BÜ BH 2023/266

[1] A törvényszék ítéletében a XII. r. vádlottat bűnösnek mondta ki pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának vétségében (Btk. 401. §), ezért őt 1 évre próbára bocsátotta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség a téves jogi minősítés miatt, bűnösségének bűnszervezetben részvétel bűntettében történő megállapítása és ezért végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést. A XII. r. vádlott és védője jogi és ténybeli okból, elsődlegesen a tényállás megváltoztatása mellett felmentés, másodlagosan teljes megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezés, harmadlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

[2] A fellebbviteli főügyészség az ügyészség által bejelentett fellebbezést a XII. r. vádlott tekintetében módosította azzal, hogy a fellebbezésnek az eltérő minősítésre vonatkozó részét mellőzte, a büntetés súlyosítására irányuló részében ugyanakkor fenntartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a XII. r. vádlott esetében változtassa meg, vele szemben szabadságvesztés-büntetést szabjon ki, melynek végrehajtását próbaidőre függessze fel, egyúttal rendelkezzen a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.

[3] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a XII. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatta, őt az ellene pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának vétsége (Btk. 401. §) miatt emelt vád alól felmentette. A másodfokú bíróság a XII. r. vádlott vonatkozásában a részben helyesbített, így a másodfokú eljárásban irányadó tényállásban megállapított tranzakciókról, illetve cselekményekről azt állapította meg, hogy azok egyike sem alapozza meg a pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozásának gyanúját, mert azok szokványos banki szolgáltatások voltak; emellett abban az egy esetben, amikor a bankszámlanyitást hamis okirattal kísérelték meg, azt az ügyintéző észlelte, ezt követően az okiratot a XII. r. vádlott vizsgálatra küldte, annak eredményeként pedig a számla megnyitására nem került sor.

[4] Hivatkozott arra, hogy a hatályon kívül helyezett, de iránymutatásul szolgáló 7004/2003. (PK.8.) PM irányelvben foglalt adatok, tények és körülmények az ügyben nem merültek fel. Miután a bejelentési kötelezettség elmulasztásának rendbelisége a bejelentési kötelezettségek számához igazodik, a tényállás nem alkalmas annak pontos megállapítására, hogy mely tény, adat vagy körülmény tekintetében rótta az elsőfokú bíróság a vádlott terhére a bűncselekmény elkövetését. A másodfokú bíróság megítélése szerint a XII. r. vádlott a tényállásban részletezett magatartásával egyetlen bűncselekmény törvényi tényállását sem merítette ki, ezért őt a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján, bűncselekmény hiányában a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

[5] A másodfokú bíróság ítélete ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést a XII. r. vádlott terhére, az ellene pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának vétsége (Btk. 401. §) miatt emelt vád alóli felmentése miatt, a másodfokú bíróság ítéletének a Be. 624. § (1) bekezdése alapján történő megváltoztatása, a XII. r. vádlott bűnösségének pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség vétségében való megállapítása, emiatt büntetésként végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében. Fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú ítélet felülbírálata során a XII. r. vádlott tekintetében helytállóan jutott arra a következtetésre, miszerint az elsőfokú ítélet XII. r. vádlottal kapcsolatos tényállása (IV/B. tényállási pont) megalapozott; helytállóan következtetett továbbá arra is, hogy a XII. r. vádlottat mint a bank városi fiókjának vezetőjét a Pmt. 23. §-ában foglaltak alapján bejelentési kötelezettség terhelte a pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény tekintetében; és nem tévedett a vonatkozásban sem, hogy ennek a megállapítására a másodfokú bíróság által felhívott irányelv ad változatlanul eligazítást. Ugyanakkor a másodfokú bíróság tévesen következtetett arra, hogy a XII. r. vádlottnak az elsőfokú ítélet megalapozott tényállásában írt cselekvőségei nem alkalmasak a terhére rótt bűncselekmény megállapítására. A fellebbviteli főügyészség kifejtette, hogy a hivatkozott irányelv 10. pontja szerint pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény – egyebek mellett – az is, ha „az ügyfél kötelezettségeit (szerződés, megállapodás hiányában) rendszeresen más teljesíti és fordítva”. Álláspontja szerint az ügyben ilyennek tekinthető az I. r. vádlott többszöri feltűnése olyan cégeknél, amelyeknek nem volt képviselője; erre utalt az I. és II. r. vádlott rendszeres információ-, irat- és adatkérése olyan cégek bankszámláit illetően, amelyek tekintetében nem volt rendelkezési joguk; a tényállásban írt intézkedéseik és a nagy összegű készpénzfelvételek e társaságok esetében együttesen olyan körülmények voltak, amelyek tekintetében a XII. r. vádlottnak mint fiókvezetőnek bejelentési kötelezettsége állt fenn, azt azonban nem teljesítette. Ezért a másodfokú bíróság törvénysértően állapította meg azt, hogy a XII. r. vádlott által megvalósított magatartások nem illeszthetők a terhére rótt törvényi tényállás keretei közé, hiszen azok csupán „szokványos banki szolgáltatások”. Emellett helytelennek tekintette a másodfokú bíróság által a bűncselekmény rendbelisége tekintetében kifejtetteket. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 624. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla ítéletét változtassa meg, a XII. r. vádlott bűnösségét pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának vétségében állapítsa meg, vele szemben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést szabjon ki, és ítéletét a Be. 619. § (1) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság által megalapozottnak tekintett tényállásra alapozza.

