BÜ BH 2023/3

[1] Az ítélőtábla a 2022. március 16. napján meghozott végzésével elutasította a fellebbviteli főügyészségnek az ítélőtábla ítélete jogerősítési záradékának hatályon kívül helyezésére irányuló indítványát.

[2] Az ügyben a törvényszék a 2021. február 16. napján kihirdetett ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. a) pont]. Ezért a vádlottakat személyenként 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani és a terheltek a büntetés fele részének kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[3] Az ítélet ellen a kihirdetéskor jelen lévő I. r. terhelt, illetve az I. r. és a II. r. terhelt védője nyomban, a II. r. terhelt pedig az ítélet részére történt kézbesítését követően jelentett be fellebbezést.

[4] A tárgyaláson az ügyész a nyilatkozattételre három munkanapi határidőt tartott fenn.

[5] A rendelkezésre álló iratok szerint a törvényszék ítélete ellen a megyei főügyészség 2021. február 18. napján mindkét terhelt terhére fellebbezést jelentett be. A fellebbezést a főügyészség elektronikus úton nyújtotta be, amely még aznap letöltésre került az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) rendszerében. Mivel azonban a beküldő ügyészség nem adta meg a helyes bírósági ügyszámot, a jogorvoslati kérelem lajstromozását az OBH rendszere beazonosíthatatlanság miatt visszautasította. A sikertelen lajstromozásról az OBH rendszere 2021. február 18. napján két értesítést adott fel Hivatali Kapun keresztül az ügyészségnek.

[6] Az ügy másodfokú elbírálása során eljárt fellebbviteli főügyészség az ítélőtáblához 2021. április 23. napján érkezett átiratában – miként képviselője a nyilvános ülésen – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt az elkobzott bűnjelet érintő lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezés mellőzése mellett.

[7] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. augusztus 31. napján – nyilvános ülésen – meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az elkobzott bűnjel vonatkozásában a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletében rögzítette, hogy a bűnösségi körülmények áttekintése és értékelése során észlelte: az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, azonban ennek orvoslására az ügyészség ezt sérelmező, súlyosítást célzó fellebbezésének hiányában nem volt eljárásjogi lehetősége.

[8] Az ítélőtábla ítélete 2021. augusztus 31. napján jogerős lett. Ennek tanúsítása az indokolással ellátott írásba foglalt ítéletben megtörtént, azt az ítélőtábla jogerősítési záradékkal látta el.

[9] Ezt követően a fellebbviteli főügyészség az ítélőtáblára 2021. október 22. napján érkezett átiratában – a megyei főügyészség átiratában írtakkal egyetértve – indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú ítélet jogerősítési záradékát helyezze hatályon kívül, és a megyei főügyészség által előterjesztett ügyészi fellebbezést érdemben bírálja el.

[10] Indokai szerint a megyei főügyészség által előterjesztett fellebbezés a bíróság által átvett küldeménynek, azaz határidőben benyújtottnak tekintendő. Hivatkozott az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési törvény) 14. § (4) bekezdés a) pontjára, amely szerint a hivatalos elérhetőségre kézbesített küldemény kézbesítettnek minősül, ha a hivatalos elérhetőséget biztosító szolgáltató a küldemény ügyfél által történő átvételét igazolja vissza, az igazolásban feltüntetett időpontban. Álláspontja szerint az elektronikus kapcsolattartás során alkalmazandó dokumentumot kísérő űrlap a bírósági ügyvitel automatizmusát szolgáló technikai megoldás, amelynek hiányos kitöltése nem tekinthető az informatikai követelmények hiányának. A címzett bíróság megjelölése nélkülözhetetlen a kézbesítés szabályszerűségéhez, a bírósági ügyszám azonban nem. A bírósági ügyszám elmaradása a benyújtás szabályszerűségét nem érinti, annak csak a lajstromozás tekintetében van jelentősége. Ekként jelen ügyben a bírósági ügyszám feltüntetésének elmaradása nem képezheti akadályát a fellebbezés szabályszerű elbírálásának figyelemmel arra, hogy az az OBH elektronikus rendszerében igazoltan letöltésre került.

[11] Az ítélőtábla a 2021. november 10. napján meghozott végzésével a fellebbviteli főügyészség indítványát – mint eljárásjogilag kizártat – elutasította.

[12] Kitért arra, hogy a fellebbezés benyújtási körülményeinek tisztázása érdekében megkereste az OBH Informatikai és Elektronikus Ügyintézési Főosztályát. Az OBH álláspontja szerint a feladási- és letöltési igazolás kizárólag azt hivatott bizonyítani, hogy a feladó adott időpontban egy elektronikus küldeményt a bíróság szakrendszereinek irányába beküldött, és az megérkezett az OBH Tranzakciós Moduljába. Egy dokumentum joghatályos benyújtásának azonban további feltétele a sikeres lajstromozásról szóló igazolás is, melyet jelen ügyben az ügyészség nem kapott meg, sőt – mint ahogyan arra az indítványában maga az ügyészség is utal – két sikertelen lajstromozásról szóló értesítést kapott vissza még ugyanazon a napon. Ekként tehát az ügyészség fellebbezése nem értelmezhető hatályosan előterjesztettként.

