BÜ BH 2023/209

[1] A törvényszék végzésével – az előtte a főügyészség vádirata folytán költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőeljárásban – a nyomozási bíró végzésével B. Z. vonatkozásában 14 400 000 forint erejéig a tulajdonát 1/2–1/2 arányban képező belterületi 544. és 234. hrsz. ingatlanok tekintetében, vagyonelkobzás céljából elrendelt zár alá vételt feloldotta a Be. 331. § (1) bekezdés a) pontja alapján, de arra is utalással, hogy a zár alá vétel elrendelésének oka eleve nem állt fenn. Egyben megkereste az járási hivatalt a végzés jogerőre emelkedését követően a zár alá vétel ingatlannyilvántartásból történő törlése érdekében.

[2] Az elsőfokú bíróság végzése indokolásának lényege szerint a benyújtott tulajdoni lapok és szerződések alapján a zár alá vett ingatlanokat a VI. r. vádlott még 2001. évben szerezte, így azok nem a vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetéséből származnak, és nem tekinthetők a bűncselekményből származó vagyon helyébe lépett vagyonnak sem. A törvényszék tévesnek tartotta a zár alá vétel olyan „kiterjesztő értelmezését”, amely szerint a büntetőeljárás megindulását követően a kényszerintézkedés a terhelt bármely, a bűncselekménnyel semmilyen módon össze nem függő, meglévő vagyontárgyaira kiterjeszthető, mivel ez aránytalanul és szükségtelenül sértené a terhelteket is megillető tulajdonhoz való jogot.

[3] Kifejtette, hogy a korábban elrendelt zár alá vétel nemcsak a VI. r. vádlott, hanem a tulajdonostársak és a haszonélvező jogos érdekét is érinti, a Be. 271. § (3) bekezdése szerint pedig a kényszerintézkedés végrehajtása során figyelemmel kell lenni arra, hogy az az érintetten kívüli személyt csak a legszükségesebb mértékben érintsen. Hivatkozott arra is, hogy a végrehajtási eljárás során is kiemelt védelmet élveznek az ingatlanok, amelyekre végrehajtás csak akkor folytatható, ha az adós más vagyonából a behajtás nem lehetséges vagy aránytalanul hosszú ideig tartana.

[4] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vádhatóság nem valószínűsítette azt sem, hogy mi alapján lehet megalapozottan tartani attól, hogy a VI. r. terhelt egy jövőben elrendelésre kerülő vagyonelkobzás végrehajtását meghiúsítaná, ami pedig a zár alá vétel törvényi feltétele.

[5] Az ügyészi fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság határozatával az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érvelésével is egyetértve kifejtette, hogy – a Be. 326. § (1) bekezdése szerint – a vagyonelkobzás biztosítása érdekében elrendelt zár alá vétel akkor terjedhet ki olyan vagyonra is, amely nem képezheti vagyonelkobzás tárgyát, ha a zár alá vétel e vagyon megőrzését szolgálja és a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyontól történő elkülönítése időigényes. Ebben az esetben a zár alá vétel azonban legfeljebb három hónapig tarthat. A VI. r. vádlott ingatlanai nem képezhetik vagyonelkobzás tárgyát, ezért a zár alá vételük fenntartása sem indokolható.

[7] A fellebbviteli bíróság nem osztotta azt az ügyészi álláspontot sem, amely szerint a pénzösszegre nézve elrendelt vagyonelkobzás nem a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon vonatkozásában kerül végrehajtásra, hanem a terhelt bármilyen és bármikor szerzett vagyonára. Álláspontja szerint a szabályok egybevetése útján csak az a következtetés vonható le, hogy „a vagyonelkobzás alá eső érték az egyébként vagyonelkobzással érintett vagyontárgyat helyettesíti, így a zár alá vétel bűncselekménnyel össze nem függő terhelti vagyontárgyakra történő kiterjesztése a hatályos anyagi és eljárásjogi szabályokkal, és az ezek hátteréül szolgáló alaptörvényi rendelkezésekkel is ellentétben állna”. Egyedül a polgári jogi igény biztosítására látott lehetőséget a terhelt bárhol fellelhető vagyonának zárolására.

[8] A törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság fentiekben megjelölt véglegessé vált végzései ellen a legfőbb ügyész terjesztett elő jogorvoslatot a törvényesség érdekében.

