BÜ BH 2023/30

[1] Az ítélőtábla a 2022. augusztus 4. napján meghozott végzésével a 2009. május 15. napjától 2009. május 16. napjáig őrizetben, 2009. május 16. napjától 2010. július 16. napjáig előzetes letartóztatásban, 2010. július 17. napjától 2010. július 22. napjáig házi őrizetben, 2010. július 23. napjától 2011. szeptember 30. napjáig előzetes letartóztatásban, 2011. október 1. napjától 2012. szeptember 21. napjáig házi őrizetben, 2012. szeptember 22. napjától 2015. április 20. napjáig lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt, 2016. augusztus 30. napjától 2017. április 4. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt, 2017. április 5. napjától 2017. július 3. napjáig előzetes letartóztatásban, 2017. július 4. napjától 2018. február 27. napjáig lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt volt III. r. vádlott letartóztatását a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont aa) és ab) alpontjában, valamint a Be. 552. § (2) bekezdésében írt okból elrendelte.

[2] A törvényszék a 2022. március 16. napján kihirdetett ítéletével a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki terrorcselekmény bűntettében mint társtettest [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 261. § (1) bek. b) pont] és terrorcselekmény bűntettében [korábbi Btk. 261. § (4) és (5) bek.], ezért őt mint bűnszervezetben elkövetőt – halmazati büntetésül – 15 év fegyházbüntetésre, 10 év közügyektől eltiltásra és 10 év kiutasításra ítélte azzal, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[3] Az elsőfokú bíróság az ítélethirdetést követően, 2022. március 16. napján hozott végzésével a Be. 552. § (2a) bekezdése alapján – a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendeléséről való döntés céljából – a III. r. vádlott őrizetét rendelte el. A III. r. vádlott ismeretlen helyen tartózkodása miatt az őrizetbe vételét nem lehetett foganatosítani.

[4] A bíróság a III. r. vádlottal szemben 2022. április 4. napján elfogatóparancsot bocsátott ki.

[5] Kétirányú fellebbezések alapján az ügyet a törvényszék felterjesztette az ítélőtáblához mint másodfokú bírósághoz.

[6] Az ítélőtábla végzése ellen a III. r. vádlott az ülésen szóban, védője írásban jelentett be fellebbezést elsődlegesen a végzés megváltoztatása és enyhébb kényszerintézkedés elrendelése, másodlagosan hatályon kívül helyezés és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[7] A III. r. vádlott szerint az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke kimondja: minden ember alapvető emberi joga, hogy az ellene emelt vádat pártatlan bíróság, észszerű időn belül elbírálja, azonban figyelemmel arra, hogy az utolsó cselekvősége óta 13 év telt el, ez már messze túl van az észszerű időn, ami nem a vádlottaknak róható fel.

[8] A védő kifejtette, hogy a B., Sz. I. utca 26. szám alatti ingatlan tulajdonosa a III. r. vádlott befogadásáról nyilatkozott, az erről szóló nyilatkozatot, az ingatlan tulajdoni lapját, valamint az árambekötésről az igazolást csatolta a fellebbezéséhez.

[9] Előadta, hogy a III. r. vádlott informatikusként munkalehetőséget kapott, melynek igazolására csatolta a megbízási ajánlatot.

[10] A védő szerint a III. r. vádlott által az ülésen előadottak valóságához nem férhet kétség, azt nem cáfolta semmi. A III. r. vádlott külföldön tartózkodott, majd az ítélethirdetést követően visszajött Magyarországra, ezt követően nem állt szándékában az országot elhagyni, a bejelentett tartózkodási helyétől nem messze tartózkodott, dolgozott.

[11] Sérelmezte, hogy az alapügy többi vádlottjával szemben a bíróság elegendőnek találta a bűnügyi felügyelet elrendelését, míg a III. r. vádlott esetében nem. Annak ellenére, hogy a bírósági eljárásban folyamatosan jelen volt, sem szökés, sem elrejtőzés nem állapítható meg a terhére.

[12] Kifogásolta, hogy a 2022. augusztus 4-i ülésre, mint a III. r. vádlott védőjét az ítélőtábla nem idézte, értesítést sem kapott, így arról nem volt tudomása.

