BÜ BH 2023/237

[1] A járásbíróság a 2017. október 3. napján kihirdetett ítéletével a X. r. terheltet bűnösnek mondta ki 6 rendbeli haszonszerzés miatt, folytatólagosan elkövetett ügyvédi visszaélés bűntettében [Btk. 285. § (1) és (2) bek.] és 6 rendbeli büntetőügyben folytatólagosan, bűnsegédként, hatósági eljárásban elkövetett kényszerítés bűntettében [Btk. 278. § (1) és (2) bek.]. Ezért halmazati büntetésül 3 év 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra és az ügyvédi foglalkozástól 5 év eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. június 11. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a X. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, a szabadságvesztés tartamát 2 évre enyhítette, a közügyektől eltiltás kiszabását mellőzte, és a szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. A X. r. terhelt terhén megállapított bűncselekmények megnevezését 6 rendbeli folytatólagosan elkövetett ügyvédi visszaélés bűntettére és 6 rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntettére pontosította. Az elsőfokú bíróság ítéletének bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezését mellőzte, és e körben az elsőfokú bíróságot egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatására utasította.

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által helyesbített – a X. r. terheltet érintő – tényállás lényege a következő:

A 15. tényállási pont (előzményként) rögzítette, hogy az I. r. terhelt az ellene folyamatban lévő büntetőügy miatt felkereste a X. r. terheltet, és a segítségét kérte. Ezt követően az I. r. és a X. r. terheltnek az volt a célja, hogy az O.-i Rendőrkapitányság által folytatott eljárás megszüntetésre kerüljön, és az eljárás során a sértettek a törvényes jogaikat ne gyakorolhassák.

16. tényállási pont

2010. június 13. napján a IV. r. terhelt telefonon beszélt a X. r. terhelttel, majd a beszélgetést követően a II. r., a III. r. és a IV. r. terhelt megfenyegették D. J. I. sértettet, hogy amennyiben nem vonja vissza a vallomását, vagy a X. r. terhelt nélkül megy el kihallgatásra, „nagy baja lesz”.

Ezt követően D. J. I. sértett a II. r., a III. r. és a V. r. terhelttel együtt megjelent a X. r. terhelt ügyvédi irodájában.

A II. r., a III. r. és a IV. r. terhelt a X. r. terheltnek átadták a dr. Ö. F. Gy. ügyvéd által 2010. június 13. napján készített okiratot, amely szerint D. J. I. sértett az V. r. terheltre tett terhelő vallomását a súlyos daganatos betegsége miatt tette, abban „valótlan, vagy eltúlzott dolgokat” állított (15. tényállási pont szerint). Ezen átadott okirat alapján a X. r. terhelt egy újabb nyilatkozatot fogalmazott meg, mely tartalmát tekintve megegyezett a dr. Ö. F. Gy. ügyvéd által szerkesztett okirat tartalmával; azaz azzal, hogy D. J. I. sértett a daganatos megbetegedése miatt vonta vissza az V. r. terheltre tett terhelő vallomását, mely iratot a X. r. terhelt és D. J. I. sértett aláírt.

Ezen alkalommal D. J. I. sértett megbízást írt alá, melynek tartalma alapján megbízta a X. r. terheltet, hogy az O.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán folyamatban lévő büntetőügyben a sértetti képviseletét lássa el az eljárás jogerős befejezéséig. Ezen ügyvédi meghatalmazással D. J. I. sértett a X. r. terheltnek a megbízójává vált.

A X. r. terheltnek a sértett jogi képviselete, a sértett érdekében való eljárás nem állt szándékában, mivel a valós szándéka az eljárás során a nyomozás megszüntetésére irányult, így nem D. J. I. sértett, hanem az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. terheltek érdekében járt el.

D. J. I. sértettnek a X. r. terhelt elmagyarázta, hogy a fenti meghatalmazás alapján minden kihallgatásánál jelen lehet, valamint arra is felszólította, hogy a távollétében az ügyről ne beszéljen, amennyiben idézést kap, oda nélküle ne menjen el, ha ő nem tud vele személyesen megjelenni.

A X. r. terheltnek az ügy összes körülményéből, az okiratok tartalmából, a sértett és a terheltek együttes megjelenéséből, valamint a terheltekkel folytatott korábbi megbeszélései alapján tudomással kellett bírnia arról, hogy D. J. I. sértett fenyegetés hatása alatt, valótlan tartalmú nyilatkozatot tett.

