PÜ BH 2023/245

III. A pert megelőzően az alperes által érvényesített beszámítás a vele szembeni követelést – a beszámított saját követeléssel együtt – megszünteti, ezért ha a fél a pert megelőzően beszámítással történt teljesítésre hivatkozik, a beszámítás joghatására (a vele szembeni követelést megszüntető hatására) az ellenkérelem keretei között hivatkozhat, amely hivatkozása az ún. teljesítés kifogása. Ebben az esetben a félnek nincs beszámítást tartalmazó iratban érvényesíthető ellenkövetelése, mert az a pert megelőzően megszűnt [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:49. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek. 1. és 16. pont.].

[1] A felperes mint vállalkozó és az alperes jogelődje mint megrendelő 2016. február 15-én vállalkozási szerződést kötött a megrendelő tulajdonában lévő összesen 200 db különféle egészségügyi orvostechnikai eszköz, berendezés – köztük egy 16 szeletes computer tomográfiás rendszer (a továbbiakban: CT berendezés) – és azok tartozékainak működtethetősége biztosítására, teljes körű szervizelésére.

[2] A felek a vállalkozói díjat havi 15 095 000 forint + áfa összegben rögzítették és naptári havonkénti időszakos elszámolásban állapodtak meg. A szolgáltatás ellenértékének teljesítése a megrendelő által szerviz munkalapon havonta igazolt teljesítés alapján, havonta átutalással történt, a számla kézhezvételétől számított 60 napon belül.

[3] A megvalósítandó feladatok, teljesítési követelmények leírását – a szerződés 1.2. pontja alapján – a szerződés elválaszthatatlan részét képező 2. számú melléklete rögzítette. E szerint a felperes a hibaelhárítás keretében – egyebek mellett – vállalta, hogy hibabejelentés esetén a javítást a rendelkezésre állási idő figyelembevételével távdiagnosztika segítségével 4 órán belül, helyszíni kiszállást igénylő hibaelhárítás esetén 72 órán belül megkezdi (2.11. pont); amennyiben a szolgáltatást saját hatáskörében bármilyen okból átmenetileg – azaz a hibabejelentéstől számított 72 órán belül – nem tudja teljesíteni, úgy köteles haladéktalanul gondoskodni megfelelő alvállalkozó igénybevételéről (2.12. pont). A szerződésben rögzítették, ismert a felperes számára az a körülmény, hogy az alperes tevékenysége betegellátás, ezért a szolgáltatás késedelmes és/vagy hibás teljesítése súlyos fennakadásokat és károkat okozhat (2.13. pont), és szavatosságot vállalt az elvégzett szolgáltatás teljességéért és hiánytalanságáért (2.15. pont).

[4] A szerződés 5. pontja szerint a felperes a szolgáltatás elvégzéséről, valamint az esetlegesen felmerülő anyagfelhasználásról havonta munkalapot állít ki, amelynek teljesítését a megrendelő által kijelölt személy igazolja. A szerződés teljesítésével kapcsolatos ügyintézésre és kapcsolattartásra a felek által felhatalmazott személy az alperes részéről N. B. L. volt.

[5] A 9.1. pont értelmében a szerződés megszegését jelentette, ha bármelyik fél az őt terhelő bármely kötelezettségének szerződésszerű teljesítését elmulasztja. A 10.1. pont szerint a vállalkozó a szolgáltatást saját maga által és/vagy alvállalkozók bevonásával köteles teljesíteni, az általa igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha maga járt volna el.

[6] Az alperes a 2018. május 10-én kelt levelével 2018. június 15. napjára a szerződést rendes felmondással megszüntette.

[7] A felperes 2018. június 1-jén a 2018. május 1-jétől 31-ig terjedő időszakra szerviz munkalapot állított ki, amelyet az alperes képviselője, N. B. L. aláírásával leigazolt. A munkalap alapján a felperes 2018. július 31-i esedékességgel kiállította a VSZ-2018/000181. számú, 19 170 650 forint összegű számlát. A felperes a 2018. június 1-től 15-ig terjedő időszakra vonatkozóan, a N. B. L. aláírásával leigazolt szerviz munkalap alapján 2018. augusztus 31-i esedékességgel kiállította a VSZ-2018/000238. számú, 9 585 325 forint összegű számlát.

[8] 2018. június 9-én 9 óra 19 perckor az alperes kapcsolattartója N. B. L. tájékoztatta a felperest, hogy a perbeli CT berendezés meghibásodott, a kalibráció kezdetén a következő hibaüzenetet jelezte: „SCANNER HARDWARE STOPPED SCAN”, kérte a meghibásodás mihamarabbi elhárítását. A felperes részéről H. A. műszaki igazgató 2018. június 12-én 11 óra 05 perckor e-mailen azt a tájékoztatást adta, hogy a hibabejelentés feldolgozásra került, és a szervizes kolléga aznap elvégzi az előzetes hibafelmérést. 2018. június 12-i dátummal – a hibabejelentés időpontjaként 2018. február 19. napját feltüntetve –, a N. I. Kft. munkalapot állított ki, amelyen rögzítette a perbeli készülék viszonylatában, hogy a CT munkaállomás hibátlanul működik, a CT „TUBE” (cső) a felfűtési időszak alatt az alábbi hibaüzenetet dobja: „SCANNER HARDWARE STOPPED SCAN”.

