KÜ BH 2023/202

[1] Az alperes 2022. április 4-én országos témavizsgálat keretében próbavásárlással egybekötött helyszíni ellenőrzést végzett a felperes kereskedelmi egységében (a továbbiakban: üzlet).

[2] A felperes üzletében a helyszíni ellenőrzés alkalmával 8 féle, hatósági árral érintett termék – csirkemell filé előhűtött 500 gramm 899 Ft; étolaj 1 liter és 5 liter; étolaj 1 liter; étolaj 1 liter és 5 liter; kristálycukor és csirkemell filé előhűtött 1 499 Ft/kg – nem állt rendelkezésre az árukészletben és a felperes az ellenőrzést végző felügyelők felhívására a termékek 2021. évi adott napi (hétfő) átlagos rendelkezésre álló készlet mennyiségét nem tudta igazolni.

[3] A felperes az árukészlet hiányát nem vitatta, azonban arra hivatkozott, hogy az 1 kg-os kristálycukor termék egyetlen magyarországi gyártótól érkezik és a szállító gyártási problémák miatt nem teljesítette a leadott megrendeléseket. A termékeket a szállítótól időben megrendelte, a szállító érdekkörébe eső okból keletkezett a teljesítési hiba. A csirkemell termékek tekintetében ugyanilyen szállítási probléma merült fel, a szállító nem hozta a felperes által megrendelt mennyiségeket. Valamennyi étolaj termék esetében köztudomású étolajhiányra hivatkozott, valamint azon szállítólevélre, amelyben korlátozott kiszállítási mennyiségről tájékoztatták.

[4] Az időszakos készlethiányok az ellenőrzést követően megszűntek.

[5] Az alperes 2022. május 4-én kelt SZ/71/00363-6/2022. számú határozatával a felperes terhére 600 000 forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártörvény) veszélyhelyzet ideje alatt történő eltérő alkalmazásáról szóló 6/2022. (I. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése okán. Hangsúlyozta, hogy a felperes nyilatkozataiban foglaltakat a döntés meghozatala során figyelembe vette, azonban a felelősség alóli mentesülés szempontjából elfogadni nem tudta. A felperes mint vállalkozás köteles gondoskodni a vonatkozó jogszabályi előírások maradéktalan betartásáról, amelyet az ellenőrzés alkalmával elmulasztott. A jogsértés megvalósulása szempontjából irreleváns, hogy az egyes termékekből miért nem rendelkezett készlettel. A Korm. rendeletben foglaltak betartásáért objektív felelősséggel tartozik.

[6] A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését, illetve megváltoztatását kérte akként, hogy az eljárást a bíróság jogsértés hiányában szüntesse meg vagy a bírságot kiszabó határozatot helyezze hatályon kívül és szükség esetén az alperest kötelezze új eljárásra. Kiemelte, hogy az alperes az Ártörvény 2. §-ában foglalt rendelkezéseket a szállító és a felperes vonatkozásában – az ügy érdemére kihatóan – nem vizsgálta. Érvelt azzal is, hogy az árszabályozás jogellenes és konkrét termékre nem is lett volna alkalmazható. A felperes nem kap semmilyen támogatást ezzel kapcsolatban és nem várható el a saját veszteség terhére történő értékesítés. Összességében vitatta objektív felelőssége fennállását, amelynek jogkövetkezménye üzletbezárás is lehet.

[7] A törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[8] Döntését Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikkére, a Korm. rendelet 1. és 2. §-ára, a 3. § (3) és (4) bekezdésére, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 47. § (1) bekezdésére, a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankció tv.) 9. § (3) bekezdés d) pontjára és 10. § (1) bekezdésére alapította.

[9] Az Alaptörvény 28. cikkéből levezetve kifejtette, a Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése olyan fogyasztóvédelmi intézkedés, amelynek kizárólagos célja, hogy a 2021. évi fogyasztói kereslet a hatósági áras termékekből 2022. évben is kielégítést nyerjen. A Korm. rendelet semmilyen kimentésre nem ad lehetőséget, az abban foglaltak betartásáért a felperes objektív felelősséggel tartozott.