Mindezek ellenére a X. r. terhelt az általa ellenjegyzett beadványt és meghatalmazást az O.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályára megküldte.

17. tényállási pont

Az O.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya az előtte folyó nyomozati eljárásban kihallgatás céljából idézést bocsátott ki D. J. I. sértettnek 2010. augusztus 9. napjára, Sz. L., G. S.-né, P. L. és R. L. sértetteknek 2010. augusztus 11. napjára, T. A. sértettnek 2010. augusztus 12. napjára.

A II. r., a III. r. és a IV. r. terheltek mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy a sértettek a nyomozó hatóság előtt megjelenjenek és tanúvallomást tegyenek, ezért 2010. augusztus 10. napján T. A., P. L., R. L., G. S.-né és Sz. L. sértetteket személygépkocsival a X. r. terhelt gy.-i ügyvédi irodájába vitték, hogy a sértettek a X. r. terhelt közreműködésével írásbeli nyilatkozatot tegyenek, és ne a rendőrségen tegyék meg a vallomásukat.

T. A., P. L., R. L., G. S.-né és Sz. L. sértettek, akik mind a jogban, mind a saját ügyeik intézésében járatlanok voltak, kiszolgáltatott helyzetükre és pszichés állapotukra figyelemmel, valamint a sérelmeikre korábban elkövetett bűncselekmények során alkalmazott fenyegetések hatására a terheltek akaratának megfelelő tartalmú nyilatkozatokat tettek.

A III. r. és a IV. r. terhelt a X. r. terhelt részére átadta a sértettek személyes okmányait, majd ezt követően T. A., P. L., R. L., G. S.-né és Sz. L. sértettekkel meghatalmazást írattak alá, mely szerint megbízták a sértettek a X. r. terheltet, hogy képviselje őket a rendőrhatóság előtt folyamatban lévő büntetőügyben.

E 2010. augusztus 10. napján kelt meghatalmazás alapján a X. r. terhelt „képviseletet lát el O.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán A. L. g.-i lakos ellen folyamatban lévő ügyben az eljárás jogerős befejezéséig”. A meghatalmazásokat a sértettek valamennyien aláírták.

Ezt követően a sértettek a X. r. terhelt által előre megszerkesztett okiratot is aláírták, mely R. L., P. L. és T. A. sértettek által 2008. július 18. napján megtett vallomásukra vonatkozott; továbbá azt is tartalmazta, hogy T. A., P. L., R. L., G. S.-né és Sz. L. sértettek „felháborítónak tartják”, hogy a nyomozó hatóság ismételten megidézte őket tanúkihallgatásra, valamint tartalmazta a sértettek azon nyilatkozatát is, hogy személyi szabadságukban nincsenek korlátozva, nyugdíjaikkal szabadon rendelkeznek.

Ezt a beadványt a X. r. terhelt ugyanezen a napon az O.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának megküldte.

A III. r. és a IV. r. terheltek nyomatékosan felhívták a sértettek figyelmét, hogy csak és kizárólag a X. r. terhelttel jelenjenek meg a rendőrségen, amennyiben mégis vallomást kell tenniük.

A X. r. terhelt az ügy összes körülményéből, az előtte ismert iratok tartalma alapján, valamint a sértettek és a terheltek együttes megjelenéséből tudomással bírt arról, hogy az általa szerkesztett okiratban foglalt tények és kijelentések valótlanok, azok tartalma megbízóinak – azaz a megfélemlített sértettek – érdekeivel ellentétesek, valamint ezen nyilatkozat a nyomozás megszüntetésére irányult.

A fentiek alapján a X. r. terhelt ügyvédi kötelezettségeit megszegte figyelemmel arra, hogy D. J. I., P. L., R. L., T. A., G. S.-né és Sz. L. sértettek vonatkozásában a tevékenységével elérte, hogy a sértettek a büntetőeljárásban jogaikat ne gyakorolhassák, melynek következtében jogtalan hátrányt szenvedtek.

A X. r. terhelt az I. r. terhelt családtagjaitól – pontosan meg nem állapítható személytől – ismeretlen összegű munkadíjban részesült e tevékenységéért.

18. tényállási pont

D. J. I. sértett rossz egészségi állapotára, betegségére figyelemmel az I. r. terhelt továbbra is tartott attól, hogy a büntetőeljárás ideje alatt a sértett esetlegesen meghal, és nem fog tudni rá nézve kedvező tartalmú vallomást tenni.