[13] Az ítélőtábla indokai szerint a Be. nem biztosít lehetőséget arra, hogy a jogerős határozatot hozó bíróság bármilyen okból hatályon kívül helyezze saját határozatának jogerősítési záradékát, illetve magát a határozatot, majd egy megismételt eljárási cselekmény – nyilvános ülés – keretében új határozatot hozzon.

[14] Ügyészségi fellebbezés alapján eljárva a Kúria a 2022. február 1. napján hozott Bpkf.I.1414/2021/5. számú végzésével az ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezte, és az ítélőtáblát új eljárásra utasította, mert indokoltnak tartotta annak vizsgálatát, hogy a törvényszék ítélete elleni, a megyei főügyészség fellebbezése joghatályosnak tekinthető-e. E körben a megismételt eljárásra vonatkozóan előírta az iratok között elfekvő, és az OBH által felügyelt bírósági informatikai rendszer által a Legfőbb Ügyészség informatikai rendszere felé megküldött letöltési és feladási igazolások, továbbá az elektronikus dokumentumok főbb adatainak, valamint annak vizsgálatát, hogy a sikeres feladási és letöltési igazolásokat követően (azok ellenére) az OBH rendszere miért nem továbbította a fellebbezést a törvényszékre.

[15] Az ítélőtábla megismételt eljárásban hozott végzésének indokai szerint a megyei főügyészség a bíróság elektronikus rendszerébe 2021. február 18. napján elküldött fellebbezése a jogszabályi előírásoknak megfelel, és mivel annak benyújtását az OBH elektronikus rendszere igazolta, a küldemény határidőben kézbesítettnek minősül. Álláspontja szerint ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy a fellebbezés a törvényszékhez – egyes informatikai követelmények hiánya miatt – nem jutott el és nem került lajstromozásra. Így a megyei főügyészség fellebbezése joghatályosnak tekintendő, az mégsem került elbírálásra.

[16] Indokai szerint e probléma orvoslására a Be. alapján a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat igénybevételével, nem pedig a jogerősítési záradék hatályon kívül helyezése útján van lehetőség. Hivatkozott a Be. 462. §-ára, amely szerint a bíróság a jogerősítési záradékot és a véglegessé válási záradékot indítványra vagy hivatalból kijavíthatja vagy pontosíthatja, ha ezt az utóbb felmerült körülmények szükségessé teszik. Álláspontja szerint a „kijavítás” vagy „pontosítás” nem azonos a záradék hatályon kívül helyezésével, ugyanis ebben az esetben a törvény ezt a szóhasználatot követné. A kijavítás, illetve pontosítás elírás vagy téves szóhasználat korrigálását és nem a záradék megsemmisítését jelenti.

[17] Amennyiben a jogerősítési záradék törlése mégis lehetséges volna, a másodfokú bíróság a saját meghozott ügydöntő határozatának kötőerejét – erre vonatkozó törvényi rendelkezés hiányában – saját maga nem oldhatja fel. Ebből következően még a jogerősítési záradék hatályon kívül helyezését követően sem tűzhetne az ügyben új tárgyalási határnapot, és nem hozhatna – az ügyészi fellebbezést is elbírálva – új másodfokú határozatot. Ennek ugyanis az előző határozatának saját maga általi hatályon kívül helyezése lenne az előfeltétele, amely azonban kizárt.

[18] A jogerősítési záradék hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett indítványt elutasító végzéssel szemben a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést.

[19] Indokai szerint tévedett az ítélőtábla, amikor azt állapította meg, hogy az el nem bírált joghatályos ügyészi fellebbezés ellenére sincs helye a jogerősítési záradék hatályon kívül helyezésének és az ügyészi fellebbezés elbírálásának. Álláspontja szerint a jogerősítési záradék hatályon kívül helyezése nem kizárt, a bírósági gyakorlat a tévesen megállapított jogerő esetére kidolgozta annak lehetőségét, hogy valamely bírósági határozat jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja, megváltoztathatja (BH 2015.151.). Egy másik ítélőtáblai végzésre hivatkozással kifejtette, hogy annak sincsen akadálya, hogy a jogerősítési záradékot a jogorvoslat tárgyában eljárva a felsőbb bíróság helyezze hatályon kívül és utasítsa az ügydöntő határozatot hozó bíróságot az el nem bírált fellebbezés elbírálására.

[20] Az olyan határozat, amely még nem emelkedett jogerőre, illetve amelynek tekintetében a jogerő megállapítása az eljáró bíróság részéről a tényleges helyzettel szemben tévesen történt, rendkívüli perorvoslat – így a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat – tárgyát sem képezheti.

[21] Álláspontja szerint a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés elbírálatlanságában megnyilvánuló törvénysértés az állam büntetőjogi igényének maradéktalan érvényesítése érdekében csak az ítélőtábla végzésének megváltoztatásával lehetséges.

