GÜ BH 2023/274

[1] A felperes a felszámolása elrendelését megelőzően devizakereskedelmi szolgáltatásokat nyújtott, így fordult hozzá a Kínában született, de Magyaroroszágon élő alperes.

[2] Az alperes 2014. november 25. napján az alábbi magyar nyelvű okiratokat írta alá a felperes korábbi munkatársa, a kínaiul tudó P. közreműködésével: számlaszerződés értékpapír és ügyfélszámla vezetéséről, bizományosi keretszerződés határidős deviza és állampapír ügyletekre, valamint külföldi részvény, áru és tőzsdeindexből származtatott Árfolyam-Különbözeti ügyletekre, illetve határidős árú ügyletekre. Az alperes egy további okiratot is aláírt, mely szerint meghatalmazza P.-t azzal, hogy a számlája terhére megbízásokat adjon a felperesnek. Az alperes a felperesnél megnyíló ügyfélszámlájára átutalt 2 x 9 992 eurót.

[3] Az alperes által aláírt szerződések utalást sem tettek arra, hogy a szerződést tanúk vagy hitelesítő személy a magyar nyelvet nem beszélő alperesnek megmagyarázta volna.

[4] Az alperes ügyfélszámláján P. összesen 700 000 euró értékben EUR/CHF opciós pozíciót nyitott, eladási opciót adott el B. Trader kereskedési rendszerben, amellyel összefüggésben 11 432,98 euró prémium jóváírásra került az alperes ügyfélszámláján.

[5] 2015. január 15. napján a Svájci Nemzeti Bank bejelentette, hogy felhagy a svájci frank euróval szembeni 1,20-as árfolyamküszöbének rögzítésével, egyúttal az irányadó kamatrátát -0,75%-ra csökkentette, melynek következtében az EUR/CHF piacon előállt ármozgással az alperes nyitott pozíciójával veszteség jelentkezett, a pozíció fedezetlenné vált. A pozíciók zárásával az alperes ügyfélszámláján 188 697,61 euró veszteség keletkezett, amelynek egyenlege így 157 279,43 euró összegre változott.

[6] A felperes eredménytelenül szólította fel az alperest 2015. március 4. napján a fenti tartozása megfizetésére.

[7] A felperes 2015. március 5-i időponttal felszámolás alá került.

[8] A felperes módosított keresetében 157 279,43 euró és ennek 2015. március 11. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett egyes napokon érvényes, az Európai Központi Bank által közzétett alapkamat kétszeresével egyező mértékű késedelmi kamat megfizetésében kérte az alperes marasztalását. A keresettel érvényesített jogként elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:183. §-át, 6:154. § (1) bekezdését, 6:287. §-át és 6:276. § (4) bekezdését jelölte meg, és a felek közti szerződés teljesítését kérte az általuk megkötött bizományosi keretszerződés és az alperes konkrét megbízásai szerint kötött pénzpiaci ügyletek után. Másodlagosan a Ptk. 6:115. § (2) bekezdése szerint kártérítési igényt érvényesített.

