BÜ BH 2023/268

[1] A törvényszék nyilvános előkészítő ülés és nyilvános tárgyalás alapján meghozott ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 291. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadásának bűntettében. Ezért őt 2 évi szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 4 évre az egészségügyi szakképzettséget igénylő foglalkozás gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 8000 forintban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 2 400 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén 300 napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A törvényszék ítélete szerint a szabadságvesztést utólagos végrehajtása esetén börtönben kell végrehajtani, a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből utólagos végrehajtása esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az elsőfokú ítélettel szemben a tárgyaláson jelenlévő ügyész által a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása és a felfüggesztő rendelkezés mellőzése érdekében, valamint a vádlott és védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró ítélőtábla nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a vádlottat az ellene a Btk. 291. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadása bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

[3] A másodfokú ítélettel szemben határidőn belül a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére megalapozatlanság miatt, a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett. A fellebbezés szerint a másodfokú bíróság felmentő ítélete téves, mivel éppen az általa megállapított tényállás eredményezett megalapozatlanságot, emellett helytelenül helyezkedett arra az álláspontra, hogy a vádlott magatartása csak előkészületi, etikai eljárás alapjául szolgáló magatartásként értékelendő, és ezért a cselekmény bűncselekményt nem valósít meg. A fellebbviteli főügyészség kifejtette, hogy az elsőfokú ítéleti tényállásból mellőzött szövegrész megalapozatlan tényállást eredményezett. Ebben a körben hivatkozott az EBH 2015.B.14. számú döntésben közzétett kúriai álláspontra. A törvénysértéssel előállott megalapozatlanság a harmadfokú eljárásban a másodfokú ítélet felülbírálata során a törvénysértéssel mellőzött tényeknek a felülbírált ítéleti tényállás kiegészítése által kiküszöbölhető. A Legfőbb Ügyészség emellett tévesnek tartotta a másodfokú bíróság hivatkozását a BH 2007.76. számon közzétett eseti döntésre, mert jelen ügyben nemcsak a „nem lesz hálátlan” kijelentés hangzott el, hanem a rendelés végén egy pénzzel teli borítékot is át kívánt nyújtani a tárgyaló tiszt a vádlottnak, így az előny ígéretének konkrétumok nélküli túlzottan általános jellegéről nem lehet szó. Hivatkozott a BH 2006.5. számon közzétett döntésre, mely szerint a korrupciós bűncselekmény megállapításának nem feltétele, hogy a pénz szó kifejezetten elhangozzék, avagy, hogy konkrét pénzösszeg megjelölésre kerüljön. Hibásnak tartotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy a vádlott cselekménye legfeljebb vesztegetés bűntette előkészületeként értékelhető, így az nem bűncselekmény.

[4] A fellebbviteli főügyészség mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria mint harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a vádlottat mondja ki a Btk. 291. § (1) bekezdésének II. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadásának bűntettében, ítélje őt határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetésre, melynek végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg, állapítsa meg a vádlott feltételes szabadságra bocsátása legkorábbi időpontját, ítélje a vádlottat a Btk. 50. § (2) bekezdése alapján pénzbüntetésre is; valamint a Btk. 52. § (1) bekezdésének b) pontja és az 53. § (1) és (2) bekezdései alapján határozott ideig tiltsa el az egészségügyi szakképzettséget igénylő foglalkozás gyakorlásától, és tiltsa el a Btk. 61. § (1) bekezdése és a 62. § (1) bekezdése alapján a közügyek gyakorlásától.

[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség fellebbezését annak indokaival egyetértve, változtatás nélkül fenntartotta és azzal egyező indítványt tett. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletének tényállása a Be. 592. § (2) bekezdésének b) pontja alapján részben megalapozatlan, mivel a másodfokú bíróság az általa megállapított tényből további tényre helytelenül következtetett. A megalapozatlanság a Be. 619. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság téves ténybeli következtetésének helyesbítésével, így az elsőfokú bíróság által megállapítottak lényegében egyező tartalmú tényállás megállapításával kiküszöbölhető, amely nem eltérő tényállás megállapítását, hanem a másodfokú bíróság tényállásbeli módosításának eljárásjogi szempontból történő felülbírálatát, és a másodfokú eljárásban vétett törvénysértés orvoslását jelenti. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított megalapozott és a másodfokú bíróság változtatásával helytelen ténybeli következtetés miatt megalapozatlanná tett tényállás helyes értelmezéséből egyértelműen arra a következtetésre lehet jutni, hogy a tárgyaló tiszt által az asztalra tett borítékban pénz van, és azt a vádlott nem vette át, de nem is utasította vissza, hanem kijelentésével azt jelezte, hogy azt egy későbbi időpontban és egy másik helyen (a magánrendelésén) adja majd oda neki. Ez pedig az ígért pénz elfogadását jelentette, amely alapján megalapozott következtetés vonható le a vádlott bűnösségére. A Legfőbb Ügyészség ebben a körben hivatkozott az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 138/A. § (1) és (2) bekezdésére. A vádlott a megalapozott tényállás szerint az egészségügyi szolgálati jogviszonyában végzett tevékenysége során valótlan tartalmú betegéletút és orvosi igazolás kiállítására vállalkozott a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint, majd ezért a jogtalan előny ígéretét elfogadta, így elkövette a vesztegetés elfogadása bűntettét. A büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelendők a vádlott idős kora és igazolt betegségei; ezzel szemben súlyosító körülményként kell értékelni a hasonló jellegű bűncselekmények statisztikai adatokkal alátámasztott elszaporodottságát, valamint azt, hogy a vádlott a bűncselekményt az igazságszolgáltatással és büntetés-végrehajtással összefüggésben követte el.

[6] A terhelt védője a fellebbezésre és a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében hivatkozott arra: fellebbezésében maga a fellebbviteli főügyészség is megkérdőjelezi a másodfokú bíróság által mellőzni rendelt mondat megalapozottságát, mert annyit elismer, hogy a boríték alapján az ígéret tárgya pénz vagy más előny, tehát nem kizárólag pénz lehetett. Hivatkozott a BH 2007.76. számon közzétett jogesetre, mely alapján azt a következtetést vonta le: jelen ügyben az előny felajánlása minden konkrétumot nélkülöz, az alapján nem lehet eldönteni, hogy a felajánlás a korábbinál kedvezőbb helyzetet teremtett volna, így az előny ígéretének konkrétumok nélküli, túlzottan általános jellege miatt a bűncselekmény nem állapítható meg. Hivatkozott arra: az ügyészség a vádlott „ezt majd ott” kijelentését önmagában a beszélgetésből kiragadva értékeli, mert tulajdonképpen a valaminek a majdani megbeszélése annyira általános, hogy abból konkrétumot egyik fél sem tud számon kérni a másikon. Álláspontja szerint a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján jelen beszélgetés végén tulajdonképpen nem is a beteg, hanem az orvos tesz ígéretet, amelyet a páciens elfogad. Állította, hogy jelen ügyben hiányzik az a konkrétság és közvetlenség, amely a bűncselekmény megvalósulásához szükséges, ennek pedig az oka a vádlott magatartása, aki minden egyéb tudakozódás vagy érdeklődés nélkül egyből visszautasította a borítékot. Elismerte, hogy bár valóban tett a vádlott visszamenőleges igazolás kiállítására történő utalást, álláspontja szerint azonban nem lehet tudni, hogy a megfelelő tesztek, vizsgálatok magánrendelőben történő elvégzés eredményeként mi lett volna a tényleges diagnózis. Emellett helyesnek tartotta a másodfokú bíróság ítéletében foglaltakat a tekintetben, hogy a megbízhatósági vizsgálat tárgya annak az ellenőrzése volt, hogy a vádlott az egészségügyi szolgálati jogviszonya keretében végzett munkája során eleget tesz-e hivatali kötelezettségnek, a vádlott pedig az egészségügyi szolgálati jogviszonya keretében, ahhoz kapcsolódóan nem fogadott el jogtalan előnyt, sem annak ígéretét. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság felmentő ítéletét hagyja helyben.