[9] A legfőbb ügyész tévesnek és az egységes jogalkalmazói gyakorlattal ellentétesnek tartotta a törvényszék és az ítélőtábla által kifejtett álláspontot, amely szerint a vagyonelkobzás biztosítása érdekében elrendelt zár alá vétel csak olyan dolgokra terjedhet ki, amelyek a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 74. §-ában és 74/A. §-ában meghatározott anyagi jogi szabályok szerinti vagyonelkobzás alapjául szolgálnak; tekintve, hogy ez összemossa a vagyonelkobzás jogalapját képező törvényi rendelkezést [Btk. 74. § (1) bek. a) pont] az intézkedés pénzösszegben kifejezésre kerülő tárgyával [Btk. 75. § (1) bek. a) pont].

[10] A sérelmezett végzésekkel feloldott zár alá vétel tárgya ugyanis nem maga a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett vagyon volt – hiszen az a nyomozás idejére már nem is volt fellelhető – hanem a vagyonelkobzás végrehajtásának biztosítása érdekében került sor a részben a terhelt tulajdonában álló ingatlanok zár alá vételére. Megjegyezte, hogy az eljárás adatai szerint a VI. r. vádlott más vagyonnal nem rendelkezik, ezért a vagyonelkobzás végrehajtásának biztosítása más módon nem is volt lehetséges. Álláspontja szerint ebből a körülményből, valamint a vádiratban a VI. r. vádlott terhére rótt bűncselekmények szervezett elkövetéséből a vagyonelkobzás végrehajtása meghiúsításának reális veszélyére lehet megalapozottan következtetni.

[11] Kifejtette, hogy a vagyontárgy megszerzése időpontjának és jogcímének vizsgálatát helyesen a vagyonelkobzás alá eső, jelen ügyben a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett vagyon, és nem pedig a vagyonelkobzás végrehajtásának biztosítására zár alá vett vagyon tekintetében kell lefolytatni. A Be. 326. § (1) és (2) bekezdései tekintetében a jogszabály indokolása szerint a törvény az úgynevezett kevert dolgok zár alá vételének lehetőségét teremti meg a vagyonelkobzás alá nem eső elemek megőrzése érdekében, amely azonban a vagyonelkobzás alá eső és a vagyonelkobzás alá nem eső vagyon elkülönítéséig, de legfeljebb három hónapig tarthat. Jelen esetben azonban nem ilyen kevert dolgokról van szó, ezért az ítélőtáblának az erre történő hivatkozását alaptalannak tartotta.

[12] Indítványozta ezért: a Kúria a Be. 669. § (1) és (3) bekezdései alapján, a Be. 668. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen állapítsa meg, hogy a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzései törvénysértők.

[13] A VI. r. terhelt és védője a jogorvoslati indítványra írásban észrevételt nem tettek.

[14] A legfőbb ügyész törvényesség érdekében előterjesztett jogorvoslati indítványa alapos.

[15] A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be a bíróság törvénysértő, jogerős ügydöntő határozata és végleges, nem ügydöntő végzése ellen [Be. 667. § (1) bek.]. A Be. 667. § (3) bekezdése alapján a jogorvoslat bejelentése nincs határidőhöz kötve.

[16] A törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság nem ügydöntő végzése véglegessé vált, így azzal szemben fennáll ezen rendkívüli jogorvoslat benyújtásának a Be. 667. § (1) bekezdés 2. fordulatában meghatározott feltétele. Mivel nem állapítható meg a Be. 667. § (2) bekezdésében foglalt egyik kizáró ok sem, a legfőbb ügyész által bejelentett jogorvoslati indítvány alapján a jogorvoslati eljárás lefolytatásának helye van.

[17] A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetén a Be. XC. Fejezete (felülvizsgálati eljárás) rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni (Be. 666. §).

[18] A Kúria az iratok alapján a következőket állapította meg.

