BÜ BH 2023/208

[1] A járásbíróság ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (6) bek. b) pont], 2 rendbeli csalás bűntettében, melyet felbujtóként követett el [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont], 3 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (5) bek. b) pont], csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. b) pont], költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont], sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. b) pont], csődbűncselekmény bűntettében, melyet társtettesként követett el [Btk. 404. § (2) bek. a) pont, (1) bek. c) pont], hamis magánokirat felhasználásának vétségében, melyet társtettesként követett el (Btk. 345. §). Ezért őt halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, 5 év vezető tisztségviselői tisztségtől való eltiltásra és 300 napi tétel, 1000 forint napi tétel összegű, összesen 300 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy az I. r. terhelt tekintetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és hogy az I. r. terhelt a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható. Beszámítani rendelte az I. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

[2] A járásbíróság ítéletében a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében, melyet társtettesként követett el [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont], közokirat-hamisítás bűntettében, melyet társtettesként követett el [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év szabadságvesztésre és 100 napi tétel, 1000 forint napi tétel összegű, összesen 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy a III. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a III. r. terhelt tekintetében 2 év próbaidőre felfüggesztette. A bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamába a III. r. terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. Megállapította, hogy a III. r. terhelt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának esetleges elrendelése esetén abból feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható.

[3] A járásbíróság a VII. r. és VIII. r. terhelteket bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont] és csődbűncselekmény bűntettében [Btk. 404. § (2) bek. b) pont, (1) bek. c) pont], mely cselekményeket társtettesként követtek el. Ezért VII. r. és VIII. r. terhelteket személyenként halmazati büntetésül 1–1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, valamint 80–80 napi tétel, 1000–1000 forint napi tétel összegű, összesen 80 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását mind a két terhelt esetében 2–2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a VII. és VIII. r. terhelt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának esetleges elrendelése esetén abból feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható. A bíróság a VII. és VIII. r. terhelteket előzetes mentesítésben részesítette.

[5] A törvényszék, mint másodfokú bíróság a nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – egyebek mellett – az I. és III. r. terheltek tekintetében is megváltoztatta. Az I. r. terhelt által megvalósított, a tényállás I. pontjában írt felbujtóként elkövetett csalás bűntettét folytatólagosan elkövetettnek minősítette, a III/4. tényállási pontban írt sikkasztás bűntettének jogszabályi hivatkozását helyesen a Btk. 372. § (1) bekezdés I. fordulata, a (2) bekezdés b) pont bc) alpontja, a (4) bekezdés b) pontja szerint jelölte meg. A III. r. terhelt által elkövetett vagyon elleni cselekményt a törvényszék folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont] és társtettesként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (3) bek. a) pont] minősítette. Megállapította, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott vezető tisztségtől való eltiltás büntetés helyesen: vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltás. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I., III., VII. és VIII. r. terheltek vonatkozásában helybenhagyta.

[6] A jogerős ügydöntő határozattal szemben az I. és III. r. terheltek meghatalmazott védője a Be. 648. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Kérte, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a jogerős ítéletet változtassa meg és az eljárást szüntesse meg.

[7] Felülvizsgálati indítványát elsődlegesen a ne bis in idem megsértésére alapozta, mert álláspontja szerint az érintett terheltek felelősségét érdemben ugyanazon magatartás miatt korábban már jogerősen kimondták. Másodlagosan a megszüntetés okaként az eljárás tárgyát képező bűncselekmények elévülését jelölte meg.

[8] A kétszeres értékelés tilalmának megsértésével kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdése szerint a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Ezzel összhangban hivatkozott a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 6. § (3) bekezdésére, amely szerint büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a Negyedik Részben, valamint a XXIX. Fejezet II. és III. címében meghatározott eljárás esetét. Hivatkozott az Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. kiegészítő jegyzőkönyve 4. cikkének (1) bekezdésére, mely szerint büntetőeljárás nem indítható, büntetés nem szabható ki, ha valakit egy állam büntető törvényének és büntetőeljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek. A védő utalt továbbá az 1976. évi 8. tvr.-rel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikk (7) bekezdésére, amely értelmében senkivel szemben nem lehet büntetőeljárást indítani, vagy büntetést kiszabni olyan bűncselekmény miatt, amely miatt az adott ország törvényének és büntetőeljárásának megfelelően jogerős ítélettel már elítélték vagy felmentették. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 50. cikkét is idézte a védő, amely szerint senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.

[9] A védő álláspontja szerint a jogerős ítélet tárgyát képező bűncselekmények döntő többségét az ügy korábbi szakaszában a korábban eljárt törvényszék és az ítélőtábla a korábban meghozott jogerős ítéletével elbírálta. Ezt a tényt az sem érinti, hogy a hivatkozott jogerős másodfokú ítéletet a Kúria felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat keretében meghozott határozatával hatályon kívül helyezte és az eljárást törvényes vád hiányában megszüntette. Álláspontja szerint a hatályon kívül helyezéstől függetlenül a hatályon kívül helyezett másodfokú határozat már az ügy jogerős elbírálását jelentette arra tekintettel, hogy az alapján a büntetés végrehajtása is megkezdődött. Emiatt a korábbi első- és másodfokú ügydöntő határozat hatályon kívül helyezése és az eljárás törvényes vád hiánya miatt történő megszüntetését követő vádemelés folytán az ügyben a bíróságok újból eljárása, valamint a jelen felülvizsgálati indítvánnyal támadott ügydöntő határozatok meghozatalát a ne bis in idem elve kizárta. A védő álláspontja szerint az általa felhívott szabályok alapján egyértelműen nincs helye vádemelésnek és az eljárás érdemi lefolytatásnak, ha már a tényállást és a bűnösséget érdemben elbíráló jogerős határozat született, amelynek a végrehajtása meg is kezdődött annak ellenére, hogy a magyar joggyakorlatban az Alkotmánybíróság döntéseit is figyelembe véve általánossá vált az újbóli vádemelés törvényes lehetőségének az elfogadása (a Kúria 1. BK véleménye, valamint az Alkotmánybíróság 3074/2016. (IV. 18.) AB határozat 51. pontjában foglaltak).