[6] A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészségnek a XII. r. vádlott terhére bejelentett fellebbezését helyes indokainál fogva fenntartotta, azt kiegészítette azzal, hogy az irányadó tényállás IV/B. pontjára figyelemmel megállapítható: az I. és II. r. vádlottak az általuk kezdeményezett, illetve folytatott ügyintézések időpontjában nem voltak az M. Kft., az L. Kft. és az Í. G. Kft. bankszámláihoz hozzáféréssel rendelkező és a bankkal hivatalos kapcsolatban álló ügyfelek. Ezért az önmagukban szabályos ügyletek sorozatában az I. és II. r. vádlott rendszeres eljárása, a nagy összegű pénzmozgásokban történő közreműködése, továbbá a hamis okmányokkal megkísérelt számlanyitás együttesen már olyan körülményeknek minősültek, amelyek megalapozták a XII. r. vádlottat fiókvezetői minőségében terhelő bejelentési kötelezettséget. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 620. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen, a Be. 624. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla ítéletét változtassa meg, a XII. r. vádlott bűnösségét állapítsa meg a Btk. 401. §-ába ütköző és aszerint minősülő pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának vétségében, ezért fogház fokozatban végrehajtandó, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélje, annak végrehajtását próbaidőre függessze fel és állapítsa meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő nap.

[7] A Kúria a fellebbezést a Be. 620. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbezésben és a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal egyezően nyilatkozott, a XII. r. vádlott védője pedig a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

[8] A fellebbviteli főügyészség fellebbezése alaptalan.

[17] A Kúria megállapította, hogy a fellebbviteli főügyészségnek a másodfokú bíróság ítélete ellen a Be. 616. § b) pontjában írt jogosultsága alapján a Be. 583. § (4) bekezdésére figyelemmel a XII. r. vádlott terhére bejelentett fellebbezése joghatályos, mert az a másodfokú ítéletnek a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontjában megjelölt ellentétes döntését sérelmezi a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontjának megfelelően.

[18] A másodfellebbezésre tekintettel a felülbírálat terjedelme a Be. 618. § (1) bekezdése értelmében kiterjed a másodfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntésére, vagyis a XII. r. vádlott esetében a bűnösség tekintetében eltérő megállapításra; ennek következtében a büntetés mellőzésére, továbbá büntetés vagy intézkedés alkalmazásának szükségességére, amennyiben az ellentétes döntést sérelmező fellebbezés folytán a bűnösség kérdésében eltérő döntést hoz; illetve vizsgálat tárgyát képezi az első- és a másodfokú bírósági eljárás szabályainak megtartása. A felülbírálat a Be. 618. § (2) bekezdése alapján kiterjed az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is.

[19] A felülbírálat terjedelme a XII. r. vádlott vonatkozásában a bűnösség kérdésében hozott ellentétes döntés támadására figyelemmel lényegében teljes körű.

[20] A Be. 617. §-a alapján irányadó Be. 590. § (9) bekezdésére figyelemmel, a felülbírálat – az 590. § (11) bekezdésében foglaltak hiányában – csak a XII. r. vádlottra terjed ki.

[21] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan.

[22] A Be. 619. § (3) bekezdése értelmében, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan és a helyes tényállás az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást kiegészíti, illetve helyesbíti.