[13] Álláspontja szerint a védői jelenlétnek az ülésen éppen abból a szempontból lett volna jelentősége, hogy a III. r. vádlott által előadott tényállításokhoz módja lett volna bizonyítékot is csatolni, ami a III. r. vádlott magatartása, szavahihetősége körében a bírói engedélyes kényszerintézkedés esetén kiemelt jelentőséggel bírt volna. Ezáltal az elbíráló bíróság felé a bizonyítékokkal alátámasztott állítás a III. r. vádlottra kedvezőbb elbírálást eredményezhetett volna, mint a vádlott puszta elmondása.

[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, ezért a támadott végzés helybenhagyására tett indítványt.

[15] Az ügyészi álláspont szerint a III. r. vádlott az elsőfokú ítélet kihirdetése óta nem volt elérhető, bejelentett tartózkodási helyén nem volt fellelhető, a hatóságoknál nem jelentkezett, távolmaradását nem igazolta, a bíróság a III. r. vádlott őrizetét rendelte el, majd vele szemben elfogatóparancs kibocsátására is sor került, amely alapján elfogták. Így a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott letartóztatási ok fennáll.

[16] A III. r. vádlott román állampolgár, nemzetközi fuvarozói tevékenységet folytat, testvére Németországban él. Magyarországi lakhatási körülményei rendezetlenek, ezáltal a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában meghatározott letartóztatási ok is megállapítható.

[17] Az ítélőtábla helytállóan hivatkozott arra, hogy a III. r. vádlott esetében fennáll a Be. 552. § (2) bekezdésében meghatározott letartóztatási ok is, amit a kiszabott szabadságvesztés tartama alátámaszt.

[18] Az ügyészség szerint az ítélőtábla nem sértett eljárási szabályt, amikor az ülését az ügyész és a védő távollétében tartotta meg, mivel annak tárgya az elfogatóparancs eredményeként a bíróság elé állított vádlottal szembeni személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése volt.

[19] Álláspontja szerint a kényszerintézkedés célja más módon nem érhető el, ezért indítványozta az ítélőtábla végzésének helybenhagyását.

[20] A III. r. vádlottnak és védőjének a fellebbezése az alábbiak szerint alapos.

[21] A Kúria a felülbírálat során elsőként azt vizsgálta, hogy az ítélőtábla megtartotta-e az eljárási szabályokat döntésének meghozatala során, kiemelt figyelemmel a védői fellebbezésben írtakra.

[22] Az ítélőtábla a III. r. vádlott letartóztatását elrendelő végzését 2022. augusztus 4. napján a III. r. vádlott bírói engedélyes kényszerintézkedésének tárgyában tartott ülésen hozta meg, melyen sem az ügyész, sem a védő nem volt jelen (ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2. számú jegyzőkönyv 1. oldal, 5. bekezdés).

[23] A BIIR rendszer adatai, valamint az iratok alapján megállapítható, hogy az ügy 2022. augusztus 3. napján érkezett az ítélőtáblára. Az ülés kitűzéséről a bíróság nem rendelkezett, a határnapról a védőt nem értesítette.

[24] A Be. a másodfokú eljárásban, a jogorvoslati fórum jellege okán speciálisan a fellebbezés elintézésének szabályait rögzíti a LXXXIII. Fejezetben, ugyanakkor nem határoz meg eltérő előírásokat sem a tárgyalás előkészítése, sem egyes, az elsőfokú tárgyalásra előírt szabályokhoz képest. Ezért a Be. 589. §-a alapján ebben a körben is alkalmazni kell a Tizenharmadik–Tizennegyedik Részben megállapított rendelkezéseket.

[25] Ennek megfelelően, amikor a másodfokú bíróság tanácsának elnöke a Be. 596. § (1) bekezdés f) pontjával összhangban vizsgálja, hogy szükséges-e személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel kapcsolatban határozni, a határozat meghozatalára előírt eljárási formát a Be. 589. §-ának alkalmazásával kell megállapítania, hiszen a másodfokú eljárást szabályozó fejezetben erre vonatkozóan eltérő rendelkezés nincs. Továbbá a kényszerintézkedés tárgyában való határozathozatal nem része a jogorvoslat érdemi elbírálásának, így az arra előírt eljárási formák az ilyen határozat meghozatalára nem irányadók. Ebben az esetben ténylegesen arról van szó, hogy abban az eljárásban, amelyet egy jogorvoslat nyitott meg, olyan kérdés merül fel, amelyben az egyébként a jogorvoslat elbírálására hivatott bíróság elsőfolyamodású fórumként dönt, így a döntés meghozatala során értelemszerűen az arra vonatkozó eljárási szabályokat kell alkalmazni.

