BÜ BH 2023/211

[1] A kerületi bíróság a 2019. szeptember 26. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki tartozás fedezetének elvonása bűntettében [Btk. 405. § (2) bek., (3) bek.], ezért őt 2 év, végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításáról, a zár alá vételről, a bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. szeptember 24. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a bűncselekmény minősítésénél alkalmazott törvényhelyként a Btk. 405. § (1) bekezdését is feltüntette, a próbaidő tartamát 3 évre mérsékelte, a zár alá vétel feloldása kapcsán rögzített feltételt mellőzte, a zár alá vétel feloldásának végrehajtását 3 hónapra felfüggesztette. Egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontjának aa) alpontja és a (2) bekezdés c) pontja szerinti okból, elsődlegesen hatályon kívül helyezés és az eljárás megszüntetése, másodlagosan a csődeljárás utáni cselekmények vonatkozásában felmentés, harmadlagosan a csődeljárás utáni cselekmények vonatkozásában a Btk. 24. § szerinti büntetendőséget kizáró ok miatti felmentés, negyedlegesen pedig a csődeljárás utáni cselekmények vonatkozásában a Btk. 20. § (2) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró okra tekintettel felmentés érdekében.

[4] A védő szerint az R. Bank Zrt. pótmagánvádlói jogosultsága már a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) sértetti (és pótmagánvádlói) minőségére vonatkozó rendelkezései és az azokat értelmező általános érvényű kúriai iránymutatás (90. BK vélemény) alkalmazása alapján sem állt fenn.

[5] A tartozás fedezetének elvonása elsődlegesen a gazdálkodás rendje elleni bűncselekmény, amely csak a hitelnyújtás rendjén felül sérti az egyes hitelezők érdekét. A tartozás fedezetének elvonása esetén ugyanis a jogi tárgy a „hitelezés biztonsága”. A hitelezés biztonságának sérelméhez képest az egyes hitelezőt ért sérelem a tartozás fedezetének elvonásával közvetett jellegű, és így másodlagos jelentőségű. Ezt mutatja az is, hogy a hitelezők száma a halmazat tekintetében is közömbös.

[6] Hivatkozott a csődbűncselekmény sértettjéről szóló 6/2018. BJE határozatban foglaltakra. Álláspontja szerint mind a jogegységi határozat, mind a 90. BK vélemény iránymutatása, hogy egy alapvetően a „gazdasági rendet” sértő vagy veszélyeztető bűncselekmény esetén kizárt a pótmagánvádlóként való fellépés. Annak ellenére, hogy a jogegységi határozat a csődbűncselekményre vonatkozik, az abban szereplő gondolatmenet megfelelően irányadó a tartozás fedezetének elvonása bűncselekménye tekintetében is.

[7] A tartozás fedezetének elvonása ugyanis a gazdálkodás rendjét sértő, nem pedig vagyon elleni bűncselekmény. Azon belül is közvetlenül a csődbűncselekményt követően kerül szabályozásra, illetve abban a „követelés fedezetéül szolgáló vagyon” fogalma szerepel, amely nem a hitelező, hanem jelen esetben a T. I. Zrt. vagyona.

[8] Kifejtette, hogy a tartozás fedezetének elvonása nem önmagában azzal valósul meg, hogy valaki a „tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja”. A törvény konjunktívan azt is megköveteli, hogy ezt a „fedezetéül szolgáló vagyon” elvonásával okozza. Fedezetül szolgáló vagyon és arra irányuló elkövetési magatartás hiányában a tartozás fedezetének elvonása bűncselekménye nem valósulhat meg.

[9] Óvadék alá az R. Bank Zrt.-nél vezetett bankszámlán lévő, arra jóváírt pénz tartozott. Feltétele volt az óvadék létrejöttének, hogy az óvadéki szerződésben meghatározott bevétel megjelenjen az adott óvadéki számlán, ekkor lehetett úgy tekinteni, hogy az átadás a számlán való jóváírással megtörtént. Az adott számlákon meg nem jelenő összegekre attól függetlenül nem terjed ki az óvadék, hogy milyen okból nem jelent meg a számlán az adott bevétel.

[10] Az óvadéki szerződés megkötésekor a T. I. Zrt., illetve a hitelintézet abban állapodtak meg, hogy a bank jogosult a felmondási esemény beállását követően az óvadéki számlák mindenkori egyenlegére nézve óvadéki jogát gyakorolni. Az óvadék tárgya tehát az óvadéki keretmegállapodásban egyértelműen meghatározott bankszámla egyenlegek összege, és nem több. A felek ugyanis az óvadéki szerződésben pontosan meghatározták, hogy milyen számlákra terjed ki az óvadéki szerződés. A taxatív felsorolásból következik, hogy ebben a felsorolásban nem szereplő számlákra nem vonatkozik az óvadéki szerződés. Az O. Bank Nyrt.-nek átutalt pénzösszegek tehát soha nem tartoztak az R. Bank Zrt. javára fennálló óvadék alá, hiszen azokat az R. Bank Zrt.-nek nem adták át.

[11] Erre figyelemmel a védő szerint az R. Bank Zrt.-nél vezetett számlán jóváírás formájában meg nem jelenő összegek nem tekinthetők a büntető tényállásban említett „követelés fedezetéül szolgáló vagyonnak”. Így viszont a bérlők más számlára utalásra való felhívása nem óvadékra irányult, ezáltal nem alapozhatja meg a terhelti felelősség megállapítását tartozás fedezetének elvonása bűntettében.

[12] Hivatkozott az alapeljárásban általa csatolt magánszakértői véleményben foglaltakra. Álláspontja szerint az R. Bank Zrt. bérleti díjakra vonatkozó követelései a csődeljárás megindítását követően, mivel azokon sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, sem a Ptk. elkövetéskor hatályos szabályai alapján zálogjog nem keletkezett, ezen az alapon nem lehettek a tartozás fedezete elvonásának elkövetési tárgyai. Csupán a csődeljárás kezdeményezése előtt megvalósított cselekmények minősülhettek bűncselekménynek, hiszen zálogjog tárgyára irányultak, de ezek büntethetősége megszűnt.

[13] Kifejtette, hogy a Hitelszerződés 11.5. pontja kötelező teljesítési helyre vonatkozó kötelezettséget eredetileg csak a vételárrészletek tekintetében határozott meg. A Hitelszerződés külön tartalmazott egy 5. pontot, amely a „Biztosítékokat” sorolta fel, a kötelező teljesítési helyre vonatkozó kötelezettség nem tartozott ebbe a körbe. Így tehát a felek a Hitelszerződés alapján a vételárra vonatkozó szerződéses rendelkezéseket nem tekintették biztosítéknak.

