BÜ BH 2023/29

[1] A járásbíróság az előkészítő ülésen meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli rablás bűntettében, melyből 2 rendbeli kísérleti szakban maradt [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, Btk. 10. §] és lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont].

[2] Ezért őt mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá vele szemben 75 forint összegű vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés végrehajtásába beszámítani rendelte a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[3] Az ellentétes irányú korlátozott – kizárólag a büntetés tartamát támadó – fellebbezések alapján a törvényszék mint másodfokú bíróság a nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy a terhelt többszörös visszaesőnek minősül, a szabadságvesztés mértékét 8 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 8 évre súlyosította. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, mellőzte a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[4] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a terhelt jelentett be felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy a vádat képviselő ügyésznek minden esetben mértékes indítványt kell előterjeszteni, ami nem történt meg. Sérelmezte, hogy a védője etikátlanul járt el, nem hívta fel a figyelmet az ügyész ezen jogszabálysértésére és nem jelezte ezt az előkészítő ülésen sem az ügyészség, sem a bíróság felé. Előadta, hogy ő a védője ráhatására mondott le a tárgyaláshoz való jogáról. Állította, hogy a bűncselekményeket ilyen formában nem követte el. Álláspontja szerint a jogban járatlanságával visszaéltek.

[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta. Hivatkozott arra, hogy a Be. 659. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Hivatkozott arra, hogy a járási ügyészség a vádiratában a Be. 422. § (1) bekezdés d) pontja alapján csak a büntetés nemére tett indítványt, annak tartamára azonban nem. Az ügyész az előkészítő ülésen a vád lényegének ismertetését, a vádat alátámasztó bizonyítási eszközök megjelölését követően a Be. 502. § (1) bekezdése alapján biztosított törvényi lehetőséggel nem élt, és ekkor sem tett indítványt a büntetés tartamára arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismerné. Az elsőfokú bíróság előkészítő ülésen meghozott ügydöntő határozatában kiszabott büntetéssel szemben a Be. 580. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban foglaltakra figyelemmel törvényesen jelenthetett be a terhelt terhére irányuló fellebbezést, amely alapján a másodfokú bíróságnak törvényes lehetősége volt a terhelttel szemben kiszabott büntetés súlyosítására. A másodfokú bíróság a terhelttel mint többszörös visszaesővel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 8 évre, a közügyektől eltiltás tartamát szintén 8 évre súlyosította, egyben a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. A Legfőbb Ügyészség emellett hivatkozott arra, hogy a jogerős ügydöntő határozat meghozatalakor hatályos Be. 565. § (2) bekezdése azt tartalmazta: a bíróság nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb intézkedést akkor, ha a bűnösséget beismerő nyilatkozatot előkészítő ülésen fogadta el, mint amelyet a vádirat, illetve az 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítvány tartalmaz. Figyelemmel arra, hogy a büntetés tartamára sem a vádirat nem tartalmazott indítványt, sem pedig ilyen indítványt az ügyész az előkészítő ülésen nem terjesztett elő arra az esetre, ha a terhelt a bűncselekmény elkövetését beismerné az előkészítő ülésen, a másodfokú eljárásban a hátrányosabb büntetés kiszabásának tilalma nem állt fenn. Hivatkozott ugyanakkor arra, hogy a megtámadott jogerős ügydöntő határozat meghozatalakor hatályos Be. 649. § (2) bekezdés e) pontja alapján sem lenne azonban felülvizsgálati ok a hátrányosabb büntetés kiszabása tilalmának megszegése, mivel csak a súlyosítási tilalom megsértése képezheti e rendkívüli jogorvoslati eljárás tárgyát. Az ezt követő jogszabályváltozás a Be. 659. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a Be. 649. § (2) bekezdés e) pontja szerinti törvényi okot jelen ügyben nem alapoz meg. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen, a Be. 656. § (2) bekezdésének a) pontja alapján utasítsa el.