[7] A Kúria által tartott nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbezést és a Legfőbb Ügyészség átiratát fenntartotta, azzal egyező indítványt tett. A védő írásbeli észrevételét fenntartotta, azt kiegészítette az Alaptörvény 28. cikkével kapcsolatos érvelésével, mely nem arra utal, hogy a zárt boríték tartalmát a józan észnek megfelelően kellene értelmezni, hanem arra, hogy a jogszabályokat miként kell értelmeznie a bíróságoknak. Hivatkozott továbbá arra, hogy az Eütv. 3. § e) pontja meghatározza: az egészségügyi szolgáltatás alatt milyen tevékenységeket kell érteni, ilyen szolgáltatás nem történt és nem is történhetett, mert a vádlott nem rendelkezett társadalombiztosítással, ezért a valótlan tartalmú betegéletút és orvosi igazolás kiállítására nem vállalkozhatott az egészségügyi szolgálati jogviszonyában végzett tevékenysége során. Mivel nem tudható, hogy a magánrendelésen mi történhetett volna, ezért ez a hiányos adat a terhelt terhére nem róható. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet megalapozott, ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria azt hagyja helyben. A büntetés kiszabásával kapcsolatosan eltúlzottnak tartotta az ügyészség indítványát, különösen a letöltendő szabadságvesztés kiszabására irányuló részében. A vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában az eddig az ügyben általa előadottakat fenntartotta.

[8] A fellebbviteli főügyészség fellebbezése – részben eltérő indokok alapján – megalapozott.

[9] A Be. 615. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén.

[10] A Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja kimondja, hogy ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.

[14] Fellebbezésében a fellebbviteli főügyészség megjelölte, hogy az a vádlott terhére, a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja alapján, a Be. 615. § (2) bekezdésének b) pontjára figyelemmel került benyújtásra megalapozatlanság miatt, a vádlott bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása végett.

[15] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a fellebbviteli főügyészség fellebbezése arra jogosulttól származó, határidőn belül benyújtott és a vádlott terhére előterjesztett fellebbezés, amely a másodfokú bíróság ellentétes döntését sérelmezi, így annak alapján a harmadfokú eljárás lefolytatásának van helye.

[18] A harmadfokú felülbírálat terjedelme a bejelentett fellebbezésre figyelemmel teljes körű volt.

[19] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan.

[21] Amennyiben a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan és a helyes tényállás az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, a helytelen ténybeli következtetés az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölhető.

[22] A harmadfokú eljárás időpontjában hatályos Be. 619. § (3a) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a másodfokú bíróság az 593. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel törvénysértő módon állapított meg az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást, a harmadfokú bíróság az ítéletnek a másodfokú tényállás eltérő tényállás megállapítását eredményező részét kirekeszti és a másodfokú bíróság által felmentett vagy megszüntetéssel érintett vádlott bűnösségét állapíthatja meg.

[23] A Kúria e rendelkezéssel kapcsolatosan a következőket fejti ki:

[24] A Kúria az EBH 2015.B.14. számon is megjelentetett Bhar.III.87/2014/5. számú határozatában megállapította: az elsőfokú ítéletben megállapított tényállástól – a törvényi előfeltételek hiányában – történő olyan eltérés, amely a másodfokú bíróság hibás elvi kiindulásából a felülvizsgált tényállás egy részének önkényes kirekesztése által valósul meg, éppen a másodfokú ítélet tényállásának megalapozatlanságát eredményezi. A törvénysértéssel így előállott megalapozatlanság a harmadfokú eljárásban a másodfokú ítélet felülbírálata során a törvénysértéssel mellőzött tényekkel a felülbírált ítéleti tényállás kiegészítése által kiküszöbölhető. A hivatkozott határozat értelmében harmadfokú eljárásban a helyes tényállás megállapításával a másodfokú megalapozatlan tényállás kiküszöbölése, az irányadó tényállás kiegészítése a másodfokú bíróság által törvénysértően kirekesztett tényekkel nem eltérő tényállás megállapítását jelenti a Kúria részéről (amelyre a harmadfokú eljárásban akkor nem volt, jelenleg pedig kizárólag a vádlott javára van törvényi lehetőség), hanem a másodfokú bíróság tényállásbeli módosításának eljárásjogi szempontból történő felülbírálatát és a másodfokú eljárásban vétett törvénysértés orvoslását (hivatkozott határozat indokolás [77]–[78] bekezdés).

[25] Mindezek alapján a Kúria megállapítja: a Be. 619. § (3a) bekezdésének helyes értelmezése az, hogy ha a másodfokú bíróság a Be. 593. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel törvénysértő módon állapított meg az elsőfokú bíróságétól eltérő tényállást, a harmadfokú bíróság az ítéletnek a másodfokú bíróság eltérő tényállás megállapítását eredményező részét kirekesztheti, amely egyben az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott részének törvénysértő kirekesztése mellőzését és a másodfokú ítéletben mellőzött elsőfokú tényállásrész visszaállítását is jelenheti. Az elsőfokú bíróság megalapozott tényállásának visszaállításával megalapozottá tett tényállás alapján kerülhet sor a másodfokú bíróság által felmentett vagy megszüntetéssel érintett vádlott bűnösségének megállapítására.

[26] A harmadfokú bíróság emellett a 619. § (3b) bekezdése értelmében a (3a) bekezdés alkalmazásával megalapozottá tett – lényegében visszaállított elsőfokú – tényállást az elsőfokú, illetve másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok ténybeli következtetések alapján kiegészítheti és helyesbítheti.

[27] A Be. 593. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján eltérőnek olyan tényállás tekinthető, amely a vádlott felmentését vagy az eljárás vele szemben történő megszüntetését követően bűnösségének megállapítását, illetve bűnösségének megállapítását követően felmentését vagy az eljárás megszüntetését eredményezi.

[28] Mindezekre figyelemmel a Kúriának jelen ügyben először azt kellett megvizsgálnia, hogy a másodfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott-e, s amennyiben igen, úgy határozatát erre a tényállásra kell alapítania. Abban az esetben azonban, ha a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan és a helyes tényállás az elsőfokú, illetve másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, vagy a fellebbezésben megjelölt helytelen ténybeli következtetés az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást kiegészítheti, illetve helyesbítheti.

[29] Emellett a másodfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg a Kúria mint harmadfokú bíróság akkor, ha a másodfokú bíróság a Be. 593. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel törvénysértő módon állapított meg az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállást; olyan módon, hogy jelen ügyben a másodfokú bíróság által a felülbírált tényállás megjelölt részének kirekesztésével előállt megalapozatlanságot azzal küszöböli ki, hogy helyes ténybeli következtetéssel a kirekesztett tényállásrészt annak kirekesztése mellőzésével ismételten a tényállás részévé teszi.

