KÜ BH 2023/230

[1] Az elsőfokú hatóság 2021. február 18-án a Nemzeti Tengelysúlymérő Rendszer (a továbbiakban: TSM rendszer) által az F22 mérőponton rögzített mérési adatok alapján ellenőrizte a felperes által üzemben tartott járműszerelvényt. A mérőponton történő áthaladáskor a járműszerelvény – mérőeszköz üzemelési hibahatárával korrigált – mért össztömege 40 900 kg volt.

[2] Az elsőfokú hatóság a 2021. február 21-én kelt TSM/N1/00/9/01969/00/2021. számú határozatával a felperest 50 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú határozat jogorvoslatról való tájékoztatása tartalmazta, hogy a döntés közlésétől számított 8 napon belül az üzembentartó bizonyítási indítványt terjeszthet elő, valamint élhet a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 21/A. §-ában meghatározott kimentés lehetőségével; illetőleg a döntés ellen 15 napon belül fellebbezést lehet előterjeszteni. Indokai szerint a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a járműszerelvény össztömege meghaladta a meghatározott össztömeget, tengelyterhelést, tengelycsoport-terhelést és méretet meghaladó járművek közlekedéséről szóló 36/2017. (IX. 18.) NFM rendelet (a továbbiakban: NFM rendelet) 2. §-ában meghatározott maximális értéket, továbbá a járműszerelvény a túlterhelten való közlekedésre közútkezelői hozzájárulással nem rendelkezett.

[3] A felperes 2021. március 24. napján a közigazgatási bírsággal sújtandó közlekedési szabályszegések köréről, az e tevékenységekre vonatkozó rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, felhasználásának rendjéről és az ellenőrzésben történő közreműködés feltételeiről szóló 410/2007. (XII. 29.) Korm.rendelet (a továbbiakban: 410/2007. Korm.rendelet) 9. § (4) bekezdése alapján bizonyítási indítványt terjesztett elő a mérőberendezés mérési pontosságának felülvizsgálata iránt. Előadta, hogy az általa üzemben tartott járművek a szállítás megkezdése előtt a telephelyén minden esetben súlymérésen esnek át, amelyről kitárolási mérlegjegy kerül kiállításra. A kitárolási mérlegjegy tanúsága szerint az ellenőrzés napján a járműszerelvény telephelyén mért súlya 39780 kg volt Az ellenőrzéssel érintett jármű az adott napon a menetlevéllel összhangban végezte a szállítást, többletsúly felrakására nem került sor. Álláspontja szerint – a korábbi mérési eltérések tényére is figyelemmel – nem zárható ki, hogy a hiba a hatósági mérőeszközben lehetett. A bizonyítási indítványa alátámasztására – hivatkozása szerint – csatolta a kitárolási mérlegjegyet, a jármű menetlevelét, az érintett jármű adott napon történő mozgásáról kinyomtatott GPS adatokat, a telephelyén használt mérleg hitelesítési bizonyítványát.

[4] A felperes 2021. március 31. napján előterjesztett fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú hatóság bizonyítási indítványát nem bírálta el, holott annak teljesítése nélkül a tényállás megalapozottan nem tisztázható.

[5] Az elsőfokú hatóság a 2021. július 15. napján kelt – önálló jogorvoslattal nem támadható – végzésével a bizonyítási indítványt elutasította, tekintettel arra, hogy az abban foglaltak nem alkalmasak annak igazolására, hogy nem történt jogsértés, illetőleg, hogy a jogsértésért nem a felperes a felelős.

[6] A felperes az elsőfokú határozattal szemben 2021. augusztus 6. napján fellebbezést terjesztett elő annak hangsúlyozásával, hogy az általa előterjesztett bizonyítási indítvány teljesítésével tisztázható a tényállás teljeskörűen.

[7] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2021. szeptember 14. napján kelt MHF/60365-1/2021-ITM számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokai szerint a méréshez használt mérőberendezés a mozgásban lévő közúti járművek tengelyterhelésének mérésére szolgáló mérőeszközök méréstechnikai követelményeiről szóló 22/2017. (VIII. 17.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) és annak mellékletei alapján került telepítésre és hitelesítésre. A méréshez használt eszközök ún. WIM érzékelővel rendelkeznek, amelyek a hivatkozott NGM rendelet szerint alkalmas a mozgásban lévő járművek dinamikus tengelyterhelésének mérésére. Rámutatott arra, hogy a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Mérésügyi törvény) 13. § (3) bekezdése alapján a hitelesített mérőeszköz hibátlanságához törvényi vélelem fűződik. A rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése alapján megállapította, hogy a jogsértésekért a felperes mint üzembentartó tehető felelőssé a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 21. § (3b) bekezdése és a 21. § (1) bekezdés d) pontja hivatkozott rendelkezései alapján.

