BÜ BH 2023/293

[1] A járásbíróság a bíróság elé állítás folytán megtartott tárgyaláson meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [Btk. 310. § (1) bek. a) pont] és testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.], ezért őt halmazati büntetésül 3 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtásába beszámítani rendelte. Rendelkezett a bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az elsőfokú bíróság ítélete a kihirdetés napján jogerőre emelkedett.

[3] A Legfőbb Ügyészség átiratában felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 651. § (2) bekezdés a) pontja alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulatának ba) alpontja szerinti okból, a Btk. 85. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése miatt, a járásbíróság jogerős ítéletével szemben a terhelt javára, a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítése végett. A felülvizsgálati indítvány lényege szerint a bíróság a jogerős ügydöntő határozatával megsértette a Btk. 85. § (1) bekezdésében foglalt anyagi jogi szabályt, mivel csak a 2 évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása függeszthető fel próbaidőre. Emiatt a bíróság a Btk. mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközően függesztette fel próbaidőre a kiszabott 3 év szabadságvesztés büntetés végrehajtását. A Legfőbb Ügyészség az EBH 2015.B.5. számon közzétett döntésében foglaltakra hivatkozva a törvénysértés orvoslását indítványozta: a Kúria a törvénynek megfelelő határozat meghozatala érdekében a jogerős ítéletet változtassa meg és a kiszabott szabadságvesztés tartamát olyan módon enyhítse, hogy az megfeleljen a Btk. 85. § (1) bekezdésében foglaltaknak, egyebekben a támadott ítéletet hatályában tartsa fenn.

[4] A terhelt és a védője a Legfőbb Ügyészség indítványára nem tett észrevételt.

[5] A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa alapos.

[6] A Be. 648. § a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt is van helye.

[7] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulata és a ba) alpontja alapján a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[8] A Be. 651. § (2) bekezdés a) pontja szerint a terhelt javára az ügyészség is terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 652. § (4) bekezdésére figyelemmel határidő nélkül.

[9] A Be. 659. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt – a jelen ügyben nem irányadó kivétellel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

[10] A felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ügydöntő határozatban alkalmazott hatály szerinti Btk. 85. § (1) bekezdése kimondja, a 2 évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha – különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel – alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető.

[11] Mindezek alapján megállapítható, hogy a 3 év tartamú szabadságvesztés büntetés végrehajtásának 3 év próbaidőre történő felfüggesztése törvénysértő, mivel a szabadságvesztés tartama a 2 évet meghaladja.

[12] A próbaidő tartama a Btk. 85. § (2) bekezdésében foglaltak alapján törvényes.

[13] A Kúria az EBH 2015.B.5. számon közzétett Bfv.III.951/2014. számú ügyben hozott ítéletében kimondta: e törvénysértés miatt a törvénynek megfelelő határozat meghozatala érdekében a Kúria döntési jogköre nem csak a próbaidő, hanem a kiszabott szabadságvesztés tartamának megváltoztatása által is megvalósulhat. A Btk. 85. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogi rendelkezés megsértése miatt a Kúria felülbírálati jogköre a Be. 662. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel teljes körű, a Kúria a Btk. más szabályának megsértése miatt kiszabott törvénysértő büntetés esetén a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz. Ekként a törvénynek megfelelő határozat meghozatala érdekében a Kúria döntési jogköre nem csupán a próbaidő mellőzése, hanem a kiszabott szabadságvesztés tartamának megváltoztatása révén is gyakorolható. Jelen esetben a Kúria ez utóbbi döntést látta helyesnek.

[14] Az ügyben a terhelt a tárgyaláson bűnösséget beismerő nyilatkozatot tett, melyet a bíróság elfogadott. Arra figyelemmel, hogy a beismerő nyilatkozat elfogadására a Be. 524. § (1) bekezdésében foglaltak alapján került sor, a Be. 504. § (1)–(3) bekezdésének rendelkezéseit értelemszerűen kellett alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a bűnösséget beismerő nyilatkozat megtétele esetén a terheltnek nem kell a tárgyalásról lemondania, mivel a bíróság ezen nyilatkozat elfogadása esetén ítéletét tárgyaláson hozza meg. Ilyen esetben a terhelt a beismerő nyilatkozat megtételével nem a tárgyalásról, hanem – mivel azt annak jogkövetkezményei ismeretében tette meg – tartalmilag a további tényállást és büntetőjogi felelősségét érintő bizonyítás lefolytatásáról mond le. Ilyen esetben ugyanis a Be. 524. § (2) bekezdése alapján, ha a bíróság nem látja akadályát az ügy befejezésének, az egyesbíró vagy a tanács elnöke a vádlottat a büntetés kiszabási körülményekre is kihallgatja, majd a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja.