[10] Az I. és III. r. terhelt védője másodlagosan arra hivatkozott, hogy az ügyben elévülés címén van helye az eljárást megszüntetni, mert kizárt ügyésznek nemcsak a tárgyalási jelenlétét, de jogi aktusait – így a vádemelést is – semmisnek kell tekinteni (BH 2004.225.). A Kúria BH 2012.12.278.1. számon közzétett döntése szerint a büntethetőség elévülésének félbeszakadásáról csak akkor lehet szó, ha az elévülési határidő letelte előtt foganatosítottak az eljárás előbbre vitelére alkalmas eljárási cselekményt. Álláspontja szerint a kizárt ügyész általi vádemelés nem szakítja meg az elévülést. Az eljárás tárgyát képező legsúlyosabban büntetendő cselekmény büntetési tételének felső határa 10 év szabadságvesztés, ez alapján a büntethetőség elévülése bekövetkezett.

[11] A vádról rendelkező, jogerős ügydöntő határozattal szemben a VIII. r. terhelt meghatalmazott védője is felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 648. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okra hivatkozással és indítványozta a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján, hogy a Kúria az eljárást elsődlegesen elévülés miatt, másodlagosan a Be. 4. § (3) bekezdésében megjelölt kétszeres értékelés tilalmára figyelemmel szüntesse meg. A VIII. r. terhelt védőjének indítványa indokolását és hivatkozásait tekintve lényegében az I. és III. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványában írtaknak megfeleltethető.

[12] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a VII. r. terhelt védője is felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melynek alapjául a Be. 648. §-a, illetve 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontját jelölte meg. Elsődlegesen a jogerős ügydöntő határozat a Be. 662. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján történő megváltoztatását és a VII. r. terheltnek az ellene emelt vádak alóli felmentését, másodlagosan a Be. 663. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján az első- és másodfokú bíróság által hozott határozatok hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését, míg harmadlagosan a hivatkozott határozatok hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságok új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

[14] A VII. r. terhelt védője elsődleges indítványát arra alapozta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mivel az eljárásjogi szabályokat megsértve az elsőfokú bíróság a VII. r. terhelt vonatkozásában csak részben tett eleget indokolási kötelezettségének, ezt pedig a másodfokon eljárt bíróság sem orvosolta. Az első- és másodfokú ítéletek indokolása hiányos, emellett az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a VII. r. terhelt büntetőjogi felelősségét, mert az nem volt kétséget kizáróan bizonyított, továbbá az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett.

[15] Az indokolás hiányosságai, valamint a tényből további tényekre történő helytelen következtetés eredményeként a VII. r. terhelt büntetőjogi felelősségét olyan bűncselekmény miatt állapították meg, amelyet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem követett el. A védő mindezek mellett aggályosnak tartotta, hogy az elsőfokú bíróság több mint 20 éve keletkezett bizonyítékokra alapította a terhelt bűnösségét.

[16] A VII. r. terhelt védője hivatkozott arra, hogy a Kúria Bfv.III.889/2015. számú ügyében született – korábbi jogerős ügydöntő határozatot hatályon kívül helyező és eljárást megszüntető – határozat szerint a kizárt ügyésznek nemcsak a tárgyalási jelenlétét, de jogi aktusait, így a vádemelést is semmisnek kell tekinteni. Erre figyelemmel az ilyen ügyészi aktusok joghatás kiváltására alkalmatlanok, így a védő álláspontja szerint a törvényben kizárt ügyész jelenlétében lefolytatott bírósági eljárási cselekmények az eljárás előbbre vitelére alkalmas eljárási cselekményeknek nem tekinthetőek, ezért azok az elévülési időt nem szakítják meg. Ennek, valamint a nem törvényes vádemelésnek a következményeképpen a bíróság eljárása nem volt jogszerű, mert az elévülést félbeszakító eljárási cselekmény nem történt. Emiatt a cselekmény büntethetősége az ismételt vádemelés időpontját megelőzően elévült.

[17] A VII. r. terhelt védője az I. és III. r., valamint a VIII. r. terheltek védőinek felülvizsgálati indítványában foglaltakkal azonos tartalommal arra is hivatkozott, hogy a megismételt eljárásban a ne bis in idem elvének megsértésével került sor az ismételt ügydöntő határozat meghozatalára. Álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdéséből, a Kúria 1/2007. BK véleményéből és a 33/2013. (XI. 22.) számú AB határozat 17. pontjából az következik, hogy a törvényes vád hiánya miatti megszüntetés esetén csak abban az esetben lehet helye újabb vádemelésnek, ha a vádban szereplő magatartásokat érdemben még nem bírálták el, és a terhelt büntetőjogi felelősségéről még nem hoztak döntés.

[18] A VII. r. terhelt védője összefoglalóan arra hivatkozott, hogy a VII. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása nem megalapozott, mert az ellene szóló bizonyítékok mind számukat, mind súlyukat, mind a bizonyító erejüket tekintve csekélyek, így nem állapítható meg a kétséget kizáró bizonyítottság. A 20 éve zajló büntetőeljárási idő távlatában már sem a speciális prevenció, sem pedig a generális prevenció nem juttatható érvényre a kiszabott büntetés által.

[19] A VII. r. terhelt védője nyilvános ülés tartását indítványozta.