[8] Az alperesi határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő annak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítése, az eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezése iránt. Álláspontja szerint az első- és a másodfokú hatóság eljárása sérti az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-át. Kérte a bizonyítási indítványa mellékleteként megküldött okirati bizonyítékok értékelését, továbbá szakértő kirendelését a hatóság által alkalmazott mérőberendezés mérési hitelességének felülvizsgálata, valamint az általa és a hatóság által használt mérőeszköz összehasonlítása érdekében.

[9] Az alperes a 2022. február 15. napján kelt MHF/19862/2022-ITM számú határozatával a keresettel támadott határozatának indokolását az Ákr. 115. § (1) bekezdése alapján módosította.

[10] Módosító határozata indokolásában az NFM rendelet 5. § (2) és (3) bekezdése alapján kiemelte, hogy az ellenőrzés történhet statikus méréssel vagy dinamikus méréssel is, amennyiben a mérőeszköz hitelesítésre került. A hitelesített mérőeszköz hibátlanságához és az általa mért adatok helyességéhez egyaránt törvényi vélelem fűződik. Rámutatott arra, hogy a vélelem megdöntésére nem alkalmas a felperes által indítványozott szakértői bizonyítás, tekintettel arra, hogy a mérőeszköz hitelesítése másik hatóság eljárásának tárgyát képezte, amely eljárásra jogi ráhatása nincsen. Mindezek alapján az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el, amikor a felperes bizonyítási indítványát elutasította. Hangsúlyozta, hogy a jogi képviselővel eljáró felperes sem a bizonyítási indítványához, sem a fellebbezéséhez nem csatolta a kitárolási mérlegjegyet és a menetlevelet, amelynek következtében azokra érdemben nem is tudott reagálni. Rámutatott továbbá arra, hogy egy esetleges, a hatósági méréstől eltérő időpontban, helyen és körülmények között történő mérés nem alkalmas arra, hogy igazolja, hogy a hatósági mérés időpontjában a járműszerelvény – a hiteles mérés eredménnyel ellentétben – nem közlekedett túlsúlyosan.

[11] A felperes a keresetét a módosító határozat ismeretében is fenntartotta, tekintettel arra, hogy az a jogsérelmet nem orvosolta. Álláspontja szerint az alperes – az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontja szerinti együttműködési kötelezettségére is tekintettel – köteles lett volna hiánypótlási felhívást kibocsátani a bizonyítási indítvány alátámasztására csatolni elmulasztott okiratok vonatkozásában.

[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.

[13] Indokai szerint a Mérésügyi tv. 13. § (3) bekezdésében foglaltakból következően törvényi vélelem áll fenn arra nézve, hogy a mérőeszköznek nem volt a mérési eredményt befolyásoló hibája, ezért az általa mért adatból számított össztömeg adat helyességéhez is törvényi vélelem fűződik. Ez azonban nem jelentheti egyben a felperesnek az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkeiben deklarált tisztességes ügyintézéshez és hatékony jogorvoslathoz fűződő alapjogai kiüresítésével a bizonyítéknak a hatósági vagy bírósági peres eljárásban való megdönthetetlen jellegét. Érvelése szerint a törvényi vélelem megdönthető, a felperes érdekében áll a mérési eredmény hibájának kimutatása, a perben őt terheli a sikertelen bizonyítás következménye.

[14] A szakértői bizonyítás iránti indítványnak nem adott helyt, mert a hatósági bizonyítvánnyal igazoltan hiteles mérés jogszabályi korrekción túli hibájának 2021. február 18-i időpontra visszamenőlegesen történő szakértői megállapítására nem látott reális lehetőséget. A méréshez képest jelentős idő telt el és a mérőberendezés hitelességét adott napon igazoló hatósági bizonyítvány érvényességi ideje is lejárt, ezért a bizonyítás csak közvetett bizonyítékot produkálhatott volna. Ugyanezen okból nem volt indokolt a szakértői bizonyítás a két mérőeszköz összehasonlítása végett sem, ugyanis a két eszköznek a mérés időpontjában fennállt állapotára – így arra, hogy ugyanazon adatokat mérhették-e az adott időpontban – a bizonyítás eredményétől függetlenül következtetni nem lehet.