[23] A Kúria a fellebbviteli főügyészség fellebbezésében és a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltaktól eltérően megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletének tényállása részlegesen megalapozatlan, ezért a Be. 619. § (3) bekezdés a) pontja szerint a tényállást kiegészítette, továbbá a helytelen ténybeli következtetést az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölte és a tényállást helyesbítette.

[24] A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan volt, mert a tényállást részben hiányosan állapította meg, illetve részben a megállapított tényállás ellentétes volt a bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, valamint az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett [Be. 592. § (2) bek. a), c) és d) pont].

[25] Ezt a részbeni megalapozatlanságot a másodfokú bíróság a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontjában írtak szerint kiküszöbölte: a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, valamint helyes ténybeli következtetés alapján a tényállást helyesbítette, illetve kiegészítette.

[26] A másodfokú bíróság a XII. r. vádlottat érintően:

– a másodfokú ítélet [131] bekezdésében az elsőfokú ítélet [134]–[145] bekezdésben írtakat összefoglalva akként helyesbítette, miszerint „a vádlottak (III–IX. és XII–XVII. rendűig) tudata nem fogta át azt, hogy bűnszervezet működését segítik elő, de azzal tisztában voltak, hogy az I. és II. r. vádlottnak nyújtanak segítséget költségvetési csalás elkövetéséhez”.

– a másodfokú ítélet [187] bekezdésében pedig a IV/B. tényállási pont alatt szereplő, az elsőfokú ítélet [321] és [322] bekezdésben írtakat mellőzte iratellenesség miatt.

[27] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a XII. r. vádlott vonatkozásában is hiánytalannak és megalapozottnak tartotta.

[28] A Kúria a Be. 619. § (3) bekezdés a) pontja értelmében az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság ítéletének [45] bekezdés 1. mondatát kiegészíti azzal, hogy a bank zrt.-nél vezetett bankszámla felett a II. r. vádlottnak 2017. január 27. napjától volt rendelkezési joga, míg a [80] bekezdés 1. mondatát azzal egészíti ki, hogy a bank zrt.-nél vezetett bankszámla felett XV. r. vádlott 2014. január 27. napjától rendelkezett.

[29] A Kúria a Be. 619. § (3) bekezdés a) pontja alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletével megállapított tényállás a másodfokú ítélet [131] bekezdésében foglalt tényeket tekintve a XII. r. vádlott vonatkozásában helytelen ténybeli következtetést tartalmaz, így e tekintetben megalapozatlan. Ezért a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítélete [131] bekezdésében foglalt tényállásrészből mellőzi a XII. r. vádlott feltüntetését.

[30] A Kúria emellett a töretlen ítélkezési gyakorlata szerint (BH 2015.216.) az irányadó tényállás részének tekintette az elsőfokú bíróság alábbi ténymegállapításait, amelyeket ítéletszerkesztési hiba miatt az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása tartalmaz:

– a V. Kft. számlanyitásakor felhasznált hamis okmányok miatt tett bejelentés ügyében a bank nem tett feljelentést (elsőfokú ítélet [635] bekezdés);

– készpénzfelvételi igényt olyan személy is bejelenthetett a vádbeli időszakban, aki nem volt az adott cég képviselője, illetve nem volt rendelkezésre jogosult (elsőfokú bíróság ítélete [636] bekezdés).

[31] A harmadfokú bíróság határozatát az ilyen módon kiegészített, illetve helyesbített tényállásra alapította.

[32] Mindezekre tekintettel a harmadfokú eljárásban irányadó, a XII. r. vádlottat érintő – az elsőfokú bíróság ítéletében IV/B. szám alatt rögzített – tényállás a harmadfokú eljárásban irányadó másod- és harmadfokú változtatásokra figyelemmel a következő volt:

[33] A XII. r. vádlott az érintett időszakban a bank k.-i fiókjának vezetője volt. A bűnszervezet által megvalósított bűncselekmény elkövetéséhez felhasznált, az I. és II. r. vádlottak által irányított gazdasági társaságok közül az M. Kft., az L. Kft. és az Í. G. Kft. a bank k.-i fiókjában nyitott számlát.

[34] XII. r. vádlott a munkája során ismerte meg a II. r. vádlottat mint a M. Kft. ügyvezetőjét, illetve az L. Kft. ügyvezetőjét és mindkét cég kapcsán az I. r. vádlottat mint kapcsolattartót.