[9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[11] Határozatának indokolásában elsőként a bizományi szerződés létrejöttét vizsgálta. A Ptk. 6:7. § (4) bekezdésének értelmezésével rögzítette, az alperes nem ismeri a magyar nyelvet, ezért írásbeli jognyilatkozata csak abban az esetben lenne érvényes, ha az okiratból kitűnne, hogy annak tartalmát valamelyik tanú az alperesnek megmagyarázta. Megállapította, hogy a felperes által becsatolt szerződéseknek erre utaló tartalmuk nincs. A Ptk. 6:58. §-a a szerződést a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozataként határozza meg, így az alperes jognyilatkozatának hiányában önmagában a felperes jognyilatkozata nem hozta létre a felek szerződését. Az alperes érvényes jognyilatkozatának hiányában tehát nem a szerződés érvénytelenségét, hanem a létre nem jöttét kellett megállapítani. A feltárt alaki hiányosság miatt nem volt megállapítható az sem, hogy az alperes írásban meghatalmazta volna Sz. P.-t a számlája feletti rendelkezéssel. Nem osztotta a bíróság a felperes érvelését abban sem, hogy a felek kölcsönös teljesítésével a szerződés a Ptk. 6:94. § (1) bekezdése alapján érvényessé vált a teljesített rész erejéig. Azon túl, hogy a szerződés érvénytelenségének jogkövetkeményei nem alkalmazhatók a létre nem jött szerződésekre, rámutatott egyben a bíróság arra is, hogy a bizományosi szerződés alperesi teljesítése nem volt megállapítható, mivel az alperes ügyfélszámlára utalása még nem bizományosi, hanem a saját bankszámlájára adott megbízás volt. Az ezt követő – már a bizományosi szerződés alapján közölt – megbízás pedig az érvényes meghatalmazással nem rendelkező Sz. P. részéről érkezett a számlára. Mindebből következően bár az alperes befektetési célzattal utalt a felperes ügyfélszámlájára két ízben 9 992 eurót, ez önmagában nem jelentette a bizományosi szerződés és annak összes feltétele megismerését és elfogadását részéről. A felperes a bizományosi szerződésből eredő igényt annak létrejötte hiányában nem érvényesíthetett.

[12] A másodlagos keresetet azért találta alaptalannak a bíróság, mert nem az alperes megtévesztő magatartására, hanem a felperesnek az alperes személyazonosítását, kockázati besorolását érintő mulasztására volt visszavezethető az, hogy személyes kapcsolatfelvétel nélkül nem jutott a felperes tudomására az alperes nyelvismeretének hiánya. Kiemelte, a felperes még tényelőadást sem tett arra, hogy az alperes a magyar nyelv tudását illetően melyik munkavállalóját és milyen módon tévesztette meg. Hangsúlyozta, a felperes munkavállalóinak kellett volna elvégezniük az alperes személyazonosítását, értékelniük a kockázati besorolását, amelynek során rá kellett volna jönniük arra, hogy nem ismeri a magyar nyelvet.

[13] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[14] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával az alperes vizsgált jognyilatkozatának érvénytelenségét, a szerződés ebből következő létre nem jöttét illetően, amely megalapozatlanná tette mindkét keresetet. Kifejtette, hogy abból, hogy az alperes a magyar nyelvet nem ismeri, írásbeli jognyilatkozatának érvényességéhez a Ptk. 6:7. § (4) bekezdése egyrészt azt követelte meg, hogy írásbeli jognyilatkozatát az ott írt feltételeknek megfelelő közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza, másrészt pedig azt, hogy magából az okiratból kitűnjön, tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta. A perben nem volt vitás, hogy az alperes jognyilatkozata a szigorúbb alakszerűségi követelményeknek (közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat) nem felelt meg, ebből következően pedig értelemszerűen annak a hitelesítő vagy az egyik tanú általi megmagyarázására sem kerülhetett sor. A korábban hatályban volt 1959. évi IV. évi törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseitől eltérően a Ptk. a jognyilatkozatokat és a szerződéseket külön szabályozza. A szerződés és az azt létrehozó jognyilatkozat érvényessége egymástól elválasztható. A Ptk. 6:9. §-a ugyanis csak a jognyilatkozatok hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára rendeli alkalmazni a szerződés általános szabályait, és azt is csak abban az esteben, amennyiben maga a Ptk. ettől eltérően nem rendelkezik. A Ptk. 6:7. §-a az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozatokra külön alaki érvényességi követelményeket ír elő, kifejezetten a jognyilatkozatok – és nem a szerződés – érvénytelenségét kimondva az alaki hibában szenvedő jognyilatkozatokra. Az érvénytelen jognyilatkozat elsődleges jogkövetkezménye pedig a Ptk. 6:9. §-a és 6:108. § (1) bekezdése alapján az, hogy nem fűződik hozzá joghatás. A jognyilatkozattal elérni kívánt, célzott joghatás maga a szerződés létrejötte, azaz az érvénytelen jognyilatkozat éppen a szerződésnek, mint joghatásnak a kiváltására nem alkalmas. Ezért az alaki hibában szenvedő, érvénytelen jognyilatkozat következtében a szerződés nem jön létre. Mindebből következően az alperes jognyilatkozatának érvénytelensége nem a szerződés érvénytelenségét, hanem a létre nem jöttét eredményezte, ami egyben megalapozatlanná tette a felperesnek mind a szerződés teljesítésére alapított elsődleges, mind a Ptk. 6:115. § (2) bekezdése szerinti kártérítés iránti másodlagos keresetét.