[6] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételeiben – fenntartva a felülvizsgálati indítványában foglaltakat – arra is hivatkozott, hogy sérültek az alapvető jogai és a jogbiztonsága, kihasználták a tudatlanságát, ezért indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot helyezze hatályon kívül és utasítsa az alapügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására. Sérelmezte, hogy a nyomozó hatóság is megtévesztette. Kifogásolta, hogy a nyomozás során nem folytatták le az általa indítványozott szembesítéseket, poligráf vizsgálatot és a tanú meghallgatást, valamint a nyomozó hatóság a sértettek szájába adta a szavakat. Állítása szerint azért mondott le a jogairól, mert az előadó nyomozó azt ígérte neki, hogy ha beismeri a bűncselekményt, akkor kedvezőbb ítéletben részesül. Álláspontja szerint inkompetens kirendelt ügyvédet kapott.

[7] Hivatkozott arra, hogy a vádiratban az ügyészség indítványaként a büntetés középmértéke szerepelt, azonban ő azzal számolt, hogy az előkészítő ülésen az ügyész mértékes indítványt fog előterjeszteni. Előadta, hogy miután az eljáró bíró az előkészítő ülésen elfogadta a beismerő nyilatkozatát és a tárgyalásról lemondását, megdöbbentő volt számára, hogy az 5 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztés ellen az ügyész súlyosításért fellebbezett. Felfoghatatlannak tartotta, hogy a másodfokú tárgyaláson az ítéletét 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre súlyosították és ebbe belebetegedett.

[8] A korábbi beadványaiban foglaltakat megismételve továbbra is hivatkozott arra, hogy ha a tárgyalásról lemond és beismeri a bűncselekményt, akkor az ügyészségnek mértékes indítványt kell tennie, amelyet ő vagy elfogad vagy visszautasít.

Sérelmezte, hogy az általa koholmánynak nevezett vádiratban egyáltalán nem szerepel mértékes indítvány, csak a középmérték. Kifogásolta továbbá azt, hogy az előkészítő ülésen nem lettek megidézve a vádiratban tárgyalásra indítványozott tanúk, így nem tudta magát tisztázni. Megkérdőjelezte a sértettek vallomásának szavahihetőségét.

[9] Kifogásolta, hogy a nyomozó hatóság miért nem hallgatta ki helyszíni kihallgatás előtt a tanút, valamint, hogy a sértettek vallomásai ellentmondásosak, ennek ellenére szembesítést nem tartottak. Sérelmezte, hogy a nyomozás során a kiskorú tanút törvényes képviselő nélkül hallgatták ki és a nyomozók a tanúk szájába adták a vallomásukat. Állította: „több tanú” tudja, hogy a négy kiskorú sértett nem a valóságot mondta el, „nem gondolták át, hogy mit mondanak”.

Hivatkozott arra: úgy gondolta, hogy 2 évben meg tud majd egyezni az ügyésszel, mivel az ügyészség is látja „az igazságtalanságot szemmel”. Indítványozta Sz. T. tanúvallomásának figyelembevételét.

[10] További beadványában a beismerésével kapcsolatos érvelését megismételte, ebben a beadványában azt fejtette ki, hogy az elsőfokú ítélettel meg volt elégedve, azaz az 5 év 6 hónap büntetéssel. Törvénysértőnek tartotta azt, hogy az ügyész fellebbezéssel élt, mert – álláspontja szerint – az előkészítő ülésen ítélettel befejezett ügyekben minden terheltre azt kell alkalmazni, ami a vádiratban szerepel. Sérelmezte, hogy a kerületi vezető ügyészség indítványát felülbírálta az előkészítő ülésen egy kirendelt ügyész, aki fellebbezéssel élt, amivel jogszabálysértést követett el.