[19] A költségvetési csalás bűntette miatti büntetőeljárásban a nyomozás során a főügyészség indítványára a nyomozási bíró jogerős végzésével B. Z. gyanúsított tulajdonát 1/2–1/2 arányban képező belterületi 544. és 234. helyrajzi számú ingatlanok tekintetében, 14 400 000 forint erejéig vagyonelkobzás céljából zár alá vételt rendelt el. A zár alá vétel tényét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

[20] A főügyészség vádat emelt a törvényszéken B. Z. VI. r. vádlott ellen bűnsegédként elkövetett 7 rendbeli a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő, bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette, 11 rendbeli a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő, bűnszervezetben elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és 2 rendbeli a Btk. 345. §-ába ütköző, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt.

[21] Az eljárás jelenleg a törvényszéken van folyamatban.

[22] A vádirati tényállás szerint a VI. r. vádlott a vádlott-társai költségvetést károsító jogellenes cselekményeit segítve, banki pénzfelvevőként 3 éven keresztül a bűnszervezethez tartozó cégek bankszámláiról többmilliárd forint összegben vett fel készpénzt. Ezért a tevékenységéért havi 400 000 forint, összesen 14 400 000 forint juttatásban részesült.

[23] Az ügyészség a vádiratban indítványozta, hogy a bíróság a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján a VI. r. vádlottal szemben (is) rendeljen el vagyonelkobzást a 14 400 000 forint összegben megállapítható gazdagodása erejéig.

[24] Annak megítélésénél, hogy a zár alá vétel feloldására törvényesen került-e sor, a Btk. vagyonelkobzásra és a Be. zár alá vételre vonatkozó szabályainak együttes értelmezése szükséges.

[25] A vagyonelkobzás olyan intézkedés, amelynek célja a bűncselekmény elkövetéséből eredő, valamint a törvényesen szerzett, de bűncselekmény elkövetésére fordított vagy arra szánt vagyon elvonása az állam javára (69/2008. BK vélemény I. pont).

[26] A Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Elkövető a tettes, a közvetett tettes, a társtettes, valamint a felbujtó és a bűnsegéd (Btk. 12. §).

[27] A vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha a vagyonelkobzás alá eső vagyon már nem lelhető fel [Btk. 75. § (1) bek. a) pont].

[28] A vagyonelkobzást a bíróság jogerős ítélete alapján az állami adó- és vámhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezései szerint hajtja végre [a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. tv. (Bv. tv.) 323. §].

[29] A pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajtása során az állami adóhatóság az adós vagyontárgyait a pénzkövetelés végrehajtásának szabályai szerint vonja végrehajtás alá [az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. tv. 125/C. § (1) bek.], amely – a törvényben meghatározott korlátozásokkal – az adós bármely vagyontárgyára kiterjedhet.

[30] A vagyonelkobzás végrehajthatóságának sikere (az állam ezirányú igénye) a büntetőeljárásban kényszerintézkedéssel, zár alá vétellel biztosítható.

[31] A Be. 324. § (1) bekezdése szerint a zár alá vétel a vagyonelkobzás vagy a polgári jogi igény biztosítása érdekében a zár alá vétel tárgya feletti rendelkezési jogot függeszti fel.

[32] Zár alá vételt akkor lehet elrendelni, ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak van helye, vagy annak célja polgári jogi igény biztosítása, és – mindkét esetben – megalapozottan lehet tartani attól, hogy a vagyonelkobzás végrehajtását, illetve a polgári jogi igény kielégítését meghiúsítják [Be. 324. § (3) bek. a) és b) pont].

[33] A zár alá vétel – Be. 324. § (1) bekezdése szerinti fogalmából is kitűnően – jogi természetét tekintve a vagyonelkobzás vagy polgári jogi igény alapjának megvédésére szolgáló kényszerintézkedés, melynek a célja annak megakadályozása, hogy a terhelt vagy más személy bármely módon elvonja annak alapját és ezzel kiüresítse az ügydöntő határozatban elrendelhető vagyonelkobzást vagy a megítélt polgári jogi igény megfizetését.

[34] A zár alá vétel mint kényszerintézkedés lehetősége tehát a büntető anyagi jogszabály által szabályozott intézkedésre (vagyonelkobzásra) tekintettel, azzal szoros összefüggésben áll fenn, de a kettő nem azonosítható, a vagyoni intézkedés alkalmazhatóságának szabályait a Btk., míg a zár alá vétel – mint a később alkalmazásra kerülhető vagyonelkobzás biztosítását szolgáló kényszerintézkedés – feltételeit a Be. határozza meg.

