KÜ BH 2023/283

[1] A kérelmező társasház 2023. január 19. napján a felperes 1/1 arányú tulajdonát képező társasházi ingatlanjaira vonatkozóan jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet nyújtott be az alpereshez x forint társasházi közösköltség-tartozás és járulékai erejéig. A kérelmező a kérelméhez csatolta a 2023. január 19. napján kelt közös képviselői határozatot a közös költség tartozásról, majd benyújtotta a bíróság előtt – a kérelmező és a felperes között – folyamatban lévő perben tartott perfelvételi tárgyalásról készült jegyzőkönyvet, amely szerint a tárgyi ügyben felperesként, a hivatkozott ügyben alperesként eljáró gazdasági társaság jogi képviselője útján úgy nyilatkozott, hogy nem vitatja a kereseti kérelemben megjelölt – X forint és járulékai – közös költség követelés összegét. Ezen követeléssel szemben a hivatkozott per alperese beszámítási kifogást terjesztett elő. Az alperes a 2023. február 16. napján kelt 307146/3/2023. számú határozatában a kérelemhez és a hiánypótlási felhívásra csatolt további okiratok alapján az ingatlanok tulajdoni lapjára X forint és járulékai erejéig a jelzálogjogot bejegyezte.

[2] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperes 2023. február 16. napján kelt 307146/3/2023. számú határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.

[3] Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a tárgyi ügyben az alperes határozatában felhívott, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Inytv.) 32. § (5) bekezdésében foglaltak és a 37. § (5) bekezdésében előírtak alkalmazása fogalmilag kizárt. A közös képviselő határozata azonban önmagában akkor sem elég a jelzálogjog bejegyzéséhez, ha az Inytv. 29. §-ában és 32. § (1)–(2) bekezdéseiben előírt feltételeknek megfelel. Az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (továbbiakban: Inytv. vhr.) 68/D. §-a ugyanis kifejezetten előírja a társasházi közösköltség-tartozás biztosítékául szolgáló jelzálogjog bejegyzéséhez a követelés összegét megállapító végrehajtható okirat vagy a tulajdonosnak a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt, a társasházi közösköltség-tartozás fennállását elismerő nyilatkozata csatolását is. Az alperes kizárólag a védiratában hivatkozott az Inytv. vhr. 68/D. §-ában foglaltakra, annak ellenére, hogy a védiratában foglaltak szerint e jogszabályhelyre figyelemmel történt meg a jelzálogjog bejegyzése a felperes ingatlanaira.

[4] A bíróság továbbá megállapította, hogy a kérelmező által a megelőző eljárásban benyújtott okiratok nem értékelhetőek akként, hogy a felperes a közös költség követelés fennállását elismerte volna. A jegyzőkönyvben foglaltak szerint a felperes úgy nyilatkozott, hogy nem vitatja a kérelmező társasház kereseti kérelmében megjelölt közös költségre vonatkozó követelés összegét, de a közös költség tartozás összegét meghaladó összeget kért beszámítani a közös költség követelésbe. A beszámítással a közös költség tartozás fennállása megkérdőjeleződött, így annak fennállásáról a beszámítás alaposságának függvényében a polgári perben eljáró bíróság fog dönteni.

[5] A tartozáselismerő nyilatkozat hiányában az Inytv. vhr. 68/D. §-a szerinti végrehajtható okirat lenne szükséges a bejegyzéshez, mely okirat a bíróság okfejtése szerint nem a végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 10. §-a szerinti végrehajtható okiratok valamelyikét jelenti, hanem – a felperes és a kérelmező között folyamatban lévő polgári perre, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:167. §-ában foglaltakra figyelemmel – kizárólag jogerős bírósági határozatot. A hivatkozott polgári peres ügyben még nem született jogerős döntés, ezért az Inytv. vhr. 68/D. §-ában vagylagosan előírt okiratok egyikével sem rendelkezett az alperes a megelőző eljárásban, melyre figyelemmel jogsértő módon jegyzett be a határozatával az ingatlanokra jelzálogjogot.

[6] A megismételt eljárásra vonatkozóan a bíróság előírta, hogy „az alperesnek az Inytv. vhr. 68/D. §-a alapján is vizsgálnia kell a kérelmező által benyújtott okiratokat, azonban a jegyzőkönyvet nem tekintheti közös költség tartozás fennállását elismerő nyilatkozatot tartalmazó közokiratnak”.

[7] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértően alkalmazta az Inytv.vhr. 68/D. § rendelkezéseit. A bejegyzési eljárásban elfogadott bírósági jegyzőkönyv rendelkezik a törvény által megkívánt alaki kellékekkel, a felperes abban tett nyilatkozata a társasház közösköltség-tartozás elismerésének minősül. Beszámítani követelést csak elismert tartozásba lehet.

[8] A felülvizsgálati kérelme befogadását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) pontjaira alapította, mivel „a perben alkalmazott Inytv.vhr. 68/D. § értelmezésére nem alakult ki olyan bírói gyakorlat, mely a jogszabály értelmezését egyértelművé tennék a hatóságok és a gazdasági szereplők számára”. A jelen ügyben az alperes szerint azért fontos a joggyakorlat fejlesztése, mert vitatott beszámítási kifogásokkal megakadályozható lenne a jogosult jelzálogjogának bejegyzése, mely által a hitelezők védelme csorbát szenved.

[9] Továbbá arra is hivatkozott az alperes, hogy az elsőfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértés a társadalom széles körét érintő problémát vet fel, a jogsérelem számtalan gazdasági szereplőt érint, ezért az ügy társadalmi jelentősége vitathatatlan.

