PK ÍH 2023/21

A felperes 2021. szeptember 16-án keresetlevelet nyújtott be az alperesekkel szemben közös tulajdon megszüntetése iránt.

Az elsőfokú bíróság 2021. december 6. napján bírósági meghagyást bocsátott ki a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 181. § (1) bekezdése alapján figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes a vele közölt keresettel szembeni írásbeli ellenkérelem előterjesztését elmulasztotta.

Az I. r. alperes a perfelvételi iratok szabályszerű benyújtására a 13. sorszámú végzésben megjelölt határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes ezen igazolási kérelmét a 2022. február 9. napján jogerőre emelkedett, 17. sorszámú végzésével visszautasította a Pp. 153. § (2) bekezdés c) pontja alkalmazásával.

Az I. r. alperes 2021. december 20-án a bírósági meghagyás ellen ellentmondással élt, mellyel egyidejűleg írásbeli ellenkérelmet tartalmazó iratot, valamint viszontkereset-levelet is előterjesztett.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével az I. r. alperes viszontkereset-levelét visszautasította.

A Pp. 204. § (1) bekezdése alapján rámutatott, hogy a viszontkereset előterjesztésének időbeli korlátot szab a Pp., az előterjesztés objektív időbeli korlátja az írásbeli ellenkérelemre nyitva álló határidő, amely a Pp. 179. § (1) és (5) bekezdése alapján az írásbeli ellenkérelem törvényi határideje, azaz a kereset közlésétől számított 45 nap, amelyet a bíróság legfeljebb további 45 nappal meghosszabbíthat. Ez tehát a viszontkereset-levél benyújtásának végső határideje. Az írásbeli ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követően előterjeszthető viszontkereset feltételrendszerét a Pp. 204. § (5) bekezdése tartalmazza, mely szerint erre akkor kerülhet sor, ha az alperes valószínűsíti, hogy az előterjesztés alapjául szolgáló ok önhibáján kívül az írásbeli ellenkérelem előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követően jutott a tudomására vagy következett be.

A peradatok alapján megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy az I. r. alperes vonatkozásában nem áll fenn olyan önhibán kívüli körülmény, amely lehetővé tenné a Pp. 204. § (5) bekezdésének alkalmazását.

A Pp. 206. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság visszautasítja a viszontkereset-levelet, ha azt az alperes a Pp. rendelkezéseinek megsértésével terjesztette elő. Ebbe a körbe azok az esetek tartoznak, amikor a viszontkereset nem felel meg a Pp. 204. §-ában meghatározott feltételek valamelyikének. Abban az esetben, ha az alperes a viszontkereset-levelet a Pp. 204. § (1) bekezdésében meghatározott határidő megsértésével, azaz elkésetten terjesztette elő, visszautasításnak van helye a Pp. 206. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával.

A végzéssel szemben az I. r. alperes fellebbezést jelentett be, melyben – tartalma szerint – annak megváltoztatását és a viszontkereset-levél visszautasítása mellőzését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezést alkalmazott, mikor a viszontkereset-levelet visszautasította. Az alperes írásbeli ellenkérelmét a Pp. 181. §-ában szabályozott, írásbeli ellenkérelem előterjesztése elmulasztásának következményeként kibocsátott bírósági meghagyással szembeni ellentmondással egyidejűleg terjesztheti elő a Pp. 182. § (2) bekezdésére figyelemmel. Kiemelte, hogy az ellenkérelem az alperes keresettel szembeni érdemi védekezését szolgálja. Ha pedig az érdemi védekezés ellenkövetelést is tartalmaz, azt viszontkeresetnek kell tekinteni. A Pp. 204. §-a értelmében a viszontkereset-levelet legkésőbb az írásbeli ellenkérelem, illetve beszámítást tartalmazó irat előterjesztésével egyidejűleg kell benyújtani.

