BK ÍH 2023/40.

A törvényszék végzésével L. I. IV. rendű vádlottnak a B. B. Zrt.-nél és a C. B. Zrt.-nél vezetett bankszámláin, fizetési számláin, valamint értékapapírszámláin meglévő és azokra a későbbiekben érkező – mint szerződés alapján kezelt – pénzeszköz vagyonára, továbbá vagyonszerződés alapján bérelt széf tartalmára a NAV K.-D. Regionális Bűnügyi Igazgatóságának határozataival elrendelt, lefoglalással érintett vagyonelemek 50%-ának a lefoglalása megszüntetése iránt, L. Z. K. vagyoni érdekelt meghatalmazott képviselője által előterjesztett indítványt elutasította.

A törvényszék végzésével szemben a vagyoni érdekelt jogi képviselője jelentett be fellebbezést, az elutasító rendelkezés miatt, az indítványnak történő helyt adás érdekében.

A vagyoni érdekelt jogi képviselője fellebbezésében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévedett az indítvány elutasításakor, mert a bűncselekmény elkövetését megelőzően szerzett vagyontárgyak tekintetében nincs helye lefoglalás elrendelésének, sem az elkövetéskor, sem az elbíráláskor hatályos büntetőjogi rendelkezések alapján. Figyelemmel arra, hogy jelen esetben a terhelt a lefoglalással érintett vagyonelemeket a vádbeli időszakot megelőzően szerezte, ezért azok lefoglalásának nincs helye. A jogi képviselő azt is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság érdemben nem foglalkozott a IV. rendű vádlott és házastársa, azaz a vagyoni érdekelt között létrejött házassági vagyonjogi szerződés rendelkezéseivel. Ezek szerint ugyanis a vagyoni érdekelt az őt megillető vagyontömeggel nem köteles helytállni, hiszen annak bizonyíthatóan nincs köze a bűncselekmény elkövetéséhez.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a törvényszék végzésének helybenhagyására tett indítványt.

A főügyészi átiratra tett észrevételében a vagyoni érdekelt jogi képviselője a fellebbezésében előadottakat változatlanul fenntartotta. Ismételten arra hivatkozott, hogy a lefoglalás célja nem a vagyonelkobzás végrehajtásának, hanem a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása. Ebből viszont egyértelműen következik, hogy a lefoglalást csak a vagyonelkobzás alá eső vagyon vonatkozásában lehet elrendelni, nem pedig a vádlott valamennyi vagyonára. Hivatkozott arra is, hogy a lefoglalással érintett vagyon 50%-a a vagyoni érdekelt tulajdonát képezi, amelyet a becsatolt házassági vagyonjogi szerződés is igazol. Álláspontja szerint, ez a vagyontömeg független a vád tárgyává tett bűncselekménytől, így arra nézve vagyonelkobzás sem rendelhető el.

A vagyoni érdekelt jogi képviselőjének fellebbezése alaptalan.

A törvényszék helytállóan utalt arra, hogy az eljárás alapjául szolgáló vádirat a bűnszervezet egyik vezetőjeként megjelölt IV. rendű vádlott személyes vagyongyarapodására vonatkozó adatokat is tartalmaz.

Az elkövetéskor hatályos Btk. 74. § (1) bekezdés a) és b) pontjai szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett, illetőleg arra a vagyonra, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett.

Ugyanezeket a rendelkezéseket tartalmazza a jelenleg hatályos Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja, illetve 74/A. § (1) bekezdés a) pontja is.

A Be. 308. § (1) bekezdése szerint, a lefoglalás célja – egyebek mellett – a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében. A lefoglalás a lefoglalás tárgya feletti tulajdonjogot korlátozza.

Az elsőfokú végzésből megállapítható módon, a vádirati tényállás olyan magatartást rögzít a IV. rendű vádlott részéről, amely – kétséget kizáró bizonyítottsága esetén – kötelezően alkalmazandóvá teszi az elkövetéskor hatályos Btk. 74. § (1) bekezdésének a) és/vagy b) pontjait, illetve az ezekkel azonos tartalmú, jelenleg hatályos szabályozást.

A törvény szerint a vagyonelkobzás elrendelése mindkét esetben kötelező, a különbséget pusztán az jelenti, hogy a vagyon bűncselekményből eredésének, illetve a vagyon legális forrásból származásának bizonyítása kit terhel. A Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjában írt esetben ugyanis a hatóságnak kell bizonyítania, hogy a vagyon bűncselekmény elkövetéséből származik, míg a másik esetben a bizonyítási teher megfordul és az elkövetőnek kell bizonyítania azt, hogy a bűnszervezetben való részvétele alatt szerzett vagyona legális forrásból ered. Abban azonban nincs különbség, hogy a bűnös forrásból származó vagyont minden esetben el kell kobozni, pusztán a vagyonelkobzás – fentiek szerinti – jogcíme térhet el.

Amennyiben tehát az elkövető bűncselekmény elkövetésével szerez vagyont, akkor arra nézve vele szemben vagyonelkobzást kell elrendelni. Előfordulhat viszont, hogy e bűncselekmény útján szerzett vagyon sorsa ismeretlenné válik, a vagyonelkobzás alá eső vagyon már nem lelhető fel. Ilyen esetben a Btk. 75. § (1) bekezdése szerint a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni. Ekkor – ellentétben a bűnszervezetben való részvétellel – irreleváns az, hogy a vagyonelkobzás alá eső vagyon (pénzösszeg) biztosítása érdekében lefoglalt vagyontárgyat az elkövető mikor szerezte. Az ezzel ellentétes jogértelmezés teljes mértékben alkalmas lenne e körben a vagyonelkobzás intézményének kiüresítésére, hiszen a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajthatósága veszélybe kerülhetne.

Jelen esetben a büntetőeljárás és a bizonyítás még tart, így nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a IV. rendű vádlott jutott-e bűnös úton vagyonhoz, ha igen, milyen összegben, illetőleg azt bűnszervezet keretében tette-e. Jelen pillanatban tehát még nem dönthető el, hogy vagyonelkobzás elrendelésére sort kell-e majd keríteni, illetőleg, ha igen, milyen jogcímen, továbbá alkalmazni kell-e a Btk. 75. § (1) bekezdés a) pontját, avagy sem.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a vagyoni érdekelt jogi képviselője által becsatolt házassági vagyonjogi szerződés sem teszi megalapozottá a lefoglalás megszüntetése iránti indítványt, ugyanis – a IV. rendű vádlott bűnösségének esetleges megállapítása esetén – felmerülhet a Btk. 74. § (2) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazása is, amely szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő, a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is, amellyel más gazdagodott.

Mindezekre tekintettel tehát helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a lefoglalás megszüntetése iránt előterjesztett indítványt elutasította, ezért az ítélőtábla a vagyoni érdekelt jogi képviselője által bejelentett fellebbezést alaptalannak ítélte és a törvényszék végzését, a Be. 579. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, Be. 605. § (1) bekezdése szerint helybenhagyta.

A végzéssel szemben a Be. 579. § (3) bekezdése, továbbá a Be. 615. § (1) és (2) bekezdései értelmében fellebbezésnek nincs helye.