PÜ BH 2023/271

[1] A felperes és egy Rt. mint hitelfelvevők, valamint az alperes mint hitelező, továbbá a perben nem álló ingatlan tulajdonosok között 2005. október 24-én hitelkeret szerződés, ingatlan jelzálogszerződés, opciós szerződés, vagyont terhelő zálogszerződések és bankszámlákon zálogjogot alapító szerződések jöttek létre. Az Rt. 2006. január 16-án kelt egyesülési szerződés alapján beolvadt a felperesi társaságba.

[2] A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételek (a továbbiakban: ÁSZF) 5.1.3. pontja szerint a Bank fenntartja magának a jogot, hogy a szolgáltatás futamideje alatt bármikor egyoldalúan felülvizsgáljon bármely kamatlábat, és azt, illetve a kamatrést egyoldalúan módosítsa, ha a bank forrásköltségei vagy a banki alapkamatláb a Magyar Nemzeti Bank mint jegybank intézkedései, jogszabály, pénzpiaci változások hatására vagy külföldi forrásbiztosító intézmények intézkedéseinek hatására megváltozik.

[3] Az alperes 2008. december 29-én az ÁSZF és az Üzletszabályzat alapján a hitelválság és a pénzpiacokon fennálló negatív hatások miatt a hitel nyújtásával kapcsolatban felmerülő többletköltségeinek jelentős megnövekedése miatt megemelte az alkalmazandó kamatfelárat 2008. december 31. napjától évi 0,9%-kal. Az ennek megfelelő tartalmú szerződésmódosításra 2013. augusztus 29-én került sor.

[4] A felperes vitatta a 2008. december 29. és a 2013. szeptember 10. közötti időszakban az alkalmazott kamatfelárat, hivatkozva az alperes által közölt egyoldalú kamatmódosítás jogellenességére, amely állásponttal az alperes nem értett egyet.

[5] A felperes elsődleges keresetével – amelyben a felperesi jogelődnek az alperessel megkötött hitelkeretszerződés részévé váló ÁSZF 5.1.3. pontjába foglalt és az ennek alapján alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítás jogszabályba ütközésére hivatkozott – 519 767,26 euró és késedelmi kamata megfizetésére, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 361. § (1) bekezdése alapján a szerződés vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesen felszámított 128 632,56 euró és késedelmi kamata visszafizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra az esetre, ha a bíróság megítélése szerint a hitelkeretszerződés valamennyi rendelkezése érvényes, 477 034,12 euró és járulékai (másodlagos kereseti kérelem) vagy 128 632,55 euró és járulékai (harmadlagos kereset) megfizetésére kérte az alperes kötelezését jogalap nélküli gazdagodás megtérítése jogcímén.

[6] A szerződés érvénytelenségével kapcsolatban állította, hogy az egyoldalú kamatemelést lehetővé tevő ÁSZF rendelkezés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 210. § (2) és (3) bekezdésébe ütközik, ezért a régi Hpt. 199. § és 200. § (2) bekezdése alapján semmis, mert az a jogszabályi követelményeknek nem tesz eleget. Érvelése szerint az ÁSZF 5.1.3. pontja csak általános jelleggel, elnagyoltan határozza meg azokat a körülményeket, amelyek alapján az alperes jogosult a kamat és egyéb díj mértékét egyoldalúan módosítani, azonban nem határozza meg azokat a kamatra hatással lévő ok-okozati feltételeket, amelyek az egyoldalú szerződésmódosításra alapot adhatnak.

[7] Az alperes ellenkérelme valamennyi kereset elutasítására irányult.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével – a felperes harmadlagos keresetének helyt adva – kötelezte az alperest 128 632,55 euró és annak 2014. január 1. napjától a megfizetés napjáig számított késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes Európai Központi Bank által meghatározott mértékű alapkamat 8 százalékponttal növelt értékű kamata felperesnek való megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[9] Az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes a perbeli időszakban alkalmazandó régi Hpt. 210. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a hitelszerződés részét képező ÁSZF 5.1.3. pontjában foglalt egyoldalú szerződésmódosítási jogával élve módosította a kamatfelárat. Az ÁSZF a jogszabálynak megfelelően meghatározta azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek esetére egyértelműen lehetővé teszi az ügyfél számára kedvezőtlen szerződésmódosítást.

[10] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását a másodlagos kereseti kérelem elutasítása körében a Pp. 346. § (5) bekezdésének megsértése okán, egyebekben a fellebbezésekben írtakra figyelemmel egészítette ki.