[14] A bérleti díjak kötelező teljesítési helyére vonatkozó rendelkezéseket a Hitelszerződés 2009. évi módosításának 1.5. pontja tartalmazza. A módosító szerződés bérleti díjakra vonatkozó ezen rendelkezése kifejezetten a Hitelszerződés 11.5. pontjához kapcsolódik. Így viszont, ha a vételár teljesítési helyére vonatkozó szerződéses rendelkezéseket a felek nem tekintették biztosítéknak, akkor ez a besorolás irányadó az ezeket kiegészítő, a bérleti díjakra vonatkozó rendelkezésekre is.

[15] Amennyiben a kötelező teljesítési helyre vonatkozó rendelkezések a Hitelszerződés szerint nem minősülnek biztosítéknak, akkor a büntető tényállás vonatkozásában sem hozhatnak létre „fedezetül szolgáló” vagyont. Amit ugyanis a felek egybehangzó szerződési akarata nem tekint biztosítéknak, azt a büntető tényállás vonatkozásában sem lehet annak tekinteni.

[16] A büntető tényállás nem a biztosíték, hanem a fedezetül szolgáló „vagyon” fogalmán alapul. Erre figyelemmel viszont csak olyan biztosíték lehet releváns a tényállás alkalmazása tekintetében, amely fedezetet hoz létre. A teljesítési helyre vonatkozó szerződéses rendelkezések viszont – ha biztosítéknak is minősülnek – erre nem alkalmasak, így önmagukban nem lehetnek a büntető tényállás elkövetési tárgyai. Fedezetet ugyanis csak az óvadék képezett volna, de az jelen ügyben nem jött létre.

[17] A Hitelszerződés 11.5. pontja maga is számol azzal, hogy a vételárrészletek megfizetése nem az óvadéki számlára történik. Ebben az esetben a T. I. Zrt. kötelezettsége csak az lett volna, hogy a vételárat az óvadéki számlára utalja át. A védő álláspontja szerint ezen kötelezettség elmulasztása viszont nem elegendő a tartozás fedezetének elvonása bűncselekményének megállapításához. Továbbá nem lehet elvonás megállapításának alapja az sem, ha valaki a bérlőket máshova teljesítésre hívja fel.

[18] A védő szerint a csődeljárás elrendelése teljesen új helyzetet teremtett a szerződő felek kapcsolatában. Ezt követően ugyanis az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (a továbbiakban: Csődtv.) elkövetéskor hatályos szabályozása elsőbbséget élvez a régi Ptk. rendelkezéseihez és az azokon alapuló szerződésekhez képest.

[19] A csődeljárásban az adós nemcsak jogosult, de köteles volt intézkedni aziránt, hogy a bevételei a csődvagyonba kerüljenek. A csődeljárás nem csak a hitelezők és az adós jogviszonyára hat ki, hanem ebbe a kategóriába nem tartozó egyéb személyekre és szervezetekre is. Az ideiglenes moratórium megadásától kezdve a bérlők csak az adós T. I. Zrt. részére teljesíthették a csődvagyonba tartozó bérleti díjak kifizetését.

[20] Így a T. I. Zrt. csak arra hívta fel a bérlőket, ami azoknak a jogszabály alapján kötelező is volt, illetve ami a Csődtv. alapvető célkitűzésének megvalósulását szolgálta. Ebből következően kifejezetten ellentétes a Csődtv. előírásaival az a hitelezői igény, hogy az adós a bevételeit az óvadéki számlákra irányítsa. Az R. Bank Zrt. magatartása sértette a csődtörvény azon általános rendelkezését, hogy az ideiglenes fizetési haladék és a fizetési haladék időtartama alatt a hitelezők is kötelesek tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely a haladék célját meghiúsítja [Csődtv. 11. § (1) bek.].

[21] A bérlőktől származó bevételeknek az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlákra való irányítása a csődeljárás megindulása után nem tekinthető jogellenes magatartásnak, hiszen annak kifejtésére az adóst a Csődtv. kifejezetten kötelezte.

[22] A fizetési haladék időtartama alatt az elkövetéskor hatályos Csődtv. alapján az adós vagyonával szemben nem lehet kielégítést szerezni, továbbá az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontja előtt kikötött biztosítékot nem lehet érvényesíteni [Csődtv. 11. § (1) bek. d) pont].

[23] Álláspontja szerint jelen ügyben a Csődtv. 11. § (3) bekezdésében foglaltak – melyek szerint a fizetési haladék nem érinti a csődeljárás kezdő időpontját megelőzően kikötött óvadék érvényesíthetőségét, ha az egyik fél EGT-államban székhellyel rendelkező hitelintézet – nem jöhetnek számításba, mivel az óvadék nem jött létre, annak tekintetében a büntető tényállás nem valósult meg.

[24] Kifejtette, hogy a csődeljárás során a terhelt magatartása a zálogjog tekintetében nem volt jogszerűtlen. Ezen biztosíték vonatkozásában kivétel nélkül érvényesül azon rendelkezés, hogy a fizetési haladék időtartama alatt az adós vagyonával szemben zálogjog alapján nem lehet kielégítést keresni, továbbá az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontja előtt kikötött biztosítékot nem lehet érvényesíteni [Csődtv. 11. § (1) bek. d) pont].

[25] Amennyiben a kötelező teljesítési helyre vonatkozó rendelkezések megszegése a törvényi tényállás megvalósulását megalapozza, akkor a Csődtv. erejénél fogva ezek sem érvényesülhetnek a csődeljárás megindítását követően. Ezek a biztosítékok ugyanis nem minősülnek óvadéknak, csupán az óvadék létrejöttének előfeltételei. Így viszont nem alkalmazhatók ezekre azok a kivételes csődjogi szabályok sem, amelyek az óvadékból való kielégítést a csődeljárás megindítása után bizonyos esetekben mégis lehetővé teszik.

[26] A védő szerint, amennyiben a terhelt cselekménye esetlegesen megfelelne a tartozás fedezete elvonása tényállásnak és jogellenesnek minősülne, büntetőjogi felelőssége akkor is kizárt, mivel tévedett a tényállás kereteit kitöltő normákban. A terhelt által követett jogértelmezés ügyvédektől és a független vagyonfelügyelőtől származott, akik nem kifogásolták a terhelt eljárását.

[27] Álláspontja szerint a polgári és csődjogi kérdések komplexitása kizárja a laikus terhelt felelősségét. Ezért indítványozta a terhelt felmentését a Btk. 20. § (2) bekezdésében írt büntethetőséget kizáró okra (társadalomra veszélyességben való tévedés) tekintettel.