[15] A tárgyalási jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a bíróság a terheltet a kihallgatása megkezdésekor a terhelti figyelmeztetésen kívül az 502. § (3) bekezdése alapján a Be. 500. § (2) bekezdésében foglaltakra is figyelmeztette, így a beismerő nyilatkozat megtételekor a terhelt tisztában volt azzal, hogy ha a bíróság a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozatát elfogadja, akkor a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem vizsgálja. Ez értelemszerűen annak elfogadását is jelenti, hogy amennyiben a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának a Be. 504. § (2) bekezdésében írt valamennyi feltétele fennáll és azt a bíróság elfogadja, akkor a vádirati tényállással egyező ítéleti tényállást és a terhelt bűnösségét nem a további bizonyítás lefolytatására, hanem a terhelt beismerő nyilatkozatára alapítja a bíróság.

[16] Mindezek alapján a Kúria megállapítja, hogy a Be. 524. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásakor, ha a terhelt az 500. § (2) bekezdésében foglaltak ismeretében és a Be. 524. § (2) bekezdésében írtak lefolytatása céljából teszi meg beismerő nyilatkozatát, az 504. § (1)–(3) bekezdés rendelkezésének értelemszerű alkalmazása körébe tartozik az, hogy a beismerő nyilatkozat tárgyaláson történő megtétele esetén a tárgyalásról nem kell lemondani. A törvényes következmények ismeretében tett beismerő nyilatkozat ugyanis kiterjed annak elfogadására, hogy a vádirati tényállással egyező ítéleti tényállás kerül megállapításra, sem a tényállás megalapozására, sem a bűnösségének kérdésében a bíróság további bizonyítást nem fog lefolytatni. Ez pedig értelemszerűen a további bizonyításról való lemondást jelenti.

[17] A Kúria megállapítja továbbá, hogy a Be. 726. §-ára figyelemmel – mivel a bíróság elé állítás esetére vonatkozó, a Be. XCVIII. fejezetében meghatározott eljárás szabályozása nem tartalmaz eltérő rendelkezést – a Be. 524. § alkalmazásának bíróság elé állítás folytán megtartott tárgyaláson is helye van. A Be. 727. § (1) bekezdése kifejezetten és kizárólag a tárgyalás előkészítésére vonatkozó szabályok tekintetében zárja ki a Be. LXXVII. fejezetének alkalmazását. A Be. 728. és 729. §-a nem tartalmaz kizáró rendelkezést a Be. elsőfokú bírósági tárgyalás szabályai között található 524. §-a tekintetében, így az, mint az elsőfokú bírósági tárgyalásra vonatkozó szabály – eltérő rendelkezés vagy kizáró utalás hiányában – a bíróság elé állítás folytán megtartott tárgyaláson is alkalmazható. A Be. 524. § (1) bekezdése pedig nem az előkészítő ülésre, hanem az 504. § (1)–(3) bekezdésében foglaltakra, mint a beismerő nyilatkozat elfogadásával és vizsgálatával kapcsolatos szabályokra utal vissza.

[18] A Kúria a bíróság elé állítás folytán megtartott tárgyalás jegyzőkönyvére, valamint a rövidített indokolással készített ítéletben foglaltakra és arra is tekintettel, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése ellen az ügyészség sem nyújtott be fellebbezést, megállapította, hogy a jelen ügyben kiszabott büntetés törvénysértő jellege olyan módon orvosolandó, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartamának megváltoztatása révén törvényesen lehetővé váljon a szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztése.

[19] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Bszi. 10. § (2) bekezdése szerinti összetételű tanácsban, a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 2 évre enyhítette, ezáltal a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Mivel a felülvizsgálati indítvánnyal támadott döntés egyéb rendelkezései törvényesek, ezért a Kúria az ítéletet egyéb rendelkezései tekintetében hatályában fenntartotta.

[21] A Kúria a Be. 664. § (1) bekezdésben foglaltak alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárásban felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.