meghatározásánál.

[12] Az értelmezésnél nem látta alkalmazhatónak a nyelvtani értelmezést, mert az „illetve” szó jelentésének megállapítása csak kontextusba ágyazva értelmezhető. A szöveg által lehetővé tett értelmezések közül azt kell alapul venni, amely nem oltja ki annak célját, nem semmisíti meg hatékonyságát.

[13] Az építménymagasság és a homlokzatmagasság két eltérő fogalom, a DÉSZ 28/C. § (11) bekezdésében két egyenrangú kitételre feleltethető meg, ezért „és” kötőszó alkalmazása indokolt, azaz az „illetve” kötőszót „és” kötőszóként kell értelmezni.

[14] Az építési hellyel és építési vonallal kapcsolatos előírásoknak a perbeli ingatlan nem felelhetett meg, ezért jogszerű volt az alperes kötelezése az oldalhatárok vonatkozásában a mindkét irányba történő 3,75 méteres elhelyezkedés előírásával.

[15] Az elsőfokú bíróság a továbbiakban felhívta a lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről szóló 155/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 6. § (1) bekezdését és ehhez kapcsolódóan a Kúria „Az építésügyi hatósági eljárások gyakorlata” tárgykörben felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményének X. fejezet 1. pont 1.1.1. alpontját. Eszerint a bejelentés alapján nem indul hatósági eljárás, ennek hiányában az építést megelőzően a hatóság közreműködése, részvétele részleges, azon túlmenően az építés folyamatában eshetőleges. Az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Eljr.) 2. § (1) bekezdése alapján a bejelentés nem minősül közigazgatási hatósági eljárás megindítására irányuló kérelemnek, sem hivatalbóli eljárás megindítására okot adó körülménynek.

[16] A törvényszék hangsúlyozta, a Korm. rendeletben előírtakon túlmenő jogszerűséget az alperes nem vizsgál, a bejelentés, tehát a tervek jogszabályoknak való megfelelése ekkor ellenőrzésének nem tárgya.

[17] Az elsőfokú bíróság szerint az alperes helyesen mutatott rá arra, hogy jelen ügy előzménye nem egy hatósági ellenőrzés során észlelt szabálytalanság, hanem a felperes kérelmére indult hatósági bizonyítvány kiadására irányuló eljárás volt, amelynek keretében került sor a szabálytalanság megállapítására, így hatósági ellenőrzés megindítására nem került sor. Ezért a 60 napos jogvesztő határidő jelen eljárásra nem vonatkozik, az alperesnek az eljárását az építés befejezésétől számított tíz éven belül kellett megindítania, ez a határidő megtartásra került.

[18] A fentiek mellett az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48/A. § (5) bekezdése szerinti 60 napos határidő az eljárás lefolytatásának időtartamát meghatározó határidő, az nem az eljárás megindítására vonatkozik.

[19] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak oly módon történő megváltoztatása iránt, hogy a Kúria az alperes határozatát semmisítse meg és kötelezze az alperest új eljárás lefolytatására.

[20] Álláspontja szerint az ítélet elsődlegesen azért jogszabálysértő mivel sérti a DÉSZ 28/C. § (11) bekezdésében foglaltakat és az ehhez kapcsolódó bírósági jogértelmezés ellentétes az Alaptörvény 28. cikkében írtakkal.

[21] Téves az a törvényszéki jogértelmezés, hogy a DÉSZ 28/C. § (11) bekezdése körében az oldaltávolság meghatározásánál a „felénél” kitételt mind az övezetre előírt maximális építménymagasságra, mind a homlokzatmagasságra alkalmazni rendeli.

[22] A felperes szerint a DÉSZ 28/C. § (11) bekezdése három egymástól elkülönült feltételt tartalmaz a minimális oldaltávolság meghatározásánál. Ennek megfelelően az oldaltávolság nem lehet kevesebb a maximális építménymagassággal épített épületnél a magasság felénél, illetve az adott oldalkert felé néző homlokzatmagasság felénél, végső esetben 3 méternél. A perrel érintett ingatlan a DÉSZ vonatkozó előírásainak megfelel amennyiben az építménymagasság fele vagy az adott oldalkert felé néző tényleges magasság fele kitételnek megfelel.