[15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, egyúttal a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (2) bekezdés a) és b) pontjára, valamint a (3) bekezdésére hivatkozással. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.

[16] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, illetve eltér a Kúria Pfv.VI.20.113/2021/6. számon közzétett ítéletében foglalt jogértelmezéstől.

[17] Előadta, hogy a Ptk. hivatkozott rendelkezése azonos módon szabályozza az olvasásra képtelen és az adott okirat nyelvét nem értő személy helyzetét, ezért irányadó az ügyben a Kúria Pfv.VI.20.113/2021/6. számú ítélete a vizsgált rendelkezés jogkövetkezményéről. A Ptk. 6:7. § (4) bekezdésének helyes értelme az, hogy a nyelvtudás hiánya a szerződés alaki érvénytelenségét eredményezi, de a szerződés maga létrejön. Álláspontja szerint az érvénytelenség orvosolható is. Állította mindebből, hogy megállapítható az ügyben a nyelvtudás hiánya mellett a felek közti szerződés létrejötte, érvénytelenségének oka kiküszöbölhető.

[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. Egyetértett a jogerős ítélet indokaival.

[19] A Kúria a felülvizsgálatot a Pp. 409. § (3) bekezdésében írt okból – a Kúriának az engedélyezési kérelemben megjelölt, közzétett határozatától való eltérés miatt – a Pp. 409. § (1) bekezdése alapján engedélyezte. A jogerős ítéletet így a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból jogszabálysértőnek találta.

[20] A Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében nevesített alaki feltételek megsértésének következményéről a Kúria korábban, a Pfv.VI.20.113/2021/6. számú határozatában már állást foglalt: kimondta, hogy az alaki hiba a szerződés érvénytelenségét eredményezi. A Kúria a már közzétett határozatában foglalt jogértelmezést – az alábbiakban részletezettek szerint – jelen ügyben is irányadónak tartja, attól eltérni nem kíván.

[21] Előrebocsátja, hogy a Ptk. 6:7. § (4) bekezdése – annak előírásával, hogy az írni nem tudó vagy nem képes személy írásbeli jognyilatkozata érvényességéhez megköveteli, azt közokirat vagy olyan teljes bizonyító erejű magánokirat tartalmazza, amelyen a nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti, vagy amelyen ügyvéd ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy látta el kézjegyével, vagy az okiraton lévő aláírást vagy kézjegyet előttük saját aláírásának vagy kézjegyének ismerte el; továbbá hogy az olvasni nem tudó, valamint az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének további feltétele, hogy magából az okiratból kitűnjön, annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta – a kötelező alakiság (Ptk. 6:6. §, 6:7. §) speciális esetét szabályozza, ezért megsértésére nem alkalmazható rá más jogkövetkezmény, mint az alakiság főszabályának megsértésére.

[22] Figyelemmel arra, hogy az Alaptörvény jogértelmezésre adott 28. cikkének iránymutatása egyértelműen feladatává teszi a bíróságoknak, hogy a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék, és hogy a jogszabályok céljának megállapításához maga az Alaptörvény mutat egyúttal a jogszabály preambulumára, a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolására, a Ptk. 6:7. §-ának helyes értelmezéséhez rögzíti a Kúria a következőket is.