[28] A pótmagánvádló jogi képviselője nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[29] Kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány érvelése helytelen a csődbűncselekmény sértettjével kapcsolatban, ugyanis a 6/2018. BJE határozatban tett megállapítások a tartozás fedezete elvonásának bűntette vonatkozásában nem irányadók. A két bűncselekmény közötti különbség nem ad lehetőséget a hivatkozott büntető jogegységi határozat analógia alapján történő alkalmazására.

[30] Az R. Bank Zrt. a tartozás fedezetének elvonása közvetlen sértettje, így pótmagánvádlói jogosultsága is fennállt.

[31] A jogi képviselő szerint nem lehet a Ptk.-ban nevesített tipikus biztosítékok körére leszűkíteni a fedezet fogalmát, hanem a szerződési szabadságból kiindulva minden olyan szerződéses rendelkezés, ami a tartozás megfizetését biztosítja, fedezetnek tekintendő.

[32] A fedezeti jelleg meghatározása körében abból kell kiindulni, hogy mi volt a felek akarata a meghatározott vagyontárgyra vonatkozó konkrét szerződési rendelkezés megfogalmazásakor. Minden olyan kifejezett korlátozás vagy lekötés, amelynek célja a hitel (kölcsön) visszafizetésének a biztosítása, fedezetnek minősül.

[33] Rámutatott, hogy a felülvizsgálati indítvány 2. pontja a jogerős ítéleti tényállás megalapozottságát kifogásolja akkor, amikor az elkövetési tárgy (fedezetül lekötött vagyon) hiányára hivatkozva eltérő tényállás megállapítását célozza. Mindez a felülvizsgálatban azonban törvényben kizárt. Ezáltal az is megállapítható, hogy az indítvány azon hivatkozása is alaptalan, amely szerint elvonás mint elkövetési magatartás az elkövetési tárgy hiányában nem állapítható meg.

[34] Az indítvány 3. pontjában kifejtettekkel kapcsolatban a jogi képviselő rámutatott, hogy nem lehet alappal hivatkozni a csődeljárásban történtek jogszerűségére, ha maga a csődeljárás jogszerűtlen volt. A törvényszék, az ítélőtábla, majd a Kúria határozatában részben más érvek és indokok mentén, de minden esetben egyértelműen jogellenesnek minősítette a csődeljárás lefolytatását.

[35] A jelen ügyben hozott első- és másodfokú ítélet a csődeljárással kapcsolatban is tett megállapításokat, amely szerint a csődeljárás motivációja kizárólag a sértetti R. Bank Zrt.-nek a döntésekből való kizárása volt.

[36] Mivel a terhelt által indított csődeljárásnak – bírósági határozatok alapján – már a célja is jogellenes volt, alaptalan a felülvizsgálati indítványnak az arra való hivatkozása, hogy a terhelt magatartása a csődeljárásban jogszabály engedélye miatt jogszerű volt.

[37] A jogi képviselő szerint az indítványozó az indítvány 4. pontjában is a jogerős tényállást kifogásolja a bizonyítékok eltérő értékelése mentén. A terhelt magatartása évekkel a csődeljárást megelőzően is szerződésszegő volt, hiszen már 2012-ben is nyitott az O. Bank Nyrt.-nél bankszámlát, amelyre az ítéleti tényállásban is meghatározott módon 2012. június 18. és 2013. november 6. között megközelítőleg 30 millió forintot utaltak a bérlők a terhelt felhívására. A terhelt előtt legkésőbb ekkor már ismertté vált, hogy ez a magatartása szerződésellenes, hiszen az R. Bank Zrt.-nek az esetről való tudomásszerzését követően, 2013. év vége felé a terhelt nagyobb összeget utalt át az R. Bank Zrt. részére a megtérítés érdekében. A terhelt ezt követően rövid idővel, 2014. január 10-én csődeljárást kezdeményezett saját cége, a T. I. Zrt.-vel szemben, amelyet a hivatkozott bírói döntések jogellenesnek minősítettek.

[38] A terhelt társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozását valamennyi körülmény cáfolja.

[39] Utalt rá, hogy a jogerős ítélet tartalmazza annak indokolását, miszerint a bíróság a bizonyítékok mérlegelése során miért nem fogadta el a terhelt társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozó védekezését. Ezért az indítvány a bizonyítékok eltérő mérlegelésének szükségességére hivatkozva a jogerős tényállás megváltoztatását célozza, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.

[40] Az indítvány 5. pontjában foglaltakkal kapcsolatban a jogi képviselő kifejtette, hogy a jogerős ítéleti tényállás megfelelően tartalmazza az elkövetési időszakot, és a büntetőeljárással kapcsolatban történt visszafizetést is. Az indítvány ezen pontja a jogi képviselő szerint kizárólag akkor lenne értelmezhető, ha csak a csődeljárás előtti cselekményekkel kapcsolatban lenne megállapítható bűncselekmény.

[41] Álláspontja szerint az indítvány ez esetben is a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadja akkor, amikor a csődeljárás utáni cselekményekkel kapcsolatban a tényállásszerűséget vitatja, ez pedig törvényben kizárt. A cselekmények jogszerűségére való hivatkozás pedig az előzőekben kifejtettek szerint alaptalan. A Btk. 405. § (4) bekezdésében írt büntethetőséget megszüntető ok nem állapítható meg jelen ügyben.

[42] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.

[43] Az indítványozó a pótmagánvádló jogi képviselőjének nyilatkozatára a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyezően tett észrevételt. Továbbra is fenntartotta az indítványában foglaltakat.

[44] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[45] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő (Be. 648. §). Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[46] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[47] Az indítvány elsődlegesen a pótmagánvádlói legitimációt hiányolva azt sérelmezte, hogy a bíróság törvényes vád hiányában járt el, ami feltétlen hatályon kívül helyezést, és az eljárás megszüntetését maga után vonó eljárási szabálysértés [Be. 607. § (1) bekezdés alapján, figyelemmel a Be. 567. § (2) bekezdés c) pontjára].

[48] A Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát nem az arra jogosult által emelt vád alapján hozta meg.

[49] Jelen ügy kapcsán azt kellett vizsgálni, hogy tartozás fedezetének elvonása bűntette esetén helye van-e pótmagánvádnak, ugyanis a büntetőeljárási törvény nem határozza meg, hogy mely bűncselekmények esetén folytatható a Be. CV. Fejezete szerinti eljárás.

[50] A Kúria ezzel kapcsolatban a következőkre mutat rá.

[51] A Be. 50. §-a szerint a sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette.

[52] Másképpen szólva, sértettről a büntetőeljárásban csak akkor beszélhetünk, ha a bekövetkezett jog- vagy jogos érdekbeli sérelem, illetve veszélyeztetettség az adott természetes vagy jogi személyre konkretizált és közvetlen.