[20] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. és III. r. terhelt védője, valamint a VIII. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a jelen ügyben a vádat elbíráló törvényszék által 2013. február 11. napján meghozott elsőfokú, valamint az ítélőtábla másodfokú ítéletét a felülvizsgálati eljárásban eljárt Kúria az I. és II. r. terheltek vonatkozásában a Bfv.III.1020/2014/12. végzésével, míg a III., IV., V., VI., VII., VIII. és IX. r. terheltek vonatkozásában a Bfv.III.889/2015/4. számú meghozott végzésével hatályon kívül helyezte és az eljárást törvényes vád hiánya miatt megszüntette. A Kúria a végzéseinek indokolásában rögzítette, hogy határozata „nem képezi akadályát annak, hogy – elévülési időn belül – az ügyész az azzal érintett cselekmények tekintetében ismételten vádat emeljen. Amennyiben ugyanis az eljárást megszüntető határozat alapja a törvényes vád hiánya, abból az is következik, hogy az eljárás tárgyát képező cselekmény(ek) érdemi elbírálására e határozattal nem került sor [1/2007. BK vélemény II/4/c. pont, BH 2012.278., 33/2013. (XI. 22.) AB határozat]. Az eddig lefolytatott bírósági eljárás egyes cselekményei – utoljára a jogerős ítélet meghozatala – az elévülést megszakították, mert azok nyilvánvalóan a bíróság által a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménynek minősülnek [Btk. 28. § (1) bek.], akkor is, ha a vád nem felelt meg a Be. 2. § (2) bekezdésében írt rendelkezéseknek.” A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra, hogy ezt követően a járási ügyészség ismételten vádat emelt a terheltekkel szemben és ezt a vádat bírálták el jogerősen a felülvizsgálati indítványokkal támadott határozatokban. A Legfőbb Ügyészség érvelése szerint a Kúria ezen felülvizsgálati eljárásban meghozott határozataival a korábbi első- és másodfokú ítéletet az érintett terheltek vonatkozásában hatályon kívül helyezte, azok az új vád emelésekor eljárásjogi értelemben már nem léteztek. Ebből következően alapvetően hibás az az álláspont, amely szerint e jogerős ügydöntő határozatok a hatályon kívül helyezésüket követő időben lefolytatott eljárás tekintetében a Be. 4. § (3) bekezdésének alkalmazására alapul szolgálnak, és ítélt dolgot eredményeznek. Egyebekben pedig az arra való hivatkozás, hogy a terheltek marasztalására annak ellenére került sor, hogy cselekményüket korábban már jogerősen elbírálták, a Legfőbb Ügyészség szerint nem felülvizsgálati, hanem a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja szerint perújítási okot képez.

[21] A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a Kúria korábbi felülvizsgálati eljárásaiban hozott határozatainak indokolása a felülvizsgálati indítványokban vitatott mindkét kérdésre iránymutatást adtak. Rögzítették, hogy az addig lefolytatott bírósági eljárás egyes cselekményei – utoljára a jogerős ítélet meghozatala – az elévülést megszakították, mert azok nyilvánvalóan a bíróság által a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménynek minősülnek akkor is, ha a vád nem felelt meg a korábbi Be. 2. § (2) bekezdésében írt rendelkezéseknek; másrészt rögzítették, hogy a Kúria határozata nem képezi akadályát annak, hogy – elévülési időn belül – az ügyész az azzal érintett cselekmények tekintetében ismételten vádat emeljen. Mivel a korábbi jogerős ítélet meghozatala és az új vád bíróságra érkezésének időpontja között 3 évnél kevesebb idő telt el, elévülés szóba sem jöhetett. Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 35. § (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. Ehhez hasonlóan rendelkezik az elbíráláskor hatályos Btk. 28. § (1) bekezdése akként, hogy az elévülést félbeszakítja a bíróságnak, az ügyészségnek, a nyomozó hatóságnak, illetve nemzetközi vonatkozású ügyekben az igazságügyért felelős miniszternek vagy a külföldi hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. A vádemeléssel az ügy bírósági szakaszba kerül és az ügyészség ügyféllé válik, innentől kezdve az elévülést nem az ügyészség, hanem a bíróság eljárási cselekményei szakítják félbe. A bíróság eljárási cselekményeinek joghatása, így a büntethetőség elévülését félbeszakító hatása is független az ügyészi intézkedés törvényességétől. Az ezzel ellentétes, a felülvizsgálati indítványokban képviselt álláspont elfogadása ahhoz vezetne, hogy a nem törvényes vád alapján lefolytatott valamennyi bírósági eljárási cselekményt – pl. idézést, kényszerintézkedések fenntartásáról hozott határozatot, de akár egy eljárást megszüntető végzés vagy felmentő ítélet meghozatalát is – hatálytalannak kellene tekinteni.

[23] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatoknak az I., III. és VIII. r. terheltek tekintetében történő hatályában fenntartását indítványozta.

[24] A Legfőbb Ügyészség indítványára az I. és III. r. terhelt védője észrevételt tett, amelyben az indítványában foglaltakat fenntartotta. Kifejtette, hogy a kétszeres értékelés tilalma a büntető anyagi jog alapelvi szintű szabálya, ami mind a tényállás megállapítása, mind a minősítés, mind pedig a büntetés kiszabása körében irányadó. Álláspontja szerint ismételt vádemelésnek csak akkor van helye, ha a korábbi eljárásban érdemi döntése nem született. Hivatkozott arra, hogy jogerős ítélet esetén kivételesen van lehetőség rendkívüli jogorvoslatokra, az újbóli vádemelés azonban ilyennek nem minősül.

[25] A Legfőbb Ügyészség átiratában a VII. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában és az abban hivatkozott 608. § (1) bekezdés f) és g) pontjában foglaltak értelmében felülvizsgálati okot csak akkor valósít meg, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, illetve az ítélet szóbeli indokolása során elhangzott és az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el egymástól. Ilyen eljárási szabálysértésre azonban a felülvizsgálati indítvány előterjesztője nem hivatkozott és nem is állapítható meg ilyen az iratok alapján sem. Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvány az indokolási kötelezettség megsértését állító részében a törvényben kizárt.

[26] Ugyancsak kizártnak tartotta a felülvizsgálati indítványt a jogerős ítéleti tényállás megalapozottságát, a bizonyítékok értékelését támadó részében. A jogerős ítéleti tényállás megalapozottsága, a bizonyítási eljárás lefolytatása, a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenysége vitatására a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható, eltérő tényállásra, illetőleg az irányadó tényállásban nem szereplő tényekre alapítottan a jogerős ügydöntő határozat nem támadható. A Legfőbb Ügyészség emellett hivatkozott arra, hogy az irányadó tényállás maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a VII. r. terhelt bűnösségének megállapítását mindkét terhére rótt bűncselekményben megalapozzák, ezért az irányadó tényállás alapján a bűnösség megállapítását támadó részében a felülvizsgálati indítvány alaptalan.