[35] A törvény a zár alá vétel tekintetében nem tesz különbséget aszerint, hogy az adott ügyben mely vagyonelkobzási ok áll fenn. Vagyis a zár alá vétel a Be. 324. § (3) bekezdés a) pontja alapján elrendelhető a Btk. 74. § (1) bekezdés a), e) és f) pontja szerint vagyonelkobzás alá eső dologra (ténylegesen bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett, bűncselekmény elkövetése útján létrejött dolog, a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltatott, vagy arra szánt dolog, illetve az ígért vagyoni előny tárgya). Elrendelhető emellett akkor is, ha vagyonelkobzásra – mivel természetben már nem áll rendelkezésre – más (helyettesítő) dologra vagy pénzösszegben kifejezve kerülhet sor a Btk. 74. § (1) bekezdés d) pontja vagy a Btk. 75. § (1) bekezdés a)–c) pontjai alapján.

[36] A jelen ügyben – a vádirati tényállás alapján – a VI. r. vádlott a terhére rótt bűncselekményekkel összefüggésben gazdagodott, a bűncselekmény elkövetésében való bűnsegédi közreműködésért kapott pénzösszeg a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzás alá esik, és amely vagyonelkobzást – bűnösséget megállapító ítélet esetén – a Btk. 75. § (1) bekezdés a) pontja értelmében pénzösszegben kifejezve kell elrendelni.

[37] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

[38] A zár alá vehető vagyon köréből a pénzösszegben kifejezett vagyont a Be. nem emeli ki, így a Kúria nem látott észszerű okot arra, hogy eltérő szabály vonatkozzon a bűncselekmény útján szerzett és meglévő vagyonra, illetve az ugyanezen a jogalapon vagyonelkobzás alá eső, de már fel nem lelhető, ezért a Btk. 75. § (1) bekezdése alapján pénzösszegben kifejezett vagyon biztosíthatósága között. Más szóval a vagyonelkobzás törvényes célja és alapja attól függetlenül fennáll, hogy az adott, elvonandó vagyon (jogellenes gazdagodás) a büntetőeljárás idején rendelkezésre áll-e, vagy az – általános helyettesítőként – pénzben fejezhető ki. A későbbi, jogerős ítéletnek a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezése alapján történő végrehajtás biztosítása érdekében mindkét esetben törvényes (és a közjónak megfelelő) a vagyon zár alá vétele. A pénzben kifejezett vagyonelkobzás felmerülése esetén ez pedig a terhelt (vádlott vagy gyanúsított) vagy egyéb érintett [Btk. 74. § (2) és (3) bek.] bárhol fellelhető vagyonára vonatkozhat, mert önmagában a vagyonelem hiánya (mert az elkövető felélte, elrejtette, elveszett stb.) nem változtat a törvényi rendelkezés célján, amely a bűnös úton szerzett vagyon elvonása.

[39] Az adott ügyben a zár alá vétel tárgyi feltételei tehát teljesültek.

[40] Nem osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy a zár alá vétel elrendelésének további feltétele – a későbbi végrehajtás meghiúsításának veszélye – nem áll fenn a jelen ügyben, illetve, hogy azt az ügyészség nem valószínűsítette.

[41] Annak megítélése, hogy az adott terhelt esetében alappal kell-e tartani attól, hogy a későbbi vagyonelkobzást – a vagyontárgy elrejtésével, átalakításával stb. – meghiúsítja, tényeken nyugvóan és az adott terhelt, valamint az ügy egyedi jellemzői alapján kell megállapítani.

[42] Az erre vont – bírói mérlegelést igénylő – következtetés ugyanakkor nem jelent bizonyosságot, ahogy a szabadságelvonással járó kényszerintézkedés esetén is az azt megalapozó okok valószínűsítése elegendő. Ezen túl nem szükséges törvényi feltétel az sem, hogy a terhelt a zár alá vétellel érintett vagyont ténylegesen megkísérelje az intézkedés hatóköréből kivonni, például értékesíteni, elajándékozni.