[11] A jogerős döntés releváns indokai szerint az ÁSZF 5.1.3. pontja a régi Hpt. szerződéskötéskor hatályos 210. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelel. Az ÁSZF vitatott pontja a többitől jól elkülöníthető szerződési feltételként határozza meg azokat az eseteket és körülményeket, amelyek bekövetkezése esetén az alperes élhetett az egyoldalú szerződésmódosítás jogával. Kiemelte, hogy a jogszabály csak az egyoldalú módosítási jog lehetőségét, valamint az erre okot adó feltételek, illetve körülmények meghatározását írja elő, vagyis a pénzügyi intézmény csak akkor gyakorolja jogszabálysértően az egyoldalú módosítási jogát, ha arra való egyértelmű felhatalmazást a szerződés egyáltalán nem tartalmaz, illetve egyáltalán nem határozza meg azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek ezt lehetővé teszik számára.

[12] Rámutatott, hogy ettől meg kell különböztetni a szerződési feltétel tisztességtelenségének kérdését. Hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezésében felhozott érvek – melyek szerint nem egyértelmű és átlátható, hogy a kamatra kihatással bíró milyen okok, milyen mértékű egyoldalú módosításra adnak alapot és nem teljesül a teljesség és az arányoság elve – nem a régi Hpt. 210. § (3) bekezdésében foglaltaknak való megfelelés körében vizsgálandók. Abban egyetértett a felperessel, hogy a fogyasztói szerződéseknél megfogalmazott szimmetria elvének a nem fogyasztói szerződések – mint a perbeli szerződés – esetén is érvényesülnie kell, csakhogy az átláthatóság, a ténylegesség és a szimmetria a szerződési feltétel tartalmi vizsgálata során, a tisztességtelenség megítélése körében figyelembe vehető vizsgálati szempontok, amelyeknek megsértése az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapításához vezethet. A felperes azonban határidőben nem gyakorolta a megtámadási jogát és a keresetét sem erre alapította, így megalapozottan nem állíthatta a szerződés jogszabályba ütközését azokra az indokokra alapítva, amelyek csak a szerződés tisztességtelenségének vizsgálata körében lettek volna figyelembe vehetők.

[13] A jogerős ítélet ellen mindkét fél előterjesztett felülvizsgálati kérelmet.

[14] A Kúria az alperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmét a Gfv.3. sorszámú végzésével visszautasította.

[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és annak megváltoztatásával az elsődleges keresetének helyt adó határozat hozatalát, míg a felülvizsgálattal nem érintett részben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

[16] Megsértett jogszabályhelyként a régi Hpt. 210. § (2) és (3) bekezdését, valamint a régi Ptk. 199. §-t, 200. § (2) bekezdését, 234. § (1) bekezdését, a 237., a 239. és a 361. §-okat jelölte meg.

[17] A felülvizsgálati kérelmet tartalmazó beadványában, szerkezetileg elkülönülten előterjesztett kérelmében kérte a felülvizsgálat engedélyezését a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont második fordulata alapján.

[18] A felperes szerint elvi jelentőségű jogkérdés az, hogy pontosan milyen tartalommal kell megtölteni a régi Hpt. 210. § (3) bekezdésében – illetve a későbbi időállapotok szerint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 279. § (13) bekezdésében – rögzített „egyértelműség” követelményét a fogyasztóinak nem minősülő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés esetén. Érvelése szerint a régi Hpt. 1997. január 1. óta gyakorlatilag változatlan tartalommal, de 2008. január 1. óta változatlan és egyező szövegezéssel tartalmazza a pénzügyi intézmények számára az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a jogszabályban meghatározott korlátozás mellett. Kifejtette, hogy a régi Hpt. 210. § (3) bekezdésének mind a hitelszerződés létrejöttének, mind az alperesi módosítás időpontjában hatályos rendelkezése abban az esetben ad módot a pénzügyi intézmény számára a kamatnak az ügyfél számára kedvezőtlen egyoldalú módosítására, ha a szerződés az abban meghatározott feltételek megváltozása esetére kifejezetten és egyértelműen lehetővé teszi. Azonban sem a törvény – így a régi Hpt. vagy a Hpt. –, sem egyéb jogszabály nem definiálja, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra alapot adó szerződéses rendelkezés mely esetben tekinthető egyértelműnek. Ezt tekintette a felperes olyan vitatott jogkérdésnek, amelyben a jogbiztonság érdekében a fogyasztóinak nem minősülő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés esetén a Kúria – eddig hiányzó – elvi iránymutatása szükséges.