[27] A VII. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak a ne bis in idem elvének megsértésére, valamint a büntethetőség elévülésére alapított része tekintetében a Legfőbb Ügyészség – lényegében – az I. és III. r., valamint a VIII. r. terheltek védője által benyújtott felülvizsgálati indítvánnyal kapcsolatosan kifejtett álláspontját ismételte meg. A felülvizsgálati indítványt ezen részeiben alaptalannak tartotta.

[29] A Legfőbb Ügyészség mindezek tükrében azt indítványozta, hogy a Kúria a támadott ügydöntő határozatokat a VII. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[30] A Legfőbb Ügyészség indítványára a VII. r. terhelt védője észrevételt tett, amelyben arra hivatkozott, hogy felülvizsgálati indítvány benyújtására van lehetőség a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja és b) pont ba) alpontja alapján akkor, ha a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg a bíróság a terhelt bűnösségét, illetve a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, vagy a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. Álláspontja szerint a sérelmezett ítéletben foglaltakkal szemben a VII. r. terhelt a terhére megállapított bűncselekmények törvényi tényállási elemeit nem valósította meg. Mindezekből egyszerre következik az, hogy az eljáró bíróság a büntető anyagi jog szabályainak ellenében állapította meg a VII. r. terhelt bűnösségét, másfelől pedig, hogy a vádlotti közrehatás elenyésző mértékét még a büntetés kiszabásánál sem értékelte. Észrevételében a felülvizsgálati kérelmében foglaltakat változatlanul fenntartotta.

[31] Az I. és III. r. terhelt védőjének, valamint a VIII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alaptalan; a VII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa részben törvényben kizárt, részben alaptalan.

[32] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat. Felülvizsgálatnak kizárólag a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen egyes, a törvényben megjelölt esetekben a jogerős ügydöntő határozat jogi és nem ténybeli (megalapozottságot érintő) hiányosságai esetén van helye. Felülvizsgálatnak kizárólag a törvényben meghatározott okokra történő hivatkozással, azok fennállása esetén van helye, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[33] A Be. 648. § a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt és eljárási szabálysértés miatt is van helye. A felülvizsgálati okokat a Be. 649. §-a tartalmazza.

[34] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja és b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét; továbbá, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[36] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés – és így a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati ok –, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, míg ugyanilyen okot képez a Be. 608. § (1) bekezdés g) pontja szerint az, ha az ítélet szóbeli indokolása során elhangzott és az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el egymástól.

[37] A Be. 652. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.

[38] A Be. 650. § (2) bekezdése kimondja: felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.

[41] A Kúria megállapította, hogy a VII. r. terhelt meghatalmazott védőjének indítványa azon részében, amelyben a jogerős ügydöntő határozat megalapozottságát, a bizonyítékok értékelését, a megállapított tényekből további tényekre történő következtetést, a bizonyítékok hitelességét vitatja, a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás támadásának minősül, így törvényben kizárt.

[43] A felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs törvényes lehetőség azon hivatkozások alapján, melyek szerint a VII. r. terhelt büntetőjogi felelőssége nem volt kétséget kizáróan bizonyított, az ügyben eljáró elsőfokú bíróság tényből tényre helytelenül következtetett, és ezt a másodfokú bíróság nem küszöbölte ki; ugyancsak kizárt a bizonyítékok elfogadásának vitatása arra alapozva is, hogy azok 20 éve keletkeztek.

[44] A VII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa az indokolási kötelezettség megsértésére, a hiányos indokolásra vonatkozó részében ugyancsak törvényben kizárt. Az indokolási kötelezettség megsértése 2018. január 1-jétől nem felülvizsgálati ok (BH 2020.355.). A büntetőeljárási törvény hivatkozott szabályaira figyelemmel a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltak alapján csak az képez felülvizsgálati okot, ha a jogerős ügydöntő határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben (a büntetőjogi felelősség tekintetében, a büntetőjogi főkérdések vonatkozásában) ellentétes. Erre a felülvizsgálati indítvány maga sem hivatkozott, lényegében az indokolási kötelezettség megsértését abban látta, hogy álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság a bizonyítékok értékelése, a tényből tényre történő következtetés körében adott hiányos indokolást és erre figyelemmel nem állapítható meg kétséget kizáróan a VII. r. terhelt bűnössége. Az indokolási kötelezettség megsértése relatív eljárási szabálysértés (Be. 609. §), ezért az felülvizsgálati ok megállapítását nem alapozhatja meg, így a felülvizsgálati indítvány alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása ebben a tekintetben is kizárt.

[45] A teljesség érdekében utal a Kúria arra, hogy a VII. r. terhelt védője az indítvány tartalma alapján az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozva a bizonyítékok mikénti értékelését sérelmezte, ami alapján szintén kizárt a felülvizsgálat.

[46] Az I. és III. r. terhelt, valamint a VIII. r. terhelt meghatalmazott védőjének felülvizsgálati indítványa, továbbá a VII. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa a nem kizárt részében azon alapul, hogy a jogerős ügydöntő határozat meghozatalára, így az I., III., VII. és VIII. r. terheltek bűnösségének megállapítására annak ellenére került sor, hogy velük szemben az eljárás megszüntetését megalapozó ok (a vád tárgyát képező bűncselekményben történt korábbi jogerős elítélés, illetőleg a cselekmények büntethetőségének elévülése) állapítható meg.

[47] A Kúria megállapította, hogy gyan a Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra, miszerint a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye, ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatot hoztak; ugyanakkor a Kúria következetes gyakorlata értelmében a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati okot valósítja meg, ha a jogerős ügydöntő határozatban a terhelt bűnösségének megállapítására büntethetőségi akadály folytán került sor.

[48] Az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 32. § b) pontja értelmében az elkövető büntethetőséget megszünteti az elévülés.

[49] Az elbíráláskor hatályos Btk. 25. § b) pontja szerint az elkövető büntethetőséget megszünteti az elévülés.