2010. szeptember 14. napján a III. r., a IV. r. és a XI. r. terheltek gépkocsival megjelentek O.-n a hajléktalan szállón azért, hogy D. J. I. sértettel találkozzanak és beszéljenek.

D. J. I. sértettet ezt követően felszólították, hogy menjen velük, aki a korábban átélt fenyegetések és az A. családtól való félelmének hatására engedelmeskedett.

A terheltek O.-n egy boltba mentek, ahol a XI. r. terhelt egy diktafont vásárolt, majd ezt követően a III. r. terhelt egy papírra leírta azt a szöveget, amelyet D. J. I. sértettnek a diktafonra kellett felmondania.

D. J. I. sértett mindezek után a gépkocsiban ülve a III. r. és a IV. r. terheltek felszólítására a XI. r. terhelt jelenlétében többször felmondta a számára előre leírt nyilatkozatát, melynek tartalma szerint az I. r. terhelt a sérelmére nem követett el semmiféle bűncselekményt.

Ezt követően a terheltek D. J. I. sértettet G.-re vitték a T. u. 13. szám alatti ingatlanba azzal a céllal, hogy a felvételt az I. r. terhelt is meghallgassa, illetőleg közösen eldöntsék, hogy a hangfelvétel jól készült-e el, azon nem érződik-e az, hogy D. J. I. azt kényszer hatása alatt tette meg. Ezért D. J. I. ismételten felmondta az előre leírt szöveget a diktafonra.

A hangfelvétel készítése közben a XI. r. terhelt kivételével – aki csak jelen volt, de nem szólt D. J. I.-hez – a többi terhelt azzal fenyegette meg a sértettet, ha nem úgy mondja és nem olyan hangsúllyal, ahogyan azt kérik, akkor baja lesz.

Ezt követően a terheltek és a sértett a X. r. terhelt ügyvédi irodájához mentek, és a hangfelvétel mellé a X. r. terhelt egy okiratot szerkesztett, melynek a tartalma szerint D. J. I. sértett elismerte, hogy a felvételen az ő hangja hallható.

19. tényállási pont

A 2010. szeptember 16. napján kihallgatásra idézett Sz. L. sértettet a IV. r. terhelt vitte el a rendőrség épületéhez, előtte találkoztak a X. r. terhelttel, akinek a kihallgatáson való részvételéért járó ügyvédi munkadíjat a IV. r. terhelt adta át.

P. L., R. L. és T. A. sértettek nem jelentek meg a kihallgatásukra kitűzött időpontban, mivel a X. r. terhelt nem tudott velük elmenni, és előzetesen megtiltották számukra, hogy a X. r. terhelt távolétében kihallgatáson megjelenjenek és vallomást tegyenek.

Miután a rendőrség a sértetteket elővezettette és a X. r. terheltnek adott meghatalmazásukat visszavonták, vallomást tettek. Az I. r. terhelt mindezt telefonon közölte a X. r. terhelttel és felszólította, hogy „szerezze vissza az embereit”, azaz tudja meg tartózkodási helyüket. A X. r. terhelt ezt követően intézkedéseket tett a sértettek tartózkodási helyének felkutatása érdekében azért, hogy azt az A. családdal közölje.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a X. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjait megjelölve elsődlegesen felmentése, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, míg harmadlagosan a jogkövetkezmények lényeges enyhítése érdekében.

[5] A X. r. terhelt felülvizsgálati indítványának lényege szerint a bizonyítékok értékelése törvénysértő volt, nem felelt meg a logika szabályainak. Kifogásolta, hogy az ügyben ugyanolyan tevékenységet ellátó más ügyvédekkel és az érintett közjegyzővel szemben nem került sor a büntetőeljárás lefolytatására. Álláspontja szerint a szakma szabályait betartva járt el, a neki elmondottakat foglalta írásba, és mindkét általa szerkesztett nyilatkozatot megelőzően már készült egy ugyanazon tartalmú okirat. Nem merült fel bizonyíték arra, hogy előzetesen tudott volna konkrét személyekről és az általuk tanúsított magatartásról, valamint a sértettek körülményeiről.

[6] Sérelmezte, hogy a tényállást az eljárt bíróság legnagyobb részben a sértettek vallomásaira alapozta.

