PÜ BH 2023/37

[1] Az alperes mint ajánlatkérő 2015. november 22-én a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti ajánlattételi felhívást tett közzé a b.-i épületének teljes belső rekonstrukciója során 131 fekvő- és 20 kúraágy, laboratóriumok, diagnosztikai egységek, szakambulanciák és kiszolgáló helyiségek létesítésével Pulmonológiai Klinika és Onkológiai Központ tervezési feladatainak elvégzése tárgyában. A tervező feladata az orvosszakmai programok alapján az épület belső átalakításának megtervezése volt. A tervezési szolgáltatás első ütemét döntéselőkészítő anyag (az orvosszakmai programban meghatározott beköltöző intézmények épületben történő funkcionális elhelyezését bemutató, az ajánlatkérő igényeinek megfelelő elrendezési vázlat) készítése képezte. A közbeszerzési kiírás utalt arra, hogy a tervezési feladatok részletes ismertetését a szerződéstervezet tartalmazza.

[2] Az alperes és a közbeszerzési eljárásban nyertes ajánlattevő felperes 2018. szeptember 7-én tervezési szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötöttek, amelynek preambulumában rögzítették, hogy annak elválaszthatatlan részét képezi az ajánlattételi felhívás, a közbeszerzési dokumentumok, ezek esetleges módosításai és a tervező ajánlata.

[3] A szerződés 16. pontja alapján a tervező köteles volt a teljesítés során mindvégig a megrendelő igényei és utasításai szerint eljárni. A 16.4. pont értelmében a tervező felelős a tervek elkészítése során a megrendelő rendelkezésére álló, előzetesen meghatározott bruttó 2,53 milliárd forint beruházási költségkeret betartásáért.

[4] A döntéselőkészítő anyag készítésére a szerződés 19. pontja vonatkozott. A 19.2. pontban a szerződő felek rögzítették, hogy a megrendelő a dokumentációt egyetértése esetén írásban, elektronikus úton jóváhagyja, avagy a 19.3. pont szerinti egyeztetési eljárást kezdeményezi. A 19.3. pont szerint a megrendelő – amennyiben a dokumentációban foglaltakkal nem ért egyet – jogosult azokra észrevételeket tenni, és a tervezőt utasíthatja a dokumentáció módosítására, kijavítására, kiegészítésére. A megrendelő jogosult tervbírálati egyeztetés összehívására, melyen a tervező köteles megjelenni. A tervező köteles a felek által egyeztetett időtartamon, de legfeljebb 10 munkanapon belül a dokumentációt a megrendelő utasításának megfelelően véglegesíteni és a végleges változatot ismételten megküldeni a megrendelőnek. Arra az esetre, ha az egyeztetési eljárás eredményeképpen a tervező által szolgáltatott tervek nem felelnek meg teljeskörűen a beszerzési dokumentumokban foglalt előírásoknak, illetve a tervező figyelmen kívül hagyta a megrendelő utasításait, a felek rögzítették, hogy a megrendelő alkalmazza a szerződésnek a késedelmes, illetve hibás teljesítésére vonatkozó előírásait.

[5] A szerződés 28. pontja szerint a tervezési feladatok szerződésszerű teljesítéséért összesen 82 780 000 forint + áfa tervezési díj illette meg a tervezőt oly módon, hogy első lépcsőben a döntéselőkészítő anyag átvételét követően, annak a megrendelő részéről történő jóváhagyásáról szóló jegyzőkönyv alapján kiállított teljesítési igazolás birtokában, az e munkarészre vonatkozó tervezési díj 16 556 000 forint + áfa összegben számlázható le.

[6] A tervező és a megrendelő 2018. szeptember 14-én egyeztetést tartottak, amelyen az alperes hiányolta a megvalósíthatósági tanulmányt, és – egyebek mellett – felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a költségkeretbe bele kell férnie.

[7] A felek ezt követően még 2018. szeptember 18-án, szeptember 25-én, október 2-án és október 10-én is egyeztettek, melyekről jegyzőkönyvek készültek.

[8] A felperes 2018. október 17-én átadta az alperesnek a döntéselőkészítő anyagot, majd 2018. november 6-án 16 556 000 forint + áfa, azaz 21 026 120 forintra kiállította a SZA00068/2018 számú számláját, amelyet az alperes a 2018. november 9-i levelével visszaküldött. Az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a döntéselőkészítő anyagot még nem fogadta el, arról teljesítésigazolást nem állított ki, így a szerződés alapján számlakibocsátásnak még nincs helye. Jelezte, hogy a döntéselőkészítő anyag több ponton eltér a szerződésben és a megrendelői utasításaiban foglaltaktól.

