GÜ BH 2023/220

[1] A felperes jogelődje, a Zrt. (a továbbiakban: felperes) mint hitelező és az I. rendű alperes mint kölcsönbevevő között 2009. szeptember 24-én svájci frank alapú kölcsönszerződés jött létre személygépkocsi vételárának finanszírozása céljából.

[2] A kölcsön összegét 3 967 600 forintban, az összes törlesztőrészlet együttes összegét 5 600 736 forintban, a rendszeres törlesztőrészleteket 96 x 58 341 forintban határozták meg. A szerződésben feltüntetett teljes hiteldíj mutató 13,37% volt. Mértékadó devizanemként CHF-t jelöltek meg. A kölcsönszerződés szerint a kölcsönbevevő havi fix devizakonstrukciót választott.

[3] A szerződéskötéshez kapcsolódóan az I. rendű alperes külön kockázatfeltáró nyilatkozatot is aláírt az alábbi tartalommal:

„Szeretnénk felhívni a figyelmét arra, hogy a deviza alapon történő finanszírozás választásával Ön élvezheti a választott deviza piacának előnyeit, ugyanakkor viseli annak kockázatait is. […] Mi az árfolyamkockázat? Mivel Ön a deviza alapú hitelt forintban törleszti, számolnia kell az árfolyamkockázattal is. A törlesztőrészlet ugyanis devizában van meghatározva, amely ezután forintra kerül átszámításra. Árfolyam különbözet keletkezik, ha változik az adott deviza forinthoz viszonyított árfolyama a szerződéskötéskor érvényes Mértékadó árfolyammal szemben, azaz árfolyam-különbözettel a Mértékadó árfolyam és az esedékesség napján jegyzett deviza-forint eladási árfolyam eltérése esetén kell számolnia. Fontos azonban tudni, hogy egy deviza árfolyamának jövőbeni változása kiszámíthatatlan. Az L. Csoport által alkalmazott Takarékbank deviza vételi és eladási árfolyama megtekinthető a honlapon, a devizaárfolyam alatt, valamint arról informálódhat a takarékbanki fiókokban, takarékszövetkezeteknél. HAVI FIX konstrukcióban kötött szerződés esetén, az árfolyamváltozás nem a hátralévő díjak havi összegének módosulásával, hanem a szerződés futamidejének változásával történik. A futamidő változása következtében a díjakban fizetett tőke- és kamat aránya módosul. A futamidő módosulásáról a „lejárat dátuma” mező tájékoztatja Önt. Felhívjuk figyelmét, hogy minél hosszabb futamidejű szerződést kötött, illetve minél hosszabb a még hátralévő futamidő a kamatváltozás bekövetkezésekor, annál nagyobb mértékű lesz a hátralévő futamidő módosulása a kamatváltozás következtében. […] Árfolyamváltozásra vonatkozó általános tájékoztatást a szerződésének mellékletét képező Üzletszabályzat „árfolyamváltozás I.” és „árfolyamváltozás II.” fogalmak alatt talál. Árfolyamváltozás miatt bekövetkezett esetleges fizetési kötelezettségről a Fizetési értesítő „Árfolyam különbözet elszámolása” címszó alatt értesíti Önt társaságunk. […] Az egyedi szerződésen Ön az aláírásával igazolja, hogy ennek a finanszírozásnak a kockázatairól világos tájékoztatást kapott, a kockázati összetevőket ismeri, és a hitelt ennek ismeretében is fel kívánja venni.” A felperes az árfolyamkockázat mellett a kamatkockázatról is tájékoztatást adott.

[4] A II. rendű alperes a kölcsönszerződéssel azonos napon készfizető kezességet vállalt I. rendű alperesnek a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeiért.

[5] A kölcsönszerződés részévé vált üzletszabályzat I.17. pontja az mértékadó devizanem, I.20. pontja az árfolyam, I.21, pontja a rendkívüli (25%-ot meghaladó) árfolyamesemény, I.22. pontja a mértékadó árfolyam, I.23. pontja az árfolyamváltozás meghatározását tartalmazta. Az I.8. és a XIII. pontok a havi fix konstrukcióra vonatkozó külön rendelkezéseket határozták meg. A VI.5. pont az adós nyilatkozataként rögzítette, hogy vállalja a mértékadó devizanem és a forint közötti árfolyamváltozásból eredő kockázatokat.

[6] Az I. rendű alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget maradéktalanul. A felperes az I. és II. rendű alperesnek egyaránt megküldött figyelmeztető levéllel 2014. július 21-ig biztosított póthatáridőt 525 749 forint lejárt tartozás teljesítésére. Mivel az I. rendű alperes a póthatáridőre sem tett eleget a fizetési kötelezettségének, a felperes szerződésszegésre hivatkozva 2014. augusztus 21. napjára felmondta a szerződést. A felmondást az alperesek 2014. július 31-én átvették. A felperes a felmondást tartalmazó nyilatkozatában még egy lehetőséget biztosított az I. rendű alperesnek a felmondás napjáig esedékessé vált meg nem fizetett tartozás (616 213 forint), valamint a hirdetményben meghatározott ügyviteli költség (97 644 forint) legkésőbb 2014. augusztus 21-ig történő megfizetésére. Mivel az I. rendű alperes továbbra sem teljesítette a fizetési kötelezettségét, a felmondás hatályosult.

[7] A felperes 2015. április 1. fordulónappal elkészítette a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) szerinti elszámolást, amely szerint a tisztességtelenül felszámított összeg 334 165 forint volt. A felperes a felmondást követően átvett gépjárművet értékesítette, a befolyt 1 630 268 forint vételárat elszámolta I. rendű alperes tartozásába.