[9] Az alperes 2018. június 13-án ismételten érdeklődött, hogy a június 12-i hibafelmérés során történt megállapítások alapján milyen javítások szükségesek. Annak közlését is kérte, hogy mikor tudja a felperes átadni a megjavított berendezést a betegellátás részére. Június 14-én ismételten kérdést intézett a felpereshez, hogy a javítás érdekében történt-e előrelépés.

[10] A felperes 2018. június 13-án az alperes igazgatója részére megküldött e-mailben tájékoztatást nyújtott, hogy másnap mérnökeik a CT berendezés hibafelmérését ismételten elvégzik, ezzel szerződéses kötelezettségüknek eleget tesznek, és kérte, hogy az alperes is így járjon el.

[11] A felperes 2018. június 15. napján munkalapot állított ki, amelyben elvégzett munkaként a hibafelmérés és elhárítás keretében feljegyezte, hogy nem volt egyértelműen detektálható a hibaforrás oka, kiváltó tényező.

[12] Ugyanezen a napon az alperes e-mailben kereste meg a CT berendezés szervizelését végző G. H. Kft.-t, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy a CT berendezés meghibásodásával kapcsolatos hivatalos bejelentést, hibafelmérésre felkérést az elmúlt napokban a felperes részéről nem kaptak. Tájékoztatta továbbá az alperest, hogy a 2018. június 16-i szolgáltatási szerződés átvételével kapcsolatosan június 18-án állapotfelmérést végez a meghibásodott gépnél. 2018. június 18-án a G. H. Kft. alperes részére megküldött szakvéleménye azt tartalmazta, hogy a CT berendezés röntgensugár-forrása hibás, cseréje szükséges, a hibaüzenetek alapján a berendezéssel 2018. június 9-én 7 óra 04 perckor történt az utolsó szkennelés, a berendezés azóta üzemképtelen. Az átvizsgálás során megállapításra került, hogy mindhárom DAS szűrő teljesen elhasználódott, cseréjük feltétlenül szükséges.

[13] A G. H. Kft. a CT berendezés sugárforrásának, illetve a DAS szűrők cseréjének munkálatait elvégezte, ennek költsége a sugárforrás esetében 14 875 200 forint + áfa, a DAS szűrők esetében 344 000 forint + áfa összeg volt. Az alperes a javítás 2018. július 28-i esedékességű teljes költségét, 19 328 384 forintot megfizette a G. H. Kft. részére.

[14] Az alperes a felperes május hónapra kiállított számláját nem fizette meg, a június hónapra kiállított számlából 157 734 forintot nem fizetett meg.

[15] A fizetési meghagyás iránti kérelemmel indult, az alperes mint kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes keresetében a két ki nem fizetett számlája kapcsán 19 328 384 forint vállalkozói díj és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

[16] Az alperes írásbeli ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes a szerződés tárgyát képező orvostechnikai eszközöknél – így a CT berendezés esetében is – helyszíni kiszállást igénylő hibaelhárítás esetén a hibabejelentést követően 72 órán belül volt köteles a javítást megkezdeni. A szerződés 7.4 pontja értelmében, amennyiben a felperes a szerződésben vállalt szolgáltatást saját érdekkörében felmerült ok miatt nem tudja biztosítani, úgy vállalkozói díjra nem tarthat igényt, míg a 9.1 pontja szerint a szerződés megszegését jelenti, ha bármelyik fél az őt terhelő bármely kötelezettségének szerződésszerű teljesítését elmulasztja. A 2018. június 9-én meghibásodott perbeli CT berendezést a felperes szerződéses kötelezettsége ellenére nem javította meg, felperesi közvetlen megkeresésre a G. H. Kft. végezte el a javítást.

[17] Az alperes teljesítési kifogásként arra hivatkozott, hogy a javítás 19 328 308 forint költségét a G. H. Kft. részére megfizette, erről a 2018. szeptember 12-i levelével tájékoztatta a felperest azzal, hogy ez a költség a felperes hibás teljesítéséből eredő kárának minősül, és azt beszámítással kívánja érvényesíteni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:49. § (1)–(2) bekezdése alapján. Arra is utalt, hogy a felperesnek írt 2019. április 10-i, majd a felperes jogi képviselőjének küldött 2019. május 17-i leveleiben is jelezte, hogy semmilyen tartozása nem áll fenn a felperes irányában, figyelemmel fenti igényének beszámítására, amivel összefüggésben tanúbizonyításra irányuló indítványt is előterjesztett.

[18] Az elsőfokú eljárás során, a perfelvétel lezárását követően az eljárás szabálytalansága miatt előterjesztett kifogásában a felperes sérelmezte, hogy az alperes ellenkérelmében beszámításra hivatkozott, azonban beszámítást tartalmazó perfelvételi irat hiánya miatt azt a bíróságnak el kellett volna utasítania, a per tárgya kizárólag a kereseti követelés lehet. Az elsőfokú bíróság a végzésében a kifogásnak helyt adott és elrendelte a perfelvétel kiegészítését. Az alperes ezt követően ellenkérelmét megváltoztatta és teljesítési kifogására mint anyagi jogi kifogásra hivatkozva kellékszavatossági igényt terjesztett elő a felperesi keresettel szemben, amelyben kijavítási költségként kérte elszámolni a 19 328 384 forint összegű költségét a felperesi számlákkal szemben; változatlanul a kereset teljes elutasítását kérve.