[9] Az alperes a 2018. november 12-i újabb levelében tájékoztatta a felperest, hogy a leadott anyagot nem tudja elfogadni, mert a felperes által készített koncepció jelentősen túllépte a szerződésben meghatározott költségvetési keretet, hiányolta továbbá a költségkeretbe beleférő minimális műszaki tartalom meghatározását. Arra is hivatkozott, hogy a döntéselőkészítő anyag az alapul szolgáló szakmai anyagok előírásai ellenére nem tartalmazza az összes szakmai funkció maradéktalan elhelyezését az épületben.

[10] Ezt követően, 2018. november 22-én az alperes – egyebek mellett – kérte, hogy a felperes férjen bele a költségkeretbe, határozza meg az elégséges műszaki tartalmat, helyezze el a tervezési kooperációkon elhangzottak szerinti funkciókat az épületben, s vizsgálja felül az építési engedélyes beavatkozásokat, lakva felújítással tervezzen, továbbá egészítse ki a döntéselőkészítő anyagot a hiányzó tűzvédelmi koncepció tervlapjaival.

[11] A felperes 2018. november 23. és december 3. napján levélben jelezte az alperesnek, hogy nem lehetséges valamennyi funkció elhelyezése, továbbá az épület bontása lenne költséghatékony és indokolt, majd 2018. december 4-én leadta az alperes részére a döntéselőkészítő anyag kiegészítését, amelyet az alperes a 2018. december 18-i levelében nem fogadott el, mivel az sem a költségkeret betartására vonatkozó elvárásnak, sem az építési engedélyes beavatkozások nélküli megoldás megtalálásának, sem a meghatározott funkciók elhelyezésének nem tett eleget.

[12] Az alperes képviseletében eljárt kancellár 2019. január 3-án a szerződést felmondta, tekintettel arra, hogy a 1672/2018 (XII. 13.) Korm. határozat az alperesre infrastrukturális, beruházási kötelezettséget írt elő. Az alperes a szerződés eddigi teljesítésével és a teljesítéshez kapcsolódó jognyilatkozatok megtételével kapcsolatban jogfenntartó nyilatkozatot tett, figyelemmel arra, hogy a teljesítéssel kapcsolatban a felek között jogvita és előzetes bizonyítási eljárás volt folyamatban. Az alperes utóbb a felmondást fenntartotta.

[13] A felperes 2019. augusztus 26-án felszólította az alperest a számla megfizetésére, és 25 311 926 forintra számlát állított ki, mely a tervezési díj 1. szakaszszámla mellett tartalmazta a tűzvédelmi tervezés díját, a szakértői, közjegyzői és jogi képviselői munkadíjat is.

[14] A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:58. §-ára, 6:251. § (1) bekezdésére és 6:177. § (2) bekezdésére alapított első keresetében 16 556 000 forint + áfa tervezési díj, ennek járulékai, továbbá 1 950 000 forint + áfa tűzvédelmi tervezési díj és járulékai, valamint a 2016. évi IX. törvény 3. § (1) bekezdése alapján 40 euró behajtási költségátalány megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Második keresetében a polgári perrendtartásról szóló 2016. CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdése szerint kérte annak megállapítását, hogy a perbeli tervezési szerződés alperes általi 2019. január 3-án kelt felmondása „érvénytelen” és a szerződés jelenleg is hatályos.

[15] Arra hivatkozott, hogy a tervezési szerződés első szakaszát szerződésszerűen teljesítette, a döntéselőkészítő anyagot elkészítette, majd az alperes kérésének megfelelően kiegészítette. Az alperes azonban az ezért járó tervezési díjat (16 566 000 forint + áfa) jogos ok nélkül nem fizette meg, mert az általa felhozott kifogások nem tekinthetők a felperesi teljesítés hibájának, mivel a szerződésnek ebben a szakaszában költségbecslést nem kellett készítenie, a hiányolt funkciók és helyiségek pedig az alperes kérésére maradtak ki az anyagból. Állította, hogy a szerződés második részteljesítésének szakaszába tartozó tűzvédelmi tervezési feladatokat kifejezetten az alperes felkérésére végezte el szerződésszerűen, amelyért járó díjat (1 950 000 forint + áfa) az alperes szintén alap nélkül nem fizette meg. Az alperes továbbá jogszerűtlenül mondta fel a szerződést.

