KÜ BH 2023/255

[1] Az alperes 2020. május 18. napján PE/ETDR-EP/5444-1/2020. ügyiratszámon a lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről szóló 155/2016. (VI. 13.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Korm.rendelet) 2. § (2) bekezdése alapján tájékoztatást bocsátott ki, miszerint a felperes ÉTDR-be feltöltött bejelentése a 2144 Kerepes, Homok dűlő utca 6073/2 helyrajzi számú ingatlanra (a továbbiakban: perbeli ingatlan) vonatkozóan nem minősül egyszerű bejelentésnek az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény szerint, mert az ingatlan a tulajdoni lap alapján nem rendezett, nem belterületi, ezért arra nem lehet építeni. A tájékoztató emellett tartalmazta, hogy az egyszerű bejelentés milyen további hiányosságokban szenved. A tájékoztatóról annak ÉTDR-be történő feltöltése révén a felperes 2020. május 20. napján értesült.

[2] A felperes 2021. január 25. napján jogi képviselő közreműködésével elektronikus úton terjesztett elő keresetet az alperesi tájékoztatóval szemben, amelyben a közigazgatási cselekmény megsemmisítését kérte.

[3] Az alperes védiratában a keresetlevél visszautasítását indítványozta, hivatkozva arra, hogy az általa kibocsátott tájékoztató nem minősül közigazgatási cselekménynek, illetőleg a keresetlevél elkésett.

[4] Az elsőfokú bíróság 8. sorszámú végzésével a felperes keresetlevelét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés b) és i) pontja alapján visszautasította. A Kp. 4. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az alperes által kibocsátott tájékoztató esetén a közigazgatási tevékenység fogalmi elemei közül „az érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló, vagy azt eredményező cselekmény vagy cselekmény elmulasztása” fogalmi elem nem teljesül, annak ellenére, hogy azt közigazgatási szerv a közigazgatási jog által szabályozott körben bocsátotta ki.

[5] Az alperes által a Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése alapján kibocsátott tájékoztató jogi hatás kiváltására nem irányul, nem minősül az ügy érdemében hozott határozatnak vagy az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 112. § (2) bekezdése szerinti önálló jogorvoslattal támadható végzésnek, ezért közigazgatási per tárgya nem lehet.

[6] Megállapította, hogy a felperes a keresetlevelét a Kp. 39. § (1) bekezdésében írt 30 napos határidőn túl terjesztette elő, mert a tájékoztató levélről 2020. május 20. napján szerzett tudomást, azonban a keresetlevelét 2021. január 25. napján nyújtotta be, ezért a keresetlevelet annak elkésettsége miatt is vissza kellett utasítani.

[7] A felperes a fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a Korm.rendelet 1. § (2) bekezdésében és 4. § (1) bekezdésében foglaltakat tévesen értelmezve jutott arra a következtetésre, hogy a kibocsátott tájékoztató joghatás kiváltására nem alkalmas, ugyanis a hatóság az egyszerű bejelentés megtételét követően számára nyitva álló 8 nap határidőn túl bocsátotta ki tájékoztatóját és az megvonta a jogát az építkezés megkezdésétől.

[8] Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróságnak a keresetlevél elkésettségére alapított visszautasító döntése is jogsértő, mivel a keresettel támadott alperesi intézkedés egyáltalán nem tartalmazott jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást a benyújtás módjára vagy határidejére vonatkozóan, ennek hiányában a határidő túllépése fel sem merülhetett. Azzal is érvelt, hogy az elsőfokú bíróság ezen álláspontja a bírói út igénybevételének biztosítására vonatkozó alkotmányos jog sérelme miatt az Alaptörvény-ellenesség kérdését is felveti.

[9] A Kúria megállapította, hogy a felperes jogorvoslatra történő tájékoztatás hiányára vonatkozó fellebbezési érvelése a tartalma alapján igazolási kérelemnek tekintendő, amelynek elbírálására a Kp. 36. § g) pontja értelmében a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 149–154. §-ai irányadók.

[10] A felperes a keresetlevelét az alperesi tájékoztatóról való tudomásszerzést követő nyolc hónap elteltével terjesztette ugyan elő, de az igazolási kérelem előterjesztésének határidejére vonatkozó relatíve rövid objektív határidő és a jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatás hiánya a Kúria megítélése szerint felveti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében írt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmét.

[11] A Kúria ugyanezen tanácsa – a közigazgatási hatóság téves jogorvoslati tájékoztatása miatt – hasonló aggályt észlelve a Kfv.II.37.113/2020/3. számú építési üggyel összefüggő felülvizsgálati eljárásban 3. sorszámú végzésével a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette és kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál a Pp. 151. § (1) bekezdése „... három hónap eltelte után” mondatrészének az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti bírósági eljáráshoz való jog és az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog szabályaival való ütközés miatti Alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezés alkalmazásának konkrét ügyben történő kizárását.

