BÜ BH 2023/295

[1] A kerületi bíróság a 2020. június 24. napján kihirdetett ítéletével a terheltet 7 rendbeli csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (4) bek. b) pont] miatt mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, és kimondta, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a városi bíróság ítéletével kiszabott 1 év 2 hónap felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását, és a kerületi bíróság ítéletével kiszabott 5 év 8 hónap börtönbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a polgári jogi igényekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A védelmi fellebbezés alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2021. június 9. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt terhére megállapított bűncselekmények törvényi megjelöléséből mellőzte a Btk. 373. § (2) bekezdés b) pontjának feltüntetését, és rendelkezett további polgári jogi igényekről. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a határozat megváltoztatása érdekében.

[4] Indokai szerint a bíróság megsértette az anyagi jog szabályait, amikor a terhelt terhére rótt cselekményt törvénysértő módon minősítette. Sérelmezte, hogy a terhelt vonatkozásában nem volt megállapítható, hogy már a szerződések megkötésekor sem állt szándékában azok teljesítése, szándéka nem fogta át a csalás törvényi tényállási elemeit. Cselekvősége legfeljebb a sikkasztás törvényi tényállása vonatkozásában állapítható meg. A helyes tényállás feltárása érdekében az eljárás során lefolytatott bizonyítástól lényegesen eltérő bizonyítási eljárásnak lett volna helye. Konkrét jogesetre hivatkozva kifejtette, hogy a tulajdonos mind a sikkasztás, mind a csalás esetén maga adja át a dolgot, de míg a csalásnál az elkövető megtévesztő magatartása eredményeként jut erre a döntésre, a sikkasztás esetén önszántából, saját elhatározásából teszi ezt. Közömbös, hogy az elkövetni szándékolt sikkasztás fondorlatos módon (trükkösen) előkészített, vagyis, ha a dolog eltulajdonításának leplezésére a tettes már előre megteremti a feltételeket. Ebben az esetben sikkasztás valósul meg, és nem csalás. Álláspontja szerint az, hogy a terhelt külföldről jó áron tud gépjárműveket beszerezni, és hogy a sértettek kifejezetten az ebben történő bizakodás reményében adtak át különböző pénzösszegeket a terheltnek, nem alapozza meg a csalás törvényi tényállásának megállapíthatóságát, mert a terhelt tényleges gazdasági tevékenységet végzett, amelynek keretében mindvégig úgy járt el, ahogy a valós gépjármű-behozatali ügyletek során szokás. A sértettek maguk bízták meg a terheltet azzal, hogy részükre külföldről gépjárműveket hozzon be, őket a terhelt nem ejtette tévedésbe, csupán a gépjármű behozatalának reményében átadott pénzzel nem tudott elszámolni.

[5] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és a bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására, illetve a megtámadott határozatot változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő döntést.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[7] Kifejtette, hogy a csalás elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés és a tévedésben tartás. Tévedésbe ejtés az az elkövetési magatartás, amikor a tévedést a tettes aktív, erre irányuló tevékenysége idézi elő, míg a tévedésben tartás esetén a tévedés a tettesen kívül álló okból keletkezett, de azt a tettes felismerte, és azt felhasználva okozott kárt. Álláspontja szerint az irányadó tényállás – szemben a védői állásponttal – a terhelt sértetteket tévedésbe ejtő magatartása mibenlétére és az elkövetéskori tudattartalmára vonatkozó tényeket hiánytalanul rögzíti, és a terhelt terhére rótt cselekmények minősítése is törvényes.

[8] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a támadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[9] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa – eltérő okból – alapos.

[10] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[11] A Be. 659. § (6) bekezdése értelmében a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.

[12] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye eljárási szabálysértés miatt, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg, így e törvényhely d) pontja szerint, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[13] Az iratokból alapján megállapítható, hogy

– az elsőfokú bíróság által 2019. szeptember 26. napján megtartott előkészítő ülésen a terhelt a terhére rótt bűncselekmények elkövetését nem ismerte el, a vonatkozó figyelmeztetéseket követően egyértelműen akként nyilatkozott, hogy „szeretnék jelen lenni a tárgyalásokon”;

– a 2019. november 26. napjára kitűzött tárgyalást megelőzően a terhelt 2019. november 20. napján kelt, a bírósághoz 2019. november 21. napján érkezett e-mail üzenetében a tárgyalás elhalasztását kérte arra hivatkozva, hogy Németországban tartózkodik, a munkáltatójánál próbaidejét tölti, és a kitűzött időpontban nincs lehetősége hazautazni. Annak érdekében, hogy a későbbiekben rendelkezésre tudjon állni, a tárgyalás elnapolását kérte;

– az elsőfokú bíróság a terhelt beadványát igazolási kérelemnek tekintette, és azt – mert a terhelt a tárgyalást önhibájából mulasztotta el – a 2019. november 26. napjára kitűzött tárgyaláson elutasította. Az ügyben a tárgyalást a terhelt távollétében megkezdte, a megjelent tanúk kihallgatását követően azt 2020. január hónap 28. napjának 11 órájára napolta el azzal, hogy a terhelt részére „kézbesíti az igazolási kérelmet elutasító végzést, majd idézi”;

– a 2019. december 2. napján kelt bírói utasítás alapján a bíróság a terheltet – a 40-I. számú végzés egyidejű kézbesítése mellett – rendőri elővezetéssel rendelte idézni;

– az elsőfokú bíróság által 2020. január 27. napján 13 óra 50 perckor rögzített hivatalos feljegyzés szerint a terhelt telefonon jelezte, hogy a „január 28-án a tárgyalásra nem tud eljönni, a g.-i idegenrendészetnél van fogva”;

– az elsőfokú bíróság a 2020. január 28. napjára kitűzött tárgyaláson az előző napi bejelentéséről rögzített hivatalos feljegyzés ismertetését elmulasztotta és megállapította, hogy a terhelt „nem jelent meg”. A védő azon bejelentését követően, hogy a terhelttel hónapok óta nem tudnak kommunikálni, a tárgyalást elhalasztotta, új határnapul 2020. március 18. napjának 8 óra 30 percét tűzte ki azzal, hogy a terhelttel szemben elfogatóparancsot bocsát ki;

– a rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának 2020. február 5. napján kelt jelentése szerint a terhelt az ismert belföldi lakcímén nem tartózkodott, édesanyja elmondása alapján 2019 novemberében kiment Németországba dolgozni, azóta nem járt otthon;

– az elsőfokú bíróság 2020. február 12. napján a terhelt részére védő kirendeléséről és hirdetményi úton történő kézbesítésről, valamint a védő és az ügyészség részére történő megküldéséről rendelkezett;

– az elfogatóparancs kibocsátására 2020. február 13. napján arra hivatkozva került sor, hogy a terhelt „jelenléte a bírósági eljárásban kötelező, idézése azonban nem volt lehetséges, mert a büntetőeljárás során ismeretlen helyre távozott”;

– az elsőfokú bíróság által 2020. február 20. napján 9 óra 15 perckor rögzített hivatalos feljegyzés szerint „a terhelt telefonon jelezte, hogy már Magyarországon tartózkodik. A január 28-i távolmaradásáról igazolást adott postára február 17-én. Telefonos elérhetőségeit megadta. Tájékoztattam a következő tárgyalás időpontjáról. Jelezte, hogy ügyfélfogadási időben bejön a bíróságra”;