[10] Az alperes határozata meghozatala során figyelembe vette a jogsértés súlya tekintetében a jogsértéssel érintett fogyasztókat, az érdekeik sérelmének körét, azt, hogy a felperes nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a kifogásolt termékek elérhetőek legyenek a fogyasztók számára. Értékelte azt is, hogy a jogsértés egy üzletben, az ellenőrzés helyszínén valósult meg, amely azonban annak alapesete, így enyhítő körülményként nem vehető figyelembe. Vizsgálta a jogsértő állapot időtartamát, valamint azt, hogy a felperes terhére ugyanezen jogellenes magatartás ismételt tanúsítása nem volt megállapítható. Tekintetbe vette az okozott hátrányt, a felperes eljárást segítő, együttműködő magatartását, gazdasági súlyát, nettó árbevételét és foglalkoztatottjainak számát. A bírság összege megállapítása során figyelembe vette azt is, hogy a készlethiányhoz hozzájárult az, hogy a szállítók a megrendeléseket nem megfelelően teljesítették. Ugyanakkor értékelte, hogy a hatósági árak betartása mellett a megfelelő árumennyiségek biztosítása kiemelten fontos fogyasztói érdek.

[11] Az árszabályozás jogellenessége körében kifejtette, hogy az alperesnek a hatályos jogszabályok szerint kellett eljárnia, értelmeznie a Korm. rendelet rendelkezéseit, a vonatkozó jogszabályok és az Alaptörvény előírásai szerint kellett meghoznia határozatát. Ugyan figyelemmel volt a szállítói magatartásra, azonban az objektív felelősség mellett azt kizárólag a bírság összegszerűsége körében értékelhette. Az alperes a tényállást tisztázta és indokolási kötelezettségének teljeskörűen eleget tett.

[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 121. § (1) bekezdés a) és b) pontjára utalással kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, illetve az ítélet megváltoztatását akként, hogy a közigazgatási cselekményt a bíróság semmisítse meg és szükség esetén kötelezze az alperest új eljárás lefolytatására.

[13] Előadása szerint jogbizonytalanságot eredményez az, hogy az elsőfokú bíróságok az árszabályozás és a Korm. rendelet kapcsán eltérő tartalmú döntéseket hoznak.

[14] Alapvetően sérelmezte objektív felelőssége megállapítását. Érvelése szerint ez a jogértelmezés nem feleltethető meg az Alaptörvénynek. A közjó és a józanész elve akkor tud érvényesülni, ha a készletért való felelősség az árszabályozással érintett termék beszállítójára/gyártójára terjed ki. Az erkölcsösségnek nem felel meg a lehetetlen teljesítés megkövetelése és az sem, ha a szállító nemteljesítését a felperes terhére értékeli az alperes.

[15] Fogalmilag helytelen volt az eljárt bíróság azon megállapítása, hogy a szállító magatartása a készlethiányhoz hozzájárult. Nem hozzájárulásról van szó ugyanis, hanem annak egyedüli oka ez volt. A készlethiány valós indokára az alperes bizonyítást nem folytatott le, ennek ellenére az szerepelt döntésében, hogy a felperes nem tett meg mindent annak elkerülése érdekében. Az ezt alátámasztó bizonyíték és tény nélkül az alperes a tényállást nem tisztázta és indokolási kötelezettségének nem tehetett eleget.

[16] Az alperes nem teljesítette az általa indítványozott bizonyítást, miközben a felperes szubjektív magatartására alapította határozatát. Így csak formálisan biztosította ügyféli jogai gyakorlását, amely sérti a tisztességes eljárással szembeni követelményeket. A jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy készlettartási felelőssége objektív lenne. Ahhoz, hogy ez így legyen, nem elegendő azt csupán vélelmezni, hanem konkrétan ki is kell mondani. A törvényszék azonban sem konkrét felelősségtelepítést, sem a kimentés hiányát tartalmazó inverz rendelkezést nem tudott megjelölni a Korm. rendeletben, hanem csupán megállapította, hogy a felelősség azért objektív, mert nincs benne kimentés. Ez a jogértelmezés minden alapvető jogi normával szembe megy, a jogszabályok értelmezésének nyelvtani és logikai módjával ellentétes.