[43] Ahogy a zár alá vételt elrendelő bíróság is utalt rá a végzésében jelen ügyben a vád szerinti cselekmény bűnszervezet keretében elkövetett költségvetési csalás bűntette, amelyhez a VI. r. vádlott mintegy 3 éven keresztül nyújtott segítséget, ezalatt ebből a bűnös tevékenységből rendszeres bevételre tett szert. A vagyon elleni bűncselekmény elkövetésének módjából, szervezett jellegéből kétségtelenül levonható az a következtetés, hogy a VI. r. vádlottal szemben szükséges zár alá vétellel biztosítani a bűncselekmény elkövetéséből származó előnynek megfelelő összeget. Emellett értékelendő az is, hogy a VI. r. vádlott esetében más olyan vagyontárgy felkutatása, amely az esetleges későbbi állami igény kielégítésére alkalmas lenne, nem vezetett eredményre. Így az esetlegesen elrendelésre kerülő vagyonelkobzás végrehajtásának biztosítása érdekében elrendelt zár alá vétel ezen feltétele is maradéktalanul fennáll.

[44] Nem értett egyet a Kúria a másodfokú bíróság azon érvelésével, amely szerint a Be. 326. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján nem lehet vitás, hogy a jogalkotó célja szerint a vagyonelkobzás biztosítása érdekében elrendelt zár alá vétel csak olyan, a Be. 324. § (2) bekezdésében meghatározott dolgokra terjedhet ki, amelyek a Btk. 74. § és 74/A. §-a szerinti vagyonelkobzás alapjául szolgálnak; és a zár alá vétel elkerüléséhez (feloldásához) elegendő lenne annak igazolása, hogy a zár alá vett ingatlanokat a vádlott nem a bűncselekménnyel összefüggésben szerezte.

[45] A Be. 326. §-a nem a vagyonelkobzás érdekében elrendelhető zár alá vétel egyik esete, nem önálló zár alá vételi ok, és nem vonatkoztatható a pénzben kifejezett vagyonelkobzás esetére. E rendelkezés célja kizárólag az, hogy amennyiben a Be. 324. § (3) bekezdése szerint zár alá vehető bármely dolog olyan – a kényszerintézkedéssel nem érinthető – dologgal van tartósan vegyítve (keverve), amelyek szétválasztása (különválogatása) időigényes, ez – a vagyonelkobzás alá nem vonható tulajdonra tekintettel – önmagában ne képezze akadályát a zár alá vétel fizikai végrehajtásának. Az ilyen (más tulajdonnal kevert) dolog esetében azonban az elkülönítésről rövid időn belül intézkedni szükséges. Ez azonban a vagyonelkobzás és a zár alá vétel jogalapját nem érinti, az változatlanul a Btk. 74–75. §-ain, illetve a Be. 324. §-án alapulhat.

[46] Ezt támasztja alá a törvényjavaslat miniszteri indokolása is, amely szerint „a törvény egyik újításként megteremti az úgynevezett »kevert dolgok« zár alá vételének lehetőségét a vagyonelkobzás alá nem eső elemek megőrzése érdekében. Ha a vagyonelkobzás alá eső és a vagyonelkobzás alá nem eső vagyon elkülönítése időigényes, a zár alá vétel kiterjedése az utóbbira csak a vagyon megőrzését szolgálhatja.”. Vagyis e rendelkezés nem a pénzben kifejezett vagyonelkobzás tárgyának (pénz) az egyéb, vagyonelkobzás alá nem eső dolgoktól való elkülönítését szabályozza, hanem a bármely okból vagyonelkobzás alá eső, és a vagyonelkobzás alól mentes (mert például a bűncselekménytől független személy tulajdona) vagyontárgyak időleges, együttes zár alá vételének lehetőségét és mielőbbi különválasztásának kötelezettségét teremti meg.

[47] Téves volt az elsőfokú bíróság érvelése a tekintetben is, miszerint a zár alá vétel elrendelhetősége függ attól, hogy az érintett dolognak hány tulajdonosa van (illetve van-e az intézkedéssel egyébként nem érintett tulajdonos vagy haszonélvező). Értelemszerűen a zár alá vétel nem terjedhet ki a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben nem lévő személy vagyonelemére (résztulajdonra, haszonélvezeti jogra egyéb vagyoni értékkel bíró jogra); az pedig, hogy ezen „külső” személyek érdekeit a terhelttel szemben elrendelt zár alá vétel sértheti, nem akadálya a zár alá vétel elrendelésének, ilyen megfontolás figyelembevételére a törvény nem ad lehetőséget.