[19] Kiemelte: a perben eljárt bíróságok arra a következtetésre jutottak, hogy az alperes önmagában az oklista feltüntetésével eleget tett a jogszabályi előírásnak, szerinte azonban ha ez a pusztán formai értelmezés rögzülne a gyakorlatban, úgy ez éppen azt a magánjogi elvből eredő, a felek közötti egyensúlyrendszert borítaná fel, amelynek biztosítása a mindkét Hpt.-ben megfogalmazott korlát a legalapvetőbb célja. Egy taxatív lista ugyanis legalább annyira ellentétes az egyértelműség követelményével, mint annak hiánya.

[20] A jogkérdés társadalmi jelentősége kapcsán utalt a Kúria felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2021. (VII. 12.) PK véleménye (a továbbiakban: PK vélemény) 3. pontjához fűzött indokolásra és hozzátette, hogy az alperesi ÁSZF-nek az általa vitássá tett rendelkezése az üzleti életben a hitelintézetek által jellemzően használt általános szerződési feltételek között és tipikusan az alperes által alkalmazott módon és megfogalmazással szerepel (erre vonatkozóan csatolta több pénzintézet ÁSZF-jét a vonatkozó kérdés szabályozásában). Azaz a perben vitássá tett ÁSZF rendelkezés a vállalati pénzügyi kölcsön- vagy lízingszerződések esetében általánosan elterjedt gyakorlat. Ebből következik, hogy ez a bankszektorban elterjedt – álláspontja szerint jogsértő – gyakorlat számos, a perben nem álló személyre is kihatással lehet, figyelemmel a vállalati hitelezés magas számára is.

[21] A felperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme nem megalapozott.

[22] A Kúria elsődlegesen rögzíti, hogy a felülvizsgálati és engedélyezési kérelemmel érintett per vagyonjogi per [Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pont].

[23] Kiemeli továbbá, hogy a felperes által a felülvizsgálat tárgyává tett elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában az első- és másodfokú bíróság ítélete – azok tartalma szerint – azonos jogszabályhelyen és jogi indokoláson alapul. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolását e kereseti kérelemmel összefüggésben több kérdésben kiegészítette ugyan, de azok minden esetben a fellebbezésekben felhozott érvekre reagálók voltak, ami nem jelenti az érdemben helytállónak minősített elsőfokú döntés eltérő indokolását. Ahogyan azt a Kúria a PK véleményben kifejtette: a másodfokú ítélet indokolásában hivatkozott jogszabályhely vagy az indokolás tartalma alapján a Kúria állapítja meg azt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta-e helyben (PK vélemény 11. pont).

[24] Mindezekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemmel érintett részben az indokolásbéli kiegészítések mindegyike az elsőfokú ítélet indokait erősítő, illetve a fellebbezésben írtakra reflektáló volt, amire tekintettel a Pp. 408. § (2) bekezdése alapján – figyelemmel a felülvizsgálati kérelem tartalmára is – a felülvizsgálat kizárt, ezért az annak engedélyezése iránti kérelem előterjesztése volt szükséges, amelynek a felperes eleget tett.

[25] A felperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmével összefüggésben a Kúria az alábbiakra mutat rá.

[26] A Pp. szabályozásában a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem vizsgálata a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásnak elkülönülő, önálló kérelemre induló eljárási szakasza, amelyet csak annak eredményessége esetén követ az eljárás felülvizsgálati kérelmen alapuló érdemi része [Kúria Pfv.VI.20.764/2020/3. (megjelent: BH 2020.366.), Pfv.V.30.309/2023/2.]. Erre tekintettel szabályozza a Pp. 410. §-a az engedélyezés iránti kérelem kötelező tartalmi kellékeit a felülvizsgálati kérelem tartalmi követelményeit rögzítő Pp. 413. §-ához képest önállóan. A két kérelem vizsgálata közötti kapcsolatot a Pp. 410. § (3) bekezdése teremti meg annak rögzítésével, hogy az engedélyezés iránti kérelemre a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálására és visszautasítására vonatkozó rendelkezések [Pp. 415. §] az irányadók. A Pp. 410. § (4) bekezdése alapján a Kúria az engedélyezés iránti kérelmet visszautasítja, ha a kérelem a törvényi feltételeknek nem felel meg.