[35] Az I. r. vádlott az M Kft., az L. Kft. és az Í. G. Kft. bankszámlájához nem rendelkezett hozzáféréssel, ugyancsak nem rendelkezett hozzáféréssel a II. r. vádlott az L. Kft. és az Í. G. Kft. bankszámlájához.

[36] A XII. r. vádlott 2014 nyarától banki telefonján többször beszélt az I. és II. r. vádlottakkal, azzal kapcsolatosan, hogy pénzfelvételi igényt jelentettek be vagy SWIFT igazolást kértek az általuk interneten rögzített utalásokról. Ilyen esetekben a bejelentett összeget aztán a számla felett rendelkezésre jogosultnak fizette ki a bank, a SWIFT igazolást pedig a cég hivatalos e-mail-címére küldték ki.

[37] A XII. r. vádlott fiókvezetőként tudomással bírt a fenti cégek kapcsán a nagy összegű készpénzfelvételekről és utalásokról.

[38] A II. r. vádlott többször érdeklődött a XII. r. vádlottnál az L. Kft. pénzügyi helyzetét érintően.

[39] Az I. r. vádlott 2014 októberében a XII. r. vádlott segítségét kérte egy cég számlanyitásában, ehhez e-mailben a XII. r. vádlott megkapta a V. Kft. vonatkozásában az anyagot a bankszámla nyitáshoz. A társaság bankszámlájának megnyitására a bank zrt. k.-i fiókjában nem került sor, mert az ügyfél-átvilágítási kötelezettség teljesítése során a banki ügyintéző az ügyvezető okirataiban hibát észlelt, ezért az anyagot elküldték központi ellenőrzésre, és a központ is megerősítette az okmányok hamisságát. A XII. r. vádlott ezután tájékoztatta az I. r. vádlottat, hogy nem nyitnak számlát a cégnek. A V. Kft. számlanyitásakor felhasznált hamis okmányok miatt tett bejelentés ügyében a bank feljelentést nem tett.

[40] A XII. r. vádlott segítséget nyújtott az Í. G. Kft. bankszámla nyitásában is, mely céget az I. r. vádlott jelezte felé.

[41] 2015 tavaszán a II. r. vádlott azért hívta fel a XII. r. vádlottat, mert kérte az általa korábban képviselt M. G. Kft. 2014. évi bankszámla kivonatait, amelyeket a bank az új ügyvezető részére adott ki.

[42] 2015. április 22-én a II. r. vádlott az Í. G. Kft. aláírási címpéldányát kérte a XII. r. vádlottól, 2015. április 29-én pedig a II. r. vádlott az általa indított utalásról kért banki igazolást.

[43] Egy alkalommal az I. r. vádlott azért hívta fel a XII. r. vádlottat, hogy egy eurós utalást, amit már leadtak interneten, vissza lehet-e vonni, aminek XII. r. vádlott utána nézett, és visszaszólt az I. r. vádlottnak, hogy a visszavonásra már nincs lehetőség.

[44] A készpénzfelvételi igényt olyan személy is bejelenthette a vádbeli időszakban, aki nem volt az adott cég képviselője, illetve nem volt rendelkezésre jogosult.

[45] Az nem volt bizonyítható, hogy a XII. r. vádlott a bűnszervezet létrejöttéről és működéséről tudott volna, és annak tevékenységét szándékosan segítette volna.

[46] A tényállásban megjelölt cselekmények 2014 nyara és 2015. április 29. közötti időszakban történtek.

[47] A Btk. elkövetéskor és elbíráláskor azonos 401. §-a szerint aki a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével és megakadályozásával kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, vétség miatt 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[48] A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása bűncselekmény kerettényállás, az abban meghatározott, törvényben előírt bejelentési kötelezettséget a vádirat szerinti cselekmények időszakában a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmt.) 23. §-a határozta meg.