[8] A felperes a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban előterjesztett – az alperesek érvénytelenségi kifogására tekintettel – módosított keresetében az induló ügyleti kamat százalékos mértéke feltüntetésének hiánya folytán érvénytelen szerződés jogkövetkezményeként a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítását kérte annak megkötéséig visszaható hatállyal akként, hogy az ügyleti kamat éves százalékos mértéke 9,84%-ban kerüljön meghatározásra. Az ekként érvényessé nyilvánított szerződés alapján 3 188 524 forint, valamint 13 685 forint 2019. július 5. és 2019. október 7. napja között esedékes lejárt késedelmi kamat és 2 921 088 forint tőke után 2019. október 8-tól a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat egyetemleges megfizetésére kérte az alpereseket kötelezni. Előadta, hogy az I. rendű alperes a szerződéskötéskor egyedi CASCO biztosítást választott, azonban többszöri felszólítás ellenére a biztosítás megkötését nem igazolta, ezért a szerződés átdolgozásra került NO CASCO-ra, a többletkockázat miatt 30% kamatfelárat épített be a havidíjba, ezért a törlesztőrészlet 2014. januártól 60 428 forintra változott.

[9] Másodlagos kereseti kérelmében – arra az esetre, ha a bíróság az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás tisztességtelenségét állapítaná meg – az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé nyilvánítását oly módon kérte, hogy kirovó pénznemmé a forint váljon, az induló ügyleti kamat éves százalékos mértéke 9,84%-kal legyen egyenlő, és kötelezze a bíróság az I. és II. rendű alpereseket 3 181 214 forint tőke és ezen összeg után 2019. október 8. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat egyetemleges megfizetésére.

[10] Harmadlagosan – szintén az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás tisztességtelenségének megállapítása esetére – egyenértéki kamat meghatározása mellett a szerződés határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítását, és az alperesek 2 245 196 forint és ennek 2022. január 1-től a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat egyetemleges megfizetésére kötelezését kérte. A harmadlagos kereseti kérelme tekintetében hangsúlyozta, hogy a bíróság felhívására elkészített elszámolási móddal nem ért egyet.

[11] Az alperesek a kereset elutasítását kérték, vitatták annak jogalapját és összegszerűségét is, a keresettel szemben érvénytelenségi kifogást terjesztettek elő.

[12] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között létrejött kölcsönszerződés érvénytelen. Azt az ítélethozatal napjáig terjedő időre hatályossá nyilvánította, és kötelezte az I. és II. rendű alpereseket egyetemlegesen 2 241 097 forint megfizetésére. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.

[13] Az elsőfokú bíróság az az alperesek védekezését az ügyleti kamat meghatározottságának hiánya és az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás hiányossága tekintetében is megalapozottnak találta, és az érvénytelenségi kifogás alapján mindkét okból érvénytelennek ítélte a szerződést. Ezzel összefüggésben – a felek által előterjesztett bizonyítási indítvány hiányában – a szerződés szövegét és az annak részévé vált üzletszabályzat tartalmát vizsgálta a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 203. § (6), (7) bekezdése, az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-51/17., C-186/16. és C-227/18. számú döntéseinek, valamint 2/2014. PJE határozat tükrében.

[14] Úgy ítélte meg, hogy sem a külön árfolyamkockázati tájékoztatóból, sem az üzletszabályzat I.23. pontjából, sem a szerződés egyéb rendelkezéseiből nem volt felismerhető az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára, hogy a szerződéses jogviszony alatt a nemzeti valuta súlyos leértékelődése is bekövetkezhet, ennek következtében a törlesztőrészletek akár jelentősen is megemelkedhetnek, ezáltal a bankkal szembeni tartozás jelentős mértékben is nőhet, amely gazdaságilag nehezen elviselhetővé válhat. A tájékoztatásból az sem volt felismerhető, hogy a forint gyengülése esetén az árfolyam fogyasztóra nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa. Az a kitétel, hogy „a deviza árfolyamának jövőbeni változása kiszámíthatatlan” semmiképpen nem felel meg a fenti követelményeknek, hiszen az sem a változás irányára, sem annak mértékére vonatkozó tartalommal nem bír. A „kiszámíthatatlan” árfolyamváltozás ugyanakkora eséllyel lehet pozitív, mint negatív irányú, és pont ugyanakkora eséllyel lehet kicsi, mint jelentős.

[15] Az elsőfokú bíróság rögzítette, a felperes által hivatkozott, a Kúria Gfv.VII.30.127/2020/6. számú ítélete eltérő tényálláson alapult, az abban a perben vizsgált okiratokból kitűnik, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartási devizaneméhez képest súlyosan leértékelődhet, ami növeli a hátralévő tartozást.

[16] Az elsőfokú bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 237. § (1) és (2) bekezdése, az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2010. PK vélemény) 2–10. pontjai és a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos perekben felmerült egyes elvi kérdésekről szóló 6/2013. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: 6/2013. PJE határozat) 4–5. pontjai figyelembevételével vizsgálta az alkalmazandó érvénytelenségi jogkövetkezményt. Figyelemmel volt ezzel összefüggésben arra, hogy a perbeli szerződés két okból is érvénytelen, a felperes pedig az érvényessé és a hatályossá nyilvánítás kapcsán is előterjesztett keresetet, és az alperesek egyik jogkövetkezmény ellen sem tiltakoztak.

[17] Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az ügyleti kamat nem csupán a tőke és az összes törlesztőrészlet különbözete, mert abban más költségek is vannak, ezért a szerződést nem találta érvényessé nyilváníthatónak és az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés hatályossá nyilvánítását alkalmazta a felperes harmadlagos kereseti kérelme alapjául szolgáló elszámolást alapul véve. A felperest e körben elszámolás előterjesztésére hívta fel, meghatározva az egyenértéki kamat számítási módszerét. Megjegyezte, hogy az így elkészített elszámolás figyelembevételével meghatározott marasztalási összeg közel azonos az érvényessé nyilvánítás iránt előterjesztett kereset, illetve az alperesek által előterjesztett egyezségi ajánlat összegével. A marasztalási összeg meghatározásához egyéb költségeket nem vett figyelembe, mert álláspontja szerint hatályossá nyilvánítás esetén a szerződés rendelkezéseit nem lehetett figyelembe venni.

[18] A felperes és az alperesek által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét – az indokolás részbeni pontosítása mellett – helybenhagyta.

[19] A másodfokú bíróság nem tartotta alaposnak az alperesek eljárásjogi hivatkozásait, és kifejtette, hogy teljesült az alpereseknek az az elvárása, hogy az elsőfokú bíróság a fogyasztó számára kedvezőbb elszámolást alkalmazta.