[23] A megismételt eljárás során az alperes is elismerte a jogszabályi rendelkezés vagylagos megfogalmazását a HB/13-JP/00289-14/2022. számú határozatában. A szigorúbb feltétel érvényesülésének indokát csupán joggyakorlatára hivatkozással követeli meg a felperestől.

[24] A felperes a fentieken túl hangsúlyozta, az alperes megszegte az üggyel kapcsolatos intézkedési kötelezettségét, továbbá a részére biztosított 60 napos intézkedési határidőt elmulasztotta. Ebben a körben felhívta a Korm. rendelet 6. § (1) bekezdését, valamint az Étv. 13. § (2) bekezdés b) pont bf) alpontját, a 48/A. § (1) bekezdés a) pontját és az 51. § (1) bekezdését.

[25] Kiemelte, a lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről az elsőfokú hatóság a készenlétbe helyezett elektronikus építési naplóból értesült. A jogszabályellenes vagy szakszerűtlen építővel szemben a hatóságnak eljárási kötelezettsége lett volna, ezt támasztja alá az Étv. 5. § (2) bekezdése, 34. § (1) bekezdése, valamint 46. §-a. Amennyiben a hatóság ellenőrzési kötelezettségének eleget tett volna, úgy a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésére figyelemmel a szakszerűtlen kivitelezésre nem kerül sor.

[26] A jogerős ítélet jogszabálysértően állapítja meg, hogy az alperes az Étv. 48/A. § (5) bekezdésében foglalt határidőn belül folytatta le a hatósági ellenőrzést. A megelőző eljárásban az alperes 2020. december 15-én helyszíni szemlét tartott, akkor tudomást szerzett a szabálytalanságról, ugyanakkor a szabálytalanságot megállapító határozatát – helyesen – 2021. április 12-én, vagyis 60 napon túl hozta meg.

[27] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta.

[28] Kifejtette, az építéssel érintett ingatlan építési övezete szerint meghatározott, az övezetre előírt legnagyobb építménymagasság 7,5 méter. A felperesi épület jobboldali oldalkertje 3,2 méter, a baloldali 3 méter, amely nem teljesíti a DÉSZ 28/C. § (11) bekezdése szerinti felezési szabály alapján a legalább 3,75 méterben meghatározott oldaltávolsági előírást. A felperes a jogalkotói szándékkal ellentétesen értelmezi a DÉSZ 28/C. § (11) bekezdését.

[29] Az egyszerű bejelentés jogintézménye nem közigazgatási eljárás, a benyújtott egyszerű bejelentés mellékletét a hatóság csak számszakilag ellenőrzi, szakszerűségi ellenőrzésre ekkor nem kerül sor.

[30] Jelen ügy előzménye nem egy hatósági ellenőrzés során észlelt szabálytalanság, hanem a felperes kérelmére indult hatósági bizonyítvány kiadására irányuló eljárás, amelynek keretében került sor a szabálytalanság megállapítására, majd ezt követően az építés befejezésétől számított tíz éven belül az építésrendészeti eljárás megindítására.

[32] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[33] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[34] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból az építésrendészeti eljárás megindításának jogszerűsége körében nem helytálló jogi következtetést vont le.

[35] A Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes az építésrendészeti eljárást a törvényes határidőben indította-e meg, avagy nem.

[36] Az Étv. jelen ügyben alkalmazandó 48/A. § (5) bekezdése értelmében az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság jogszabályban meghatározott esetekben és módon 60 napon belül folytatja le a hatósági ellenőrzést. Szabálytalanság észlelése esetén hivatalból megindítja az eljárást, és megteszi az (1) és (4) bekezdésben meghatározott intézkedéseket. Az eljárás megindításának legkésőbb az építés befejezésétől – ha az nem állapítható meg, akkor az építmény használatbavételétől – számított tíz éven belül van helye.