[12] Az Alkotmánybíróság a 2023. február 21. napján kelt III/1334-25/2020. számú határozatával a Pp. 151. § (1) bekezdése „… három hónap eltelte után” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította.

[13] Az Alkotmánybíróság a határozata indokolásában a bírósághoz fordulás jogát, a tisztességes eljáráshoz való alapjog alkotmányos tartalmát és az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának követelményét vizsgálva rámutatott arra, hogy az irányadó joggyakorlat [36/2014. (XII. 18.) AB határozat, 3149/2019. (VI. 29.) AB határozat] figyelembevételével a bírósághoz fordulás joga nem korlátozhatatlan alanyi jog. Nem tekinthető aránytalannak a korlátozás, különösen nem a közigazgatási bíróság előtti eljárások esetén, amelyeket az esetek meghatározott többségében már komoly eljárási garanciákkal lefolytatott közigazgatási eljárás előz meg. Az ügyfelek tehát tudatában vannak annak, hogy ügyük folyamatát figyelemmel kell kísérniük és tipikusan érdekük fűződik az eljárás minél korábbi befejezéséhez.

[14] Kifejtette, hogy a bírósághoz való fordulás joga és a jogorvoslathoz való jog korlátozása a polgári és a közigazgatási bírósági eljárások esetében szükséges, mert ezáltal biztosítható a tisztességes bírósági eljárás alapjogán keresztül megvalósítható eljárási jogbiztonság, elkerülhetővé válik az eljárások észszerűtlenül elhúzódó időtartamon belüli megindításának a lehetősége, illetve biztosítható az egyes eljárások ésszerű időben történő befejezésének egyik összetevője.

[15] Az igazolási kérelem előterjesztésének elvi lehetősége nem értelmezhető a fenti alapjogok korlátozásaként, ugyanis fogalmilag ez nem más eljárási cselekmények határidejének a szűkítését, hanem épp ellenkezőleg, kivételes további lehetőségként a jogorvoslathoz való jog érvényesítésére vonatkozó határidő esetleges meghosszabbítását jelenti. A közigazgatási perek esetében, az előzményi közigazgatási eljárásra tekintettel, a bírósághoz fordulás jogát is magában foglaló tisztességes bírósági eljárás elvének érvényesülésével az olyan határidő sem áll ellentétben, mint amely a Pp. 151. § módosított rendelkezése. Ezért a bírósághoz való fordulás joga és a jogorvoslathoz való jog fentiek szerinti korlátozása az ésszerű időn belül történő elbírálás a tisztességes bírói eljárás alapjogán keresztül megvalósítható eljárási jogbiztonság alkotmányos céljára tekintettel arányos és szükséges mértékű, a Pp. támadott szabálya megfelel az Alaptörvénynek és a Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségeknek is.

[16] A felperes fellebbezése – a keresetlevél elkésettsége miatti visszautasítással érintett részében – nem alapos, míg az alperes egyedi döntésének perelhetőségével összefüggésben alapos.

[17] A Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 112. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a fellebbezés keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a keresetlevél elkésettségét helytállóan azonosította pergátló akadályként, ugyanakkor az alperes által kibocsátott tájékoztatóval összefüggésben tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy e közigazgatási cselekmény jogorvoslattal a közigazgatási perben nem támadható.

[18] A Kúria az elsőfokú bíróságnak a keresetlevél Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontjára alapított visszautasítására vonatkozó érveivel összefüggésben az alábbiakra mutat rá.

[19] A Kp. 4. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatás jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező (3) bekezdés szerinti cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának (a továbbiakban együtt: közigazgatási tevékenység) jogszerűsége. A Kp. 4. § (6) bekezdése értelmében a közigazgatási tevékenység felek általi megjelölése a bíróságot nem köti. A bíróság hivatalból annak tartalma szerint veszi figyelembe a közigazgatási tevékenységet, és a megfelelő eljárásban bírálja el.

[20] A fenti rendelkezések alapján az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes által kibocsátott tájékoztató megfelel-e a Kp. 4. § (1) és (3) bekezdés szerinti közigazgatási perben vitatható közigazgatási cselekmény fogalmi kritériumainak, e körben pedig nem a cselekmény alperes általi formai megjelölésének, hanem az adott tényállás szerinti tartalmi minősítésének volt relevanciája. Az elsőfokú bíróság végzésében a fenti jogszabályi rendelkezések alapján azt helyesen állapította meg, hogy a közigazgatási cselekmény fogalmi elemei közül kettő kétség kívül megvalósult, e szerint a tájékoztatást közigazgatási szerv bocsátotta ki és a tájékoztatás alapjául a közigazgatási jog által szabályozott építési jog szolgált. A közigazgatási tevékenység harmadik fogalmi elemével összefüggésben ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közigazgatási tevékenység azért nem valósult meg, mert az alperes által kibocsátott tájékoztatás a címzettet nem köti, az alkalmazásához jogi hatás nem fűződik.

[21] A lakóépület egyszerű bejelentésének feltételeit az Étv. 33/A. §-a és a Korm.rendelet szabályozza. E jogszabályi rendelkezésekben meghatározott feltételek esetén lakóépület építésére – az ÉTDR rendszeren keresztül történő – egyszerű bejelentés alapján és az építési engedélyezési eljáráshoz képest kisebb terjedelmű dokumentáció előterjesztésével van lehetőség. A kivitelezés befejezését követően a hatóság kérelemre a megvalósult építményről hatósági bizonyítványt állít ki.

[22] A felperes egyszerű bejelentése alapján az alperesi hatóság a Korm.rendelet 2. § (2) bekezdése alapján ellenőrzi, hogy a bejelentés a Korm.rendelet 1. §-ában foglalt feltételeinek megfelel-e, az ezzel összefüggő összes dokumentáció előterjesztésre került-e, a rendeletnek való meg nem felelésről, illetve a bejelentés hiányairól és a jogkövetkezményekről a bejelentőt tájékoztatni kell. Az alperes lényegében a Korm.rendelet 2. § (2) bekezdése szerinti vizsgálat alapján tájékoztatta a felperest arról, hogy a bejelentése nem minősül egyszerű bejelentésnek és az hiányos is. E tájékoztatásnak az a következménye, hogy a felperes az egyszerű bejelentéssel érintett építési tevékenységet nem kezdheti meg.

[23] A felperesnek a rendelkezésre álló periratok szerint nem volt folyamatban építkezéssel összefüggő bármilyen hatósági eljárása, a hatóság vizsgálatát és ez alapján tett intézkedését a Korm.rendelet fenti rendelkezése írta elő. A felperes helyesen utalt arra, hogy e tájékoztatás jogkövetkezményeként az egyszerű bejelentése alapján a lakóépület építését nem kezdheti meg, vagyis a tájékoztatás a felperes erre vonatkozó feltételezett jogát vonta el. A tájékoztató levél tehát a felperes építésüggyel összefüggő jogi helyzetére egyértelmű kihatással volt, e körben pedig nem a döntés alperes általi minősítésének, hanem annak volt jelentősége, hogy ezzel a közigazgatási cselekmény mindhárom fogalmi eleme megvalósult. Mindezek folytán az alperes e tájékoztató levele építési joggal összefüggő, a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerinti egyedi döntésnek minősül.

[24] A Kp. 39. § (1) bekezdése szerint a keresetlevelet – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a vitatott közigazgatási cselekmény közlésétől számított 30 napon belül kell a vitatott cselekményt megvalósító közigazgatási szervhez benyújtani.

[25] A Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a felperes a keresetindítási határidőt elmulasztja, és igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja. Az igazolási kérelemre a Kp. 36. § (1) bekezdés g) pontja értelmében a polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni. A Pp. 151. § (1) bekezdés második fordulata értelmében, ha a mulasztás később jut a félnek vagy a képviselőjének tudomására, vagy az akadály később szűnik meg, az igazolási kérelem előterjesztésének határideje a tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő napon kezdődik, azonban a mulasztástól számított három hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.

[26] A rendelkezésre álló periratok alapján megállapítható, hogy a keresettel támadott egyedi döntés közlésére 2020. május 20. napján került sor, ugyanakkor a felperes a keresetlevelet csak 2021. január 25. napján, mintegy 8 hónap elteltét követően terjesztette elő. Miután ezen időpontban az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló objektív határidő is eltelt és az Alkotmánybíróság a korábbiakban kifejtettek szerint az igazolási kérelem előterjesztésének objektív határideje Pp.-beli szabályozásával összefüggő alapjogi korlátozást nem állapított meg, a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a felperes keresetlevelének elkésett voltát az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg. Erre tekintettel a keresetlevél visszautasítására jogszerűen került sor.

[27] A Kúria a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperes egyedi döntése joghatás kiváltására nem alkalmas, ezért a keresetlevélnek a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontjára alapított visszautasítására jogszerűen nem kerülhetett sor. Figyelemmel azonban arra, hogy a felperesi keresetlevél elkésett, az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan döntött a keresetlevél visszautasításáról, ezért a Kúria az elsőfokú végzést a Kp. 114. § (5) bekezdése alapján helybenhagyta.