BÜ BH 2023/288

[1] A járásbíróság az ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli, gondatlanságból elkövetett közveszély okozásának vétségében [Btk. 322. § (1) bek., (5) bek. I. ford.]. Ezért őt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, 1 napi tétel összegét 2000 forintban állapította meg. Az így kiszabott 300 000 forint pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletet engedélyezett. Rendelkezett arról, hogy amennyiben a terhelt 1 havi részlet megfizetését elmulasztja, a pénzbüntetést, illetőleg annak meg nem fizetett részét fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A terhelt és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán eljáró törvényszék, mint másodfokú bíróság a nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 651. § (2) bekezdés c) pontja alapján, a Be. 648. § a) pontja és a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában írt okból, a terhelt javára. Indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a terheltet mentse fel az ellene gondatlanságból elkövetett közveszély okozás vétsége miatt emelt vád alól. A felülvizsgálati indítvány lényege szerint a jogerős ügydöntő határozat irányadó tényállásából az eljáró bíróságok tévesen következtettek a közveszély, mint eredmény megállapíthatóságára, erre figyelemmel a terhelt terhére rótt gondatlanságból elkövetett közveszély okozás vétsége [Btk. 322. § (1) bek., (5) bek. I. ford.] törvényi tényállási elemei maradéktalanul nem valósultak meg, így a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. A felülvizsgálati indítvány indokainak lényege szerint az irányadó tényállás alapján a közveszély bekövetkezése, illetve annak lehetősége sem állapítható meg, mert mindösszesen három egymáshoz kifejezetten közel álló ház került veszélybe. A veszélyeztetett házak értéke együttesen nem jelent olyan mértéket, hogy az alapján a közveszély bekövetkezése megállapítható lenne, mivel a védő álláspontja szerint a veszélyeztetett összes érték 150 000 000 forint körüli, ez pedig nem tekinthető olyan jelentős értékű vagyonnak, amely megsemmisülésének veszélye közveszélynek lenne tekinthető. Közveszély hiányában a bekövetkezett kár mértékéhez igazodó rongálás bűncselekményének megállapítása lenne lehetséges, a Btk. azonban a rongálást kizárólag szándékos elkövetés esetén rendeli büntetni, a gondatlan károkozás nem bűncselekmény.

[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta. A veszély akkor válik közveszéllyé, amikor nem csupán egy vagy több, de mindenesetre kis számú meghatározott személy, hanem meg nem határozott vagy nagyobb számban meghatározott személy életét, testi épségét fenyegető helyzet alakul ki, illetve ha jelentős értékű dolgok kerülnek olyan körülmények közé, hogy megsemmisülésük vagy megrongálásuk valószínűsíthető. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a töretlen ítélkezési gyakorlat a közveszély fogalmát ugyanezen tartalommal határozza meg. A Legfőbb Ügyészség szerint az irányadó tényállásból következtetést lehet arra vonni, hogy a terhelt által gyújtott tűz uralhatatlanná vált, átterjedt a szomszédos ingatlanra, abban összesen 25 669 600 forint, azaz a Btk. 459. § (6) bekezdés c) pontja szerinti jelentős kár keletkezett, fennállt továbbá a tűz tovaterjedésének veszélye másik két ingatlanra is. A terhelt által előidézett veszély tényleges sérelmet is okozott. A közveszélyokozás bűncselekménye törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak, így a bíróság törvényesen állapította meg a terhelt bűnösségét a bűncselekmény gondatlan alakzatában. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a Btk. 322. § (2) bekezdés b) pontja, illetőleg (5) bekezdésének II. fordulata a különösen nagy vagy ezt meghaladó kárt okozva elkövetést már minősítő körülményként jelöli meg, ebből pedig az is következik, hogy a közveszély okozás alapesete körében kell értékelni azt, ha a bekövetkezett kár ennél kisebb, azaz 50 000 000 forint alatti. Erre figyelemmel az irányadó tényállás szerinti cselekménnyel okozott kár a Btk. 322. § (5) bekezdés I. fordulatában meghatározott bűncselekmény megállapítását nyilvánvalóan megalapozza. Figyelemmel arra, hogy az eljárt bíróságok a Be. 649. § (2) bekezdésében megjelölt eljárási szabálysértést nem vétettek, indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[5] A terhelt védője észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a tűz tovaterjedésének a lehetősége önmagában nem közveszély, hanem csak akkor, ha ennek következtében jelentős értékű és nem körülhatárolható vagyon megsemmisülése (megrongálódása) került veszélybe. Álláspontja szerint az nem közveszély, ha a tűz egy másik (esetleg nem is egy, hanem maximum még egy, de semmiképpen nem több) ingatlanra is átterjedhetne. Ennek hiányában a cselekmény legfeljebb gondatlanságból elkövetett és a Btk. szerint nem büntetendő gondatlanságból elkövetett rongálás megállapítását eredményezheti.