A konkrét esetben az alperesnek a bírósági meghagyás kibocsátásával 15 napos ellentmondási időn belül megnyílt a lehetősége az ellenkérelem pótlólagos előterjesztésére, ezért az így előterjesztett ellenkérelemmel egyidejűleg a védekezést szolgáló ellenkövetelés előterjesztésére is megnyílt a 15 napos határidő. A Pp. viszontkereset-levélhez fűzött magyarázata alapján az eljárásrend lehetőséget biztosít az alperesnek, hogy a saját ellenkövetelését előterjesztheti a felperes által indított perben, tehát nem kell emiatt külön pert indítania.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

A Pp. 204. § (1) bekezdése értelmében az alperes a felperes ellen – a keresettel érvényesíteni kívánt joggal azonos jogviszonyból eredő joga iránt – írásban előterjesztett viszontkereset-levéllel viszontkeresetet indíthat. A viszontkereset-levelet – az (5) bekezdésben foglalt kivétellel – a kereset közlésétől számított negyvenöt napon belül vagy a bíróság által az ellenkérelem előterjesztésére meghosszabbított határidőn belül, de legkésőbb az írásbeli ellenkérelem, illetve beszámítást tartalmazó irat előterjesztésével egyidejűleg kell benyújtani.

A viszontkereset-levél előterjesztésének objektív időbeli korlátja az írásbeli ellenkérelemre nyitva álló határidő. A Pp. 179. § (1) és (5) bekezdése alapján az írásbeli ellenkérelem törvényi határideje főszabály szerint a kereset közlésétől számított 45 nap, melyet a bíróság legfeljebb további 45 nappal meghosszabbíthat. E határidő a viszontkereset-levél benyújtásának végső határideje, de az igazolási kérelem szabályai érvényesülnek. A szubjektív határidő az írásbeli ellenkérelem tényleges előterjesztésének időpontja.

A Pp. 182. § (2) bekezdése szerint pedig a bírósági meghagyással szembeni ellentmondással egyidejűleg az írásbeli ellenkérelmét vagy beszámítást tartalmazó iratot is elő kell terjeszteni, kivéve, ha azt a fél már korábban előterjesztette.

A Pp. 182. § (2) bekezdésének 2020. december 31. napjáig hatályos változata utolsó mondatában tartalmazta azt a rendelkezést, hogy az ellentmondással egyidejűleg viszontkereset indításának nincs helye. Ezt módosította a 2020. évi CXIX. törvény 15. §-a akként, hogy a viszontkereset indítását kizáró mondat kikerült a Pp 182. § (2) bekezdéséből.

Mivel a jogszabály-módosítás következtében a viszontkereset ellentmondással egyidejűleg történő előterjesztésének nincs akadálya, egyebekben pedig a viszontkereset-levél előterjesztésének végső határideje összefonódik az írásbeli ellenkérelem benyújtásával, ezért azzal, hogy a bírósági meghagyással szembeni ellentmondással egyidejűleg az írásbeli ellenkérelmét is elő kell terjesztenie az alperesnek, megnyílik a viszontkereset előterjesztésének a lehetősége is.

Ezt a jogkövetkeztetést támasztja alá a viszontkeresetnek a per elején az ellenkérelemmel való egyidejű előterjesztésére vonatkozó előírása és indoka, a feszes perfelvételi szak rendjének megtartása. A viszontkereset-levél későbbi előterjesztésének megengedése a perfelvételi szak elnyújtásához vezethet és gátolná a perkoncentráció érvényesülését. A perfelvételi szak kezdetén álló jelen peres eljárásban pedig a viszontkereset-levél ellenkérelemmel való egyidejű benyújtásával ezen jogalkotói cél sem sérül.

Mindezekből következően az I. r. alperes viszontkereset-levele, melyet a bírósági meghagyással szembeni ellentmondással és írásbeli ellenkérelemmel egyidejűleg terjesztett elő, nem tekinthető elkésettnek.

A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú végzést a Pp. 389. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta és az I. r. alperesi viszontkereset-levél visszautasítását mellőzte.