BÜ BH 2023/27

[1] Az emberölés bűntette miatt H. A. és társai ellen a nyomozó hatóságnál indult büntetőügyben H. L. gyanúsított dr. Z. P. ügyvédet hatalmazta meg a védelmének ellátására.

[10] A nyomozás során a védő indítványozta a más ügyben fogvatartott F. Zs. kihallgatását, majd ezzel összefüggésben 2021. augusztus 16. napján egy hangfelvételt tartalmazó adathordozót adott át a nyomozóhatóságnak. Ezen a felvételen F. Zs., a védője dr. P. J. és dr. Z. P. beszélgetése hallható, melynek során F. Zs. beszámol arról, hogy H. A. gyanúsított a fogvatartásuk ideje alatt olyan információkat közölt a sértett sérelmére elkövetett emberöléssel kapcsolatban, melyek tisztázhatnák az újonnan meggyanúsított személyek szerepét.

[11] A tárgyi bizonyíték alapján a nyomozó hatóság tanúként hallgatta ki F. Zs.-t és a védőjét. Vallomásuk szerint egyikük sem tudott arról, hogy dr. Z. P. rögzítette a beszélgetésüket. F. Zs. azt állította, hogy a hangfelvétel egy megvágott anyag, dr. P. J. pedig úgy nyilatkozott, hogy nem figyelt a beszélgetésre, de a kivonat ismeretében nagy vonalakban a leírtak hangzottak el.

[12] A nyomozóhatóság tanúként idézte dr. Z. P. védőt is, aki – a 2021. október 20. napján készült hivatalos feljegyzés szerint – 2021. október 19. napján 13:51-kor megjelent és közölte, hogy idézése jogszabálysértő, mivel az ügyben eljáró védőt nem lehet tanúként kihallgatni, illetve az ügyvédi titok alól felmentés nem adható vallomástételre; erre tekintettel megtagadta a jegyzőkönyv felvételét. A nyomozó hatóság eljáró tagjai közölték a védővel, hogy az általa becsatolt felvétel megszerzésének körülményeire és a felvétellel kapcsolatos tevékenységére hallgatnák ki, mely nem ütközik a védő kihallgatásának a Be. 170. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tilalmába.

[13] Ezt követően a főügyészség indítványt tett a védőnek a büntetőeljárásból történő kizárására, melyet a kerületi bíróság a 2021. november 4. napján meghozott végzésével elutasított. A főügyészség fellebbezése alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. december 13. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta. Az indokolás lényege szerint az ügyészségnek a védő kizárására irányuló indítványa idő előtti volt, hiszen a hatóságnak a Be. 175. § (1) bekezdése alapján először a vallomás megtagadásának jogszerűségét kell megvizsgálnia, és erről alakszerű határozatot kell hoznia. Amennyiben olyan tartalmú döntés születik, melynek értelmében a védő tanúként meghallgatható és ez megtörténik, akkor lesz abban a helyzetben az ügyészség, hogy a védő kizárását indítványozza.

[14] Ennek alapján a nyomozó hatóság 2021. december 30. napján kelt határozatával a védő mentességre történt hivatkozását elutasította. Dr. Z. P. védő a határozat ellen panaszt jelentett be, melyet a főügyészség a 2022. március 2. napján kelt határozatával elutasított.

[15] Ezután a nyomozó hatóság ismételten tanúként idézte a védőt, aki 2022. március 16. napján az idézésre megjelent, azonban vallomást nem tett, mivel álláspontja szerint védői eljárási pozíciója miatt tanúként továbbra sem hallgatható ki. Jegyzőkönyv felvételére nem került sor, a nyomozó hatóság az elhangzottakról feljegyzést készített.

[16] Mindezek után a főügyészség a Be. 43. § (1) bekezdés e) pontja alapján ismét indítványt tett a védőnek a büntetőeljárásból történő kizárására.

[17] A kerületi bíróság nyomozási bírája a 2022. március 25. napján meghozott végzésével az emberölés bűntette miatt H. A. és társai ellen a nyomozó hatóságnál indult büntetőügyben H. L. gyanúsított meghatalmazott védőjét, dr. Z. P. ügyvédet a büntetőeljárásból kizárta.