[6] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alaptalan.

[7] A Be. 648. § a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt is helye van.

[8] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja értelmében a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[13] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványt arra jogosult, határidőn belül, felülvizsgálati okra történő hivatkozással, a felülvizsgálattal támadott határozatok és a felülvizsgálati indítvány okainak megjelölésével terjesztette elő, ezért azt a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, a Be. 649. § (2) bekezdésében írt eljárási okokra is figyelemmel, érdemben felülvizsgálta.

[14] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[15] A felülvizsgálat elbírálásakor irányadó tényállás lényege a következő:

[16] A terhelt a cselekmény napján 11 óra körüli időben feleségével, az Sz. településen lévő nyaraló ingatlanukban tartózkodtak. A terhelt 11:15 és 11:50 közötti időben az ingatlanon az utcai kerítés belső oldalánál lévő 60 cm széles sövénykerítés belső szélétől kb. 2–3 m távolságra összekészített, korábban kertészeti munkák során kivágott, száraz növényi anyagmaradvány, bukszus égetésébe kezdett, azt meggyújtotta. A terhelt az égetést nem kellő gondossággal végezte és felügyelte, ezért az égés során magasra csaptak a lángok és a felröppenő, izzó anyagmaradványokból a szomszédos ingatlanon álló nádtetős ház tetőszerkezete 11:50 körüli időpontban begyulladt. Ezt észlelve a terhelt és felesége a tűz oltását megkezdték, valamint a terhelt felesége 12:06-kor értesítette a tűzoltókat. A tűzoltók a helyszínre 12:19-kor érkeztek ki és a tűz oltását azonnal megkezdték, de nem tudták megakadályozni a tűz gyors szétterjedését. A tűz következtében a terhelt ingatlanával szomszédos ingatlanon álló ház teljes felső, tetőtéri szintje a benne lévő ingóságokkal együtt megsemmisült.

[17] A száraz bukszus bokrok égése több méteres lánggal és felszálló izzó-égő anyagmaradványok keletkezésével járt, így a száraz növényzet égetésével a terhelt nem csak veszélyeztette a szomszédos ingatlanon lévő nádtetős épületet, hanem azt a tűz meg is gyújtotta és az épület tüze következtében reális veszélye volt annak, hogy a tűz átterjedjen a terhelt ingatlanával szomszédos csüngő ereszes és egy másik nádtetős épületekre. Tűzoltási beavatkozás nélkül a tűz átterjedése bekövetkezett volna. A terhelt által a saját ingatlanán végzett szabadban tüzelés következtében kialakult a közveszély, előre fel nem becsülhető mértékű vagyontárgyak kerültek veszélybe, melyek közül az egyik épület részben meg is semmisült.

[18] Az Sz. településen lévő ingatlanban 24 000 000 forint kár keletkezett, az ingatlanban a tűz következtében megsemmisült ingóságok értéke 1 669 600 forint.

[19] A Kúria álláspontja szerint az ítélet tényállásában szerepeltetett, azonban – ahogy erre a terhelt védője helyesen hivatkozott – valójában jogi indokolás körébe tartozó következtetés az, hogy a terhelt által a saját ingatlanán végzett szabadban tüzelés következtében kialakult a közveszély. A közveszély ugyanis jogi fogalom (BH 2021.98.I.), ezért azt a bíróságnak a tényállásban rögzített tények alapján jogi következtetésként kell megállapítania. Amennyiben a közveszélyokozás bűntette esetén az ítéleti tényállás nem tartalmazza a következtetés levonására alapul szolgáló tényeket, így tűzgyújtás esetén veszélyeztetett ingatlanokra vonatkozó cselekménnyel kapcsolatosan az ítélet tényállásában nem került rögzítésre az eljárás tárgyát képező ingatlan elhelyezkedése, jelentőséggel bíró fizikai jellemzői, környezetének beépítettsége, és emiatt nem bírálható felül a közveszély létére vont következtetés, a terhelt bűnösségére vont következtetés a közveszély, mint jogi fogalom hiányában nem állapítható meg (Kúria Bfv.I.1573/2014/8.). Jelen ügyben azonban erről nincs szó.