[19] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetnek helyt adva marasztalta az alperest. Megállapította, hogy a felek a Ptk. 6:238. §-a szerinti vállalkozási szerződést kötöttek. Az alperes beszámításával kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy a Ptk. 6:49. § (1) bekezdése szerinti beszámítás esetén annak a követelésnek kell lejártnak lennie, amelyet a kötelezett a jogosulttal szemben be kíván számítani, e körben korábbi eseti döntésre (BH 2002.407) utalt, és arra, hogy a felperes perbeli két számlájának kibocsátásakor az alperesnek a felperessel szemben fennálló lejárt követelése nem volt.

[20] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 209. § (1) bekezdésére figyelemmel rögzítette továbbá, hogy a 45 napos törvényi határidőn belül az alperes beszámítást tartalmazó iratot nem terjesztett elő és ez a mulasztás utólag nem pótolható.

[21] Rámutatott arra is, hogy a perfelvétel kiegészítése során adott anyagi pervezetését követően az alperes már teljesítési kifogásra mint anyagi jogi kifogásra hivatkozott és szerződésszegés jogcímén érvényesített 19 328 384 forint igényt. A Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontja szerint kellékszavatossági igénye alapján a jogosult a hibát a kötelezett költségére mással is kijavíttathatja.

[22] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre állt bizonyítékok: a munkalapok, a teljesítési igazolások és a tanúvallomások alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes a szerződésben vállalt kötelezettségét teljesítette, az alperesi hibajelzést követően a kellő intézkedéseket megtette. Amennyiben azok nem voltak megfelelőek az alperesnek, ezt kellő időben jeleznie kellett volna a felperes felé és kérnie kellett volna a hiba elhárítását. Indokolása szerint az alperes a szavatossági igénye érvényesítése során nem a jogszabályi sorrendet betartva járt el: elsődlegesen a felperest kellett volna felszólítania a hiba kijavítására, amennyiben az továbbra is fennállt. Kitért arra is, hogy az alperes a 2018. szeptember 12-i levelével közölte a felperessel a beszámítás tényét, azt megelőzően a felperes semmilyen fizetési felszólítást, avagy nem szerződésszerű teljesítésre vonatkozó nyilatkozatot nem kapott tőle.

[23] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást jelentősen kiegészítette, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) és (3) bekezdése alapján megváltoztatva a keresetet elutasította.

[24] Rögzítette, hogy az alperes fellebbezésében a másodfokú bíróság által gyakorolni kért felülbírálati jogkört a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjában jelölte meg. Eszerint az anyagi jogi felülbírálat során a másodfokú bíróság a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonhat le, és a megállapított tényeket másként minősítheti. Mivel a felek között nem volt vitás a szerződés létrejötte, annak tartalma, a felperes által 2018. május és június hónapokra kiállított számlák összegszerűsége, így a másodfokú bíróság a felülbírálati szempontokat a fellebbezés tartalmához viszonyítottan, az alperes anyagi jogi kifogása elsőfokú bíróság általi elbírálása körében alkalmazta. Mivel az elsőfokú bíróság által megállapított és másodfokon általa kiegészített tényállást megalapozottnak, az elsőfokú bíróságnak a megállapított tényállásból levont jogi következtetését viszont érdemben tévesnek találta, nem volt eljárásjogi akadálya annak, hogy további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül az elsőfokú bíróságéval ellentétes jogi következtetésre jusson, és erre tekintettel az elsőfokú bíróság érdemben téves döntését teljes egészében megváltoztassa.

[25] Rámutatott, hogy miután az alperesnek az eljárás során joghatályos beszámítást tartalmazó irata nem került előterjesztésre, így alap nélküli az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 6:49. § (1) bekezdése rendelkezéseire alapított okfejtése, ezért azt mellőzte.

[26] A másodfokú bíróság a Ptk. 6:34. §-a, 6:59. § (2) bekezdése, 6:137. §-a, 6:157. § (1) bekezdése felhívását követően kiemelte, hogy a felek szerződésük 2. számú mellékletében részletesen felsorolták a megvalósítandó feladatokat, teljesítési követelményeket, több lépcsőben rögzítették a felperes által elvégzendő feladatokat. A hibaelhárításra vonatkozóan rögzítették, hogy a berendezések folyamatos üzemeltetésének műszaki okból történő fennakadása esetén a felperes a hiba elhárítását munkanapokon a hibabejelentés esetén a rendelkezésre állási idő figyelembevételével távdiagnosztika segítségével 4 órán belül, a helyszíni kiszállást igénylő hibaelhárítást 72 órán belül megkezdi.

[27] Kitért arra is, hogy a felperes kötelezettsége volt az általa elvégzett karbantartásról, hibaelhárításról, valamint az esetlegesen felmerülő anyagfelhasználásról, vagy tartozék cseréről havi rendszerességgel munkalap kiállítása, amelyen az alperes kijelölt képviselője aláírásával igazolta a munka elvégzését és a felhasznált anyagokat, alkatrészeket. Ez az alperes kijelölt képviselője által aláírt munkalap minősült teljesítési igazolásnak. Úgy ítélte, hogy az alperes vitatására tekintettel a felperes bizonyítási terhe volt annak igazolása, hogy a 2018. június 12. napján kiállított munkalap aláírója az alperes kijelölt képviselője volt, hiszen ennek hiányában az aláírt munkalap nem minősült teljesítési igazolásnak.