[20] A felperes fellebbezése kapcsán rámutatott, amellett, hogy a szerződésben az ügyleti kamat százalékos mértékének hiányát, és ennélfogva a szerződés régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pont szerinti semmisségét a felperes nem vitatta, az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződéses kikötés tisztességtelenségére is megalapozottan következtetett az elsőfokú bíróság. A másodfokú bíróság e körben az elsőfokú ítélet indokaival maradéktalanul egyetértett. Kifejtette, nincs jogi jelentősége annak, hogy az adós a pillanatnyi szubjektív érzete szerint a kockázatfeltáró nyilatkozat aláírásakor világosnak ítélte-e meg a tájékoztatást, esetleg arról nyilatkozott is, hanem az vizsgálandó, hogy az alapján ténylegesen olyan helyzetbe kerülhetett-e, hogy fel tudta mérni a konstrukció veszélyeit.

[21] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az árfolyamkockázati tájékoztatással szembeni elvárás kapcsán az ítélkezési gyakorlat szigorodott. A perbeli tájékoztatást az üzletszabályzat felperes által hivatkozott pontjainak figyelembevétele mellett sem találta megfelelőnek. Az nyelvtani szempontból sem felel meg az érthetőség elvárásának, és annak a követelménynek sem tesz eleget, hogy a tájékoztatás tartalmát a fogyasztónak ne a szerződés különböző rendelkezéseiből kelljen kikövetkeztetnie. A felperes által hivatkozott kúriai döntés kapcsán az ítélkezési gyakorlat szigorodására utalt.

[22] A másodfokú bíróság a jogkövetkezmények tekintetében annyiban pontosította az elsőfokú ítélet indokolását, miszerint az ügyleti kamat százalékos mértékének hiánya – szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával – érvényessé nyilvánítással kiküszöbölhető, hiszen az kiszámítható. Egyetértett azonban azzal, hogy a két okból is érvénytelen kölcsönszerződés esetén az elsőfokú bíróság által alkalmazott érvénytelenségi jogkövetkezmény biztosította – az ítélet indokolásában részletesen kifejtettek szerint – leginkább a felek által nyújtott szolgáltatások értékegyensúlyának helyreállítását.

[23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, egyben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a módosított elsődleges keresetének, másodlagosan a másodlagos kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. Harmadlagos felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult.

[24] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 209. § (1), (2) és (4) bekezdését, 209/A. § (2) bekezdését, 237. § (2) bekezdését, 238. §-át, a régi Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. §-át, 346. § (5) bekezdését, és ellentétes 6/2013. PJE határozatban, illetve az 1/2010. PK véleményben foglaltakkal.

[25] A felperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok a hibásan megállapított tényállásból helytelen és megalapozatlan, a Kúria Gfv.VII.30.127/2020/6. számú eseti döntésével ellentétes jogi következtetéseket vontak le. A perben rendelkezésre álló adatok alapján ugyanis megállapítható, hogy az alperesek világos és egyértelmű tájékoztatást kaptak az árfolyamkockázat viseléséről, amely megfelel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) és az EUB joggyakorlatának is.

[26] A felperes előadta, az eljárt bíróságoknak a szerződés megkötését megelőzően kelt okiratok (finanszírozási kérelem), az egyedi kölcsönszerződés és az annak elválaszthatatlan részét képező üzletszabályzat rendelkezéseit, továbbá a külön kockázatfeltáró nyilatkozatot együttesen, egybevetve kellett volna vizsgálniuk. Tévesen állapították meg, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat és az üzletszabályzat felperes által hivatkozott kikötései nem egyértelműek.

[27] A Kúria a hivatkozott ítéletében a felperes perbelihez hasonló szerződését és kockázatfeltáró nyilatkozatát vizsgálta. Azt világosnak és érthetőnek ítélte, ebből következően nem állapította meg az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás tisztességtelenségét. Sem az első-, sem pedig a másodfokú ítélet nem tartalmaz valós indokokat arról, hogy jogkérdésben miért tértek el kúriai döntéstől. A két ügyben a tényállás azonos, és a másodfokú bíróság által megjelölt C-186/16. számú EUB döntésre a Kúria a hivatkozott ítéletében kifejezetten kitért.

[28] A felperes álláspontja szerint a világos és érthető kockázatfeltáró nyilatkozaton kívül az egyedi szerződés 8. pontja, az üzletszabályzat I.17. pontja, I.8. pontja, XIII. fejezete, I.20–23. pontja, végül a VI.5. pontja az árfolyam változással és az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos további információkat tartalmaz. Külön kiemelte, hogy az I.21. pont meghatározza a rendkívüli árfolyameseményt, amely az árfolyam szélsőséges mértékű (25%-ot meghaladó) növekedése a mértékadó árfolyamhoz képest. Mindezek alapján az alpereseknek számolniuk kellett azzal, hogy a forint svájci frankhoz viszonyított árfolyamának gyengülése a szerződéskötés időpontjában irányadó árfolyamhoz képest 25%-os mértéket is meghaladhatja.

[29] Amennyiben a Kúria a fentiek ellenére arra a következtetésre jutna, hogy a kölcsönszerződésnek az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő rendelkezése tisztességtelen, és emiatt a szerződés érvénytelen, úgy a felperes jogszabálysértőnek tartotta az eljárt bíróságok által alkalmazott elszámolási módot.

[30] Az eljárt bíróságok a régi Ptk. 237. § (2) bekezdése megsértésével nyilvánították „érvényessé” (valójában: hatályossá) a szerződést, mert nem rendelkeztek az ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. Nem gondoskodtak az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának fenntartásáról, nem akadályozták meg bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Az eljárt bíróságok által végzett számítás alapján az alperesek jogalap nélkül gazdagodnak.

[31] A felperes kifejtette, a Kúria következetes gyakorlata értelmében, amennyiben az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, az egyedül alkalmazható érvénytelenségi jogkövetkezmény a szerződés érvényessé nyilvánítása, amelyre vonatkozóan a felperes szabályszerűen előterjesztette a kereseti kérelmét.

[32] Az alperesek nem terjesztettek elő felülvizsgálati ellenkérelmet.

[33] A Kúria a felperes kérelme alapján a Gfv.VI.30.427/2022/2. számú végzésében a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálatot engedélyezte. Ezt követően az 5. sorszámú végzésével a felülvizsgálati eljárást az EUB előtt C-705/21. számon folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette.