[10] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet megvizsgálta és megállapította, hogy a befogadás feltételei nem állnak fenn.

[11] A Kp. 118. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

a) az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata

aa) a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása,

ab) a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,

ac) az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége

ad) a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés, illetve

b) a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés

miatt indokolt.

[12] A Kp. 117. § (4) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt – a 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti ok kivételével – indokolni nem kell. Ez a szabály azonban nem azt jelenti, hogy a felülvizsgálatot kérőnek elegendő mindössze a befogadhatóság törvényi jogcímére utalnia. Annyit mindenképpen ki kell fejtenie, hogy a hivatkozott ok(ok)ból miért tartja szükségesnek a felvetett jogkérdés Kúria általi eldöntését. Így kerülhet ugyanis abba a helyzetbe a Kúria, hogy a kérelmező szempontjait értékelhesse a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságáról hozandó döntése körében. Ellenkező esetben a kérelmező szempontjainak figyelembevétele lehetetlen lenne, ami nyilvánvalóan nem volna összhangban a felülvizsgálati eljárás céljával, mert módot adna a jogerős határozat önkényes felülbírálatára (Kfv.VII.38.147/2021/2.).

[13] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a joggyakorlat egysége vagy továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatását az indokolhatja, a felülvizsgálati kérelem befogadására – általánosságban – akkor kerülhet sor, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat nem egységes vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. A joggyakorlat továbbfejlesztése céljából a felülvizsgálati eljárás érdemi lefolytatását az indokolhatja, ha a jogerős ítélet által felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben a bírói gyakorlat már kialakult és egységes ugyan, annak követése azonban a körülmények változására tekintettel nem támogatható.

[14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében egyik befogadási okként a Kp. 118. § (1) bekezdése a) pont aa) alpontja szerinti joggyakorlat továbbfejlesztését jelölte meg. Ezzel összefüggésben a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának szükségét azzal indokolta, hogy az általa felvetett jogértelmezési kérdésben (beszámítási kifogásokkal megakadályozható-e a jelzálogjog bejegyzése) még nem alakult ki bírói joggyakorlat. A Kúria álláspontja szerint bírói joggyakorlat hiányában, annak továbbfejlesztése fogalmilag kizárt. A rendkívüli perorvoslati eljárás lefolytatásának szükségességét önmagában nem alapozza meg, hogy a fél a jogerős ítéletet jogszabálysértőnek tartja, az abban foglaltakkal nem ért egyet.

[15] Az alperes a felülvizsgálati eljárás lefolytatását a jogkérdés különleges súlya, társadalmi jelentősége miatt is kérte. A Kúria gyakorlatában a felvetett jogkérdés különleges súlya akkor állapítható meg, ha a vizsgált jogkérdés túlmutat a konkrét ügyön, nagy számú új típusú ügy esetén a jogegység vagy a jogbiztonság érdekében szükséges a Kúria iránymutatása. Az ügyek társadalmi jelentősége jellemzően akkor mutatható ki, ha olyan jogkérdés merült fel, amely a társadalom széles körét közvetlenül vagy közvetve érinti (Kfv.IV.37.960/2020/2.).

[16] Mindez azt jelenti, hogy az adott ügy – illetve a bíróság által abban elfoglalt jogi álláspont – ne csak az adott ügyben érintettekre legyen kihatással közvetve, hanem az adott ügyben nem szereplő jogalanyok helyzetét illetően is irányt mutasson (Kfv.III.37.778/2020/2.). Az egyént ért jogsérelemnek önmagában társadalmi jelentősége, különleges súlya nincs (Kfv.III.37.197/2021/2.).

[17] A Kúria az ügyben a felvetett jogkérdés különleges súlyát, illetve társadalmi jelentőségét nem látta megállapíthatónak, a jelen ügy ugyanis a jogalanyok széles körét sem közvetlen, sem közvetett módon nem érinti, ilyen körülményre a befogadási ok megjelölésén túl az alperes is csak általánosságban hivatkozott. A felülvizsgálati bíróság továbbá nem észlelte az adott ügytípus – és a benne foglalt jogkérdések – tömeges számban történő előfordulását sem.

[18] Jelen ügyben az alperes felülvizsgálati kérelme valójában nem a megjelölt jogszabályhely, az Inytv. vhr. 68/D. §-ának Kúria általi értelmezésére irányult, hanem az alperes a bejegyzés alapjául elfogadott okiratok mint egyedi ügyben keletkezett és a perben vizsgált okirati bizonyítékok bíróság általi értékelésének jogszerűségét vonta kétségbe.

[19] A bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eljárásban eredménnyel csak akkor támadható, ha a bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, illetőleg a bizonyítékok mérlegelése kirívóan okszerűtlen volt. Az eljárt bíróság ítéletében a Kp. 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdése szerint állapította meg a tényállást, döntésének jogi indokolása a Kp. 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelt. Az alperes érvelése valójában a bizonyítékok ismételt egybevetésére, értékelésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Kúriának nincs jogszabályi lehetősége, e tekintetben a kúriai jogértelmezés kiforrott (Kfv.I.35.610/2021/2).

[20] Az elsőfokú bíróság az alperes határozata kapcsán felhívott kereseti kifogásokra teljeskörűen válaszolt, ítéletében részletesen megindokolta, hogy a keresetben előadottakat miért látta igazoltnak.

[21] A fentiekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjai alapján nem tartotta indokoltnak, ezért azt a Kp. 118. § (2) bekezdése alapján megtagadta.