[7] Hivatkozott arra, hogy az általa szerkesztett okiratok valótlan voltát egyetlen bíróság sem állapította meg, a sértettek nyilatkozatainak megszövegezésére a jelenlétükben került sor, ezt követően azokat felolvasta, majd kinyomtatta.

[8] Kifogásolta az ügyészségi megbízott eljárásának jogszerűségét, álláspontja szerint a bizonyítás ezen részét a bizonyítékok köréből ki kell rekeszteni, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat ezt követően lehet megfelelően újraértékelni.

[9] A tényállás feltételezéseken alapul, ezért az életszerűtlen, megalapozatlan, nem tartalmazza azt, hogy milyen ügyvédi magatartási szabály vagy jogszabály megsértése alapozza meg a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Érvelése szerint nem várható el az okiratszerkesztő ügyvédtől, hogy felderítse a felek szándékának komolyságát vagy nyilatkozatuk valóságát. Az okirat szerkesztésének időpontjában nem volt tudomása arról, hogy az A. család bármely tagja a sértetteket megfenyegette volna. Az ügyvédi visszaélés bűntettének megállapítására szándék hiányában nem kerülhet sor.

[10] Kifejtette, hogy a sértettek képviseletének ellátása gyakorlatilag nem valósult meg, mivel csak egy sértett kihallgatásán volt jelen, a meghatalmazását pedig az érintettek a rendőrségen visszavonták, ezért annak jogszerűtlenségére és az ügyvédi visszaélés bűntettének elkövetésére való hivatkozás törvénysértő.

[11] Rámutatott, hogy a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette tekintetében a bíróság nem jelölte meg a tanúsított elkövetési magatartást. Az a körülmény, hogy jelen kívánt lenni a sértettek meghallgatásán, minimális elvárás a jogi képviselő ügyvéddel szemben; az pedig, hogy a megbízott csak vele jelenhet meg, magában hordozza a képviseleti tevékenység jellegét.

[12] Álláspontja szerint a titoktartásra vonatkozó kötelezettségen kívül mást nem szegett meg, a bíróság által rögzítettek közvetve sem nyújtanak alapot olyan ténybeli következtetésre, hogy az ügyvédi kötelezettségét jogtalan hátrány okozása végett szegte volna meg.

[13] Kifejtette továbbá, hogy nem bűnsegédi magatartás a jogi képviselő halasztás iránti kérelmének előterjesztése. Részesség csak szándékos bűncselekményhez kapcsolódhat, így a bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntette megállapításának feltétele, hogy tudnia kellett volna a tettesi alapcselekményről, melynek hiányában a szándékos segítségnyújtás fel sem merülhet. Sem erőszakról, sem fenyegetésről, sem pedig kényszerítésről nem volt tudomása, ilyet nem alkalmazott, az alkalmazására nem bíztatott senkit, és ahhoz segítséget sem nyújtott. Ezért e bűncselekményben a közrehatása fogalmilag kizárt.

[14] Indokai szerint az érdekellentét nem büntetőjogi kategória, ő pedig semmit sem tett azért, hogy a sértettek mint megbízók a törvényes jogaikat ne gyakorolhassák, gyakorlatilag nem is látta el a képviseletüket.

[15] A kiszabott büntetés súlya és mértéke pedig lehetetlenné teszi számára az ügyvédi hivatás újbóli gyakorlását, és ez indokolatlanul súlyos hátrányt okoz a számára.

[16] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[17] Indokai szerint az irányadó tényállásban a bíróság rögzítette: az I. r. terhelt elhatározta, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás és annak következménye elkerülése érdekében a sértettek ne tegyenek terhelő tartalmú vallomást, illetőleg azt vonják vissza, minek eredményeképpen az eljárás eredménytelen lenne, és a nyomozás megszüntetésre kerülne. Az I. r. terhelt ezért felkereste az ügyvéd foglalkozású X. r. terheltet, és a segítségét kérte. Az I. r. és a X. r. terheltnek ezt követően az volt a célja, hogy az O.-i Rendőrkapitányság által folytatott eljárás megszüntetésre kerüljön, és az eljárás során a sértettek a törvényes jogaikat ne gyakorolhassák. A tényállás azt is tartalmazza, hogy a X. r. terheltnek az ügy összes körülményéből, az okiratok tartalmából, a sértettek és a terheltek együttes megjelenéséből, a terheltekkel folytatott korábbi megbeszélései alapján tudomással kellett bírnia arról, hogy az egyik sértett fenyegetés hatása alatt áll és valótlan tartalmú nyilatkozatot tett, valamint az általa szerkesztett okiratokban foglalt tények és kijelentések valótlanok, azok tartalma megbízóinak – a megfélemlített sértettek – érdekeivel ellentétesek.