[18] A végzés indokolásában – utalva a Kúria Bt.II.287/2019/4. számú ítéletének több megállapítására – kifejtette, hogy a nyomozó hatóság a tanúvallomás megtagadásának jogszerűsége tárgyában határozatot hozott, eszerint a Be. 43. § (1) bekezdés e) pontjában tételesen meghatározott kivételek nem állnak fenn, ekként a védő tanúkénti idézésére törvényesen került sor. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy dr. Z. P. az ügyben – attól függetlenül, hogy érdemi vallomást nem tett – tanúként vesz részt, ezért védőként nem járhat el.

[19] A terhelt és a védő fellebbezése alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2022. április 21. napján tartott tanácsülésen meghozott határozatával az elsőfokú végzést megváltoztatta, és a védő büntetőeljárásból történő kizárására irányuló ügyészi indítványt elutasította.

[20] A másodfokú végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a Kúria Bt.II.287/2019/4. számú határozatára. Ez a jogeset lényeges elemét tekintve eltérő, hiszen jelen ügyben a védő tanúkénti kihallgatására nem került sor azért, mert a védő a nyomozóhatóság előtti megjelenésekor jelezte, hogy a Be. 170. § (1) bekezdése alapján nem hallgatható ki tanúként arról, amiről védőként szerzett tudomást.

[21] A másodfokú bíróság tévesnek találta azt az elsőbírói álláspontot is, mely szerint dr. Z. P. az ügyben tanúvá vált azáltal, hogy törvényesen idézték, és megállapították, hogy a vallomás megtagadására nem jogosult. A megidézett személy ugyanis nem az idézés tényével, hanem azáltal válik tanúvá, hogy az ügyben a történeti tényekre vonatkozóan vallomást tesz.

[22] A törvényszék megállapítása szerint a védő alappal hivatkozott arra, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárásban szorosan összefügg a védelem ellátásával egy tárgyi bizonyítási eszköz – a hangfelvétel – minden vonatkozása, így az, hogy milyen körülmények között készült, az milyen módon került a birtokába. A védő a saját védence érdekében járt el akkor, amikor részt vett egy potenciális tanú védőjével való megbeszélésen, erre szintén a védői tevékenységével összefüggésben került sor.

[23] A másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az elsőfokú határozatban írt okfejtés alapján pusztán azon az alapon kizárhatóvá válna a védő az eljárásból, hogy a nyomozó hatóság alaptalan indokokkal vagy tévesen idézi, illetve téves döntést hoz a vallomásmegtagadás jogszerűségének kérdésben.

[24] Az ügyben időközben a főügyészség 2022. április 5. napján vádat emelt a törvényszéken, melyben H. L. I. r. vádlottat emberölés bűntettével [1978. évi IV. tv. 166. § (1) és (2) bek. a), b) és c) pont] vádolja.

[25] Az eljárás a törvényszéken van folyamatban.

[26] A törvényszék mint másodfokú bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész 2022. július 6. napján terjesztett elő jogorvoslati indítványt a törvényesség érdekében a Be. 667. § (1) bekezdése alapján.

[27] Indokai szerint a törvényszék törvényt sértett, amikor H. L. I. r. vádlott védőjeként eljáró, tanúként szabályszerűen idézett, majd a vallomástétel tilalmára jogosulatlanul hivatkozó dr. Z. P. ügyvédet a büntetőeljárásból kizáró elsőfokú végzést megváltoztatta és a védőnek a büntetőeljárásból történő kizárására irányuló ügyészi indítványt elutasította.

[28] Kifejtette, hogy alapvetően téves a másodfokú bíróság által kifejtett álláspont, mely szerint a megidézett személy azáltal válik tanúvá, hogy az ügyben a történeti tényekre vallomást tesz, hiszen – ahogyan ezt a Bt.II.287/2019/4. számú határozat [50] bekezdése tartalmazza – a tanúkénti idézésre a büntetőeljárást folytató hatóság előtt megjelent személy nyilvánvalóan tanú.

[29] A Be. nem határozza meg a tanú fogalmát, hanem a 168. § (1) bekezdésében azt rögzíti, hogy tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet.

[30] A védő által jelen ügyben hivatkozott Be. 170. § (1) bekezdés a) pontja a tanúra vonatkozó vallomástételi tilalom egyik olyan esete, amelynek fennállásakor a vallomástételre nem is kerül sor, ha az erre való hivatkozás alapos. A tanúkénti idézésnek eleget tévő személy formailag tehát az ügyben már tanú, ekként dr. Z. P. ügyvéd a tanúkénti idézésre a nyomozó hatóság előtti megjelenésével – ellentétben a másodfokú bíróság álláspontjával – már tanúként szerepel az ügyben.

