PÜ BH 2023/33

[1] Az alperes által szerkesztett weboldalon 2022. január 22-én „T. Z.: körbebástyázta magát a […], hogy sehonnan se lehessen megtámadni a választási csalásaikat” címen jelent meg újságcikk, amely a következő valótlan állításokat tartalmazta: az „[…] igazságügyi miniszter 2021. november 22-én nyújtotta be […] azt a módosító javaslatot, amely az egyes büntetőjogi tárgyú és az ehhez kapcsolódó egyéb törvények módosításáról szól. Ebben a választási ügyek elbírálásának a jogát kizárólagos jogkörrel a Fővárosi Törvényszék hatáskörébe sorolják […] Az új szabályozás értelmében 2022. március 1-jétől ezekben az ügyekben a Fővárosi Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiumában működő törvényszékek járnak el első fokon, míg másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla. A parlament a salátatörvényt 2021. december 14-én fogadta el. Az új szervezeti egységben való részvételre – amely kizárólagosan első-, másod- és végső fokon a választási ügyekben – a bíróknak december 17-től december 27-ig volt joguk pályázatot benyújtani az Országos Bírósági Hivatalhoz. […] Az új hatásköri eljárást március elsejétől kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a választási kampány közepén az eddig a Kúriához tartozó ügyek hirtelen »leszállnak« a Fővárosi Törvényszékre, pontosabban a Fővárosi Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiumába. Ezzel alacsonyabb szintre vitték le az ítélkezést, a kollégium pedig humán erőforrás szempontjából gyakorlatilag a […] által kinézett bírókkal lesz feltöltve.”

[2] A felperes 2022. január 26-án elektronikus úton helyreigazító közlemény közzétételét kérte az alperestől, hivatkozva a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 495. § (1) és (2) bekezdésére.

[3] Az alperes pontosan meg nem állapítható időpontban a fenti weboldalon „Helyreigazítás” címmel, a sérelmezett cikktől elkülönült közleményben a felperes kérelmében megjelölt tartalmú helyreigazító közleményt tett közzé.

[4] A felperes keresetében a helyreigazítási kérelmének megfelelő tartalmú sajtó-helyreigazítás közzétételére kérte kötelezni az alperest. Továbbra is hivatkozott arra, hogy a sérelmezett cikkrészletek valótlan tényállítások. Előadta, hogy a keresetében igényelt helyreigazítási mód megfeleltethető az Smtv. 12. § (2) bekezdésében meghatározott „hasonló módon” történő közzétételnek. Álláspontja szerint ezért közömbös, hogy az előzetes kérelmében erre vonatkozó külön igényt nem fogalmazott meg.

[5] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A megjelölt tényállítások valótlanságát nem vitatta. Állította ugyanakkor, hogy a sajtó-helyreigazítási kötelezettségének eleget tett, mert 2022. január 28-án 14 óra 16 perckor a weboldalán a kereseti kérelem szerinti helyreigazítással azonos tartalmú közleményt tett közzé. Kiemelte, hogy a felperes a helyreigazítási kérelmében a sajtó-helyreigazítás módját illetően semmilyen nyilatkozatot nem tett.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 5 napon belül az internetes oldalán önálló hírként a hírportál kezdő oldalán az eredeti cikk megjelenési helyével azonos helyen és betűszedéssel 24 órán keresztül a „Helyreigazítás a »T. Z.: körbebástyázta magát a […], hogy sehonnan se lehessen megtámadni a választási csalásaikat« című cikkben írtak miatt” közleményt tegye közzé, melyre kattintással elérhetően az internetes újság „Közélet” elnevezésű rovatában 2022. január 22-én „T. Z.: körbebástyázta magát a […], hogy sehonnan se lehessen megtámadni a választási csalásaikat” címen közzétett cikk címe alatt mindaddig, amíg a cikk a honlapon megtalálható, de legalább 30 napig a szöveg előtt elhelyezve az eredeti cikkel azonos betűszedéssel tegye olvashatóvá az alábbi helyreigazítási közleményt: „Helyreigazítás: A 2022. január 22-én megjelent: »T. Z.: körbebástyázta magát a […], hogy sehonnan se lehessen megtámadni a választási csalásaikat« című közleményben valótlanul állítottuk, hogy 2022. március 1-jétől a Fővárosi Ítélőtábla jár el másodfokon a választási ügyekben, továbbá valótlanul állítottuk azt is, hogy az új szervezeti egység a Fővárosi Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiuma dönt első, másod- és végső fokon a választási ügyekben. Ezzel szemben a valós tény az, hogy az országgyűlési választási ügyekben a bírósági jogorvoslatot továbbra is kizárólag a Kúria gyakorolja. Valótlanul állítottuk továbbá, hogy az eddig a Kúriához tartozó választási ügyek hirtelen »leszállnak« a Fővárosi Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiumába, mint ahogy azt is, hogy a kollégium gyakorlatilag a […] által kinevezett bírókkal lesz feltöltve. Ezzel szemben a valós tény az, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiumába beosztott bírók országgyűlési választási ügyekben egyáltalán nem járnak el.”