[17] Egyidejűleg az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárását is kezdeményezte az alábbi kérdésekben:

[18] A kiskereskedelmi különadó alkalmazása a minimum tartandó készlet fogalmára összhangban van-e a diszkrimináció tilalmával? Megvalósít-e tiltott állami támogatást az, hogy a különadó szabályozása folytán a beszerzési ár alatti értékesítés miatti veszteségre lényegében csak a külföldi hátterű adóalanyok kötelesek kiskereskedelmi különadót fizetni? Abban a kérdésben is szükségesnek látta az előzetes döntéshozatalt, hogy a Korm. rendelet jogszerűen írja-e elő a veszteséges értékesítést a felperesnek. Mennyiben van összhangban az uniós joggal az, hogy a felperesnek nincs lehetősége a veszteség elkerülésére és annak következménye a működés ellehetetlenítése lehet ismételt jogsértés esetén? Feltette kérdésként, hogy arányos-e egy ismételt jogsértés esetén a kereskedő működésének ideiglenes megtiltása, ha ismételt esetben is szállítói nemteljesítés miatt nincs készlet. Összhangban van-e a letelepedési és szolgáltatásnyújtási szabadsággal, a tiltott állami támogatásra vonatkozó szabályokkal és az uniós joggal a termék, készlet és hatósági ár tartási kötelezettség a szigorú jogkövetkezményekre is tekintettel? Tagállami kompetenciában van-e helye objektív felelősség előírásának az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: Charta) szemben? Az arányosság 52. cikkben foglalt követelményének megfelel-e a Korm. rendelet szankciós rendszere? Összhangban van-e a Korm. rendelet a Charta 54. cikkében szabályozott joggal való visszaélés tilalmával? A Szankció tv. 2. §-a szerint a felelősség felróhatóság alapú és a fogyasztóvédelmi tv. szankciós rendszere szintén a felróhatóságon alapul. Ehhez képest miként van összhangban az uniós joggal, a Chartában foglaltakkal az objektív felelősség?

[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartására tett indítványt.

[20] A felperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak szerint – alaptalan.

[21] A felülvizsgálati eljárás kereteit a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem jelöli ki. A Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[22] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság a törvényesen megállapított tényállásból helyes jogi következtetést vont le.

[23] A Korm. rendeletnek az eljárás lefolytatása során hatályos 1. § (1) bekezdése értelmében a piaci rendellenességek káros hatásainak megelőzése érdekében a 2022. február 1. és 2022. május 1. közötti időszakban az Ártörvény Melléklete I. pont A) alpontjában foglalt táblázatban foglaltakon túl hatósági áras termék az 1. melléklet szerinti termék.

[24] A 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a kereskedő az 1. melléklet szerinti, 2021. október 15. napján forgalmazott termékek forgalmazására és naponta legalább a hét adott napjára vonatkozó, 2021. évi átlagos napi mennyiség árusítására köteles.

[25] A 2. § (2) bekezdése szerint, ha a hatóság az 1. § és 2. § szerinti kötelezettségek megsértéséről ellenőrzése során tudomást szerez, a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 38/B. §-ától és az Ártörvény 16. §-ától eltérően 50 000 forinttól 3 000 000 forintig terjedő bírságot szab ki, vagy ismételt jogsértés esetén döntésével elrendelheti, hogy a kereskedő tevékenységét ideiglenesen nem folytathatja, amelynek időtartama legalább egy nap, legfeljebb fél év lehet.

[26] A felek között nem volt vitatott, hogy a helyszíni ellenőrzés időpontjában a felperes üzletében a jegyzőkönyvben foglalt 8 féle hatósági áras termék nem állt rendelkezésre, ezáltal azokat forgalmazni, árusítani nem tudta. A jogvita – és így a Kúria döntésének tárgya – abban állt, hogy a Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése szerinti kereskedői felelősség objektívnek tekintendő-e, illetve a kereskedő a szállító/gyártó magatartására hivatkozással mentesülhet-e a felelősség alól.

[27] A Kúria szerint egyrészről a piaci rendellenességek káros hatásainak megelőzése, másrészről a fogyasztók fokozott védelme mint közérdek okán a vizsgált jogszabályi rendelkezések az objektív felelősségi formát állapítanak meg. A kereskedő – felróhatóságtól függetlenül – köteles a hatósági áras termékekből a Korm. rendeletben meghatározott árumennyiséget biztosítani.