[26] Amennyiben tehát a kényszerintézkedés tárgyában döntéshozatal szükséges, az ügydöntő határozattal szembeni fellebbezést elbíráló fórumnak is az első fokon eljáró bíróságra irányadó rendelkezéseket kell alkalmaznia.

[27] Ebben a körben pedig a Be. az alábbi szabályokat rögzíti.

[28] A Be. 494. § (1) bekezdése a tárgyalás előkészítése körében rendelkezik arról, hogy a bíróság hivatalból vagy indítványra határoz a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartásáról, elrendeléséről vagy megszüntetéséről, és a Be. 494. § (2) bekezdésében az eljárási formát is előírja; nevezetesen, ha a bíróság a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendeléséről dönt, illetve, ha az indítványban a korábbi határozathoz képest a fenntartás okaként új körülményre hivatkoztak, a fenntartásról ülésen határoz.

[29] A Be. 494. § (3) bekezdése alapján az így kitűzött ülésre a nyomozási bírónak a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése vagy meghosszabbítása tárgyában tartott ülésére vonatkozó szabályait [Be. 468. §, 470. § (1) és (2) bek., valamint a 472–475. §] kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az ülés az ügyész és a védő távollétében is megtartható, ha annak tárgya elfogatóparancs eredményeként a bíróság elé állított vádlottal szembeni, személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése.

[30] Kétségtelen, hogy a védő jelenléte jelen esetben nem volt kötelező, azt a Be. 474. § (3) bekezdésének szabályai sem írták elő. A Be. 474. § (4) bekezdése szerint azonban a védő az ülésen a (3) bekezdésben meghatározott eseteken kívül is jelen lehet.

[31] A Be. 42. § (2) bekezdés a) pontjában biztosított védői jogosultságot – a védő jogosult arra, hogy jelen legyen az olyan eljárási cselekményen, amelyen a terhelt jelen lehet, vagy a terhelt jelenléte kötelező – tartalommal kitöltve a Be. 112. § (1) bekezdése alapján a bíróság értesíteni köteles azt – így a konkrét esetben a védőt –, akinek a jelenléte nem kötelező, de azt a törvény lehetővé teszi.

[32] A Be. 113. § (1) bekezdése alapján az értesítés kézbesítés útján, kizárólag hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton vagy a bíróság előtti megjelenés alkalmával történik. A (4) bekezdés szerint, ha az eljárási cselekmény sürgőssége indokolja, a terheltet érintő eljárási cselekmény esetén a védő értesítése oly módon is kibocsátható, hogy a védő azt az eljárási cselekmény időpontja előtt két órával kapja meg.

[33] A törvényi rendelkezések egybevetésével tehát a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelése tárgyában kitűzött ülés védő távollétében való megtartásának feltétele a védő szabályszerű értesítése.

[34] Az ítélőtábla eljárási szabályt sértett, amikor a III. r. vádlott védőjének értesítése nélkül tartotta meg az ülést, így a védő az ülésen való jelenlét jogát nem gyakorolhatta.

[35] Ezen eljárási szabálysértésnek a másodfokú eljárásban történő kiküszöbölhetősége, valamint a felülbírálandó döntésre gyakorolt hatása kapcsán a Kúria a következőkre mutat rá.

[36] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése szerint „a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez”. A védelemhez való jog tehát alkotmányos jog, és a tisztességes eljáráshoz való jog egyik eleme, amelynek érvényesülését az Emberi Jogok Európai Bírósága is következetesen megköveteli.

[37] Jelen esetben a védő megjelenésének hiánya a Be. 494. § (3) bekezdés b) pontja alapján – elfogatóparancs eredményeként a bíróság elé állított vádlott esetén – valóban nem akadálya az ülés megtartásának. A védő jelenlétének ilyen hiánya azonban csak abban az esetben egyeztethető össze a védelemhez fűződő joggal, ha a bíróság megtette mindazon intézkedést, mely alapján a védőnek lehetősége lett volna részt venni az ülésen. Ellenkező értelmezés esetén ugyanis e jog tényleges gyakorolhatósága lehetetlenülne el, amely mind a terhelt védő igénybevételéhez való jogát, mind a védő saját jogainak gyakorlását kiüresíti.