[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség fellebbezését fenntartotta.

[23] Indokai szerint az ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy a megyei főügyészség fellebbezése joghatályos, tévedett azonban, amikor sem a másodfokú ítélet jogerősítési záradékának hatályon kívül helyezésére, sem pedig az ügyészi fellebbezésnek egy új eljárásban történő elbírálására nem látott lehetőséget.

[24] A BH 1985.258. számú eseti döntésre hivatkozással kifejtette, hogy az ítélőtábla a joghatályosan bejelentett ügyészi fellebbezést törvénysértő módon nem bírálta el, ennek hiányában viszont a másodfokú ítélet nem emelkedett jogerőre, mivel nincs helye az ítélet jogerőre emelkedése megállapításának mindaddig, amíg az érdekelt az őt megillető perorvoslati jogát nem gyakorolhatta.

[25] A jogerősítési záradék nem olyan bírósági döntés, amelyhez önálló jogerőhatás fűződik, hanem a végrehajtást lehetővé tevő olyan megállapítás, amelyhez a bíróság nincs kötve. A Be. 462. §-a szerint a bíróság a jogerősítési záradékot és a véglegessé válási záradékot indítványra vagy hivatalból kijavíthatja vagy pontosíthatja, ha ezt az utóbb felmerült körülmények szükségessé teszik.

[26] A Kúria Bfv.I.603/2005/2. számú határozatára hivatkozással kifejtette, hogy az olyan határozat, amely még nem emelkedett jogerőre, illetőleg amelynek tekintetében a jogerő megállapítása az eljáró bíróság részéről a tényleges helyzettel szemben tévesen történt, rendkívüli perorvoslat tárgyát sem képezheti.

[27] Utalt rá, hogy a jogerősítési záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja, megváltoztathatja (BH 1985.408.), a tévesen záradékolt bírósági határozattal szemben nincs helye felülvizsgálatnak, a záradékot az alapügyben eljárt bíróság hatályon kívül helyezheti. Valamely bírósági határozat jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja, megváltoztathatja (BH 2015.151.). Ha a bíróság tévesen látja el jogerősítési és végrehajthatósági záradékkal az ítéletet, ahhoz jogerőhatás nem fűződik, így azt a bíróság utóbb módosíthatja (Kúria Bpkf.III.87/2022/4.).

[28] Álláspontja szerint jelen ügyben a hatályon kívül helyezés alapja a Be. 457. § első mondata, amely szerint a fellebbezés az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését abban a részben függeszti fel, amelyet a fellebbezés folytán eljáró bíróság felülbírál. Jelen ügyben azonban ez a felülbírálat elmaradt. Erre figyelemmel a bejelentett fellebbezés az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének akadályát képezte, így a Be. 459. § (1) bekezdése alapján a határozat jogerőre emelkedésének megállapítására és jogerősítési záradék kiállítására tévesen került sor.

[29] Indokai szerint téves az ítélőtábla álláspontja, mely szerint az ügyben a joghatályos ügyészi fellebbezés elbírálása esetén hozandó új másodfokú határozat feltétele az ítélőtábla előző határozatának saját maga általi hatályon kívül helyezése lenne, mivel a védelmi fellebbezések tárgyában hozott másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése ennek egyrészt nem feltétele, másrészt arra sem szükség, sem pedig törvényes lehetőség sincs.

[30] Kifejtette, hogy az elsőfokú határozattal szembeni fellebbezések jellemzően egy eljárásban kerülnek elbírálásra, azonban a törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a kétirányú fellebbezések külön határozatban történő elbírálását kizárná. Ekként lehetőség van a vádlottak terhére bejelentett ügyészi fellebbezésnek egy önálló másodfokú eljárásban történő elbírálására a korábbi másodfokú eljárásban hozott határozat kötőerejének feloldása nélkül. Ez esetben az ügyészi fellebbezés elbírálása során az ítélőtáblának a másodfokú bírósági eljárás szabályai szerint kell az eljárását lefolytatnia tekintet nélkül arra, hogy a védelmi fellebbezések tárgyában korábban már lefolytatott egy másodfokú eljárást.

[31] A fellebbviteli főügyészség fellebbezésében kifejtett indokokkal egyetértve utalt rá, hogy a Be. 667. § (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges nem ügydöntő végzése ellen jelenthet be, de az ítélőtábla ítélete álláspontja szerint a Be. 457. § első mondatára tekintettel nem emelkedett jogerőre. Emellett a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat a kifogásolt helyzet eljárásjogi rendezésére azért sem alkalmas, mert a Kúria ezen eljárásban kizárólag a törvénysértést állapíthatja meg, a határozat megváltoztatásáról vagy a törvénynek megfelelő határozat meghozatal céljából történő hatályon kívül helyezéséről nem rendelkezhet.