[18] Kifejtette, hogy az ügyvédi visszaélés bűntettének elkövetési magatartása az ügyvédi hivatásból, valamint a jogi képviseletből fakadó kötelességszegés. Ilyennek minősül minden olyan cselekvőség, amely nem felel meg az ügyvédre, illetve a jogi képviselőre irányadó normákban meghatározott követelményeknek. Az ügyvédi hivatásból eredő kötelességeket a bűncselekmények elkövetésének idején hatályos ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: korábbi Ütv.) tartalmazta. A törvény rendelkezései szerint az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával – törvényes eszközökkel és módon – elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. A kötelezettségek megszegése önmagukban fegyelmi vétségnek minősülnek, bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha az elkövetési magatartás kifejtésére jogtalan hátrány okozásának célzatával kerül sor. Hátrány minden, az ügyfélre nézve egy, a korábbihoz viszonyítottan kedvezőtlenebb helyzet vagy állapot, amely bár nem szükségszerűen, de általában másnál – tipikusan az ellenérdekű félnél vagy magánál az ügyvédként, jogi képviselőként eljáró személynél – előnyként jelentkezik.

[19] Indokai szerint az irányadó tényállás rögzítette a X. r. terheltnek az I. r. terhelttel a céljuk elérésére történő megállapodását, az általa ügyvédként okiratba foglaltak valótlanságáról és azoknak a megbízó sértettek érdekeivel ellentétességéről való tudomását; illetve, hogy mindezért az I. r. terhelt családjától vagyoni előnyben részesült, mely magatartás ezáltal már önmagában a korábbi Ütv. 1. §-ában foglalt legalapvetőbb rendelkezéssel is ellentétes, és tényállásszerű.

[20] Tény, hogy az érdekellentét önmagában még nem alkalmas az ügyvédi visszaélés bűntettének megállapítására, azonban a tényállásban rögzített elkövetési magatartás az összeférhetetlenségen túlmutat, mivel a X. r. terhelt társainak az ügyfelei sérelmére elkövetett bűncselekmények miatti büntetőjogi felelősségre vonásának elkerülését, ezáltal a sértettek tekintetében jogtalan hátrány okozását, és nem pedig a sértettek tényleges képviseletét célozta.

[21] Álláspontja szerint a bűncselekmény megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a nyilatkozatok megfogalmazására a sértettek jelenlétében került sor, akik azzal szemben nem emeltek kifogást, mivel a tényállás rögzíti, hogy a sértettek a sérelmükre korábban elkövetett bűncselekmények vonatkozásában alkalmazott fenyegetések hatására jártak el így. A X. r. terhelt a nyilatkozatok elkészítésével és a sértettnek az esetleges idézésen történő meg nem jelenésre történő felhívásával közreműködött abban, hogy a sértettek a büntetőeljárási jogaikat ne gyakorolják, vagy a hatóság előtti megjelenési kötelezettségeiket ne teljesítsék, az ügyben vallomást ne tegyenek, illetve, hogy a sértettek vallomásai a X. r. terhelt tanú érdekében eljáró ügyvédként való jelenlétére is figyelemmel a terheltek számára megfelelő tartalmú legyen. A megállapított tényállás szerint a X. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a sértettek fenyegetés hatására nem az akaratuknak megfelelő nyilatkozatokat tettek, így szándékaiknak komolyságát vagy nyilatkozataik valóságát illető ismereteinek hiányára alappal nem hivatkozhat.

[22] A X. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében kifejtette, hogy elkövetési magatartás, illetve tevőlegesség hiányában a terhére a bűncselekmények megállapítására törvénysértően került sor, a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta.

[23] A X. r. terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja.

[25] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[26] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[27] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[28] Következésképpen a felülvizsgálati indítvány a bizonyítást, a bizonyítékértékelést, a jogerős tényállás megalapozottságát támadó részében törvényben kizárt.

[29] A X. r. terhelt indítványában a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felülvizsgálati okot jelölte meg elsődlegesen a felmentését kérve.