[30] Az ítélőtábla másodfokú ítéletében azt állapította meg, hogy a törvényszék ítélete a Be. 592. § (2) bekezdés a) és d) pontja szerint részben megalapozatlan, az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, illetve a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.

[31] A tényállás hiányosságát az elsőfokú ítélet történeti tényállása 3. oldal 6. bekezdésében jelölte meg azzal, hogy abból hiányzott az elővett boríték megjelölése mellől a „zárt” szó; így az ítélőtábla az ítéleti történeti tényállás 3. oldal 6. bekezdését azzal egészítette ki, hogy a tárgyaló tiszt egy zárt borítékot vett elő. Arra figyelemmel, hogy az eljárás ügyiratai, az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás alapján egyértelműen megállapítható, hogy az asztalra lerakott, átnyújtani kívánt boríték zárt állapotú volt, amelynek tartalma rátekintés alapján nem volt megállapítható, ezért a tényállás ezzel történő kiegészítése a tényállás hiányának kiküszöbölését jelentette, e tekintetben a másodfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott.

[32] A másodfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre történő helytelen következtetésnek az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásának 3. oldal 7. bekezdésben rögzített megállapítást tekintette, így azt a tényállásból mellőzte. A törvényszék ítéletének 3. oldal 7. bekezdése a következő: „Ez utóbbi kijelentéseivel a vádlott az orvos-beteg viszonylatában egyértelműen pénzre utaló borítékban lévő pénz átadására irányuló ígéretet, a valótlan tartalmú betegéletút létrehozása és ennek alapján az igazolás kiadása érdekében elfogadta.” A Kúria megállapítja, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság tévedett akkor, amikor ezen megállapítást az ítélet történeti tényállása részének tekintette, az ugyanis nem ténymegállapítás, hanem a megállapított tényállásból levont jogi következtetés és mint ilyen, az indokolás része.

[33] Az ügydöntő határozat indokolása a Be. 561. § (3) bekezdés c) pontja értelmében tartalmazza a bíróság által megállapított tényállást; míg d) pontja értelmében azoknak a bizonyítékoknak a megjelölését, amelyekre a bíróság a döntését alapozta, valamint annak rövid indokolását, hogy a bíróság a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékokat és miért vagy miért nem fogadott el; az e) pont szerint pedig a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény minősítését. A Be. 564. § (4) bekezdés a) pontja értelmében a bűnösséget megállapító ítélet indokolása tartalmazza a büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása vagy ezek mellőzése esetén e döntés indokait, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével.

[34] A másodfokú bíróság által a tényállásból kirekesztett megjelölt bekezdés nem ténymegállapítás, hanem a tényállásban korábban megállapított tények – történések és elhangzott kijelentések – értékeléséből a vádlott bűnösségét megalapozó szándékára vont következtetés, illetve a történeti tényállásban megállapított elemek megfeleltetése a vesztegetés törvényi tényállási elemeinek. Mindez nem a büntetőjogi felelősség alapjául szolgáló tények, hanem magának a büntetőjogi felelősségnek a megállapítása, a megállapított tények összevetése a Btk. Különös Részében meghatározott bűncselekmény törvényi tényállási elemeivel.

[35] Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. tudati történések, tudati tények is lehetnek. Az elkövető tudattartalmát érintő – jogi formában megjelenő – következtetések a jogi értékelés körébe tartoznak, miután nem ténymegállapítások (BH 2005.167.). Az ítéleti tényállásban megállapított belső történések, tudati tényekre vonatkozó tudattartalom ténybeli megállapítását határozottan el kell különíteni a bíró ítélkezési tevékenységének másik alapvető területétől, a megállapított tények jogi értékelésétől: a büntetőjogi felelősség kérdésében történő döntéstől, a cselekmény minősítésétől és a büntetés kiszabásától. Míg ugyanis az előbbi esetben a különböző tartalmú bizonyítékok egybevetésére, megszerzésük törvényességének vizsgálatára, valóságtartalmuknak, bizonyító erejüknek a logika szabálya szerinti mérlegelésére, ennek eredményeként tények megállapítására kerül sor, addig a jogi értékelés a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegével való megfeleltetése (BH 2005.167.).

[36] A hivatkozott bekezdésben foglalt megállapítások ennek megfelelően nem tudati tények, hanem a tényállásban megállapított külső történések, tények jogi normával történő egybevetésének eredményei, ekként a jogi indokolás részét képezik.

[37] A Kúria állandó gyakorlata értelmében ítéletszerkesztési hibától függetlenül el kell különíteni a jogerős ügydöntő határozat történeti tényállásába tartozó megállapított tényeket, valamint az ítélet jogi indokolásába tartozó következtetéseket és megállapításokat.

[38] Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy mivel a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróság ítéletéből kirekesztett 3. oldal 7. bekezdése nem a tényállás részét képezi, ezért a másodfokú bíróság azt tévesen tekintette az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanságának téves ténybeli következtetése folytán megjelenő okának, így annak mellőzése valójában az elsőfokú bíróság ítélete jogi megállapításától eltérő jogi megállapításokat jelent.

[39] Mindezek alapján megállapítható, hogy a másodfokú bíróság ítélete a fentebb kifejtettekre figyelemmel tényállását érintően megalapozott, ezért a harmadfokú eljárásban irányadó volt.

[40] Az irányadó tényállásból azonban a másodfokú bíróság téves következtetést vont le a vádlott bűnösségének kérdésében.

[41] A Kúria vizsgálta az elsőfokú és másodfokú bírósági eljárást és megállapította, hogy a Be. 625. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottakra figyelemmel a 607. § (1), illetve 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés nem állapítható meg, az első- vagy a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésének nincs helye.

[42] A Kúria ezt követően vizsgálta, hogy az irányadó tényállás alapján a vádban foglalt cselekményben a vádlott bűnössége megállapítható-e.

[43] A Btk. 291. § (1) bekezdése értelmében, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személy által kért vagy harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[44] A Btk. 291. § (3) bekezdés a) pontja szerint, ha az elkövető gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy, a büntetés az (1) bekezdésben meghatározott esetben 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés.

[45] A törvényi tényállásra figyelemmel a Kúriának azt kellett vizsgálnia: az irányadó tényállás alapján megállapítható-e az, hogy a vádlott gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előny ígéretét elfogadta-e, illetve a vádlott e tekintetben gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy volt.

[46] A Btk. 291. § (6) bekezdése kimondja, e törvényhely alkalmazásában az egészségügyi szolgáltatással összefüggésben jogtalan előnynek minősül az Eütv.-ben meghatározottak szerinti jogtalan előny.

[47] Az Eütv. elkövetéskor hatályos időállapot szerinti 138/A. § (1) bekezdése szerint az egészségügyi dolgozó vagy az egészségügyben dolgozó az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során a jogszabályban vagy jogszabály alapján meghatározott térítési díjon felül az egészségügyi szolgáltatás nyújtásáért semmilyen pénzbeli, gazdasági szolgáltatás keretében nyújtott vagy természetbeni ellenszolgáltatást vagy egyéb előnyt nem kérhet, illetve nem fogadhat el.