[16] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítását célozta. Azzal védekezett, hogy a felperes tervezési díjra nem jogosult, mert szerződéses szolgáltatását az előzetes bizonyítás során készült szakvéleménnyel alátámasztottan hibásan teljesítette. A Ptk. 6:251. § (2) bekezdéséből következően a tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kellett tartalmaznia, és alkalmasnak kellett lennie az alperes felismerhető, a felhasználás céljából is következő igényeinek kielégítésére, aminek a felperes által szolgáltatott döntéselőkészítő anyag nem felel meg, mert a vázlattervből kimaradt 400 m²-nyi szakmai funkció elhelyezése, továbbá a költségkeret jelentős túllépése – a felperes a várható beruházási költségre bruttó 7,056 milliárd forintot becsült a jelzett 2,53 milliárd forinthoz képest – önmagában is alkalmatlanná tette a szolgáltatott anyagot a felhasználásra, arra, hogy az alperes annak alapján a felújítás további folyamatáról döntést hozzon. Állította továbbá, hogy felmondása jogszerű és megalapozott volt.

[17] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[18] Határozatának indokolásában megállapította, hogy a közbeszerzési eljárásban történt ajánlattételi felhívásnak és az ott rögzített műszaki feltételeknek megfelelően a felperes mint nyertes ajánlattevő és az alperes mint ajánlatkérő között a Ptk. 6:251. §-a szerinti tervezési szerződés jött létre. Abból indult ki, hogy a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a szerződés első szakaszát teljesítette, a döntéselőkészítő anyagot a szerződésnek megfelelően elkészítette és azt az alperesnek átadta, míg a hibás teljesítés bizonyítására az alperes volt köteles.

[19] Az elsőfokú bíróság rámutatott: a felek által kezdeményezett előzetes bizonyítási eljárásokban a felperes kérelmére kirendelt szakértő azt állapította meg, hogy a felperes által készített vázlatterv megfelel a felek közötti szerződésnek, a közbeszerzési dokumentációban foglalt műszaki leírásnak és az orvosszakmai programoknak, és bár a felperes 400 m²-nyi funkció elhelyezésének valóban nem tudott eleget tenni, az általa készített anyag alkalmas lehet arra, hogy annak alapján felelős döntést lehessen hozni. Ehhez képest az alperes által kezdeményezett előzetes bizonyítás során egy másik igazságügyi szakértő arra a megállapításra jutott, hogy a döntéselőkészítő anyag annak módosításaival sem tesz teljes egészében eleget a szerződésben foglalt elvárásoknak és nem használható fel a kiviteli dokumentáció részeként; a felperesnek a megadott költségkereten belül kellett volna olyan műszaki tartalmat készítenie, amely eléri az elégséges műszaki színvonalat. A felperes teljesítésének értékét nettó 6 622 400 forintban állapította meg.

[20] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során a szakvélemények tartalmát annak függvényében értékelte, hogy az adott kérdésben ki minősült bizonyító félnek. A két különböző eljárás során keletkezett szakvélemény eltérő tartalma a bizonyító fél bizonyítási érdekére tekintettel veendő figyelembe vagy hagyandó figyelmen kívül, ezért a felperes által benyújtott szakértői vélemény a hibás teljesítés kapcsán tett alperesi hivatkozásokra nézve nem lehet irányadó.

[21] Tényként állapította meg, hogy a felperes az elhelyezési vázlattervet elkészítette és második ízben is lényegében változatlan tartalommal leadta, azaz a szerződés első fázisát teljesítette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem minősült szakkérdésnek annak megállapítása, hogy a felperes szerződésszerűen teljesített-e, mert ennek eldöntéséhez azt kellett vizsgálni, hogy mit jelent a döntéselőkészítő anyag és mi a szerződés lényeges tartalma, amely kérdésekben való állásfoglalás a bíróság feladata. A szerződés tartalma alapján azt állapította meg, hogy a felperes valójában nem azt a feladatot végezte el, amelyre a tervezési szerződés és a közbeszerzési kiírás vonatkozott, vagyis tévesen értelmezte és félreértette a feladatát. A szerződés alapján a felperestől elvárt döntéselőkészítő anyag nem arra vonatkozott, amit az elnevezése sejtet, és a felperes ennek elkészítése keretében nem azt a tevékenységet végezte el, amely a szerződés rendelkezései és az alperes utasításai alapján szükséges lett volna. A felperes előtt is világos volt, hogy a perbeli szerződésre vonatkozó közbeszerzési kiírás kapcsán nem készült megvalósíthatósági tanulmány, amely esetlegesen megállapíthatta volna azt, hogy a felújítás nem gazdaságos, ezért a felperesnek a közbeszerzési kiírásban rögzített, illetve a szerződés 16. pontja szerinti 2,53 milliárd forint rendelkezésre álló költségkeretet egyértelmű korlátként kellett figyelembe vennie, ami meghatározta a megvalósítható műszaki lehetőségeket és tartalmat is.

