BK ÍH 2023/43.

Az elsőfokú bíróság J. I. I. rendű vádlott kapcsolattartását S. L. unokatestvérrel és R. J. M. testvérrel a bíróság által ellenőrzött levelezés és a bv. intézet által ellenőrzött csomag fogadása formájában engedélyezte, ezt meghaladóan a kapcsolattartást megtiltotta.

A végzés indokolása szerint a büntetőügy bíróság előtti eljárása jelenleg tárgyalás-előkészítő szakban van. Ezért a törvényszék úgy ítélte meg, hogy a büntetőeljárás eredményessége érdekében jelenleg a vádlott kapcsolattartási jogának részleges korlátozása indokolt és a kapcsolattartást kizárólag a bíróság által ellenőrzött levelezés és a bv. intézet által ellenőrzött csomag fogadása útján engedélyezte.

Az elsőfokú végzés ellen a vádlott kézbesítési íven jelentett be fellebbezést, amelyet később írásban is indokolt. Ebben testvérével teljes körű kapcsolattartás engedélyezését kérte, arra hivatkozva, hogy testvére a család képviselője, testvére támogatja őt anyagilag és lelkileg, emellett a testvére tartja a kapcsolatot védőjével is. Beadványában arra is kitért, hogy testvére semmilyen módon nem érintett jelen büntetőeljárásban.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a vádlott fellebbezését alaposnak ítélte. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a törvényszék végzését változtassa meg, és engedélyezze a vádlottnak az unokatestvérével és a testvérével a bv. intézet által biztosított telefonnal történő telefonbeszélgetés és telekommunikációs eszköz útján, valamint látogató fogadásával való kapcsolattartást is. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem indokolta meg kellően, hogy milyen okból korlátozta a teljes körű kapcsolattartást, amelynek reintegrációs szempontból a bv. intézet sem látta akadályát.

A vádlott által bejelentett fellebbezés alapos.

Az ítélőtábla a Be. 579. § (3) bekezdése szerint eljárva, az elsőfokú végzést az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy a törvényszék helyesen csak a hozzátartozónak minősülő személlyel való kapcsolattartás korlátozása vonatkozásában biztosított fellebbezési jogot végzésével szemben.

A Be. 39. § (2) bekezdés d) pontja alapján a fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy az általa választott személlyel a vádemelés előtt az ügyészség, azután a bíróság rendelkezése szerint személyesen felügyelet mellett, továbbá postai vagy elektronikus úton ellenőrzés mellett érintkezzen.

Emellett a Be. 39. § (7) bekezdése akként rendelkezik, hogy a (2) bekezdés d) pontja szerinti jog biztosítása során a bíróság vagy az ügyészség a hozzátartozóval való érintkezést kizárólag a büntetőeljárás eredményessége vagy más személy életének, testi épségének védelme érdekében korlátozhatja vagy tilthatja meg. Az erről szóló határozat ellen a terhelt és a védő élhet jogorvoslattal.

Az ítélőtábla álláspontja szerint ezen utóbbi rendelkezés helyes értelmezése az, hogy a nem hozzátartozóval való kapcsolattartás tiltása vagy korlátozása ellen nincs helye fellebbezésnek. Jelen esetben a vádlott unokatestvére nem minősül a Btk. 459. § (1) bekezdés 14. pontja szerinti hozzátartozónak, így a vonatkozásában hozott elsőfokú rendelkezés fellebbezéssel nem támadható – mint ahogy azt a vádlott sem tette –, ezért a törvényszék határozatát a másodfokú bíróság csak a vádlott testvérével való kapcsolattartása tekintetében bírálta felül.

Ezzel összefüggésben az elsőfokú végzés tényállását a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság a következőkkel egészítette ki:

A törvényszék mellett eljáró főügyészség a vádlottal mint különös visszaesővel szemben társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt emelt vádat.

A vádlott testvérével „személyes beszélő” engedélyezését kérte.

Az elsőfokú bíróság a vádemelést követően 2023. január 19. napján meghozott 6. sorszámú végzésével a vádlott letartóztatását az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta. E határozat másodfokú felülbírálata az ítélőtáblán jelenleg folyamatban van.

A törvényszék az ügyben 2023. április 12. napján tart előkészítő ülést.

Egyebekben az elsőfokú végzés tényállása hiánytalan, az az előbb írt kiegészítésekkel együtt irányadó volt a másodfokú felülbírálat során.

Az ítélőtábla a törvényszék végzésének jogi indokolását kiegészítette, figyelemmel arra, hogy a 2021. évi CXXXIV. törvény 2022. március 1. napjával kiegészítette a Bv. tv. 173. § (1) bekezdés b) pontját a telekommunikációs eszköz alkalmazásának lehetőségével is. E rendelkezés hatályos szövege szerint tehát az elítélt kapcsolattartási formái – az egyéb lehetőségeken túl – a telefonbeszélgetés a bv. intézet által biztosított telefonnal és a telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás.

A másodfokú bíróság osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját a tekintetben, hogy az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában nem jelölt meg olyan konkrét tényt vagy körülményt, amely a vádlott hozzátartozójával (testvérével) való kapcsolattartásának korlátozását indokolná.

A már hivatkozott Be. 39. § (7) bekezdése a hozzátartozóval való érintkezést kizárólag a büntetőeljárás eredményessége vagy más személy életének, testi épségének védelme érdekében engedi korlátozni vagy megtiltani.

Jelen ügyben a rendelkezésre álló iratok nem cáfolják a vádlott azon hivatkozását, hogy a kérelmében megnevezett testvére nem hozható összefüggésbe az üggyel, de ilyen körülményre az elsőfokú bíróság sem hivatkozott. Nem merült fel tehát az eljárás során eddig olyan adat, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a vádlott testvérével való teljes körű kapcsolattartása a büntetőeljárás eredményességét (így akár ezen belül a bizonyítás eredményességét) veszélyeztetné. Ilyen veszély fennálltát a vád tárgyává tett bűncselekmény jellege, de az elkövetés körülményei sem alapozzák meg, illetve arra sincs adat, hogy a vádlott és testvére közötti teljes körű kapcsolattartással más személy élete vagy testi épsége kerülne veszélybe. Önmagában az elsőfokú bíróság által hivatkozott azon tény, hogy a büntetőeljárás tárgyalást előkészítő szakban van, a korlátozásra nem elegendő hivatkozási ok.

Az ítélőtábla megítélése szerint nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a bv. intézet hivatalos közlése szerint a kapcsolattartásnak reintegrációs szempontból nincs akadálya.

A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva, a vádlott részére engedélyezte, hogy testvérével a kapcsolatot a bv. intézet által biztosított telefonnal történő telefonbeszélgetés és telekommunikációs eszköz útján, valamint látogató fogadásával is tartsa.

Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú végzés fellebbezés folytán felülbírált részét a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben azt a Be. 605. § (1) bekezdése szerint helybenhagyta.