[48] Az Eütv. 138/A. § (2) bekezdése értelmében az e törvényben meghatározott kivétellel az egészségügyi dolgozó vagy az egészségügyben dolgozó az egészségügyi szolgáltatás nyújtása során a jogszabályban vagy jogszabály alapján meghatározott térítési díjon felül az egészségügyi szolgáltatás nyújtása alatt vagy azt követően semmilyen pénzbeli, gazdasági szolgáltatás keretében nyújtott vagy természetbeni ellenszolgáltatást vagy egyéb előnyt nem kérhet, illetve fogadhat el.

[49] Az Eütv. 138/A. § (3) bekezdése kimondja, hogy a nem állami, önkormányzati vagy egyházi fenntartású egészségügyi szolgáltató által foglalkoztatott egészségügyi dolgozóra vagy egészségügyben dolgozóra a (2) bekezdésben meghatározott tilalom akkor is vonatkozik, ha az általa ellátott beteget egyúttal az állami ellátás keretében is kezeli, a kezelésének az irányításáért felel vagy a kezelésében közreműködik.

[50] Az Eütv. 3. § d) pontja értelmében egészségügyi dolgozónak minősül az orvos, míg az e) pontja szerint egészségügyi szolgáltatás az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély birtokában vagy – törvényben meghatározott esetben – az egészségügyi államigazgatási szerv által történő nyilvántartásba vétel alapján végezhető egészségügyi tevékenységek összessége, amely az egyén egészségének megőrzése, továbbá a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul.

[51] Az Eütv. 3. § f) pontja alapján egészségügyi szolgáltató a tulajdoni formától és fenntartótól függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására és az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély alapján jogosult egyéni egészségügyi vállalkozó, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet.

[52] Mindezek alapján megállapítható, hogy a vádlott a tényállással érintett cselekmény tekintetében egészségügyi dolgozónak minősült, a beteg vizsgálatára és kezelésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányuló tevékenysége egészségügyi szolgáltatás, függetlenül attól, hogy állami, önkormányzati vagy egyházi fenntartású egészségügyi szolgáltató működésének keretében vagy magánrendelésen végzi. Az Eütv. egészségügyi szolgáltató keretében végzett tevékenységébe ugyanis szükségszerűen beletartozik a vádlott mint addiktológus pszichiáter főorvos által egészségügyi szolgálati jogviszonyban meghatározott munkakörében végzett egészségügyi szolgáltatás, és az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély alapján jogosult egyéni egészségügyi vállalkozó, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet működése során (magánrendelésen) nyújtott egészségügyi szolgáltatása. A tényállás szerint munkakörében feladatai közé tartozott többek között az orvosi beutalóval érkező vagy hatósági megkeresés alapján pszichiátriai vizsgálatok végzése és szakorvosi vélemény adása, új beteg felvételekor teljes körű pszichés és szomatikus anamnézis felvétele. A tényállás alapján a vádlott nem vitatottan egészségügyi szolgálati jogviszony keretében, a H. Kórház és Rendelőintézetben rendelési időben új betegként jelentkező személy felvételekor anamnézis felvételére irányuló kérdéseket tett fel, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben (EESZT) betegkutatást végzett, a tárgyalótiszt előadása és a betegkutatás alapján megállapította, hogy a beteg abban nem szerepel. A tényállás alapján megállapítható, hogy a tárgyalótiszt olyan szakorvosi igazolás megszerzése iránti igénnyel állt elő, amelynek a kiállítása a vádlott munkaköre szerinti feladatai közé tartozott, így annak a kiállítására jogosult volt. A tárgyalótiszttel folytatott beszélgetés alapján egyértelmű – és ezt a védelem sem vitatta –, hogy a vádlott valótlan tartalmú betegéletút létrehozására vállalkozott. Ugyancsak tényként rögzíthető, hogy a tárgyalótiszt által megjelölt bevonulási időpontig nem volt lehetőség az 5 hónap kezelés elvégzésére, 2 hónap körüli időszak állt volna rendelkezésre a vizsgálatok elvégzésére és a kezelésekre. A tényállás alapján kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a vádlott ezen valótlan tartalmú betegéletút létrehozására vállalkozott annak érdekében, hogy azt a tárgyalótiszt felhasználhassa a vele szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtása megkezdésének elhalasztására irányuló, valótlan tényeken alapuló kérelme benyújtása során.

[53] A Kúria megállapítja: a Btk. 291. § (1) bekezdésébe ütközik a cselekmény az Eütv. 138/A. §-ában meghatározott előnytől függetlenül, ha az ígért előny jogtalan és a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységgel kapcsolatban áll. Jelen ügyben a tárgyalótiszt az előnyt valótlan tartalmú okirat kiállításáért ígérte, amit joghatás kiváltására hivatalos eljárásban kívánt az általa előadottak szerint felhasználni. Valótlan tartalmú okirat hivatalos eljárásban joghatás kiváltása céljából történő felhasználása bűncselekmény, a tényállásban foglalt körülmények alapján legalább hamis magánokirat felhasználását megvalósítaná (Btk. 345. §), ezért az ennek elősegítése céljából az azt lehetővé tevő valótlan tartalmú magánokirat elkészítése érdekében ígért előny feltétlenül jogtalan, a Btk. 74. § (1) bekezdés e) pontja alapján vagyonelkobzás alá esik. Ezért ezen előny elfogadásával a magatartás tényállásszerű akkor is, ha az így ígért előny egyébként nem ütközik az Eütv. 138/A. §-ában meghatározott pénzbeli, gazdasági szolgáltatás keretében nyújtott vagy természetbeni ellenszolgáltatás vagy egyéb előny elfogadásának tilalmába.

[54] A Kúria ezzel kapcsolatosan a korábban ismertetett értelmező rendelkezésekre figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy az ígért előny tárgya valótlan tartalmú betegéletút létrehozása és az arról szóló igazolás kiadása volt, amely egészségügyi szolgáltatásnak minősül, a vádlott pedig ezt az egészségügyi szolgáltatást akár a kórház és rendelőintézetben egészségügyi szolgálati jogviszonyban, akár pedig magánrendelés keretében nyújtja, mindenképpen az Eütv. 138/A. §-a alá eső tevékenység.

[55] Amennyiben a valótlan tartalmú betegéletút létrehozására és az igazolás kiadására a vádlott egészségügyi szolgálati jogviszonyának keretében belül került volna sor, az azért elfogadott bármilyen előny az Eütv. 138/A. § (1) bekezdésébe ütközik.

[56] Abban az esetben, ha ilyen előny elfogadására a magánrendelésében végzett egészségügyi szolgáltatás ellenértékeként került volna sor, úgy a 138/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom csak abban az esetben érvényesül, ha a vádlott a magánrendelésén történő ellátása mellett egészségügyi szolgáltatási jogviszonyban a kórház és rendelőintézetben is kezelné az érintett beteget, ottani kezelésének az irányításáért felelne, vagy kezelésében közreműködik. Ez utóbbi jelen ügyben kétséget kizáró módon nem állapítható meg, azonban mivel az Eütv. 3. § f) pontjára figyelemmel egészségügyi szolgáltatás magánrendelés keretében csak olyan szervezeti keretekben végezhető, amely megfelel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § 6. pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet fogalmának, ezért amennyiben a magánrendelés keretén belül végzett tevékenység érdekében ígért jogtalan előnyt fogadja el, az azzal a Btk. 291. § (1) bekezdésében foglalt vesztegetés tényállását megvalósítja. Az általa ígért, valótlan tartalmú betegéletút létrehozása és igazolás kiállítása tekintetében pedig a vádlott a magánrendelés esetében és egészségügyi szolgáltatási jogviszonya keretében is önálló intézkedésre jogosult személynek minősül.