[53] A büntetőjog által védett jogtárgy alapján megkülönböztethetünk olyan bűncselekményeket, amelyeknek van individuális – természetes vagy jogi személy – sértettje, és olyanokat, amelyeknél az állam vagy az egész társadalom a veszélyeztetett. Ez utóbbi esetben a bűncselekménynek nincs közvetlen sértettje.

[54] Annak eldöntése során, hogy a hitelező a tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény sértettjének tekinthető-e, a védett jogtárgyból kell kiindulni.

[55] A tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény a Btk. XLI. Fejezetében a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények között helyezkedik el. A fejezet a gazdálkodás rendjét, a hitelezői érdekek sérelmét, valamint a gazdálkodási kötelességeket sértő bűncselekményeket foglalja össze.

[56] A tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény jogi tárgya a hitelezők érdekeinek védelme. A piacgazdaság működésének elengedhetetlen feltétele a hitelezés biztonsága, a zavartalan tőkeáramlás. A hitelezés biztonságát szolgálják az egyes (hitel-, a kölcsön- és egyéb) szerződések biztosítékai is. A tartozás fedezete elvonásának bűncselekménye közvetlenül e biztosítékok védelmén keresztül növeli a hitelezők biztonságát.

[57] A Btk. 405. §-hoz fűzött miniszteri indokolás szerint ezen bűncselekmény esetén a jogi érdek a hitelekből, kölcsönökből, szállítási, vállalkozási stb. szerződésekből származó tartozások hitelezőinek kiemelt büntetőjogi védelme.

[58] Téves a védő okfejtése, hogy ezen bűncselekmény elsődlegesen a gazdálkodás rendjét sérti, ezért a csődbűncselekmény sértettjéről szóló 6/2018. BJE határozatban foglaltak irányadók a tartozás fedezetének elvonása bűncselekményre is, és így kizárt a pótmagánvádlóként való fellépés.

[59] A csődbűncselekmény jogi tárgya a gazdálkodás törvényes rendje, a pénzforgalom biztonságának megóvása. A közvetlenül védett jogi tárgy nem az egyes hitelezők vagyoni joga, hanem annál általánosabb értelemben a gazdálkodás rendje, a piaci folyamatok szereplőinek a védelme.

[60] Csődbűncselekmény miatt a büntetőeljárás csak akkor indítható, ha a csőd- vagy felszámolási eljárás megindult, így ettől az időponttól kezdődően a gazdálkodó szervezettel szemben követelést támasztó természetes vagy jogi személy a Csődtv. hatálya alá tartozó hitelezővé válik. A hitelezők kielégítésének meghiúsulása a gazdálkodó szervezet vagyonának elvonásából vagy a kielégítési sorrend megsértéséből ered ugyan, azonban a hitelezők érdekeinek sérelme nem a bűncselekmény jogi tárgya, a bűncselekmény rendszerbeli elhelyezése alapján és a törvényi tényállás nyelvtani értelmezéséből is következően ez a sérelem csupán áttételes, míg a gazdálkodó szervezet érdeksérelme közvetlen.

[61] A fentiekből pedig az következik, hogy a hitelező, illetve hitelezők érdekeit a csődbűncselekmény közvetetten sérti, ezért a hitelező eljárásjogi értelemben nem sértett. A bűncselekmény sértettje a vagyoncsökkenést – illetve a kielégítési sorrend megsértéséből eredő sérelmet – elszenvedő gazdálkodó szervezet.

[62] Ezzel szemben a tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény közvetlenül védett jogi tárgya a hitelezők érdekeinek védelme. Ezt támasztja alá a Btk. 405. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés is, mely szerint az elkövető büntethetőséget megszüntető okból nem büntethető, ha a tartozást a vádemelés előtt kiegyenlíti. Az alapszerződés teljesítése (tartozás kiegyenlítése) ugyanis szükségtelenné teszi a szerződés biztosítékának érvényesítését. Ezáltal a hitelező(k) érdeksérelmét megszünteti.

[63] Jelen ügyben – mint ahogy a másodfokú bíróság is helyesen rámutatott – a büntetőjogilag releváns jogviszony a hitelező R. Bank Zrt. és az adós, a terhelt által vezetett T. I. Zrt. közötti jogviszony. A terhelt magatartása eredményeként bekövetkezett jogsérelem konkrét és közvetlen sértettje az R. Bank Zrt.

[64] Következésképpen jelen ügyben az R. Bank Zrt. mint hitelező a tartozás fedezetének elvonása bűncselekménynek a sértettje, így megilleti a pótmagánvádlókénti fellépés joga.

[65] Az indítvány szerint a terhelt terhére rótt bűncselekmény vonatkozásában hiányzik az elkövetési tárgy és az elkövetési magatartás. Ekként az indítvány a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti okra is hivatkozó.

[66] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[67] A Btk. 405. § (1) bekezdése szerint megvalósítja a tartozás fedezetének elvonása bűncselekményt, aki az írásbeli szerződés alapján fennálló követelés fedezetéül szolgáló vagyont részben vagy egészben elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja.

[68] A fedezet biztosítására irányuló szerződések alapvetően két csoportba sorolhatók: egyrészről a Ptk.-ban szabályozott dologi biztosítékok – a zálogjog és az óvadék – nyújtására vonatkozó megállapodások, másrészről a fedezet biztosítására szolgáló más szerződések.

[69] Mindig a felek szerződési akaratából kiindulva kell és lehet megállapítani, hogy az adott vagyontárgy a hitel visszafizetésének a biztosítékául szolgál, s így a tartozás fedezetének elvonása bűncselekmény elkövetési tárgya-e vagy sem.

[70] Az elkövetési tárgy kizárólag szerződéssel lekötött vagyon lehet. A tulajdonos azzal csak olyan módon gazdálkodhat, hogy a jogosult (a hitelező) kielégítési alapja ne csökkenjen. Elvonás minden olyan magatartás, amely a tényállásban írt eredmény előidézésére alkalmas. A bűncselekmény eredménye, hogy az elkövető a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja.

[71] A bűncselekmény egyenes és eshetőleges szándék mellett egyaránt tényállásszerű. A terheltnek tudnia kell, hogy a kérdéses vagyontárgy le van kötve tartozás fedezetéül, magatartásával azt elvonja, s ezáltal a jogosult igényének kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja.

[72] Az irányadó jogerős ítéleti tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:

‒ A terhelt a T. I. Ingatlanforgalmazó és Beruházó Zrt. tulajdonosa, igazgatóságának elnöke, majd önálló képviseletre jogosult igazgatósági tagja volt – 2002. szeptember 2-től a felszámolási eljárás kezdő időpontjáig, így 2014. október 17. napjáig –, aki a projekt megvalósítása, az R. Bank Zrt.-vel megkötött hitel- és biztosítéki szerződések tárgyalása során, valamint a csődeljárásban és a bérlőkkel való kommunikáció során is képviselte a társaságot.