[37] Az Étv. 48/A. § (5) bekezdésének a perben alkalmazandó szövegét a 2018. évi CXXXIX. törvény 100. § (7) bekezdése 2019. január 2-i hatállyal állapította meg. A módosításhoz kapcsolódó – az Alaptörvény 28. cikkének megfelelően az értelmezésnél kötelezően figyelembe veendő – jogalkotói indokolás kimondja, az Étv. 48/A. § (5) bekezdésében szereplő szabályozás értelmezése – amely szerint a hatóság 60 napon belül lefolytatja a hatósági ellenőrzést, majd ezt követően megindítja a szükséges eljárást – nem egységes a hatóságok között, ezért a szöveg pontosítására van szükség, amely jobban kiemeli azt az eddig is fennálló jogalkotói szándékot, hogy a 60 nap a hatósági ellenőrzés lefolytatására áll nyitva, az eljárás megindítása ebbe nem tartozik bele.

[38] A felülvizsgálati bíróság rámutat, az Étv. 48/A. § (5) bekezdésének 2019. január 2-tól hatályos szövegének helyes értelmezése a jogalkotói indokolásból is következően az, hogy a 60 napos határidő a hatósági ellenőrzés lefolytatására vonatkozik, nem pedig a szabálytalanság észlelését követő eljárás hivatalbóli megindítására. Ugyanakkor az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság szabálytalanság észlelése esetén köteles hivatalból eljárást indítani, erre a jogalkotó a hatóságnak – főszabály szerint – az építés befejezésétől számított tíz évet biztosít.

[39] Az egyszerű bejelentéshez kötött építési tevékenységre irányadó szabályokat az Étv. 33/A. §-a szabályozza. A 33/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint egyszerű bejelentéssel történik a 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó új lakóépület építése. A 33/A. § (4) bekezdés a) pontja alapján az egyszerű bejelentéssel folytatott építési tevékenység esetén az építtető az építési tevékenységet kormányrendeletben meghatározott módon bejelenti a kormányrendeletben kijelölt szervnek. A 33/A. § (6) bekezdése rögzíti, az egyszerű bejelentéssel folytatott építési tevékenységet a bejelentéstől számított tíz éven belül meg kell valósítani és a felépítés megtörténtét tanúsító hatósági bizonyítványt kell kérni a kormányrendeletben kijelölt szervtől.

[40] Az Étv. 34. § (1) bekezdés j) pontja a hatósági bizonyítvány kiállítása iránti eljárást az építésügyi hatósági eljárások között jelöli meg.

[41] A hatósági bizonyítvány kiállítására az Eljr. 56. §-a határoz meg rendelkezéseket. Az 56. § (2) bekezdése értelmében a tíz éven belül befejezett vagy használatba vett építmény esetén a hatósági bizonyítvány kiállítása iránti eljárás során az építésügyi hatóság a meglévő építmény jogszerűségét, valamint az országos építési követelményeknek és a helyi építési szabályzatnak való megfelelést vizsgálja. Amennyiben az építmény nem jogszerűen épült, vagy nem felel meg az országos építési követelményeknek vagy a helyi építési szabályzat előírásainak, az építésügyi hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, és egyidejűleg építésrendészeti eljárást kezdeményez.

[42] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.

[43] Az Alkotmánybíróság az 5/2017. (III. 10.) AB határozata (a továbbiakban: ABh.) indokolása [15] pontjában kifejtette, a hatósági eljárás méltányosságának, illetve tisztességességének alapvető feltétele, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk irányadó jogszabályi határidőket betartsák. Különösen erősen kell, hogy érvényesüljön ez a követelmény azokban az esetekben, amikor a közigazgatási hatóság az ügyféllel szemben szankciót állapít meg. A közigazgatási anyagi jogi szankciók jogszabályban történő meghatározása azt a célt szolgálja, hogy a közigazgatási eljárás ügyféli pozíciójában lévő azon jogalanyok, akikkel, illetve amelyekkel szemben a közigazgatási hatóság valamely, az adott ügyfél által elkövetett közigazgatási normasértés miatt hátrányos jogkövetkezményt állapít meg, ne álljanak hosszú, bizonytalan ideig – az anyagi jogi határidőkre vonatkozó, a létező jogszabályi rendelkezések ellenére – velük szemben alkalmazható szankció fenyegetésének félelme alatt.