[32] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését változtassa meg, az ítélőtábla ítéletének jogerősítési záradékát helyezze hatályon kívül, és az ítélőtáblát a megyei főügyészség fellebbezésének érdemi elbírálására hívja fel.

[33] A fellebbviteli főügyészség fellebbezése nem alapos.

[34] A Kúria előrebocsátja a következőket.

[35] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.

[36] „A jogorvoslathoz való jog tényleges és hatékony érvényesítése nem csupán a jogalkotóval szemben (a jogszabályok tartalmát illetően) fennálló követelmény, hanem az Alaptörvény 28. cikkéből következően (a jogszabályok értelmezése során) a bíróságokat is kötelezi.” (3146/2018. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [26])

[37] „A jogorvoslat elvont alkotmányjogi fogalmát nehéz meghatározni, általában kettős jelentéstartalommal érvényesül: egyrészt igényérvényesítési lehetőséget, másrészt felülbírálathoz való jogot jelent. A felülbírálathoz való jog szorosan kötődik a bírósági, hatósági, közigazgatási jogorvoslati rendszerhez. Az Alaptörvény ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti”. Ez az alapjog tehát az első döntéshez képest – amelyet eleve feltételez a megfogalmazás, függetlenül attól, hogy az milyen formában jelenik meg – egy második döntéshez való jogot fogalmaz meg. A különféle eljárási kódexek sokszor saját jogorvoslat-fogalommal dolgoznak; ezek szerint a jogorvoslatnak van egy harmadik jelentése is: az, amit jogorvoslatként az eljárási kódexek meghatároznak. Vagyis a jogorvoslat kifejezés jelentheti magát azt az eszközt is, amelynek a segítségével az első döntés után a második döntést hozó fórumot használatba lehet venni (fellebbezés, panasz, kifogás, felfolyamodás, felülvizsgálati kérelem, keresetlevél).” (6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [94]).

[38] A Be. 579. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz.

[39] A Be. 581. §-a alapján az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult a vádlott, az ügyészség, a védő, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen a vádlott örököse, a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a vádlott házastársa vagy élettársa, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen a magánfél, a rá vonatkozó rendelkezés ellen a vagyoni érdekelt.

[40] A Be. 582. § (1) bekezdése szerint, akivel az elsőfokú bíróság az ítéletet kihirdetés útján közli, a fellebbezését nyomban bejelentheti vagy erre három munkanapot tarthat fenn. A Be. 582. § (3) bekezdése alapján a kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet a fellebbezést előterjeszteni.

[41] Kétségtelen, hogy a jogorvoslat joga (miként az elbírálásának igénye) az ügyészséget törvény szerint megilleti.

[42] Nem tévedett az ítélőtábla, amikor a megismételt eljárásban megállapította, hogy a megyei főügyészség fellebbezése határidőben benyújtottnak minősül, így az joghatályos.

[43] A Be. 148. § (1) bekezdése szerint e törvény rendelkezéseit az elektronikus kapcsolattartás során a XXVII. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok háttérszabálya az E-ügyintézési törvény.

[44] Az E-ügyintézési törvény 14. § (1) bekezdés a) pontja szerint a hivatalos elérhetőségre kézbesített küldemény kézbesítettnek minősül, ha a hivatalos elérhetőséget biztosító szolgáltató a küldemény ügyfél által történő átvételét igazolja vissza, az igazolásban feltüntetett időpontban. Ezzel összhangban állóan állapítja meg a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (Büsz.) 75/C. § (5b) bekezdése, hogy a beadványt akkor kell benyújtottnak tekinteni, ha az informatikai rendszer befogadás-visszaigazolást küldött.

[45] Az iratok alapján megállapítható, hogy az OBH rendszere a megyei főügyészség fellebbezésének beérkezését követően feladási, majd letöltési igazolást küldött vissza az ügyészségnek. Ekként tehát a határidőben benyújtott fellebbezés valóban joghatályos.

[46] Jelen ügyben azonban az eldöntendő kérdés valójában az, hogy van-e lehetőség arra, hogy az el nem bírált fellebbezés okán az ítélőtábla (vagy a Kúria) a másodfokú ítélet jogerősítési záradékát hatályon kívül helyezze, és ezt követően a bejelentett, de el nem bírált fellebbezést az ítélőtábla érdemben elbírálja.

[47] Másként fogalmazva, az indítvány érvelését figyelembe véve, levezethető-e valóban a Be. rendelkezéseiből – és így teljesíthető-e az ügyészségnek az az igénye –, hogy az el nem bírált fellebbezését a rendes jogorvoslat keretén belül maradva a másodfokú bíróság a jogerősítő záradékát hatályon kívül helyezve ugyanazon bűncselekményért, ugyanazon vádlottal szemben, egy immár második másodfokú eljárásban, egy második másodfokú ügydöntő határozatot hozva bírálja el.

[48] A válasz nyilvánvalóan nem, melynek okán a Kúria a következőkre mutat rá.