[22] Az elvárt feladatokra nézve az elsőfokú bíróság szerint a felperes feladata egy olyan tervezet elkészítése volt, amely az alperes utasításai alapján a műszaki alternatívákat is felveti, hogy az alperes azokból választhasson, és ezzel a kivitelezést is előkészítse. Az orvosszakmai programok a betegellátás érdekében valóban jelentős számú speciális igényt támasztottak, a felperesnek azonban a megrendelő alperes utasításainak megfelelően kellett eljárnia és az alperesnek kellett abban állást foglalnia, hogy melyik szakmai programnak mekkora teret enged és melyik funkciót hova, milyen területen helyezi el. Az alperessel való egyeztetés és utasításainak követése esetén a döntéselőkészítő anyagban jelentkező 400 m²-es funkcióhiány elkerülhető lett volna.

[23] Ezen túlmenően az egyeztetések során a felperes számára is nyilvánvalónak kellett lennie, hogy az alperes meghatározott keretből gazdálkodott. A döntéselőkészítéskor részletes árazott költségvetést még nem kellett készíteni, de egy hozzávetőleges tervezetet igen, és a 7,1 milliárd forintra tett kalkuláció semmiképp sem volt az alperes számára elfogadható. Az alperes írásban és az egyeztetések során személyesen is kérte, hogy a működés fenntartása mellett történő és a költségkeretbe beleférő felújítással tervezzen a felperes, amivel tartalma szerint azt kérte, hogy olyan műszaki alternatívákat adjon, amelyek a rendelkezésre álló keretből finanszírozhatóak.

[24] Az elsőfokú bíróság következtetése értelmében a felperes nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően járt el, és a Ptk. 6:240. § (1) és (2) bekezdéseiben írtak ellenére nem az alperes utasításait teljesítette, ezért a Ptk. 6:157. § (1) bekezdése szerint, figyelemmel a Ptk. 6:251. § (2) bekezdésére hibásan teljesített, mert a tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kellett volna tartalmaznia és alkalmasnak kellett volna lennie arra, hogy a megrendelő céljainak megfelelően felhasználásra kerüljön. A költségkeret jelentős túllépése és a jogszabályi rendelkezés folytán fellépő sürgős költözési szükséglet miatt a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontja alapján az alperes jogszerűen gyakorolta felmondási jogát.

[25] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, kötelezte az alperest 10 900 116 forint és ezen összegből 8 410 448 forint után 2018. december 7. napjától, 2 476 500 forint után 2019. szeptember 26. napjától a kifizetésig járó a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékével egyező mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[26] A felperesnek a szakértői bizonyítással kapcsolatos fellebbezési kifogásaival összefüggésben a másodfokú bíróság kifejtette: az elsőfokú bíróság az anyagi pervezetés körében helyesen tájékoztatta arról az alperest, hogy a hibás teljesítés tényének bizonyítására a Pp. 265. § (1) bekezdése szerint ő köteles, mert neki állt érdekében, hogy e tényt a bíróság valósnak fogadja el. Az alperes e kötelezettségének az előzetes bizonyítás során készült igazságügyi szakértői véleménnyel kívánt eleget tenni, amelynek a perben bizonyítékként való felhasználása és figyelembevétele a másodfokú eljárásban már nem volt vitás.

[27] Rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság az anyagi pervezetés körében helyesen tájékoztatta arról a feleket, hogy a más eljárásban készült szakvélemények aggályosak. A más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazása esetén a Pp. 306. § (3) bekezdése szerint bármelyik, azaz nemcsak a bizonyító fél jogosult kérdések feltevését vagy a szakvélemény aggályosságának kiküszöböléséhez szükséges felvilágosítás megadását indítványozni, amely indítványa a Pp. 307. § (1) bekezdés c) pontjában és 308. § (1) bekezdésében foglaltak együttes értelmezésével a korábban alkalmazott szakértő kirendelésének indítványozását is jelenti.