[34] A folytatódó eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az abban megjelölt okokból részben – az érvénytelenség alkalmazott jogkövetkezménye tekintetében – jogszabálysértőnek találta.

[35] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján egyrészt az árfolyamkockázatról adott tájékoztatás tartalma, így az árfolyamkockázatot az alperesekre (a kölcsönszerződés adósára és a készfizető kezesre) telepítő szerződéses kikötés tisztességtelensége tárgyában, másrészt – ettől függően – az eljárt bíróságok által alkalmazott jogkövetkezmény – a szerződés ítélethozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítása a jogerős ítéletben írt tartalommal – jogszerűsége kérdésében kellett állást foglalnia.

[36] A Kúria egyetértett az eljárt bíróságok azon egyező megállapításával, hogy a felperes által írásban nyújtott tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjén keresztül megítélt alperesek nem kerülhettek abba a helyzetbe, hogy fel tudják mérni a deviza alapú szerződéses konstrukció veszélyeit, tájékozott és megalapozott döntést tudjanak hozni a szerződés megkötéséről.

[37] Tény, hogy a perbeli időszakban a felperes a korábbi gyakorlatához képest teljesebb körű tájékoztatás nyújtására törekedett, és a perbeli kölcsönszerződés megkötésekor már külön árfolyamkockázati tájékoztatót is közölt az alperesekkel, amely egy dokumentumban foglalta össze az árfolyamkockázattal kapcsolatos, általa lényegesnek tekintett információkat, utalva az üzletszabályzat I.23. pontjára is. Ez az üzletszabályzati pont az árfolyamváltozás I. és árfolyamváltozás II. magyarázatát tartalmazta. A Kúria megítélése szerint az ekként nyújtott tájékoztatásból az alperesek valóban megismerhették az árfolyamváltozás mechanizmusát (a törlesztőrészlet devizában van meghatározva, amely ezután forintra kerül átszámításra; árfolyam különbözet keletkezik, ha változik az adott deviza forinthoz viszonyított árfolyama a szerződéskötéskor érvényes mértékadó árfolyammal szemben), és felismerhették, hogy az árfolyamkockázat őket terheli (ön élvezheti a választott deviza piacának előnyeit, ugyanakkor viseli annak kockázatait is). Helytállóan állapították meg azonban az eljárt bíróságok, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat nem hívta fel a fogyasztók figyelmét kellő súllyal, átlátható módon arra, hogy az árfolyam számukra kedvezőtlen változása akár jelentős is lehet, és annak esetleges bekövetkezése az adós, illetve a készfizető kezes fogyasztó gazdasági helyzetét súlyosan megnehezítheti.

[38] A Kúria maradéktalanul osztja e körben az elsőfokú bíróság jelen ítélet [14] pontjában idézett álláspontját „a deviza árfolyamának jövőbeni változása kiszámíthatatlan” fenti követelményeket ki nem elégítő tartalma tekintetében. Kiemeli továbbá, hogy bár a kockázatfeltáró nyilatkozat kitér arra, hogy a havi fix konstrukció esetén a futamidő meghosszabbodhat, azonban azt a kamatkockázat bemutatásától elkülönülő, az árfolyamkockázat bemutatására szolgáló részben tévesen a „kamatváltozás” következményeként tartalmazza, ami megtévesztő, és az érthetőséget tovább nehezíti („minél hosszabb futamidejű szerződést kötött, illetve minél hosszabb a még hátralévő futamidő a kamatváltozás bekövetkezésekor, annál nagyobb mértékű lesz a hátralévő futamidő módosulása a kamatváltozás következtében”).

[39] Egyetértett a Kúria az eljárt bíróságokkal abban, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozat az egyedi szerződés mértékadó devizanemre vonatkozó kitételével és az üzletszabályzat hivatkozott pontjaival történő „együtt értelmezése” mellett sem elégíti ki a fenti elvárt tartalmat. A nemzeti fizetőeszköz súlyos leértékelődésének és ennek a fogyasztó gazdasági helyzetére gyakorolt hatásására való figyelemfelhívásnak az üzletszabályzat I.21. pontjában meghatározott rendkívüli árfolyamesemény definíciója sem alkalmas. Egyrészt az üzletszabályzat e pontjára a kockázatfeltáró nyilatkozat külön nem hívta fel az alperesek figyelmét, másrészt bár abból kikövetkeztethető, hogy az árfolyam elmozdulás akár 25%-os is lehet, azonban az – külön magyarázat nélkül – akár úgy is érthető, hogy miután az „rendkívüli”, ezért ezt a mértéket valószínűleg nem fogja elérni, azaz kivételesnek, valószínűtlennek mutatkozik, továbbá bármilyen irányban bekövetkezhet.

[40] A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértésére a Kúria Gfv.VII.30.127/2020/6. számú ítéletétől való indokolatlan és álláspontja szerint érvekkel nem kellően alátámasztott eltérésre is hivatkozott. A hivatkozott határozatában a Kúria a felperes perbelihez „hasonló” árfolyamkockázati tájékoztatását megfelelőnek ítélte. Az eljárt bíróságok e körben az ítélkezési gyakorlat szigorodására utaltak.

[41] A Kúria rámutat, a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a 2021. november 22-én hozott és a Magyar Közlöny 2021. évi 243. számában 2021. december 28-án közzétett Jpe.I.60.015/2021/15. számú jogegységi hatályú határozatában (a továbbiakban: JPE határozat) megerősítette azt a már több határozatában is megmutatkozó joggyakorlatát, hogy a 2/2014. PJE határozatot követően meghozott EUB határozatokra (egyebek mellett a felperes által hivatkozott C-186/16. számú ítéletre) és az azokban kifejtett szempontokra tekintettel a 2/2014. PJE határozat 1. pontja (Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen) azzal a kötelező (kiegészült) értelmezéssel alkalmazható, amely szerint akkor megfelelő tartalmú az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó a tájékoztatás alapján a szerződéshez kapcsolódó árfolyamkockázat tényén és mibenlétén kívül azt is felismerheti és értékelni tudja, hogy a nemzeti fizetőeszköz (a forint) árfolyama a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti deviza árfolyamához képest számára akár jelentős mértékben is kedvezőtlenül változhat, és ezáltal a fogyasztó fennálló tartozásának, a szerződés szerinti ütemezésben esedékessé váló fizetési kötelezettségének mértéke jelentősen megemelkedhet (JPE határozat elvi tartalom, 34. pont). A JPE határozat azt is kimondta, hogy a Kúria bármely határozatának ezzel ellentétes jogértelmezése kötelező erejűként már nem hivatkozható.