[30] Ekként helyes jogszabályi megjelöléssel a X. r. terhelt a felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozva terjesztette elő, mely szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[31] A Btk. 285. § (1) bekezdése szerint ügyvédi visszaélés bűntette miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az ügyvéd, aki azért, hogy ügyfelének jogtalan hátrányt okozzon, hivatásából folyó kötelességét megszegi. A (2) bekezdés alapján a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az ügyvédi visszaélést haszonszerzés végett követik el.

[32] A bűncselekmény jogi tárgya az igazságszolgáltatás zavartalan működéséhez fűződő társadalmi érdek. Az ügyvéd elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését.

[33] Az elkövetési magatartás a kötelességszegés, amely az ügyvédi hivatásból eredő jogviszonyt rendező jogszabályokban foglalt, valamint az ügyvédi hivatás részben íratlan, részben írott etikai magatartási szabályaiban megjelenő követelmények megszegését jelenti.

[34] Az ügyvédi hivatásból fakadó kötelességeket és különösen azokat, amelyek az ügyvédet az ügyfelével szemben terhelik, az elkövetéskor a korábbi Ütv. szabályozta. A korábbi Ütv. 5. § (1) bekezdése értelmében az ügyvéd képviseli az ügyfelét, büntetőügyben védelmet lát el, jogi tanácsot ad, szerződést, beadványt, más iratot készít, és ezekkel összefüggésben pénz és értéktárgy letéti kezelését végzi.

[35] Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól a cselekmények elkövetésének idején a 8/1999. (III. 22.) MÜK szabályzat rendelkezett. Ennek preambuluma az ügyvédi hivatás alapelvei és alapértékei között határozta meg a különböző ügyfelek között, illetve az ügyfél és az ügyvéd közötti érdekütközés elkerülésének a követelményét. A szabályzat 3/4. pontja kimondja, hogy tilos minden olyan ténykedés, mely ellentétes a megbízó jogos érdekével. Az 5/3. pont szerint az ügyvéd nem folytathat olyan tevékenységet sem, amely tételes összeférhetetlenségi szabályt nem sért, azonban az ügyvédi hivatás méltóságát sérti.

[36] A kötelességszegés azonban önmagában még nem bűncselekmény (fegyelmi eljárásra okot adó), az csak akkor tényállásszerű, ha hozzá jogtalan hátrányokozási célzat is kapcsolódik.

[37] Az ügyvédi visszaélés alap- és minősített esete is célzatosan követhető el; ugyanakkor a befejezetté válásához kizárólag a hivatásból fakadó kötelezettség megszegése szükséges, azzal befejezetté válik, az előny megszerzése, a hátrány tényleges bekövetkezése nem követelmény.

[38] A célzat nem az eredmény megfelelője, vagy előfeltétele. A célzat a törvényi tényállás alanyi ismérve, az eredmény pedig a tárgyi oldalának esetleges eleme.

[39] Célzatos bűncselekmény esetén a tudattartalom vizsgálata perdöntő, így van ez az ügyvédi visszaélés esetében is.

[40] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.

[41] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.

[42] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.

[43] Ehhez képest az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket.

– Az I. r. terhelt felkereste a X. r. terheltet, és segítségét kérte az ellene folyamatban lévő büntetőügyben;

– ezt követően az I. r. és a X. r. terhelt célja az volt, hogy a rendőrség által folytatott eljárás során a sértettek a törvényes jogaikat ne gyakorolhassák és az eljárás megszüntetésre kerüljön;

– a X. r. terhelt ennek megfelelően járt el a továbbiakban és kapott megbízást a sértettektől, szerkesztett valótlan tartalmú okiratokat a sértettek nevében de a terheltek érdekében, eljárt a rendőrségen;

– az összes körülményből, a sértettek és a terheltek együttes megjelenéséből, a terheltekkel folytatott megbeszéléseiből, az általa ismert iratokból tudnia kellett, hogy a sértetteket megfélemlítették, amit tesz, az érdekeikkel ellentétes, a terheltek érdekében álló, és a nyomozás megszüntetésére irányul;

– mindezért pedig az I. r. terhelt családtagjaitól ismeretlen összegű munkadíjban részesült, illetve egy ízben a IV. r. terhelt fizetett neki a sértetti kihallgatáson való részvételéért.

[44] Mindez pedig azt jelenti, hogy a jogerős tényállás alapján a X. r. terhelt kötelességszegő magatartása, eleve rosszhiszemű eljárása, a célzat, a jogtalan hátrányokozás és haszonszerzés ténybeli alapjai, úgy a külső, mint a belső történések egyértelműek.