[31] Álláspontja szerint tévedett a törvényszék akkor is, amikor kifejtette, hogy a terhelt szabad védőválasztáshoz való joga sérülne, ha az eljárásból a védő pusztán azon az alapon válna kizárhatóvá, hogy a nyomozó hatóság alaptalan indokkal idézte őt, illetve esetleges vallomásmegtagadását tévesen ítélte meg.

[32] A Be. 43. § (1) bekezdés e) pontja alapján ugyanis nem kizárt a védői feladatok ellátásából az a személy, aki a számára biztosított törvényes ok alapján nem tett tanúvallomást. Ebből következően a kizárás tárgyában döntést hozó bíróságnak kell vizsgálnia, hogy a védő a Be. 170. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel kihallgatható volt-e, és amennyiben nem, úgy a kizárására sem kerülhet sor. Így a Be. 175. § (1) bekezdése alapján a tanúvallomás megtagadásának jogszerűségéről hozott döntés az alaptalan indokkal vagy tévesen idézett védő kizárásának a megelőzését szolgálja.

[33] Az indítvány szerint a védőt érintő vallomástételi tilalom azokra a bizonyítandó tényekre vonatkozik, amelyekről védőként szerzett tudomást, vagy amelyeket a terhelttel védői minőségében közölt. Így elsősorban a terhelt által a védőjével közölt tényekre terjed ki, míg tágabb értelemben a védői feladatellátás során szerzett ismeretek körét jelenti. Jelen ügyben azonban a védő tanúkénti kihallgatása az általa becsatolt felvétel megszerzésének körülményeire és a felvétellel kapcsolatos tevékenységére vonatkozott, melyek pedig kívül esnek a védői tudomásszerzés körén.

[34] A tanúkihallgatással tisztázni kívánt tények így valójában a védő passzív tudomásszerző tevékenysége helyett az általa a nyomozó hatósághoz eljuttatott bizonyítási eszköz készítésével kapcsolatos aktív magatartására vonatkoztak.

[35] Ebből következően a védői passzív tudomásszerzés körébe legfeljebb a felvételen rögzített beszélgetés során elhangzottak tartozhatnak, azonban a felvétel készítésének módja és annak további sorsa – elsősorban a felvétel teljességével kapcsolatban felmerült aggályok tisztázása – olyan kérdéseknek tekintendők, amelyek nem a védő tudomását, hanem a saját cselekvőségét vizsgálják, ekként nem is esnek a vallomástételi tilalom alá.

[36] Az a körülmény, hogy a védő – állítása szerint – a saját cselekvőségéről beszámolt a terheltnek, szintén nem teszi azt a védői minőségben közölteket vallomástételi tilalom tárgyává.

[37] Rámutatott arra is, hogy a Be. 173. § (1) bekezdése szerinti, a tanút az ügyvédi foglalkozásából eredő titoktartási kötelezettsége alapján megillető vallomástétel megtagadási lehetőség dr. Z. P. tekintetében ugyancsak nem állapítható meg, mivel az ügyvéd saját cselekvőségéről, aktív magatartásáról nyilvánvalóan nem tudomást szerzett, hanem azt maga tanúsította, így az nem is tartozik az ügyvédi titok körébe sem.

[38] Mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 669. § (1) és (3) bekezdése alapján állapítsa meg: a törvényszék végzése törvénysértő.

[39] A terhelt védője az észrevételében a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvány elutasítását indítványozta.

[40] Kiemelte: a Be. 43. § (1) bekezdés e) pontja alapján az ügyvéd védői pozícióban maradhat, ha törvényes okra hivatkozással a vallomástételt megtagadja, vagyis az összeférhetetlenségi szabály nem lép be önmagában a tanúkénti idézéssel.

[41] Álláspontja szerint az eljárásban a Be. 42. § (2) bekezdés c) pontja és a Be. 43. § (4) bekezdés b), d) és f) pontjaiban foglalt feladatait teljesítette, melyek akkor sérültek volna, ha nem hozta volna a nyomozó hatóság tudtára a beszerzett bizonyítékot.