[57] Mindezek alapján, ezért ha a tényállásban meghatározott, bűncselekmény elkövetésének elősegítése érdekében végzett egészségügyi szolgáltatásnak minősülő, egészségügyi szolgáltató keretében egészségügyi dolgozó által végzett tevékenység ellenértékeként ígért jogtalan előny ígéretét a vádlott elfogadta, bűnössége a Btk. 291. § (1) bekezdés II. fordulatába ütköző és (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadása bűntettében megállapítható. Az irányadó tényállás alapján az a következtetés vonható le, hogy a találkozáson elhangzottakra figyelemmel a vádlott – az általa tudottan jogtalan – előny ígéretét elfogadta.

[58] A Kúria megállapítja: a vesztegetés elfogadása bűncselekményének Btk. 291. § (1) bekezdés II. fordulatában szabályozott elkövetési magatartás a jogtalan előny vagy ennek ígérete elfogadása. A jogtalan előny ígéretének elfogadása a jogalkotói szabályozás hiányában a jogtalan előny elfogadásának előkészületi magatartása lenne [Btk. 11. § (1) bek.], arra figyelemmel azonban, hogy a jogalkotó az előkészületi jellegű cselekményt önálló elkövetési magatartásként szabályozta, önmagában az előny ígéretének elfogadása befejezett bűncselekményt eredményez. Ebben a körben téves az ítélőtábla indokolása, miszerint a vádlottnak azon magatartása, hogy a kilátásba helyezett jövőbeli, egyébként általa tudottan jogtalan előny elfogadását egy későbbi időpontra tolta ki, csak előkészületi jellegű magatartás lenne. A vesztegetés elfogadása bűncselekmény befejezetté válik akkor is, ha az elkövető a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban ígért jogtalan előny ígéretét elfogadja, attól függetlenül, hogy a jogtalan előnynek az átadása még nem történt meg. A tényállás alapján megállapítható volt, hogy a vádlott egy jogellenes magatartás tanúsítására vállalkozott: arra, hogy a tényleges kezelési előzmények nélküli tárgyalótiszt esetében a rendelkezésre álló 2 hónap időtartam alatt létrehoz egy valótlan, 5 hónapra visszamenőleges betegéletutat, tehát valótlan vizsgálatot, kezelést és megállapításokat tüntet fel, és erre figyelemmel olyan igazolást biztosít a tárgyalótisztnek, amely alapján az a jogerős szabadságvesztés-büntetés megkezdésére halasztást kaphat. Ez szükségszerűen valótlan tartalmú okiratok elkészítésével jár, valótlan egészségügyi szolgáltatás nyújtásáról szóló igazolás kiállítását, valótlan egészségügyi szolgáltatások valós egészségügyi szolgáltatásként történő feltüntetését jelenti, ennek jogellenessége a vádlott számára is ismert volt. A tényállás alapján egyértelmű, a tárgyalótiszt ezen jogellenes magatartás tanúsításáért helyezte kilátásba az előnyt, amit a vádlott ugyan még nem fogadott el, azonban magának az előnynek az ígéretét igen.

[59] A Kúria ebben a körben megállapítja, téves a védő hivatkozása a BH 2006.40. számon közzétett döntésre, mivel előkészület helyett befejezett bűncselekmény megállapításának van helye akkor, ha az egyébként előkészületnek minősülő magatartást a jogalkotó a Btk. Különös Részében egy bűncselekmény tényállásában elkövetési magatartásként szabályozza.

[60] Ugyancsak téves a védő hivatkozása, valamint a másodfokú bíróság érvelése a BH 2007.76. számon közzétett döntéssel kapcsolatosan, mivel jelen ügy a megjelölt határozatban foglaltakhoz képest jelentős eltérést mutat. A hivatkozott határozatban a szabadságvesztés-büntetést megkezdő vádlottnak a bv. őrhöz intézett azon kijelentésével, hogy „nem lesz hálátlan” kapcsolatosan állapította meg az ítélőtábla, hogy ez a magatartás önmagában nem valósítja meg a hivatali vesztegetés bűntettét, ha az minden konkrétumot nélkülöz, és az előny ígéretének nem tekinthető. Az ítélőtábla ebben a határozatában helyesen állapította meg, hogy előnyön a hivatalos személynek a korábbinál kedvezőbb helyzetbe jutását eredményező bármilyen előnyt érteni kell, ugyanakkor a hivatkozott jogesettől eltérően jelen ügyben nem csupán egy általános, konkrétumokat nélkülöző kijelentés hangzott el, hanem a beszélgetés során pontosan meghatározásra került az a magatartás, amelyet a vádlottnak mint a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző önálló intézkedésre jogosult személynek teljesítenie kell, és ezen jogtalan magatartás tanúsításának keretei is meghatározásra kerültek. A vádlott ismeretében volt annak, hogy magatartásának következtében valótlan betegéletutat tanúsító, így ebből következően valótlan igazolást fog elkészíteni – amelyet orvos foglalkozása, szakképzettsége és munkaköre tesz számára lehetővé –, ami a későbbiekben hivatalos eljárásban kerül felhasználásra, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása megkezdésének elhalasztása érdekében. A vádlott ezt elvállalta, ennek a következménye volt a zárt boríték átadásának megkísérlésére, amellyel kapcsolatosan a vádlott konkrét kijelentést tett. Arra figyelemmel, hogy a boríték tartalmáról nem érdeklődött megállapítható, hogy az érintett szituációban mind az átadó tárgyalótiszt, mind a vádlott tisztában volt azzal, hogy ezen zárt borítékban olyan jogtalan előny van, amelyet a jogellenes magatartás tanúsítása érdekében ellenszolgáltatásként helyezett a tárgyalótiszt kilátásba. A vádlott ennek ismeretében azt nem utasította el, csak az átvétel időpontját tolta későbbre, és az átvétel helyét határozta meg magánrendelése helyszínéül. Jelen ügyben a megbízhatósági vizsgálat során rögzített beszélgetésből, amely alapján az irányadó tényállás megállapításra került, megállapítható, hogy a tárgyalótiszt részéről azt követően került közlésre az, hogy nem lenne hálátlan, de neki ez nagyon fontos, hogy a jogellenes igényét az orvossal közölte. A vádlott nem utasította el a valótlan tartalmú igazolás kiállítására vonatkozó megkeresést, hanem annak teljesítése érdekében az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térben betegéletút ellenőrzést végzett, amely során meggyőződött arról, hogy abban a tárgyalótiszt nem szerepel, ezért erre figyelemmel az 5 hónapos kezelés igazolása 2 hónap múlva mindenképpen valótlan lenne. (A tárgyalótiszt beszélgetés során tett állítása szerint a beszélgetés időpontját követően 2 hónapon belül kellett volna bevonulnia.) A beszélgetés során elhangzott az, hogy a magánrendelőben tudnak valamit csinálni, hogy legyen valami, legalább olyan 2–3 hónapos, visszamenőleges történet és akkor, az alapján a vádlott november elején tud adni egy igazolást, hogy a tárgyalótiszt 5 hónapja már részt vesz a kezelésen. Ez alapján megállapítható, hogy a vádlott egyrészt a kezelésre vonatkozó, valótlan tartalmú adatokat kívánt rögzíteni, másfelől pedig valótlan tartalmú igazolást kívánt kiadni, mely cselekmények egészségügyi szolgáltatásnak minősülnek. Amikor a tárgyalótiszt a borítékot az asztalra letette azzal a kijelentéssel, hogy „doktor úr, nagyon szépen köszönöm” a vádlott közölte, hogy „ezt hagyjuk”, a tárgyalótiszt ezt kövezően rákérdezett, hogy „nem?”, amire a vádlott azt a választ adta, hogy „ezt majd ott”. Ennek tükrében kétséget kizáróan megállapítható, hogy már a beszélgetés első felében elhangzott az ellenszolgáltatás ígérete, majd miután megtörtént a vádlott részéről a valótlan tartalmú igazolás kiállítására és a valótlan tartalmú betegéletút rögzítésére vonatkozó vállalkozás, a köszönet kinyilvánítása keretében a zárt boríték átadására irányuló magatartásra sor került. A köszönetként átadott zárt boríték pedig a hála kifejezéseként nyilvánvalóan valamilyen előnyt tartalmazott, amit a vádlott tudott, mivel nem is kérdezett rá annak tartalmára. Az előnyt pedig nem utasította el, csupán annak azonnali átvételét, későbbi átvétele helyszínéül a magánrendelését jelölte meg. Mindezekkel a vádlott a jogtalan előny ígéretét elfogadta. A hivatkozott határozathoz képest tehát jelen ügyben pontosan meghatározásra került mind az a jogellenes magatartás, amelyre tekintettel a jogtalan előny ígérete elhangzott, pontosan kézzel fogható módon rendelkezésre állt maga az előny is (a zárt fehér boríték.) Jelen ügyben megállapítható, hogy összességében a tárgyalótiszt magatartása minden szükséges konkrétumot tartalmazott és azt a jelenlévők egyértelműen az előny ígéretének tekintették, amelyet a vádlott elfogadott.