[50] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy az elévülés bekövetkezése miatt a büntethetőség megszűnése olyan büntető anyagi jogi szabály, amely figyelmen kívül hagyása mellett a bűnösség megállapítása esetén a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglalt felülvizsgálati ok megvalósul, így az erre történő hivatkozás felülvizsgálati eljárás alapjául szolgálhat. (A Kúria erre figyelemmel az elévülés figyelmen kívül hagyására irányuló felülvizsgálati érvelést érdemben vizsgálta.)

[51] Ugyanez nem állapítható meg a ne bis in idem elvének megsértésére való hivatkozás esetében.

[52] A Be. 4. § (3) bekezdése kimondja, büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások esetén. A Be. a ne bis in idem elvét alapul véve a res iudicata esetére rendelkezik, annak két következményét nevesítve. A Kúria megállapította, hogy a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ügydöntő határozat hozatala a felülvizsgálatot eredményező eljárási szabálysértéseknek a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt kimerítő felsorolásban nem szerepel, ezért amiatt a felülvizsgálat törvényben kizárt. A kétszeres elítélés megvalósulása esetén az a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja szerinti perújítási ok lenne. Felülvizsgálat oka, illetve indoka a kétszeres elítélés törvénysértő megállapítása esetében való eljárás megszüntetés lenne [vö. a Be. 648. § b) pont, 649. § (2) bek. d) pont, 608. § (1) bek. e) pont, 567. § (1) bek. b) pont] (Kúria Bfv.629/2021/11. számú döntés [29] bekezdés, BH 2021.298. számon közzé téve). A Kúria ugyancsak ezt az álláspontot fejtette ki a Bfv.222/2022/12. számú ügyében: megállapította, hogy ha a jogerő előtt az elsőfokú bíróság res iudicata indokkal megszünteti az eljárást, akkor ez abszolút eljárási szabálysértés címén másodfokú felülbírálat tárgyát képezheti. Ezzel egyező jogi helyzet, ha a res iudicata címén megszüntetés jogerőre emelkedik, ekkor feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértési okból felülvizsgálatnak lehet helye [Be. 608. § (1) bek. e) pont, 649. § (2) bek. d) pont]. Abban az esetben azonban, ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ügydöntő határozat meghozatalára került sor, ez a felülvizsgálatot eredményező eljárási szabálysértéseknek a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt kimerítő felsorolásában nem szerepel, ezért amiatt a felülvizsgálat törvényben kizárt (hivatkozott határozat indokolása [21]–[27]-ig). Ez utóbbi esetben a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával befejezett későbbi büntetőeljárás esetében perújításnak van helye, ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt korábban jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatot hoztak.

[53] A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a jelen ügyben korábban folyamatban volt felülvizsgálati eljárásokban meghozott határozataiban – ahogy a Legfőbb Ügyészség arra indítványaiban hivatkozik is – tartalmaz e tekintetben érvelést, ezért az indítvány e tekintetben történő kizártságának megállapítása mellett az abban foglaltakkal kapcsolatosan általános jelleggel jelen határozatában is – a teljesség kedvéért – kifejtette álláspontját.

[54] A kétszeres eljárás tilalma (ne bis in idem) és az ítélt dolog (res iudicata) két különböző fogalom. A ne bis in idem kizáró hatást, a res iudicata lezáró hatást eredményez. A kizáró hatás azt jelenti, hogy nincs helye újabb vádemelésnek, sem rendes jogorvoslatnak és általában további büntetőeljárásnak. A lezáró hatás viszont azt jelenti, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségéről döntöttek, a vádat kimerítették (Bfv.222/2021/12. [21] bekezdés). A Be. ugyanakkor a 4. § (3) bekezdésében a ne bis in idem elvét alapul véve, a res iudicata esetére rendelkezik annak két következményét nevesítve, így a jelenlegi szabályozás az elkövető cselekményének jogerős elbírálásához köti a ne bis in idem elvének eljárásgátló hatását, az eljárás megindításának tilalmát, illetve ennek megsértése esetén az eljárás megszüntetésének következményét.

[55] Mindebből először is az következik, hogy mind a res iudicata, mind a ne bis in idem eljárási és nem anyagi jogi akadály. A res iudicata és a ne bis in idem elvének megsértése nem a büntető anyagi jog szabályának, hanem a büntető eljárásjog szabályának megsértését jelenti, így arra hivatkozással a Be. 649. § (1) bekezdésére alapozva felülvizsgálati indítványt benyújtani nem lehet. Amennyiben azonban a res iudicata hatás téves megállapítása miatt az eljárás megszüntetésére (a ne bis in idem elvének téves megállapítására) kerül sor, az a korábban hivatkozottak szerint felülvizsgálati ok, de nem anyagi jogi, hanem a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott eljárásjogi szabály megsértésén alapuló felülvizsgálati ok.

[56] Másodlagosan pedig az következik, hogy sem a res iudicata, sem a ne bis in idem nem állapítható meg, ha az elkövető cselekményét jogerősen nem bírálták el. A szabályozás a res iudicata és a ne bis in idem lezáró és kizáró hatását is a terhelt cselekményének jogerős elbírálásához köti, így értelemszerűen sem ítélt dolog hatás, sem pedig kétszeres eljárás tilalma nem valósul meg, ha az elkövető cselekményének jogerős elbírálása hiányzik; vagy azért, mert az elkövető cselekménye tárgyában hozott döntés nem tekinthető bíróság általi jogerős elbírálásnak, vagy azért, mert a bíróság eljárás megszüntetéséről rendelkező döntése egyben nem jelenti az elkövető cselekménye elbírálását is. Ez utóbbi esetet jeleníti meg az, amikor a bíróság a büntetőeljárást a törvényes vád hiányában szünteti meg. (Értelemszerűen ettől eltérő eset, ha az eljárás jogerős ügydöntő határozatban történő megszüntetésére a büntető anyagi jogban szabályozott büntethetőséget kizáró vagy megszüntető akadály fennállása miatt került sor, ebben az esetben ugyanis úgy kell tekinteni, hogy az elkövető cselekményét a büntető anyagi jogszabályok megfelelő alkalmazásával jogerősen elbírálták.)