[7] Mindenekelőtt megállapította, hogy az alperes a perfelvételi tárgyaláson igazolta a keresetnek tartalmilag megfelelő helyreigazító közlemény közzétételét, amit a felperes sem vitatott. Erre tekintettel abban a kérdésben foglalt állást, hogy a közzététel felperes által vitatott módja a megfelelt-e az Smtv. 12. § (2) bekezdésében írtaknak.

[8] Tévesnek minősítette az alperesnek azt az érvelését, hogy a felperes helyreigazítási kérelmében a helyreigazítás kívánt módját nem jelölte meg. Rámutatott: az Smtv. 12. § (2) bekezdése alapján külön, ezirányú kérelem hiányában is a törvény által előírt módon köteles a sajtószerv eleget tenni a helyreigazításnak, mert ez felel meg a sajtó-helyreigazítás kettős – az állampolgárok valós információkkal történő megismertetésére és az érintett személyiségi jogainak védelmére – irányuló céljának. Hangsúlyozta, hogy a helyreigazítás akkor alkalmas a PK 15. számú állásfoglalás II. pontjában meghatározott céljának betöltésére, ha annak alapján az átlagos olvasó minden nehézség nélkül kapcsolatot tud teremteni az eredeti írás és a helyreigazítás között, ezért a közleményt az eredeti íráshoz hasonló módon kell közzétenni.

[9] A fenti követelménynek a helyreigazítás alperes által választott módját nem tartotta megfelelőnek. Ezt azzal indokolta, hogy a helyreigazítás a sérelmezett cikktől elkülönült, és magában a közlemény címében nem jelent meg, hogy pontosan melyik cikkhez kapcsolódik. Megállapította azt is, hogy a „Helyreigazítás” megjelöléshez az eredeti cikk semmilyen módon nem volt köthető, csak a kattintás útján juthatott odáig az olvasó, hogy megtudja, melyik cikket érinti a helyreigazítás. Hivatkozása szerint az átlagos olvasó a cikk címének beírásával nem értesül arról, hogy abban valótlan tényállítások szerepelnek, mivel az alperes a helyreigazítást a cikktől elkülönülten, külön közleményben jelentette meg anélkül, hogy e külön közlemény az eredeti írással közvetlenül összekapcsolható lenne.

[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta annyiban, hogy az alperes 5 napon belül köteles a hírportál „Közélet” elnevezésű rovatában az eredeti cikk megjelenési helyével azonos helyen és betűszedéssel 24 órán keresztül a „Helyreigazítás a »T. Z.: körbebástyázta magát a […], hogy sehonnan se lehessen megtámadni a választási csalásaikat« című cikkben írtak miatt közlemény közzétételére, melyre kattintással elérhetően az internetes újság „Közélet” elnevezésű rovatában 2022. január 22-én „T. Z.: körbebástyázta magát a […], hogy sehonnan se lehessen megtámadni a választási csalásaikat” címen közzétett cikk címe alatt mindaddig, amíg a cikk a honlapon megtalálható, de legalább 30 napig a szöveg előtt elhelyezve az eredeti cikkel azonos betűszedéssel tegye olvashatóvá az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott tartalmú helyreigazítási közleményt. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[11] A perben eldöntendő vitás kérdésnek az elsőfokú bírósággal egyezően azt tekintette, hogy az alperes által megjelentetett közlemény alkalmas-e a sajtó-helyreigazítás céljainak megvalósítására.

[12] Helytállónak tartotta az alperesnek az a hivatkozását, hogy a felperes által a perindítást megelőzően hozzá eljuttatott kérelem a jogszabályi hivatkozottakon túl a helyreigazítás módját illetően nyilatkozatot nem tartalmazott. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a sérelmet szenvedett fél kereseti kérelmének kereteit a sajtószervhez eljuttatott kérelem határozza meg, amelynek jelentősége abban áll, hogy a sérelmezett állítások köre rögzül. Lényegesnek tartotta, hogy az Smtv. 12. § (2) bekezdése szerinti „hasonló módon és terjedelemben” kitétel lehetőséget ad a sérelmet szenvedett fél számára, hogy a helyreigazítás lehetséges, a jogszabályi rendelkezésnek megfelelő módjai közül válasszon. Ezt úgy értelmezte, hogy ha az igény érvényesítője ezt a választási jogát gyakorolta, a kereseti kérelmében ettől már nem térhet el. Kifejtette ugyanakkor azt is, hogy önmagában a sajtó-helyreigazítási igény érvényesíthetőségének nem képezi akadályát az, ha a sérelmet szenvedett fél a pert megelőzően a sajtószervhez eljuttatott kérelemben a helyreigazítás módjával kapcsolatban mindössze a jogszabályi rendelkezésekre utal. Mivel pedig a PK 15. számú állásfoglalás értelmében a bíróság sem a helyreigazító közlemény tartalmát, sem a helyreigazítás módját illetően nincs kötve a kereseti kérelemhez, ezért álláspontja szerint az előzetes kérelemben részletesen meg nem határozott helyreigazítási módnak akkor és annyiban van jelentősége, hogy ha a sajtószerv a pert megelőzően a helyreigazítási kötelezettségének az Smtv. 12. § (2) bekezdésében meghatározott módon eleget tesz, akkor a sérelmet szenvedett fél a perben eredménnyel nem hivatkozhat arra, hogy a helyreigazítást más módon, többletigényt érvényesítve kéri.