[42] A Kúria rögzíti, a felperes által hivatkozott Gfv.VII.30.127/2020/6. számú ítélete alapjául szolgáló felperesi tájékoztatás egyrészt az elsőfokú bíróság által is helytállóan megállapítottak szerint részben eltérő tartalmú volt, azt a felperes is csak „hasonlóként” említette, másrészt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 41/D. § (1) és (5) bekezdése, valamint 42. § (1) bekezdése alapján a bíróságokra nézve kötelező JPE határozat előtt született. Amennyiben tehát az abban vizsgált tájékoztatás kapcsán az utóbb hozott JPE határozattal ellenétesen foglalt volna állást a Kúria, az a JPE határozat közzétételét követően már precedens erejűként nem hivatkozható. Hangsúlyozza azonban a Kúria, hogy jelen ügyben szükségtelen volt a két tájékoztató összevetése, mert a perbeli tájékoztató JPE határozatnak való tartalmi megfelelésének vizsgálata enélkül is elvégezhető volt.

[43] A fentiekből következik, hogy jogszabálysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a perbeli fogyasztói kölcsönszerződés mint a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző szerződés semmis a kamat százalékos mértéke feltüntetésének hiánya miatt, de emellett azért is érvénytelen, mert az árfolyamkockázatot a fogyasztóra (alperesekre) hárító szerződéses kikötés a felperes által nyújtott nem megfelelő tájékoztatás következtében a régi Ptk. 209. § (1) bekezdése és 209/A. § (2) bekezdése alapján tisztességtelen.

[44] A Kúria abban a részében ugyanakkor megalapozottnak találta a felülvizsgálati kérelmet, hogy a jogerős ítéletben az érvénytelenség alkalmazott jogkövetkezménye (a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítása) és az elszámolási metódus jogszabálysértő, mert az nem felel meg a 6/2013. PJE határozat 4. pontjában írtaknak, valamint az uniós jognak, különösen az EUB C-705/21. (C‑705/21. sz. MJ kontra AxFina Hungary Zrt. ügyben 2023. április 27-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2023:352) és C-520/21. (C‑520/21. sz. Arkadiusz Szcześniak kontra Bank M. SA ügyben 2023. június 15-én hozott ítélet ECLI:EU:C:2023:478) számú ítéletében pontosított szempontrendszernek.

[45] A másodfokú bíróság bár elvben nem látta akadályát a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánításának, mégis a hatályossá nyilvánítást tekintette alkalmasabb megoldásnak a szolgáltatások értékegyensúlyának helyreállítására akként, hogy a szerződéses rendelkezések mellőzésével egyenértéki kamat (hat havi BUBOR és hat havi törvényes kamat átlaga) megfizetése mellett kötelezte az alpereseket a tőkeösszeg visszafizetésére. A Kúria álláspontja szerint a hatályossá nyilvánítás mellett a másodfokú bíróság által alkalmazott elszámolási metódus a szerződés olyan bírói módosításának minősül, ami – az alább kifejtettek szerint – nem felel meg a hazai és az uniós jognak.

[46] Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeiről a régi Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdése rendelkezik. A DH2 tv. hatálya alá tartozó deviza alapú fogyasztói szerződések esetén – ekként a perbeli kölcsönszerződés vonatkozásában is – a DH2 tv. 37. (1) bekezdése lex specialisként kizárja a régi Ptk. 237. § (1) bekezdésének, a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításának az alkalmazását. A bíróság tehát az érvényessé nyilvánítás, illetve a határozathozatalig terjedő hatályossá nyilvánítás jogkövetkezménye között választhat azzal a megszorítással, hogy nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamennyi fél tiltakozik [az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/2014. Polgári jogegységi határozat értelmében a régi Ptk. alkalmazása körében változatlanul irányadó, az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. a) pont].

[47] Helytállóan hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a 6/2013. PJE határozat értelmében, ha a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés érvénytelenségét állapítja meg a bíróság, a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset esetén – feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető – elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie, azaz alkalmazhatósága esetén az érvényessé nyilvánítás „megelőzi” a hatályossá nyilvánítást. Ezzel azonosan fogalt állást a Kúria – általános jelleggel – a régi Ptk. alkalmazása körében változatlanul irányadó 1/2010. PK. vélemény 6. pontjának indokolásában: A (régi) Ptk. 237. § (2) bekezdés szerinti határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézménye olyan esetekben jelent alkalmas eszközt a bíróság számára a felek érvénytelen jogviszonyának a rendezésére, amikor az eredeti állapot nem állítható helyre és a szerződés érvényessé sem tehető, tehát az érvénytelenség egyik elsődleges jogkövetkezménye sem alkalmazható.

[48] A Kúria álláspontja szerint az uniós jogi normák, illetve az EUB joggyakorlata sem zárja ki generálisan az érvényessé nyilvánítás jogkövetkezményének az alkalmazását. Ahogyan azt a Kúria a Gfv.VI.30.206/2023/2. és a Gfv.VI.30.313/2022/9. számú precedensértékű határozataiban már részletesen kifejtette, a fogyasztói irányelv a tagállamok nemzeti jogszabályainak csak részleges harmonizációját írta elő. Az irányelvben nem szabályozott kérdésekben – így az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása tekintetében is – változatlanul a tagállami anyagi jogi és eljárásjogi szabályok az irányadók. A bíróságnak tehát a régi Ptk. 237. § (2) bekezdését, valamint a DH2 tv. 37. és 37/A §-át az uniós jogra tekintettel és az EUB által adott jogértelmezési keretek között akként kell megfelelően alkalmaznia, hogy azok eredményként a fogyasztói irányelvben megfogalmazott célkitűzések megvalósulása biztosítható legyen.