[28] Így annak nem volt eljárásjogi akadálya, hogy a felperes az alperes által kezdeményezett előzetes bizonyítás során eljárt szakértő kirendelését indítványozza a szakvélemény aggályosságának, hiányainak megszüntetése végett. Ehhez azonban a Pp. 307. § (2) bekezdése szerint konkrét és határozott kérdéseket kell feltüntetnie, amelyeket a szakértőnek a szakvéleményében meg kell válaszolnia. A felperes indítványa ugyan magában foglalta az alperes által indított eljárásban alkalmazott szakértő kirendelését is, azonban nélkülözte a szakértőnek feltenni kért konkrét, határozott kérdéseket, mert indítványa kizárólag a szakvélemények közötti eltérés feloldása érdekében a szakértők együttes meghallgatására irányult, ezért a bizonyítási indítvány nem volt teljesíthető.

[29] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy e bizonyításra ugyanakkor nem is volt szükség, a felperes ugyanis a saját teljesítése értékének megállapítása érdekében bizonyítást nem indítványozott. Kifogásolta, hogy a szakértő nem részletezi, milyen módon számította ki a teljesítés értékét, de az alperes által benyújtott szakvélemény említett hiányosságának, illetve aggályosságának kiküszöbölése érdekében a fentebb írtak szerint a Pp. 306. § (3) bekezdésének megfelelő indítvánnyal nem élt és ennek a másodfokú eljárásban való előterjesztésére a Pp. 373. § (1) és (3) bekezdései alapján nem volt lehetőség. A hibás teljesítés megállapításához az érdemi döntés kapcsán kifejtett indokokra tekintettel a Pp. 266. § (1) bekezdése szerint további bizonyítási eljárás lefolytatására nem volt szükség.

[30] Az ügy érdemét tekintve a másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, azonban a rendelkezésre állt bizonyítékok alapján részben megalapozatlan jogi következtetésre jutott, továbbá nem vizsgálta hivatalból a megállapítási kereset Pp. 172. § (3) bekezdésében meghatározott törvényi előfeltételeinek fennállását.

[31] A döntéselőkészítő anyagként nevesített szolgáltatás tartalmát illetően a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a perbeli szerződés az alperes épületének teljes belső rekonstrukciójához szükséges tervezői szolgáltatásra terjedt ki, amely három elkülönülő, de egymásra épülő feladatot: a döntéselőkészítő anyag, a kivitelezési dokumentáció készítését és a tervezői művezetést foglalta magában, amelyek közül a per tárgyát a döntéselőkészítő anyag elkészítése képezte. Az elsőfokú bíróság azonban ennek fogalmát tévesen értelmezte. Rámutatott: a közbeszerzési dokumentáció részét képező műszaki leírás a szerződés 2.1. pontjával tartalmilag egyezően és egyértelműen meghatározta a döntéselőkészítő anyag fogalmát, amely a mellékelt orvosszakmai programokban foglalt követelményeknek és az alperes igényeinek figyelembevételével a beköltöző intézmények funkcionális elhelyezését bemutató elrendezési vázlatot jelentette.

[32] A szerződés lényeges eleme volt az akkor még költségvetési forrásból gazdálkodó alperes számára rendelkezésre állt, a szerződés 16.4. pontjában bruttó 2,53 milliárd forintban meghatározott költségkeret, amelynek betartásáért a szerződés ugyanezen rendelkezése szerint a felperes a tervek elkészítése során felelős volt. Erre az alperes a közbeszerzési eljárás alatt is felhívta a figyelmét, amikor kifejezett kérdésre közölte, hogy a költségkeret maximum 20%-os túllépésére van lehetőség. A tervezési szerződésnek a döntéselőkészítő anyag készítésére vonatkozó szakaszában a felperesnek valóban nem kellett készítenie költségvetést, mert ez a kötelezettség a kiviteli tervek elkészítéséhez kapcsolódott. Ebből azonban nem volt levonható az a felperesi következtetés, hogy a rendelkezésre állt költségkeret a döntéselőkészítő anyag készítése során közömbös, illetve figyelmen kívül hagyható volt. A szerződés 16.4. pontja szerint ugyanis a teljes tervezés folyamata – tehát a döntéselőkészítő anyag elkészítése során is – figyelemmel kellett volna lennie a rendelkezésre álló költségkeretre, amely kötelezettség a szerződés teljesítésének teljes szakaszára vonatkozott. Ez következik abból is, hogy a döntéselőkészítő anyag alapján kellett elkészíteni a kivitelezési dokumentációt.