[13] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a helyreigazítás önálló közleményként való közzététele folytán az nem hozható egyértelműen, közvetlenül összefüggésbe a per tárgyát képező, helyreigazítandó írással. Az internetes felületen megjelent újságcikkekkel kapcsolatos helyreigazítás során elvárhatónak és az Smtv. 12. § (2) bekezdésének megfelelőnek azt tartotta, ha a sajtó-helyreigazítás külön közleményként és a sérelmezett cikk megnyitásakor is megjelenik.

[14] A fellebbezést annyiban tartotta megalapozottnak, hogy az Smtv. 12. § (2) bekezdése szerinti hasonló módnak és terjedelemnek nem felelt meg a sérelmezett cikk eredeti megjelenésétől eltérő helyen közzéteendő helyreigazítás. Figyelembe vette ugyanis azt, hogy a sérelmezett újságcikknek a weboldal kezdőlapján történt megjelenésére vonatkozó peradat nem merült fel, és az ott megjelenő helyreigazítást a pert megelőző kérelmében a felperes sem kérte. Emiatt azt állapította meg, hogy a kereseti kérelem a helyreigazítás módját illetően a perben nem érvényesíthető többletigényt tartalmazott.

[15] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az alperest a sérelmezett újságcikk megjelenésével azonos helyen és hasonló módon megjelenő helyreigazítás közzétételére kötelezte.

[16] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását kérte.

[17] Megsértett jogszabályhelyként – egyebek mellett – az Smtv. 12. § (2) bekezdését, valamint a Pp. 495. § (1) bekezdését és 496. § (1) bekezdését jelölte meg.

[18] Tévesnek tartotta a jogerős ítéletnek azt az indokát, hogy ha a sérelmet szenvedett fél a helyreigazítási kérelmében a helyreigazítás módjával kapcsolatban mindössze a jogszabályi rendelkezésekre utal, akkor nincs elzárva helyreigazítás módjának a kereseti kérelemben történő részletezésétől. Ezzel szemben állította, hogy a felperes helyreigazítási kérelme a helyreigazítás helye és módja tekintetében semmit nem tartalmazott, ennélfogva a helyreigazítás módja a perben nem volt módosítható. Éppen ezért sérelmezte, hogy olyan kereseti kérelem folytán lett pervesztes, amely a sajtó-helyreigazítási kérelemtől eltérő tartalmú volt.

[19] Előadta, hogy az általa közzétett helyreigazító közlemény szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy az mely cikkre vonatkozik, melyek a valótlan tények, és ehhez képest melyek a valós tények. Emiatt pedig álláspontja szerint az a törvényben foglalt követelményeknek maradéktalanul megfelelt.

[20] A jogerős ítélet indokolását azért is tartotta önellentmondásosnak, mert míg a helyreigazítás főoldalon történő megjelenését a perben nem érvényesíthető többletigénynek minősítette, és ebben a részében a keresetet elutasította, addig a helyreigazítás módját illetően egyebekben a keresetben megfogalmazott többletigény érvényesítésének nem látta akadályát.

[21] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a kereset milyen mértékben terjeszkedhet túl a helyreigazító kérelmen, és ebben a körben nem tett eleget az indokolási kötelezettségének.

[22] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

[23] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

[24] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmek keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet az alperes által megjelölt és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő.

