GÜ BH 2023/275

[1] A hitelező a felszámoló felmentése iránt nyújtott be kérelmet, melyet az elsőfokú bíróság 107. számú végzésével a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27/A. §-ának (7) bekezdése alapján elutasított.

[2] A végzés ellen annak megváltoztatása és a felszámoló felmentése iránt a hitelező nyújtott be fellebbezést.

[3] Az ítélőtábla bíróság végzésével a hitelező fellebbezését – annak kizártsága miatt – a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 366. § (1) bekezdése és 367. § (1) bekezdése alapján visszautasította.

[4] Határozatának indokolásában elsőként azt emelte ki, hogy a Cstv. 27/A. §-ának (10) bekezdése a felszámoló felmentéséről rendelkező végzés tekintetében a felmentéssel érintett felszámoló, valamint – a végzésnek a felszámolót megillető díj és költségtérítést megállapító rendelkezése ellen – a hitelező fellebbezési jogát ismeri el. A Cstv. vizsgált szabálya a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakhoz képest specializálja a fellebbezésre jogosultak körét: e rendelkezés értelmében a hitelezőt kizárólag az ott írt körben illeti meg fellebbezési jog.

[5] Az ítélőtábla megállapítása szerint nem biztosított a fellebbezési jog sem a Pp., sem a Cstv., sem a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Bpnp.) 1. § (5) bekezdése alapján. A hitelező a felszámoló felmentése iránti kérelmet elutasító rendelkezést nem támadhatja fellebbezéssel.

[6] A hitelező fellebbezésében a jogerős végzés megváltoztatását és a fellebbezése visszautasításának mellőzését kérte.

[7] Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság végzése a Cstv. 6. § (3) bekezdésébe, a Pp. 365. § (2) bekezdés b) pontjába, a Bpnp. 1. § (15) bekezdésébe [helyesen: 1. § (5) bekezdésébe], a Cstv. 51. § (4) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.

[8] Álláspontja szerint a Pp. és a Bpnp. megjelölt rendelkezéseiből együttesen következően a hitelezőnek van fellebbezési joga a felszámoló felmentésére irányuló kérelmet elutasító végzés ellen. A Cstv. 27/A. § (10) bekezdése sem értelmezhető a fellebbezési jogot a vizsgált körben szűkítő tartalommal. A Kúria BH 2009.363. számon megjelent határozata mellett utalt még a BH 2021.342. számú eseti döntésére is, mely szerint a Cstv. 51. § (4) bekezdéséből is levezethető a hitelező fellebbezési joga, ha a felszámoló felmentését a jogszabályokat súlyosan vagy ismétlődően sértő eljárása miatt kéri.

[9] A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az ítélőtábla végzésének helybenhagyását kérte. Egyetértett az ítélőtábla végzésének jogi indokaival.

[10] A Kúria a fellebbezést a Pp. 365. § (2) bekezdés d) pontja alapján bírálta el, és az alábbiak szerint nem találta alaposnak.

[11] Elsőként azt rögzíti, hogy a Cstv. 27/A. § (10) bekezdésének irányadó tartalmát a Pp.-t megelőzően hatályban volt polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) hatálya alá tartozó ügyekben már több határozatában (Fpkf.III.30.047/2023/2., Fpkf.VII.30.386/2020/2.) is értelmezte. Előrebocsátja továbbá, hogy a fellebbezéssel támadható határozatok szabályozási logikáján és megoldásán gyökeresen változtatott a Pp. és abból szükségszerűen következően a Bpnp., a régi Pp. szabályozásához képest.

[12] A Cstv. 27/A. § (10) bekezdését tekintve világosan kitűnik, hogy a törvény a 27/A. § (6), (7)–(9) bekezdések szerinti, azaz a felszámoló felmentéséről rendelkező végzések elleni fellebbezésre tartalmaz, mégpedig egységes és az ott írtak szerint differenciált rendelkezést: amennyiben a bíróság a felszámolót felmenti, végzése ellen a felmentéssel érintett felszámoló, a hitelező pedig csupán a végzésnek a felmentett felszámolót megillető díjat és költségtérítést megállapító rendelkezése ellen élhet fellebbezéssel. A Cstv. 27/A. § (7) bekezdése anélkül biztosítja a hitelező számára a felszámoló felmentésére irányuló kérelem előterjesztését, hogy a szabályozás – a felszámoló felmentésére épített logikája miatt – érintené a kérelem megalapozatlanságának és ez okból való (vagy egyéb, alaki hiba miatti) elutasításának kérdését. A bíróságnak a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésében nem szabályozott döntése, ha a felszámoló felmentésére irányuló kérelmet elutasítja.