[42] A nyomozás során mindvégig a vallomástételi tilalomra hivatkozott. Érvelése szerint a Be. 169. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tilalom nem a vallomástételt, hanem a tanú kihallgatását tiltja meg, ami a Be. 170. § (1) bekezdéséből egyértelműen ki is tűnik. Ez pedig – szemben a 169. § (1) bekezdés b) pontjával – a jogirodalomban megjelenő nézetek szerint valójában a „kihallgatástól való tartózkodás kötelezettségét” írja elő. Ebből következően a nyomozóhatóság részéről mindkét idézés kibocsátása törvénysértő volt, hiszen a védői pozíciójából eredő tanúzási akadályról a nyomozóhatóságnak az erre vonatkozó nyilatkozata nélkül is tudomása volt.

[43] Kiemelte, hogy a bizonyíték beszerzésének körülményeit megbeszélte H. L. terhelttel, így a Be. 170. § (1) bekezdés a) pont II. fordulata is kétséget kizáróan megállapítható. A védői minőségben szerzett ismeretek ugyanis – a Büntetőeljárási Törvény Magyarázata című kiadványban foglalt állásponttal egyetértve – nem csupán a terhelttel folytatott kommunikációból, hanem más forrásból is származhatnak, azonban a védő ezek feltárása érdekében sem hallgatható ki tanúként. Az is közömbös, hogy a védő mikor, kinek az ügyében jutott az információk birtokába. Ennek alapján kijelenthető, hogy „a védő és a tanú jogállása összeegyeztethetetlen, ezért – a védő eljáráshoz fűződő bizalom megóvása érdekében – a védő tanúként történő kihallgatása kizárt minden olyan bizonyítandó tényre, amelyre vonatkozó tudomása a védői pozíciójából származott (amit mint védő megtudott), továbbá arra is, amit ő a terhelttel mint a védője közölt. A tanúvallomás-tételt kizáró akadály abszolút abban az értelemben is, hogy alóla felmentés jogérvényesen nem adható. Természetesen ez az abszolút akadály fennáll és érvényesül akkor is, amikor az alapjául szolgáló jogviszony már megszűnt.”

[44] Kiemelte, hogy csakis védői minőségében szerezhetett tudomást F. Zs. létezéséről, illetve az általa előadottakról, a nyomozati iratokból az is megállapítható, hogy F. Zs. és védője is H. L. védőjeként kereste meg, a beszélgetés felvétele pedig semmilyen jogszabályba nem ütközött, abban vágás nem található, melyet szakértő is ellenőrizhet.

[45] Álláspontja szerint a Be. 173. § (1) és (2) bekezdése jelen ügyben nem merülhet fel, hiszen ügyvéd foglalkozású, azonban az eljárásban védőként jár el, e jogszabályhely pedig az ügyvédi titokról és nem a védői titokról rendelkezik.

[46] A védő is hivatkozott a Kúria Bt.II.287/2019/4. számú határozatának [50] bekezdésére, mely szerint a tanúkénti idézésére a büntetőeljárást folytató hatóság előtt megjelent személy nyilvánvalóan tanú, ám a Be. 43. § (1) bekezdés e) pontja a kivételek körében mégsem tekinti kizárás alá esőnek azt a tanút, aki a számára biztosított törvényes ok alapján nem tett vallomást. Felhívta emellett a határozat [53] bekezdését is, mely szerint az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban Ügyvédi tv.) 9. § (3) bekezdése alapján az ügyvédi tevékenység gyakorlója az ügyvédi titokról való tanúvallomás tételét és adatszolgáltatás teljesítését bármely hatósági és bírósági eljárásban köteles megtagadni, kivéve, ha a titoktartási kötelezettsége alól felmentést kapott az ügyvédi titokról rendelkezni jogosulttól azzal, hogy – a 12. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel – a védőként megismert ügyvédi titokról való tanúvallomás tételre és adatszolgáltatás teljesítésére felmentés érvényesen nem adható.

[47] A legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványa nem alapos.

[48] A legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen akkor, ha a határozatot nem a Kúria hozta, és a törvénysértés perújítás, felülvizsgálat vagy egyszerűsített felülvizsgálati eljárás útján nem orvosolható [Be. 667. § (1) bek., (2) bek. a)–b) pont].