[28] A közigazgatási jogban felmerülő felelősségi forma alapvetően az objektív felelősség talaján áll, amely eltér mind a büntetőjogra jellemző bűnösségi, illetve vétkességi alapú, mind pedig a polgári jogra jellemző felróhatóságon alapuló felelősségi alakzatoktól. Az objektív alapú szankciók önálló közigazgatási szankcióknak minősülnek, amelyek olyan területeken jöttek létre, ahol nem a felelősségre vonás, hanem a jogsértés megszüntetése, az okozott kár közvetlen vagy közvetett reparációja dominál.

[29] Az objektív felelősséget az Alkotmánybíróság a 60/2009. (V. 28.) AB határozatában a közúti közlekedési szabályszegésekért való felelősség körében részletesen vizsgálta, amelynek megállapításait későbbi határozataiban [például a 16/2018. (X. 8.) AB határozat] is fenntartotta. Az Alkotmánybíróság által kimunkált gyakorlat szerint a közigazgatási bírságok a közigazgatás-ellenes magatartások esetén alkalmazható olyan objektív szankcióknak minősülnek, melyeknek elsődleges funkciója a közigazgatási jog érvényre juttatása, illetve másodlagosan a prevenció. Közvetve szerepük a jog által védett közösségi érdek, abban a döntésben a közúti közlekedés rendjének fenntartása és védelme, illetve annak helyreállítása, függetlenül a jogsértő bűnösségétől, illetve vétkességétől. [60/2009. (V. 28.) AB határozat 2.3].

[30] Az Alkotmánybíróság a 3072/2014. (III. 26.) AB végzésében megerősített 387/B/2007. AB határozatában azt is hangsúlyozta, hogy „[a] jogalkotót a felelősségi szabályok megalkotásakor – az Alkotmány keretei között – viszonylag szabad mérlegelési jog illeti meg. Önmagában az a tény, hogy a jogalkotó az általános felelősségi alakzat szerint szankcionál-e, avagy az általános szabályoktól eltérő, speciális rendelkezések megalkotását tartja szükségesnek, és már a szabályok vétlen megszegése – azaz lényegében a vétkességtől független objektív felelősség fennállása – esetén is lehetősége van bírság kiszabására, a jogbiztonságot nem sérti, sőt erősíti”. Az Alkotmánybíróság döntéseiből levezethetően ez a jogbiztonság erősítése a jogkövető magatartás tanúsításában nyilvánul meg a bírság elkerülése érdekében.

[31] Az Alkotmánybíróság 17/2019. (V. 30.) AB határozatában is áttekintette a közigazgatási szankciókra vonatkozó ismereteket és megállapította, hogy közös jellemzőjük, hogy törvényi szintű szabályozáson vagy felhatalmazáson alapulnak, ebben az értelemben ágazati jelleggel rendelkeznek. A szankció tételezett céljától függően megkülönbözetjük a reparatív (helyreállító) és a represszív (megtorló) szankciókat, jóllehet egy szankció egyszerre akár több cél elérésére is szolgálhat. Előbbi rendeltetése a megsértett jogrend helyreállítása. Utóbbi a jövőbeli jogsértésektől való elrettentésre, a prevencióra törekszik. Objektív szankciók azok, amelyek vétkességre tekintet nélkül kiszabhatók. Ezzel szemben szubjektív az, amelyik a tudatállapottól függ, azaz megköveteli a szándékosságot vagy a gondatlanságot. Az Alkotmánybíróság ebben a döntésében megerősítette azt az elvi tételt, hogy a közigazgatási szankciók a legtöbb esetben objektív jellegűek, mint például a csatornabírság és a késedelmi pótlék, amely a közigazgatási hatósági eljárásokban megállapított pénzfizetési kötelezettségekre, többek között a versenyfelügyeleti bírságra épül rá úgy, hogy a határozatban kiszabott bírság megfizetésére nyitva álló határidőt követően kerül felszámításra [13/2015. (V. 14.) AB határozat]. Az ilyen típusú szankciók jellemzően arra hivatottak, hogy a közigazgatási jog normatartalma érvényre jusson.