[49] A Pmt. 23. § (1) bekezdése szerint pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény felmerülése esetén a szolgáltató vezetője, alkalmazottja és segítő családtagja köteles haladéktalanul a (3) bekezdésben megjelölt személynek bejelentést tenni. A bejelentésnek tartalmaznia kell

a) a szolgáltató által a 7–9. § alapján rögzített adatokat,

b) a pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény ismertetését és

c) a pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény részletes ismertetését alátámasztó dokumentumokat, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

[50] A Pmt. 23. § (2) bekezdése alapján a szolgáltató vezetője, alkalmazottja és segítő családtagja a pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény felmerülését a végrehajtott vagy végrehajtandó ügyleti megbízás és az ügyfél által kezdeményezett, de végre nem hajtott ügyleti megbízás esetében, valamint a 11. § (6) bekezdésben meghatározott esetben is köteles vizsgálni. A Pmt. 11. § (6) bekezdése a 7–9. §-okban meghatározott ügyfélátvilágítás végrehajthatatlansága esetén szabályozza az üzleti kapcsolat létesítésének megtagadását, megszüntetését.

[51] A Pmt. 23. § (3) bekezdése alapján a szolgáltató köteles a tevékenységének megkezdését követő öt munkanapon belül – a szervezet sajátosságától függően – egy vagy több személyt kijelölni (a továbbiakban: kijelölt személy), aki a szolgáltató vezetőjétől, alkalmazottjától és segítő családtagjától az (1) bekezdés alapján érkezett bejelentést a pénzügyi információs egységként működő hatóságnak haladéktalanul továbbítja.

[52] A Pmt. 3. § p) pontja szerint a szolgáltató vezetője az a természetes személy, aki a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet szolgáltató képviseletére, nevében döntési jogkör gyakorlására vagy az ezen szolgáltatón belüli irányítási jogkör gyakorlására jogosult.

[53] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása bűncselekményt csak a Pmt. 23. § (1) bekezdésében meghatározott személy, a szolgáltató vezetője, alkalmazottja és segítő családtagja követheti el. A tényállás alapján megállapítható, hogy a XII. r. vádlott a Pmt. értelmező rendelkezése alapján a szolgáltató vezetőjének minősül, így a bűncselekmény tettese lehet.

[54] A bűncselekmény elkövetési magatartása a Pmt.-ben előírt bejelentési kötelezettség elmulasztása, a cselekmény tiszta mulasztásos bűncselekmény. Megvalósulásához szükséges, hogy az elkövető a Pmt. 23. §-ában meghatározott bejelentési kötelezettséget szándékosan mulassza el. Ennek feltétele, hogy

– legyen olyan adat, tény, körülmény, amely pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utal, vagyis okszerű következtetés legyen levonható önmagában az adatból, tényből vagy körülményből;

– az elkövető tudata az előző bekezdésben foglaltakat, és emellett azt is fogja át, hogy ebből következően bejelentési kötelezettsége van, és azt ezen tények tudatában önhibájából ne teljesítse (mulassza el).

[55] Amennyiben valamely feltétel nem állapítható meg, úgy nem valósul meg a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása megnevezésű bűncselekmény.

[56] A Kúria utal arra, hogy a Pmt. nem határozza meg: melyek azok az adatok, tények és körülmények, amelyek pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utalnak. Megállapítható továbbá, hogy a Pmt. rendelkezéseire figyelemmel a bejelentési kötelezettséget megelőzi az ügyfél-átvilágítási kötelezettség, és az ennek keretében teendő intézkedések, amelyek részletesen szabályozottak. A Btk. 401. §-ában írt bűncselekményt azonban az ügyfélátvilágítási kötelezettség keretében meghatározott intézkedések elmulasztásával nem lehet elkövetni, az kizárólag a Pmt. 23–26/B. §-ában meghatározott folyamatot elindító, a 23. § (1) bekezdésben megjelölt, a 23. § (3) bekezdése szerinti kijelölt személynek teljesítendő bejelentési kötelezettség elmulasztásával valósítható meg.

[57] A pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló, a Pmt.-t felváltó jelenleg hatályos 2017. évi LIII. törvény 30. §-a lényegében a Pmt.-vel azonos módon szabályozza a bejelentési kötelezettséget. Ezen törvény (a továbbiakban: új Pmt.) 30. § (1) bekezdése szerint a szolgáltató vezetője, foglalkoztatottja és segítő családtagja pénzmosásra, terrorizmus finanszírozására vagy dolog büntetendő cselekményből való származására utaló adat, tény, körülmény (a továbbiakban együtt: bejelentés alapjául szolgáló adat, tény, körülmény) felmerülése esetén köteles a 31. § (1) bekezdésében megjelölt személynek haladéktalanul írásban bejelentést (a továbbiakban: bejelentés) tenni. Az új Pmt. 31. § (1) bekezdése ugyancsak a szolgáltató kötelezettségévé teszi egy vagy több személy kijelölését a bejelentés fogadására és a pénzügyi információs egységnek történő haladéktalan továbbítása érdekében. Kiemelendő, hogy az új Pmt. sem szabályozza azt, hogy mely adat, tény vagy körülmény utalhat pénzmosásra, terrorizmus finanszírozására vagy dolog büntetendő cselekményből való származására.