[49] A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogerő intézménye a jogállamhoz tartozó jogbiztonság érvényesülését szolgálja. A jogerős ügydöntő határozat két fontos pillére a „res iudicata” (ítélt dolog) és a „ne bis in idem” (kétszeres eljárás tilalma) elve időtlenül.

[50] A kétszeres eljárás alá vonás és büntetés tilalmának alkotmányos szabályát korábban az Alkotmány nem nevesítette, azonban a „ne bis in idem” elvét az Alkotmánybíróság már korábban olyan alkotmányos jelentőségű rendelkezésnek tekintette, amely a „res iudicata” elvével együtt az állam büntetőhatalmának korlátját jelenti.

[51] Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozatában (melyben megsemmisítette a törvényességi óvás emelésére vonatkozó jogszabályokat) már megfogalmazódtak azok az elvárások, amelyeket a Be. törvényi szintre emelt.

[52] Az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye hozza összhangba megint csak a jogbiztonság elsődlegessége alapján. A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik. A jogállamiság lényeges eleme, hogy a törvénynek egyértelműen meg kell határoznia, mikor támadható meg egy bírósági határozat rendes fellebbviteli jogorvoslattal; illetve, hogy a jogerőssé vált határozat megtámadására milyen feltételek alapján van lehetőség, s hogy mikor következik be az az állapot, amikor a jogerős határozat már semmiféle jogorvoslattal nem támadható. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogerős határozat – az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között – irányadóvá váljék mind az eljárásban résztvevőkre, mind a később eljáró bíróságra, illetőleg más hatóságra. Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől függetlenül beáll.

[53] A jogállam büntetőhatalmának elve, hogy a bűnüldözésnek szigorú anyagi jogi és eljárási korlátok és feltételek között kell folynia, hogy a bűnüldözés sikertelenségének kockázatát az állam viseli. A jogerős ítélet az eljárásnak azt az eredményét teszi a jogerő végső szakaszában megtámadhatatlanná és mindenki számára irányadóvá, amelyet az ártatlanság vélelmével szemben, az összes eljárási garancia betartásával a bűnüldöző hatóságoknak és a bíróságnak sikerült elérniük. A bizonyítás sikertelensége éppúgy az állam kockázati körébe tartozik, mint az eljárás során elkövetett hibák, sőt – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – az eljárást akadályozó bármely körülmény is, amely folytán a büntetőeljárás ideális célja, az igazságos és célját betöltő büntetés kiszabása nem teljesülhetett. Ha tehát a jogerős ítélet – a terheltnek kedvezően – törvényt sért, vagy egyébként igazságtalanul enyhe, ennek következményét nem viselheti a terhelt, ha a hatóságok hibáinak kijavítására nyitva álló és alkotmányos garanciákkal ellátott jogorvoslatokat, amelyek lehetőségével a terheltnek is számolnia kellett, már kimerítették [9/1992. (I. 30.) AB határozat].

[54] „A büntetőeljárásnak alkotmányos jelentőségű, az állam büntetőhatalmának további korlátait kijelölő rendelkezése szerint büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult eljárást meg kell szüntetni, ha a terhelt cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a perújítás és a felülvizsgálat esetét [Be. 13. § d) pont]. E szabályban a büntetőjogi felelősségre vonásra irányadó, egymással szorosan összefüggő, két garanciális elvből, a »res iudicata«, az egyszer elbírált cselekmény »ítélt« jellegéből, valamint a »ne bis in idem«, az ugyanazon cselekmény miatti kétszeri eljárás alkotmányos jelentőségű tilalmából következő relatív eljárási akadály fogalmazódik meg. Az Alkotmánybíróság a törvényességi óvást megsemmisítő 9/1992. (I. 30.) AB határozatában kinyilvánította azon álláspontját, hogy az anyagi igazság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye a jogbiztonság elsődlegessége alapján hozza összhangba. »A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik« (V/4. pont).” (42/1993. (VI. 30.) AB határozat)

[55] Az indítvány szerinti eljárással szembeni védelem (tilalom) pedig immáron alaptörvényi szintű (magyar és nemzetközi jog viszonylatban is érvényesülően).

[56] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy „A jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték”.

[57] A „ne bis in idem” elvének értelmezését az Alaptörvény hatálybalépését követően is fenntartotta az Alkotmánybíróság (33/2013. (XI. 22.) AB határozat indokolás [19] bekezdés), eszerint „az állami büntetőigény érvényesítése a jogállamokban kizárólag akkor nyerhet alkotmányos igazolást, ha azt olyan eljárási garanciák megtartása mellett folytatják, amelyek ellensúlyt képeznek az állami hatalommal szemben és elejét veszik az állami büntetőhatalom önkényes, visszaélésszerű gyakorlásának. Az állam büntetőhatalmának korlátját jelentő ilyen eljárási elvnek számít az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt alkotmányos garanciarendszer, valamint a büntetőeljárási törvény alapelvei között nevesített kétszeres értékelés tilalma is [Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdés, korábbi Be. 6. § (4) bekezdés d) pontja]. Ezen alkotmányos szabály szerint senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Az alkotmányos rendelkezés a »res iudicata«, valamint a »ne bis in idem« elvek összekapcsolásán keresztül egy relatív eljárási akadályt fogalmaz meg az elbírált, büntetendő cselekmények tekintetében [ezzel egyezően lásd: 42/1993. (VI. 30.) AB határozat, 1993, 300.]. Az alkotmányos szabály egyfelől alapjogi rendelkezés az állami büntetőhatalom visszaélésszerű gyakorlásával szemben, másfelől pedig a jogbiztonság érvényesülésének érdekében működő szabály, hiszen garantálja az érdemi bírósági döntések végleges jellegét (EJEB, Sergey Zolotukhin kontra Oroszország [GC] (14939/03), 2009. február 10., 78. bekezdése).”