‒ Az E. C. ingatlankomplexum létrehozatala, és legfőképpen bérleti jogviszonyok útján történő hasznosítását célzó projekt megvalósítására, a T. I. Zrt. mint adós és az R. Bank Zrt. mint hitelező között 2006. május 6. napján kelt bankhitelszerződés és az ahhoz kapcsolódó

‒ 600 000 000 forint hitelkeretre vonatkozó A1 Hitel,

‒ 450 000 000 forint hitelkeretre vonatkozó A2 Hitel,

‒ 600 000 000 forint hitelkeretre vonatkozó A3 Hitel jelzésű, a fennálló hiteltartozás részleges refinanszírozása céljából megkötött hosszúlejáratú hitelszerződések,

‒ 2 974 320 000 forint hitelkeretre vonatkozó B1 Hitel,

‒ 2 230 740 000 forint hitelkeretre vonatkozó B2 Hitel,

‒ 2 080 740 000 forint hitelkeretre vonatkozó B3 Hitel jelzésű, a projekt nettó fejlesztési költségeinek biztosítására megkötött hosszúlejáratú hitelszerződések és

‒ 750 000 000 forint hitelkeretre vonatkozó, C Hitel jelzésű, a projekt nettó fejlesztési költségeivel kapcsolatosan fizetendő áfa finanszírozása céljából megkötött középlejáratú hitelszerződés, továbbá az ezekhez kapcsolódó, biztosítéki célú szerződések jöttek létre, melyek összesen 9 685 800 000 forint keretet biztosítottak a terhelt által vezetett társaságnak.

‒ E szerződésekben

‒ a T. I. Zrt. felhatalmazta az R. Bank Zrt. sértettet, hogy amennyiben a hitelszerződésekből eredően bármilyen tartozás esedékessé válik, a sértetti pénzintézetnél vezetett bankszámlákat megterhelje, és az azokon kezelt összegek a hitel törlesztésére kerüljenek felhasználásra,

‒ ingatlant terhelő keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak az R. Bank Zrt. javára a T. I. Zrt. tulajdonában álló, a projekttel érintett ingatlanokra,

‒ követelést terhelő keretbiztosítéki jelzálogjogot alapítottak az R. Bank Zrt. javára a fenti szerződésekből fakadóan a T. I. Zrt. valamennyi jogcímen fennálló vagy keletkező, valamennyi jelenlegi és jövőbeli pénzkövetelésén,

‒ vagyont terhelő keretbiztosítéki zálogjogot alapítottak az R. Bank Zrt. javára a T. I. Zrt. teljes vagyonán,

‒ vételi jogot alapítottak az R. Bank Zrt. javára a T. I. Zrt. tulajdonában álló ingatlanokra,

‒ a T. I. Zrt. tulajdonosai a társaságban fennálló, tulajdonukban lévő, vagy tulajdonukba kerülő részvények tekintetében az R. Bank Zrt. javára vételi jogot alapítottak,

‒ a T. I. Zrt. az R. Bank Zrt.-re engedményezte a projektre vonatkozó biztosításokból eredő jogait és követeléseit,

‒ óvadéki szerződést kötöttek a T. I. Zrt. R. Bank Zrt.-nél vezetett bankszámláin szereplő összegekre nézve.

‒ A bankhitelszerződésben a felek rögzítették azt is, hogy a teljes projekt megvalósítása esetén a T. I. Zrt. miként hasznosítja a felépült ingatlanokat. A T. I. Zrt. vállalta, hogy az R. Bank Zrt.-nél vezeti a számláit, az ingatlanegységek értékesítése, eladása vagy bérbeadása útján bevételezett összegeket az R. Bank Zrt.-nél vezetett bevételi óvadéki számlára szedi be, amennyiben pedig az adott összeg nem ide érkezik be, köteles az összeget a bevételi óvadéki számlára befizetni vagy átutalni.

‒ A projekt befejezését követően a T. I. Zrt. az esedékes törlesztőrészletek megfizetésével késedelembe esett. A késedelem folytán az R. Bank Zrt. 2012. június 21. napján tájékoztatta a T. I. Zrt.-t, hogy milyen összegű, azon belül lejárt tartozása áll fenn, melyre tekintettel a bankhitelszerződés kapcsolódó pontja szerint felmondási esemény merült fel, és megnyílt a bank beszámítási joga, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a zálogjoggal terhelt követelések kötelezettjei részére értesítést küld többek között arról, hogy a bérlő joghatályosan csak a T. I. Zrt. R. Bank Zrt.-nél vezetett, meghatározott bankszámláira teljesíthet. Ezen értesítést a bérlők részére ki is küldte.

‒ A T. I. Zrt. ennek ellenére több esetben nem az előírtak szerint, és nem a megjelölt bankszámlaszámokra szedte be a bérbeadásból származó bérleti díjakat. A T. I. Zrt. 2012. június 18-án az O. Bank Nyrt.-nél pénzforgalmi számlát nyitott, majd a terhelt az E. C. bérlőit arra hívta fel, hogy a közüzemi és üzemeltetési díjakat ezen számlára teljesítsék, amelynek nyomán a bérlők a megadott számlára rendszeres befizetést eszközöltek 2012. június 18. és 2013. november 6. napja között, összesen 29 493 565 forint erejéig.

‒ Ezen összegből 2013. szeptember 24-én 26 600 000 forintot utalt át a T. I. Zrt. az R. Bank Zrt.-nél vezetett számlájára, majd a terhelt 2016. október 6-án – a nyomozás során – 4 058 824 forintot fizetett be az R. Bank Zrt. részére.

‒ A T. I. Zrt. 2014. január 10. napján magával szemben csődeljárást kezdeményezett, a csődeljárás kezdetének időpontja 2014. január 13. napja. A T. I. Zrt. ezt megelőzően, 2014. január 7. napján az O. Bank Nyrt.-nél egy újabb pénzforgalmi (forint) és devizaszámlát, majd 2014. február 3. napján két újabb euró devizaszámlát nyitott. A terhelt 2014. január 15. napján kelt levelével felhívta a bérlőket, hogy az üzemeltetési díj, a közüzemi díj és reklámtábla bérleti díj esetében az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlákra teljesítsenek. Ezt követően, a 2014. január 29. napján kelt, a terhelt és B. T. I. vagyonfelügyelő által is aláírt levéllel felhívta a bérlőket, hogy a bérleti díjakat is az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlára teljesítsék. A bérlők az O. Bank Nyrt.-nél vezetett megjelölt bankszámlákra díjfizetést teljesítettek a csődeljárás alatt, 2014. január 13. és 2014. október 17. közötti időszakban 706 648 675 forint összegben, így a 2012. június 18. és 2014. október 17. közötti időszakban mindösszesen 736 142 240 forint összegben.