[58] A Kúria megállapítja továbbá, hogy jelen ügyben mind az első-, mind a másodfokú bíróság, illetve az ügyben eljáró ügyészség is tévesen hivatkozott az 7004/2003. (PK.8.) PM irányelvre. A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény végrehajtásával kapcsolatos útmutatókról szóló 7004/2003. (PK.8.) PM irányelv, amely 2011. december 31-ig volt hatályban, az adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet folytatók számára készült belső szabályzatuk elkészítéséhez. Az irányelv a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény (a továbbiakban: régi Pmt.) 12. §-a alapján készült, az irányelv célja a régi Pmt. 1. § (1) bekezdés f), h) és j) pontjában meghatározott tevékenységet folytatók számára útmutató meghatározása belső szabályzataik megalkotásához. A régi Pmt. 1. § (1) bekezdés f), h) és j) pontjában meghatározottak az ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenységet folytatók, a könyvviteli (könyvelői), adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet megbízási, illetve vállalkozási jogviszony alapján folytatók; valamint a nemesfémmel, drágakővel, ezekből készült tárgyakkal, ékszerekkel, kulturális javakkal, művészeti alkotásokkal kereskedők, azokat árverésen vagy bizományosként értékesítők. Az útmutató célja, hogy a régi Pmt. hatálya alá tartozó szervezetek közül az adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet végzők (továbbiakban: szolgáltatók) egységes elvek szerint alkalmazzák a pénzmosás megelőzésére és megakadályozására vonatkozó normákat.

[59] Mindezekből megállapítható, hogy az irányelv által alkalmazott szolgáltató fogalma nem azonos a Pmt.-ben és az új Pmt.-ben meghatározott szolgáltató fogalmával, emellett az irányelv 2012. január 1. napjától hatályát vesztette, így ettől az időponttól kezdve az abban foglaltak a mulasztást megalapozó belső szakmai szabályként még az érintett kör vonatkozásában sem alkalmazhatók. Az irányelvben felsorolt adatok, tények és körülmények, melyek példálózó jelleggel segítik a pénzmosás gyanújának felismerését, legfeljebb a jogirodalom számára nyújthatnak útmutatót arra nézve, hogy mely adatok, tények és körülmények utalhatnak a pénzmosás megvalósulásának gyanújára.

[60] A Pmt.-nek az elkövetés idején hatályos 43. § (2) bekezdése alapján felhatalmazást kapott a miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg a szabályzat kötelező tartalmi elemeit. Ez volt a 35/2007. (XII. 29.) PM rendelet, amely a Pmt. alapján elkészítendő belső szabályzat kötelező tartalmi elemeiről szólt. A Pmt. alapján készült PM rendelet nem határozza meg azt, hogy mely adatok, tények vagy körülmények utalnak pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására. A jelen ügyben irányadó 35/2007. (XII. 29.) PM rendelet az 1. § e) pontjában kötelezően elkészítendő szabályzat elemeként jelöli meg a pénzügyi információs egységként működő hatóságnak történő bejelentés belső eljárási rendjét és formáját, továbbá a Pmt. 23. § (1) bekezdésének a)–b) pontjában meghatározott adatokat tartalmazó formanyomtatványt, illetve az f) pontjában a Pmt. 23. § (2) bekezdésében meghatározott kijelölt személy nevét, beosztását, elérhetőségét.

[61] Megállapítható, hogy a vádiratban szereplő, az ítéleti tényállás IV/B. pontját képező cselekmények idején nem volt jogszabályi meghatározása azoknak az adatoknak, tényeknek és körülményeknek, amelyek alapján a pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozásának gyanúja fennállt, és amelyek alapján a bejelentés kötelezettségét objektív kritériumok alapján meg lehetett volna állapítani. A bank zrt. pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni belső szabályzatának így a jogszabályi rendelkezések szerint nem volt kötelező eleme azon adatok, tények és körülmények megjelölése, amelyek bekövetkezése esetén a bejelentési kötelezettség fennállt.