[28] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a felperes a szerződésben vállalt kötelezettségeinek eleget tett, továbbá az alperes kellékszavatossági igénye érvényesítésével kapcsolatosan elfoglalt álláspontjával sem.

[29] H.-né É. A. és T. A. tanúvallomására utalva megállapította, hogy a felperesnek nem volt kiképzett szakembere a perrel érintett CT berendezés javítására, ezért ilyen esetben a G. H. Kft.-t bízta meg a hiba okának feltárásával és szükség esetén a javítással. A G. H. Kft. 2018. június 18. napján kiállított szakvéleményéből tényként állapította meg, hogy a CT berendezés röntgenforrása hibás volt, cseréje volt szükséges és a hibaüzenetek alapján a berendezéssel 2018. június 9-én 7 óra 4 perckor történt az utolsó szkennelés, a berendezés azóta üzemképtelen. Az átvizsgálás során megállapítást nyert, hogy mindhárom DAS szűrő teljesen elhasználódott, azok cseréje is feltétlenül szükséges. E megállapítás tükrében kizárta, hogy a CT berendezés hibátlanul működött volna. Mindemellett a 2018. június 15. napján kiállított munkalap önmagában is megalapozza a felperes hibás teljesítését, hiszen a szerződés még hatályban volt, amikor a felperes munkavállalója a hiba felmérése keretében azt a bejegyzést tette az elvégzett munkáról, hogy nem volt egyértelműen detektálható a hibaforrás oka és kiváltó tényezője.

[30] A másodfokú bíróság a szerződés 2.12. pontjára utalva hangsúlyozta: amennyiben a vállalkozó a szolgáltatást saját hatáskörében bármilyen okból átmenetileg – azaz a hibabejelentéstől számított 72 órán belül – nem tudja teljesíteni, abban az esetben köteles haladéktalanul gondoskodni megfelelő alvállalkozó igénybevételéről. Rámutatott: H.-né É. A. tanú elmondta, több alkalommal is előfordult, hogy a felperes a G. H. Kf.t-t csőcsere elvégzése céljából kereste meg, amelyet pénzügyi teljesítéssel együtt megfelelőn el is végeztek.

[31] Ehhez képest a 2018. június 15-én 12 óra 05 perckor a G. H. Kft. részéről az alperesnek megküldött e-mail azt igazolja, hogy a felperes a CT berendezés meghibásodásával kapcsolatosan hivatalos bejelentést és hibafelmérésre felkérést az azt megelőző napokban nem küldött a kft. részére. Hangsúlyozta továbbá, hogy a felperesnek az adott hiba elhárításával kapcsolatos kötelezettsége elmulasztását és főképpen annak okát Sz. M. tanú foglalta össze, aki elmondta: az alperes szerette volna, hogy a javítás megtörténjen, de mivel a szerződésből már nem volt sok hátra és az alperes folyamatos tartozásban volt, a felperes már nem akart belemenni ebbe a javításba. A tanú gyakorlatilag azt is megfogalmazta, hogy ha az alperes meghosszabbította volna a szerződést, akkor megvizsgálták volna ezt a problémát.

[32] A másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás adataiból a felperes szerződésszegését összességében abban látta megvalósultnak, hogy bár a felperes a szerződésben foglaltak szerint 72 órán belül megkezdte a hibaelhárítást, de elmaradt egyrészről a hiba okának konkrét meghatározása, továbbá a szerződés 2.12. pontjában foglalt azon kötelezettségének teljesítése, hogy ha a hiba bejelentésétől számított 72 órán belül nem tudja teljesíteni saját hatáskörében a hiba elhárítását, úgy köteles megfelelő alvállalkozó igénybevételéről gondoskodni. Mivel ez sem történt meg, a felperes nem végezte el a hibaelhárítást.

[33] Arra is kitért, hogy az alperes folyamatosan kérte a felperestől a javítást, és amikor ez nem vezetett eredményre, akkor a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően a hibát maga javíttatta ki a kötelezett költségére, ezzel figyelemmel volt a szavatossági jogok ún. kétlépcsős rendszerére, továbbá megfelelően igazolta, hogy a felperes által el nem végzett javítás költsége összesen 19 328 384 forintot tett ki, amelynek összegét az eljárás során a felperes nem vitatta.

[34] Az alperes védekezésével összefüggésben a másodfokú bíróság rámutatott: az alperes ezen szavatossági igényre alapított követelését a felperessel szemben visszatartotta és a felperes által 2018. május és június hónapokra kiállított számlák összegét e követelése „elszámolása” mellett egyenlítette ki, ezzel az alperes a perben a Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontja szerinti anyagi jogi kifogással élt. Az anyagi jogi kifogás a keresettel érvényesített jog érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető vagy gátló anyagi jogi rendelkezésre történő hivatkozás. A Ptk. 6:164. § szerint a jogosult kellékszavatossági jogait az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként érvényesítheti. Az alperes tehát a keresetre adott válaszában, ellenkérelme érdemi védekezésében olyan anyagi jogi rendelkezésre hivatkozott, amelynek megalapozottsága esetén a bíróságnak a keresetet el kell utasítani. Mivel a másodfokú bíróság a felperes szerződésszegését megállapította, az alperes szavatossági igényen alapuló anyagi jogi kifogását alaposnak ítélte, ezért az a felperes által érvényesített jog érvényesíthetőségét megszüntette. Erre tekintettel a kereset elutasításának volt helye.

[35] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Felülvizsgálati kérelmét három körben indokolta.