[49] A felperes a módosított elsődleges és másodlagos kereseti kérelmében az érvényessé nyilvánítás jogkövetkezményének az alkalmazását kérte, és a jogerős ítéletben írtak szerint, bár az alperesek valamennyi kereseti kérelem elutasítását kérték, nem tiltakoztak az érvényessé, valamint a hatályossá nyilvánítás ellen sem. Nincs ezért eljárási akadálya a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánításának.

[50] A Kúria álláspontja szerint az érvényessé nyilvánítás eredményeként megvalósíthatók a fogyasztói irányelv EUB által értelmezett célkitűzései is az alábbiak szerint.

[51] Az uniós jogalkotó által a fogyasztói irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott cél arra irányul, hogy a felek közötti egyensúlyt akként állítsa helyre, hogy közben főszabály szerint fenntartsa a szerződés egészének érvényességét, nem pedig arra, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződést semmissé nyilvánítsa (C-472/20. sz. Lombard Pénzügyi és Lízing Zrt. kontra PN ügyben 2022. március 31-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2022:242, 54. pont; C-118/17. sz. Zsuzsanna Dunai kontra ERSTE Bank Hungary Zrt ügyben 2019. március 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2019:207, 40. pont; C-932/19. sz. JZ kontra OTP Jelzálogbank Zrt. és társai ügyben 2021. szeptember 2-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:673, 40. pont). A szerződési feltételek tisztességtelen jellegét megállapító tagállami bíróságok feladata egyrészt a nemzeti jog alapján meghatározni az ebből eredő jogkövetkezményeket abból a célból, hogy a szóban forgó feltételek ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, másrészt értékelni azt, hogy az érintett szerződés ezen tisztességtelen feltételek kihagyásával is fennmaradhat‑e (C‑472/20., 53. pont; C-126/17. sz. ERSTE Bank Hungary Zrt. kontra Czakó Orsolya ügyben 2018. február 22-én hozott végzés, ECLI:EU:C:2018:107, 38. pont).

[52] Az EUB a 2023. április 27-én magyar előterjesztésre hozott C-705/21. számú határozatában megerősítette azt a korábbi gyakorlatát, hogy a fogyasztói irányelv 6. cikke (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ha a nemzeti bíróság megállapítja a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltétel semmisségét, e bíróság nem egészítheti ki a szerződést e feltétel tartalmának módosításával (C-705/21. 38. pont; C‑269/19. sz. Banca B. SA kontra A.A.A. ügyben 2020. november 25‑én hozott ítélet, , ECLI:EU:C:2020:954, 30. pont; C-482/13, C-484/13, C-485/13 és C-487/13. sz. Unicaja Banco, SA és Caixabank SA kontra José Hidalgo Rueda és társai és Caixabank SA contre Manuel María Rueda Ledesma és társai egyesített ügyben 2015. január 21-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2015:21, 31. pont) a fogyasztói irányelv 7. cikk (2) bekezdése által elérni kívánt hosszú távú, az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányuló cél elérése érdekében (C-705/21. 40. pont; lásd ebben az értelemben: C‑125/18. sz. Marc Gómez del Moral Guasch kontra Bankia SA ügyben 2020. március 3‑án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2020:138, 60. pont).

[53] Az EUB két konkrétan megjelölt érvényessé nyilvánítási módszer tekintetében állapította meg az uniós joggal való összeférhetetlenséget (C-705/21. 41. pont), amikor kimondta, hogy a nemzeti bíróság nem orvosolhatja a szerződésnek az abban szereplő valamely kikötés tisztességtelen jellegéből eredő érvénytelenségét oly módon, hogy e szerződést érvényesnek nyilvánítja, és egyidejűleg módosítja annak pénznemét és az említett szerződésben rögzített kamatlábat. Másrészt az EUB – ugyan részletesebb indokolás nélkül – ugyancsak ilyen tiltott bírói szerződésmódosításnak tekintette a deviza árfolyamának maximálását (ez feleltethető meg a Kúria Konzultációs Testülete által kidolgozott, és a magyar bíróságok egy része által követett, de jelen ügyben nem alkalmazott elszámolási módnak), amelynek dogmatikai alapját az képezte, hogy a tisztességtelen mértékű árfolyamkockázatot nem lehet a fogyasztóra telepíteni, de az egyenértékűség követelményének megfelelően az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásánál törekedni kell arra, hogy egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe, más szóval meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. A jogkövetkezmények levonásának ez az elve kiolvasható uniós jogforrásból is, hiszen a 2014. február 4-i, a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU rendelet módosításáról szóló 2014/17/EU irányelv (30) preambulum bekezdésére tekintettel megállapított 23. cikk (4) és (6) bekezdésében a 20%-os mértékű árfolyam kockázatot tekintette olyannak, mint amelyet a fogyasztó tájékoztatás hiányában is viselni köteles. Abból azonban, hogy az EUB a C-705/21. számú ítéletben egy ennek az elvnek megfelelő bírói rendezést is elvetett, az következik, hogy a jogkövetkezmények levonása során az EUB a hangsúlyt – a korábbi joggyakorlatában (C-212/20. sz. M.P. és B.P. kontra „A.” prowadzący działalność za pośrednictwem „A.” S.A. ügyben 2021. november 18-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:934, 69. pont; C-19/20. sz. I.W. és R.W. kontra Bank BPH S.A. és Rzecznik Praw Obywatelskich ügyben 2021. április 29-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:341, 68. pont; C-520/21. 77. pont) is megjelenő elv alapján – a szankciós jellegre helyezte át. Összegezve a fentieket: a nemzeti bíróság a tisztességtelen feltétel tartalmának megváltozását eredményező jogi megoldással nem jogosult helyreállítani az e feltétel okozta jelentős egyenlőtlenséget, mert e lehetőség sérthetné a fogyasztói irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt, amely az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányul [C-705/21. 40. pont].