[61] Ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség és a Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott a BH 2006.5. számon közzétett határozatban kifejtettekre. Jelen ügyben megállapítható, hogy a tárgyalótiszt ugyan nem nevezi meg, hogy pénzt kíván átadni a vádlottnak a valótlan tartalmú igazolás kiállításáért, de kijelentéseivel és magatartásával (az egészségügyben általánosan ismert, pénzt tartalmazó, zárt boríték köszönetképpen történő átnyújtásával) félreérthetetlenül a tudomására hozta, hogy a valótlan igazolás kiállítása és az ezt megalapozó valótlan betegéletút rögzítése fejében jogtalan előnyt kíván részére átadni. A Legfelsőbb Bíróság ezen hivatkozott, Bfv.I.157/2005. számú ügyben hozott határozatában kifejtette azt, hogy az ügy eldöntése szempontjából nem annak van jelentősége, hogy olyan kifejezés kifejezetten nem történt, hogy meghatározott pénzösszeg fizetésére van szükség, hanem alapvető jelentősége annak van, hogy a terhelt kijelentéseinek összességével zárt láncolatot alkotóan tette egyértelművé a megjelölt ügyben az intézkedés alá vont személy előtt, hogy az anyagi előny juttatása fejében hajlandó a feljelentéstől eltekinteni és az átvett gépjárművezetői engedélyt visszaadni. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vesztegetés tényállási elemei körében a jogtalan előny kérése tekintetében nem feltétele a bűncselekmény megállapításának, hogy anyagi előny kérése esetén a pénz szó kifejezetten elhangozzék, avagy, hogy konkrét pénzösszeg megjelölésre kerüljön. Ezen elvi határozatban foglaltakkal összhangban állapítható meg jelen ügyben az, hogy annak ellenére, hogy a pénz kifejezés kifejezetten nem hangzott el, a „nem lennék hálátlan, de ez nekem nagyon fontos”, valamint „nagyon szépen köszönöm” kifejezést követően az átadni kívánt zárt boríték asztalra tétele egyértelművé tette az előny átadásának szándékát. A vádlott korábbi kijelentése, melyben valótlan tartalmú igazolás és ehhez kapcsolódóan valótlan tartalmú betegéletút létrehozását vállalta, olyan, a résztvevők közötti kölcsönös megállapodást hozott létre, melyben az előny ígérete és az előny ígéretének elfogadása egyaránt megtörtént, ugyanakkor az előny tényleges átvételének helyét és idejét a vádlott a magánrendelésén történő megjelenéshez kötötte. A tényállásban meghatározott magatartás ezért alapot adott annak a jogi értékelésnek a megállapítására, hogy azzal lényegében – gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy tevékenységével kapcsolatban – megtörtént a jogtalan előny ígéretének közlése, a vádlott pedig ezen előnyt annak jogtalansága ismeretében elfogadta.

[62] A Kúria megállapította, hogy a vádlott esetében az önálló intézkedésre jogosultság megállapítható. Az önálló intézkedésre jogosultság mint speciális alanyiság szempontjából a konkrét tevékenység végzésének, egyes döntési jogosultság meglétének, egy adott folyamat (kezelés) mikénti elvégzésének van jelentősége. A főorvos kétségtelen olyan döntéseket hoz, amelyek a beteg sorsát érintőek, és ezek nem kizárólagosan terápiás jellegű döntések lehetnek. Ilyen feladatok közé tartozhat a beteg további kezelési irányának, mikéntjének meghatározása, zárójelentés kiadása. Ilyen jellegű tevékenységnek jogtalan előny adásához kötése, ilyen tevékenység végzéséhez jogtalan előny kérése – illetve ezzel összefüggésben az előnynek vagy annak ígéretének az elfogadása – nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az adott döntési, ezáltal hatalmi helyzetben lévő személy e helyzetét felhasználva (kihasználva) kíván anyagi előnyhöz jutni. Az orvosi tevékenység végzése körében ezen (az adott tevékenység végzésével egyébként értelemszerűen összefüggő, meglévő hatalmi) helyzetnek ilyen módon való kihasználása, egyes résztevékenységek áruba bocsátása nem csupán az egészségügyi intézmény szervezetrendszerében az eszközbeszerzések során, hanem az orvos–beteg viszonylatában, a gyógyító tevékenység körében is felmerülhet, ami ezáltal fokozottabb társadalomra veszélyességet jelent és szigorú büntetőjogi megítélést eredményez (BH 2020.320.).

[63] Ugyanez a megállapítás tehető az egészségügyi szolgáltatásnak minősülő, beteg vizsgálatára, kezelésére és a beteg vizsgálati anyagának feldolgozására irányuló tevékenységgel kapcsolatosan is; valamint e körben önálló intézkedési jogosultságnak tekinthető az olyan orvosi igazolás kiállítása, amelyre hivatkozással hatósági eljárásban intézkedés, határozat hozatala kérhető, jelen ügyben szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának megkezdésére halasztás engedélyezése iránti kérelem nyújtható be. Erre figyelemmel a vádlott önálló intézkedésre jogosult személy volt, akár az egészségügyi szolgálati jogviszonya keretében főorvosként, akár a magánrendelésen mint egészségügyi szolgáltató keretén belül történt volna az erre irányuló orvosi igazolás kiállítása.