‒ A terhelt a T. I. Zrt. O. Bank Nyrt.-nél vezetett számláira történő eltereléssel a hiteltartozás fedezetéül szolgáló, óvadéki számlára befizetendő vagyont elvonta, melynek következtében az R. Bank Zrt. nem tudott a hitel- és biztosítéki szerződések szerinti óvadéki jogával élni, így a tartozás kiegyenlítése a két, egymást követő időszak vonatkozásában 736 142 240 forint erejéig részben meghiúsult 2012. június 18. és 2014. október 17. között.

[73] Az óvadéknak az a funkciója, hogy ha a kötelezett nem képes vagy nem akar a szerződésnek megfelelően teljesíteni, úgy erre az esetre az óvadék fedezetet nyújtson. A jogosult a szerződésszegéskor nyomban rendelkezhet az óvadékkal, abból közvetlenül kielégítést kereshet.

[74] A tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy óvadéki szerződést kötöttek a T. I. Zrt. R. Bank Zrt.-nél vezetett bankszámláin szereplő összegekre nézve. Továbbá a bankhitelszerződésben a felek rögzítették: a T. I. Zrt. vállalta, hogy az R. Bank Zrt.-nél vezeti a számláit, az ingatlanegységek értékesítése, eladása vagy bérbeadása útján bevételezett összegeket az R. Bank Zrt.-nél vezetett bevételi óvadéki számlára szedi be, amennyiben pedig az adott összeg nem ide érkezik be, köteles az összeget a bevételi óvadéki számlára befizetni vagy átutalni.

[75] Következésképpen a bevételi óvadéki számla az R. Bank Zrt. által nyújtott hitel biztosítékául, ekként az abból eredő tartozás fedezetéül szolgált. Ennek ellenére a terhelt a bérlőket arra hívta fel, hogy az üzemeltetési díjat, a közüzemi díjat és reklámtábla bérleti díjat az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlára utalják. A terhelt ezzel a szerződésellenes magatartással elvonta a tartozás fedezetéül szolgáló vagyont, melynek eredményeként a tartozás kiegyenlítését részben meghiúsította.

[76] A terhelt tisztában volt azzal, hogy a bérlők felhívása az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlákra történő utalásra szerződésellenes magatartás, mellyel nyilvánvalóan az volt a célja, hogy ezen bevételekkel az R. Bank Zrt. ne rendelkezhessen. Másképpen szólva azzal, hogy a bevételi óvadéki számláról elterelte a bérlők által fizetendő bérleti díjakat az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlákra, megakadályozta, hogy az R. Bank Zrt. ezen bevételekből, mint óvadékként lekötött bérleti díjakból kielégítést nyerjen, ezáltal elvonta a tartozás fedezetét.

[77] A védő érvelésével kapcsolatban – miszerint óvadék alá csupán az R. Bank Zrt.-nél vezetett bankszámlán lévő, arra jóváírt pénz tartozott, az adott számlán meg nem jelenő összegekre pedig nem terjed ki az óvadék függetlenül attól, hogy milyen okból nem jelent meg a számlán az adott bevétel – a következőkre mutat rá a Kúria.

[78] Az irányadó tényállás szerint a felek a bankhitelszerződést többször módosították, többek között emelve a biztosított követelés összeghatárát. E körben, a 2009. július 27-én aláírt szerződésmódosítás során (1.5. pont) az adós a bankhitelszerződés 11.5. pontjában vállalt kötelezettségeken túl – mely szerint az ingatlanok értékesítéséből származó bevételeket a forintban, euróban és svájci frankban vezetett bevételi óvadéki számlára kéri megfizetni – kötelezettséget vállalt arra is, hogy az ingatlanok hasznosítása során kötött bérleti szerződésekből származó minden bérleti díjat (beleértve a reklámból, hirdetőtáblákból származó bérleti díjbevételeket is) a fent hivatkozott bevételi óvadéki számlára kéri megfizetni azzal, hogy a bérleti szerződésekben a bérleti díjak kizárólagos teljesítési helyeként a bevételi óvadéki számla lehet megjelölve. A 2010. augusztus 6-i szerződésmódosítás 1.1. pontja a bevételi óvadéki számla fogalmát akként definiálja, hogy az az adós (terhelti társaság) banknál (R. Bank Zrt.) vezetett meghatározott számú, a mindenkori pénzforgalmi szabályok szerint az adós rendelkezése alól kikerült és elkülönítetten kezelt óvadéki alszámláját jelenti, amelynek javára az adós a projekt keretében megvalósuló ingatlanegységek értékesítéséből és hasznosításából származó valamennyi bevételét (különös tekintettel az ingatlanegységek tekintetében kötött bérleti szerződésekből származó bevételeit) beszedni és óvadékul lekötni köteles.

[79] Az eljárás tárgyát képező cselekmény és a hitelszerződés megkötésének időszakában az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (továbbiakban: korábbi Ptk.) volt hatályos, így e törvény alapján kell vizsgálni a polgári jogi jogviszonyokra irányadó szabályozást.

[80] Az óvadék dologi jogi biztosíték, ami az alapjogügylet teljesítésének dologi jogi biztosítékát jelenti. Az óvadék is járulékos biztosíték; az óvadék érvényesítésére – a zálogjoggal egyezően – csak a kielégítési jog megnyíltát követően kerülhet sor. A biztosítékra irányuló megállapodás másodlagos, kisegítő jellegű, az alapszerződéshez kapcsolódik, annak teljesítését biztosítja. A biztosítéki ügylet mindaddig a háttérben marad, amíg a hitelezési elemet tartalmazó ügylet szerződésszerűen teljesítésre kerül. Ha az alapügylet teljesítésére nem kerül sor, akkor lép előtérbe a biztosíték.

[81] A korábbi Ptk. 270. § (1) bekezdése szerint valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. A (2) bekezdés értelmében átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül, különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is.

[82] Jelen ügyben a bankhitelszerződés teljesítésének biztosítására az R. Bank Zrt. javára elsőbbségi kielégítést biztosító óvadékot alapítottak az óvadéki számlák mindenkori egyenlegén. A terhelt kötelezettséget vállalt arra, hogy a bevételi óvadéki számlára kéri megfizetni az ingatlanok hasznosítása során kötött bérleti szerződésekből származó minden bérleti díjat azzal, hogy a bérleti szerződésekben a bérleti díjak kizárólagos teljesítési helyeként a bevételi óvadéki számla lehet megjelölve.