[23] A Ptk. a kötelmi jog szabályai körében valóban jelentősen változtatott a régi Ptk. szerződésekre modellezett szabályozási megoldásán, de ez a szabályozási változás – előbb a kötelmek közös szabályai, majd ezt követően a szerződésekre vonatkozó általános szabályok meghatározásával – egyfelől jogszabályszerkesztési újdonság, tartalmát tekintve pedig a korábbi bírói gyakorlat kodifikálása. A Ptk. Hatodik könyve a kötelmek elsőként megjelenő közös szabályai között így adja meg összefoglaló jelleggel azokat a szabályokat – a kötelem keletkezésére, megszűnésére vonatkozó szabályok után a jognyilatkozatokra –, amelyek nemcsak a szerződéses viszonyokra jellemzők, de egyéb kötelemkeletkeztető tényállásokban létrejövő kötelmekre is tipikusak. A jogalkotó kiemelt figyelemmel volt arra, hogy a Ptk.-ban így megjelenő szabályokat a bírói gyakorlat a régi Ptk. hatálya alatt is a normaszövegben megjelenő tartalommal alkalmazta; azon érdemben változtatni nem kívánt.

[24] A kötelmek közös szabályai között a jognyilatkozatokra vonatkozó rész (II. Fejezet) az előzőeknek megfelelően tehát valamennyi kötelemre – köztük a szerződésekre – alkalmazandó legfontosabb rendelkezéseket tartalmazza. A jognyilatkozatok közös szabályai a szerződésekre is irányadók.

[25] A Ptk. a régi Ptk. alakiságra vonatkozó szabályain [217–218. §] érdemben nem változtatott. A jogalkotót – a Ptk. indokolásából kitűnően – nem vezette az a cél, hogy a kötelező alakiság megsértésének jogkövetkezményét a régi Ptk.-tól eltérően határozza meg, és a nem a rá meghatározott alakban tett jognyilatkozat a továbbiakban ne érvénytelenséghez, hanem a szerződés létre nem jöttéhez vezessen. Az alakiság a Ptk. hatálya alatt is érvényességi követelmény, amelyet a Ptk. – ismertetett szerkesztési megoldásának megfelelően – már nem a szerződések általános szabályai között, hanem a kötelmek közös szabályainál, a jognyilatkozatokkal kapcsolatban rendez.

[26] Abban az esetben, ha a kötelmet nem egyoldalú jognyilatkozat, hanem szerződés hozza létre, a kötelező alakiság a teljes szerződéssel szemben jelentkező elvárás. Szerződés esetén a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében írt külön alakiság sem értelmezhető egyedül az okirat nyelvét nem értő fél saját nyilatkozatával szemben támasztott fokozott alaki elvárásként: a szerződés jogi természetének megfelelően az elvárt külön alaki követelménynek ez esetben is a másik fél nyilatkozatára kiterjedően teljesülnie kell [Ptk. 6:58. §, 6:2. § (1) bekezdés].

[27] A Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében nevesített alaki feltételek megsértésének következménye a szerződés érvénytelensége.

[28] Mindebből következően a másodfokú bíróság a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés téves értelmezésével, egyben a Kúria közzétett határozatától (Pfv.VI.20.113/2021/6.) alaptalanul eltérve következtetett a kereset megalapozatlanságára. Eltérő – azonban az előzőek szerint téves – álláspontja miatt pedig nem vizsgálta az elsőfokú ítélet, illetve a fellebbezés indokainak megalapozottságát a másodlagos kereset körében.

[29] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

[30] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak mindezek figyelembevételével kell elbírálnia a felperes fellebbezését, a másodlagos keresetet érintő részére is kiterjedően.