[44] A tisztességes hatósági eljáráshoz való joghoz tartozik annak biztosítása, hogy a közigazgatási hatóságok a rájuk vonatkozó határidőket betartsák és a bíróságok e határidő be nem tartását ne az ügyfél terhére, hanem a javára értékeljék. A jogalkotót illeti annak – jogpolitikai és praktikus szempontokat is figyelembe vevő – meghatározása, hogy egy adott közigazgatási határozat meghozatalára mennyi idő elegendő; ennek elbírálása nem alkotmányossági kérdés. Az viszont már alkotmányossági kérdés, hogy a jogalkalmazó szervek a jogalkotó által meghatározott kötelezettségeiket teljesítsék, és ne hozzanak meg olyan döntéseket, amelyekre a jogszabályok szövege szerint nincs lehetőségük. A tisztességes hatósági eljáráshoz való Alaptörvényből biztosított jogból az következik, hogy a közigazgatási hatóságok számára a jogalkotó által meghatározott határozathozatali és szankcióalkalmazási határidők elmulasztásának ódiumát a mulasztó, jogszabályi kötelezettségüket határidőben nem teljesítő hatóságok, ne pedig az ügyfelek viseljék. Ezért ennek jövőbeni biztosítására az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményt állapított meg. (ABh. indokolás [16] pontja)

[45] A fentiekre tekintettel az a bírói értelmezés, mely ezzel szemben a szankcióalkalmazási határidő elmulasztásához – a tételes jogszabályi előírás szerinti határidő letelte után – nem fűzi azt a következményt, hogy az e határidőt túllépő hatóságok szankcióalkalmazási lehetősége elenyészik, vagyis amely szerint a rá vonatkozó anyagi jogi határidőt elmulasztó közigazgatási hatóság pusztán emiatt nem követ el az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével ellentétes. (ABh. indokolás [17] pontja)

[46] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.I.60.019/2022/9. számú határozata [42] bekezdésében rögzítette, az ügyintézési határidők hatóság általi megtartásának kötelezettsége egyrészt abból fakad, hogy a jogalkalmazó szervek a jogalkotó által meghatározott előírást betartsák (kötelesek a jogalkotó által meghatározott határidőn belül döntést hozni), másrészt abból, hogy ha a fél köteles az eljárási határidők pontos betartására – akár jogvesztés terhe mellett – akkor a féllel szemben álló hatóságtól is elvárható – akár a fegyveregyenlőség alapján is –, hogy a rá irányadó határidőn belül az eljárási cselekményeket foganatosítsa, illetve határidőn belül eldöntse az ügyet. Tehát a jogalkotó által meghatározott határozathozatali és szankcióalkalmazási határidő elmulasztásának hátrányát a mulasztó, jogszabályi kötelezettségüket határidőben nem teljesítő hatóságok, ne pedig az ügyfelek viseljék.

[47] A Jogegységi Panasz Tanács – az ABh.-ra utalva – határozata [46] bekezdésében kimondta, hogy anyagi jogi határidő túllépése esetén a bírságszankciók kiszabásának lehetősége általában elenyészik. A közigazgatási hatóság számára a szankcióalkalmazás lehetőségének elenyészése nem jogvesztés, hanem egy lehetőség megszűnése.