[33] A másodfokú bíróság hangsúlyozta azt is, hogy a felperes a költségkeret betartásának szükségességét maga is így értelmezte, hiszen a közbeszerzési eljárásban ajánlattevőként 2018. április 5-én kifejezetten kiegészítő tájékoztatást kért arra nézve, hogy mi történik akkor, ha a döntéselőkészítő tervezés során felmerült igények és minden szakági követelmény teljesítése a megadott költségkeretet több mint 20%-kal meghaladja, amire az alperes 2018. április 10-én azt a választ adta, hogy a rekonstrukciós forrás 20%-ot meghaladó mértékű túllépése a beruházás megvalósíthatóságát veszélyezteti, a szerződés szerint hibás teljesítésnek minősül és kifejezetten kinyilvánította, hogy a nyertes ajánlattevőnek a rendelkezésre álló forrás figyelembevételével kell a lehetséges műszaki megoldások közül a megfelelőt kiválasztania.

[34] Ezen kiegészítő tájékoztatás ismeretében szerződött a felperes és a szerződéskötést megelőzően már tudatában volt annak is, hogy erre a beruházásra korábban megvalósíthatósági tanulmány nem készült. A felperes tehát tudta, hogy a teljes belső rekonstrukcióhoz – amely megtervezésének első lépését jelentette az elrendezési vázlatterv készítése – az alperesnek milyen összegű forrás áll rendelkezésére, amely költségkeret betartásáért a szerződésben felelősséget is vállalt. Ehhez képest olyan tartalmú döntéselőkészítő anyagot készített és adott át az alperesnek, amelynek alapján a tervezett beruházás prognosztizált ellenértékét 7 056 120 000 forintban határozta meg, ami nyilvánvalóan nem felelt meg a szerződésben foglaltaknak. E mellett a felperes az elrendezési vázlatot annak ellenére sem módosította és javította ki, hogy az alperes folyamatosan és több alkalommal kifogásolta a költségkeret jelentős túllépését.

[35] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperesnek a döntéselőkészítő anyagban a mellékelt orvosszakmai programokban foglalt követelményeknek és az alperes igényeinek figyelembevételével kellett a beköltöző intézmények funkcionális elhelyezését bemutatnia, ami azt jelenti, hogy mind az orvosszakma, mind pedig az alperes igényei szerint lényegesnek minősülő funkciók elhelyezéséről gondoskodnia kellett. Ehhez képest a vázlattervben maga tüntette fel, hogy a közbeszerzési kiírás keretében megadott tervezési programban szereplő helyiségek közül az onkológiát és a gyógyszertárat érintő helyiségek közül melyek maradtak ki az elrendezési vázlattervből és általa is elismerten 400 m² alapterületű funkciót nem tudott elhelyezni.

[36] Az alperes – egyebek között a 2018. november 12-i és november 22-i nyilatkozataiból kitűnően – a felperesi teljesítést az említett hiányosságok miatt sem fogadta el, kérte ezeknek a kijavítását. E körben a felperes a perben csupán állította, hogy az érintett intézmények vezetőivel egyeztetett a vázlattervből kimaradó helyiségekkel kapcsolatosan, ezt azonban bizonyítania kellett volna, hiszen a közbeszerzési műszaki kiírás 1. pontja és a tervezési szerződés 2.1. pontja alapján a döntéselőkészítő anyag elkészítése során az alperes utasításait kellett figyelembe vennie és az alperes vitatta, hogy hozzájárult volna ahhoz, hogy 400 m²-nyi funkció kimaradjon a vázlattervből. A felperes a fenti tény bizonyítására bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, ezért a bizonyítatlanságot a terhére kellett értékelni.

[37] Mindezek alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes hibásan teljesítette a szerződésből származó kötelezettségét, mert az alperes rendelkezésére állt költségkeretet jelentősen, mintegy háromszorosával meghaladó összegért megvalósítható elrendezési vázlattervet készített, amelyben 400 m²-nyi szakmai funkció elhelyezését nem oldotta meg. A teljesítés említett hibáinak megállapításához szakértői bizonyítás lefolytatására nem volt szükség, hiszen a hiba és hiányosság magából a döntéselőkészítő anyagból és annak kiegészítéséből egyértelműen megállapítható volt és azt a felperes maga sem tette vitássá. A döntéselőkészítő anyag tehát az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben nem azért volt hibás, mert a feladat félreértelmezése miatt nem foglalt magában a döntés megalapozásához szükséges alternatívákat, hanem azért, mert a költségkeret jelentős túllépése és bizonyos szakmai funkciók elhelyezésének elmaradása miatt külön szakértői bizonyítás nélkül is megállapíthatóan nem felelt meg a szerződésben megállapított követelményeknek [Ptk. 6:157. § (1) bekezdés].