[54] Az EUB azonban a fenti megállapításain túlment, amikor pontosítva eddigi gyakorlatát kimondta azt is, hogy ha a felek vonatkozásában nem lehet helyreállítani azt az állapotot, amelyben akkor lettek volna, ha e szerződést nem kötötték volna meg, a tagállami bíróság feladata gondoskodni arról, hogy a fogyasztó végső soron abba a helyzetbe kerüljön, amelyben akkor lett volna, ha a tisztességtelennek ítélt feltétel soha nem létezett volna (C-705/21. 47. pont; C‑472/20. 57. pont). Ezért a nemzeti bíróság jogosult többek között arra, hogy a fogyasztó érdekeit védelemben részesítse azáltal, hogy visszatérítteti neki azokat az összegeket, amelyeket a hitelező a tisztességtelennek ítélt feltétel alapján szedett be, azzal, hogy e visszatérítés a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén történik (C-705/21. 48. pont, C‑472/20. 58. pont, C-520/21. 61. pont).

[55] Az EUB a tisztességtelen feltételeket tartalmazó fogyasztói szerződések teljes egészében való semmissé nyilvánításának joghatásai tárgyában hozott két legutóbbi ítélete (C-705/21. és a C-520/21.) tükrében megállapítható, hogy a jogerős ítéletben alkalmazott egyenértéki kamat meghatározás nem feleltethető meg a uniós jognak, mert a nemzeti bíróságnak az a jogosultsága, hogy a szerződésben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, sértené a fogyasztói irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt, a tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszűnését, mivel ezáltal eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak maradnának, azaz az alkalmazott jogkövetkezménynek (szankciónak) nem lenne visszatartó, elrettentő hatása. A bíróság tehát nem jogosult meghatározni az elszámolás eredményeként az idegen pénz használatáért járó, általa reálisnak tekintett ellenértéket, ekként az eredményét tekintve lényegében módosítani, kiegészíteni a tisztességtelen feltételt. Az is egyértelmű ugyanakkor, hogy a felperes másodlagos kereseti kérelme szerinti elszámolás szintén az uniós jogba ütköző megoldást tükröz.

[56] A Kúria álláspontja szerint a fentiekből az következik, hogy a tisztességtelen feltételeket tartalmazó fogyasztói szerződések esetén a magyar jogszabályi rendelkezések EU-jog konform értelmezésének az felel meg, ha a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményét a tisztességtelen feltétel elhagyásával biztosítja. A kölcsönszerződés olyan tartalommal történő érvényessé nyilvánítása felel meg az EUB által értelmezett uniós jognak és egyben a magyar jogszabályi előírásoknak is, amely teljes egészében mentesíti a fogyasztót az árfolyamkockázat viselése alól. Az érvénytelenség oka ugyanis nem önmagában a kirovó és a lerovó pénznem eltérése, hanem az ebből eredő árfolyamkockázat viselésének a fogyasztóra gyakorolt hatásainak átláthatatlansága. Ez a megoldás nem jelent az uniós joggyakorlat fogalomkészlete szerint tiltott szerződésmódosítást (C-618/10. sz. Banco Español de Crédito, SA kontra Joaquín Calderón Camino ügyben 2012. június 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2012:349, 65. pont; és C‑488/11. sz. Dirk Frederik Asbeek Brusse és Katarina de Man Garabito kontra Jahani BV ügyben 2013. május 30-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2013:341, 57. pont), mert lényegét tekintve arról van szó, hogy – ha a kockázattelepítés tekintetében adott tájékoztatás átláthatatlan – a teljes szerződés megdőlése esetén az a jogkövetkezmény, hogy kiesik az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő feltétel – az átváltási mechanizmusra vonatkozó szerződési rendelkezések cogens jogszabályi rendelkezésekkel való felváltására is figyelemmel –, a szerződés a kockázattelepítő rendelkezések nélkül fennmaradhat. A szerződés egyéb – nem tisztességtelen – feltételei változatlan tartalommal köti a feleket (Gfv.VI.30.206/2023/2. és Gfv.VI.30.313/2022/9.).

[57] A Kúria jelen határozata meghozatalakor figyelemmel volt arra is, hogy a fenti két hivatkozott határozatát követően hozta meg az EUB lengyel bírósági kezdeményezésre a C-520/21. számú ítéletét. A Kúria megítélése szerint az abban írtak figyelembevételével sem szükséges a Gfv.VI.30.206/2023/2. és a Gfv.VI.30.313/2022/9. számú határozataiban kifejtett, fentebb ismertetett álláspontjának módosítása.

[58] A lengyel bíróság jelen ügy szempontjából releváns kérdése az előzetes döntéshozatali eljárásban arra irányult, hogy az átváltási mechanizmust szabályozó tisztességtelen feltétel következtében teljes egészében semmis szerződés alapján, amely az abban foglalt tisztességtelen feltételek törlését követően nem maradhat hatályban – és amelynek a lengyel nemzeti jog szerint az a jogkövetkezménye, hogy úgy kell tekinteni, mintha a felek a szerződést meg sem kötötték volna, és követelhetik a már teljesített jogalap nélküli szolgáltatások visszatérítését –, igényt tarthat-e a bank további (nem a szerződés rendelkezéseiből fakadó) összegekre a fogyasztótól az idegen pénz ideiglenes használatba adása, jogalap nélküli felhasználása ellenszolgáltatásaként, illetve kártérítés jogcímén. Az EUB a nemzeti jog olyan értelmezését, amely szerint a hitelintézet jogosult a fogyasztótól az az ilyen szerződés teljesítése címén az általa folyósított tőkeösszeg visszatérítésén, valamint a törvényes késedelmi kamatok megfizetésén felül bárminemű megtérítést követelni, a fogyasztói irányelv 6. cikk (1) bekezdésével és 7. cikk (1) bekezdésével ellentétesnek ítélte.

[59] A Kúria ezzel összefüggésben hangsúlyozza, a Gfv.VI.30.206/2023/2. számú határozatában már részletesen bemutatta a magyar és lengyel jogi szabályozás lényeges különbségeit, amelyek közül most csak azt emeli ki, hogy szemben a lengyel szabályozással, a régi Ptk. 237. § (2) bekezdésének első fordulata értelmében a teljesen érvénytelen szerződés is érvényessé válhat, érvényessé nyilvánítása esetén fennmaradhat, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető. A lengyel előterjesztő bíróság EUB-hez intézett kérdése viszont abból a nemzeti jogán alapuló előfeltevésből indult ki, és ebből fakadóan erre az esetre vonatkozott az EUB kérdésre adott válasza is, hogy a szerződés egészében semmis és az a tisztességtelen feltételek törlését követően nem maradhat fenn, így a lengyel jog rendelkezései értelmében az eredeti állapot helyreállításának és a jogalap nélküli szolgáltatások visszatérítésének van helye.