[58] Ezen túlmenően pedig az sem kétséges, hogy „A kétszeres eljárás alá vonás és büntetés tilalmának elvét – az Alaptörvényben megfogalmazotthoz hasonlóan – valamennyi jelentős emberi jogi egyezmény is tartalmazza. Az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) 14. cikkének 7. bekezdése szerint: »[s]enkivel szemben sem lehet büntetőeljárást indítani vagy büntetést kiszabni olyan bűncselekmény miatt, amely miatt az adott ország törvényének és büntetőeljárásának megfelelően jogerős ítélettel már elítélték vagy felmentették.« Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) hetedik kiegészítő jegyzőkönyvének 4. cikke pedig úgy fogalmaz, hogy: »[h]a valakit egy állam büntetőtörvényének és büntetőeljárási törvényének megfelelően egy bűncselekmény kapcsán már jogerősen felmentettek vagy elítéltek, e személlyel szemben ugyanennek az államnak az igazságszolgáltatási szervei ugyanezen bűncselekmény miatt nem folytathatnak büntetőeljárást, és vele szemben abban büntetést nem szabhatnak ki«.” (8/2017. (IV. 18.) AB határozat indokolás [28])

[59] Egyértelmű, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdése a büntetőeljárások, egyazon magatartás bűncselekményként megítélésének többessége ellenébe állított akadály, tilalom.

[60] Ezt jelenti a szabályozás eredője, a „ne bis in idem crimen iudicator” elve, azaz ugyanazon bűncselekmény kapcsán ne szülessen kétszer ítélet. A kétszeri elítélés tilalma pedig kéz a kézben jár az egyszeri elbírálás követelményével.

[61] A Be. természetes módon, a jelentőségének megfelelően az Alapvető Rendelkezések között rögzíti a büntetőeljárás akadályait, amelyek alapvetően a „ne bis in idem” elvéből, azaz a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmából erednek.

[62] Ekként a Be. 4. § (3) bekezdése szerint büntetőeljárás nem indítható, illetve a megindult eljárást meg kell szüntetni, ha az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták, kivéve a rendkívüli jogorvoslati eljárások és egyes külön eljárások esetét.

[63] A jogerő a Be.-ben az anyagi jogerőt jelenti, amely csak a vádról rendelkező ügydöntő határozathoz kapcsolódhat [Be. 449. § (2) bek.], az alaki jogerő fogalmi meghatározására a véglegessé válás szolgál. Alaki és anyagi jogerőhatás kiváltására (együtt) a bíróság ügydöntő határozata képes.

[64] Az anyagi jogerő a határozat megváltoztathatatlansága, amely magában foglalja az alaki jogerőt, a határozat megtámadhatatlanságát.

[65] A büntetőítélet rendeltetése, hogy döntsön a büntetőjogi felelősségről és a bűnösség megállapítása esetén a büntetésről. Büntetőügyben az anyagi jogerő szempontjából az jelent ügyet eldöntő rendelkezést, amely a vádról, illetve a vád alapján folyó eljárás lezárásáról érdemben és végérvényesen dönt. Ezáltal jut kifejezésre a büntetőjog alkalmazásának véglegessége, és érvényesül a „ne bis in idem” elve, valamint a „res iudicata” joghatása.

[66] Ennek megfelelően rendelkezik a Be. 456. § (1) bekezdése akként, hogy a bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról. Az ügydöntő határozat a jogerőre emelkedését követően kizárólag rendkívüli jogorvoslattal vagy különleges eljárás eredményeként változtatható meg. Ez a „res iudicata”.

[67] Ha pedig a vádról rendelkező ügydöntő határozat jogerőre emelkedik az abban elbírált cselekmény miatt a terhelttel szemben újabb büntetőeljárás nem folytatható [Be. 456. § (2) bek.]. Ez a „ne bis in idem” elve.

[68] Az anyagi jogerő hatása tehát kettős: pozitívan alapja a büntetőjog főkérdésben hozott ítéleti döntés véglegességének, bizonyosságának, valamint a végrehajthatóságának. Negatívan pedig kizáró hatása van, ami a többszöri eljárás tilalmában ölt testet.

[69] A Be. pontosan szabályozza az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének napját.