[20] A Btk. 322. § (1) bekezdése értelmében, aki anyag vagy energia pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, illetve következményeinek enyhítését akadályozza, bűntett miatt 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[21] A Btk. 322. § (2) bekezdés b) pontja szerint a büntetés 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt különösen nagy vagy ezt meghaladó kárt okozva követik el.

[22] A Btk. 322. § (5) bekezdése értelmében, aki a közveszély okozását gondatlanságból követi el, vétség miatt 3 évi, különösen nagy vagy ezt meghaladó kár esetén 1 évtől 5 évig, halál okozása esetén 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[23] A Btk. 322. §-ában szabályozott közveszély okozása eredménybűncselekmény, annak megállapítása feltétele a közveszély, mint eredmény bekövetkezése.

[24] A közveszély emberi magatartás folytán keletkező olyan állapot, amely a benne rejlő viszonylagos nyugalmi helyzetben vagy mozgásban lévő tényezőkön, folyamatokon keresztül nagy számú, meg nem határozható személyt vagy előre fel nem becsülhető anyagi javakat megsérüléssel, rongálódással vagy megsemmisüléssel fenyeget. A közveszély a közönséges (így a rongáló magatartás általi) veszélyhez képest a személyek és dolgok szélesebb és nem behatárolható körét érinti. Hatóköre nem konkrét, hanem beláthatatlan, azt maga az elkövető sem képes uralni (szemben a rongáló magatartással). Közveszély akkor jön létre, ha nem csupán egy vagy több (legfeljebb kis számú) meghatározott személy, hanem egy vagy több meg nem határozott, vagy pedig nagyobb számú személy, vagy jelentős értékű dolog épsége kerül veszélybe (BH 2021.98.).

[25] A közveszély okozás eredmény-bűncselekményének a befejezettségéhez az szükséges, hogy a törvényben meghatározott elkövetési magatartás kifejtése folytán az elkövetési módban rejlő objektív folyamatok okozatos következményeként a közveszély ténylegesen bekövetkezzék. Valamely tárgy meggyújtása esetén a közveszély akkor következik be, ha azáltal lehetővé válik a tűznek más tárgyakra való tovább terjedése, ennek hiányában csupán a közveszély okozás kísérlete megállapításának van helye (BH 2000.89.).

[26] A közveszély okozás bűntettének megállapításához elengedhetetlenül szükséges annak tisztázása, hogy a gyújtogatás következtében nagyobb – meg nem határozható – számú személy vagy előre fel nem becsülhető vagyontárgy ténylegesen veszélybe került-e, illetőleg fennállott-e ennek a reális veszélye (BH 1999.246.).

[27] A különösen nagy vagyoni hátrányt előidéző gondatlan közveszély okozás vétségét valósítják meg az elkövetők, akik a szemétégetés során kellő körültekintés nélkül járnak el, és a magatartásuk folytán a számottevő értéket képviselő épület komplexum megsemmisült, és a tűz tovább terjedése előre fel nem becsülhető, nagy értékű javak megsemmisülésével fenyegetett (BH 2000.529.). Ezen Bfv.IV.100/2000/5. számú határozatában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a közveszély olyan állapot, amelyben meghatározott természetű folyamatok következtében több, egyedileg meg nem határozott személy, illetve személyek nagyobb csoportja vagy dolgok meg nem határozott, de nagy értékű köre van a pusztulás reális lehetőségének kitéve. Amennyiben a közveszélyt a Büntető Törvénykönyvben felsorolt módon jogellenes emberi magatartás hozza létre, a cselekmény – az eredményre kiterjedő szándékosságtól vagy gondatlanságtól függően – közveszély okozás bűntettének vagy vétségének a megállapítására alkalmas. Maga a közveszély tehát jogi fogalom, amelynek alapjául olyan tények szolgálnak, amelyek tisztázása különleges szakértelmet igényel. Minthogy tehát a közveszély be- vagy be nem következése tényekből levont jogi következtetés, kívül esik a tényállás körén. Egy számottevő értéket képviselő épület esetén a tűz tovább terjedése, előre fel nem becsülhető nagy értékű anyagi javak megsemmisülésével történő fenyegetése a közveszély bekövetkezésének a megállapítására ad alapot, függetlenül attól, hogy az érintett épületet körbe vevő épületek veszélyben voltak-e vagy sem.