[48] A Kúria megítélése szerint az ABh.-ban az Alkotmánybíróság generális jelleggel fejtette ki, hogy a szankcióalkalmazási határidő elmulasztásának következményét a jogszabályi kötelezettségüket határidőben nem teljesítő hatóságok kell, hogy viseljék. Ez azt jelenti, a szankcióalkalmazás lehetőségének elenyészése nem csak akkor áll fenn, ha a hatóság határidőben nem hozza meg a határozatát, hanem abban az esetben is, amennyiben jogszabályban rögzített határidőben nem indítja meg a szankció kiszabását eredményező eljárását. Ugyanis ez az értelmezés felel meg az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog megfelelő érvényesülésének.

[49] A fenti kúriai jogértelmezés megfelel az Alkotmánybíróság 25/2020. (XII. 2.) határozatában foglaltaknak is. Ebben a döntésében az Alkotmánybíróság – az ABh.-ban meghatározott elveket továbbfejlesztve – meghatározta a szankciók alkalmazására irányadó határidők túllépésének alkotmányos összetevőit. A döntés [23] pontja szerint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog nem azonosítható a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. Jogállami keretek között a „tisztességes” (fair, méltányos, kiegyensúlyozott) karakter minden közhatalom erejével felruházott eljárással szemben követelmény. Ezért a sajátosságok figyelembevétele mellett, de a hatósági eljárásban is megjelenő módon és tartalommal kell megjelennie a fair eljárás alkotmányjogi követelményeinek, amelyeket az alapjogi jogalanyisággal rendelkező ügyfeleknek alanyi jogként, végső fokon alapjogként ki kell tudni kényszeríteni. E jogok érvényesíthetősége a hatóság működésének korlátja, jogszerű eljárásának pedig alaptörvényi mércéje. Ezen jogállami követelménynek a megnyilvánulása az, hogy az Alaptörvény XXIV. cikke önállóan, az ügyintézés alapjogaként ismeri el a fair eljáráshoz való jogot.

[50] A Kúria hangsúlyozza, az Eljr. 56. § (2) bekezdés második mondatának utolsó fordulata egyértelműen szankcióérvényesítési határidőt tartalmaz akkor, amikor előírja, hogy amennyiben az építésügyi hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, úgy azzal egyidejűleg építésrendészeti eljárást kezdeményez. Ez a határidő anyagi joginak minősül és a fentiekből következően az Alkotmánybíróságnak a hivatkozott alkotmánybírósági határozatokban tett alapvetései a perbeli építésrendészeti hatósági eljárásra is vonatkoznak, azok nem hagyhatók figyelmen kívül.

[51] Az alperes 2020. december 18-án hozta meg azt a határozatát, amelyben megtagadta a felperes kérelmét az egyszerű bejelentéssel felépült egylakásos lakóépületre vonatkozó hatósági bizonyítvány kiadására. Az alperes ugyanezen egyszerű bejelentésen felépült egylakásos lakóépület szabályosságának vizsgálatára 2021. február 22-én – tehát több mint két hónappal a megtagadó határozat meghozatalát követően – döntött az építésrendészeti eljárás hivatalbóli megindításáról, majd hozott 2021. április 12-én szankciót előíró határozatot. A két eljárásban az ügyintézők személye is megegyezett.

[52] A felülvizsgálati bíróság rámutat, az alperes megsértette az Eljr. 56. § (2) bekezdését, amikor nem a hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadásával egyidejűleg, hanem a megtagadó határozat meghozatalát követően több mint két hónappal később indította meg az építésrendészeti eljárást. Egyértelmű, hogy az építésrendészeti eljárás két hónapos csúszással történő megindítása nem felel meg az egyidejűség követelményének.

[53] Az alperes az Eljr. 56. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazása mellőzésével megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében szabályozott tisztességes hatósági eljárás elvét.

[54] A felperes keresetében – egyebek mellett – sérelmezte, hogy az alperes az építésrendészeti eljárást az irányadó építésügyi jogszabályokban rögzített határidőn túl indította meg. Ezt az érvelését a felülvizsgálati kérelmében is fenntartotta.