[36] Egyrészről állította, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontjával, 199. § (2) bekezdés ba) alpontjával, 209. § (1) bekezdésével és 211. §-ával ellentétesen bírálta el anyagi jogi kifogásként az alperes beszámítási igényét és változtatta meg az elsőfokú ítéletet, ezzel megsértve a Pp. 383. § (2) bekezdését is.

[37] Az anyagi jogi kifogás Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontjában meghatározott fogalmából kiindulva a felperes azt hangsúlyozta, hogy a kellékszavatossági igény anyagi jogi kifogásként megszünteti a keresetben érvényesített – egyébként nem vitatott – jogot, azaz valójában ellenkövetelés a kereseti követeléssel szemben. A Pp. erre tekintettel kiemeli az érdemi védekezés alapjául szolgáló anyagi jogi kifogások közül annak kimondásával, hogy az érdemi védekezés nem tartalmazhat beszámítást [Pp. 199. § (2) bekezdés ba) alpont]. A beszámítás tehát nem része az érdemi védekezésnek, és a Pp.-ben valójában nem annak anyagi jogi kifogás jellege, hanem ellenkövetelés jellege a meghatározó. Emiatt rendelkezik a Pp. 209. § (1) bekezdése akként, hogy az alperes ellenkövetelését írásban előterjesztett beszámítást tartalmazó iratban számíthatja be. Ez a jelleg tűnik a ki a Pp. 209. § (9) bekezdéséből is, amely a beszámításra főszabályként a keresetre vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli.

[38] Mindebből a felperes álláspontja szerint az következik, hogy a beszámítást az alperes csak beszámítást tartalmazó iratban érvényesíthette volna, ezirányú védekezését már az elsőfokú eljárásban beszámításnak kellett volna tekinteni és a Pp. 211. §-a alapján – elkésettség okán – vissza kellett volna utasítani. Ezt a másodfokú bíróság sem hagyhatta volna figyelmen kívül. Miután beszámítást tartalmazó irat előterjesztésére nem került sor, kizárólag a kereseti követelés lehetett volna a per tárgya. Érvelése értelmében a másodfokú bíróság tévesen ítélte helytállónak az elsőfokú bíróság eljárását az alperes „anyagi jogi kifogása” érdemi elbírálását illetően, mert helyesen azt az anyagi jogi kifogások közül kiemelt beszámítási igénynek kellett volna tekintenie és – eltérő indokkal ugyan, de – helyesen helyben kellett volna hagynia az elsőfokú ítéletet.

[39] Másrészről a felperes felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság anyagi jogi kifogásként sem bírálhatta volna el az alperes védekezését, mert azt az alperes nem szabályosan előterjesztett ellenkérelem-változtatásként érvényesítette. Erre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 217. § (2) bekezdését, 218. § (1) bekezdését, 222. §-át, és mindezek figyelmen kívül hagyása folytán a 369. § (1) bekezdését, 381. §-át és 383. § (2) bekezdését sértőnek tartotta.

[40] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság két ízben is jogszerűtlenül járt el az alperes védekezésének megváltoztatása kapcsán. A perfelvétel lezárását követő érdemi tárgyalásra ugyanis az elsőfokú bíróság megidézte az alperes által a beszámítás körében kihallgatni kért tanúkat, majd – a beszámítást tartalmazó irat benyújtásának hiánya miatt előterjesztett kifogására tekintettel – elrendelte a perfelvétel kiegészítését, és felhívta az alperest nyilatkozatai előterjesztésére, amire az alperes ellenkérelem-változtatást terjesztett elő, amiben anyagi jogi kifogásként kellékszavatossági igényt (kijavítási költséget) kívánt érvényesíteni a kereseti követeléssel szemben. Hangsúlyozta, mielőtt újabb kifogást terjesztett elő, sérelmezve, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 222. § (1) bekezdése ellenére a perfelvétel kiegészítését ellenkérelem-változtatás engedélyezése, sőt erre irányuló alperesi kérelem előterjesztése nélkül rendelte el. A felperes indokai szerint mindezt a másodfokú bíróság szintén nem hagyhatta volna figyelmen kívül.

[41] Harmadsorban a felperes a Ptk. 6:18. § (2) bekezdését, a Pp. 265. § (1) bekezdését, 279. § (1) bekezdését, 373. § (2) bekezdését és 383. § (2) bekezdését sértőnek tartotta a jogerős ítéletet. E körben azt kifogásolta, hogy bár az alperes fellebbezésében a gyakorolni kért felülbírálati jogkört a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontjában jelölte meg, a másodfokú bíróság nem az elsőfokú bíróság által megállapított tényekből indult ki, hanem a tényállást jelentősen kiegészítette és egy nem adekvát eseti döntésre hivatkozva járt el, továbbá a peradatok okszerűtlen mérlegelésével és iratellenesen állapított meg tényeket, ami miatt tévesen változtatta meg az elsőfokú ítéletet.

[42] Szerződéses kötelezettségét illetően a felperes hangsúlyozta, hogy 72 órán belül megkezdte a hibaelhárítást, így a szerződéses vállalását teljesítette, és a másodfokú bíróság kizárólag azért állapította meg, hogy e téren szerződésszegést követett el, mert a 2018. június 12-én kiállított munkalapot nem minősítette megfelelő teljesítési igazolásnak.