[60] Magyarországon viszont lehetőséget ad a teljes egészében érvénytelen szerződés (autonóm uniós fogalomként használt) „fennmaradására” a régi Ptk. 237. §-ának a fogyasztói irányelv célkitűzéseit tiszteletben tartó megfelelő alkalmazása akként, hogy az érvényessé nyilvánítás eredményeként abból csak a per tárgyát képező tisztességtelen feltétel, az árfolyamkockázat fogyasztók általi viselése „esik ki”. Miután a forint/deviza közötti átváltás a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (2) bekezdése szerint biztosított, és az árfolyamrés alkalmazásából adódó tisztességtelenséget a DH2 tv. szerinti elszámolás eredményként a jogalkotó [az EUB által az uniós jog szempontjából nem kifogásoltan (C-118/17, C-51/17, C‑932/19.)] kiküszöbölte, így – a lengyel jogi helyzettől abból adódóan is lényegesen eltérően, hogy ott ilyen jogalkotói beavatkozásra nem került sor – nincs akadálya a tisztességtelen feltételtől megfosztott szerződés alapján történő elszámolásnak.

[61] Ez a megoldás lehetővé teszi annak a jogi és ténybeli helyzetnek a helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltétel hiányában találná magát (C-520/21. 61. pont). A tőkén felüli, a fogyasztót terhelő további fizetési kötelezettségek a fennmaradó szerződés tisztességtelennek nem minősülő feltételein alapulnak, és nem a bíróság által utólagosan meghatározott feltételek eredményeként kerülnek felszámításra, amely utóbbit tekintette az EUB lényegében a tisztességtelen kikötés módosításának, kiegészítésének (C-520/21. 77. pont és az ott hivatkozott bírósági gyakorlat).

[62] Az EUB ezen ítéletében is hangsúlyozott visszatartó erőt továbbá a fenti tartalmú érvényessé nyilvánítás is megfelelően szolgálja. Nem teremt, teremthet ugyanis olyan helyzetet, amelyben a fogyasztó számára kedvezőbb lenne a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés teljesítésének tovább folytatása az irányelvből eredő jogai gyakorlása helyett (C-520/21. 79. pont), mivel annak eredményeként őt előny, viszont a pénzintézetet jelentős hátrány éri: a kölcsön fogyasztóra nézve kedvezőbb, a devizához igazodó kamatmértékkel marad fenn, anélkül azonban, hogy a konstrukció szerinti „ellentételezés", a fogyasztó által viselt árfolyamkockázat azt kompenzálná. Éppen ellenkezőleg, a pénzintézet alacsony kamat mellett maga viseli az árfolyamkockázatot. Ez semmiképp sem alkalmas a pénzintézet elmaradt hasznának „pótlására”, ezért megfelelő visszatartó erővel is bír.

[63] A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az 1/2010. PK vélemény 8. pontjában foglaltakat, amelynek értelmében bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe, meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. Ezzel összefüggésben a Kúria az [53] bekezdésben foglaltak alapján rámutat arra, hogy a C-705/21. számú ítéletből következően a nemzeti bíróság a tisztességtelen feltétel tartalmának megváltozását eredményező jogi megoldással nem jogosult helyreállítani az e feltétel okozta jelentős egyenlőtlenséget, ezért a tisztességtelen feltételeket tartalmazó fogyasztói szerződések esetén a jogkövetkezmények levonása során – az EU-jog konform értelmezésnek megfelelően – az érvényessé nyilvánításkor az 1/2010. PK vélemény 8. pontjában megfogalmazott elszámolási elvek nem irányadók, illetve a visszatartó erő, a szankciós jelleg érvényesülésének érdekében akként értelmezendők, hogy a felek közötti tényleges egyensúly helyreállítását a tisztességtelen feltétel elhagyásával kell biztosítani.

[64] A perbeli kölcsönszerződés jogszabályba, a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjába ütközés miatti érvénytelenségének jogkövetkezménye vonatkozásában – ahogyan arra a jogerős ítélet is rámutatott – nincs akadálya a szerződés érvényessé nyilvánításának abban az esetben, ha a felek ténylegesen megállapodtak az ügyleti kamat fizetésében, és a szerződés adatai alapján a kamat mértéke is kiszámítható. Ez esetben az ügyleti kamatot a szerződésből kiszámítható kamatmértéknek megfelelően kell meghatározni (Gfv.VII.30.167/2016/7., Gfv.VII.30.150/2016/10.).

[65] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és miután az érdemi döntéshez szükséges adatok jelenleg nem állnak rendelkezésre, a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságot a perfelvételi szaktól új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[66] Az új eljárásban a Kúria jelen határozatában kifejtettek alapján az árfolyamkockázatot az adós fogyasztóra telepítő kikötés tisztességtelensége már nem tehető vitássá. A jogkövetkezmények levonása körében az elsőfokú bíróságnak lehetőséget kell adnia a felek részére az EUB 705/21. számú ítéletének 46. pontjában körülírt keretek között tárgyalások folytatására és a fogyasztói irányelv célkitűzéseinek megfelelő egyezség megkötésre. A felek megegyezésének hiányában az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felperest a fenti elveknek megfelelő elszámolás elkészítésére, ennek alapján keresete esetleges módosítására, illetve pontosítására. Az újraszámítást követően az alperes előterjesztheti védekezését, a fennmaradó tartozását tételesen vitathatja, illetve megteheti esetleges további perjogi nyilatkozatait. Mindezen adatok birtokában, erre vonatkozó indítvány esetén a szükséges bizonyítás lefolytatását követően kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a felperes fenntartott kereseti kérelme tárgyában megalapozott ítéletet hozzon a két okból is érvénytelen szerződés jogkövetkezményeiről.

[67] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeket a Pp. 424. § (4) bekezdése alapján csak megállapította, a költségek viseléséről az eljárást befejező határozatot hozó bíróság dönt.