[55] A korábban írtaknak megfelelően az Étv. 48/A. § (5) bekezdésének 2019. január 2-tól hatályos szövege – a módosítás jogalkotói indokolásának figyelembevételével – nem tartotta fenn azt a korábbi jogi helyzetet, hogy az ellenőrzés során feltárt szabálytalan tevékenységről való tudomásszerzéstől számított 90, majd 60 napos határidőn belül köteles az építésügyi hatóság az intézkedések megtételére irányuló eljárását megindítani.

[56] Az Étv. 48/A. § (5) bekezdésének módosításával párhuzamosan a 13/2019. (II. 11.) Korm. rendelet 15. §-a 2019. február 12-i hatállyal állapította meg az Eljr. 56. §-ának új szövegét, amelynek (2) bekezdése már tartalmazza azt az előírást, hogy az építésügyi hatóság köteles a hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadásával egyidejűleg építésrendészeti eljárást kezdeményezni.

[57] Az Étv. 48/A § (5) bekezdésének és az Eljr. 56. §-ának fenti módosításából egyértelmű az a jogalkotói szándék, hogy egyfelől amennyiben hatósági ellenőrzés történik, úgy a szabálytalanság észlelését követően a hatóságnak az építés befejezésétől számított tíz éven belül áll fenn a lehetősége az intézkedések megtétele iránti eljárás megindítására. Másfelől hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadása esetén – amely eljárás hatósági eljárás, de nem hatósági ellenőrzés – az építésügyi hatóság köteles egyidejűleg építésrendészeti eljárást kezdeményezni.

[58] A módosítások illeszkedek ahhoz a jogalkotói szándékhoz, amely az építésügyi eljárásokat, hatósági eljárásokat egyszerűbbé és gyorsabbá kívánja tenni. Ennek az az egyik következménye, hogy az ügyfelek és a hatóságok jogai, valamint kötelezettségei megváltoztak, így egyebek mellett a jogalkotó bevezette az egyszerű bejelentéshez kötött építési tevékenység kategóriáját és ehhez kapcsolódóan az állami kontroll új rendszerét építette fel.

[59] A kontroll a kérelemre indult egyszerű bejelentési eljárásban szűk körűen érvényesül, az az Étv. 33/A. § (6) bekezdése alapján szintén kérelemre indult hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárás során valósul meg, amikor az építési hatóság az Eljr. 56. § (2) bekezdés első mondatából következően köteles vizsgálni a felépült építmény jogszerűségét, valamint az országos építési követelményeknek és helyi építési szabályzatnak való megfelelését. Ha valamely előírt fenti követelménynek az építmény nem felel meg, úgy a hatósági bizonyítvány kiadását a hatóságnak meg kell tagadnia és ezzel egyidejűleg építésrendészeti eljárást szükséges kezdeményeznie.

[60] Az építésügyi hatóság a megváltozott feladatainak ebben a körben is eleget kell tennie. Ebbe beletartozik az is, hogy betartva az Eljr. 56. § (2) bekezdés második mondatában írtakat, a hatósági bizonyítvány kiadásával egyidejűleg köteles építésrendészeti eljárást kezdeményezni.

[61] Összességében az alperes megsértette az Eljr. 56. § (2) bekezdésében írt eljárás kezdeményezési határidőt, ezzel megsértette a felperes tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, mert a felperesnek olyan eljárás eredményeként hozott határozatra alapítottan kellene építési munkákat végezni, amelynek megindítása – a hatóság határidő túllépése miatt – jogszerűtlen volt.

[62] A Kúria a Kp. 2. § (1) bekezdésében meghatározott hatékony jogvédelmet jelen ítéletében biztosította a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben.

[63] A DÉSZ 28/C. § (11) bekezdésének sérelmére vonatkozó felülvizsgálati kérelem elbírálása a fentiekre figyelemmel nem szükséges.

[64] A Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontját alkalmazva a törvényszék ítéletét úgy változtatta meg, hogy az alperes határozatát – új eljárásra kötelezés nélkül – megsemmisítette.