[43] Kiemelte: az alperes nem vitatta az elsőfokú eljárás során, hogy nem arra jogosult képviselője írta volna alá az említett munkalapot. E körben idézte az alperes egyes perbeli nyilatkozatait, indítványait, amire tekintettel tévesnek tartotta a bizonyítási teher reá hátrányos megfordítását, amely miatt a jogerős ítélet a Pp. 265. § (1) bekezdését, és a Ptk. 6:18. § (2) bekezdését is sérti. Arra is kitért, az alperes befogadta a perbeli számláit, azok megfizetését nem a teljesítési igazolás vitatása miatt tagadta meg, így a másodfokú bíróság tévesen megállapított körülményekből vezette le a szerződésszegése megállapításához vezető érvelését. Nyelvtani értelemben is tévesnek tartotta a szerződés 2.11. pontjának másodfokú bíróság általi értelmezését, fenntartva, hogy az a javítás megkezdését rendeli feladatként kiszállást igénylő hibaelhárítás esetén 72 órán belül, ami miatt irrelevánsnak tartotta a másodfokú bíróság által figyelembe vett tanúvallomások tartalmát.

[44] Összegezve: a felperes tévesnek tartotta a hibás teljesítés (szerződésszegés) másodfokú bíróság általi megállapítását, állítva, hogy a hibaelhárítást a szerződéses határidőben megkezdte, és a gép hibátlan működését egy alperes által valódiságában meg nem kérdőjelezett okirattal (munkalappal) igazolta, majd a szerződés 2018. június 15-i megszűnése miatt már semmiféle kötelezettség nem terhelte.

[45] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.

[46] A felperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a Kúria mindenekelőtt a felülvizsgálati eljárás jellegét, jogi természetét rögzíti.

[47] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, nem egyfajta „harmadfokú” eljárás, hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat. Tárgya a jogerős ítélet [Pp. 406. § (1) bekezdés], aminek jogszabálysértő voltát a Kúria a Pp. 423. § (1) és (2) bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem és – ha van – a csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja, továbbá a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és azzal elbírált tényekre terjedhet ki. Lényeges továbbá, hogy a felülvizsgálat során kizárólag a Pp. 413. § (1) bekezdés a) - e) pontjaiban meghatározott tartalmi követelményeknek mindenben megfelelő hivatkozások tekintetében van lehetőség.

[48] A Kúria – egyéb határozatai mellett – a Pfv.V.21.336/2020/5., Pfv.V.20.066/2021/8., Pfv.V.20.130/2021/5., Pfv.V.20.561/2022/8., Pfv.V.20.707/2022/4. számú határozataiban írtaknak megfelelőn a Pp. tekintetében is alkalmazandó, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II.15.) PK véleményben (a továbbiakban: PK vélemény) foglaltak szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti (PK vélemény 3. pont). Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontban meghatározott tartalmi követelményekkel (PK vélemény 4. pont). Lényeges továbbá, hogy a Pp. 406. § (1) bekezdésének első fordulata értelmében az eredményes felülvizsgálati kérelem az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre hivatkozással kérhető.

[49] Mindennek az adott ügyben a felperes felülvizsgálati kérelme tekintetében az volt a jelentősége, hogy a felperes alapvetően a perbeli szerződés általa történt hibás teljesítésének, ezáltal szerződésszegésének megállapítását sérelmezte, ehhez kapcsolható adekvát anyagi jogi jogszabálysértést azonban nem jelölt meg, a látszaton alapuló képviselet Ptk. 6:18. § (2) bekezdése szerinti szabályára történt hivatkozása, és e körben a jogerős ítélet Pp. 279. § (1) bekezdésébe ütközésének állítása pedig irreleváns volt.

[50] Az alperes adott ügyben előadott védekezésének tartalma miatt – annak helyes értelmezése mellett – nem volt továbbá jelentősége a felperes által a beszámítási kifogás és az ellenkérelem-változtatás körében kifejtetteknek, és az e körben állított eljárási szabálysértéseknek sem.

[51] Mindezek előre bocsátása mellett és az alább kifejtendőkre figyelemmel a felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemét illetően nem jogszabálysértő, így a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[52] A Kúria az alperes védekezését illetően az alábbiakra mutat rá.

[53] A 2019. június 27-én kibocsátott fizetési meghagyással szemben 2019. július 16-án előterjesztett ellentmondásában az alperes mint kötelezett előadta, hogy semmilyen tartozása nem áll fenn a jogosulttal szemben, ebből kifolyólag követelésének jogalapját és összegszerűségét is vitatta.

[54] A perré alakult eljárásban az elsőfokú bíróság végzésére benyújtott írásbeli ellenkérelmének érdemi részében az alperes anyagi jogi kifogásként teljesítési kifogást közölt, és részletesen előadta az annak alapjául szolgáló tényeket; e körben állítva a perbeli CT berendezéssel összefüggésben a felperes szerződésszegését, a hibás készüléknek a G. H. Kft. által történt javítását és a javítási költség (sugárforrás: 14 875 200 forint + áfa, DAS filter: 344 000 forint + áfa, összesen: 15 219 200 forint + áfa = bruttó 19 328 384 forint) kifizetését, továbbá azt, hogy a 2018. szeptember 12-én kelt levelében jelezte a felperes felé: ezen „kárösszeget” a Ptk. 6:49. § (1)–(2) bekezdése alapján a felperes részére járó vállalkozói díjba történő beszámítás útján kívánja érvényesíteni. Ugyanitt előadta továbbá, hogy a felperesnek 2019. április 10-én, majd a felperes jogi képviselőjének 2019. május 17-én írt levelében megismételte a beszámítással kapcsolatos nyilatkozatát. A fenti ügyszámon 12. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített perfelvételi tárgyaláson az alperes megjelent jogi képviselője e körben nem nyilatkozott. A folytatólagos perfelvételi tárgyaláson a felperes jogi képviselője kifogásolta, hogy az ellenkérelemben előadott, a beszámításra történt hivatkozás mellett az alperes nem terjesztette elő a Pp. 209. § (1) bekezdése szerinti külön beszámítást tartalmazó iratot, amelyre az alperes jogi képviselője hangsúlyozta, hogy ellenkérelmében anyagi jogi beszámításra utalt, melyet követően az elsőfokú bíróság összegezte a felek nyilatkozatait és a perfelvételt lezárta.