[49] A másodfokú nem ügydöntő végzés véglegessé vált, így azzal szemben fennáll ezen rendkívüli jogorvoslat benyújtásának a Be. 667. § (1) bekezdés 2. fordulatában meghatározott feltétele. Mivel nem állapítható meg a Be. 667. § (2) bekezdésében foglalt egyik kizáró ok sem, a legfőbb ügyész által bejelentett jogorvoslati indítvány alapján a jogorvoslati eljárás lefolytatásának helye van.

[50] A Be. 3. § (2) bekezdés II. fordulata szerint a terheltnek joga van ahhoz, hogy a védelem ellátására védő közreműködését vegye igénybe, ennek érdekében a Be. 39. § (1) bekezdés d) pontja alapján védőt hatalmazzon meg vagy védő kirendelését indítványozza.

[51] Az Alkotmánybíróság a 22/1994. (IV. 16.) AB határozatában kiemelte, hogy az ügyvéd „igazságszolgáltatásban védőként vagy jogi képviselőként való közreműködése alkotmányos követelmény és az eljárási törvények kötelező előírása. Az ügyvéd (a jogi képviselő) eljárásjogi státusát és helyzetét törvény szabályozza, eljárásbeli jogait és kötelességeit ugyancsak törvény írja elő. Az ügyvéd tevékenységét és feladatait tehát nem lehet önmagában megítélni és önmagában szabályozni, hanem csak annak az eljárásjogi rendszernek függvényében, amelyben tevékenysége, feladata magának a rendszernek része, és amely rendszerből, a rendszer munkamegosztásából következik a foglalkozás sajátképpenisége.”

[52] A védő törvényben szabályozott jogosultságai körében a Be. 42. § (2) bekezdés c) pontja szerint – egyebek mellett – jogosult arra, hogy a védelem érdekében a jogszabályban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezzen be és gyűjtsön.

[53] E jogszabályhely (4) bekezdése ugyanakkor a védő kötelezettségévé teszi, hogy a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználjon, a terheltet mentő, illetve a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazza, valamint a jogait úgy gyakorolja és kötelezettségeit úgy teljesítse, hogy azzal a büntetőeljárás időszerű lefolytatását ne akadályozza [Be. 42. § (4) bek. b), d) és f) pont].

[54] A védő kizárására csak valamely törvényben meghatározott ok alapján kerülhet sor, ezeket a Be. 43. §-a sorolja fel.

[55] Ezek az okok a kizárás felőli döntés időpontjában vizsgálandóak, és a jelenben létezőek vagy múltra vonatkozóak. Jövőbeni, esetleg bekövetkező körülményre hivatkozni nem tényállítás, hanem feltételezés, amelynek a kizárás okainak vizsgálata során nincs helye. Kizárást csak olyan konkrét körülményre lehet alapítani, amely a múltban létezett vagy a jelenben is létezik (BH 2022.147. [155] bekezdés).

[56] A Be. 43. § (1) bekezdés e) pontja alapján nem lehet védő, aki az ügyben tanúként vesz vagy vett részt, kivéve, ha a 170. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt kihallgatható, illetve ha a 173. § alapján a tanúvallomást megtagadta.

[57] A védő – a védői és ügyvédi titokkörön kívül – ugyanúgy tanúvallomás megtételére kötelezett, ahogyan bármely más személy is, akit tanúként megidéznek. Ez következik a Be. 43. § (1) bekezdés e) pontjából, hiszen a kivételeket csakis az képezi, amikor a védő a Be. 170. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem volt kihallgatható és/vagy a Be. 173. §-a alapján a tanúvallomást megtagadta. Vagyis nincs további kivétel, így az sem kizárást negáló tényező, hogy a tanúként kihallgatott védő milyen tartalommal vallott.

[58] Amennyiben tehát a védő tanúkénti kihallgatására oly módon kerül sor, hogy a Be. 43. § (1) bekezdés e) pontjában tételesen meghatározott kivételek nem állnak fenn, akkor a törvény a tanú pozíciójának biztosít kizárólagosságot, melynek feltétlen következménye a védői pozíció elvesztése kizárás útján (Kúria Bt.II.287/2019/4. [61] és [65] bekezdés).

[59] A Be. 168. § (1) bekezdése szerint tanúként az hallgatható ki, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet, tehát akiről feltehető, hogy a konkrét bűnügyben az alkalmazandó büntető anyagi vagy eljárásjogi szabályok szempontjából – beleértve a büntetőeljárás járulékos kérdéseit is – jelentős tényekről információkkal rendelkezik [Be. 163. § (1) bek.].