[15] Rámutatott arra, hogy a per során csatolt kitárolási mérlegjegyet és menetlevelet értékelnie kellett a határozat jogszerűségi felülvizsgálata során, figyelemmel arra, hogy a felperes már a közigazgatási eljárásban is hivatkozott arra, hogy a járműszerelvény a mérés pillanatában nem léphette át a jogszabály által meghatározott határértéket.

[16] Megállapítása szerint az ellenőrzés időpontjától eltérő időpontban mért és teljes össztömeget nem igazoló mérlegjegy nem bizonyította, hogy nem történt útközben súlyváltozás, ezért az nem voltak alkalmas annak megállapítására, hogy a járműszerelvény nem közlekedett túlsúlyosan. Erre tekintettel nem volt jelentősége a becsatolt menetlevélnek és a GPS adatoknak sem, azok ugyanis a járműszerelvény kitárolás időpontja szerinti össztömegére vonatkozólag információt nem szolgáltattak.

[17] Mindezek alapján azt állapította meg, hogy az alperes a tényállástisztázási kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésére állt bizonyítékokat megfelelően és okszerűen értékelte, azok alapján megalapozott és jogszerű döntést hozott, következésképpen nem sértette meg az Ákr. 62. §-át.

[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a módosított alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését, és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.

[19] Állította, hogy az elsőfokú hatóság eljárásának indokolatlan és jogsértő elhúzódása miatt a bizonyítás a perben ellehetetlenült.

[20] Hivatkozása szerint lényeges eljárási szabálysértés az eljáró hatóságok részéről az együttműködési kötelezettség és jóhiszeműség alapelvének figyelmen kívül hagyása, az eljárási határidő be nem tartása és a tényállás tisztázási kötelezettség elmulasztása.

[21] Sérült az Ákr. azért is, mert amennyiben a bizonyítási indítványhoz valóban nem került csatolásra a mérlegjegy és a menetlevél, abban az esetben fel kellett volna hívni őt hiánypótlásra.

[22] Az alperesi hatóság eljárásának, így a bizonyítási indítvány elbírálásának ilyen időintervallumot érintő elhúzódása gyakorlatilag kiüresíti az eljárással érintett mérleg működésének szakértői vizsgálattal történő megvizsgálásának, a bizonyítás és fellebbezés eredményességének lehetőségét.

[23] Álláspontja szerint a bizonyítási indítványa teljesítése és a csatolt bizonyítékai alapján igazolható, hogy a jármű össztömege a mérési ponton áthaladáskor nem haladta meg a jogszabályban meghatározott értéket.

[24] Eljárási anomáliát okoz az is, hogy a bizonyítási indítvány előterjesztésére a döntés tudomásra jutásától számítottan nyolc nap határidő állt rendelkezésére, míg a fellebbezést tizenöt napon belül kellett előterjeszteni úgy, hogy - figyelemmel arra a tényre, hogy az indítvány elbírálása négy hónapot vett igénybe - nem volt ismert előtte, a bizonyítási indítványa elfogadásra vagy elutasításra kerül-e.

[25] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, mivel az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, továbbá a felperes olyan jogszabálysértésekre – Ákr. 2. §-a, 50. §-a, 51. §-a – hivatkozott, amelyekre keresetében nem hivatkozott.

[26] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[27] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdés szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.

[28] A Kp. 120. § (5) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.

[29] Helytállóan hivatkozott arra az alperes a felülvizsgálati ellenkérelemében, hogy a felperes a keresetében az Ákr. 50. §-ának és 51. §-ának megsértésére nem hivatkozott, így azok a felülvizsgálati eljárás tárgyát sem képezhették.

[30] Az elsőfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a mérőeszköz pontosságához fűződő törvényi vélelem megdönthető. Tévedett azonban akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy közvetett bizonyítékok alapján ez a vélelem nem dönthető meg. Helytelen jogi álláspontja miatt a jogvita lényegi tényállása bizonyítatlan, feltáratlan maradt, az ítélet ezért megalapozatlan.