[70] A Be. 458. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata azon a napon emelkedik jogerőre, amikor

a) azt kihirdették, feltéve, hogy ellene e törvény a fellebbezést kizárja,

b) a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy az ügydöntő határozatot tudomásul veszik, vagy a fellebbezést visszavonták,

c) a fellebbezési határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el, illetve

d) a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát helybenhagyta.

[71] A Be. 458. § (2) bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság ügydöntő határozata azon a napon emelkedik jogerőre, amikor azt meghozták, feltéve, hogy harmadfokú bírósági eljárásnak nincs helye.

[72] A Be. 459. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően a határozatra vezetett záradékkal tanúsítja az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének a tényét és a jogerőre emelkedés napját (a jogerősítési záradék).

[73] A jogerő tehát az ítélet azon tulajdonsága, hogy rendes perorvoslattal nem támadható meg, és az elbírált vád vonatkozásában irányadóvá válik mindenki számára, ideértve a más bíróságot vagy a más hatóságot is.

[74] A Kúria jogegységi határozatában rögzítette, hogy az anyagi jogerő a határozat megváltoztathatatlanságát, míg az alaki jogerő a megtámadhatatlanságát jelenti. Az anyagi jogerő az ügy tárgyának végleges, minősített kötőerővel történő lezárását jelenti, vagyis ítélt dolgot („res iudicatát”) eredményez. Az alaki jogerő ezzel szemben egyszerű kötőerőt jelent, amely kizárólag a határozat rendes jogorvoslattal történő megtámadhatóságát zárja ki („ne bis in idem”). Az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével anyagi jogerővel rendelkezik, amely természetszerűleg az alaki jogerőt, a megtámadhatatlanságot is jelenti, következésképpen végleges döntést jelent a bűnösség kérdéséről, a büntetőjogi következményekről, szankciókról vagy éppen ezek hiányáról. Az anyagi jogerő egyben azt is jelenti, hogy a büntetőjogi főkérdés eldöntését követően a határozat végrehajthatóvá válik (2/2015. Büntető jogegységi határozat 5. pont).

[75] A jogerő beállta nem az eljáró bíróság döntésének (mérlegelésének) függvénye, az a törvény erejénél fogva (ipso iure) áll be a Be. 458. §-ában meghatározott időpontban.

[76] Ehhez képest a Be. 459. § (1) bekezdésében írt jogerősítési záradék nem a jogerő létrehozása, hanem a törvény alapján beállt jogerő tényszerű megállapítása. Valójában egy deklaratív aktus, annak rögzítése, hogy az ítélet – törvényi rendelkezés folytán – jogerőre emelkedett.

[77] Ezért téves az az álláspont, amely szerint a jogerősítési záradék hatályon kívül helyezése folytán a határozat jogereje is semmissé válik.

[78] A Kúria rámutat arra, hogy különböző a jogorvoslati jog gyakorlásának törvény ellenében történő nem biztosítása (vagy a gyakorolt jog formai okból történő visszautasítása), és az, ha a jogosult a jogorvoslati jogát gyakorolhatta, de azt érdemben nem bírálták el.

[79] A törvény által biztosított jogorvoslati jog megnyílása és biztosítása vezethet a Be. 458. §-a alapján beálló jogerőhöz, amely „res iudicata”-hatás kiváltására alkalmas.

[80] Ehhez képest a törvény szerint lehetővé vált jogorvoslat biztosításának hiánya az említett jogerőhatás kiváltására sem lehet alkalmas. Ilyen esetekben van lehetőség a határozatra tévesen felvezetett jogerősítési záradék hatályon kívül helyezésére és ekként a törvényes állapot helyreállítására.

[81] Ettől eltér a Be. 462. §-a szerinti kijavítás, pontosítás, bár nyilvánvalóan azonos tőről fakad a rendelkezés (azaz nem magához a záradékhoz fűződik önálló jogerőhatás), amely azonban nem több és nem kevesebb, mint amit jelent, és amit az ítélőtábla e szabálynak tulajdonított. Mindez nem azonos a hatályon kívül helyezéssel.

[82] A Legfőbb Ügyészség helytállóan hivatkozott arra, hogy a bírósági gyakorlat valóban egységes abban: a jogerősítési záradékkal tévesen ellátott bírósági határozattal szemben nincs helye felülvizsgálatnak, a záradékot az alapügyben eljárt bíróság hatályon kívül helyezheti (BH 2015.151.). Nincs helye az ítélet jogerőre emelkedése megállapításának mindaddig, amíg az érdekelt az őt megillető perorvoslati jogát nem gyakorolhatta (BH 1985.258. I.).

[83] Ilyenkor ugyanis a határozat egyáltalán nem lett jogerős. A jogerősítési záradék hatályon kívül helyezése így nem hoz létre új helyzetet, hanem csak a törvényes állapothoz való visszatérést szolgálja.

[84] Jelen ügyben azonban nem erről van szó.