[27] Az alperes által közzétett helyreigazító közlemény tartalmi megfelelőségét mindkét fokú bíróság megállapította. Ennek értékelésekor az Smtv. 12. § (1) bekezdésében és az 1/2017. Polgári jogegységi határozat szerint a Pp. alkalmazása körében is megfelelően irányadó PK 15. számú állásfoglalás II. pontjában meghatározott követelmények teljesülésének kellett jelentőséget tulajdonítani. Ehhez képest – ahogyan azt az ítéletek jogi indokolása is tartalmazza – a megválaszolandó jogkérdés az volt, hogy a közzététel alperes által választott módja megfelelő volt-e, s így a megjelent helyreigazító közlemény alkalmas volt-e a sajtó-helyreigazítás céljának megvalósítására. Ezzel kapcsolatban pedig arra kellett figyelemmel lenni, hogy az Smtv. 12. § (2) bekezdése a helyreigazító közleménynek „a közlemény sérelmezett részéhez hasonló módon” való közlését követeli meg. Azt, hogy a hasonló módnak milyen helyreigazítás felel meg, mindig a konkrét ügyben feltárt tények, körülmények alapján kell megállapítani és mérlegelni (Kúria Pfv.IV.20.252/2021/4.). Ennek során lényeges szempont, hogy a helyreigazító közlemény és az azzal érintett médiatartalom közötti közvetlen összefüggés az átlagos olvasó számára egyértelműen felismerhető legyen. Ezzel szemben a perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az alperes által közölt helyreigazító közlemény a sérelmezett cikkel ilyen módon nem volt összekapcsolható, az ugyanis a cikktől elkülönülten jelent meg, és arra még a címében sem utalt. Emiatt helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes a helyreigazítási kötelezettségét nem teljesítette.

[28] Kétségtelen, hogy a felperes a helyreigazítás iránti kérelmében a közzététel módját külön nem jelölte meg, erre vonatkozó kifejezett nyilatkozatot nem tett. Mindez azonban az alperesnek az eljárás valamennyi szakaszában kifejtett és a felülvizsgálati kérelemben is megismételt álláspontjával ellentétben nem jelenthette akadályát a keresetben kért tartalmú érdemi döntés meghozatalának. Ennek kapcsán abból kellett kiindulni, hogy a Pp. 495. § (1) bekezdése a helyreigazítás iránti kérelem kötelező tartalmi elemeként határozza meg a sérelmezett közleményt, a valótlan, illetve a hamis színben feltüntetett tényállításokat és – feltéve, hogy az érintett személy vagy szervezet ezek közzétételét is igényli – a valós tényeket. A Pp. 495. § (2) bekezdés b) pontja értelmében ezek hiánya esetében a határidőn belül írásban megérkezett helyreigazítás közzététele megtagadható. Ennek jelentősége abban áll, hogy a sajtó-helyreigazítási eljárásban az előzetes kérelem határozza meg a lehetséges helyreigazítás határait (Kúria Pfv.IV.21.823/2017/4.). Másrészről viszont a PK 15. számú állásfoglalás I. pontja szerint, ha a bíróság a keresetnek helyt ad, határozatában – a kérelem és az ellenkérelem korlátai között – belátása szerint állapítja meg a helyreigazítás szövegét, és ennek közlésére az alperest határidő tűzésével kötelezi. A „széles körű” mérlegelésnek az az indoka, hogy a szubjektív jogvédelem célja akkor tud érvényesülni, ha lehetőség van az eset összes körülményének mérlegelésére. Ezt szolgálja a Pp. 499. § (1) bekezdése, amely a keresetnek helyt adó ítélet esetén is annyit ír elő, hogy a bíróságnak kell meghatároznia a közzététel módját és határidejét, a helyreigazító közlemény szövegét, ugyanakkor annak részleteit – a bírói gyakorlathoz igazodóan – a bíróság mérlegelésére bízza (Kúria Pfv.IV.20.849/2021/4.).

[29] A perbeli esetben a bíróságoknak a fentiek figyelembevételével kellett a közzététel módjáról rendelkezniük. Annak során azt kellett vizsgálniuk, hogy a helyreigazító közlemény közzétételének a kereseti kérelemben feltüntetett módja megfelel-e az Smtv. 12. § (2) bekezdésében meghatározott „hasonló módon” való közlés követelményének. Mivel pedig a marasztaló ítélet kötelező tartalmi eleméről volt szó, ezért a sajtószerv előtti kötelező előzetes eljárásban előterjesztett kérelem ezzel kapcsolatos hiányossága sem lehetett korlátja az e körben történő határozathozatalnak. Ehhez képest az alperes a helyreigazító közleménynek a keresetben kért, a weboldal kezdőoldalán való közzétételére – a jogerős ítélet indokolásával szemben – nem a kérelem többletigény jellege miatt, hanem azért nem volt kötelezhető, mert az nem felelt volna meg az Smtv. 12. § (2) bekezdésében foglalt előírásnak. A Pp. 346. § (5) bekezdésében megkövetelt indokolási kötelezettség megsértése azonban ennek ellenére sem volt megállapítható, a jogerős ítélet jogi indokolása ugyanis teljes körű volt, és a másodfokú bíróság kellő részletességgel ismertette az egyes fellebbezési hivatkozásokkal kapcsolatos indokait.

[31] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.