[13] A régi Pp. – a 233. § (1) és (3) bekezdésekben írtak szerint – egyfelől főszabály szerint az elsőfokú bíróság valamennyi határozatával, tehát ítéletével és végzésével szemben egyaránt megengedte a fellebbezést. Egyediesítette még a korábbi szabályozást az előző főszabály mellett megfogalmazott kizáró rendelkezés sajátossága: a régi Pp. az általánosan engedett fellebbezés alól az eljárás folyamán hozott (pervezető) végzéseket zárta ki (a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzések, valamint azon végzések kivételével, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést külön megengedte). A régi Pp. alkalmazása során így a 233. § (3) bekezdés b) pontja vetette fel azt a jogértelmezési kérdést, ami a végzések eljárás folyamán hozott vagy attól eltérő jellegének megkülönböztetésére és feltárására irányult. A Kúria ennek megfelelően alakította gyakorlatát az eljárás folyamán hozott végzések ügyviteli, avagy joghatását tekintve attól eltérő, befejező természetének vizsgálatával [2/2008. (V. 19.) PK vélemény].

[14] A Pp. 365. § (2) bekezdése – a régi Pp. ismertetett szabályozási megoldásával mindkét pontban szakítva – a fellebbezhető határozatok szabályozásánál az ügy érdemében és a nem érdemében hozott határozatok elhatárolását veszi alapul, amikor kimondja, hogy fellebbezéssel támadható az elsőfokú bíróság határozatai közül az ítélet, amellyel a bíróság az ügy érdeméről dönt [365. § (2) bekezdés a) pont, 340. § b) pont]; a per során minden más kérdésben hozott végzések pedig akkor, ha ellenük a fellebbezést a törvény külön megengedi [365. § (2) bekezdés b) pont, 340. § c) pont]. A Pp. vizsgált rendelkezéseinek alkalmazásával tehát nem merül fel a végzések további differenciálása és joghatásuk mérlegelése.

[15] A hatályos szabályozói környezetben a nemperes eljárásokat tekintve a Bpnp. az 1. § (5) bekezdésében a következőkről rendelkezik: kimondja elsőként – a Pp. 340. § b) pontjának megfeleltethető eltérő rendelkezésként –, hogy nemperes eljárásban az ügy érdemében is végzéssel kell határozni; kimondja továbbá, hogy az eljárást befejező végzés ellen fellebbezésnek van helye. A törvényhez fűzött indokolás ez utóbbit illetően azt emeli ki, hogy az új Pp. végzések elleni fellebbezésre vonatkozó szabályozási logikája mellett amiatt indokolt kimondani a törvény általános rendelkezései között a nemperes eljárásokban hozott eljárást befejező végzések – akár érdemi, akár nem érdemi befejezések – ellen a fellebbezés lehetőségét, mert a Pp. 365. § (2) bekezdésének b) pontja a nemperes eljárásokra nem értelmezhető. A jogalkotó a nemperes eljárások tekintetében is egyedül abban az esetben tekinti fellebbezhetőnek az eljárást befejezőnek nem minősülő végzéseket, ha azt az adott nemperes eljárásra vonatkozó jogszabály külön kimondja.

[16] A Kúria leszögezi a fentiek alapján, hogy a hatályos szabályozásban megjelenő, nemperes eljárást befejező végzés nem értelmezhető a régi Pp. 233. § (3) bekezdés b) pontjával összefüggésben kialakított szempontok szerint: vagyis az eljárás folyamán hozott ügyviteli jellegű és az ügyvitelinek nem tekinthető, befejezőnek minősülő végzések szembeállításával. A Bpnp. 1. § (5) bekezdésének alkalmazása során eljárást befejező (érdemi vagy nem érdemi) végzés alatt a bíróságnak az adott nemperes eljárást lezáró döntését kell érteni. A felszámoló felmentésére irányuló hitelezői kérelmet elutasító végzés nem tekinthető ilyennek.

[17] A jogalkotó egyebekben annak a saját magával szemben támasztott elvárásnak, ami az eljárást befejezőnek nem minősülő végzések külön fellebbezhetőségének kifejezett megjelölésére vonatkozik, a Pp. hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvénnyel a Cstv.-t érintően is eleget tett: e törvény a Cstv. egyes jogintézményeit követve a módosult szabályokkal rendezte a külön fellebbezés lehetőségét, amelyet a jogalkotó a felszámolási eljárásokban biztosítani kívánt. A Cstv. így módosult szabályai értelmében a törvény 27/A. §-a – erre vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában – nem ad lehetőséget a hitelezői kérelmet elutasító végzéssel szemben külön fellebbezés benyújtására, vagyis a jogalkotó a Pp. hatálya alatt tudatos megfontolással hagyta „szabályozatlanul” a felszámoló felmentésére irányuló hitelezői kérelem elutasítását és zárta ki a bíróság ilyen tartalmú döntésével szemben a fellebbezést.

[18] Mindebből következik az is, hogy nem tekinthetők irányadónak a Pp. hatálya alá tartozó felszámolási eljárásokban a régi Pp. eltérő szabályainak alkalmazásával hozott – a hitelező fellebbezésében is megjelölt – kúriai határozatok, a felszámoló felmentésére irányuló hitelezői kérelmet elutasító végzés ellen megengedett fellebbezésről. Nem tévedett az ügyben másodfokon eljárt bíróság, amikor a hitelező meg nem engedett fellebbezését visszautasította.

[19] A kifejtettek értelmében a Kúria az ítélőtábla végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.