[57] A Be. 4. § (3) bekezdése azt is jelenti, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes különleges eljárások a törvényi szabályozásnak megfelelően az elkövető cselekményét elbíráló jogerős ügydöntő határozat esetén a res iudicata hatást, így az ahhoz kapcsolódó ne bis in idem elvének megfelelő kétszeres eljárási tilalmat is áttörhetik. Amennyiben a rendkívüli jogorvoslat következtében az ügydöntő határozat jogereje feltörésre kerül, a rendkívüli jogorvoslat eredményeként az már nem tekinthető az elkövető cselekményét jogerősen elbíráló határozatnak, így ahhoz a jogerős ügydöntő határozathoz kapcsolódó következmények nem fűződhetnek, ahhoz res iudicata (és így ne bis in idem) hatás a továbbiakban nem kapcsolódik. Amennyiben a rendkívüli jogorvoslati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatásával új, a terhelt cselekményét elbíráló jogerős ügydöntő határozat születik, a res iudicata és a ne bis in idem ezen határozathoz, annak tartalmához kötődik. Amennyiben a rendkívüli jogorvoslat folytán a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezésére kerül sor anélkül, hogy új, a terhelt cselekményét elbíráló jogerős ügydöntő határozat születne – ilyennek tekinthető a törvényes vád hiányában történő eljárás megszüntetés is – úgy a korábbi határozat megszűnik a terhelt cselekményét elbíráló jogerős ügydöntő határozatként létezni, ahhoz további joghatás nem kötődhet, ugyanakkor annak helyébe más, az elkövető cselekményét jogerősen elbíráló ügydöntő határozat nem lép, ezért amennyiben annak anyagi és eljárásjogi feltételei fennállnak, az elkövető cselekménye miatti ismételt eljárás lefolytatásának nincs akadálya.

[58] A Be. hivatkozott rendelkezése megfelel az I. és III. r. terhelt védője által hivatkozott, az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésében meghatározott alkotmányos elvnek, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkében, az 1976. évi 8. tvr.-rel kihirdetett polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya 14. cikk 7. bekezdésében és az Európai Unió alapjogi kartája 50. cikkében foglalt szabályozásnak.

[59] Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (6) bekezdése szerint a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.

[60] Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvényben kihirdetett 7. kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikk 1. pontja szerint, ha valakit egy állam büntető törvényének és büntetőeljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyanezen bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntetőeljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki. A 2. pont szerint ugyanakkor az előző bekezdés rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy az adott állam büntető törvényeinek és büntetőeljárási törvényeinek megfelelően az eljárást újból megindítsák, ha új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvető hibái természetüknél fogva kihatással vannak a meghozott ítéletre.

[61] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. törvényerejű rendelet tartalmazza az Egyezmény kihirdetett 14. cikkét is, amelynek 7. pontja értelmében senkivel szemben nem lehet büntetőeljárást indítani, vagy büntetést kiszabni olyan bűncselekmény miatt, amely miatt az adott ország törvényének és büntetőeljárásának megfelelően a jogerős ítélettel már elítélték vagy felmentették.

[62] Az Európai Unió Alapjogi chartája (2016/C202/02) 50. cikke szerint senki nem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték.

[63] Mindezen alkotmányos és nemzetközi jogi szerződésekben meghatározott szabályokat figyelembe véve megállapítható, hogy a kétszeres eljárás tilalma a jogerős elítélés tényéhez kötődik. A jogerős elítélés esetén az Alaptörvény és a Be. hivatkozott rendelkezéseire figyelemmel – amelyek megfelelnek az Emberi Jogok Európai Egyezménye 7. kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikkének 2. bekezdésének is – a jogerő a rendkívüli jogorvoslati eljárásban feltörhető, ami a korábbi határozat jogerejének és az ahhoz kapcsolódó joghatásoknak a megszűnését eredményezi.

[64] Másképpen fogalmazva: az elkövető cselekményét elbíráló ügydöntő határozathoz ítélt dolog (res iudicata) és ebből eredően a kétszeres eljárás tilalma (ne bis in idem) csak abban az esetben kapcsolódik, ha ez a határozat jogerős, vagyis jogereje beállt és az rendkívüli jogorvoslati eljárás következtében sem szűnt meg.

[65] Jelen ügyben a kétszeres eljárás tilalmának megsértésére a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozat meghozatalakor nem került sor, mivel a korábbi, a felülvizsgálattal érintett terheltek cselekményét jogerősen elbíráló bírósági határozatokat a felülvizsgálati eljárás, mint rendkívüli jogorvoslat során eljáró Kúria hatályon kívül helyezte, így azok jogereje megszűnt, a felülvizsgálati eljárásban hozott határozatok pedig nem teremtettek új, a terheltek cselekményét jogerősen elbíráló res iudicata és így ne bis in idem hatást létrehozó jogerős határozatot. Az eljárás megszüntetésére a törvényes vád hiányában került sor, amely megszüntetés a korábbi szabályozás alapján ugyan ügydöntő volt, de nem jelentette a terheltek cselekményét elbíráló, így jogerőhatás kiváltására alkalmas döntést. Ez utóbbit jeleníti meg az Alkotmánybíróság gyakorlata és a Kúria 1. BK véleménye is.

[66] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései Alaptörvény ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés elutasításáról szóló 33/2013. (XI. 22.) AB határozat [30] bekezdésében kifejtette: az Alkotmánybíróság a büntetőeljárási törvény vizsgálata alapján elsőként arra az álláspontra jutott, hogy a törvényes vád hiánya miatt történő eljárás megszüntetése a vádról szóló olyan bírói döntés, amely az adott büntetőeljárást befejezi. „Hasonlóan a büntetőeljárás bírói megszüntetésének többi jogcíméhez, a törvényes vád hiánya okán történő eljárás megszüntetéséről szóló döntés is ügydöntő [1998. évi XIX. törvény 332. § (1) bekezdés a)–h) pontja]. Mégis, a törvényes vád hiánya okán történő eljárás megszüntetését az különbözteti meg a többi eljárást megszüntető októl, hogy ez utóbbiak esetében valamely véglegesnek tekinthető körülmény, így pl. a vádlott halála, a bűncselekmény elévülése vagy anyagi jogi feltétel hiánya miatt válik lehetetlenné az eljárás folytatása. A törvényes vád hiánya ezzel szemben önmagában nem tekinthető olyan oknak, amely véglegesen lehetetlenítené el a büntetőeljárás lefolytatását. A törvényes vádról szóló bírói döntés ugyanis a vádban leírt tényeket, a cselekményt mégsem értékeli, vagyis elbírálatlanul hagyja (hasonlóan lásd EU Bíróság, Filomeno Mario Miraglia ügy, C-469/03, 2005. március 10., 33–34. pontjait, illetve EU Bíróság, Vladimir Turansky ügy, C-491/07, 2008. december 22., 42. és 45. pontjait). A bíróság ilyen esetekben ugyanis a tényeket nem vizsgálja, a bűnügy bizonyítékait nem mérlegeli és a büntetőjogi felelősség kérdésében nem határoz…” Ilyen megfontolások alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a törvényes vád hiánya okán történő eljárást megszüntető bírósági végzést követően, ugyanazon cselekmény miatti ismételt vádemelés nem sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésében foglalt ne bis in idem alkotmányos elvét.