[55] Az ezt követően a felperes által időközben előterjesztett, az eljárás szabálytalansága miatti kifogásnak helyt adva az elsőfokú bíróság az immár érdemi tárgyaláson hozott II. számú végzésével a perfelvétel kiegészítését rendelte el. Az alperes ezt követően 22. sorszámon ellenkérelem-változtatást tartalmazó iratot terjesztett elő, változatlanul kérve a kereset elutasítását, utalva az eredeti ellenkérelmében előadott teljesítési kifogásra, melyet lényegében egyező tartalommal és összegre vonatkozóan adott elő, az azt megalapozó tényállításai megismétlése mellett. Az alperes ugyanekkor a CT berendezés kijavítási költségét kellékszavatossági igényként – hangsúlyozva: érdemi védekezése keretében – a felperes szerződésszegésére utalva, a Pp. 7. § (1) bekezdés a) pontja és a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont ba) alpont alapján anyagi jogi kifogásként tartotta fenn, továbbá azt is hangsúlyozva, hogy nem beszámítási kifogás előterjesztéséről van szó. Utalt arra is, hogy a G. H. Kft. e javítással összefüggésben kibocsátott számláinak esedékessége 2018. július 28. napja volt. Az alperes korábbi nyilatkozatát (írásbeli ellenkérelmét) csupán annyiban pontosította e beadványában, hogy a G. H. Kft. részére kifizetett összeget nem „kárként”, hanem kellékszavatosságra figyelemmel kijavítási költségként kívánta érvényesíteni.

[56] A fentiek összegzéseként a Kúria rámutat, hogy egyrészről az alperes beszámítást tartalmazó iratot az eljárás során nem terjesztett elő, azaz a perben beszámítással nem élt, másrészről egyértelműen azt adta elő, hogy a pert megelőzően esedékessé vált, a felperest kellékszavatossági alapon terhelő kijavítási költség iránti igényének korábban általa beszámított, azaz teljesített voltára hivatkozik, harmadsorban ellenkérelmét annak tartalmára tekintettel [Pp. 110. § (3) bekezdés] nem változtatta meg.

[57] A Kúria az alperes védekezésének a felperes és az eljárt bíróságok általi értelmezésével, eljárásjogi minősítésével összefüggésben kiemeli, hogy a beszámítás „kétarcú”: anyagi jogi és eljárási jogintézmény. Anyagi jogi vetületét tekintve a beszámítás a Ptk. Hatodik Könyv III. Cím (A kötelem teljesítése) alatt a IX. Fejezet (A pénztartozás teljesítése) után a X. Fejezetként (Beszámítás) szabályozott 6:49. §-ban [Pénzkövetelés beszámítása] került elhelyezésre, azaz szerkezetileg egyértelműen a teljesítés fogalmi körébe tartozik. Ebből adódóan a beszámítás a teljesítés egyik formája (speciális esete), amely a jogosulthoz intézett (címzett) egyoldalú jognyilatkozattal történik, annak feltétele a jogosult és a kötelezett relációjában fennálló lejárt (esedékes) pénzkövetelés léte. Joghatásaként a beszámítással élő jogosulttal szembeni követelés (a tartozás) megszűnik.

[58] A beszámítási jog gyakorlásának nem feltétele, hogy a felek között polgári peres eljárás legyen folyamatban. Ettől elkülönülő kérdés, hogy a polgári peres eljárás során is van lehetőség beszámításra, ennek eljárásjogi formája a perfelvételi iratok [Pp. 7. § (1) bekezdés 16. pont] közé tartozó beszámítást tartalmazó irat, amelyet a jogalkotó kifejezetten az írásbeli ellenkérelemtől elkülönülten nevesít és szabályoz, és a Pp. 199. § [Az írásbeli ellenkérelem] (2) bekezdés b) pont ba) alpontjában ezzel összhangban írja elő, hogy érdemi védekezés esetén „a beszámítás kivételével” kell előadni az anyagi jogi kifogást a jogalap megjelölése útján.

[59] Mindebből az is következik, hogy a perben érvényesíteni kívánt beszámítás esetén nem elegendő az írásbeli ellenkérelem, ahhoz nélkülözhetetlen a beszámítást tartalmazó irat mint perfelvételi irat szabályszerű előterjesztése.

[60] Az adott ügyben azonban az alperes nem a per során kívánta követelését beszámítani, ilyen tartalmú nyilatkozatot még ellenkérelem-változtatásnak nevezett beadványában sem adott elő.