[62] A Magyar Nemzeti Bank a Pmt. felhatalmazása alapján létrejött 35/2007. (XII. 29.) PM rendeletben meghatározott, a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló szabályzat elkészítéséhez a pénzügyi szolgáltatási és kiegészítő pénzügyi szolgáltatást végzők részére mintaszabályzatot készített. A mintaszabályzat VII. pontja tartalmazza a Pmt. 23. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó feladatokat és a szabályzatban megjeleníthető részletszabályokat. A mintaszabályzat XIV. pontja szerinti mellékletek 1. pontja tartalmazza a szokatlan tranzakciók tipológiáját, amelyek pénzmosásra utalhatnak, ez utóbbi igen nagy részletességgel sorolja fel azokat az összetett és szokatlan tranzakciókat, amelyek alapul szolgálhatnak a pénzmosás gyanújára.

[63] Az új Pmt. 77. § (1) bekezdése szerint felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg a belső szabályzat kötelező tartalmi elemeit.

[64] Az új Pmt. 77. § (3), illetve (3a) bekezdése alapján a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának elnöke rendeleti jogkört kapott az ezzel kapcsolatos szabályok meghatározására.

[65] A törvény felhatalmazása alapján született a 33/2017. (X. 26.) MGM rendelet a nemesfém vagy az ezekből készült tárgyakkal kereskedők és az árukereskedő szolgáltatók részére; a 34/2017.(X. 26.) MGM rendelet a játékkaszinót, kártyatermet működtetők, távszerencsejátéknak nem minősülő fogadást, távszerencsejátékot és online kaszinó játékot szervezők részére (jelenleg már nem hatályos); valamint a 2/2021. (II. 2.) PM rendelet a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló jogszabályok hatálya alá tartozó egyes nem pénzügyi szolgáltatók részére.

[66] A teljes jogszabályi szabályozás áttekintése alapján a Kúria megállapítja: nem helytálló a másodfokú bíróság hivatkozása arra, hogy a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásáról jelen esetben azért nem lehet szó, mert a tényállásban megjelölt adatok, tények és körülmények a szokásos banki műveletek körébe tartoznak. A tételes törvényi szabályozás hiánya miatt bármely olyan adat, tény vagy körülmény alapot szolgáltathat a Btk. 401. §-ában foglalt bűncselekmény megvalósulásához, amelyek pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utalnak, így ilyenek lehetnek akár a szokásos vagy annak tűnő banki tranzakciók vagy egyéb banki szolgáltatások. Mivel a jogszabályok nem határozzák meg a bejelentendő pénzügyi művelet és tevékenység, adat, tény, illetve körülmény kritériumait, a bejelentési kötelezettség a szolgáltató szubjektív észlelésén alapul. Ugyanakkor ebből következik az is, hogy a bejelentési kötelezettséggel rendelkező személy esetében a bűncselekmény miatti bűnösség megállapítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha a lefolytatott bizonyítás alapján kétséget kizáróan megállapítható: a vád tárgyát képező adat, tény vagy körülmény pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utal, és az érintett személy ezt felismerte. Ezt a tudati tényt, akárcsak azt, hogy az elkövető tudatában van annak, miszerint a pénzmosás és terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről szóló törvény alapján bejelentési kötelezettség terheli és a bejelentési kötelezettséget ennek tudatában önhibájából elmulasztja, az ítéleti tényállásnak tartalmaznia kell. A bűnösség megállapításához ugyanis ezen tudati tények megállapítása nélkülözhetetlen arra figyelemmel, hogy a Btk. 401. §-ában szabályozott bűncselekmény szándékos bűncselekmény, azt jelen ügyben megjelölt elkövetés időpontjában és azóta sem lehet gondatlanul elkövetni.