[83] A terhelt a szerződéses kötelezettségét megszegve hívta fel a bérlőket arra, hogy a bérleti díjakat az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlákra utalják. Ez a magatartása alkalmas volt arra, hogy a tartozás fedezetéül szolgáló bérleti díjakat az óvadéki számláról történő eltereléssel elvonja, ezáltal a tartozás kiegyenlítését részben meghiúsította.

[84] Nem kétséges, hogy a terhelt magatartása jogellenes és szerződésellenes volt, melynek eredményeként a tartozás kiegyenlítése az R. Bank Zrt. részére részben meghiúsult. A tartozás fedezetéül szolgáló bérleti díjaknak a terhelt által az óvadéki számláról való elterelése – a terhelt felhívása a bérlők felé, hogy a bérleti díjakat az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlákra utalják – és az eredmény között (tartozás-kiegyenlítés részbeni meghiúsítása) okozati összefüggés van.

[85] A terhelt tisztában volt azzal, hogy a bérlők által fizetendő bérleti díjak megfizetését a bankhitelszerződésnek a 2009. július 27-i módosítása szerint a bevételi óvadéki számlára kell kérnie; valamint azzal is, hogy a bérleti szerződésekben a bérleti díjak kizárólagos teljesítési helyeként a bevételi óvadéki számla lehet megjelölve.

[86] Helytálló volt a másodfokú bíróság érvelése, mely szerint a biztosítékok szerződésekben foglalt rendszere azzal teljes és nyeri el az óvadék biztosítéki funkcióját, valamint a szerződésekben és a Ptk.-ban foglalt értelmét, hogy a T. I. Zrt. köteles a bevételeket az óvadéki számlákra irányítani. Az óvadék létrejöttének ezen előfeltétele nélkül az egész biztosítéki rendszer kiüresedik, elveszti biztosítéki funkcióját, s valójában az a jogi helyzet áll elő, hogy az adós dönti el, hogy mi az, amit átad óvadékként és mi az, amit nem.

[87] A védő szerint a csődeljárás elrendelése teljesen új helyzetet teremtett a szerződő felek kapcsolatában. Ezt követően ugyanis a Csődtv. elkövetéskor hatályos szabályozása elsőbbséget élvez a régi Ptk. rendelkezéseihez, és az azokon alapuló szerződésekhez képest.

[88] Kétségtelen, hogy a Csődtv. 11. § (2) bekezdés d) pontja szerint az adós vagyonával szemben követelésen alapuló zálogjog alapján, valamint zálogtárgyból, óvadék tárgyából – kivéve a (3) bekezdésben meghatározott szervezetek közötti óvadéki megállapodást – nem lehet kielégítést szerezni, továbbá az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontja előtt kikötött biztosítékot (ideértve a biztosítéki célú vételi jogot is) nem lehet érvényesíteni.

[89] Azonban a Csődtv. 11. § (3) bekezdés c) pontja alapján a fizetési haladék nem érinti a csődeljárás kezdő időpontját megelőzően kikötött óvadék érvényesíthetőségét, ha az egyik fél EGT-államban székhellyel rendelkező hitelintézet.

[90] A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 5. § (1) bekezdésében, majd a 2014. január 1. napjától hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. számú törvény 8. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az R. Bank Zrt. hitelintézet. Ezáltal a Csődtv. 11. § (3) bekezdés c) pontja értelmében mindenki máshoz képest privilégizáltként szerepelhetett jogosított félként az óvadék érvényesítése során.

[91] Mindez azt jelenti, hogy a terhelt előzőekben részletezett fedezetelvonó magatartása hiányában – vagyis, ha nem tereli el a bérleti díjakat az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlákra – az R. Bank Zrt. a csődeljárás alatt is jogosult lett volna óvadéki jogát érvényesíteni a bérleti díjak vonatkozásában.

[92] A teljesítési helyre vonatkozó rendelkezés megsértése kapcsán a védő által előadottak nem foghattak helyt. Nyilván nem közömbös, hogy miért nincs a bevételi óvadéki számlán pénzösszeg.

[93] A bankhitelszerződésben azért jelölték meg a bérleti díjak kizárólagos teljesítési helyeként a bevételi óvadéki számlát, mert ezzel tudta biztosítani az R. Bank Zrt., hogy a T. I. Zrt. képviseletében eljáró terhelt a szerződésben vállalt azon kötelezettségét, miszerint a bérleti díjakat óvadékul leköti, teljesítse. A terhelt jogellenes, szerződésszegő magatartása (bérleti díjak elterelése) folytán a tartozás fedezetéül szolgáló bérleti díjak elvonásra kerültek, ennek okán pedig az R. Bank Zrt. a követelését az óvadék összegéből nem tudta kielégíteni.

[94] A terhelt a bankhitelszerződésben rögzítettektől eltérően, az R. Bank Zrt.-t kikerülve, nem a kizárólagos teljesítési helyként megjelölt bevételi óvadéki számlára kérte megfizetni a bérlőktől a bérleti díjakat, ennek eredményeként a tartozás kiegyenlítése részben meghiúsult. Mivel a terhelt jogellenes magatartása okozta azt, hogy a bérleti díjakat nem lehetett lekötni óvadékként, ez a magatartása elvonásnak minősül, melynek eredménye a tartozás kiegyenlítésének a meghiúsulása.

[95] Az óvadék a dologi biztosíték egyik fajtája, rendeltetése az, hogy a kötelezett szerződésszegése esetére a jogosult számára fedezetet, kielégítési alapot nyújtson. Az óvadék lehetővé teszi, hogy a jogosult a szerződés nemteljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadék összegéből közvetlenül kielégítse.

[96] A bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös, hogy az elkövető az óvadéki számláról vagy az óvadéki számla elől vonja el az odatartozó vagyont.

[97] Ekként elköveti a tartozás fedezetének elvonása bűncselekményét, aki a tartozás fedezetére, kiegyenlítésére szolgáló vagyont (pénzösszeget) akként vonja el az erre a célra nyitott óvadéki számláról, hogy rosszhiszemű szerződésszegő magatartásával a vállalt kötelezettségét csalárd módon nem teljesítve eleve eltéríti attól azon vagyont (pénzösszeget), amelynek jogszerűen az óvadéki számlán a helye, és ténylegesen a fedezet alá tartozónak kell lennie.

[98] A Kúria a védő által hivatkozott tévedéssel kapcsolatban a következőkre mutat rá.

[99] A Btk. 15. § d) pontja alapján az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza a tévedés.

[100] A Btk. 20. § (1) bekezdés szerint nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.

[101] A Btk. 20. § (2) bekezdése alapján nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.