[11] A Be. preambulumát hivatkozva megismételte, hogy álláspontja szerint a nyomozó hatóság és az ügyészség becsapta, valamint megismételte a nyomozó hatóság eljárásaival, valamint a bizonyítással kapcsolatos korábbi észrevételeit. Hivatkozott továbbá arra, hogy őt a gyanúsítotti kihallgatáson a jogairól nem figyelmeztették. További bizonyítást indítványozott és utalt arra, hogy az ítéletbe belebetegedett, valamint továbbra is a tanúvallomásokat értékelte.

[12] Kifogásolta, hogy egyezség nem született, holott ő azt remélte. Az elsőfokú bíróság őt érthetően nem figyelmeztette.

[13] A terhelt kirendelt védője észrevételében lényegében arra hivatkozott, hogy a terhelt a beismerő nyilatkozatát olyan módon tette meg, hogy nem volt tisztában azzal: a bűnösség beismerése esetén az ügyészség által indítványozott középmérték mit jelenthet években és hónapokban. A terhelt nem volt tudatában annak, hogy mi az a legsúlyosabb büntetés vagy intézkedés, amelyet a bíróság megállapíthat, mivel nem konkrét években és hónapokban megállapított büntetést indítványozott az ügyészség. Álláspontja szerint ebben az esetben is alkalmazható a Be. 565. § (2) bekezdése, mely szerint, ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot előkészítő ülésen fogadta el, nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítvány tartalmaz, mert a bíróság ehhez az indítványhoz kötve van. Álláspontja szerint ezért törvényt sértett a törvényszék, amikor az előkészítő ülésen tett ügyészi indítványban foglaltnál hosszabb tartamban állapította meg a szabadságvesztés-büntetés tartamát. Hivatkozott arra, hogy a Kúria Bt.I.515/2020. számú határozatában foglaltak szerint a hátrányosabb büntetés tilalmának megsértését jelenti, ha az elsőfokú bíróság előkészítő ülésen meghozott, az ügyészség indítványában foglaltakhoz képest rövidebb tartamú szabadságvesztést megállapító ítélete ellen a vádlott terhére bejelentett fellebbezést elbírálva a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát hosszabb tartamban állapítja meg, mint ahogy azt az eredeti ügyészi indítvány tartalmazza. Álláspontja szerint ilyen esetben a vádlott terhére bejelentett fellebbezés esetén nem a Btk. Általános és Különös Részében meghatározott büntetéskiszabási rendelkezésekre figyelemmel megállapított büntetési tétel felső határa az irányadó, hanem a vádlott terhére bejelentett fellebbezés által megnyitott súlyosítás esetén az előkészítő ülésen tett beismerésre figyelemmel előterjesztett konkrét ügyészi indítvány. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványának adjon helyt és a Be. 648. § b) pontja alapján a 649. § (2) bekezdés d) és e) pontjában írt okból a Be. 663. § (2) bekezdése alapján az első- és másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül és rendelje el új eljárás lefolytatását.

[14] A terhelt felülvizsgálati indítványa alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása törvényben kizárt.

[15] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, melyre kizárólag a törvényben meghatározott okokra hivatkozással, azok fennállása esetén, a törvényben meghatározott feltételek mellett van törvényes lehetőség. A felülvizsgálati indítvány a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozat egyes súlyos jogi és nem ténybeli hiányosságainak orvoslására szolgál, ezért a Be. 650. § (2) bekezdése kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.

[16] A Be. 659. § (1) bekezdése a felülvizsgálati eljárásban tilalmazza a bizonyítékok ismételt egybevetését, eltérő értékelését: a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Mindezekből következik, hogy felülvizsgálati indítvány nem nyújtható be azon okból és nem alapozható olyan érvekre, amelyek a jogerős ügydöntő határozatban megállapított történeti tényállást, az abban foglalt tényeket a bizonyítási eljáráson keresztül támadják, a bizonyítási eljárás lefolytatását, a bizonyítékok értékelését, törvényességüket, valamint az azok alapján levont következtetéseket kifogásolják.

[17] A terhelt felülvizsgálati indítványa ezért mindazon részében, amelyben a tényállás megállapításához vezető bizonyítási folyamatot, a tanúvallomásokat, a tanúk szavahihetőségét, a saját gyanúsítotti kihallgatásának, illetve a tanúk kihallgatásának törvényességét, a bizonyítási indítványok elutasítását, a bizonyítás egyes cselekményeit, a szembesítésnek és a vallomásának műszeres ellenőrzésének elutasítását kifogásolja, törvényben kizárt.

[18] A Be. 648. §-a értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a Be. 649. §-ában felsorolt büntető anyagi jogi és eljárási szabálysértések miatt, valamint az Alkotmánybíróság vagy nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv határozata alapján, illetőleg a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérés esetén van helye. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[19] A Be. 649. § (2) bekezdése szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát

a) joghatóság hiányában,

b) a magánindítvány, a feljelentés vagy a legfőbb ügyésznek a 4. § (9) bekezdésében vagy a Btk. 3. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezése hiányában,

c) nem az arra jogosult által emelt vád alapján,

d) a 601. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel,

e) a súlyosítási tilalom megsértésével,

f) a specialitás szabályán alapuló mentességnek, a törvényben meghatározott mentelmi jogon alapuló mentességnek vagy a nemzetközi jogon alapuló mentességnek a megsértésével

hozta meg.

[20] Mindezek alapján megállapítható, hogy felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat a nyomozó hatóság eljárásában történt esetleges eljárási szabálysértés, továbbá a védelem ellátásával kapcsolatos esetleges kifogások a védő kötelező jelenlétének esetkörén kívül.

[21] A Be. szabályozása szerint – a felülvizsgálati indítványban a terhelt által állítottakkal ellentétben – a vádiratban az ügyészségnek nem kötelező a kiszabott büntetés vagy intézkedés tartamára vagy mértékére meghatározott indítványt tenni arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését a váddal egyezően beismeri és a tárgyaláshoz való jogáról lemond. Ezt támasztja alá annak a lehetősége is, hogy az ügyész az előkészítő ülésen is tehessen ilyen mértékes indítványt, ha korábban azt a vádiratban nem tette meg. Az ügyésznek az előkészítő ülésen sem kötelező ilyen indítványt előterjeszteni. A mértékes indítvány elmaradása azonban nem akadálya annak, hogy a terhelt a bűnösségét a váddal egyezően beismerje és a tárgyalásról lemondjon. Amennyiben a bíróság a terhelt ilyen nyilatkozatát a törvényi feltételek fennállása mellett elfogadja, ítéletét erre a beismerő nyilatkozatra és az eljárás ügyirataira alapozza, azonban ügyészi mértékes indítvány hiányában a büntetést az általános szabályok szerint, a büntetés kiszabására, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) Általános Részében, illetve a bűncselekmény vonatkozásában a Különös Részben meghatározott rendelkezések alapján, a büntetési tételkeret figyelembevételével szabja ki.

[22] A Be. 659. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt – jelen ügyben nem releváns kivétellel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

[23] A Be. 421. § (1) bekezdése szerint az ügyészség a vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat.

[24] A Be. 421. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a vádirat törvényes eleme az ügyészségnek a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vagy a kóros elmeállapota miatt nem büntethető terhelt felmentésére vonatkozó indítványa.

[25] A Be. ettől elkülönülten a 422. § (3) bekezdésében szabályozza, hogy az ügyészség a vádiratban indítványt tehet (és nem köteles tenni) a büntetés vagy intézkedés mértékére vagy tartamára is arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri.

[26] A Kúria a terhelt beadványaiban foglaltakra figyelemmel rámutat arra, hogy a büntetés vagy intézkedés vonatkozásában tett mértékes indítvány nem azonos az egyezséggel. Az egyezség megkötésére vonatkozó eljárási szabályokat a Be. LXV. Fejezete, míg a vádemelést a Be. 424. §-a és a bíróság eljárást a Be. XCIX. Fejezete szabályozza. Így az ún. mértékes indítvány nem az egyezség létrehozását célozza.

[27] Az ügyész kötelessége kizárólag az, hogy a vádiratban a büntetés kiszabására vagy az intézkedés alkalmazására indítványt tegyen. Ez az indítvány kizárólag a büntetés, illetve intézkedés nemére vonatkozhat, annak tényleges tartamára vagy mértékére nem, a bíróság pedig az ügyészségnek a büntetés kiszabására vonatkozó indítványához nincs kötve [Be. 422. § (1) bek. d) pont]. Az ügyészségnek ugyanakkor joga, de nem kötelessége, hogy a vádiratban indítványt tegyen a büntetés vagy az intézkedés mértékére, tartamára arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri [Be. 422. § (3) bek.]. Az alapügy elbírálásakor hatályos törvényi szabályozás alapján – amely a Be. 659. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítvány elbírálása során is alkalmazandó – a terhelt beismerésének elfogadása esetén az előkészítő ülésen a bíróság a mértékes indítványnál hátrányosabb büntetést vagy intézkedést nem alkalmazhatott a terhelttel szemben. Kizárólag egyezség megkötése esetén kötelező tartalmi eleme a vádiratnak az arra történő indítvány, hogy a bíróság az egyezség tartalmával egyező milyen büntetést szabjon ki, illetve intézkedést alkalmazzon. Jelen ügyben a terhelt és az ügyészség a vádemelést megelőzően nem kötött egyezséget egymással.

[28] A Kúria emellett rámutat arra, hogy a terhelt beismerő nyilatkozatának megtétele és tárgyalásról lemondása esetén annak elfogadásakor a bírónak kizárólag a Be. 504. § (2) bekezdésében foglalt feltételeket kell vizsgálnia, ezek fennállása esetén a terheltnek a beismerő nyilatkozat megtételekor és a tárgyalásról lemondásakor fennálló, az elfogadás okát nem érintő, rejtett vagy kifejezett indoka a beismerés elfogadása szempontjából közömbös (BH 2022.121.III.). Az ügyben megállapítható, hogy a terhelt a bíróság törvényes figyelmeztetését és kioktatását követően annak ismeretében tett a váddal egyező beismerő nyilatkozatot, és mondott le a tárgyalásról, hogy tudta: a vádirat nem tartalmaz büntetés mértékére vonatkozó indítványt. A terhelt tisztában volt azzal, hogy a vádirat pontosan megjelölt büntetést nem tartalmaz, kizárólag a középmérték alkalmazására utal. A Btk. 365. § (1) bekezdése és a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó 89. § (1) bekezdése alapján – figyelemmel a 81. §-ban szereplő halmazati büntetésre vonatkozó szabályokra is – a vádiratban foglalt cselekmények esetén a terheltre nézve a középmérték 10 év lenne, amelyet még az általa kifogásolt másodfokú határozatban kiszabott szabadságvesztés-büntetés sem ér el. Figyelemmel arra azonban, hogy mértékes indítvány hiányában az ügyész vádiratban megjelölt utalása a büntetés középmértékére a bíróságot nem köti, a már hivatkozott Btk. szabályok értelmében a többszörös visszaeső terhelttel szemben a halmazati büntetésként 18 év szabadságvesztés-büntetés is törvényesen kiszabható büntetés lett volna, amennyiben a büntetéskiszabási körülmények alapján ez indokolt.

[29] A Be. 499. §-a értelmében az előkészítő ülésen a vádlott közreműködhet a büntetőeljárás további menetének alakításában.

[30] A Be. 504. § (1) bekezdése kimondja: ha a vádlott a bűnösségét beismeri, és a beismeréssel érintett körben a tárgyaláshoz való jogához lemond, a bíróság e tény, az eljárás ügyiratai, valamint a vádlott kihallgatása alapján vizsgálja meg, hogy a vádlott bűnösségét beismerő nyilatkozatát elfogadja-e.

[31] A Be. 503. § (3) bekezdése értelmében, ha ennek feltételei fennállnak, a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzésével elfogadja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Ha a bíróság a terhelt beismerő nyilatkozatát elfogadta, akkor a vád tárgyává tett cselekmény és így a terhelt bűnösségének megállapítása körében bizonyításnak nincs helye, a Be. 504. § (6) bekezdése szerint a bíróság az ítéletét az előkészítő ülésen is meghozhatja.

[32] A Be. 565. § (2) bekezdése jelen ügyben alkalmazandó – az alapügy elbírálásakor hatályos – szövege szerint a bíróság számára a büntetéskiszabás tekintetében olyan módon állít korlátot, hogy ha a bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot az előkészítő ülésen fogadta el, nem szabhat ki hátrányosabb büntetést, illetve nem alkalmazhat hátrányosabb intézkedést, mint amelyet a vádirat, illetve az 502. § (1) bekezdése alapján előterjesztett indítvány tartalmaz. [A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a Be. 565. § (2) bekezdését a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény 271. § 99. pontja módosította, mely szabály 2021. január 1. napjától hatályos; azonban a Be. 659. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt – a jelen ügyre nem vonatkoztatható Be. 659. § (3)–(4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Így az új törvényi szabályozás jelen ügyben nem alkalmazható.]

[33] A Be. 502. § (1) bekezdése szerint, ha az előkészítő ülés megtartásának nincs akadálya, az előkészítő ülés megkezdése után a bíróság felhívására az ügyész ismerteti a vád lényegét, megjelöli a vádat alátámasztó bizonyítási eszközeit, és indítványt tehet (nem köteles) a büntetés vagy intézkedés mértékére, illetve tartamára is arra az esetre, ha a terhelt az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri.

[34] Mindezen rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy hátrányosabb büntetés kiszabásának, hátrányosabb intézkedés alkalmazásának tilalma csak abban az esetben áll fenn, ha az ügyész a vádiratban a Be. 422. § (3) bekezdése szerinti vagy ennek hiányában a Be. 502. § (1) bekezdésében megjelölt mértékes indítványt terjeszt elő. Mértékes indítvány előterjesztése hiányában a terhelt viseli annak kockázatát, hogy beismerő nyilatkozata megtételekor és tárgyalásról lemondása esetén a bíróság vele szemben milyen törvényes büntetést szab ki, illetve milyen törvényes intézkedést alkalmaz.

[35] A Be. 580. § (2) bekezdése a fellebbezést abban az esetben, ha a bíróság a vádlott bűnösségét beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, csak a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés tekintetében zárja ki.

[36] A Be. 581. § b) pontja értelmében az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult az ügyészség. A Kúria itt állapítja meg, hogy a büntetőeljárás szereplője az ügyészség: attól függetlenül, hogy a rá irányadó szabályok alapján a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészség nevében ki jár el, az ügyészség egységesnek tekintendő. Erre figyelemmel nem kifogásolható, hogy a vádiratot az ügyészség képviseletében más személy írta alá, mint aki ügyészként az előkészítő ülésen eljárt. A törvényben szabályozott, ügyészséget megillető jogok az ügyészség nevében eljáró ügyészt teljeskörűen megilletik.

[37] A Be. 583. § (4) bekezdése szerint az ügyészség a vádlott terhére és javára is fellebbezhet, az ügyészségnek a fellebbezésében meg kell jelölnie, ha az a vádlott terhére irányul.

[38] Mindezekre figyelemmel az előkészítő ülésen jelenlévő ügyésznek a törvény felhatalmazása alapján joga volt arra, hogy a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadására figyelemmel az előkészítő ülésen hozott ítélet büntetés kiszabásáról rendelkező része ellen a terhelt terhére fellebbezzen. Ennek ténye a fellebbezésből kiderül.

[39] Arra figyelemmel, hogy az ügyészség mértékes indítványt nem tett, ezért a Be. 565. § (2) bekezdésében írt hátrányosabb büntetés kiszabásának, hátrányosabb intézkedés alkalmazásának tilalma eleve nem állt fenn, így azt a másodfokú bíróság nem is sérthette meg.

[40] A Kúria emellett megállapítja, hogy az ügyészi fellebbezésre figyelemmel, amely a terhelt terhére a büntetés súlyosítására irányult, súlyosítási tilalom sem állt fenn. A Be. 595. § (1) bekezdése alapján a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be. Önmagában az a tény, hogy az ügyészség a terhelt terhére fellebbezést jelentett be, kizárja a súlyosítási tilalom megszegését és lehetővé teszi azt, hogy a másodfokú bíróság a terhelt büntetését súlyosítsa. A felülvizsgálati indítvánnyal támadott másodfokú határozat esetében a súlyosítási tilalom megsértését súlyosítási tilalom hiányában értelemszerűen nem lehet megállapítani.

[41] A Legfőbb Ügyészség ugyanakkor helyesen hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban irányadó, a másodfokú bíróság eljárásának idején hatályos szabályok alapján a hátrányosabb büntetés kiszabásának tilalma nem azonos a súlyosítási tilalommal, ezért annak megszegése a súlyosítási tilalom megsértésére alapozva nem képezheti felülvizsgálati eljárás alapját. A Kúria ezt már a Bfv.I.8/2012. számú ügyben hozott döntésében kimondta. A súlyosítási tilalom kereteit az 595. § (1) és (4) bekezdése határozza meg, míg a hátrányosabb büntetés, hátrányosabb intézkedés fogalmát a Be. 10. § (3) bekezdése határozza meg. A súlyosabb büntetés és a hátrányosabb büntetés tehát eltérő fogalmak, ezért a hátrányosabb büntetés tilalmának megsértése nem azonos a súlyosítási tilalom megsértésével, így nem tekinthető a Be. 649. § (2) bekezdés e) pontjában megjelölt felülvizsgálat alapjául szolgáló oknak.

[42] A Kúria a védő észrevételében foglaltakkal kapcsolatosan megállapítja, hogy az ott kifejtettek csak abban az esetben irányadók, ha az ügyben a vádirat a Be. 422. § (3) bekezdése szerinti mértékes indítványt tartalmaz, vagy ennek hiányában az ügyész az előkészítő ülésen a Be. 502. § (1) bekezdése szerint tesz ilyen mértékes indítványt. Mértékes indítvány hiányában a büntetés kiszabásával kapcsolatos, kifejezetten az ügyészi mértékes indítványhoz kötött korlátozások nem alkalmazhatók. Megállapítható, hogy az ügyben a járási ügyészség vádirata nem tartalmaz a Be. 422. § (3) bekezdése szerinti mértékes indítványt, és ugyancsak megállapítható, hogy az előkészítő ülésen sem tett ilyen indítványt az ügyész.

[43] A Be. 652. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati indítvány irányul, valamint az indítvány előterjesztésének okát és célját.

[44] Jelen ügyben a terhelt által felülvizsgálati indítványában megjelöltek nem felelnek meg a Be. 649. §-ában megjelölt egyetlen felülvizsgálati oknak sem, emellett részben a Be. 650. § (2) bekezdésében meghatározott, a tényállás támadásának tilalmát sértik, ezért a felülvizsgálati indítvány alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatása törvényi feltételek hiányában kizárt.

[45] A Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt elutasítja, ha a felülvizsgálat a törvényben kizárt.

[46] Mindezek alapján a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdésére figyelemmel tanácsülésen eljárva a terhelt felülvizsgálati indítványát elutasította.