[67] A Btk. 7. §-a szerint szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményét kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

[68] A Btk. 8. §-a értelmében gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja a cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik annak elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

[69] Jelen ügyben a megalapozott tényállásból hiányzik a vádlott szándékát megalapozó tudati tények megállapítása: az, hogy a tényállásban megjelölt tényekről és körülményekről (irat- és információkérés, számlanyitás, készpénzfelvétel) felismerte, hogy azok pénzmosás gyanúját vetik fel; továbbá hiányzik annak megállapítása, hogy ennek, valamint fennálló bejelentési kötelezettségének tudatában a bejelentést anélkül, hogy abban akadályoztatva lett volna, elmulasztotta. E körben még az elsőfokú bíróság is csak azt állapította meg az ítélete [321]–[322] bekezdésében, hogy a XII. r. vádlott a Pmt. alapján fennálló kötelezettségének nem tett eleget, ugyanis az I. és II. r. vádlottakhoz kapcsolódó gyanús banki, pénzügyi szolgáltatások miatt fennálló bejelentési kötelezettségét nem teljesítette. A XII. r. vádlottnak fiókvezetőként jelentenie kellett volna a gyanús bankszámlanyitási körülményeket; azt, hogy a jogosulttól eltérő más személy intézkedett az adott bankszámla esetében, valamint azt is, hogy az I., II., XV. és XVI. r. vádlottak nagy összegű készpénzt vettek fel a bankszámlákról. A másodfokú bíróság ezeket a bekezdéseket azonban a tényállásból – helyesen – mellőzte, így a tudattartalommal kapcsolatosan még ezen megállapításokat sem lehet figyelembe venni.

[70] Az elsőfokú bíróság indokolásának [645] bekezdésében XII. r. vádlott magatartását a következők szerint értékelte: az I. r. vádlott többszöri feltűnése olyan cégeknél, amelynek nem volt képviselője, így a hamis okmányokkal megkísérelt számlanyitással érintett cégnél is, valamint az I. és II. r. vádlottak információkérései vagy iratkérései olyan cégek bankszámláit illetően, amelyek felett nem volt rendelkezési joguk, intézkedéseik és a nagy összegű pénzfelvételek együttesen már olyan gyanús körülmények voltak, amelyek miatt a XII. r. vádlottat fiókvezetőként bejelentési kötelezettség terhelte volna. Az elsőfokú ítélet következő bekezdése pedig megállapítja, hogy a XII. r. vádlottnak fiókvezetőként jelentenie kellett volna a gyanús bankszámlanyitási körülményeket; azt, hogy a jogosulttól eltérő más személy intézkedett az adott bankszámla esetében, illetve az I. és II. r., valamint mások által végrehajtott nagy összegű készpénzfelvételeket.

[71] Az elsőfokú bíróság azon érvelése, hogy a XII. r. vádlottnak a tényállásban megjelölt körülmények alapján észlelnie kellett volna, hogy azok gyanúsak, ezért bejelentési kötelezettsége van, legfeljebb az enyhe gondatlanság (negligentia) megállapítására alkalmas; az elsőfokú bíróság szerint a XII. r. vádlott elmulasztotta a bejelentési kötelezettségét annak ellenére, hogy ezen körülmények alapján észlelnie kellett volna a pénzmosás gyanúját és azt jelentenie kellett volna. Ez viszont csak annak megállapítását jelenti, hogy a XII. r. vádlott a cselekményei lehetséges következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta.

[72] A harmadfokú eljárásban irányadó tényállás ugyanakkor nem tartalmazza azt a tudati tényt, hogy a tényállásban megjelölt tények és körülmények alapján a XII. r. vádlott felismerte, hogy azok pénzmosás gyanújára utalnak, és azt sem, hogy tudatában volt annak, miszerint ezen adatok, tények, körülmények pénzmosásra utaló gyanús mivoltából következően bejelentési kötelezettsége van; emellett az irányadó tényállásban az sem szerepel, hogy az általa tudottan fennálló bejelentési kötelezettségét önhibájából nem teljesítette. Ekként azt a jogi következtetést végképp nem lehet levonni, hogy a XII. r. vádlott a kötelező bejelentést a következményeket kívánva vagy azokba belenyugodva mulasztotta volna el.

[73] Tekintettel arra, hogy a Btk. 401. §-ában szabályozott bűncselekménynek az elkövetéskor gondatlanságból elkövethető alakzata nem volt, ezért a büntetőjogi felelősség megállapítására nem kerülhet sor.

[74] A bűncselekmény hiányára alapított felmentő rendelkezés [Be. 566. § (1) bek. a) pontja] ekként törvényes.

[76] A Kúria mindezekre figyelemmel a Be. 620. § (1) bekezdése szerint nyilvános ülésen eljárva a másodfokú bíróság ítéletét a XII. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta, mert a fellebbezés alaptalan és egyébként az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni.