BÜ BH 2023/239

[1] Az ítélőtábla a tanácsülésen meghozott végzésével a II. r. terhelt által a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével szemben előterjesztett perújítási indítványt a Be. 644. § (6) bekezdése alapján – mint alaptalant – elutasította.

[2] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a II. r. terhelt a kézbesítési íven jelentett be fellebbezést, amelyet nem indokolt.

[3] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaposnak tartotta. Indítványozta, hogy a Kúria a fellebbezéssel támadott végzést a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel helyezze hatályon kívül és az ítélőtáblát utasítsa új eljárásra, mert annak meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

[4] A II. r. terhelt fellebbezése – a Legfőbb Ügyészség indítványában foglalt indok szerint – alapos.

[5] A Kúria az iratok alapján megállapította, hogy a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott, fellebbezéssel támadott határozat meghozatalában a tanács tagjaként dr. R. T., dr. Z. K. és dr. P. B. bírók vettek részt.

[6] Az alapügy nyomozási szakaszában – a II. r. gyanúsított letartóztatásának meghosszabbítása tárgyában hozott nyomozási bírói végzés elleni fellebbezés elbírálásában – a törvényszék végzésének meghozatalában – a tanács tagjaként dr. P. B. bíró is részt vett.

[7] A Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja értelmében a vádemelést követően a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben a vádemelés előtt nyomozási bíróként, vagy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés tárgyában eljárt.

[8] A perújítási eljárás nyilvánvalóan a bíróság vádemelést követő további eljárása körébe tartozik, ezért dr. P. B. bíró a perújítási indítvány megengedhetősége iránti eljárásban kizárt bíró (Kúria Bfv.II.1258/2018/19. [55] bekezdés).

[9] Az Alkotmánybíróság a 34/2013. (XI. 22.) AB határozatában az előzetes letartóztatás egy éven túli felülvizsgálatával [1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 207. § (6) bek.] kapcsolatosan az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezetett tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a megyei bíróság egyesbírája a korábbi Be. 21. § (3) bekezdés a) pontjának megfelelően a bíróság további eljárásából ki van zárva.

[10] Az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a vádemelés előtt a gyanú megalapozottságát illetően a bizonyítékokról való előzetes állásfoglalás csakúgy, mint a büntetőügyre vonatkozó olyan adatok megismerése, amelyeket a tárgyalás során nem használnak fel bizonyítékként, mind olyan körülményeknek tekinthetőek, amelyek alapján a nyomozási bíró jogkörében korábban eljáró ítélkező bíróság tagjainak pártatlanságát kétely övezheti (indokolás [53] bekezdés), ez pedig a tisztességes eljárás alkotmányos jogát sérti.

[11] Az Alkotmánybíróság a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatában pedig kimondta, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény a korábbi Be. 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során, bíróként járt el; értve ezalatt a nyomozási bíró határozatának másodfokú felülbírálata során eljáró bírót is. Az alkotmányos követelmény az alkotmánybírósági határozatot, 2016. november 30. napját követően indult büntetőügyekben volt alkalmazandó.

[12] A korábbi Be.-nek az Alkotmánybíróság által a fentiek szerint értelmezett rendelkezését [korábbi Be. 21. § (3) bekezdés a) pontja] a jelen büntetőeljárás megindulásakor és jelenleg is hatályos eljárási törvény is tartalmazza, azzal – az Alkotmánybíróság határozata nyomán szükségessé vált – jogalkotó által tett kiegészítéssel, hogy a nyomozási bíró határozata elleni fellebbezés folytán másodfokon eljárt bírót a további eljárásból immár kizártként nevesítette is. Vagyis az Alkotmánybíróság által megfogalmazott alkotmányos követelmény a hatályos Be. szerint is, annak hatályba lépésétől (2018. július 1.) kezdődően mint törvényi előírás alkalmazandó.

[13] Az is megállapítható, hogy a perújítás mint rendkívüli jogorvoslat megengedhetősége tárgyában, a Be. 643. § (1) bekezdése szerinti döntés meghozatala során – amennyiben a perújítás hivatkozási oka új bizonyíték – a perújítási cél elérésének alkalmassága (valószínűsége) tárgyában is állást kell foglalnia a bíróságnak [Be. 637. § (1) bek. a) pont]. Ez pedig elvi alkotmányos aggályt vethet fel annak a perújítás megengedhetőség tárgyában döntő bírónak a pártatlanságával szemben, akinél fennáll a lehetősége, hogy a nyomozási szakban is eljárva olyan adatokat, bizonyítékokat ismerhetett meg, amelyeket a vádemeléskor a vád tárgyává tett cselekmény vonatkozásában az ügyészség már nem jelölt meg bizonyítékként és a bírósági eljárásban nem használtak fel (nem tettek a bizonyítás tárgyává).

[14] A Kúria a teljesség érdekében utal arra is, hogy a Be. 14. § (3) bekezdés e) pontja fogalmaz meg – a rendkívüli jogorvoslati eljárásokra vonatkozó, így a perújításra is irányadó – kizárási okot. Ezen kizárási ok alóli kivételt szabályoz a Be. 14. § (8) bekezdése, amely szerint a (3) bekezdés e) pontja esetén nem kizárási ok, ha az alapügyben a bíró olyan határozat meghozatalában vett részt, amelyet a rendkívüli jogorvoslati indítvány nem érint.

[15] Kétségtelen, hogy a nyomozási bíró határozata – mivel nem a vádról rendelkező ügydöntő határozat – perújítással nem támadható, azt a perújítási indítvány ezért nem is érintheti. Jelen ügyben azonban a kivételt engedő szabály alapján sem járhatott el a korábban nyomozási bírói ügyben a másodfokú határozat meghozatalában résztvevő bíró. A Be. 14. § (3) bekezdés a) pontja szerinti kizárási ok kategorikus, az alól a jogalkotó kivételt nem fogalmazott meg. Vagyis amennyiben a nyomozás során az adott bíró valamely határozat meghozatal során eljárt, a további eljárásból feltétel nélkül kizárt, és a (8) bekezdésben foglalt – a Be. 14. § (3) bekezdés e) pontjában meghatározott kizárási ok alóli – kivétel teljesülése nem vizsgálható.

[16] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja értelmében – a Be. 614. § (1) bekezdésére figyelemmel – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, ha akár az ügydöntő, akár a nem ügydöntő határozat meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

[17] Ekként a Kúria az ítélőtábla fellebbezéssel megtámadott végzését a Be. 645. § (4) bekezdés 2. fordulata szerinti tanácsülésen eljárva, figyelemmel a Be. 614. § (1) bekezdésében és (3) bekezdésében írtakra, a Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[18] Az ítélőtáblának a megismételt eljárásban a bíró kizárására vonatkozó szabályok betartásával megalakított tanácsban kell eljárnia.