[32] Miként az az Alkotmánybíróság határozataiból is kitűnik, a közigazgatási jogi felelősség körében elterjedt objektív felelősség jellemzője, hogy a szabályszegő magatartáshoz fűzi a jogkövetkezményt, függetlenül a szabályszegő vétkességétől vagy felróhatóságától. Ez a szankció a jogkövető magatartásra a felelősségre vonás elkerülhetetlensége révén ösztönöz. A közigazgatási jogszabályok megszegése önmagában a jogellenességre tekintettel jogkövetkezményt von maga után. Ebben az esetben a jogsértés megállapításához a hatóságnak nem feladata egyéb tények, szubjektív elemek vizsgálata, mivel a jog által védett közösségi érdeknek – jelen esetben a fogyasztói társadalom védelmének – a jogalkotó olyan jelentőséget tulajdonít, hogy az a jogsértő vétkességétől vagy felróhatóságától függetlenül védendő. Objektív felelősség esetén tehát maga a jogellenes magatartás ténye megalapozza a jogsértés megállapítását, amelyhez, mint ahogyan jelen esetben is a jogszabály kötelezően kiszabandó jogkövetkezmény alkalmazását rendeli.

[33] A közjog által szabályozott társadalmi viszonyok sokszínűsége okán vannak olyan közigazgatási jogi bírságok, amelyeknél a jogalkotó szabályozza a kimentés esetköreit, ez azonban nem dogmatikai követelmény. A 17/2019. (V. 30.) AB határozatban vizsgált adóügyi bírságoknak például az a kimentési standardja, hogy „az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el” [Art. 171. § (1) bekezdés, 172. § (21) bekezdés].

[34] Az Alkotmánybíróság 38/2012. (XI. 14.) AB határozatában rámutatott, hogy a jogállami/jogbiztonsági kritériumok mellett a közigazgatási felelősséget és az ahhoz kapcsolódó represszív szankciót megállapító jogszabályi rendelkezések anyagi jogi garanciaként kell megjelöljék a hatályuk alá tartozó személyi kört és egyértelművé kell tegyék, hogy a szankció statuálása objektív vagy szubjektív felelősségen alapul. Mindemellett a közigazgatás jog alá rendelt működésének az a közigazgatási bírság felel meg, amelynek egyértelműen kitűnik a mértéke. Végül a szabályozásból anyagi jogi garanciaként ki kell tűnnie a kimentést biztosító szabályoknak. Ezt a jogértelmezést támasztja alá az építésügyben, versenyügyben, környezetvédelmi ügyben, közbeszerzési vagy akár jövedéki ügyben kialakult joggyakorlat is.

[35] A perbeli esetben a Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése meghatározza azt a jogellenes magatartást, amely jogsértésként a jogellenes magatartást megvalósító felperes terhére esik. A Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése pedig a jogsértés fennállása esetén kötelezővé teszi a bírság jogkövetkezmény alkalmazását. A bírság jogkövetkezmény alkalmazása a jogsértő magatartás megvalósítójával szemben kötelező, ugyanakkor a bírság mértékének megállapítására az eset összes körülménye figyelembevételével, ezáltal mérlegeléssel kerül sor. Ezen mérlegelés körében értékelte az alperes a felperes készlethiányának okát, e körben a szállítási/szállítói hibákat. Az alperes az Ákr. 62. §-ában foglalt tényállás feltárási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett, e körben hangsúlyozva azt is, hogy a felperes keresetlevelében nem vitatta a bírság összegszerűségét, az alperes e körben tett mérlegelési tevékenységét. a felperes által felhozott indokok a bírság összege tekintetében értékelhetőek.

[36] A jogalkotó kimentési okot nem fogalmazott meg, a jogszabály azt nem biztosítja, azt pedig, hogy a jogalkalmazó kimentési okot alkosson, az Alaptörvény 28. cikke sem teszi lehetővé.