– a terhelt 2020. február 17. napján kelt, az elsőfokú bírósághoz 2020. február 20. napján postai úton érkezett beadványában tájékoztatta a bíróságot, hogy a tárgyalásokon azért nem jelent meg, mert 2019. november 4. napjától 2020. február 15. napjáig Ausztriában volt fogvatartásban, és többszöri próbálkozása ellenére „csak közvetlen a tárgyalás előtt sikerült egy hölggyel értekezni. Tisztelettel kérem Önt, hogy a következő tárgyalásra írásba lakcímemre, vagy a megadott telefonszámokon jelezni szíveskedjen.” A terhelt a beadványában írtakat alátámasztó német nyelű dokumentumokat csatolta;

– az ügyészség a bírósághoz 2020. február 20. napján érkezett átiratában indítványozta, hogy a bíróság a terhelttel szemben a tárgyalást távollétében tartsa meg;

– az elsőfokú bíróság 2020. május 18. napján kelt intézkedésével az ügyben 2020. június 24. napján 8 óra 30 percre tárgyalást tűzött, amelyre a terheltet változatlanul hirdetményi úton rendelte idézni;

– az elsőfokú bíróság a 2020. június 24. napján tartott tárgyaláson megállapította, hogy „a vádlott nem jelent meg, hirdetményi idézése szabályszerűen megtörtént, távollétében folyik az eljárás.” A bíróság a bizonyítási eljárást befejezte és az ügyben ítéletet hozott, amellyel szemben a védő – felmentés érdekében – fellebbezést jelentett be;

– a 2020. július 3. napján kelt bírói utasítás alapján a bíróság az ítéletet a terheltnek hirdetményi úton kézbesítette;

– a másodfokú bíróság 2021. január 21. napján a terhelt részére megküldte az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy a védő fellebbezése folytán az eljárás a törvényszék előtt van folyamatban. Felhívta a terheltet, hogy vegye fel a kapcsolatot a bírósággal a megadott címen, e-mailen vagy telefonszámon, egyúttal tájékoztatta, hogy vele szemben elfogatóparancs került kibocsátásra;

– a másodfokú bíróság 2021. április 19. napján az ügyben 2021. június 9. napjának 8 óra 30 percére nyilvános ülést tűzött ki, amelyre a terheltet hirdetményi úton – az idézés bíróság által ismert címére történő egyidejű kézbesítésével – idézte;

– a nyilvános ülésen a másodfokú bíróság megállapította, hogy a terhelt szabályszerű idézésre nem jelent meg, a védő bejelentette, hogy a terhelt Szlovákiában tartózkodik, közelebbi holléte számára sem ismert. A másodfokú bíróság a nyilvános ülésen meghozta és kihirdette ítéletét.

[14] Az iratok tartalmára figyelemmel Kúria megkereste az Európai Igazságügyi Hálózatot a terhelt – a bírósági eljárás időtartama alatti esetleges – külföldi fogvatartásával kapcsolatos adatok közlése érdekében.

[15] Az Európai Igazságügyi Hálózat osztrák kapcsolattartójának hivatalos tájékoztatása szerint a terhelt 2019. november 4. napjától 2020. február 14. napjáig a G.-J.-i Büntetés-végrehajtási Intézetben volt fogva tartva, egy – az általa csatolt – osztrák ítéletben kiszabott büntetését töltötte.

[16] Mindezekből kitűnően a terhelt tehát a jelzett időszakban Ausztriában volt fogvatartásban. Távolléte okáról 2020. január 27. napján szóban, majd a 2020. február 17. napján kelt írásbeli beadványában maga a terhelt tájékoztatta az elsőfokú bíróságot, utóbbi esetben valamennyi elérhetőségét a bíróság rendelkezésére bocsátotta.

[17] Az eljárt bíróság a terhelt által közölt adatokat figyelmen kívül hagyta, azok ellenőrzését mind a 2020. január 28-i tárgyalást megelőzően, mind később elmulasztotta, az általa előzőleg kibocsátott elfogatóparancs alapján változatlanul úgy tekintette, mintha a terhelt továbbra is ismeretlen helyen tartózkodna.

[18] A terhelt az előkészítő ülésen egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a tárgyaláson szeretne jelen lenni. A jelenlét jogáról ezt követően sem mondott le, az eljárt elsőfokú bíróság továbbra is hirdetményi úton idézte, a terhelttel az általa bejelentett adatok ellenére sem írásban, sem rövid úton nem kísérelte meg a kapcsolatot felvenni, a tartózkodási helyének ellenőrzésére semmilyen intézkedést nem tett. Az ügydöntő határozat is hirdetményi úton került vele szemben közlésre.

[19] Az elsőfokú bíróság az eljárását a Be. CI. Fejezetében szabályozott, a távollévő terhelttel szembeni eljárás rendelkezései alapján folytatta le, és hozta meg az ítéletét.

[20] A Be. 747. § (3) bekezdése értelmében a bírósági eljárás során távollévő terhelttel szemben eljárásnak akkor van helye, ha a terhelt az eljárás során elszökött, elrejtőzött, vagy megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárás elkerülése érdekében más módon elérhetetlenné vált; a terhelt felkutatására tett intézkedések észszerű időn belül nem vezettek eredményre és azt a bűncselekmény tárgyi súlya vagy az ügy megítélése indokolja.

[21] A fentiek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság eljárása idején, 2019. november 4. és 2020. február 14. napja közötti időben a terhelt nem ismeretlen, hanem ismert helyen, Ausztriában volt fogvatartásban. Ilyen körülmények között a Be. CI. Fejezete szerinti távollévő terhelt elleni külön eljárás lefolytatásának nincs helye, mivel annak törvényi feltételei nem álltak fenn.

[22] A Kúria korábbi határozatában már kifejtette, hogy a távollévő terhelt elleni külön eljárás lefolytatására kizárólag a Be. CI. Fejezetében írt feltételek megléte esetén van törvényes lehetőség. Ennek hiányában a terhelt hirdetményi idézése alapján az elsőfokú tárgyalás megtartása törvénysértő (Kúrai Bfv.I.1520/2021/8.).

[23] A Kúria a teljesség érdekében utal arra, hogy a Be. 430. § (1) bekezdése értelmében a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról a vádemelés után bármikor lemondhat, ha védővel rendelkezik, és a védőt megbízza a kézbesítési megbízotti feladatok ellátásával.

[24] A Be. 430. § (7) bekezdése szerint, ha a vádlott a tárgyaláson való jelenlét jogáról lemondott és őt a bíróság nem kötelezte a tárgyaláson való jelenlétre, a tárgyalást a vádlott távollétében is meg kell tartani. Ebben az esetben a bíróság az eljárást a meg nem jelent vádlottal szemben befejezheti.

[25] Az iratok alapján azonban megállapítható, hogy a terhelt a tárgyaláson való jelenlét jogáról az eljárás során nem mondott le, kifejezetten ezzel ellentétes nyilatkozatot tett, ebből következően a tárgyalás a Be. 430. § (7) bekezdésében írt okból sem volt távollétében megtartható.

[26] A távollétes eljárás szabályai szerint, de annak törvényi előfeltételei hiányában a terhelt távollétében megtartott tárgyalást úgy kell tekinteni, hogy azt olyan személy távollétében tartották meg, akinek jelenléte a törvény értelmében kötelező. Ez a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, amelyet a másodfokú bíróság nem észlelt.

[27] Ekként a Kúria a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból, a Be. 663. § (2) bekezdése szerint az első- és másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte, és azt eljárt bíróságot új eljárásra utasította.

[28] A Be. 663. § (3) bekezdése értelmében a megismételt eljárást a Be. rendelkezéseinek maradéktalan betartásával kell lefolytatni.

A Kúria a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott, a terheltet terhelő, bűnügyi költség címén esetlegesen befizetett összegnek a visszatérítéséről – a Be. 856. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel – Be. a 857. § (1) bekezdés c) pontjára tekintettel rendelkezett.