[48] Nem volt tehát alapos a védői indítvány azon érve, hogy a zár alá vett ingatlant nem VI. r. vádlott hasznosítja, hanem az édesanyja, akit a zár alá vétel korlátoz az ingatlan korszerűsítésében, lakóingatlanként átsorolásában.

[49] Hasonlóan nincs jelentősége a kényszerintézkedés elrendelése szempontjából annak, hogy az ingatlanok általában, a végrehajtási eljárás során (a végrehajtás sorrendjében) élveznek-e védelmet az egyéb vagyontárgyakhoz képest.

[50] Mindezek olyan kérdések, amelyek a zár alá vétel szükségességének megítélése során figyelmen kívül maradnak. A jogalkotó ugyanis nyilvánvalóan a tulajdonhoz való jog – hangsúlyozottan időleges – korlátozásával számolt e jogintézmény megalkotásakor, amellyel szemben az állam büntetőigénye és a bűnös úton szerzett vagyon elvonásának közérdekű célja áll.

[51] A Kúria álláspontja szerint – szemben az első- és a másodfokú bíróság meglátásával – az ügyben a zár alá vétel Be.-ben rögzített szabályainak nemzetközi szerződésbe vagy az Alaptörvénybe ütközése nem merül fel.

[52] Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (Római Egyezmény) 1. számú Kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke rendelkezik a tulajdon védelméről: minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik. Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák (EJF. 1999/1.).

[53] A tisztességes eljárás követelményét a 6. cikk állapította meg, köztük büntetőügyekben érvényesülő ártatlanság vélelmét (6. cikk. 2. pont). Utóbbi azért érinti a zár alá vételt, mert e kényszerintézkedés elrendelésére a jogerős elítélést megelőzően kerül sor.

[54] A Római Egyezménnyel létrehozott Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a Vendittelli-ügyben rögzítette, hogy a zár alá vétel a büntetőeljárás kiegészítő járulékos intézkedése. Elrendelése, illetve fenntartása mindaddig nem ütközik a Római Egyezménybe, amíg az indokolható céljai fennállnak, amint azonban e célok okafogyottá válnak, a korlátozás további fenntartása (a megszüntetésének elmulasztása) az Egyezmény sérelmével jár (Vendittelli v Italy, 14804/89 [1994] ECHR 23).

[55] Egy másik ügyben az EJEB szintén nem kifogásolta a zár alá vételt mint kényszerintézkedést és megállapította, hogy a lefoglalás és a zár alá vétel megfelelt a vonatkozó magyar jogszabályoknak, a terhelt tulajdonát érintő korlátozást a közérdek, nevezetesen az igazságszolgáltatás megfelelő működésének védelme céljából indokoltan alkalmazták (Kokavecz v Hungary, no. 27312/95., 1999. április 20.).

[56] A teljesség érdekében megjegyzi a Kúria, hogy a zár alá vételt elrendelő hatóságnak (bíróságnak) a zár alá vétel törvényi feltételei (szükségesség) mellett vizsgálnia kell a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél és az azzal okozott hátrány arányosságát is, vagyis az intézkedésnek meg kell felelnie a „fair balance” követelményének.

[57] E kötelezettség a büntetőeljárási törvényben a kényszerintézkedések alapvető szabályai között is megjelenik. A kényszerintézkedés elrendelésekor, illetve végrehajtása során arra kell törekedni, hogy annak alkalmazása az érintett alapvető jogainak a korlátozását csak a legszükségesebb mértékben és ideig eredményezze [Be. 271. § (1) bek.]. A kényszerintézkedést az érintett kíméletével, a korlátozással nem érintett alapvető jogait tiszteletben tartva kell végrehajtani. A kényszerintézkedés végrehajtása során figyelemmel kell lenni arra, hogy az az érintetten kívüli személyt csak a legszükségesebb mértékben érintsen [Be. 271. § (3) bek.].

[58] Az arányosság kérdése körében kiemelendő, hogy a zár alá vételt elrendelő végzésében a bíróság feltüntette a kényszerintézkedés elrendelésének célját (vagyonelkobzás biztosítása), és a biztosított összeget (14 400 000 forint) is. Ezzel megfelelt a jelenleg hatályos Be. 327. § (6) bekezdésében foglalt tartalmi követelménynek.