[64] Mindezekre figyelemmel a vádlott bűnössége a Btk. 291. § (1) bekezdés II. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetés elfogadása bűntettében megállapítható volt.

[65] A Kúria a védő által észrevételében kifejtettekkel kapcsolatosan megjegyzi, hogy a BH 2006.5. számon közzétett döntésben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette: az 1 év, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés-büntetés az enyhítő rendelkezések alkalmazásával ugyan törvényes volt, azt azonban enyhének találta. Arra figyelemmel azonban, hogy a határozat felülvizsgálati eljárásban született, a büntetés megváltoztatásának csak akkor lett volna helye, ha azt a Legfelsőbb Bíróság nemében vagy mértékében törvénysértőnek ítélte volna meg. Jelen ügyben azonban a Kúria mint harmadfokú bíróság jár el és így az eljárására (a felülbírálat terjedelmére) a Be. Tizenhatodik része irányadó.

[66] A Kúria mint harmadfokú bíróság vizsgálta a megbízhatósági vizsgálat szabályainak betartását. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a megbízhatósági vizsgálat annak szabályai betartásával került lefolytatásra (másodfokú bíróság ítélete [11] bekezdés). A Kúria az ott rögzítetteket részben a védő hivatkozásaival összefüggésben a következőkkel egészíti ki:

[67] A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 7/A. §-a rendelkezik a megbízhatósági vizsgálatról. Az Rtv. 7/A. § (1) bekezdése szerint a megbízhatósági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az azzal érintett eleget tesz-e a jogszabályban előírt hivatali, illetve jogszabályban, kollektív szerződésben, üzemi megállapodásban, valamint munkaszerződésben előírt munkaköri kötelezettségének. Az Rtv. 7. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel többek között az egészségügyi szolgálati jogviszonyban állók esetében is lehetőség volt a tényállásban meghatározott időben megbízhatósági vizsgálat elvégzésére.

[68] A rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve kijelöléséről, valamint feladatai ellátásának, a kifogástalan életvitel ellenőrzése és a megbízhatósági vizsgálat részletes szabályainak megállapításáról szóló 293/2010. (XII. 22.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) elkövetéskor hatályos rendelkezéseire figyelemmel jelen ügyben a vizsgálatot elrendelő határozat tartalmazza a Kormányrendelet 10. §-ában rögzítetteket, a vizsgálat végrehajtásáról szóló részletes terv megfelelő volt, a technikai eszközzel történő rögzítés szabályos volt, a vizsgálat érdekében kialakított élethelyzet megfelelt a Kormányrendelet 12. § (1) bekezdésében foglaltaknak, a kialakított élethelyzet nem korlátozta a vádlott döntési szabadságát az intézkedés módjának, az eljárás rendjének megválasztásában. A tárgyalótiszt a vádlottat nem tette ki olyan lelki vagy fizikai ráhatásnak és nem tanúsított olyan magatartást, amely őt arra kényszerítette volna, hogy a felajánlott jogtalan előnyt, annak ígéretét elfogadja, illetve kötelességét megszegje.

[69] A Kúria az Emberi Jogok Európai Bíróságának erre vonatkozó gyakorlatát is áttekintve megállapította, hogy a jelen ügyben eljáró tárgyalótiszt magatartása alapvetően passzív volt az elfogadás tekintetében, így megfelel a Ramanauskas v. Litvánia 2008. számú ügyben hozott döntésben kimunkált elveknek, így nem állapítható meg az Emberi Jogok Európai Egyezmény 6. cikk 1. pontjának, a tisztességes eljárás jogának megsértése. A Bannikova kontra Oroszország ügyben hozott ítéletben, valamint a Texeira de Castro ügyben hozott ítéletben foglaltak alapján megállapította, hogy jelen ügyben a megalapozott tényállásban rögzítettek szerint is rendelkezésre álltak olyan információk, amely alapján a megbízhatósági vizsgálattal ellenőrzött magatartás bekövetkezésére számítani lehetett. A Miliniené kontra Litvánia ügyben hozott döntésben kifejtettekre figyelemmel a Kúria megállapítja, hogy jelen esetben bár a tárgyalótiszt befolyásolta az események menetét azáltal, hogy a jogellenes magatartás tanúsítása érdekében kifejtette, nem lesz hálátlan, az előny elfogadásának kérdésében a vádlott önálló döntési lehetőséggel rendelkezett, az előny, illetve annak ígérete elfogadása tárgyában szabadon dönthetett, ebben a körben a tárgyalótiszt részéről ráhatás nem volt megállapítható. Az ügyben sem tiltott nyomásgyakorlás, sem elutasítás ellenére a vesztegetés ismételt megkísérlése, sem pedig a felbujtást megvalósító túlzott, felajánlott vagyoni előny, sem pedig érzelmi befolyásolás nem volt megállapítható (előbbiek mellett Vanian kontra Oroszország 2005).

[70] Mindezekre figyelemmel megállapította a Kúria, hogy a megbízhatósági vizsgálat elrendelése objektív volt, annak alapjául valódi információ szolgált; a tárgyalótiszt csak a bűncselekmény elkövetésének lehetőségét teremtette meg, azt nem ösztönözte; a zárt boríték átadására azt követően került sor, hogy a vádlott saját szándékából vállalkozott valótlan tartalmú igazolás, illetve valótlan betegéletút kiállítására, illetve létrehozására; az előny ígéretének elfogadásában az eljáró tárgyalótiszt nyomásgyakorlása nem volt megállapítható; a megbízhatósági vizsgálat engedélyezése, végrehajtása és felügyelete törvényes, világos és átlátható volt, az ügyész által megkövetelt engedélyezése megtörtént, a megbízhatósági vizsgálat végrehajtása a vizsgálat végrehajtásáról szóló részletes tervnek megfelelően történt.

[71] A Kúria megállapítja azt is, hogy amennyiben a megbízhatósági vizsgálat lefolytatására jogszerűen került sor, a megbízhatósági vizsgálatban keletkezett bizonyítási eszközök és az abból származó bizonyítékok a megbízhatósági vizsgálat során észlelt bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználhatóak. Ebben az esetben a beszerzett bizonyítási eszközök akkor értékelhetőek, ha a megbízhatósági vizsgálat lefolytatására jogszerűen került sor, a bizonyíték jogszerűen alkalmazott eszközből származó bizonyítási eszközből származik, és az érintett bűncselekmény a megbízhatósági vizsgálat lefolytatása során, azzal összefüggésben került elkövetésre.

[72] Jelen ügyben ez megállapítható, ezért attól függetlenül, hogy a vádlottal szemben esetlegesen magánrendelésen, nem egészségügyi szolgálati jogviszonyának keretén belül elkövetett vesztegetés elfogadása bűncselekmény vonatkozásában megbízhatósági vizsgálat elrendelésére és lefolytatására nem kerülhetett volna sor, az egészségügyi szolgálati jogviszonyából eredő magatartás tekintetében a megbízhatósági vizsgálat elrendelése jogszerűen történt, így az annak lefolytatása során beszerzett bizonyítási eszközök a bűncselekmény bizonyítása során felhasználhatók, az ebből származó bizonyítékok értékelhetők.