[31] A tényállás tisztázása a közigazgatási hatósági ügy jogilag releváns tényeinek, körülményeinek pontos megállapítását, feltárását jelenti. A tényállás tisztásának célja, hogy megalapozott döntést hozzon a közigazgatási hatóság. A tényállás-tisztázási kötelezettség megsértése a közigazgatási cselekmény megalapozatlanságát eredményezi, másképpen megfogalmazva a tényállás teljes körű feltárása a közigazgatási hatóság feladata, megalapozott döntés ennek hiányában nem hozható. A közigazgatási hatósági döntés akkor megalapozott, ha meghozatala során a hatóság az ügy megítélése szempontjából releváns valamennyi szempontot megvizsgált, és valódi szerepe, súlya szerint értékelt.

[32] Az Ákr. 62. § (1) bekezdése értelmében bizonyítási eljárást akkor kell lefolytatni, ha a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a döntéshozatalhoz. Az Ákr. 62. § (2)–(4) bekezdéseiben foglaltakra tekintettel a hatóság az eljárása során minden olyan bizonyítékot felhasználhat, amely a tényállás tisztázására alkalmas, döntését hivatalosan ismert és köztudomású tényekre is alapozhatja, szabadon választja meg a bizonyítás módját, a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli.

[33] A kétfokú közigazgatási hatósági eljárás tárgyát képezte, hogy az ellenőrzés időpontjában a járműszerelvény össztömege meghaladta-e az NFM rendelet 2. §-ában meghatározott maximális értéket. E kérdés hiteles mérés alapján dönthető el.

[34] A hatósági ellenőrzés során alkalmazott TSM rendszer egy olyan összetett mérési hálózat, amely az útburkolatba épített WIM eszközökkel képes a járművek össztömegét és tengelyterhelését megállítás nélkül, menet közben lemérni és meghatározni a mért értékek jogszabályoknak való megfelelőségét.

[35] Az NGM rendelet 1. § h) pontja szerint a WIM eszköz olyan a mozgásban lévő közúti járművek tengelyterhelésének hatósági ellenőrzésre és bizonyításra használt mérésére szolgáló automatikus működésű mérőeszköz, amely a WIM érzékelőből, WIM műszerből és egyéb kiegészítő eszközökből áll, és képes a mozgásban levő közúti jármű tengelyterheléseinek és össztömegének megállapítására.

[36] Az NGM rendelet 8. § (4) bekezdése értelmében a hitelesítés során a mérésügyi hatóság megvizsgálja és tanúsítja, hogy az eljárásával ellenőrzött WIM eszköz megfelel a hitelesítési engedély szerinti típusmintának és az 1. mellékletben meghatározott követelményeknek.

[37] Az NFM rendelet 5. § (2) és (3) bekezdései alapján az ellenőrzés egyaránt történhet statikus méréssel vagy dinamikus méréssel is, amennyiben a mérőeszköz hitelesítésre került.

[38] Az NFM rendelet 13. § (3) bekezdése kimondja, hogy a hitelesített mérőeszközt – az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy annak nincs a mérési eredményt befolyásoló hibája.

[39] A Mérésügyi tv. 13. § (3) bekezdése szerint a hitelesített mérőeszközt – az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy annak nincs a mérési eredményt befolyásoló hibája.

[40] A Mérésügyi tv. 13. § (3) bekezdéséből és az NFM rendelet 13. § (3) bekezdéséből következően a hitelesített mérőeszköz által mért adatok helyességét – az ellenkező bizonyításáig – vélelmezni kellett. A hitelesített mérőeszköz hibátlanságához és az általa mért adatok helyességéhez egyaránt törvényi vélelem fűződik, amely ellenbizonyítással megdönthető. Téves volt azonban az alperes arra vonatkozó álláspontja, hogy mérőeszköz hitelességéhez fűződő törvényi vélelem csak a mérőeszköz hitelesítése iránti eljárásban lett volna megdönthető. Amint arra az elsőfokú bíróság – helyesen – rámutatott, a mért adatok helyességéhez fűződő vélelemmel szemben, mind a közigazgatási hatósági eljárásban, mind a közigazgatási perben ellenbizonyításnak van helye. A vélelem megdöntéséhez ugyanis nem azt kell bizonyítani, hogy a mérőeszköz hitelesítésre jogszerűtlenül került sor, hanem azt, hogy a mérőeszköz által mért adatok nem voltak pontosak.