[60] A Be. 168. § (2) bekezdése szerinti általános tanúvallomástételi kötelezettség alól az eljárási törvény szűk körben kivételeket enged. Ennek megfelelően a Be. 170. §-ában szabályozza egyrészt a vallomástétel abszolút akadályait, melyek fennállása esetén az adott személy nem hallgatható ki tanúként, másrészt a Be. 171–174. §-ában meghatározza azon relatív okok körét, melyek fennállása esetén a tanú döntésétől függ, hogy vallomást tesz-e, vagy a vallomástételt megtagadja.

[61] A Be. 170. § (1) bekezdés a) pontja szerinti feltétlen vallomástételi akadály értelmében a védő nem hallgatható ki tanúként arról, amiről védőként szerzett tudomást, amit a terhelttel védői minőségében közölt.

[62] Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a védő és a tanú jogállása összeegyeztethetetlen, ezért a védő eljárásához fűződő bizalom megóvása érdekében a védő tanúként történő kihallgatása kizárt minden olyan bizonyítandó tényre, amelyre vonatkozó tudomása a védői pozíciójából származott, és ezen nem csupán az a tény értendő, amelyről védőként szerzett tudomást, hanem az is, amelyet védői minőségben ő közölt a védencével. Az ilyen tények tanúként való közlésére a védence sem adhat érvényes felhatalmazást a védőnek [Büntetőeljárás jog. Kommentár a gyakorlat számára, 445. oldal, 6. bekezdés, HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó].

[63] A védővel kapcsolatos tanúzási akadály akkor is fennmarad, ha az annak alapjául szolgáló jogviszony már megszűnt.

[64] Az Ügyvédi tv. 9. § (3) bekezdése alapján az ügyvédi tevékenység gyakorlója az ügyvédi titokról való tanúvallomás tételét és adatszolgáltatás teljesítését bármely hatósági és bírósági eljárásban köteles megtagadni, kivéve, ha a titoktartási kötelezettsége alól felmentést kapott az ügyvédi titokról rendelkezni jogosulttól azzal, hogy – a 12. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel – a védőként megismert ügyvédi titokról való tanúvallomás tételre és adatszolgáltatás teljesítésére felmentés érvényesen nem adható.

[65] A büntetőeljárásban az ügyvéd a terhelt védőjeként a terhelt védekezéshez való joga gyakorlásának keretei között a terhelt érdekeinek elsődlegessége alapján jár el [Ügyvédi tv. 40. § (2) bek.].

[66] Mindezek alapján megállapítható, hogy a védőt – a feladatából adódóan – köti a védencének érdeke, a tevékenységének arra kell irányulnia, hogy minden törvényes eszközt felhasználjon a terhelt kimentése, illetve felelősségének enyhítése végett.

[67] A hatályos eljárási törvény nem teszi lehetővé az eljárási pozíciók halmozódását, így kétségtelen, hogy adott személy az adott eljárásban csak egyféle eljárási pozícióban vehet részt (Kúria Bt.II.287/2019/4., BH 2022.147. II.).

[68] Jelen ügyben dr. Z. P. védő tanúkénti idézését a nyomozó hatóság az általa csatolt hangfelvétellel kapcsolatban tartotta szükségesnek, melyet a Be. 42. § (2) bekezdés c) pontjában írt jogosultsága körében H. L. terhelt védelme érdekében eljárva készített el, majd a Be. 42. § (4) bekezdés b) és d) pontja szerinti kötelezettségének eleget téve azt benyújtotta a nyomozóhatósághoz.

[69] Az ügyben feltárt körülmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy dr. Z. P. a védői pozíciójából eredően szerzett tudomást F. Zs. tanúról, valamint az általa közölt, a büntetőeljárásban jelentősnek tekinthető, H. L. terheltet mentő információkról. A beszélgetést tartalmazó felvétel elkészítésére ugyancsak a terhelt védőjeként, e pozíciója miatt volt lehetősége.

[70] Ebből következően a törvényszék a támadott végzésben helyesen állapította meg, hogy a tanúvallomástételi akadály a felvétellel kapcsolatos valamennyi körülményre kiterjed, így a megszerzésének, készítésének körülményeire és a felvétellel kapcsolatos további védői tevékenységére is. Ennek alapján a másodfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy dr. Z. P. védő a vallomástételt a Be. 170. § (1) bekezdés a) pontjának I. fordulata alapján jogszerűen tagadta meg.