[73] A Kúria a másodfokú bíróság ítéletének indokolásával kapcsolatosan megállapítja, az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt akkor, amikor ítélete fejrészében a 2017. április 19. napján megtartott nyilvános tárgyalás mellett az aznap megtartott nyilvános előkészítő ülést is feltüntette az ítélet meghozatala alapjául. Az előkészítő ülés és a tárgyalás jegyzőkönyveiből megállapítható, hogy az első fokon eljáró bíróság az előkészítő ülést követően a tárgyalást a törvény erre vonatkozó lehetőségeinek alkalmazásával nyomban megtartotta [Be. 508. § a) pont]. A tárgyaláson a vád ismertetése arra figyelemmel maradt el, hogy a lényegének megjelölésére az előkészítő ülésen sor került [Be. 517. § (2) bek. a) pont], emellett a vádlott kihallgatása a Be. 522. § (1) bekezdése értelmében a tárgyaláson a védő hozzájárulásával abban a körben, amelyre az előkészítő ülésen már vallomást tett, mellőzhető. Mindezekre figyelemmel nem kifogásolható az, hogy jelen ügyben az elsőfokú bíróság az ítélete fejrészében a tárgyalás mellett az előkészítő ülést is feltüntette.

[74] A Kúria Magyarország Alaptörvénye 28. cikkére történő hivatkozással kapcsolatban megállapítja, hogy az abban foglaltak a bíróságokra rónak kötelezettséget a jogszabályok szövegének értelmezése tekintetében. Az a követelmény azonban, hogy a bíróságok a jogszabályok értelmezésekor azt kell, hogy feltételezzék, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak, nem zárja ki azt, hogy a bíróságoknak az általuk megállapított tényekből további tényekre a logika szabályainak megfelelő következtetést kell levonniuk. Az ítéletben megállapított történeti tényállás elemeinek a törvényi tényállás elemeivel történő összevetése ugyancsak a logika szabályainak megfelelő tevékenység.

[75] A Kúria a büntetés kiszabása körében megállapította, hogy az első fokon eljáró törvényszék a büntetés kiszabása során helytállóan értékelte súlyosító körülményként a korrupciós bűncselekmények elszaporodottságát, e körben az egészségügyi szolgálati jogviszonyban történő korrupciós cselekmények elszaporodottságát lehet megállapítani, hiszen ennek tényét igazolja az Eütv. 138/A. §-ában foglalt tiltó szabályozás szükségessége, valamint a megbízhatósági vizsgálatnak az egészségügyi szolgálati jogviszonyba tartozó személyekre történő kiterjesztése is. A bíróság ugyanakkor nem állapította meg súlyosító körülményként a büntető igazságszolgáltatással összefüggésben történő elkövetést, mivel az 56. BK vélemény II/8. pontja szerint különös nyomatéka annak van, ha a bűnüldöző hatóság tagja igazságszolgáltatás elleni, a közélet tisztaságát sértő vagy más korrupciós jellegű vagy olyan bűncselekményt követ el, amely a bűnüldöző szerv érdekeit is sérti. A védő helyesen hivatkozott arra, hogy enyhítő körülmény az 56. BK vélemény II/5. pontja szerint az elkövető tartósan és kiemelkedően végzett munkája. A Kúria ugyancsak enyhítő körülményként értékelte a vádlott egészségi állapotát. Ugyanakkor nem vette figyelembe enyhítő körülményként a vádlott büntetlen előéletét az Eütv. 112. § (3) bekezdés d) pontjában foglaltakra figyelemmel, mely esetben a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények hatálya alatt vagy egészségügyi tevékenység folytatása kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt álló személyek az ott meghaladó feltételek esetén nem vehetők fel a működési nyilvántartásba.

[76] A Kúria a Btk. 79. §-ára, valamint a 80. § (1) bekezdésére figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a büntetés céljának elérésére a vádlottal szemben határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabása szükséges, melynek az elsőfokú bíróság által meghatározott tartama a harmadfokú eljárásban figyelembe vett büntetéskiszabási körülmények mellett is megfelel a büntetéskiszabás elveinek és alkalmas annak megelőzésére, hogy akár az elkövető, akár más ilyen bűncselekményt kövessen el. A Kúria a szabadságvesztés-büntetést a Btk. 33. § (1) bekezdés a) pontja, 34. és 35. §-a alapján szabta ki, végrehajtási fokozatát a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel börtönben határozta meg.

[77] A Kúria ugyanakkor elsősorban a terhelt életkorára, egészségi állapotára, valamint korábbi munkavégzésére figyelemmel a személyi körülményei alapján úgy ítélte meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása a Btk. 85. § (1) bekezdésére figyelemmel próbaidőre felfüggeszthető, mert alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. A bíróság a próbaidő tartamát a Btk. 85. § (2) bekezdése alapján 4 évben állapította meg.

[78] A Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra.

[79] A Kúria a Btk. 50. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a vádlottat pénzbüntetésre is ítélte, melynek mértékét a Btk. 53. § (3) bekezdésében foglaltak alapján, a vádlott másodfokú eljárásban rögzített megváltozott jövedelmi viszonyaira figyelemmel, az elsőfokú bíróság által kiszabott napi tételszám mellett 2000 forintban állapította meg. A Btk. 51. § (1) bekezdésére figyelemmel rendelkezett arról, hogy az így kiszabott 600 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén a napi tételszámnak megfelelő szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A Btk. 51. § (2) bekezdésére tekintettel, ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata azonos a kiszabott szabadságvesztésével. Egyéb esetekben a pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani.

[80] A Kúria a Btk. 52. § (1) bekezdés a) pontja alapján a vádlottat a szakképzettséget igénylő orvos foglalkozása gyakorlásától eltiltotta, mivel a bűncselekményt annak szabályai megszegésével követte el. Az Eütv. 3. § (5) bekezdésében szereplő egészségügyi dolgozó fogalom meghatározásánál az orvos szakképesítés önállóan szerepel. A vádlott a bűncselekményt ezen foglalkozása szabályainak megszegésével követte el, ezért őt e Kúria az orvos foglalkozás gyakorlásától tiltotta el.

[81] A Kúria a foglalkozástól eltiltás tartamát a Btk. 53. § (1) és (2) bekezdése alapján 2 évben állapította meg, az elsőfokú bíróság által megjelölt körülményeken túlmenően arra is figyelemmel, hogy a vádlott jelen eljárásban elbírált cselekménye miatt, a büntetőeljárás hatálya alatt az állását elvesztette.

[82] A Kúria a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre történő felfüggesztésére figyelemmel vizsgálta azt, hogy a vádlott előzetes mentesítésre érdemes-e, e tekintetben az elsőfokú bírósággal egyezően arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott által elkövetett korrupciós bűncselekmény jellege, annak fokozott társadalomra veszélyessége alapján a vádlott nem érdemes arra, hogy őt a Btk. 102. § (1) bekezdése alapján előzetes mentesítésben részesítse.

[83] A Kúria mint harmadfokú bíróság a fellebbezést a Be. 620. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. § (2) bekezdésének megfelelő összetételben.

[84] A Kúria mindezekre figyelemmel mint harmadfokú bíróság a Be. 624. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a törvénynek megfelelő határozatot hozott, egyebekben pedig a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 623. §-a szerint helybenhagyta.