[102] Ennek kapcsán előre kell bocsátani, hogy – a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is – irányadó tényállásból nem tűnik ki olyan körülmény, mely alapján a terheltnek a társadalomra veszélyességben való tévedésre oka lett volna, de olyan sem, amelyből a tévedés tényére lehetne következtetni.

[103] A törvény a ténybeli tévedést és a társadalomra veszélyességben való tévedést megkülönbözteti. A ténybeli tévedés a szándékosságot és ezzel a cselekmény tényállásszerűségét zárhatja ki, a társadalomra veszélyességben való tévedés pedig a szándékos bűnösséget. Ennek következtében a cselekmény vagy nem bűncselekmény, vagy csupán gondatlanságból elkövetett bűncselekmény lesz.

[104] A szándékosság értelmi oldala a törvényi tényállás tárgyi elemeinek megfelelő tényekre terjed ki. Lényeges a tévedés, ha ilyen tényre vonatkozik. Ténybeli tévedésről tehát akkor beszélünk, ha a tényállásszerű cselekményt megvalósító személy tudata az elkövetéskor nem fogta át a konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának valamennyi tárgyi oldali ismérvét. A ténybeli tévedés akkor zárja ki a büntetőjogi felelősséget, ha az olyan tényállási elemre vonatkozik, amit a szándékosságnak át kell fognia.

[105] Jelen ügyben azonban az irányadó tényállás nem rögzít olyan körülményeket, amelyek alapján következtetés vonható arra, hogy a felrótt bűncselekmények esetében a terhelt tévedésben volt.

[106] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság tényfelderítési kötelezettsége kiterjed minden, a büntetőjogi elbírálás szempontjából lényeges, releváns jelenségre. Az ennek eredményeként az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek.

[107] A bírói ténymegállapítások sem a fizikai, sem pedig a tudati tények vonatkozásában nem jogi fogalmak – a törvény általános, illetve különös részében szereplő, vagy a jogtudomány és a joggyakorlat által értelmezett jogi kategóriák (szándékosság, gondatlanság, különös kegyetlenség, szándékerősítő jelenlét stb.) –, hanem konkrét tények, cselekmények. Ilyen – jelen ügyben – a terheltnek a fedezetként lekötött vagyon sértetti rendelkezés alóli elvonására vonatkozó tudata.

[108] A jogerős tényállás rögzítette, hogy:

‒ a T. I. Zrt. vállalta, hogy az R. Bank Zrt.-nél vezeti a számláit, az ingatlanegységek értékesítése, eladása vagy bérbeadása útján bevételezett összegeket az R. Bank Zrt.-nél vezetett bevételi óvadéki számlára szedi be, amennyiben pedig az adott összeg nem ide érkezik be, köteles az összeget a bevételi óvadéki számlára befizetni vagy átutalni.

‒ A T. I. Zrt. ennek ellenére több esetben nem az előírtak szerint és nem a megjelölt bankszámlaszámokra szedte be a bérbeadásból származó bérleti díjakat.

‒ A T. I. Zrt. 2012. június 18-án az O. Bank Nyrt.-nél pénzforgalmi számlát nyitott, majd a terhelt az E. C. bérlőit arra hívta fel, hogy a közüzemi és üzemeltetési díjakat ezen számlára teljesítsék, amelynek nyomán a bérlők a megadott számlára rendszeres befizetést eszközöltek 2012. június 18. és 2013. november 6. napja között.

‒ A T. I. Zrt. 2014. január 10. napján magával szemben csődeljárást kezdeményezett, melynek kezdőidőpontja 2014. január 13. napja volt. Ezt megelőzően, 2014. január 7. napján az O. Bank Nyrt.-nél forint pénzforgalmi számlát és euró deviza számlát, majd 2014. február 3. napján két másik euró devizaszámlát nyitott. A terhelt 2014. január 15. napján kelt levelével felhívta a bérlőket, hogy az üzemeltetési díj, a közüzemi díj és a reklámtábla bérleti díj esetében az O. Bank Nyrt.-nél vezetett számlákra teljesítsenek.

‒ A terhelt a T. I. Zrt. O. Bank Nyrt.-nél vezetett számláira történő eltereléssel a hiteltartozás fedezetéül szolgáló, óvadéki számlára befizetendő vagyont elvonta, melynek következtében az R. Bank Zrt. nem tudott a hitel- és biztosítéki szerződések szerinti óvadéki jogával élni, így a tartozás kiegyenlítése a két egymást követő időszak vonatkozásában, 2012. június 18. és 2014. október 17. napja között 736 142 240 forint erejéig részben meghiúsult.

[109] A másodfokú bíróság a tévedés ténybeli alapját, a terhelt tudattartalmát érintő vizsgálatot elvégezte. Helyesen indokolta, hogy a terhelt már a csődeljárás megindítását megelőzően is elterelte a bevételeket ugyanazon módszerrel, szerződésszegő magatartással annak érdekében, hogy az egyébként biztosítéki szerződésekkel az R. Bank Zrt. sértett felé fennálló tartozás fedezeteként lekötött bevételek és követelések semmiképp se juthassanak el a sértetthez, azokról a sértett ne rendelkezhessen. E körben a terheltnek a nyilvánvaló szándéka az volt, hogy ezen bevételek és követelések semmiképp se szolgálhassanak a T. I. Zrt.-nek az R. Bank Zrt. felé fennálló, a tényállásban írtak szerint lejárt követelései kielégítésének biztosítékául. Ezt alátámasztja az is, hogy az adós a hitelező felé a lejárt tartozásait nem fizette meg, bevételeit egyéb célokra fordította.

[110] A társadalomra veszélyességben való tévedést egyébként mind az egységes jogirodalmi álláspontok, mind az állandó bírói gyakorlat szerint kizárja a cselekmény jogellenességének, erkölcsellenességének, társadalmi helytelenítésének, vagy ezek bármelyikének a felismerése.

[111] A terhelt mint a T. I. Zrt. tulajdonosa, igazgatósági tagja, illetve önálló képviseletre jogosult tagja nyilvánvalóan tisztában volt a cselekményének jogellenességével, hiszen a jogerős tényállásban rögzített szerződésszegő magatartása semmiképp nem lehetett jogszerű.

[112] Következésképpen a terhelt nem hogy nem tévedett, ellenkezőleg, csalárd magatartása tudatos és kitartó volt.

[113] Mindezek alapján a terhelt védőjének tévedésre való hivatkozása nyilvánvalóan alaptalan.

[114] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét a Btk. 405. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés szerint minősülő tartozás fedezetének elvonása bűntettében megállapította.

[115] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek felülvizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, és a kerületi bíróság, illetőleg a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.