[41] A 410/2007. Korm.rendelet 9. § (4) bekezdése alapján a Kkt. 21. §-a szerinti bírságolással kapcsolatos eljárásban az ügyfelet az eljárás megindításáról nem kell értesíteni. A határozat kiküldésekor azonban az ügyfelet tájékoztatni kell arról, hogy 8 napon belül bizonyítási indítványt terjeszthet elő, valamint élhet a Kkt. 21/A. §-ában meghatározott kimentés lehetőségével. Ha az ügyfél ezt a jogát nem gyakorolja, a határozat kézbesítéséhez fűződő jogkövetkezmények a határidő lejártát követő naptól állnak be.

[42] A felperes élve a 410/2007. Korm.rendelet 9. § (4) bekezdésben biztosított lehetőséggel, az elsőfokú határozat közlését követően előterjesztett bizonyítási indítványában kísérletet tett a mérőeszköz hitelességéhez fűződő törvényi vélelem megdöntésére.

[43] A Kúria rámutat arra, hogy az alperes csak akkor értékelhette volna a felperes terhére a bizonyítékok csatolásának elmulasztását, ha azok tekintetében az Ákr. 2. § (2) bekezdés a) pontjában rögzített együttműködési kötelezettsége keretében a felperest hiánypótlásra felhívta volna. A bizonyítási indítvány elbírálásának több mint három hónapos időtartama alatt erre nyilvánvalóan lehetősége is lett volna.

[44] A Kúria hangsúlyozza, hogy közvetett bizonyítékok láncolatán keresztül is megdönthető a vélelem, amennyiben az NFM rendelet 2. §-ában meghatározott össztömeg érték alattiságot a fél által csatolt bizonyítékok olyan zárt láncolata támasztja alá, amelyet az alperes a hiteles mérőeszközre való általános hivatkozása nem tud áttörni. Az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontjának elfogadása ugyanis végső soron azt eredményezné, hogy csak olyan bizonyíték lenne elfogadható a határozati megállapítás megdöntésére, amely közvetlenül az ellenőrzés időpontjában keletkezett, amely nyilvánvalóan az életszerűséget teljes egészében nélkülöző elvárás.

[45] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok közvetettségén túl az időmúlás miatt sem tartotta megdönthetőnek a vélelmet. A Kúria szerint, ha az időmúlás a hatóság késedelme okán következik be, akkor annak az ügyfél terhére való értékelése különösen sérti a tisztességes hatósági ügyintézéshez való jog követelményét.

[46] A fentiek alapján elmondható, hogy az ügy érdemét illetően helyes volt az elsőfokú bíróság arra vonatkozó álláspontja, hogy a mérőeszköz hitelességéhez fűződő vélelem megdönthető, arra azonban tévesen következtetett, hogy a bizonyítási indítványhoz csatolni elmulasztott bizonyítékok értékelésével az alperesi határozat érdemben felülvizsgálható volt.

[47] Elkerülte ugyanis az elsőfokú bíróság figyelmét, hogy a módosított alperesi határozat olyan hibában szenved, amely miatt az érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan. Az alperes ugyanis úgy állapította meg a jogsértést, hogy a mérőeszköz hitelességének megdöntésére hivatkozott kitárolási mérlegjegyet és menetlevelet nem vizsgálta.

[48] A Kúria hangsúlyozza, hogy olyan bizonyítékok értékelése, amelyeket a hatóság – bár lehetősége lett volna – nem értékelt, a bíróság által nem pótolható, mert az végső soron hatáskör elvonást és a fél Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében deklarált jogorvoslathoz való joga megsértését eredményezné.

[49] Az elsőfokú bíróságnak annak a következményét kellett volna levonnia, hogy a tényállás tisztázatlan, a bizonyítékok értékelése hiányos. Mindez önmagában az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés, amely miatt a módosított alperesi határozat megsemmisítése és az alperes új eljárásra kötelezése lett volna indokolt.

[50] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy a módosított alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette. A Kúria új eljárást nem rendelt el, tekintettel a vélelemmel szembeni ellenbizonyítás – felperesnek fel nem róható időmúlás és a mérőberendezés hitelességét igazoló hatósági bizonyítvány érvényességi idejének lejárta miatti – ellehetetlenülésére. Nincs elzárva azonban a közigazgatási szerv attól, hogy hivatalból eljárást indítson a felperessel szemben, ha fennállnak a feltételei.