[45] Ekként a bíróság törvényesen értékelte a X. r. terhelt cselekményeit 6 rendbeli folytatólagosan elkövetett ügyvédi visszaélés bűntette minősített esetének.

[46] A tényállás nem csupán a külvilágban megvalósult, hanem a belső történéseket, a X. r. terhelt tudatára vonatkozó ténymegállapításokat is tartalmazza. Ezek tehát a tudati tények, amelyek szintén a tényállás részei. Az ítéleti tényállásban rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de úgynevezett belső történések, tudati tények is lehetnek. A tényállás körébe tartozik a bűncselekmény elkövetésével összefüggő valamennyi körülményre vonatkozó ténymegállapítás, az elkövető tudattartalmára, ismereteire, céljaira mint tudati tényekre vont következtetés. Ekként a tudattartalom ténybeli megállapítása a tényállás része, ezért a tudati tények vitatása a jogerős tényállás támadásának tekintendő, ami törvényben kizárt.

[47] A Btk. 278. § (1) bekezdés szerint, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy hatósági eljárásban a törvényes jogait ne gyakorolja, vagy a kötelezettségeit ne teljesítse, a kényszerítés hatósági eljárásban bűncselekményt követi el.

[48] E bűncselekmény elkövetési magatartása a kényszerítés, amely erőszakkal vagy fenyegetéssel valósulhat meg. A tényállás pontosan meghatározza azt is, hogy mire irányul a sértett cselekvési szabadságának korlátozása: a hatósági eljárásban a törvényes jogait ne gyakorolja, vagy a kötelezettségeit ne teljesítse.

[49] A fenyegetés fogalmára vonatkozóan a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontjában meghatározott meghatározás az irányadó, mely szerint fenyegetés: eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

[50] Ehhez képest jelen ügyben az irányadó tényállás tartalmazza azt, hogy

– a II. r., a III. r. és a IV. r. terhelt megfenyegette D. J. I. sértettet, hogy amennyiben nem vonja vissza a vallomását, vagy a X. r. terhelt nélkül megy el kihallgatásra, „nagy baja lesz”;

– a X. r. terheltnek tudomással kellett bírnia arról, hogy D. J. I. sértett előtte fenyegetés hatása alatt, és valótlan tartalmú nyilatkozatot tett;

– T. A., P. L., R. L., G. S.-né és Sz. L. sértettek a kiszolgáltatott helyzetükre és pszichés állapotukra figyelemmel, valamint sérelmeikre korábban elkövetett bűncselekmények vonatkozásában alkalmazott fenyegetések hatására a II. r., a III. r. és a IV. r. terheltek akaratának megfelelő tartalmú nyilatkozatokat tettek a X. r. terhelt előtt;

– a III. r. és a IV. r. terheltek nyomatékosan felhívták a sértettek figyelmét, hogy csak és kizárólag a X. r. terhelttel jelenjenek meg a rendőrségen, amennyiben mégis vallomást kell tenniük;

– a X. r. terhelt tudomással bírt arról, hogy az általa szerkesztett okiratban foglalt tények és kijelentések valótlanok, azok tartalma a megfélemlített sértettek érdekeivel ellentétes;

– a X. r. terhelt a sértettek vonatkozásában a tevékenységével elérte, hogy a sértettek a büntetőeljárásban a jogaikat ne gyakorolhassák, melynek következtében jogtalan hátrányt szenvedtek;

– az I. r., a III. r. és a IV. r. terhelt a hangfelvétel készítése során azzal fenyegette meg a sértettet, ha nem úgy és nem olyan hangsúllyal mondja az előre megírt, I. r. terheltet mentő szöveget, ahogyan azt kérik, akkor baja lesz.

[51] Az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a kényszerítés hatósági eljárásban bűntette tekintetében a terheltek közül tettesi magatartást a X. r. terhelt nem valósított meg; ugyanakkor tény az is, hogy a magatartásával nemhogy ellenkezését nem fejezte ki, hanem közreműködött abban, hogy a fenyegetés hatása alatt álló sértettek – értelemszerűen érdekeikkel ellentétes – nyilatkozatai elkészüljenek, illetve tevékenysége arra is irányult, hogy a nyomozó hatóság előtt a sértettek nélküle ne jelenjenek meg.