[28] A hivatkozott határozatban meghozott döntés alapjául szolgáló tényállás szerint az elkövetés helye egy számottevő értéket képviselő, belül különálló üzlethelyiségekre tagolt, jelentős árukészlettel rendelkező épület komplexum. Az abban foglaltak azonban jelen ügyben a tényállásban meghatározott, érintett ingatlanok együttes értékeléseként ugyanolyan jogi következtetés levonására alkalmasak.

[29] A Kúria a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal kapcsolatosan megállapítja: a közveszély okozás bűntette megvalósulásához az szükséges, hogy meg nem határozott személy(ek) életének, testi épségének vagy nagy értékű vagyontárgy(ak) megsemmisülésének, megrongálódásának a veszélyeztetettsége ténylegesen bekövetkezzék (BH 2003.52.), e körben azonban nem a veszéllyel érintett anyagi javak értékének, hanem a veszély ellenőrizhetetlenségének van jelentősége. A rongálás szükségszerűen az érintett vagyontárgy állagának sérelmével, megrongálódásával vagy megsemmisülésével jár, a közveszély a közönséges (így a rongáló magatartás általi) veszélyhez képest azonban az érintett dolgok szélesebb és nem behatárolható körét érinti. A közveszély hatóköre nem konkrét, hanem beláthatatlan, azt maga az elkövető sem képes uralni (szemben a rongáló magatartással). Közveszély tehát akkor jön létre, ha nem csupán meghatározott vagyoni értékű dolog épsége kerül veszélybe, hanem a veszély olyan beláthatatlan hatókörű, amelyet az elkövető nem képes uralni, ezért az elkövető nem képes az általa okozott kár hatókörét meghatározni. Amennyiben az elkövető által gyújtott tűz hatóköre nem csupán az elkövető szándéka vagy gondatlansága által érintett meghatározott dolog épségét veszélyezteti, vagy okoz a dolog állagában sérelmet, hanem a tűz terjedése beláthatatlanná válik, azt maga az elkövető nem képes uralni és az így létrejött veszély hatóköre már nem konkrét. Azaz, a kialakult veszély hatókörével okozott károkat az elkövető nem képes megakadályozni és így egy vagy több – meg nem határozott vagy nagyobb számú – személy vagy jelentős értékű dolog épsége kerül veszélybe, akkor a közveszély, mint eredmény létrejött. A Kúria a BH 2021.98. számon közzétett döntés alapjául szolgáló Bfv.III.456/2020/33. számú döntésében kifejtette: mindig az elkövető van abban a helyzetben, hogy felmérje magatartásának lehetséges, helyszíni következményét. Kétségtelen, hogy valamely magatartás önmagában nem feltétlen képes beláthatatlan, elkövető által uralni képtelen folyamat előidézésére. Gyújtogatás esetében ez valamely tárgy olyan körülmények közötti lángra lobbantását jelenti, amely lehetővé teszi, hogy a tűz átterjedjen más vagyontárgyra. Önmagában az égés megindítása, a lángra lobbantás (még a keletkezett tűz önfenntartása esetén is) vagyon elleni bűncselekmény elkövetési magatartása lehet. Közveszély okozásról akkor van szó, ha a lángra lobbantás összekapcsolódik a közveszély előidézésére alkalmas helyzetkihasználással (indokolás [134]–[136]).

[30] Az elkövetési magatartásokból következően a bűncselekmény elkövetése vagyoni érdeket is sért, ami a közveszély okozás és a rongálás közös fogalma. A védő által hivatkozottakhoz képest az eltérés valójában nem a veszélyeztetett értékek nagyságában, hanem abban áll, hogy a rongálás esetében a vagyoni sérelem mindig egyedi, meghatározott és mérhető károsodás; közveszély okozás esetében viszont a vagyoni sérelem okozás szükségszerűen előidézi előre meg nem határozott, és meg nem határozható számú személyek, vagyontárgyak veszélybe kerülését (Kúria, Bfv.III.456/2020/33. számú határozat [131] bekezdés.).