[59] Megjegyzi a Kúria, hogy – éppen az arányos intézkedés követelményére figyelemmel – a zár alá vétel részleges feloldása sem kizárt abban az esetben, ha az érintett hitelt érdemlően igazolja, hogy a vagyonelkobzás alá eső összeg biztosítására kevesebb (kisebb értékű) vagyontárgy is megfelelően alkalmas. Nem törvényes ugyanis a várható vagyoni hátrányhoz képest aránytalanul nagyobb értékű dolgok tulajdonjogának korlátozása, a (várható) követelés túlbiztosítása.

[60] A terheltnek emellett lehetősége van a zár alá vett vagyon megváltására is (Be. 329. §), amennyiben a tulajdona felett rendelkezni kíván. Az erre irányuló indítványáról a hatóság (bíróság) határoz.

[61] Az Alkotmánybíróság a vagyonelkobzás érdekében elrendelhető zár alá vétellel, illetve a jelen ügyben alkalmazott zár alá vételi okkal kapcsolatos, a bíróságokra kötelező érvényű jogszabály-értelmezést nem adott; egyedi ügyben (alkotmányos panasz útján) pedig e döntések nem támadhatók, mivel nem minősülnek érdemi ügydöntő határozatnak, ami az alkotmányjogi panasz előterjesztésének az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. § (1) bekezdése szerinti feltétele [például 3074/2018. (II. 26.) AB végzés].

[62] Általánosságban, a tulajdonhoz való alapjog korlátozása körében az Alkotmánybíróság már több határozatában is kifejtette, hogy az állami büntetőhatalom monopóliumából egyértelműen következik a társadalmilag káros cselekményekkel szembeni büntetőjogi kontrollrendszer megteremtésének, a büntetőigény érvényesítésének, a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás alkotmányos feltételek szerinti működtetésének kötelezettsége. Ez az alkotmányos kötelezettség indokolja, hogy az állami büntetőhatalmat gyakorló szervek hatékony eszközöket kapjanak feladataik teljesítéséhez, még akkor is, ha ezek az eszközök lényegüket tekintve súlyosan jogkorlátozóak (3074/2016. (IV. 18.) AB határozat Indokolás [39] bekezdés).

[63] E körbe tartozik a zár alá vétel is, mint a büntetőeljárásban törvényes keretek között alkalmazott kényszerintézkedés. A zár alá vétel tehát nem minősül olyan jogintézménynek, amely a tulajdonjogot (hasznosítás jogát stb.) ne korlátozhatná akár súlyos mértében is, ennek azonban feltétele a büntető igazságszolgáltatás felmutatható érdeke és ezzel szoros összefüggésben a törvényi rendelkezések pontos betartása. Jelen ügyben nem merült fel ezek közül egyik hiányossága sem.

[64] A Be. 331. § (1) bekezdés a) pontja alapján a zár alá vétel feloldásának akkor van helye – hivatalból is –, amennyiben az elrendelésének oka megszűnt. A kifejtettek szerint a vagyonelkobzással összefüggő bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőeljárásban a zár alá vétel elrendelésére a törvényi előírások betartásával került sor, e kényszerintézkedés elrendelésekor vizsgálandó körülményekben a támadott nem ügydöntő végzések meghozatalának időpontjáig nem történt érdemi változás, ezért a zár alá vétel elrendelésének oka nem szűnt meg.

[65] A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy a vagyonelkobzás érdekében elrendelt zár alá vétel feloldásának feltételei nem álltak fenn, és így a VI. r. vádlott ingatlanai zár alá vételének feloldására törvényes ok nélkül került sor a törvényességi jogorvoslattal támadott végleges határozattal.

[66] A Kúria a fentiek szerint a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találva, a Be. 668. § (1) bekezdés szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 669. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzése törvénysértő. A Be. 669. § (2) bekezdése – a törvénysértés megállapítása esetén – a jogerős (végleges) határozat terhelt javára történő megváltoztatására, vagy ilyen határozat meghozatala érdekében hatályon kívül helyezésére ad lehetőséget, ezért a Kúria jelen ügyben – a legfőbb ügyész által is indítványozottan –a törvénysértés megállapítására szorítkozott.