[52] Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt [Btk. 14. § (2) bekezdés]. A bűnsegéd részes, s a részes magatartásával törvényi tényállási elemet nem valósít meg, ugyanakkor bűnösség nélkül – azaz az alanyi okozatosság nélkül – nincs tényállásszerűség, nincs felróhatóság, s ez megkívánt a részesi elkövetés esetében is.

[53] A részes, így a bűnsegéd a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja, vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes. A részesi szándék ekként nem a véghezvitelt követő, hanem az előtti vagy azzal egyidejű.

[54] Ehhez képest a kényszerítés hatósági eljárásban alapcselekmény segítése az, ami a X. r. terhelt esetében a vizsgálat tárgya. Másrészt e körben nem a törvényi tényálláson belüli magatartás, hanem az ilyenhez kötődő magatartás kifejtése, és annak tudata a kérdés. A részesi tudat tartalma önálló, önmagában vett bűnösség-vizsgálat tárgya, e szempontból a járulékosság közömbös (amint a részesi és tettesi magatartás megítélése is elválhat a Btk. 2. § szempontjából, és jelen ügyben is történt); a részesi tudat tartalma pedig a törvényi tényálláson belüli magatartás bárminemű előmozdítása, (egyidejű) könnyítése, azaz a segítés.

[55] A X. r. terhelt a magatartásával kifejezetten a többi terhelt által megvalósítottakkal egyező szándékát fejezte ki. Az irányadó tényállás tartalmazza a X. r. terhelt részesi magatartásának a tettesi alapcselekményhez kötődő szándékegységére vont jogi következtetés ténybeli alapjait, amikor rögzíti az I. r. terhelt és a közötte létrejött előzetes megállapodást; azt, hogy az ügy összes körülményéből, az előtte ismert iratok tartalmából, a sértettek és a terheltek együttes megjelenéséből tudomással bírt arról, hogy az általa szerkesztett további okiratokban foglalt tények és kijelentések valótlanok, azok tartalma megbízóinak érdekeivel ellentétes; miként kifejezetten azt is, hogy tisztában volt azzal, hogy a sértettek fenyegetés hatása alatt, illetve megfélemlítve tettek valótlan tartalmú nyilatkozatot előtte.

[56] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a X. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntettében is megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[57] A törvényes minősítés mellett és a büntetőjog más szabályának megsértése nélkül, az egyébként törvényes keretek között kiszabott büntetés felülvizsgálatban nem támadható [az indítvány korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozása; Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont].

[58] A felülvizsgálati indítvány (önmagában) enyhébb büntetés kiszabását is célozza amikor sérelmezi, hogy az alkalmazott joghátrány súlya és mértéke lehetetlenné teszi számára az ügyvédi tevékenység gyakorlását. Ez azonban felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat.

[59] A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli.

[60] Ennek során a bíróságnak figyelemmel kell lennie a büntetés törvényben rögzített céljára (korábbi Btk. 37. §) és a büntetés kiszabásának elveire (korábbi Btk. 83. §), valamint a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK véleményben foglaltakra. Nyilvánvaló, hogy ezek a büntetéskiszabási tevékenység mérlegelendő, mérlegelésre váró szempontjai. Miután pedig az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát sem a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége, sem a büntetéskiszabási tényezők értékelése nem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a korábbi Btk. 37. és 83. §-ait, valamint az 56. BK véleményben foglaltakat. Ezért a felülvizsgálat erre irányulóan törvényben kizárt.

[61] A felülvizsgálati indítvány szerint az eljárt bíróság a Be. 608. § (1) bekezdésében írt eljárási szabályt is sértett, mert nem rekesztette ki a bizonyítékok köréből azokat, amelyek beszerzésénél ügyészségi megbízott közreműködött.

[62] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg [korábbi Be. 416. § (1) bek. c) pont].

[63] A Be. 608. § (1) bekezdése taxatíve felsorolja azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezéséhez vezetnek.

[64] A bizonyítékok beszerzésének törvényességére vonatkozó szabályok esetleges megsértése a Be. szerint nem felülvizsgálati ok, az nem szerepel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja által hivatkozott Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt eljárási szabálysértések között.

[65] A Kúria megjegyzi továbbá, hogy valamely felülvizsgálati ok megjelölése önmagában felülvizsgálat alapját nem képezi.

[66] A felülvizsgálati indítvány tehát e körben is kizárt.

[67] Ekként a Kúria a X. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés alapján a X. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.