[31] Jelen ügyben a tényállásban foglalt elkövetési magatartás és az ott rögzített objektív eredmények alapján megalapozottan vonható le jogi következtetés a közveszély, mint eredmény létrejöttére. A terhelt – tekintettel arra, hogy a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta – nem látta előre, hogy a tűzgyújtása eredményeként általa már nem uralható, nem belátható veszélyt hoz létre a környezetében. A tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a tűzgyújtás következtében nem csak az állagsérelem veszélye, hanem maga az állagsérelem is rövid időn belül bekövetkezett, majd a szomszédos ingatlan égése folytán további ingatlanok kerültek veszélybe, a tűz eredményének behatárolása és az elkövető általi kontrollálása lehetetlenné vált. A tűzgyújtás által létrehozott veszély így már nem csak egyedi meghatározott és mérhető károsodást, hanem előre meg nem határozott és meg nem határozható számú vagyontárgyak veszélybe kerülését, meg nem határozható vagyoni sérelem lehetőségét hozta létre. A tűz terjedése által létrejött veszély a dolgok szélesebb, nem behatárolható körét érintette, és a veszélyt maga az elkövető sem volt képes uralni. Ezért a tényállásból helyesen vonható le következtetés a közveszély, mint jogi fogalom megállapíthatóságára. A tűz által okozott, tényállásban rögzített kár összege a Btk. jelentős kár fogalmának megfelel, e körben a Kúria a Legfőbb Ügyészség hivatkozását a különösen nagy vagy ezt meghaladó kár vonatkozásában helyesnek és alaposnak tartja. A terhelt a tűz gyújtásával nem pusztán közveszélyt idézett elő, hanem a közveszély keretén belül a tényállásban meghatározott, jelentős értékű kárt is okozott. Amennyiben a terhelt által már nem ellenőrizhető, nem uralt tűzgyújtás vonatkozásában a tűzoltók a tűz további terjedését nem fékezik meg, úgy a fennálló közveszély eredményeként a tűz tovaterjedésével a terhelt által előre nem látható, de a már okozott kárra figyelemmel mindenképpen jelentős mértékű, előre meg nem határozhatatlan vagyontárgyakban jelentkező további károk is bekövetkeztek volna.

[32] Mindezekre figyelemmel az irányadó tényállás alapján az állapítható meg, hogy a terhelt magatartásának következtében a közveszély bekövetkezett.

[33] Erre figyelemmel az ügyben eljáró bíróságok törvényesen állapították meg, hogy a terhelt cselekménye a Btk. 322. § (1) bekezdésébe ütköző és (5) bekezdés I. fordulata szerint minősülő, a Btk. 8. §-ára figyelemmel gondatlanságból elkövetett bűncselekmény, mely alapján a terhelt büntetőjogi felelősségét törvényesen állapították meg.

[34] A Kúria csak utal arra, hogy a Legfőbb Ügyészség által hivatkozott magyarázatban megjelentekkel azonos álláspontot tartalmaz a Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára (szerkesztő: dr. Kónya István) kiadvány is. A kommentár e tekintetben azt tartalmazza, hogy a közveszély megállapítását a törvény a jogalkalmazási gyakorlatra bízza. Ebben a tekintetben ma is követendőnek tartja Angyal Pál meghatározását, mely szerint közveszély alatt „oly állapot előidézését kell érteni, mely nem meghatározott, hanem úgy minőségileg, mint mennyiségileg határozatlan érdeket fenyeget az elpusztulással vagy csorbulással. Közveszélyről ugyanis akkor beszélhetünk, midőn személyeknek vagy dolgoknak egyénileg meg nem határozott és tehát korlátlan köre oly helyzetbe kerül, mely azok megsemmisülését vagy sérelmének valószínűségét rejti magában. Az ily közveszély többnyire természeti erők (tűz, víz, feszítő erő) felszabadulása folytán keletkezik, s hatásaiban kiszámíthatatlan, miért is annak előidézése már egymagában súlyos büntetést érdemel.” (Dr. Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve, Budapest, 1915.).

[35] A Kúria mindezekre figyelemmel – a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt felülvizsgálati ok hiányában – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 10. § (2) bekezdése szerinti összetételben eljárva, a járásbíróság ítéletét és a törvényszék mint másodfokú bíróság végzését a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.