[67] Az Alkotmánybíróság ezt az álláspontját megerősítette az alkotmányjogi panasz elutasításáról szóló 3074/2016. (IV. 18.) AB határozat [51] bekezdésében.

[68] A Kúria az 1. BK véleményének felülvizsgálati eljárásban figyelembe veendő szövegállapota szerinti II/4/a. pontban kifejtette: „A bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell. Kétségtelen, hogy a vád törvényessége, illetve törvényi kellékének hiánya miatt az eljárás megszüntetésével a bíróság a vádról határoz. Következésképpen e határozat ügydöntő határozat.”

[69] A vélemény II/4/b. pontja értelmében e határozat jogi természetét tekintve azonban különbözik a más okból hozott megszüntető határozattól. Ez esetben ugyanis a bíróság nyilvánvalóan csak a vád – bírósági eljárásra való – alkalmasságát (eljárásjogi feltételeinek meglétét), nem pedig a vádban foglaltak büntetőjogi felelősséget megalapozó, anyagi jogi feltételeit vizsgálja, illetve bírálja el. A bűncselekmény hiányának megállapítása feltételezi a vád törvényességét. A vád eljárásjogi alkalmatlansága, mint a büntetőeljárás akadálya, nem jelenti egyben az adott személy büntetőjogi felelősségre vonásának elháríthatatlan akadályát. Következésképpen a vád törvényességének, illetve törvényi kellékének hiánya miatt történt megszüntetés, bár ügydöntő határozat, valójában azonban a büntetőjogi felelősség tekintetében anyagi jogerő hatással nem rendelkezik. Ez ugyanis csak a kimerített váddal, az elbírált cselekmény tekintetében valósulhat meg. A bíróság pedig csak az eljárás akadálya miatt nem döntött a büntetőjogi igényről, vagyis nem bírálta el érdemben a vád tárgyává tett cselekményt. A vád törvényessége, illetve törvényi kellékének hiánya miatt hozott megszüntető határozat esetében a megváltoztathatatlanság, mint jogerő hatás, csak az adott, eljárásjogi szempontból alkalmatlan vád következményei tekintetében áll fenn, ami nem más, mint az eljárás akadálya. Ehhez képest, ha a megszüntető végzés jogerőre emelkedik – nyilvánvalóan elévülési időn belül –, akkor nincs törvényes akadálya annak, hogy a vádló az általa korábban vád tárgyává tett cselekmény miatt a terhelttel szemben ismét vádat emeljen. A bíróság az ismételt vádat – értelemszerűen annak eljárásjogi alkalmassága esetén – jogosult és köteles érdemben elbírálni, és ugyanazon cselekmény miatt más személlyel szemben is indulhat eljárás.

[70] A Kúria az ügyben meghozott korábbi jogerős ügydöntő határozatot a törvényes vád hiánya miatt hatályon kívül helyező határozataiban kimondta, hogy a határozat nem képezi akadályát annak, miszerint – elévülési időn belül – az ügyész az azzal érintett cselekmények tekintetében ismételten vádat emeljen. Amennyiben ugyanis az eljárást megszüntető határozat alapja a törvényes vád hiánya, abból az is következik, hogy az eljárás tárgyát képező cselekmény(ek) érdemi elbírálására e határozattal nem került sor [1/2007. BK vélemény II/4/c. pont, BH 2012.278., 33/2013. (XI. 22.) AB határozat]. Az eddig lefolytatott bírósági eljárás egyes cselekményei – utoljára a jogerős ítélet meghozatala – az elévülést megszakították, mert azok nyilvánvalóan a bíróság által a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménynek minősülnek [Btk. 28. § (1) bek.], akkor is, ha a vád nem felelt meg a (régi) Be. 2. § (2) bekezdésében írt rendelkezéseknek (Bfv.III.1020/2014/12. számú határozat 16. és 17. oldal, Bfv.III.889/2015/4. számú határozat 18. oldal).

[71] A Kúria ezen töretlen álláspontja megjelenik a Bfv.I.737/2012. számú ügyben meghozott határozatban is (BH 2012.278.II.).

[72] Mindezeket figyelembe véve megállapítható az is, hogy a felülvizsgálati indítványt benyújtó védők álláspontjával szemben a jogerős ügydöntő határozatban elbírált cselekmények tekintetében az elévülést mind az első, kizárt ügyész által emelt, így törvényesnek nem tekinthető vád folytán indult bírósági eljárásban a bíróság által a cselekmény elkövetése miatt azok elkövetőjével szemben foganatosított, az ügyet érdemben előre vivő cselekményei és döntései (ideértve a tárgyalás tartását, valamint a hatályon kívül helyezett jogerős ügydöntő határozat meghozatalát is), mind pedig a felülvizsgálati eljárásban eljárás megszüntetését követően törvényesen megvalósuló vádemelés, és az ismételt vád folytán indult bírósági eljárásban a bíróságnak az eljárás előre vitelét célzó, azt eredményező, a vádban foglalt cselekmény miatt azok elkövetőjével szemben foganatosított eljárási cselekménye megszakította.