[38] Összeegyeztethetetlen a védelemhez fűződő jog hatékony érvényesülésével, ha a terhelt érdekében eljáró védő nem tud a kényszerintézkedés elrendeléséről való döntés érdekében tartott ülés időpontjáról. Ebben az esetben ugyanis a védőnek lehetősége sincs az ülésen megjelenni, és ott a terhelt védelmében eljárni.

[39] A Be. 609. § (2) bekezdés b) pontja szerint hatályon kívül helyezést eredményez, ha a büntetőeljárásban részt vevő személyek a vádemelés után a törvényes jogaikat nem gyakorolhatták, vagy ezek gyakorlásában őket korlátozták.

[40] Jelen esetben ez történt, amit a másodfokú eljárásban nem lehet orvosolni. Ezért a határozat érdemi felülbírálatára nem kerülhetett sor.

[41] Megjegyzi a Kúria, hogy az ülésen a jelenlét joga természetesen az ügyészséget is megilleti.

[42] A megismételt eljárás során a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés tárgyában tartott ülésről a III. r. vádlott idézése (előállítása) mellett értesíteni kell az ügyészt és a III. r. vádlott védőjét is. Amennyiben szabályszerű értesítés ellenére nem jelenik meg az ügyész vagy a védő, az ülés megtartásának nincs akadálya.

[43] Ekként a Kúria a Be. 614. § (1) bekezdésére és a (3) bekezdés b) pontjára való utalással, a (4) bekezdés szerint tanácsülésen eljárva az ítélőtábla végzését a Be. 609. § (2) bekezdés b) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az eljárt bíróságot új eljárásra utasította.

[44] A Be. 602. §-a alapján a Kúria a kényszerintézkedés elrendeléséről szóló végzés hatályon kívül helyezésére figyelemmel határozott a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés alkalmazásáról.

[45] A kényszerintézkedés Be. 276. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt általános feltételei egyaránt teljesülnek, hiszen a III. r. vádlottal szemben vádat emeltek, és a különös kényszerintézkedési ok fennállása folytán annak alkalmazása szükséges is.

[46] A törvényszék nem jogerős ítéletében a III. r. vádlottat halmazati büntetésül mint bűnszervezetben elkövetőt 15 év fegyházbüntetésre ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A Be. 552. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a bíróság a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről nyomban határoz. A (2) bekezdés alapján ez esetben a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés a 276. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott okokon kívül akkor is elrendelhető vagy fenntartható, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.

[47] Ennek kapcsán a Kúria a következőkre utal. Ebben az esetben – eltérően a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjától – önmagában a szökés, elrejtőzés veszélyének kiküszöbölése a törvényi érdek, illetve cél, függetlenül attól, hogy a vádlott jelenléte a további eljárási cselekményeknél szükséges-e. A végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó, viszont nem jogerős ítéletet követő helyzetben a szökés, elrejtőzés veszélye kettős kockázatot jelent.

[48] Egyrészt a vádlott esetleges szökése, elrejtőzése nyilvánvalóan kihatással van, illetve lehet a vele szembeni eljárás lefolytatására, mivel annak addigi rendjét vagy meg kell változtatni, vagy az eljárást fel kell függeszteni. Másrészt a vádlott szökése, elrejtőzése (elérhetetlensége) következtében egyben a kiszabott szabadságvesztés esetleges jövőbeni végrehajtásának esélye is meghiúsul (BH 2017.291.).

[49] Mindezekre tekintettel a III. r. vádlott esetében a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés 15 év tartamára figyelemmel a szökés, elrejtőzés kockázata valós, vele szemben elfogatóparancsot kellett kibocsátani.

[50] A letartóztatás Be. 277. § (4) bekezdésében szabott többletfeltételeit megvizsgálva pedig a III. r. vádlott személyi körülményei, az eljárás során tanúsított magatartása a legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását teszik indokolttá, így a Be. 277. § (4) bekezdés c) és e) pontja egyaránt megállapítható.

[51] Az ítélőtábla a végzésével a III. r. vádlott letartóztatását elrendelte, így a Kúriának nem annak (ismételt) elrendeléséről, hanem a fenntartásáról kellett rendelkeznie. Ezt támasztja alá a Be. 602. §-a is, melynek második mondata kizárólagosan a hatályon kívül helyezés esetén fenntartott – és nem pedig elrendelt – kényszerintézkedés határidejét határozza meg.

[52] Ezért a Kúria a III. r. vádlott letartóztatását a Be. 614. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Be. 602. §-a alapján, a Be. 290. § (4) bekezdése szerinti tartamra fenntartotta.