[85] Az első fokon eljárt törvényszék valamennyi jogosultnak biztosított jogorvoslati jogot az ítéletével szemben, és azzal valamennyi jogosult élt is. A Be. 457. §-a pedig értelemszerűen azt jelenti, hogy az elsőfokú ügydöntő határozat fellebbezés folytán nem emelkedett jogerőre első fokon, azt fel kellett terjeszteni a másodfokú felülbírálat érdekében az ítélőtáblára. Ehhez képest a hivatalosan ismert, tudott védelmi fellebbezés alapján másodfokra felterjesztett ügyet a másodfokú bíróság eszerint el is bírálta. A másodfokon eljárt ítélőtábla ügydöntő határozata pedig a Be. 458. § (2) bekezdés a) pontja alapján a törvény erejénél fogva a meghozatalakor jogerős lett, mivel azzal szemben a Be. 615. §-a alapján nem volt helye fellebbezésnek.

[86] A Be. 579. § (1) bekezdése ugyanis általánosságban, a Be. 580. §-ában foglalt szűk körű kivételekkel, további feltétel előírása nélkül biztosítja az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés jogát a másodfokú bírósághoz, a másodfokú ítélet elleni fellebbezés tekintetében ezzel szemben a Be. 615. § (1) bekezdése eltérő rendelkezést tartalmaz. Ez pedig a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén biztosítja. Ez azt jelenti, hogy jelen ügyben a másodfokú bíróság döntésével a rendes (jogorvoslati) eljárás véglegesen lezárult. Az anyagi (és alaki) jogerő beállta ekként törvény szerinti, nem téves, miként annak záradékkal tanúsítása sem az, hanem a törvénynek mindenben megfelelő.

[87] Az elsőfokú ügydöntő határozattal szemben bejelentett kétirányú fellebbezések elbírálására két különböző eljárásban nincs törvényes lehetőség, mint ahogyan két külön – egymással szükségképpen konkuráló – határozat meghozatalára sem.

[88] Ez ugyanis a „ne bis in idem” és a „res iudicata” elvének sérelmét jelentené.

[89] Helytállóan állapította meg az ítélőtábla, hogy nincsen olyan törvényi rendelkezés, amely alapján az eljárt bíróság a saját ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezhetné, majd ezt követően új eljárást folytathatna le.

[90] A másodfokú bíróságnak nincs (nem is lehet) jogosultsága a törvény ellenében saját ügydöntő határozatának a törvény értelmében beállt jogerejét bármilyen módon feltörnie, és vélt vagy valós hibáját saját hatáskörben, az ügyben eljárását, ítéletét megkettőzve kijavítania.

[91] A Be. szerint a rendes jogorvoslati eljárásokban a kasszáció kizárólag a fellebbviteli bíróság döntési jogkörébe tartozik, az elsőfokú ügydöntő határozatot ugyanis csak a másodfokú bíróság [Be. 604. § (1) bek. c) pont], a másodfokú ügydöntő határozatot pedig csak a harmadfokú bíróság helyezheti hatályon kívül (Be. 625. §).

[92] Összegezve, nyilvánvalóan törvényes az ügyészség azon igénye, hogy a bíróság az elsőfokú ítélet ellen bejelentett – súlyosításra irányuló – joghatályos ügyészi fellebbezést elbírálja. Ennek elmaradása azonban a másodfokú határozat jogerőre emelkedését nem befolyásolja, és ezen okból a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezés sem terjeszthető elő. Az indítvány által célzott – a hiba kijavítására irányuló – eljárás pedig a részletesen kifejtettek szerint törvénysértő (lenne), és amellett, hogy a Be. rendelkezéseibe ütközik, az Alaptörvény sérelmével is jár. A „ne bis in idem” és a „res iudicata” elve a tételes jog részét képezi.

[93] Megjegyzi a Kúria, hogy jelen ügyben az ügyészi fellebbezés elbírálásának elmaradása nem a másodfokon eljárt ítélőtábla mulasztására vezethető vissza, hiszen az ítélőtáblának a bejelentett fellebbezésről nem volt tudomása.

[94] Ezért eltérő a helyzet a fellebbviteli főügyészség által hivatkozott másik ítélőtábla végzése alapjául szolgáló tényállástól (is), amely ügyben az ítélőtábla egy szabályszerűen és határidőben benyújtott, azonban a törvényszék által szabálytalan módon előterjesztettnek tekintett, és ekként elutasított ügyészi fellebbezés érdemi elbírálására utasította a törvényszéket.

[95] Végül megjegyzi a Kúria, hogy a védelmi fellebbezések felterjesztésével egyidejűleg az ítélőtáblához előterjesztett átiratában a fellebbviteli főügyészség maga is az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, mint ahogyan nem tett ezzel ellentétes nyilatkozatot utóbb a másodfokú nyilvános ülésen jelen lévő ügyész sem.

[96] Nem tévedett tehát az ítélőtábla, amikor ítélete jogerősítési záradékának hatályon kívül helyezésére irányuló indítványt elutasította.