[61] Az alperes a fizetési meghagyással szembeni ellentmondásától kezdve, az első alkalommal előterjesztett írásbeli ellenkérelmében, a perfelvételi tárgyaláson tett nyilatkozatában és a perfelvétel kiegészítése során is egyezően és következetesen a pert megelőzően tett beszámításra hivatkozott, azaz arra, hogy a felperes keresetében vele szemben érvényesített, ki nem fizetett számlaköveteléseket anyagi jogi értelemben beszámítás útján teljesítette.

[62] Ez a nyilatkozata a Pp. 7. § (1) bekezdés 1. pontjában definiált anyagi jogi kifogás volt, ami általános fogalma szerint – jogi természetétől függően – a keresettel (viszontkeresettel, beszámítással) érvényesített jog érvényesíthetőségét kizáró, megszüntető vagy gátló anyagi jogi rendelkezésekre történő hivatkozás lehet. Az adott ügyre vetítve: az alperes a felperes szerződésszegése által kiváltott kellékszavatossági jogra, azon belül az általa kifizetett javítási költség iránti igényre – azaz a keresettel vele szemben érvényesített felperesi számlakövetelést a pert megelőzően megszüntető – anyagi jogi rendelkezésre [tartalmát tekintve a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontja szerinti javítási költség iránti igényére] hivatkozott.

[63] A Kúria kiemeli: a beszámítás a fentiekben bemutatott anyagi jogi természetére tekintettel nincs kötve perhez, az anélkül, peren kívül is érvényesíthető. A beszámítás mint jogintézmény a kötelmi jogi kapcsolatokban lévő felek egymás irányában történő teljesítésének gyakran alkalmazott, a Ptk.-ban nevesített anyagi jogi eszköze.

[64] Ebből következően, ha a fél a pert megelőzően beszámítással történt teljesítést állít, a beszámítás joghatására (a vele szembeni követelést megszüntető hatására) az ellenkérelem keretei között, a Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint hivatkozhat, ez a hivatkozása az ún. teljesítés kifogása.

[65] Arra is rámutat a Kúria, hogy a pert megelőzően közölt beszámítás esetén a Pp. szerinti beszámítást tartalmazó iratot az alperes a perbeli érdemi védekezése körében azért sem terjeszthet elő, mert a pert megelőzően eszközölt beszámítás joghatására tekintettel nem csak a beszámítással teljesített (megszüntetett) vele szembeni követelés, hanem az alperes saját követelése is megszűnt, azaz nincs olyan ellenkövetelése, aminek perben történő beszámítását közölhetné a beszámítást tartalmazó iratában.

[66] Az adott ügyben az alperes anyagi jogi beszámítással élt a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően, és a 2018. szeptember 12-i, 2019. április 10-i és 2019. május 17-i leveleiben azt egyértelműen azonosítható tartalommal a felperes utóbb perben érvényesíteni kívánt számlaköveteléseivel szemben érvényesítve közölte, így a felperes követelése e beszámítás joghatásaként megszűnt.

[67] Csupán megjegyzi a fentiekkel összefüggésben a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság által a BH 2002.407. számú legfelsőbb bírósági jogesetben kifejtettekkel sem volt ellentétes az alperes magatartása, tekintettel arra, hogy a felperes számláinak ki nem fizetett részét a Ptk. 6:139. § (1) bekezdésében részére a felperes szerződésszegésére tekintettel biztosított visszatartási jog alapján nem fizette ki, így saját esedékes szolgáltatásának arányos részének (azaz a számlákból ki nem fizetett összegeknek) a teljesítését a felperes – mint e szempontból kötelezett – teljesítéséig (amely a fentebb kifejtett anyagi jogi beszámítás folytán következett be) tarthatta vissza.

[68] Emellett a Kúria rámutat arra is, hogy a felperes perbeli számláinak esedékessége 2018. július 31., illetve 2018. augusztus 31. napja volt, amihez képest az A/11. számon az alperes által csatolt számla alapján a G. H. Kft. részére kifizetett javítási költségek esedékessége 2018. július 28. napja (azaz a felperesi követelés esedékességét megelőző időpont) volt, amire tekintettel az alperesnek a felperesi számlakövetelések esedékességének időpontjaiban már volt lejárt (esedékes) követelése a felperessel szemben, amely így beszámításra minden kétséget kizáróan alkalmas volt.

[69] Miután a felperes felülvizsgálati kérelmében – a már fentebb kifejtettekre figyelemmel – nem hivatkozott sem a szerződésszegés (kellékszavatossági igény) anyagi jogi normáinak megsértésére, sem kifejezetten ezzel összefüggésben a bizonyítékok értékelésének Pp. 279. § (1) bekezdését sértő voltára, a másodfokú bíróság által kiegészített tényállást a felülvizsgálati eljárás során is irányadónak kellett tekinteni, és nem volt mód a felperesi szerződésszegéssel kapcsolatos jogi indokok érdemi felülvizsgálatára sem.

[70] Az alperes általi beszámítás anyagi jogi alapja a felperes hibás teljesítésben megnyilvánult szerződésszegése volt, a beszámítás okiratok által igazolt módon, az említett anyagi jogi feltételek hiánytalan fennállta mellett történt, így a hivatkozott eljárási szabályoknak semmilyen relevanciája nem volt.

[71] A kifejtettekre tekintettel a Kúria az érdemben helyes, a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet – a fenti indokolásbéli kiegészítés és pontosítás mellett hatályában fenntartotta.