[38] A másodfokú bíróság indoklása értelmében a felperes alaptalanul érvelt azzal is, hogy az alperes a pert megelőzően hibás teljesítésre nem hivatkozott, amelyet a felek közötti levelezés tartalma kifejezetten cáfolt és a felperes által említett hiányosság éppúgy hibás teljesítésnek minősül, mint maga a teljesítés fizikai hibája. Az, hogy az alperes a Kbt. 135. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint nem nyilatkozott a felperes teljesítésére, nem azt jelenti, hogy a teljesítést elfogadta volna.

[39] Arra is alaptalanul hivatkozott a felperes, hogy a szerződés 29. pontjára figyelemmel a teljesítést az alperes részéről elfogadottnak kellene tekinteni. A szerződés e pontjában meghatározott eljárási rend a 29.1–29.5. pontokban megállapított feladatokból következően a szerződésnek az engedélyezési tervek készítését és a tervezői művezetést magában foglaló szakaszaira vonatkozik. Ehhez képest a döntéselőkészítő anyagra a 19.2–19.3. pontok irányadók, amelyek értelmében az alperes a dokumentációt egyetértése esetén jóváhagyja – erre a perbeli esetben nem került sor –, vagy egyeztetési eljárást kezdeményez, amelynek keretében a felperest utasíthatja a döntéselőkészítő anyag módosítására, kijavítására, kiegészítésére, amelyet a felperes 10 munkanapon belül köteles véglegesíteni és megküldeni. Arra az esetre viszont, ha az egyeztetési eljárás eredményeképpen átadott tervek nem felelnek meg teljeskörűen a beszerzési dokumentumokban foglalt előírásoknak, illetve ha a felperes figyelmen kívül hagyja az alperes utasításait, egyezően azt rögzítették, hogy az alperes jogosult a hibás teljesítésre vonatkozó szerződéses előírások alkalmazására. Az alperes e szerződéses rendelkezés szerint járt el, kifogásait és az elhelyezetlen alapterületet érintő hiányosságot közölte a felperessel.

[40] A másodfokú bíróság kiemelte: a hibás teljesítés jogkövetkezménye az alperes érvelésével ellentétben nem az, hogy a felperes az ellenszolgáltatás teljesítésének követelésére egyáltalán nem jogosult, hibás teljesítése nem azt jelenti, hogy a felperes teljesítésének egyáltalán nincs értéke. Ilyen esetben a hiba jellegétől függően a teljesítéssel arányos díj illeti meg a felperest. Azt az alperesi tényállítást, hogy a döntéselőkészítő anyag semmilyen értéket nem képvisel a bizonyítékok nem támasztották alá. Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy az alperes által indított előzetes bizonyítási eljárás egyebek között a felperesi teljesítés értékének meghatározására irányult, és ebben az eljárásban a szakértő a felperes teljesítését 40% mértékűnek, annak értékét nettó 6 622 400 forintban határozta meg. Azt az alperesi állítást tehát, hogy a döntéselőkészítő anyag egyáltalán ne képviselne értéket, kifejezetten az a szakértői vélemény cáfolta, amelyet az alperes a hibás teljesítés bizonyítására maga indítványozott a perben felhasználni, és amelyet egyebek mellett a felperesi teljesítés értékének meghatározása érdekében készíttetett.

[41] Mindezekből következően a döntéselőkészítő anyag nem vitatott és szakértői bizonyítás nélkül is megállapíthatóan a teljesítés hibájának minősülő fogyatékossága, illetve hiányossága miatt az alperes 6 622 400 forint + áfa és késedelmi kamata megfizetésére köteles a Ptk. 251. § (1) bekezdése alapján. Ezt meghaladó részében a másodfokú bíróság is alaptalannak ítélte ezt a keresetet.

[42] A tűzvédelmi tervezési díj (1 950 000 forint + áfa), továbbá a 2016. évi IX. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti behajtási költségátalány (40 euró) iránti kereseteket a másodfokú bíróság alaposnak találta, így e követeléseket is megítélte, míg a felmondás jogszerűtlenségére alapított második kereset elutasítását – eltérő jogi indokolás mellett, a Pp. 172. § (3) bekezdésében meghatározott konjunktív feltételek hivatalbóli vizsgálata alapján megállapítva azok hiányát – megalapozottnak ítélve, e tekintetben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[43] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak elsődlegesen az első kereseti kérelme – annak a jogerős ítéletben részben elutasított részét érintő – hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása, míg másodlagosan ugyancsak az első kereseti kérelem elutasító rendelkezéssel érintett része tekintetében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az ezen kereseti kérelmének teljes egészében helyt adó határozat meghozatala érdekében.