[73] Az ügy irataiból megállapítható, hogy az első vádemelés alapján meghozott elsőfokú ítéletet a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a végzésével valamennyi terheltet érintően hatályon kívül helyezte és az iratokat a megismételt eljárás lefolytatására a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező megyei bíróságnak küldte meg. A megismételt eljárásban az ügyész az eredeti vádiratot valamennyi terhelttel szemben fenntartotta, majd a vádat írásban kiegészítette és módosította. A megismételt eljárásban a törvényszék ítélete a másodfokon eljáró ítélőtábla ítéletével emelkedett jogerőre. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott hatályon kívül helyező és eljárást megszüntető végzését követően a járási ügyészség ismételte vádat emelt valamennyi terhelttel szemben.

[74] Az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 35. § (1) bekezdése értelmében az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye.

[75] Az elbíráláskor hatályos Btk. 28. § (1) bekezdése lényegében ezzel azonos tartalommal rendelkezik arról, hogy az elévülést félbeszakítja a bíróságnak, az ügyészségnek, a nyomozó hatóságnak, illetve nemzetközi vonatkozású ügyekben az igazságügyért felelős miniszternek vagy a külföldi hatóságnak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye.

[76] A korábbi jogerős ítélet meghozatala és az új vádemelés időpontja között eltelt időben az elévülés nem következett be. A büntethetőség elévülési ideje az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontja alapján legalább 3 év, az elbíráláskor hatályos Btk. 26. § (1) bekezdése alapján pedig legalább 5 év volt. Megállapítható, hogy sem az ismételt vádemelésig, sem a vádemelést követően nem telt el olyan hosszú idő, amelyre figyelemmel az elévülés, mint büntethetőséget megszüntető ok bekövetkezett volna. Büntethetőséget megszüntető ok hiányában pedig az I., III., VII. és VIII. r. terheltek bűnösségének megállapítására az elévülésre vonatkozó büntetőjogi anyagi jogi szabály megsértése nélkül, törvényesen került sor.

[77] A VII. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványában sérelmezte, hogy VII. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, illetve a bűncselekmény törvénysértő minősítése alapján törvénysértő büntetést szabtak ki vele szemben.

[78] A felülvizsgálati indítvány alapján a felülvizsgálati ok vizsgálatát a jogerős tényállásban megállapított cselekmény alapján kell elvégezni, a hivatkozott anyagi jogi jogszabály megsértését e tényállás alapján kell megítélni (BH 2021.280.). A VII. r. terhelt büntetőjogi felelősségét a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, valamint a Btk. 404. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő csődbűncselekmény bűntettében állapította meg, melyeket társtettesként követett el.

[79] A Btk. 373. § (1) bekezdése szerinti a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, míg a VII. r. terhelt terhére megállapított csődbűncselekményt az, aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége esetén az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.

[80] A VII. r. terhelt cselekvőségét a jogerős ítélet II/1. és II/2. tényállási pontja tartalmazza, ami a felülvizsgálati eljárásban irányadó. A II/1. tényállási pont tartalmazza, hogy az ott megjelölt szerződés megkötésének a napjáig az U. Kft.-t tulajdonló és vezető VII. r. és a VIII. r. terhelteknek már a kölcsön felvételekor sem állt szándékában a hitelt visszafizetni, hiszen az U. Kft.-ben meglévő üzletrészeiket még a hitelszerződés megkötésének napján eladták a Z. Kft.-nek, valamint a II. r. terheltnek. Ezáltal is félrevezették és megtévesztették a hitelt nyújtó Bank Rt.-t a hitel valódi célját illetően. A tényállás szerint a vádpontban szereplő személyek által is tudottan megállapítható volt, hogy az U Kft. gazdasági helyzetéből adódóan a futamidőn belül bevételeiből sem lett volna képes a hitel visszafizetésére, a szerződés teljesítési képessége sem állt fenn, erre reális lehetősége sem volt, mert a hitelösszeg az eredeti felhasználási céljától eltérően jelentős mértékben nem az U. Kft. működésének érdekében lett felhasználva, hanem az a Z. Kft.-t ténylegesen irányító I. r. terhelthez került. A tényállás tartalmazza azt, hogy a VII. és VIII. r. terheltek a 80 000 000 forint összegű hitelszerződés megkötése kapcsán tanúsított megtévesztő magatartásukkal a Bank Rt.-nek 80 000 000 forint összegű kárt okoztak. A II/2. tényállás tartalmazza, hogy a VII. és VIII. r., valamint a IX. r. terheltek, mint szerződő felek nevében eljáró ügyvezetők az U. Kft. szempontjából nyilvánvalóan az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes, a gazdasági racionalitásokkal szemben álló és a II. vádpontban részletesen kifejtett tevékenységet folytattak, amelynek következtében az U. Kft. vagyonát ténylegesen és nagy mértékben csökkentették, ezáltal a gazdasági társasággal szemben elrendelt hitelezői igények kielégítését részben meghiúsították. Tartalmazza továbbá, hogy az U. Kft. fizetésképtelenségét a megyei bíróság a jogerőre emelkedett végzésével megállapította és elrendelte annak felszámolását. A II. tényállási pont tartalmazza azokat a jogügyleteket, amelyek a tényállás szerint az észszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesek voltak, és amelyek következtében az U. Kft. vagyona ténylegesen és nagymértékben csökkent.

[81] A fentiekben kifejtettek tükrében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján törvényesen került sor VII. r. terhelt bűnösségének kimondására csalás, valamint a csődbűncselekmény bűntettében és e bűncselekmények minősítése is törvényes.

[82] A VII. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványában nem hivatkozott a Btk. más – eltérést nem tűrő – szabályának megsértésére. Így az indítvány alapján – a törvénysértő minősítés hiányára tekintettel is – a Btk. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok nem állapítható meg.

[83] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványok az elévülés bekövetkezésére, valamint a VII. r. terhelt terhére megállapított bűncselekménynek a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével történő bűnösség megállapítására vonatkozó részükben alaptalanok; a ne bis in idem elvének megsértésére, a VII. r. terhelt tekintetében megállapított tényállás megalapozatlansága és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó része, valamint az indokolási kötelezettség hiányos teljesítésére vonatkozó része tekintetében pedig kizártak.