[71] Az is megállapítható, hogy a legfőbb ügyészi indítványban hivatkozott passzív védői tudomásszerzés és az ezzel összefüggésben tanúsított aktív védői tevékenység nem választható el egymástól, mindkettő a védői feladatellátás része, így vallomástételi tilalom körébe tartozik.

[72] Emellett a vallomástételi tilalom – egyetértve a védői észrevétellel – az általa benyújtott hangfelvétellel kapcsolatban a védencével védői minőségben közölt tényekre is vonatkozik [Be. 170. § (1) bek. a) pont II. ford.], ugyanakkor jelen ügyben a Be. 173. § (1) bekezdésében foglalt és az ügyvédi tevékenységhez fűződő relatív tanúvallomástételi akadály nem releváns.

[73] A bizonyítandó tényről tudomással bíró személy – szemben a másodfokú végzésben foglalt állásponttal – a büntetőügyben eljáró hatóság idézésével tanúvá válik.

[74] Ez a megállapítás olvasható ki a legfőbb ügyészség és a védő által is hivatkozott Bt.II.287/2019/4. számú kúriai határozat [50] bekezdéséből, mely szerint a tanúkénti idézésére a büntetőeljárást folytató hatóság előtt megjelent személy nyilvánvalóan tanú, ám a Be. 43. § (1) bekezdés e) pontja a kivételek körében mégsem tekinti kizárás alá esőnek azt a tanút, aki a számára biztosított törvényes ok alapján nem tett vallomást.

[75] Mindezek alapján tévesen következtetett arra a másodfokú bíróság, hogy a megidézett személy nem az idézés tényével, hanem azáltal válik tanúvá, hogy az ügyben a történeti tényekre vonatkozóan vallomást tesz.

[76] Amennyiben ugyanis a védő eleget tesz a tanúkénti idézésnek, azonban a védői minősége folytán tanúként nem hallgatható ki, és nem tesz vallomást, formai értelemben – az idézés tényére figyelemmel – tanúnak tekinthető, ez azonban a Be. 43. § (1) bekezdés e) pontja szerint a kizárását nem eredményezi.

[77] A vallomástétel akadályait a büntetőeljárás során eljáró hatóságoknak mindvégig hivatalból vizsgálniuk kell, a Be. 169. § (2) bekezdése alapján a bűncselekmény elkövetése és a kihallgatás időpontjára nézve is.

[78] A Be. 169. § (1) bekezdés a) pontja nem csak a tanú vallomástételét tiltja meg, hanem a tanú kihallgatását tilalmazza, azt kizárja, ezért amennyiben a rendelkezésre álló adatokból mérlegelést nem igénylő módon megállapítható, hogy a Be. 170. § (1) bekezdés a) pontja szerinti vallomástételi tilalom fennáll, a védő tanúként nem idézhető.

[79] Amennyiben azonban az abszolút vallomástételi akadályt megalapozó tények a hatóság előtt nem ismertek, és az idézésre sor kerül, a védő köteles az eljárási cselekményen megjelenni és a kihallgatás akadályáról számot adni.

[80] Helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy a Kúria a Bt.II.287/2019. számú ügyben eltérő jogi helyzetet vizsgált, hiszen abban az eljárásban a védő érdemi tanúvallomást tett. Ennek oka, hogy a vallomástételi tilalom az adott esetben részleges volt, mivel a tanúzás abszolút akadálya nem vonatkozott a tanú vallomásával bizonyítandó valamennyi tényre. Ehhez képest jelen ügyben a védő a vallomástételt megtagadta.

[81] A Kúria a teljesség érdekében megjegyzi, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja szerinti helyzet nem áll fenn, hiszen a Kúria jelen tanácsa jogkérdésben nem kíván eltérni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Bt.II.287/2019/4. számú határozatától.

[82] Mindezek alapján a legfőbb ügyész által a törvényszék végzése ellen a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvány nem bizonyult alaposnak, a védő kizárására vonatkozó ügyészi indítvány elutasítására törvényesen került sor.

[83] Ezért a Kúria a Be. 668. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 669. § (1) bekezdés II. fordulatának és (3) bekezdésének megfelelően a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát elutasította.