[44] Hivatkozott arra, hogy

– a jogerős ítélet a Pp. 346. § (5) bekezdésébe ütközik, mert a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének;

– emellett sérti a Pp. 265. § (1) bekezdését, tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság a feleket terhelő bizonyítási kötelezettséget nem megfelelően értékelte, és az általa felajánlott bizonyítást figyelmen kívül hagyta;

– sérti a Pp. 304. § (3) bekezdését, miután az elsőfokú bíróság nem adott helyt azon indítványának, miszerint a szakértők a tárgyaláson szóban egészítsék ki szakvéleményüket az ellentétes vélemények vonatkozásában, és eziránt a másodfokú bíróság sem intézkedett; továbbá

– a jogerős ítélet a Pp. 300. § (1) bekezdésébe ütközik, miután a másodfokú bíróság szakértő igénybevétele nélkül foglalt állást szakkérdésben; sérti a Pp. 279. § (1) bekezdését, mert a másodfokú bíróság az általa benyújtott szakvéleményt figyelmen kívül hagyta és nem adta ennek indokát.

[54] A Kúria a felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott okokból nem jogszabálysértő, a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[55] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztató döntését minden releváns kérdés tekintetében a szükséges részletességgel, világosan és egyértelműen megindokolta, a jogerős ítélet indokolási hiányban nem szenved, nem sérti a Pp. 346. § (5) bekezdését és a 265. § (1) bekezdésében a bizonyítási érdekkel kapcsolatos, továbbá a 304. § (3) bekezdésének a magánszakértői vélemények közötti ellentéttel összefüggő rendelkezését sem.

[56] E körben a Kúria kiemeli: az adott ügyben irányadó hatályos Pp. – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez (a továbbiakban: régi Pp.) képest – alapelvi szinten rögzíti a felek felelős pervitelét (Preambulum), a perkoncentráció (3. §) elvét, a felek eljárástámogatási kötelezettségét [4. § (1)–(2) bekezdés], továbbá a jogi képviselet általánossá tételével [72. § (1) bekezdés] a professzionális pervitel elvárását is. Lényeges továbbá, hogy – az régi Pp. e téren hiányos rendelkezéseihez képest – a Pp. a XXI. Fejezetének 88. pontjában széleskörűen és részletesen szabályozza a magánszakértői vélemény felhasználásának feltételeit és módját (302–305. §) továbbá ugyanezen fejezet 89. pontjában a más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásának szabályait [306. § (1)–(4) bekezdés] is.

[57] A másodfokú bíróság jogerős ítéletének [25] bekezdésében a Pp. 307. § (1) bekezdés c) pontjának és (2) bekezdésének mindenben megfelelő alkalmazásával, részletesen indokát adta a perbeli magánszakértői véleményekkel kapcsolatos, a magánszakértők együttes meghallgatására irányuló felperesi bizonyítási indítvány elutasításának, mely indokokra a Kúria – azok megismétlése nélkül – egyetértőleg visszautal [Pp. 405. § (1) bekezdés, 386. § (4) bekezdés]. Ezzel összefüggésben kiemeli: a Pp. 306. § (3) bekezdése, 307. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése egybevetett tartalmára tekintettel a más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye aggályosságának kiküszöböléséhez szükséges felvilágosítás megadását vagy a feltenni indítványozott kérdések megválaszolását célzó szakértő kirendelés iránti kérelmében az indítványozó fél köteles feltüntetni azokat a konkrét, határozott kérdéseket, amelyeket a szakértőnek meg kell válaszolnia. Nem sért ezért eljárási szabályt a bíróság, ha az e követelménynek meg nem felelő bizonyítási indítványnak nem ad helyt.

[58] A jogerős ítélet nem sérti a Pp. 300. § (1) bekezdését sem. A másodfokú bíróság a perbeli tervezési szerződés tartalmának helyes értelmezésével, okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes hibás teljesítésének megítéléséhez a kért szakértői bizonyítás szükségtelen volt. A hibás teljesítés mint jogkérdés tekintetében nem volt szükség szakértői bizonyításra, annak megítélése nem tartozott szakértői kompetenciába. Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a felperes teljesítését a rendelkezésre állt peradatok alapján, további bizonyítás elrendelése nélkül, érdemben elbírálta, és e körben nem sértette meg a Pp. 279. § (1) bekezdését sem, mert megállapításai és következtetései nem voltak sem iratellenesek, sem logikátlanok, sem nyilvánvalóan okszerűtlenek.

[59] Minderre tekintettel semmilyen, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés [Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont] nem volt megállapítható.

[60] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.