[37] Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdéséből levezetve a bírói döntésnek jogszabályokon kell alapulnia, a bírói függetlenség korlátja az, hogy a bíró nem dönthet önkényesen, nem változtathatja meg a jogszabály tartalmát. Pontosan akkor sérülne a felülvizsgálati kérelemben is felhívott jogbiztonság követelménye, ha a bírói döntés a hatályos jog értelmét a jog céljával, társadalmi rendeltetésével ellentétesen határozná meg. Az Alkotmánybíróság a 3130/2022. (IV. 1.) AB határozatában a jogbiztonság követelményével összefüggésben szögezte le, hogy egy szabályozás felülírása, kitágítása a bíróságok részéről már nem jogértelmezési, hanem contra legem jogalkalmazási – tulajdonképpen jogalkotási – tevékenységet jelent, ami felveti a bíróságok törvényeknek való alávetettsége elvének a sérelmét. A jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Ellenkező esetben sérülne a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előreláthatósági elvárás [3026/2015. (II. 9.) AB határozat].

[38] Azáltal, hogy az alperes a jogszabályi előírásokat betartva, a jogszabály rendelkezéseit helyesen értelmezve járt el, nem sérült a felperes tisztességes hatósági ügyintézéshez és bírósági eljáráshoz való joga, a jóhiszeműség alapelve és a törvény előtt egyenlő bánásmód követelménye.

[39] Az időállapot jogszerűtlenségét a felperes a keresetlevelében nem vitatta, következésképpen azt a Kúria sem vizsgálhatta a felülvizsgálat során.

[40] Ezt követően a Kúria a felperes előzetes döntéshozatali eljárásra irányuló indítványát vizsgálta.

[41] Az EUB az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 267. cikke alapján előzetes döntéshozatali eljárásban egyrészről az uniós szerződéseket, ezen keresztül az ügyben felmerült jogkérdést érintő uniós jogi normát értelmezi, másrészről az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, ezáltal a másodlagos uniós jogi aktusok érvényességét vizsgálja.

[42] A Kúria szerint jelen jogvitában nincs olyan európai uniós jogforrás, amelynek értelmezésére az EUMSZ 267. cikke értelmében sor kerülhetne, jelen jogvitának nincs európai uniós jogi érintettsége.

[43] A felperes indítványa – amely alapvetően a Korm. rendelet uniós jogi normákkal való összeütközését állítja – nem a közösségi intézmények jogi aktusainak érvényességére és értelmezésére irányul. A felperes indítványában felvetett kérdések többsége – így a veszteséges, beszerzési ár alatti értékesítési kötelezettség, a kiskereskedelmi különadó szabályozása, a tiltott állami támogatás kérdése, hatósági ár alkalmazása – nem a perrel érintett határozat jogszerűségét érintő kérdések. A perben az ismételt jogsértés esetén alkalmazandó jogkövetkezmény sem merült fel, így ezekkel a kérdésekkel összefüggésben előzetes döntéshozatali eljárás megindítására nem kerülhet sor.

[44] Az adott jogvita európai uniós jogi érintettsége hiányában a felperes eredménytelenül hivatkozott a Charta 41., 47., 52. és 54. cikkében foglaltak EUB általi értelmezési szükségletére. Kétségtelen, hogy a Charta az Európai Unió elsődleges jogforrása, alkalmazási körét azonban annak 51. cikke jelöli ki, amely szerint a Charta rendelkezésének címzettje kizárólag akkor a tagállam, ha az Európai Unió jogát hajtja végre. Ha valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, az EUB annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg a hatáskört [C-617/10. számon Åklagaren kontra Hans Åkerberg Fransson ügyben hozott végzés].

[45] Mindazonáltal megjegyzi a Kúria, az EUB gyakorlata szerint az elérni kívánt célokhoz képest nem aránytalan az objektív felelősségi rendszer bevezetése, amennyiben ez a rendszer jellegénél fogva alkalmas arra, hogy az érintett személyeket valamely rendelet rendelkezéseinek tiszteletben tartására ösztönözze, és amennyiben az elérni kívánt célok olyan közérdeket képeznek, amely alkalmas arra, hogy igazolja ilyen rendszer bevezetését [C‑210/10. számú Urbán Márton kontra a Vám‑ és Pénzügyőrség Észak‑alföldi Regionális Parancsnoksága ügyében hozott ítélet és C-497/15. számú Euro-Team Kft. és Spirál-Gép Kft. kontra Budapest Rendőrfőkapitánya ügyben hozott döntés és az ott ismertetett gyakorlat].

[46] Mindezek ismeretében a Kúria a felperes indítványát elutasította és figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság döntése a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért az elsőfokú ítéletet a felülvizsgálati bíróság a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.