2023. évi III. törvény indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A törvényjavaslat célja az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Thaiföldi Királyság közötti Átfogó Partnerségi és Együttműködési Keretmegállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) kötelező hatályának elismerése, valamint törvényben való kihirdetése.

Az egyes ASEAN-országokkal kötött „második generációs” megállapodások közül a Thaifölddel kötött partnerségi és együttműködési megállapodás a hatodik, amelyet az Indonéziával, a Fülöp-szigetekkel, Malajziával, Szingapúrral, Vietnámmal kötött megállapodásokat követően véglegesítettek. A Megállapodás az Európai Gazdasági Közösség és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) tagországai között létrejött, 1980. évi együttműködési megállapodás jelenlegi jogi keretének helyébe lép. A Thaifölddel kötendő megállapodás az Európai Unió délkelet-ázsiai fokozott politikai és gazdasági szerepvállalása tekintetében további előrelépésnek minősül. A Megállapodás alapot nyújt az EU és tagállamai Thaifölddel folytatott hatékonyabb együttműködésére a politikai párbeszéd megerősítése és a számos területen folytatott együttműködés fokozása révén. Az átfogó partnerségi és együttműködési keretmegállapodás olyan együttműködési területeket érint, mint a kereskedelem és beruházás, az egészségügy, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, az energiaügy, az adóügy, az oktatás és a kultúra, a foglalkoztatási és szociális kérdések, a tudomány, technológia, és innováció, valamint a közlekedésügy. Kiterjed továbbá az igazságügyi és jogi együttműködésre, migrációra, a humanitárius együttműködésre, a szervezett bűnözésre és a korrupció elleni küzdelemre. A Megállapodás létrejötte utat nyithat a szabadkereskedelmi megállapodás (FTA) megkötéséhez, melynek tárgyalásai 2014-ben kerültek felfüggesztésre.

A Megállapodás mind politikai, mind pedig gazdasági kapcsolatokban kiemelt szerepet tölt be az Európai Unió és a tagállamok, így Magyarország számára is. A politikai párbeszéd intézményesítésével hozzájárul az adott harmadik állam demokratikus fejlődéséhez, és segíti a kapcsolatok elmélyítését.

A Megállapodás a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) alapján nemzetközi szerződésnek minősül, ezért kötelező hatályának elismerésére az Nsztv. rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az Nsztv. 7. § (1) bekezdés a) pontjára és (2)–(3) bekezdésére figyelemmel, a Megállapodás kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés ad felhatalmazást.

A Megállapodást az Nsztv. 9. §-a értelmében törvénnyel szükséges kihirdetni.

A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövegét tartalmazza. A Megállapodás angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, horvát, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák, szlovén és thai nyelven készült, és e szövegek mindegyike egyaránt hiteles. A Megállapodás VIII. címből és 64 cikkből áll, felépítése a következő: Jelleg és hatály (I. cím), Kétoldalú, regionális és nemzetközi együttműködés (II. cím), Kereskedelmi és beruházási együttműködés (III. cím), Együttműködés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben (IV. cím), Az együttműködés egyéb területei (V. cím), Az együttműködés módjai (VI. cím), Intézményi keretek (VII. cím), Záró rendelkezések (VIII. cím).

A törvény – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.

A Megállapodás hatálybalépésének naptári napját, továbbá a kihirdető jogszabálynak a Megállapodás kihirdetéséről rendelkező 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben közzétett közleményével állapítja meg.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés f) pontja alapján a törvény tartalmazza a szerződés végrehajtásáért felelős szerv megjelölését.