[27] Az engedélyezés iránti kérelem kötelező tartalmi kellékeit a Pp. 410. § (2) bekezdése határozza meg. A megsértett jogszabály pontos megjelölése mellett az engedélyezés iránti kérelem tartalma attól függ, hogy a fél az engedélyezést milyen okból kéri [Pp. 410. § (2) bekezdés c) pont ca)–cd) alpontok]. Arra, hogy kizárt felülvizsgálat esetén a kivételes engedélyezés egyes okai mikor teljesülnek, a Kúria az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás, a felek és jogi képviselőik eljárásának megkönnyítése érdekében meghozott már felhívott PK véleményben adott iránymutatást.

[28] A felperes az engedélyezés iránti kérelmét a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pont második fordulatára (a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére) alapította.

[29] Elsődlegesen a Kúria arra mutat rá, hogy a Pp. 409. § és 410. § egybevetett tartalmából következően valamennyi – ekként a felperes által megjelölt – engedélyezési ok tekintetében is alapvető feltétel, hogy a fél által az ügy érdemére kihatónak állított jogszabálysértés(ek) vizsgálata elvi jelentőségű jogkérdésben legyen szükséges (Kúria Pfv.V.20.826/2021/2.). „Elvi jelentőségű jogkérdésnek” minősül minden olyan jogkérdés, amely egy jogszabály rendelkezésének értelmezésével, az alkalmazandó norma alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel összefügg (Kúria Gfv.V.30.042/2023/2., egyezően: PK vélemény 1. pont indokolása).

[30] A Kúria a fenti engedélyezési ok kapcsán kiemeli továbbá, hogy a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel különösen akkor engedélyezi a felülvizsgálatot, ha a jogkérdés a társadalom széles körét közvetlenül vagy közvetett módon érinti. A Kúria a felülvizsgálatot ezekben az esetekben is csak akkor engedélyezi, ha az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában (Pfv.V.21.120/2020/2., Gfv.V.30.269/2023/2., egyezően: PK vélemény 3. pont)

[31] Az elvi jelentőségű jogkérdésnek – az engedélyezés szempontjából – értelemszerűen a perben alkalmazott és az érdemi felülvizsgálat körében vizsgálható jogszabályi rendelkezés értelmezésével összefüggésben kell felmerülnie. Ez a jelen esetben a régi Hpt. 210. § (3) bekezdésének a szerződéskötéskori, azaz 2005. október 24-i időállapot szerinti normatartalma [a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) bekezdés]. A régi Hpt. ezen időállapotnak megfelelő rendelkezése szerint: „A kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha szerződés ezt – külön pontban – a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi.” E rendelkezés nyelvtani értelmezése alapján az idézett normaszövegből következően az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét kell a szerződésben egyértelműen rögzíteni meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére.

[32] Ehhez képest a felperes által az engedélyezés körében vizsgálandóként megfogalmazott jogkérdés tartalmát tekintve arra irányult, hogy mikor tekinthető egyértelműnek azoknak a körülményeknek és feltételeknek a meghatározása, amelyek az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé teszik.

[33] Az alkalmazott jogszabályi rendelkezés és a felperes által felvetett jogkérdés összevetéséből megállapítható, hogy az utóbbi nem az ügyben irányadó, adekvát jogszabályi tartalomhoz kötődik, mert a régi Hpt. 210. § (3) bekezdésének szerződéskötéskori szövege az „egyértelmű” jelzőt az egyoldalú szerződésmódosítás kikötéséhez és nem – a felperes által hivatkozott – feltételek és körülmények meghatározásához kapcsolta. Ez utóbbinak megfelelő szövegezés egyebekben a régi Hpt. 2008. január 1-jei módosításával valósult meg, ennek azonban az engedélyezés iránti kérelem elbírálása szempontjából nem lehetett jelentősége.

[34] A Kúria kiemeli, hogy a felperes kereseti kérelme kizárólag a perbeli hitelszerződés jogszabályba ütközés miatti semmisségének megállapítására irányult, ezért az eljárt első- és a másodfokú bíróság is helytállóan rögzítette, hogy az ÁSZF vitatott pontjának tartalmi vizsgálata nem volt a per tárgya. Ekként a felülvizsgálat engedélyezése sem irányulhatott olyan jogkérdés vizsgálatára, amelyhez kapcsolódó kereset előterjesztésére nem került sor, és amely kérdést az eljárt bíróságok nem vizsgáltak (nem vizsgálhattak), következésképpen: amellyel összefüggésben jogszabálysértést sem követhettek el.

[35] Az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéssel meg nem feleltethető jogkérdés okán a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálatát az engedélyezés iránti kérelem további vizsgálata nélkül megtagadta.